Rész

 1    1|          mig az özönlő holdsugárba fázva~bámultam a nagyok köztársaságát,~
 2    1|         önmagunk. ~Ezer titok közt fázva, gyúlva~     botlunk, bukunk
 3    1| Sejtelmesen borzong a sok kebel~és fázva búsan szebb jövőre gondol,~
 4    1|            fehér fák közt a hó fú,~fázva zúg a téli kert,~zúzmarás
 5    1|          rét iratos szövetén,~most fázva susog s piruló levele~egymásra
 6    2|             Úgy látom őket. Szájuk fázva reszket.~Hideg testük, akár
 7    4|                     Nézlek sokáig, fázva, reszketőn.~Sötét hajam
 8    4|     mennydörögve összerendül,~hogy fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~
 9    4|         feketült,~egy idegen jött, fázva és setéten,~cselédlámpással
10    4|                    üreges szemmel, fázva, félszegen,~          és
11    9|           didergő csillagokra,~mik fázva égtek fönn a téli éjbe. ~
12   14|            álmosan sápasztja meg. ~Fázva a kékülő homályban,~te meggyötört,