Rész
1 1| Mostan is gyakorta~ úgy rémlik, mint egy költemény~
2 1| mostan is szeretlek,~ de úgy, mint egy halottat.~Kihamvadt
3 1| szelíden,~így tán nem fáj úgy e borzalmas út. ~Egy harmadosztályú
4 1| mindenütt,~s a hófehér párnákon úgy feküdt,~mint Vénusz oltárán
5 1| éjszaka...~Oly lopva surran, úgy susog szava,~mert ő is a
6 1| szerteszét~s itt vannak - úgy, mint hagyta őket -~
7 1| nyugodni gyenge, ostoba.~Úgy pusztul is el egymagában -~
8 1| veté el a felhőn vadul,~úgy, mint midőn még háborgott
9 1| remeg a jég a súly alatt,~s úgy érzik, a vén föld is összerendül. ~
10 1| kedvesed,~rád gondol és a szíve úgy fáj,~szemei könnytől nedvesek!"~ ~
11 2| letűnt fény,~de már nem úgy, mint hajdanán,~mert ő ütötte
12 2| Szeretem a láncot én,~de úgy fáj e sok lánc,~szeretem
13 2| összetörje és vadul lelője... ~Úgy szeretem s félek vacogva
14 2| rám valaki görbe szemmel,~úgy felkötöm magam a városerdőn,~
15 2| parasztfiúcska, mit tudom.~Úgy elmegyek, hogy aztán sose
16 2| kiskabátom kérdi reggel: hol van?~Úgy itt hagyom ezt az egész
17 2| elbukott a szerelem csatáján. ~Úgy érzem őt. Ő a regék regéje.~
18 2| Úgy élünk együtt, két kis idegen,~
19 2| együtt, két kis idegen,~Úgy élünk együtt, két kis idegen,~
20 2| oly feketék, fehérek,~s úgy fájnak a kis szőke hercegek,~
21 2| Mint déli álmok, délibábok,~úgy lengenek sután repülve~a
22 2| öreg, naiv, vidéki Isten -~úgy ül, mint egy pipere-boltba. ~
23 2| Szemem gyakorta visszanéz,~és úgy idézlek,~anyámnak atyja,
24 2| utcán szélbe leng a gáz.~Úgy látom őket. Szájuk fázva
25 2| egyszerre este lett.~És úgy megváltozott az utca akkor,~
26 2| lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,~a vén pohárba, esti
27 2| a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,~Titokzatosan bámultak
28 2| elfordítjuk fejünk... ~ Úgy suttogunk.~ ~
29 2| Jaj, az estét úgy szeretem.~Jaj, az estét
30 2| szeretem.~Jaj, az estét úgy szeretem. ~Az este egy kis
31 2| Mendelssohn. Álombeli ködök. ~Úgy hallgatom az ajtó hasadékán~
32 2| Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,~dalolt, dalolt.~
33 2| ahol régen-halottak ültek,~úgy állanak, mint egykoron.~ ~
34 2| Csak nézem egyre, és mit úgy szerettem,~egy képet látok,
35 2| fullánkos darázs-raj. ~Úgy szúrt a szépség és úgy fájt
36 2| Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a bánat,~hogy futni
37 2| ligetbe bolygok délután,~és úgy jövök meg, mint egy temetésrül,~
38 2| árnyak,~s az ég, a föld úgy hallgatott.~Hullámaim remegve
39 2| beszélsz felőle?~Mért nézed úgy két dombos melleim,~mint
40 2| királyi-gazdag.~Te néma vagy s úgy nyúlik el aranyló,~tojásdad
41 2| csillagunk meddő sugára ing,~és úgy folyik a fénye arcainkra,~
42 3| miséznek~Most így teszünk, most úgy, most újra másként,~
43 4| Kösöntyű~Úgy félek, hogy ezt a homályos,
44 4| légy oly halavány.~Hisz úgy sincs semmid. Csak pár halk
45 4| falon? - Enyém. ~Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,~hol örökös
46 4| lehunyod a szemedet~s örökre úgy maradsz?~Nem értelek.~ ~
47 4| ragyog. ~Az idegenek ők, s úgy élnek itten~és azt mondják:
48 4| palackok csillagkoszorúján,~úgy bámulta búsan búcsu-könnyes
49 4| Cifra halottak~Úgy fekszenek, mint a nehéz
50 4| sebekkel,~mint pestises szent, úgy esett el -~ó jaj -~a bús,
51 4| A vándor~Ősszel úgy megyek majd, mint a koldus.~
52 4| szikkadt szemembe bú lesz.~Úgy megyek, mint legkisebb cseléded,~
53 4| egyedül e roppant földgolyón.~Úgy járok itt, mint az eltévedett,~
54 4| arkangyalok,~ a lelkem úgy riad.~S te istenem, fogd
55 4| Régi szerelmes levele~Én úgy szeretlek.~
56 4| nékem ismeretlen oltár.~Úgy mégysz el innen csöndbe,
57 5| fekete, nagy keze aranylott,~úgy ragyogott, mint semmi más. ~
58 6| A fűtőt nyűgzi a varázs,~úgy érzi, arany a parázs. ~A
59 6| szappanhabbal fest tükörre,~úgy jött a hó, ez a kiváló,~
60 6| megőszült százezer kalap,~úgy hogy a száraz és poros~elpetyhüdt
61 6| fehér törött cukorral,~úgy önti a cukrot csuporral~
62 6| rokokó fehérben, aranyban,~úgy állt, mint lakodalmi torta.~
63 7| szemek föl az égre néztek,~s úgy állt a szív, mint liliomos
64 7| s mint vadállatot, úgy etetem.~Mostan eljő még
65 7| Lehet, hogy enyhe lesz,~úgy, ahogy áhitom~s átzúgok
66 7| csendesen magadba fordulj~és úgy feküdj, mint egy halott. ~
67 7| Kis, kósza vágyak~Most úgy szeretnék egy párnát keresni,~
68 7| mint egy kialudt égitest,~úgy bámul üresen az ürbe. ~Meggyszínü
69 7| jáspis-karjait kitárta,~úgy vágyott innen egy regény-világba,~
70 7| tán még ott se jó. ~Jaj, úgy szeretnék egymagam~a földre
71 7| egykor anyám köténye alá,~és úgy tekintek félve-bízva rá. ~
72 7| tűzzel, karddal ismerős,~s úgy csókolódzom és dülök a sírba,~
73 7| vörös szakállad,~ s úgy képzelem, hogy véres a fogad. ~
74 7| Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~úgy néztem, mint egy árva kincset.~
75 7| rozzant rossz malom~és úgy hívják: unalom.~Régi, rozzant
76 8| gyötrődve, halálba hanyatlón,~úgy ásom a kincset a mélyen,~
77 8| vágyik egyre e beteg szív,~és úgy követlek, mint sötét detektív,~
78 8| felém. ~Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,~és
79 8| s könnyez és nem érti,~úgy gondolok én vissza rossz
80 8| elnémult, csodás szót,~s úgy zeng, ahogy a múltba, rég. ~
81 8| sorba~ mik éjjel is úgy álltak az uton,~és szundikálnak,
82 8| csipkéin pici aranyszív.~ Úgy nyújtja ki sápadt-arany
83 8| jaj, elhagytalak.~Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,~
84 8| sovány és légies alak. ~Mert úgy szerettél, hogy rajongva
85 8| hagyta rám, ki hagyta rám?~Úgy vesz körül, mint néma ház~
86 8| leeresztjük a rolót. ~2 ~Úgy fekszem itten most az ágyon,~
87 8| szörnyű kard van. ~3 ~És néha úgy beszélek már magamról:~Ő
88 8| korbácsa és nyila.~Néha úgy keltem magam ellen,~
89 8| kereste~rövidlátó szemével,~úgy mint a kertje földjén~szemüvegét
90 8| jó nekem így, jó nekem úgy,~akárhogy. ~Így végezték
91 9| mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég. ~
92 9| mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.~ ~
93 9| csak én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~Álmos szemem
94 9| arra, vágytam erre,~de aki úgy szeretett engem,~ anyám
95 9| anyám az életet szerette. ~Ő úgy szerette, hogy megállott,~
96 9| úton elmaradt, lekésett,~ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,~
97 9| mozi-reklámokra néz tunyán. ~Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,~
98 9| azt kérdezik, miért zúg úgy a vérem~és mit jelentek
99 9| ballagtam haza a redakcióból,~úgy sírtam ott a Ferenc József-hídon.~
100 9| Úgy nézem a te arcodat, mint
101 9| mint egy ős-régi rúnát~Úgy nézem a te arcodat, mint
102 9| elhajolt~lenn a palánk,~úgy leng a hold,~mint lámpaláng,~
103 9| Úgy írom néked, kisfiam, e verset~
104 9| néked, kisfiam, e verset~Úgy írom néked, kisfiam, e verset,~
105 9| melyet ma könnyel élünk,~úgy hasson rád, mint egy ódon
106 9| ablakokat mind bezártam,~s úgy ültem a budai házban,~mint
107 9| dörgök,~hogy ne rohanjon, ~s úgy láttatlak itt, a kigyúlt
108 9| a vánkosok dagályán,~és úgy tekint a megszokott szobára,~
109 9| gyümölcsöt,~melyet a többiek úgy hívnak, élet?~Még csak nem
110 9| nézünk. Már a rosszat is~úgy elfogadnánk, mint ami mienk,~
111 9| szivemben életet neveltem,~s úgy láttam őt is, mint örök
112 9| tört szavakat dadogtam,~úgy boldogoltam ottan önmagam,~
113 9| önmagam,~hogy nem kell eztán úgy szeretnem őt,~fájásig és
114 9| kezem,~de elbocsátalak s úgy érezem,~hogy a tigrisek
115 9| mulás avarában egy ősfa,~úgy tartotta fölém, kínálva
116 9| álmaimon fájdalma, mely úgy komorult rám,~mint az az
117 9| könyekre tanítsz, mikor alszom,~úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat
118 10| Isten kezében se reszketett úgy~sáranyagod, mint most~az
119 10| távoli, pesti~éjeimen most is úgy érzek, karikával,~labdával,
120 10| emeletről~egy rózsaszín lámpa. ~Úgy ég a meredek~háztetők zavarában,~
121 10| céltalannak látszik az útam,~úgy nézek erre az ablakra,~mint
122 10| lány. Szája keserű, fáradt.~Úgy mosolyog, hogy fáj, s régi
123 10| veregetve~ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,~mint
124 10| oly roppant magasból és úgy közeledve,~mint a repülő,
125 10| s a komisz gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem
126 10| gyertyavilágát pillantja meg:~úgy engem is~ennek az estnek
127 10| hanem maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény, melyet
128 10| téve világost, sötétet,~de úgy, amint van,~változva csodásan,
129 10| mely~példázza az időt, s úgy múlik el, hogyha beszéljük,~
130 10| ordítóan-iszonyú~sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~
131 10| világra,~bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött
132 10| bolyhos pagonytól, mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog
133 10| őket, egy szóba, egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s
134 10| alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen lesoványodott,~
135 10| melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~
136 10| melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
137 10| fehéren állok a határba.~Úgy reszketek és sírok, mint
138 11| ordítóan-iszonyú~sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~
139 11| világra,~bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött
140 11| bolyhos pagonytól, mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog
141 11| őket, egy szóba, egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s
142 11| alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen lesoványodott,~
143 11| melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~
144 11| melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
145 11| fehéren állok a határba.~Úgy reszketek és sírok, mint
146 12| éles fény legyen a részvét,~úgy közeledj a szenvedők felé, ~
147 12| mutogatta, ha bántani mertek,~úgy zördülök én most a vadkani-aljas~
148 12| fejüket a tenyerükbe véve~úgy nézik egymást,~mint akik
149 12| várnak sokáig,~eltávolodnak, úgy tekintenek föl~a messze
150 12| szomjamban hinni,~ s úgy nézni téged, mint eget. ~
151 12| szörnyű,~dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,~hogy
152 12| aludni, olyan izgatott.~Úgy látszik, ők ketten megértik
153 12| olvasol egy csöndes este, ő úgy~játszik magában vérrel,
154 12| dallama,~mint ódon~ballada,~úgy sóhajt,~Ilona. ~Csupa l,~
155 12| kalandor~csörgő,~mely zsongít, úgy csitít el,~tréfázva mímel,~
156 12| cigarettát~koldul a hídon, úgy esdünk hitet mi.~Európa
157 12| kajszín-~barack, s mosolya úgy csorog le dúsan,~mint cukrozott
158 12| Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,~hogy
159 12| felszürcsöli a gennyet:~úgy én dühös rajongó, aki e
160 12| volt, setét.~Anyám otthon úgy jött elém, mint~a múltba
161 12| éjidőn reménytelen csörömpöl,~úgy jajveszékel itt hiába lelkem,~
162 12| csalatva egy jelre lehullnak,~s úgy fintorog arcuk,~mint a bolondé. ~
163 12| hogy megint legyen,~és úgy akartam ezt, de úgy akartam,~
164 12| és úgy akartam ezt, de úgy akartam,~amint akarta anyja
165 12| szétnyíló öléből földre jött,~úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva~
166 12| bal combjához kötözték,~úgy hogy belégörnyedt, s máris
167 12| hétköznapon is örök ünnep.~Úgy járnak itt e gyatra földön,~
168 12| csupán por és kopás van,~úgy járnak itt e vén világon,~
169 12| szeretne a helyembe lenni,~s úgy láthat engem itt, mint úri
170 12| akár a villik,~de mindig úgy csak, ahogy illik,~evez,
171 12| Ritkán beszélünk róla, úgy utáljuk~megvastagult vartól
172 12| tárgyias,~pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez,~mert köznapi
173 12| nagyobb jó,~mert ez a kincs.~Úgy hívják: élet.~Értelme nincs.~ ~
174 12| vétkeztek ellenem,~bár senki úgy, mint lázadt szellemem,~
175 12| sors hoz.~Ennen-sebem is úgy tekintem,~akár egy esetét
176 12| róla sírva: "Nem volt... "~Úgy fekszik ő, ki küzdve tört
177 12| álom.~Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,~százig olvasva,
178 12| hűség.~Az égbolt,~egészen úgy, mint hajdanában rég volt,~
179 12| történt vélem akkor,~de úgy rémlett, egy szárny suhant
180 12| már, hogy izmaim lazulnak,~úgy érzem én, barátom, hogy
181 12| írját,~de nem felelnek, úgy felelnek,~bírjuk mi is,
182 13| hánykolódik lázba, tűzbe,~s úgy áll a parton, mint egy kőszobor. ~
183 13| kacajjal jő a víz,~tavasz lesz, úgy mint régen egykor,~s e szó
184 13| hogy síri lámpák,~mik rátok úgy világlanak?~S ti táncra
185 13| fiatal. ~Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~lelkembe búgnak
186 13| ment tovább az ágyig,~s úgy érezé, már-már repülni vágyik,~
187 13| tudja?... Mostan is gyakorta~úgy tűn fel, mint egy költemény~
188 13| rendbe látom életem sorát.~Úgy éldegélek, mint a többiek,~
189 13| Ne féljetek! ~Tüzem, mi úgy égett oltárokon,~testvéri
190 13| Kolduló énekek~A dalaim úgy mennek most feléd,~mint
191 13| szertartásosan emelve~most úgy iszik, akár egy áldozár. ~
192 13| akár egy áldozár. ~Most úgy iszik. S az arca oly setét,~
193 13| elfagy dideregve csókunk,~s úgy fekszünk ágyra, mint a kínkeresztre,~
194 13| önmagadnak ellene? ~Most úgy érzem, hogy sírni kellene,~
195 13| a lábaidnál,~ s már úgy érzem, nem is vagyok. ~1909 ~ ~
196 13| a lángolót. ~Egyik nap úgy fut, mint a másik,~s csak
197 13| kavargat.~De mit tegyek? Úgy fáj az élete,~és most e
198 13| Hajnali bálteremben~1 ~Úgy jött a villámfényes bálterembe~
199 13| éj s halál eleven szobra,~úgy fekszik itten felmagasztosodva,~
200 13| Sírszobor~Úgy látom őt, mint tiszta, enyhe
201 13| szerteszét, ~ha nem beszélne úgy, ahogy akarja.~és most rekedten
202 13| vörösen, véresen vadul, ~úgy, hogy meghallják égen és
203 13| megtaláltam~halvány irásod. ~S úgy rémlik, hallom a sirodból~
204 13| följajgatott rá,~és fájni kezdett. ~Úgy ültem ott, hamut kaparva,~
205 13| kopár,~mi lett veled, miért úgy verekedtem? ~A fecske elszállt,
206 13| kezével lenn a földet -~úgy üdvözöllek. ~Ezrek,~kiktől
207 13| közül ugrálnak ki a békák,~úgy rebbennek ki, gyorsan és
208 13| rokkant~szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél, ~vagy
209 13| dudorász az utcacsatornán,~s úgy összeszűkül a világ köröttem,~
210 13| összeszűkül a világ köröttem,~úgy fintorognak rám a viszolygó~
211 13| hogy míly párthoz tartozom,~úgy nézek rá, mint ki idegen
212 14| Elhalni lassan! ~Tüdőm úgy éget~ S nem t'om mi
213 14| lelkek,~ Féltek tőlem, úgy lehet.~"Jaj, ne menj el,
214 14| kaszás villogó pengéje:~éppen úgy az ember küzd a haláláig,~
215 14| között.~Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,~ki fuldokolva
216 14| a lángolás, a szerelem,~úgy kapjuk tüzet a parkon,~a
217 14| a bércek rengenek,~s ez úgy mulattat újra engemet,~szivembe
218 14| fergeteg...~Most is szeretlek úgy, mint hajdanán,~villámos,
219 14| vonattal hazamentem,~és minden úgy volt, hogy régente még,~
220 14| mi ez a pompa, melynek úgy örültem,~e harsogó, komoly
221 14| S én ezt az ismeretlent úgy szerettem... ~Szétdúlt sikátor
222 14| Steinné~Úgy negyven éves. Misztikus
223 14| mivel buzgó istenhivő,~úgy negyven éves. Misztikus
224 14| elcsügged erre vakmerész dalom!~Úgy állsz az éjbe, mint lángfényü
225 14| már mint kicsiny gyerek.~Úgy, mint midőn az ágyba bújva
226 14| éjszakában,~csuklónk, karunk úgy rázza meg a bánat,~mint
227 14| jobban szeretsz magadnál,~úgy, hogy te néki mindent odaadnál,~
228 14| még él, tűzzel lobogván,~s úgy gondolom tán,~a túlvilág
229 14| Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az
230 14| Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az élet!~Nyílt seb vagyok!~
231 14| és lágyan símogatná... úgy fáj e szív.~ ~
232 14| némi vad,~tömör kény!~S úgy zeng szava, mint az az ágyú,~
233 14| baktatása.~A kezébe aktatáska.~Úgy megy, mint egy vak tatácska. ~
234 14| megérted! ~Feddés ~Erika!~nem úgy~verik a~cigányt! ~Finomkodás ~
235 14| de R. M. Rilke ~Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem tud
236 14| Mária~térdemhez ül le, úgy néz. Mária~a végtelent akarja.
|