Rész

1    1|         virasztják~a végtelenség hosszu éjjelét.~Sütött a hold,
2    1|      feléd remegve,~     itt ült hosszu órákon át~bámulva nagy mélységeidben~     
3    1|        napom dologba töltöm,~s a hosszu éjet átirom.~Tollam rohan
4    2|           mennyi vágy van benne, hosszu évek.~Egy szürke dalban
5    8|          várlak ma is, halott, e hosszu és e késő,~bús éjszakán. ~
6    8|      Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád,~s a végtelen felé
7    9| színtelenül, kicsikét megkopva a hosszu haláltól.~És nagyapám köztük
8   12|  mosolyogva,~tanulva a tűrést,~a hosszu alázat gőgös erényét,~szenvedve
9   12|    gyilkos. ~Nem látni a végét~a hosszu menetnek.~Kacagnak-e ottan,~