Rész

 1    1|     pihen... A mécs virraszt maga.~Mind hallgatunk és hullong
 2    1|      előjő -~a szíves mosoly maga -~régi módi, síma hajjal,~
 3   10| védekezni, formálni~fejét, s maga elé tarthassa, vagy belé-~
 4   10| padlót,~sóhajtva rakosgat és maga elé néz.~De egyszer meglestem:
 5   13|       és ő az élet és a fény maga. ~Kitárta gyenge karját
 6   13|     homályos árnyak öbliben,~maga se tudja, hol pihen. ~Ki
 7   14|  silányság,~ágyára dől a bús maga,~eloltja csendesen a lámpát,~
 8   14|   távol egy ócska viskó állt maga,~forró remények duzzaszták
 9   14|    szobáját,~másikba ő lakik maga,~s itt érzik régi parfümöknek~
10   14|   fenn~az égen.~Az élet volt maga...~S a mandarín narancs
11   14|    mert ami jön, az ősi Rend maga,~oly ércszilárd, mint a