Rész

 1    1|   szájunk,~a vasutas lecsípteti szivünk. ~Megyünk, megyünk már a
 2    1|      fakó batyunkra; megremeg a szivünk,~már a határ felé megyünk
 3    1|   jönnek, aztán~     ellengenek szivünk felett. ~Egy szép mosoly,
 4    4|      dobognak,~ottan zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk velük
 5    4|  zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk velük ver hallgatag,~és
 6    4|       lánc mind elszakad.~Űzött szivünk sokszor szavukba csap,~de
 7    4| megállanak,~s ők ott dobognak a szivünk alatt,~zokognak és gyászindulót
 8    4|       akarjuk, mert te akarod. ~Szivünk oly gyáva s mégis büszke
 9   13|        búsan elmerengve járunk,~szivünk sok emléktől nehéz;~ami
10   13|   leányok, a vad hegy-leányok~s szivünk beteg részegségtől sóvárog. ~
11   14|     apraja-nagyja,~          de szivünk nem lángolt,~mint akkor
12   14|          Míg, mint kopár fa áll szivünk, és~befújja ágait a dér... ~