Rész
1 1| rabolva nyúltok máshová, -~de ő hatalmát képzelemből~s roncsolt
2 1| voltál és a nagyobb, dicsőbb~ő volt, a véres, összeköpött
3 1| gyertya szára is leég tövig.~S ő az alvók mellére térdepel,~
4 1| amint tovább haladtam~s ő nézte halvány lámpafénynél,~
5 1| bárány. ~Hogy átkaroltam s ő hűsen mosolygva~szemembe
6 1| szegényke,~min halt meg az ő gazdag vőlegénye~s ő is
7 1| az ő gazdag vőlegénye~s ő is fehér, bús lett, mint
8 1| surran, úgy susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~
9 1| egymást csendben, én meg ő,~mint két hűséges, régi
10 1| kutatva, vajjon merre ő? ~Nem jő. Hiába vársz reája~
11 1| csillogó, fénylő üvegbe~ ő lopta titkos lelkedet. ~
12 1| Máskor becsukta ajtaját ő~ s a lámpánál, éjfél
13 1| csak~s kétségbeesve könnyez ő.~Egy-egy családos lámpa
14 1| látcsövével némán figyelmez ő,~sokan nehéz puskájukat
15 1| tündér kinálta testét,~s ő nézte, sás-fürtjük miként
16 1| sokan, sokan, de nem az ő fia... ~A zordon aggok és
17 1| mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a ritka fákra bámul~
18 1| tomboló sors előtt,~mert az ő hatalma zabolátlan, örök.~
19 2| látom alvó fejét a mellén. ~Ő a pap, az igaz, a szent,~
20 2| gyűrűsorok.~Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,~keserűt, édest,
21 2| édest, sárgát vagy lilát.~Az ő kezéből hull a paplanomra~
22 2| párnáimon oly egyedül sirok.~Ő az egészség és a bizonyosság,~
23 2| csinál a kis beteg? ~A béke ő, a part, a rév, az élet.~
24 2| velünk.~Rohanva száll -~Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj
25 2| hahotáz vigan.~Övé a bál,~Ő a halál.~Farsangos éjen
26 2| fekete az ablak,~az éjbe kint~Ő ránk tekint.~Mi gyermekek,
27 2| gyermek-ármádia.~Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,~a messzeség
28 2| legyek~a fekete földön, s ő nevetett.~Hogy nevetett.~
29 2| Mondd, mit akarhat tőlem Ő,~miért fél így a remegő,~
30 2| úgy, mint hajdanán,~mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor
31 2| csókol meg, sohase nevet ő,~a homlokán titokzatos ború.~
32 2| Mi szótlanul eszünk,~s ő fölkel és a csillagokba
33 2| aki hallja.~E dalban az ő ifjusága halt el,~s a semmiségbe
34 2| semmiségbe hervadt vissza, mint ő.~Kopog-kopog a rossz, vidéki
35 2| tornácunkra, ozsonna-időn.~Ő a szegény rokon és sírva
36 2| csatáján. ~Úgy érzem őt. Ő a regék regéje.~Arcképe
37 2| virágai közt, mindig egyedül.~Ő is virág. Hervadt virág
38 2| nem alszom el az éjszaka. ~Ő meg csak nézi, hogy a kert
39 2| Minden csupa árnyék~és ő, a világszép~már festi magát. ~
40 2| beléd,~vidám szemedbe az ő bús szemét,~a te hajadba
41 2| szemét,~a te hajadba az ő dús haját,~karját karodba,~
42 2| kopog-kopog az ősz, meg ő. ~A nő szól: ~Ó jaj, te
43 2| gyümölcs mély szava bölcsebb.~Ő már a cél, a szín, a hervadás,~
44 2| öröm, valóvá semmisítve,~ő már a vég, az állomás, a
45 3| veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel siró,~félszemmel
46 3| testét, táncol, hahotázik,~ő a miénk és öleljük rogyásig:~
47 3| csók, de száz és százezer,~ő most szeret és ő most követel:~
48 3| százezer,~ő most szeret és ő most követel:~Diadal~Csóktól,
49 3| koszorú, mély habokba zászló,~ő a bizalmunk, a szilárd,
50 3| bizalmunk, a szilárd, az áldott,~ő gömbölyíti ki testté az
51 4| lány jár szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~
52 4| jár szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem
53 4| mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~Csak
54 4| meg szemsugárán. ~Napsugár ő. És te alkony.~Alvó arany
55 4| megölelte vágyva, ~és erre ő is áment mondott áldón,~
56 4| én, s én azt mondanám: ő,~és szüntelenül csak ezt
57 5| dobáltak neki csontot,~s ő az ebek között evett. ~De
58 7| Sokszor megállok most hol ő lakott rég,~s alázatos és
59 7| ről vagy száz hexamétert.~Ő meg bólintott volna a homályon,~
60 7| magányba elleng,~elmegy ő is, ahogy minden elment,~
61 7| sivár.~Azt mondják: ez nem ő.~Azt mondják: ez a sár.~
62 7| aranytallér~hova ment? ~Porlad ő is,~mint a szivük~odalent. ~
63 7| leltünk,~én, ki indultam, ő, ki lefelé ment,~pihenni
64 7| szívek alkuján.~És néha, ő, a magányos ődöngő~kétségbeesve
65 7| között, szekerek éjjelében~az ő szeme ragyog kiáltó-ismerősen.~
66 7| közt? - nem tudja senki, ő sem. ~Öcsém, én kisöcsém
67 7| gyermekpuska voltál~egykor az ő kezén, s ha forgatnak a
68 7| szállt felette el.~Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem
69 7| Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~
70 7| Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~Hallgatja
71 7| puskaport robbant szüretre~ő. ~Bor~csorog a csapról,
72 8| kisgyermeki, bús éjeken,~ő vert ilyen kemény ütéssel,~
73 8| térdére hull a szépség,~s ő mint hatalmas aranykoszorút,~
74 8| úgy beszélek már magamról:~Ő szenved itten és Ő elmegy
75 8| magamról:~Ő szenved itten és Ő elmegy innen;~és néha látok
76 8| És néha látom: hogy megy Ő az utcán~lógó karokkal,
77 8| pihenő sír. -~És néha szólok: Ő nyugodni tért már,~és mondom:
78 8| nyugodni tért már,~és mondom: Ő bánt engem s mondom: Ő sír.~ ~
79 8| Ő bánt engem s mondom: Ő sír.~ ~
80 8| koporsó.~ Mondd csöndesen: ő tette ezt.~ ~
81 8| gyertyája furcsa módon.~Hol az ő ágya? Hollók, éji varjak~
82 8| mert, régi forradalmár. ~Ő is bolyongott, hosszan számkivetve~
83 8| mártírnak, a magyarnak. ~Ő az Apa, a mondhatatlan,~
84 9| anyám az életet szerette. ~Ő úgy szerette, hogy megállott,~
85 9| úton elmaradt, lekésett,~ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,~
86 9| arcát nem látta a tükörben. ~Ő járt, tudott és látva-látott~
87 9| engemet a lelke,~ az ő lelkétől vagyok áldott. ~
88 9| ketten mentek: az élet és ő. ~Sírt és dalolt bús mátkaságán,~
89 9| sokakat szerettem,~ de ő az életet szerette.~ ~
90 9| Jaj, a költő gyomrába kóc,~ő is beteg és torz bohóc.~ ~
91 9| kelletőn az égbolt,~csak ő kellett, a koldusi jövendő,~
92 9| egymaga~a bűvös fényü kör. ~Ő látta hajdan a napot,~a
93 9| merre van~az én utam, ~Ő tépi föl, ha fáj a vad~élet,
94 9| véresre szájamat,~jajomnak ő ad nyelveket~s perelhetek. ~
95 9| reggel pedig azt mondom róla: Ő.~ ~
96 9| nyomorék-karját kitárja,~s feléd ölel ő is - szegény - busongón. ~
97 9| odatesz.~De elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~és azt se
98 9| ámulva, hogy egy másik ember ő~és nem te vagy. ~ Otthon
99 9| meleg~s langyos pityergés. Ő lázas kis arcát~felénk emelte,
100 9| hazugságot, mely mégis áll.~Ő erre feltekintett, egyszerűen,~
101 9| áll, vagy össze-vissza üt.~Ő meg hever a vánkosok dagályán,~
102 9| nem óriás,~és nem segíthet ő se már terajtad.~Mert csak
103 9| Döbbenve fölfigyeltünk.~Ő is figyelt. Kissé fölült
104 9| elűzve. ~Újra mesélt nekem ő.~ Mély sebbel öreg
105 9| a vas, az üveg, a por, ő is,~csak az suhant el, ami
106 10| sáranyagod, mint most~az ő kezében,~ki megteremt igazán,~
107 10| igazán,~fényből, szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad,
108 10| szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad, Istened. ~Nézz
109 10| el egykor én is apámat.~Ő is így ment el.~Nehéz sóhajjal,
110 10| láttam. Szaladtam a lépcsőn.~Ő a rendelőben ült,~háttal
111 10| olvasott a csöndben,~mely az ő csöndje volt már, csak az
112 10| beszélni,~mert észrevette ő is,~amit én észrevettem,~
113 10| helyére,~sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.~Mégis jobb
114 10| körülvett, az idegen világ is,~ő volt már. Ott volt már az
115 10| volt már. Ott volt már az ő távolléte.~ ~
116 10| beszéltek, kritika, irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi
117 10| irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi költő.~ ~
118 10| gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem én,~a csontja, a
119 10| meg minden, ami elmúlt,~ő rakja egészbe azt, ami csonka,~
120 10| s én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~vénemberként
121 11| s én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~vénemberként
122 12| sátor,~zászlója felleg, ő, csak ő a bátor~s a jó,
123 12| zászlója felleg, ő, csak ő a bátor~s a jó, csak a boldogtalan
124 12| Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen,~és nem fiatal
125 12| egyetlen,~és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, -~csak édesanyám,
126 12| fiatal nekem ő, nem is agg ő, -~csak édesanyám, akit
127 12| elég volt már, elég,~s ő bólogat, mert tudja-tudja
128 12| tragédiáját~s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.~Ha - néha -
129 12| aki kenyeret keres rá,~de ő kenyeret nem eszik soha,~
130 12| között, hajad szép sátorában.~Ő körmeit mutatja énnekem,~
131 12| tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.~Ifjúkorában
132 12| bankbetétet.~Azóta ez kitartja s ő egészen~"eszméinek élhet".
133 12| padlásszobába kuksol,~míg ő utazgat és habot zabál.~
134 12| Emberiség szent barátja ő.~Ha hallja, hogy egy konferencián~
135 12| Péter és Pál,~s így véle ő békésen éldegél.~Örök szerelme
136 12| léggömböket eregetnek kacagva,~ő zordonan szemléli dőzsölésük~
137 12| olvasol egy csöndes este, ő úgy~játszik magában vérrel,
138 12| önveszélyes. Hisz magának ő~sohasem árt. Ez minden érdeme.~
139 12| Csupa l,~csupa i,~csupa o,~csupa a,~csupa tej,~csupa
140 12| határtalan,~mély földbe van,~s ő tudja ezt a biztos, ősi
141 12| ikrás napfény rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az égi
142 12| akartam~megnézni még.~De ő mutatta, hogy amott túl~
143 12| büszke, az kell nekem, ő kell,~őt szeretem, ki érzi
144 12| testét.~Hős kell nekem, ő, ki~déli verőben nézi a
145 12| mint a tanítvány, ahogy ő szerette:~szemrebbenés nélkül
146 12| susogott volna fönn a hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt, ami
147 12| egyedül.~Nyilván ez az ő lusta délutánja,~mikor a
148 12| oly kéken tekintő,~mint ő.~Sigrid, aki~fegyelmezett
149 12| Együgyű dal~az én dalom,~ő fújja ezt:~a fájdalom. ~
150 12| csengetyűz. ~Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és
151 12| sötét,~nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~
152 12| nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~
153 12| lejtős felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~hanyatt
154 12| várom is,~mihelyt kiállt,~ő benne most~lelkem kiált. ~
155 12| Halál-hívó~vérem gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
156 12| ősi titka. ~Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.~Mindenki
157 12| Mindenki tudta és hirdette: ő volt.~Ahogy szerette ezt
158 12| akárki megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~nem gyúl
159 12| Nem volt... "~Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,~
160 13| utódra száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~átadja
161 13| már-már repülni vágyik,~és ő az élet és a fény maga. ~
162 13| vágytam fáradottan,~ de ő előre szállott.~Reám mosolygott
163 13| lelkű~ifjú kedvesemhez,~ő a holdsugár kisasszony,~
164 13| ragyog -~kilenc éjjel sírt - ő a legszegényebb,~és a sok
165 13| magamban,~hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál?~Töprengve
166 13| bús titok,~minő lehet az ő kis élete? ~- - - - - - - - - - - - - -~
167 13| vicéné,~s a pásztoróra után ő köszönt még. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
168 13| a földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~
169 13| Jaj, merre-merre lehet Ő,~a tűz-szivű, a fényt-vető? ~
170 13| aranyló élete.~Most néma ő is. Fekete. ~Ott nyugszik
171 13| rekedten lázadásra hív,~mert ő a népnek tüdeje, az ajka,~
172 13| Gazdája csákót tett fejére,~de ő a fogason maradt,~az előszoba
173 13| nézni,~mert lélek van az ő szemükbe, lélek.~Én féltem
174 13| semmi most mégis ereklye.~Ő, mondja ő, azt mondja minden
175 13| mégis ereklye.~Ő, mondja ő, azt mondja minden ő, ~a
176 13| mondja ő, azt mondja minden ő, ~a toll, a száj, a húr,
177 13| húr, az utcakő,~azt mondja ő, mivel nyomába leng a~hír
178 13| fehérre meszelte,~Mercurius,~ő tündököl a messze végtelenbe. ~
179 13| Nem gyúlt meg a gyufa, ő segített,~nem értettem,
180 13| Szórakozottan néztem az arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~
181 13| talmi urak közt~igazi úr ő,~keleti herceg. ~Itt fekszik
182 13| vajmi nehéz itten maradni.~Ő kávésfindzsák és torták
183 14| azonban ezen apró~dalokat az ő emlékének szentelni - talán
184 14| Örökös könnyekben?~Ő már nincs közöttünk,~
185 14| végtelen sors előtt!~Mert az ő hatalma zabolátlan, örök.~
186 14| hitvány szégyenét. ~Az ő szívében is volt fényes
187 14| húsát a sugárnyaláb,~de ő röpült...~ És így bukott
188 14| érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba vérzik
189 14| Rájuk meredt, s nem vette ő sem észre,~amint szelídeden
190 14| levélre, csendesen mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~
191 14| lengő,~mondják: egy év és ő meghal talán.~Fülig pirul,
192 14| lelked kedvesedhez~elhúzni az ő bús dalát? ~Édes, nyugodt
193 14| Nem tudja senki, hogy ki ő.~Két tág szobát bérel magának,~
194 14| Gott!~Különben patrióta ő. ~Kiadja az egyik szobáját,~
195 14| egyik szobáját,~másikba ő lakik maga,~s itt érzik
196 14| nem tudja senki, hogy ki ő. ~1905 ~ ~
197 14| hónapba mindég~olyan, mint ő, ki felemelte ingét~elszánt
198 14| mint Tartini,~Szeretném ő vele~Az ekét tartani." ~
199 14| a végtelenbe tündökölt ő. ~* ~Szerelem,~a vágyamat
200 14| amazonnal. ~* ~Ezerrel azonnal~ő adós a haszonnal. ~* ~Láttam
201 14| Hősét,~mert mostan is Bor ő és most is Bőség,~az Élet
202 14| Röpima~Ő a sebes, fényes láng. Mária~
203 14| Mária~nem az enyém s enyém ő. Mária~a "sohasem" s a "
|