Rész
1 1| kábult szemem a fényt már meg se látja. ~A többiek szavát
2 1| hajába~ kapaszkodom meg bágyatag. ~S ekkor nem is
3 1| szivemre le.~És részegits meg párás, gőzölő föld~s te
4 1| lecsuklik,~elbágyadok és meg se moccanok.~S a szél lábbújjhegyen
5 1| szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~Két ezredéve
6 1| mondom, te itten a földön is,~meg sem halál, már ott valál
7 1| fölrepül. ~Nem háboritjátok meg álmom,~mert bú szüli legszebb
8 1| Sürgöny ~Tán most esik meg éppen... Borzalom.~Röpül
9 1| Bármit teszel, az inga meg nem indul,~és a finom üveglemez
10 1| koporsó ablakán tekintsz meg. ~Az óra áll. És száll a
11 1| kínt mind reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts meg...~
12 1| reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts meg...~Ez a búcsúzás
13 1| meg, ölj meg, semmisíts meg...~Ez a búcsúzás éjszakája.~ ~
14 1| egy lázas látomány~jelensz meg fényesen, igézve,~ a
15 1| szelíd,~ki szép szavával ront meg itt~ és csókkal öl meg
16 1| meg itt~ és csókkal öl meg játszi harcon... ~Nyomomban
17 1| lázas arcom... ~4 ~Sirasd meg árva, ifju életem!~
18 1| csendesen szegényke,~min halt meg az ő gazdag vőlegénye~s
19 1| Nagy bűnök alkonyán jelensz meg~habtestü, szűzi, gyenge
20 1| átfogjuk egymást csendben, én meg ő,~mint két hűséges, régi
21 1| csüggedt szemével,~mely fut, de meg nem áll soha~s leroskad
22 1| kedvetlenül pislant, aztán ledől.~Meg sem tekintik az út állomásit~
23 1| szent, a dalnok...~Állj meg hamar, te prüszkölő vasút.~
24 1| hajlok,~s tisztelve oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje
25 1| boltokat emberraj tölti meg. ~S míg zúg a kedv s a víg
26 1| sorstól~rongyokban állt meg a hideg kövön,~ahol magasba
27 1| lopva tekintem a holmidat meg. ~Tudom, faludba hű szeretőd
28 1| magyar ember és szó. ~Csókold meg ó hát búcsuul ajkamat~s
29 1| díszházaid kő-Bábelében~zendült meg lantomon a húr,~míg fönnröl
30 1| csak a tusák~és törjenek meg búsan, őszen~térjek meg
31 1| meg búsan, őszen~térjek meg erre s itt időzzem,~nem
32 1| itt időzzem,~nem ismerem meg e helyet~s árnyat találok
33 1| régi várú Ó-Buda. ~Rántsd meg a vén csengetyűt,~jó szivet
34 1| felett mosolygva~ezüstözd meg betegszobám. ~Haló sugarad
35 1| egészen,~hogy kandi népek meg ne lássák~kevély szivem
36 1| Sorsunk~Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás~
37 1| fel a célunk. ~Hajoljatok meg a tomboló sors előtt,~mert
38 1| mező itt~és senki sem érti meg erre baját;~legjobb, ha
39 1| virult az ágon~s bú ülte meg a lelkemet,~bús őszi táj,
40 2| borul el néha kissé:~Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,~
41 2| versailles-i kertek,~jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,~
42 2| szegény beteg gyereknek,~hogy meg ne tudja, élete nem élet,~
43 2| már, bár alig született meg.~Jaj, meg ne tudja, hogy
44 2| alig született meg.~Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,~
45 2| halavány.~Azon az éjjel~halt meg szegény, ősz nagyapám. ~
46 2| arany-érem,~s hódítsátok meg az egész világot.~Tinéktek
47 2| mi ez?~Isten fia.~Védd meg szegény kisgyermeked.~Alázatos
48 2| mindíg csak egyedül,~és senki meg nem értett még soha.~Oly
49 2| csúnya gödröt ások.~Szánjatok meg, szíveim,~rongyos a kabátom,~
50 2| apám és szigorú,~nem csókol meg, sohase nevet ő,~a homlokán
51 2| nyugodtak.~Ez székely, az meg lágy és bús magyar.~Dülledt
52 2| Még néha arra,~hogy halt meg a kertünkben egy virág,~
53 2| alszom el az éjszaka. ~Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt~
54 2| túlvilági hangon~szólítottunk meg lányokat a gangon. ~Benn
55 2| csöndbe~egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. ~A bácsik előtt
56 2| sötét rum és bor, datolya meg alma. ~Az öregek ültek mélázva
57 2| fölfigyelt a képen. ~Deák Ferenc meg intett véle szembe,~s e
58 2| ozsonna.~Vasárnap délután meg tétován,~míg bánatommal
59 2| hét. Most a varrónő jön meg,~s a nagyanyáim kötnek,
60 2| vénség.~Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,~ki mostan a
61 2| bolygok délután,~és úgy jövök meg, mint egy temetésrül,~talpig
62 2| ciklámen,~most haljatok meg. ~Az eső: ~Kip-kop. ~A fellegek: ~
63 2| puha pamutba tör.~Ki hal meg itten és miért e háló?~A
64 2| ingben~kopog-kopog az ősz, meg ő. ~A nő szól: ~Ó jaj, te
65 2| fázó, néma néppel,~ott meg az irodalmi emberek,~kik
66 2| nagyon szeressenek,~és értsék meg vívódó éneked.~Én odamegyek
67 3| bibliája,~ fújd meg lelkembe roppant riadód.~
68 3| erszényed, mely vértől hizott meg,~ az élet asztalára
69 3| nekem az élet - sokszorozd meg~ és adj a láznál
70 3| bűvös ujjakkal illesd meg a sorsot~ és gombolyítsd
71 3| jajong~és vasbordáival feszül meg a fedélzet,~oda se könnynek
72 3| Ez a varázsszer nyitja meg a zárat,~ valóságnál
73 4| mozdulatától~ még meg se billen a tükör vize.~
74 4| Ami itt maradt~Nem békülök meg, bármit is beszéltek.~Az
75 4| előrehajtanak? ~Sokszor meg mintha koporsó szoritna,~
76 4| félelemtül. ~De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden,~bármily
77 4| szédít a bánat.~Éppígy fogom meg langyos kezedet,~s így csókolom
78 4| kezedet,~s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.~ ~
79 4| barna kedvesemre~és vakulj meg szemsugárán. ~Napsugár ő.
80 4| habján csónak. ~Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve~és szegezd
81 5| mint a bolond. ~Máskor meg nyárias szinekben~feküdt
82 6| ide és oda,~akkor történt meg a csoda.~Elaggott a föld
83 7| Benedek.~Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,~s lúdtollal
84 7| vagy száz hexamétert.~Ő meg bólintott volna a homályon,~
85 7| végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~Reggel
86 7| léptem~búsan. ~Az éjszaka ül meg,~bársonypuha, fülledt,~hőség. ~
87 7| néztem őt és nem láttam meg őt.~De szelíden rámhajolt
88 7| Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,~a szájam áldás
89 7| tébolyogj még és vigyázzál,~meg ne hűlj. ~És ha könnyű és
90 7| régi bútól, fájdalomtul~meg ne halj.~ ~
91 7| a poros vidéken~halnak meg ők, egy tompa este, régen,~
92 7| folyton~száradt a székén meg az asztalán.~Az élete: két
93 7| öcsémre fordulsz.~ismerd meg édesen, és légy hozzája
94 7| forgatnak a szerbek,~tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,~
95 7| hajolj le csöndesen, és védd meg az öcsémet.~ ~
96 7| kopott.~Még a nagyapja vette meg.~Negyvennyolcban ővéle volt,~
97 7| özönben,~s ne rezzenjen meg a haragos üstök ~szigorú
98 7| gyeplő-igazítók,~bocsássatok meg most nekünk, hogy élünk, ~
99 7| hogy élünk, ~s itéljétek meg, mily szép a rigó-fütty~
100 8| mit akartam.~Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,~a
101 8| ilyen soká tart, azt most meg nem értem~és fájva fáj. ~
102 8| odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,~ütőerem. ~
103 8| jajongó vonalak. ~Így meredünk meg bánatunkba halkan,~
104 8| derűs és kedves, azzal öl meg,~ hogy vár az íróasztalom
105 8| új-ideges ének,~s halld meg szavát a szomszédból jövőnek,~
106 8| gondolt reánk, kik még meg sem születtünk,~az unokái
107 8| homlokuk pirossal,~és verje meg az Isten~őket sokféle jóval,~
108 9| feketét láttok: ~"Ki halhatott meg?" kérditek,~a szívetek nem
109 9| kérditek,~a szívetek nem érti meg,~és elfagy tőle szátok. ~
110 9| kisgyermek panaszá"-nak. ~Ti meg, jó lelkek, éljetek,~már
111 9| csöndesen időz. ~Egy hangot üt meg. Újra megüti.~Elsápadok.
112 9| sötéten állanak. ~Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?~
113 9| szobájuk árnya?~Ki leste meg, van-e ágyukba párna?~Ki
114 9| harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja,~keresem a barátot,
115 9| keserű könny,~s kórházba halt meg csúnyán, csúnya őszben.~
116 9| erős volt.~Egy fergetegre meg nem ingott.~Dörögtek háza
117 9| lázat,~volt kenyerem a gőg meg az alázat,~de csak te tettél
118 9| előled,~a végtelent sejdíti meg és ijedez tetőled,~amint
119 9| vágyó, óriási gúlánk,~bár meg se látják e kor Fáraói. ~
120 9| szivarom, a tűz, a fény. Meg én.~ ~
121 9| skárlát plakátok. ~Most tudd meg ezt és tudd meg, merre mentek~
122 9| Most tudd meg ezt és tudd meg, merre mentek~testvéreid,
123 9| leszállt az éj.~Kis homlokán meg lüktetett a láz,~hogy megtapintottam,
124 9| figyelt, morcolva a szemét.~Én meg remegve szívemet figyeltem,~
125 9| fordítsa föl a kártyát,~mutassa meg, én kissé nagyba játszom,~
126 9| vagy össze-vissza üt.~Ő meg hever a vánkosok dagályán,~
127 9| elveszett,~és nem került meg többé sohasem.~Egy hároméves
128 9| hátravetve a fejét.~Egy délután meg leesett a hó,~szétbontogatta
129 9| édesdeden aludt a dajka is.~Én meg leültem csöndesen a székre,~
130 9| levelére,~s édesapámra, ki még meg sem született. Nyomorogva,~
131 10| téged. ~Ne hazudj.~Ne halj meg.~Élj benne.~Ez a nagy pillanat.~
132 10| említem hancúzó korunkat.~Hogy meg ne halljad.~Így hagytam
133 10| Francia lány~Még meg se láthattál,~még észre
134 10| különböző kis mosoly~indult meg, habozva,~az orrodról, a
135 10| Repülő ifjúság~Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden,~
136 10| Ilyesmiről szólni nem ízléses.~Meg aztán nincsen is időnk.~
137 10| is,~s most egyedül~teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~
138 10| gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~A gond meg
139 10| meg a szegénység.~A gond meg a nyomoruság.~A gond meg
140 10| meg a nyomoruság.~A gond meg az árvaság. ~Sötét az ablaka,
141 10| gyertyavilágát pillantja meg:~úgy engem is~ennek az estnek
142 10| az ember miért ne értené meg az embert?~Most emlékezem
143 10| múljék el,~hanem maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény,
144 10| rám figyeljenek,~szánjanak meg és szeressenek.~Megszántak
145 10| ütemére.~De belőle ébred meg minden, ami elmúlt,~ő rakja
146 10| enyém a tiéddel,~s te tarts meg erősen, mindig, eleven lánc.~ ~
147 10| tiszteletére~Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,~akár
148 10| kést,~mely sorsokat bont meg, kettévág mindent,~a szájon
149 10| kínálja a kését~gyilkolni meg ölni. ~Mégis gyönyörű ez,
150 10| én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~vénemberként
151 10| Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az
152 10| csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság,
153 10| éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely
154 10| ordítsz, vagy halált,~és erre meg arra rángat a kor zivatarja,~
155 10| ismétlődnék. ~Kit csókoltam meg itt,~kire haragudtam?~Mindent
156 10| láttam a javát? ~Bocsássatok meg ti,~kik még tartóztattok.~
157 10| sehogyse illik hozzád e paróka~meg a komolyság.~Virgonc szemeden
158 10| Tombolva, kacagva~vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.~Szent
159 10| királyi~ágyban született meg,~a vér bíborában?~Mért félsz
160 10| Vidd a szerelmet.~Ragadd meg a tébolyt, melybe fogantál,~
161 10| százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,~mely elránt
162 10| hagyjuk,~csivogjanak, legyen meg akaratjuk.~Csodásan úszunk
163 10| hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt meg engemet már híres versében
164 10| zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös, tiszta ékét,~
165 11| tiszteletére~Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,~akár
166 11| kést,~mely sorsokat bont meg, kettévág mindent,~a szájon
167 11| kínálja a kését~gyilkolni meg ölni. ~Mégis gyönyörű ez,
168 11| én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~vénemberként
169 11| Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az
170 11| csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság,
171 11| éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely
172 11| ordítsz, vagy halált,~és erre meg arra rángat a kor zivatarja,~
173 11| ismétlődnék. ~Kit csókoltam meg itt,~kire haragudtam?~Mindent
174 11| láttam a javát? ~Bocsássatok meg ti,~kik még tartóztattok.~
175 11| sehogyse illik hozzád e paróka~meg a komolyság.~Virgonc szemeden
176 11| Tombolva, kacagva~vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.~Szent
177 11| királyi~ágyban született meg,~a vér bíborában?~Mért félsz
178 11| Vidd a szerelmet.~Ragadd meg a tébolyt, melybe fogantál,~
179 11| százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,~mely elránt
180 11| hagyjuk,~csivogjanak, legyen meg akaratjuk.~Csodásan úszunk
181 11| hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt meg engemet már híres versében
182 11| zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös, tiszta ékét,~
183 12| árva,~maradj közöttük, állj meg végre itt,~nem kérve semmit
184 12| tudatlan nem érthetem ezt meg.~Hát ismeritek ti, hogy
185 12| igázlak, hogy végre szeress meg. ~Ki téphet el innen,~ki
186 12| vigyázzon életére,~hogy meg ne üsse oktalan fejét.~Ekkor
187 12| többé.~Állni a fényben, inni meg enni,~csókba fürödni.~Nézni
188 12| gyermeket.~Az élet, élet verte meg.~Azért remeg.~Sóhajtva néz
189 12| velem most, alkoss, szülj meg újra,~boldogságom rejtélyes
190 12| most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy~nem létezett. ~(
191 12| hogy ennen-teste súlya ölje meg,~a test, melyet kínnal szült
192 12| egészet.~Mostan lepődnek meg először,~magasba vont, sovár
193 12| Bologna ~Rómából jöttem meg éjjel~Bolognába és kiszálltam.~
194 12| dadus, nehány~bőrönddel, meg egy kisleány.~Sigrid. Vízszőke,
195 12| elfelejtett angolul.~Nem ismeri meg itt anya a lányát,~sem a
196 12| felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~hanyatt
197 12| tán~el is bocsát, jelenj meg e találkán,~ragyogj föl
198 12| ássatok~gyarló valómban meg ne lássatok,~ködként inogjon
199 12| egyszer csak őrája gondolt,~mi meg mesélni kezdtünk róla: "
200 12| szívem negyven cigarettám.~Meg más egyéb is. A fekete.
201 12| halottak néma sírját,~tudd meg konok nyugalmuk írját,~de
202 13| kerestem,~a gyenge szép virág meg~elhervadt kezemben. ~Most
203 13| tudtam csak, kit hagyék el...~Meg tán a kisasszony tudta. ~
204 13| összetett kezekkel,~hogy érkezik meg a tavasz. ~1906 ~ ~
205 13| aranyködétül. ~Hagyjátok hát meg búm továbbra~édes vigasznak,~
206 13| Kegyes Természet, szánd meg a magyart,~adj néki ágyat,
207 13| merre-merre szálltok,~mikor pihen meg kósza szárnyalástok? ~Vágytok
208 13| hiéna-ember,~mikor érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~
209 13| álmodó világot.~Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke
210 13| fel a sápadt falon. ~Mi meg részeg kurjantozással~a
211 13| vezess te...~és hogy útam meg ne lássák,~vesd rám gyötrő
212 13| fukar volt.~Csak egy maradt meg, ami nékünk~a játék-álommenedékünk,~
213 13| ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem értem künn a harcot. ~
214 13| a bús téli éjszakát.~Ha meg elúnta e suta merengést,~
215 13| viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant még a csengetyű.~
216 13| életemnek,~ mit nem találok meg soha. ~Azóta házam és hazám
217 13| égtek a falak...~Így halt meg az előszobában~szegény kalap,~
218 13| téged a múlás fájdalma lep meg,~hogy egyet alszol s mindjárt
219 13| titán:~fogadd el ezt, hidd meg, titáni játék,~és játszadozhat
220 13| én fejem,~azt hagyjátok meg énnekem,~a hajamat, amely
221 13| rakott elém. ~Nem gyúlt meg a gyufa, ő segített,~nem
222 13| Hő nyári délben gyakran meg is fürdöm,~kirakat-kádban,
223 13| dögök közé, és ott rekedt meg.~Verték a lovakat, kantárral,
224 13| kéz-láb, szív és végzet.~Meg kellene állani mindegyiknél,~
225 13| dorgál,~köztük mindíg pör, meg osztály,~az úrnő az utcán
226 14| felébredtem,~könnyel telt meg szemem,~mert fájt látni
227 14| adtam neki - eszményítettem meg~azoknak a lemondását, szenvedéseit,
228 14| semmi balzsam.~Számomra meg van írva:~ "Korán ledőlsz
229 14| majd kinyil szemem,~Csókolj meg szép csendesen! ~A kakukkórát,
230 14| lelkem~Elhagyott, állítsd meg csendesen~ És ne sírj,
231 14| világunk. ~Csak reggel látjuk meg,~ Hogy ágyunk vetetlen...~
232 14| Mint egykoron,~Csókold meg a virágot...~ Haló porom... ~
233 14| Sors~Változat ~Tanuld meg, por fia: a sorsod: lemondás,~
234 14| elillan az élte. ~Hajoljatok meg a végtelen sors előtt!~Mert
235 14| téveteg.~És akkor mondta meg nekem:~ne sírjak, mert szeret,
236 14| viharban,~boldog, ki szózatát meg tudja érteni.~ Haragszik
237 14| se téged. ~Mért ismerém meg édes ajkad?~Mért ejte meg
238 14| meg édes ajkad?~Mért ejte meg a csábos óra?~Mért rántasz
239 14| újra vért kiván,~nem hal meg egy nép vérkálvárián;~uralkodók,
240 14| jártam társtalan:~Hallgass meg, árvák édesanyja,~hozzád
241 14| csillagképei.~S nem fejthetem meg ez írás jegyét, nem,~bár
242 14| bámul,~és álmosan sápasztja meg. ~Fázva a kékülő homályban,~
243 14| vidám, egyszerű,~csókold meg ajkamat, és hagyj el aztán,~
244 14| s egy vasmarok ragadja meg a torkom,~mert nem vigasztal,
245 14| Múltam leroskadt, sírom meg van ásva,~az én kedélyem
246 14| szédülök,~és arcomat láz festi meg. ~1905 ~ ~
247 14| merítsd ki vérét~És áldd meg őt és áldj meg engem. ~1909 ~ ~
248 14| vérét~És áldd meg őt és áldj meg engem. ~1909 ~ ~
249 14| ajkad megharapom,~s tudd meg, nincs édesebb,~mint ez
250 14| mellemen,~én itt heverek, én meg vagyok ölve,~és figyelek
251 14| csuklónk, karunk úgy rázza meg a bánat,~mint átcikázó,
252 14| a melle bársonyával várt meg ottan,~két melle fénylett
253 14| életem mély, mély...~A meg nem...~ ... Stockholm.~ ~
254 14| az izzó~hevederek.~Öleld meg a régi, a régi~haveredet. ~
255 14| Kornél újabb versei ~1 ~Tudd meg, pajtás, az él csak,~aki
256 14| kóstolt. ~* ~A munkát követeld meg~Ellustul.~Ellustul. ~Tréfás
257 14| Mária~egy lágytojást se főz meg. Mária~sok altatószert használ.
|