Rész
1 1| Lámpafény~1 ~Ó lámpafény, oly szép vagy,
2 1| lázálmaidban~ölsz, győzöl, ó sápadt beteg. ~A szenvedély
3 1| ragyogja be tar homlokod,~ó képzelet dicső gigásza,~
4 1| Csönd~Lebegj reám, ó csendes némaság,~véresre
5 1| Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~
6 1| a kétségbeesés vezérel. ~Ó, mert nekem nincsen Beatricém!~ ~
7 1| szavam az éjszakába fúl. ~Ó társaim, tekintsetek ide!~
8 1| ez rejtély?...~ Ó feleljetek!~Élesszetek tüzet
9 1| titkunkat ója,~ az égben, az ó sírokon,~s az ember, e bolygó
10 1| Bölcsesség~Keblem vörös: ó megsebeztek!~Vért ont sajogva
11 1| Szabadság~Ó óriási kéj szabad varázsa!~
12 1| te ottan. ~S elmondtam, ó rejtélyes asszony,~mit szenvedtem
13 1| öljem a kínt mind reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts
14 1| belésüvítem a sötétbe:~ Ó átok!~ ~
15 1| szivembe felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek téged szeretni,~
16 1| ember és szó. ~Csókold meg ó hát búcsuul ajkamat~s aztán
17 1| Budapest~Ó, mint imádlak, mint szeretlek~
18 1| igéz, reánk tekintvén...~Ó Pest, mi sok szép asszonyod -~
19 1| raccsoló, pipes ficsúr... ~Ó, én szeretlek áhitattal~
20 1| mint egy álom~lép eléd sok ó csuda,~régi várú Ó-Buda. ~
21 1| foly egymásba által,~mint ó parfüm illatával~a konyhába
22 1| nevetve halkkal,~a kötényén - ó, mi furcsa! -~lóg a pince,
23 1| kevély lett és hideg. ~3 ~Ó mennyi ábránd háborítja~
24 1| csillaghoz~Haló csillagfény, ó tekints le~az éj sötétjiből
25 1| omolj te csendbe zúgva rája,~ó ciprusok hűs éjszakája. ~
26 1| maradtam lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~
27 1| ködbe sivít remegő kebele,~ó látom, a kert, fasor ébredez
28 1| Engedjetek, engedjetek! ~Ó, míg ti hangosan kacagtok,~
29 1| Tibennetek él lelkem jobb fele:~ó, gyújtsatok a lomha éjjelen~
30 1| A csillagokhoz~1 ~Ó, csillagok, ma újra felkelétek,~
31 1| siromba csöndbe porladok...~Ó csillagok, sugárzó csillagok. ~
32 1| értetek ma is élek-halok...~ó, csillagok, szépséges csillagok. ~
33 1| bíztam hatalmas vágyam ott...~Ó, csillagok, vezérlő csillagok. ~
34 1| szótlanul siromba roskadok...~Ó csillagok, hatalmas csillagok! ~
35 1| hatalmas csillagok! ~5 ~Ó, hogyha rátok lelkemet kötözném,~
36 2| Ó, a halál.~Ó, a halál. ~Mi
37 2| Ó, a halál.~Ó, a halál. ~Mi ismerjük csak,
38 2| pityergő szájunk megremeg.~Ó, a halál.~A játszótársunk
39 2| Ó, hányszor látlak mégis bennetek~
40 2| hányszor látlak mégis bennetek~Ó, hányszor látlak mégis bennetek,~
41 2| tükör is hallgatag lóg.~Ó, néma csengetyűk.~Az óránk
42 2| menekülni egy picinyke rés.~Ó, jaj nekem, oly fürgék a
43 2| varangyot véresen megöltük. ~Ó iszonyú volt.~Vad háború
44 2| füstölő, mely szerteszéled~az ó szobán s fülledten ellebeg,~
45 2| volt több~csak egy latin, ó Pharmacopoea. ~Bolyongtál
46 2| messzeségbe elvisz egy hajó,~ó álom, áldás, szívdobogtató~
47 2| senkit,~és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,~siratja
48 2| Nagy társaság. ~ Ó rút macskazene:~Sipítozó,
49 2| ősz, meg ő. ~A nő szól: ~Ó jaj, te félsz,~kiről beszélsz? ~
50 2| beszélj. ~A férfi szól: ~Ó, hogyha láttad volna egyszer,~
51 2| letörte én áldatlan életem.~Ó, hogyha láttad volna egykoron,~
52 2| és jó, mint a tiszta bor.~Ó, én tudom, ki vagy te és
53 2| orrod erjedt muskotály.~Ó, örökegy, - ó, ősi titkot
54 2| muskotály.~Ó, örökegy, - ó, ősi titkot érző -~ó, változó
55 2| ó, ősi titkot érző -~ó, változó kép - táncos tünemény -~
56 3| A kártyás fölfohászkodik~Ó színek színe, ördög bibliája,~
57 3| lelkembe roppant riadód.~Ó szívek szíve, züllött, furcsa
58 3| csak ez még és a semmi.~Ó érzitek-e, micsoda hivás:~
59 3| a nő, a kártya, a halál.~Ó fátylasarcú, rejtett, furcsa
60 3| olvadva, sisteregve, feketén.~Ó élet, élet, roppant költemény,~
61 4| világban egy fájó egésszé.~Ó lankák, ó virágok messze
62 4| fájó egésszé.~Ó lankák, ó virágok messze tája,~ti
63 4| gyümölcsök korhadt rúdakon,~s ó könny, te élet mély esszenciája,~
64 4| földgömb szíve megreped-e tőle?~Ó, láttam egykor lassan távozót
65 4| kacagása ma?~És hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj nekünk. ~Mi is
66 4| éjszaka fekete vánkosán?~Ó hogy lehet, ó hogy lehet,~
67 4| vánkosán?~Ó hogy lehet, ó hogy lehet,~hogy egyszer
68 4| alföldi út, forró délután~Ó unalom, ó életem unalma,~
69 4| forró délután~Ó unalom, ó életem unalma,~rángasd tovább
70 4| mert végtelen a tánc, ó végtelen. ~Nézd: vityillókban
71 4| Ó a rémséges őszi éjszakák~
72 4| a rémséges őszi éjszakák~Ó a rémséges őszi éjszakák!~
73 4| kuksolnak a vén gesztenyesütők.~Ó temetős, magányos őszi éjek!~
74 4| szemekkel, megkötött kezekkel.~Ó elhagyottság, őrjítő magány!~
75 4| titokzatos, síró halálzene.~Ó átkok átka, pokoli zavar,~
76 4| szerelmesek halódó sóhaja.~Ó szörnyű perc, mikor egymásba
77 4| Éjfél után a Duna hídja~ó jaj, be könnyes, be setét.~
78 4| Labdázott véle, földre dobta -~ó szív, te vérző, gyenge szív! -~
79 4| lakó, vak szenvedéllyel. ~Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!~
80 4| szenvedéllyel. ~Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!~Rogyásig-tánc,
81 4| vigyázzatok jól, kisleányok -~ó jaj,~a kis Mariska megrohadt. ~
82 4| Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,~és vékonyan járt, mint
83 4| vékonyan járt, mint a sóhaj -~ó jaj,~a koldus is nevette
84 4| cipelve szent tizenöt évét -~ó jaj,~mint a becukrozott
85 4| látta a gyertyafénybe -~ó jaj -~a tükre, tükre megvakult. ~
86 4| rózsa, rózsa, csunya rózsa -~ó jaj -~és fájdalom és borzalom. ~
87 4| gurult-gurult, dörgött a padlón~ó jaj -~és széttörött és leesett. ~
88 4| pestises szent, úgy esett el -~ó jaj -~a bús, a szent, a
89 4| Magam vágnék neki.~Ó pesti udvar, pesti fák.~
90 4| az éjjel asztalán a bor.~Ó, én tudom, hogy minden rózsa
91 7| álmaim fokán~és imádnám - ó Kelet regéje -~ álmok
92 7| hervatag, esős táj~s a halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~
93 7| széttörik ezer darabbá.~Ó költők, hol van, ki az éj~
94 7| ámbratestét néztem szívdobogva.~Ó csipke-szoknya! Illat! Mézes
95 7| csipke-szoknya! Illat! Mézes esték!~Ó tükör! Ábránd! Méreg! Pillafesték!~
96 7| Ábránd! Méreg! Pillafesték!~Ó kisdiák, ki andalogva ballag,~
97 7| egyszer! és most újra fájnak!~Ó lány, kinek sokkal vagyok
98 7| a dívánon egy szivart. ~Ó július, aranyos a ködöd,~
99 7| gonddal nézek minden elmenőre.~Ó életem, enyém. ~Golyózáporban
100 7| kalászok,~aztán hulljunk le - ó szent, szent az élet -~százszor
101 7| képzelem, hogy véres a fogad. ~Ó, első ember...Ó fájdalmak
102 7| fogad. ~Ó, első ember...Ó fájdalmak Kútja...~Te vagy
103 8| egyre játszom~és vár a sír. ~Ó, vad szerelmese az őrült
104 8| egy veled a rög s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc
105 8| hoz elém most minden óra? ~Ó, jaj, mi ez? Ó, hogy lehet,~
106 8| minden óra? ~Ó, jaj, mi ez? Ó, hogy lehet,~hogy őket én
107 9| szól egy agg-szürke lap.~Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,~
108 9| lap.~Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,~hogy rab vagyok
109 9| arcom fölmutatom szelíden. ~Ó csillagok, ismertek-e még
110 9| járkálok, mint a temetőn.~Ó élet! sár! láz! csúnya út!~
111 9| Ó én szeretem a bús pesti
112 9| szeretem a bús pesti népet~Ó én szeretem a bús pesti
113 9| a fájó mindenség beteg,~ó csillagok, aranysebek,~s
114 9| hajnal aranyosra festve~jár.~Ó reggel, áldott, tiszta reggel,~
115 9| tündökölve ússz,~jó, égi túsz,~ó messzeség őrültje, Sziriusz. ~
116 9| Ó szép magyar fejek, ti drága-régik~
117 9| magyar fejek, ti drága-régik~Ó szép magyar fejek, ti drága-régik,~
118 9| mint egy ős-régi rúnát,~ó ismeretlen közbaka e kóbor
119 9| vonat~és csöpörög a híg eső.~Ó unalom, mely céltalan~bölcsőm,
120 9| eb~a híg csatakban. ~ Ó, isméred-e~azt a szorongó,
121 9| másra. ~Így ér a reggel. Ó, micsoda reggel.~A lompos
122 9| eltéved a benne bolyongó. ~Ó, de miként kezdjem, fölocsúdva,
123 9| Ó ifjuság, ha hozzátok megyek~
124 9| ifjuság, ha hozzátok megyek~Ó ifjuság, ha hozzátok megyek,~
125 10| átkozottan,~vissza se nézve.~Ó e magány a régihez hasonló,~
126 10| vékony, vajszínű csuklóján.~Ó, mily vad lihegés. Mily
127 11| vékony, vajszínű csuklóján.~Ó, mily vad lihegés. Mily
128 12| bizony látása homályos. ~Ó jaj, be megértik a bölcsek
129 12| végzet~otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok.~De én,
130 12| jó reggelt köszöntök. ~Ó ősi világrész,~te régi,
131 12| tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új és folyton-ócska~
132 12| én koromban:~mindannyian ó de magunkra maradtunk. ~
133 12| és így senkihez se szól.~Ó Éva, Éva, régi, édes Éva,~
134 12| szellemi~lant-zene,~Ilona. ~Ó az i~kelleme,~ó az l~dallama,~
135 12| Ilona. ~Ó az i~kelleme,~ó az l~dallama,~mint ódon~
136 12| mit a medvék lenéznek.~Ó szent bohóc-üresség,~szíven
137 12| nevessék,~mikor vérző-heges még~ó hős, kit a halál-arc~rémétől
138 12| rémétől elföd egy víg~álarc,~ó jó zene a hörgő~kínokra
139 12| tejszín. ~8. Magyarosan ~Ó dáridós hajnalban borban
140 12| 11. Lengyel táncosnő ~Ó nő, te drága lengyel,~olyan
141 12| fölébredtem reá és elvetettem.~Ó, nemsokára csöndesen, meredten~
142 12| halvány mártírok, néma mécsek,~ó tömjénfüst, ó tiszta mámor,~
143 12| néma mécsek,~ó tömjénfüst, ó tiszta mámor,~aranykehely
144 12| aranykehely aranyborából,~ó régi rózsa, lágy aróma,~
145 12| régi rózsa, lágy aróma,~ó Róma, Róma, Róma, Róma. ~
146 12| üröm-vidékét, a keserű mezőt,~ó boldogságom édesanyja,~társam
147 13| Válás~Ó, a válás tőled, édes,~nékem
148 13| tükröztetve dúlt kedélyem. ~"Ó, kisasszony, ó, kisasszony!"...~
149 13| kedélyem. ~"Ó, kisasszony, ó, kisasszony!"...~szóltam
150 13| némán ráborulni ottan. ~"Ó, kisasszony, ó, kisasszony~
151 13| ottan. ~"Ó, kisasszony, ó, kisasszony~bánatomban Ön
152 13| könnyezve válaszoltam:~"Ó, kisasszony, szörnyű bú
153 13| halottad,~s halotti tort ülsz, ó magyar. ~Miért e furcsa,
154 13| felhő borong -~Mondjátok ó, mindenki őrült,~vagy csak
155 13| a táncban~tüzes halálom,~ó, vaslovag,~ó, vaslovag! ~
156 13| tüzes halálom,~ó, vaslovag,~ó, vaslovag! ~1906 ~ ~
157 13| Epigramma~1 ~Ó, hogy gyűlölném én a nőket,~
158 13| élet-szirmok keblüket bezárják...~Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,~
159 13| Tivornya hajnalán~Ó, hogyha látnál!... Arcom
160 13| csendes, alvó lány-szobán. ~Ó, zongora, te síró zongora,~
161 13| szobákba' már mind alszanak. ~Ó, zongora, te zengő zongora,~
162 13| éjbe, lelkem hangszere. ~Ó, zongora, te dörgő zongora,~
163 13| szerelmek gyötrő éjjelén. ~Ó, zongora, te fekete madár,~
164 13| mosolygva ringót,~suhanj elő,~ó, szellőlengető~Igazság! ~
165 13| szellőlengető~Igazság! ~Ó, könnytől éledő~Igazság!~
166 13| könnytől éledő~Igazság! ~Ó, újra-születő~Igazság!~Eljössz
167 13| újra-születő~Igazság! ~Ó, harangdörgető~Igazság!~
168 13| harangdörgető~Igazság! ~Ó, vérben ébredő~Igazság!~
169 13| vérben ébredő~Igazság! ~Ó, szikladörgető~Igazság!~
170 13| teli, tej és méz a patak -~ó szenvedés, ó élet aratása! -~
171 13| méz a patak -~ó szenvedés, ó élet aratása! -~Dús fürt
172 13| állasz a semmiségbe, mélyen. ~Ó, itt a semmi s ott a minden,~
173 13| akárcsak a halál. ~Bús éjeken~ó, hányszor átkozom haját.~
174 13| bilinccsel fonja át.~Bús éjeken~ó, hányszor átkozom haját. ~
175 13| megbűvölt vad lelke él. ~Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó,
176 13| Ó, a vicéné. A szemét kerubja.~
177 13| Leány~Ó, bánatom, te édes fiatal
178 13| érlelő tüzek.~Most itt a dél.~Ó tűz! ó szélcsend! ó fegyverszünet! ~
179 13| Most itt a dél.~Ó tűz! ó szélcsend! ó fegyverszünet! ~
180 13| dél.~Ó tűz! ó szélcsend! ó fegyverszünet! ~Nincs munka
181 13| figyeljenek reá szeliden,~ó hölgyeim és uraim.~Gazdája
182 14| Ó búrok, ha én most csak húszéves
183 14| csak húszéves lennék...~Ó búrok, ha én most csak húszéves
184 14| Ó el ne ítéld...~Ó el ne ítéld
185 14| Ó el ne ítéld...~Ó el ne ítéld azt, ki élte
186 14| mit angyalok fényszárnya ó,~minek szelíded altatóul,~
187 14| változz át csendes utca, ó!~Fehér rózsákként hullj
188 14| Elérhetetlen, röpke szellem~ Ó alkonyat! ~Lassan teríted
189 14| lengve tűnő, jószivű nő~ Ó alkonyat! ~Lábujjhegyen
190 14| a szikra árnyaidra~ Ó alkonyat! ~Halkan kopogsz
191 14| súgom, hogy mi bú nyom~ Ó alkonyat! ~Átfogsz karoddal
192 14| ölelget enyhe csended~ Ó alkonyat! ~1905 ~ ~
193 14| Lidia~Ó, hagyj el engem, bűnös asszony,~
194 14| bánt a régi, vészes álom. ~Ó, hű maradt szivem tehozzád,~
195 14| felett láng ég s sötét harag.~Ó, a világon béke nem marad,~
196 14| költészetem, te hű arám,~ó, öntsd a tiszta régi hitnek~
197 14| vélünk,~s taníts meghalni, ó urunk! ~1905 ~ ~
198 14| elmégysz, eltemetnek - élve. ~Ó, ott helyed azok közt, kik
199 14| Remegve a levélhordóra vár. ~Ó, ismerem e várást én nagyon
200 14| szfinkszé, bősz, csudás, -~ó, átkozott tudatlanság s
201 14| homlok,~te felkacagsz; "Ó, mily bolondok!" ~2 ~Szívem
202 14| nincs nagy ok.~De mégis, ó, elismered te,~hogy érdekes
203 14| éjszakát! ~5 ~Félsz tőlem? Ó, ne félj.~Édes kín a veszély.~
204 14| künn a vidék is holt - ó, őrület,~álmos vagyok már
205 14| alszom~- Tüzet, tüzet! ~Ó, Lidiám, rohanj vadul karomba,~
206 14| Kezem dühöngve tördelem:~ó förtelem, ó förtelem! ~Ligeti
207 14| dühöngve tördelem:~ó förtelem, ó förtelem! ~Ligeti nőszés ~
208 14| édesek. ~IKESEN:~Eléd esem~Ó édesem. ~* ~Brokát.~Mondd
209 14| nem lé-kezet. ~Emlékezet:~Ó, Szerda és Nyugat, milyen
210 14| illat, mit a multak varázsa ó ma:~Róma. ~14 ~Ó, Boszporusz
211 14| varázsa ó ma:~Róma. ~14 ~Ó, Boszporusz tündére, messze
|