Rész
1 1| zavarjad össze,~fullaszd el égő, száraz torkomat,~alélt
2 1| csend fürössze. ~Aludjon el a kínzó gondolat,~ónsúlyod
3 1| ájulatba nyögve vesszen el,~és szó ne keljen boldogságom
4 1| hol kőrengeteg~sorvasztja el az izmos életet,~hol a szegény
5 1| tavasz örömdalában~ernyedjen el a fáradt gondolat. ~A rét
6 1| tüzének,~bár ajkam is hervadna el azon. ~Görnyedve várom télen
7 1| haló kacajjal ásta el szegény. ~Szörnyűbb, ha
8 1| Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz,
9 1| vészkürtjét fuvom.~Könny önti el vonagló képemet,~az őstalányok
10 1| meghal, a világ is véle vész el. ~Gyakorta fülledt este,
11 1| vas-pöröllyel~vagy húnyjon el a sápadt, vaksi fény,~mely
12 1| hajsza a csaló? ~Akkor tün el igaz világunk,~ ha reggelenként
13 1| fal,~ eltünt a hab, el a hajó,~sóhaj vonaglott
14 1| mélységek öble~ nyelt el, amint tovább haladtam~s
15 1| lámpafénynél,~ mint tűntem el a hóviharban.~ ~
16 1| Valami űz, egyszerre tűz lep el,~ma a dühöngő, fellázadt
17 1| Majd hangtalanul tűnik el alább,~s távol kigyúl két
18 1| ostoba.~Úgy pusztul is el egymagában -~az országútak
19 1| mellett~acélerővel csattan el a csók. ~A vágtató tánc
20 1| percet édes szóval ütni el,~amíg a tél a megfagyott
21 1| a lány piros tojást tesz el merengve,~a boltokat emberraj
22 1| éjjel is rövid,~alig bujik el a nap egy bokorba,~aztán
23 1| s véres mocsok fröccsent el szerteszét,~Agamemnon, mikor
24 1| fölriad,~kísértetképpen tűnnek el a falvak,~s az ismeretlen,
25 1| magyar ló,~s horkanva nyargal el, mint tünemény. ~Alszik
26 1| körmenet,~ támolygva futnak el a szörnyü harctul~éhes,
27 1| ajkamat~s aztán felejtsd el azt a szegény utast~s emlékemet
28 1| szegény utast~s emlékemet vesd el nevetve,~mint a vasút-jegyed
29 1| előtt harsogva, búgva~vonul el a múlt győzedelme, búja.~ ~
30 1| pásztor arcát égő vér lepé el,~s paraszt-szivének nagy
31 1| messze sírra.~Könny lepte el szemét s merengve írta:~"
32 1| ferde, kancsal~tüzét veté el a felhőn vadul,~úgy, mint
33 1| ez a sok vágy hozzá érne el?... ~Tengerzugásként csapja
34 1| Zajnak, tudásnak városa~el nem felejtelek soha! ~Vágyódom
35 1| kigyuló szememet~a könny lepi el s csüggedve lezárom.~Halovány
36 1| bús szobámba:~ "Jőjj el velem, a sír nyugalma vár." ~
37 1| kedves, elszáll a meleg.~Jőjj el velem enyészni csöndes ágyba,~
38 1| bús szobámba:~ "Jőjj el velem, a sír nyugalma vár."~ ~
39 1| hársvirág~volt a csillám rajta. ~El is felejtettem~azt az édes
40 1| föld rabjaként,~égessetek el s keltsetek reám~bús máglyafényt! ~
41 2| ismertem én,~ezen suhant el kisöcsém~s ezen a bűvös,
42 2| bűvös, tükrös ajtón~ment el, mikor leszállt az alkony,~
43 2| magyarok. ~Csak a szeme borul el néha kissé:~Jaj, meg ne
44 2| arany-szót, mint a hajnal.~És el nem unnám, egyre-egyre írnék~
45 2| hajdanán,~mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor meghalt
46 2| arany-angyalok,~s ez óra veri el az éjfélt,~ha majd egy éjjel
47 2| pokoltánc.~Engedjetek innen el,~hagyjatok magamra,~este
48 2| s vérben, halálban omlik el a titka. ~Ha elmarad, virrasztva
49 2| dalban az ő ifjusága halt el,~s a semmiségbe hervadt
50 2| rozoga pallón~ballagtak el a szótlan emberek.~Csak
51 2| a nagyság, mely itt megy el,~és bánatomra harsogón felel~
52 2| pesztonka perecért szalad el,~és pihegünk, szemünk bámulva
53 2| suttogok az éjnek~s nem alszom el az éjszaka. ~Ő meg csak
54 2| A nagyanyámhoz vittek el aludni~A nagyanyámhoz vittek
55 2| aludni~A nagyanyámhoz vittek el aludni~egy éjjelen.~Sötét
56 2| Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,~
57 2| kapujánál,~Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,~
58 2| kötnek.~Hogy vágyom innen el, el messzire,~hol kanyarog
59 2| kötnek.~Hogy vágyom innen el, el messzire,~hol kanyarog a
60 2| Te néma vagy s úgy nyúlik el aranyló,~tojásdad tested
61 3| hogy minden hogy folyik el,~ és érezni, fejünkön
62 3| veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel siró,~félszemmel
63 4| szoritna,~hűvös szemfedő takar el~és jól tudom, ez az a fej,~
64 4| csendesen.~Én sem mesélem el neked, hogy éltem~fekélyes
65 4| síppal, dobbal~kísértek el aprócska szellemek. ~Kis
66 4| éhes emberek,~mikor jön el az új csoda,~s a fagytól
67 4| pestises szent, úgy esett el -~ó jaj -~a bús, a szent,
68 4| ismeretlen oltár.~Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,~
69 5| magyar fa lombja~takarta el az életünk. ~Enyves szeme
70 5| földre görnyedt,~nem bírta el terhét a föld. ~Táncolt,
71 7| Pléhkoszorú,~elmúlt az ősz, el a hideg,~nem kellesz már
72 7| Rettegve, félve rejtem el a titkuk,~mint átkomat és
73 7| van, nem kértem, de adták,~el is hajítom, nem ér egy fabatkát.~
74 7| elfeledni mindent, csendben el.~Jó volna most mindent felejteni,~
75 7| fejed bután födi a föld el,~s mint antik húgaid, repedt
76 7| este, régen,~így mennek el, kik bennünket szeretnek,~
77 7| s fülledt undorral telni el. ~Nem jó feküdni gondtalan,~
78 7| kemény halál. ~Hiába bújok el a föld ölébe,~magas toronyba,
79 7| Isaszeg". ~Az óra nem feledte el,~bár sok év szállt felette
80 7| bár sok év szállt felette el.~Hallgatja ő is csendesen.~
81 7| csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~Hallgatja elhagyott szive,~
82 7| Kikerültem a gyíkok napos árkát.~El nem tapostam~a réteken a
83 8| húga te a búnak,~beszéld el, mi az élet szörnyű titka~
84 9| elmondtam, mint kezdtem el~Már elmondtam, mint kezdtem
85 9| elmondtam, mint kezdtem el,~most elmondom, mint vesztem
86 9| most elmondom, mint vesztem el. ~Kupámba még pár kortynyi
87 9| végül zsarnokol,~a vénség jő el, a pokol. ~Boldog, aki még
88 9| pesti gyors~hogy vágtat el, mint messzi sors,~új és
89 9| és - hallali -~nem múl el soha már. ~Hallod?~Hogy
90 9| múlanak, csak most kezdődnek el,~a völgybe le, a hegyre
91 9| rózsák, lassan ringtak a nők el:~éreztük életünk s a sötét
92 9| tekinteted a messzeségbe leng el,~a tengeré most a szived,~
93 9| mindenséget kézzel éred el. ~Csak ússz az éjbe, tündökölve
94 9| országúton, vándorember.~El innen, el-el, messze, édes
95 9| de, jaj, oly lassan múlik el.~ ~
96 9| s ájult szavakat mondtak el a szélnek.~Aggastyán sem
97 9| piszkos abroszán~búsan gurul el asztalán a morzsa,~és vérszegény,
98 9| tovább - a lázzal,~hogy el ne késs, mert vágtat a halál,~
99 9| hánykolódtak s nem pihentek el,~mint máskor, amikor leszállt
100 9| attól függne élete,~hogy el ne vétsem. Akkor azt kívántam,~
101 9| hosszú hetek gyötrődve múltak el.~Reménytelen léptem be a
102 9| dombokon szánkázni kezdtek el.~Sivalkodó örömmel szállt
103 9| tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,~fajtám őrzője,
104 9| csöndet mindenek felett.~Mard el veszetten, aki megzavarja~
105 9| por, ő is,~csak az suhant el, ami névtelen. ~Mert itt
106 10| Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,~nem illik hozzá
107 10| ne halljad.~Így hagytam el egykor én is apámat.~Ő is
108 10| is apámat.~Ő is így ment el.~Nehéz sóhajjal, büszkén,
109 10| acélzongorát. ~Így múlik el a mi életünk.~Szakadatlanul
110 10| szakadékok mellett röpül el, cepelve magával tulajdon
111 10| volna, hogy ez ne múljék el,~hanem maradjon meg,~nem
112 10| példázza az időt, s úgy múlik el, hogyha beszéljük,~mint
113 10| hány folyó mellett haladtak el éjjel,~s hány gépkocsitól
114 10| hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul
115 10| bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött szemmel,~
116 10| Piac~Hadd mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet
117 10| kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a
118 10| hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint
119 10| merre szálltak, merre tűntek el~viháncoló, víg gyermektársaid?~
120 10| a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is itt
121 10| s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
122 11| hány folyó mellett haladtak el éjjel,~s hány gépkocsitól
123 11| hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul
124 11| bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött szemmel,~
125 11| Piac~Hadd mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet
126 11| kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a
127 11| hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint
128 11| merre szálltak, merre tűntek el~viháncoló, víg gyermektársaid?~
129 11| a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is itt
130 11| s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
131 12| jobb néked erre, hidd el,~sok furcsa ember néz bámulva
132 12| harci vértet,~nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,~
133 12| Euláliának. ~Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el,
134 12| el én, lásd, nem hagylak el, áldott~s mint egykor a
135 12| te magasztos.~Nem hagylak el sohasem te legelső~asszony
136 12| szeress meg. ~Ki téphet el innen,~ki téphet el engem
137 12| téphet el innen,~ki téphet el engem a te kebeledről?~Nem
138 12| hogy gyáva vadállat bújik el a vackán~és vaksi vakondok
139 12| hogy mindent, ami szép,~el kell veszítenem. A bölcseség~
140 12| visszamennék,~ dajkáld el az én kínomat. ~Lásd, én
141 12| koromban:~méreggel aludtak el a nyomorultak. ~Az én koromban:~
142 12| és~mérsékletet rendeltek el a híres,~német professzorok,
143 12| dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,~hogy a fülébe
144 12| földbe véle. Temessétek el. ~Úriasszony ~Negyven kiló
145 12| Vigasság,~fájdalom,~nem múlik~el soha,~s balzsam is~mennyei~
146 12| mindent, mi villan és van,~érj el.~Tárgyalj bolond szeszéllyel,~
147 12| mely zsongít, úgy csitít el,~tréfázva mímel,~s a jajra
148 12| meredt-rest~súlyát nevetve lökd el,~s a béna, megvetett test~
149 12| kérlek, hogy ne feledj el,~és érd be a kalanddal,~
150 12| föld lesz felettem.~Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. ~
151 12| ég alatt~vad vágy fogott el, hogy megint legyen,~és
152 12| Rendet,~apám kezét, ki engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot,
153 12| Tűrhetetlen~vágy fogott el, hogy szaladjak,~kóboroljak,
154 12| signorina?~Így dobáltam el, mi pénz volt~a zsebemben,
155 12| az ezüstöt,~így dobáltam el, mi szó volt~a szájamban,
156 12| hűség~s mint a halál nagy. ~El is felejtem a szanatórium~
157 12| csitri síp. ~Nem hagyja el,~bármit teszel,~vág, kalapál,~
158 12| nem unja ezt. ~Nem unja el,~én sem unom,~megyek sötét,~
159 12| jöhetnél, Osvát. A halál tán~el is bocsát, jelenj meg e
160 12| bűnös-büntelen. ~De a komor szemet el nem birom,~örök gyehenna
161 12| Megértem:~Halál, fogadj el a fiadnak.~ ~
162 12| hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,~de pattanó
163 13| bánatosan esdik:~"Temess el, reggel éltünk,~s meghaltunk,
164 13| szent te,~te nem hagyhattál el soha. ~Száguld a föld, s
165 13| és azt hiszi, a nap hagyá el,~ha rája gyengébben ragyog. ~
166 13| tudtam csak, kit hagyék el...~Meg tán a kisasszony
167 13| tudta. ~És robogva tünt el aztán,~a perron, gépgyár,
168 13| kedvedbe hát mi sem zavar?~El sem temetted a halottad,~
169 13| égig lobog,~hiába tiprod el, mindég növekvő,~s ha szunnyad
170 13| szunnyad is, nem oltják el korok. ~A fáradott ük, haldokolva
171 13| tiszta glóriás. ~Ezért veszek el egykor szeretetlen~az út
172 13| mellük fehér vízködbe vész el. ~Egy este, s nem tudom,
173 13| a testük tündökölve tűnt el,~érdes hajuk varkocsba volt
174 13| elnyűtten, megrothadottan~visz el egy este a jó csont-lovag. ~
175 13| már soha többet~nem apad el e bősz futam.~Hiába késem,~
176 13| Legyen sötét!... Aludjon el a pompa~a tarkuló tavaszi
177 13| te kikeleti álom,~borulj el a derengő félhomályon,~mint
178 13| fel őt szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru szívem~
179 13| tépd szét az ágyát,~s hozd el nekem a lázas éjszakán át,~
180 13| riaszd a téli álmot,~némítsd el, ami gyenge, álnok,~akassz
181 13| legyünk mi mások...~Kezdjétek el, komédiások. ~1909 ~ ~
182 13| farolt,~s lihegve vette el a pár hatost,~és nyelvkiöltve
183 13| gyorsan és olcsón szaladjon el~a rendőrért, bábáért, orvosért,~
184 13| tudom már, kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet senki-senki
185 13| és naponta-termők~lepik el búsan a kertet, az erdőt,~
186 13| egészséges titán:~fogadd el ezt, hidd meg, titáni játék,~
187 13| ezerszemű, nézd ezt és íme vedd el.~Ezerszivű, add az ezer
188 13| lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~Odaadom a szájam
189 13| Fohász~Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.~Maradj,
190 13| amit szivok?~Merre füstölög el életem vonatja?~Hová robogok
191 14| naponként zajtalanul sóhajtanak el a~világból, mint ősszel
192 14| úgy lehet.~"Jaj, ne menj el, bűn a csókja",~Tőle mind
193 14| mellem,~ Meghalok, temess el!~Hogyha majd kinyil szemem,~
194 14| az ágyra... s nékem~Dald el azt, mit egykor... régen. ~
195 14| Ó el ne ítéld...~Ó el ne ítéld
196 14| Ó el ne ítéld...~Ó el ne ítéld azt, ki élte végén~
197 14| küzdött és sosem bukott el,~kié sosem volt az ürömpohár, ~
198 14| koldus-nyomorát rejtse el. ~A szenvedők szerelme boldog,~
199 14| magány igazság,~szakítsd el az álság ruházatát,~az ember
200 14| veszély között.~Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,~
201 14| zordonul~s büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,~mert
202 14| égethet és ölhet.~Ne hagyja el Isten jóságos kegyelme!~
203 14| a felhők,~remegve bújik el az ember alattok.~Térdre
204 14| Lidia~Ó, hagyj el engem, bűnös asszony,~a
205 14| a süllyedő hajóra? ~Menj el, te átkozott, te rémes,~
206 14| de menj sietve, s hagyd el~az emberek elátkozottját! ~
207 14| céltalan kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru naphoz.~Aztán
208 14| csókold meg ajkamat, és hagyj el aztán,~de ülj ölembe most
209 14| percre hű szerelmesed feledd el,~honnan jövök, s hová mék,
210 14| sugárzó hókezeddel,~s ringasd el a sötét, komor utast. ~Légy
211 14| várom,~csak öntüzében hervad el szivem,~s látom, mit építék
212 14| Ünnepnap a templomba jár el,~mivel buzgó istenhivő,~
213 14| húrodon bősz szenvedésem el.~Parány vagyok, gyarló,
214 14| de énnekem már,~hidd el, nagyon nem érdekes. ~3 ~
215 14| közel,~ma rózsalomb föd el.~Sáppaszt, fulaszt, gyötör~
216 14| oszlassa búmat, mint a semmit el! ~Sorvadni vágyok, folyjon
217 14| Sorvadni vágyok, folyjon el a lángár~addig, amíg viasszá
218 14| Fölöttem az éj~Fölöttem folyik el az éjszaka,~a méltóságos,
219 14| Infantilizmus ~Az életem~nem adom el.~Hiába csábít~Madame L.~
220 14| Az ember nem eszméktől ég el! ~Iszákos és józan vitája ~-
221 14| Ki nem ölel,~lelket öl el. ~* ~Esztéta?~Érzi már vesztét
222 14| varázskörödből még ne űzz el,~hadd nézzelek rajongva:
|