Rész

 1    1|    sírva Weber. ~Félre zord gond, ásitó bú,~a fehér fák közt
 2    4|      és idegen az arcukon a gond~s oly idegen ruhájukon a
 3    7| létezem~s a nevem: ember. A gond szolgaágyán~     feléd lóbázom
 4    7|    kuksol mégis puttonyodba~gond. ~Mér~áztatja zöldes, lomha
 5    9|   már.~Annyi idő múltán, új gond közepette siratlak.~Jaj,
 6   10|     volt,~s most gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~
 7   10|    most gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~A gond
 8   10|    gond meg a szegénység.~A gond meg a nyomoruság.~A gond
 9   10|    gond meg a nyomoruság.~A gond meg az árvaság. ~Sötét az
10   12| 1930-ban ~Fejében az anyagi gond~csörögve ébred, és megöblösödve,~
11   13|  ködével~és fojtogat az éji gond. ~Miért e széles dáridó