Rész
1 1| százszor kötözve és bogozva azt. ~Itt meglep egy halk és
2 1| hajszolja őket a tüzes robot,~s azt mondja mind, a lámpa nem
3 1| türemlő semmiért~s megvetve azt, ami a létező. ~S éreztem
4 1| áldozatja,~amelyre bátran azt mondjuk mi: nincs,~a végtelenség
5 1| azúrját -~és ott se lelted azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek
6 1| senki égi kincsem,~s sok azt hiszi, valóba nincsen,~és
7 1| álmodom csak az egészet,~azt is, hogy itt nyögök most
8 1| édes álmomat,~s nem bánod azt, hogy otthon engem~
9 1| sötétlő sírban alszik,~ s azt sem tudom, hogy merre, hol,~
10 1| gőgje olyan jól illik ide. ~Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor,
11 1| vágy bora~s elmondta néked azt a titkot,~ amit nekünk
12 1| ajkamat~s aztán felejtsd el azt a szegény utast~s emlékemet
13 1| kacagva nézed kínomat,~s azt hirdeted mosolygva szerte,~
14 1| rajta. ~El is felejtettem~azt az édes álmot,~bódító illata~
15 1| a gyér, pirosló levelen.~Azt álmodtam, temettek,~lassan
16 1| elébetek,~mindég imádtam azt, mi fény, mi csillag. ~Bús
17 2| szőnyegünk virágján. ~De azt akarom, tisztán és fehéren,~
18 2| zongorázik. ~Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,~és megbicsaklik
19 2| vezetem a tollam~ azt mondom csöndben: itten nyugalom
20 2| szláv duda.~Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.~
21 2| mulatott cigánnyal a megye. ~Azt mondják régi emberek,~tej,
22 2| járt itt egy beteg ember,~s azt mondta nékem, nemsokára
23 2| férfi szól: ~- Nézd, nyáron azt mondtam magamba:~De szép
24 2| havannám.~- Nézd, nyáron azt mondtam magamba:~Majd jő
25 2| Ah, én nem értelek,~csak azt tudom, hogy fáj s valami
26 4| ők, s úgy élnek itten~és azt mondják: fáj, azt mondják:
27 4| itten~és azt mondják: fáj, azt mondják: de jó.~Az arcukat
28 4| s lázult erem csak azt kopogja: Én. ~Szegény szobám
29 4| füvek között véres apacs.~Azt mondod, Alföld, hogy szüret
30 4| és szép és szép a vér.~Azt gondolom mégis: mi lenne,
31 4| mentem?~Ha elmondhatnám azt tinektek.~Violafényű téli
32 4| fénykoszorús istenek.~Fáztam. Azt hittem, álmodom.~És eltemettem
33 4| megrohadt. ~Farsangba még azt mondta: ujjé,~s pezsgőbe
34 4| feredőt.~Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,~és vékonyan
35 4| vonalja a bús, drága szájnak~azt mondaná: szeptember és vasárnap.~
36 4| szeptember és vasárnap.~Azt mondaná: én, s én azt mondanám:
37 4| vasárnap.~Azt mondaná: én, s én azt mondanám: ő,~és szüntelenül
38 4| tudom. Hiába kérditek. ~Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,~
39 4| peregnek, erdők zengenek. ~Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,~
40 4| az örök kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult árnya
41 4| zeng és sír a szél. ~Csak azt tudom, hogy búsak az utak,~
42 5| bámulva a hullámokat. ~Azt mondta nékem, ez a tenger,~
43 5| zokogva vén kezére estem,~és azt mondtam: öregapám.~
44 6| tőke fogy.~S a Daily News azt írja, hogy ~Kanada földjén
45 7| bársonypuha, fülledt,~hőség. ~Azt hinni, meleg vér,~s mikor
46 7| könnyet ejts. ~Pléhkoszorú,~azt gondoltam, hogy megveszem,~
47 7| avar és a sárguló lomb. ~Azt mondja, mély, mély, mély
48 7| sírban elrohad a hús,~de te azt mondod, nyílni bús, ~bús
49 7| etetem.~Mostan eljő még s azt mondja: élek.~ Holt
50 7| egyszerű,~csöndeskés és sivár.~Azt mondják: ez nem ő.~Azt mondják:
51 7| Azt mondják: ez nem ő.~Azt mondják: ez a sár.~Lehet,
52 7| marad itt, vén eretnek. ~De azt tudom, hogy jó volt, mint
53 7| melegítve tűz ránk,~csak azt tudom, hogy puszta volt
54 7| a szél, fúj, egyre fúj.~Azt mondja, nincsen semmi új. ~
55 7| Negyvennyolcban ővéle volt,~s azt tiktakolja: "Isaszeg". ~
56 8| de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem~és fájva
57 8| hullakamra fenekén. ~Az egyik azt mondotta: jaj,~fején izzadt
58 8| volt még a haj.~A másik azt mondotta: jó,~áldott halál,
59 8| lázzal, mely ezer éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek:
60 8| szemfedő vár és kereszt.~Azt mondom innen mégis: ámen.~
61 8| unokái távoli fejére. ~Mert azt akarta, ott a tengeren túl,~
62 8| a föld anyái szeliden.~S azt mondanák: igen, igen.~Bólongnának:
63 8| földet harapta,~és verte azt a földet~irtózatos ököllel,~
64 9| a kezem.~De ami elmúlt, azt tudom.~Sírtam, nevettem
65 9| arcotok csúnya tömbbé. ~Csak azt tudom, hogy hat felé~kimentek
66 9| Tihany, felelsz-e énnekem,~ha azt mondom még egyszer: ifjuság? ~
67 9| Újra megüti.~Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.~ ~
68 9| összeroskadt,~ s a porban azt mondotta: élet. ~Az életet
69 9| a koldusi jövendő,~mert azt hittük, az élet, mint a
70 9| rém,~megáldlak én, ~mert azt kiáltod, légy te más.~Dal
71 9| merednek reszkető-fehéren,~azt kérdezik, miért zúg úgy
72 9| pilláimba rejtve,~reggel pedig azt mondom róla: Ő.~ ~
73 9| császár.~Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,~mit szenvedünk,
74 9| hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~hogy süt a láng~
75 9| míg a romon~tüzed ragyog~azt álmodom,~hogy még vagyok.~ ~
76 9| koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem én,~gőgös és hervadó
77 9| az emberek, szegények.~De azt parancsolom neked utólszor,~
78 9| elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~és azt se tudják később, hova lesz. ~
79 9| lehajoltam,~s feleségem azt mondta halkan,~őszülsz,
80 9| nem hagy, sírni sem hagy,~azt dudorássza egyre, nem vagy~
81 9| Most elbeszélem azt a hónapot~Most elbeszélem
82 9| hónapot~Most elbeszélem azt a hónapot,~mikor torokgyíkban
83 9| csatakban. ~ Ó, isméred-e~azt a szorongó, szörnyű életet,~
84 9| hogy a fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát
85 9| hogy el ne vétsem. Akkor azt kívántam,~hogy lássam a
86 9| gépkocsi, hajó,~ki tudja azt megmondani nekünk?~Még a
87 9| kérdezem, az ég ragyog-e még,~Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e
88 10| tabáni temetőben. ~Óvják ők azt, ami élet,~félreteszik,
89 10| amit csak megérintett,~mint azt a siralmas bádogdobozt,
90 10| Magánbeszéd~Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,~azt, ami vágtat
91 10| szerettem. Azt, ami lüktet,~azt, ami vágtat a vér rohamán.~
92 10| Gépírókisasszony~Ülsz.~Figyeled azt, amit hallasz, és a szavam~
93 10| Kalauz~Mért érzem én azt oly gyakran~és egyre visszatérőn,~
94 10| mint az élet.~Kikacagni azt, aki~szenved.~ ~
95 10| Ha kérdezem, hogy van, azt mondja: jól.~Ha kérdezem,
96 10| jól.~Ha kérdezem, mi baja, azt mondja: semmi.~Ha kérdezem,
97 10| Ha kérdezem, mit akar, azt mondja: semmit. ~Nem volt
98 10| Vágy eltévedni~Én már unom azt, hogy azért szeressenek,
99 10| idejutottam,~s kutatom fürkészve azt a gyermeket,~kinek fejében
100 10| időben,~s élve egészen. ~Azt hittem, hogy csak én estem
101 10| közé,~és senki más nem érzi azt, mit én érzek.~Sajnáltam
102 10| gondoltam a messze barátra,~ki azt odaírta. Hallgatom a szívem.~
103 10| elmúlt,~ő rakja egészbe azt, ami csonka,~föltámasztva
104 10| te csodák csodája,~aki azt műveled, hogy az életem~
105 10| Minden órát a világon,~azt, amely siet, azt, amely
106 10| világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~Hallom az
107 10| természet, elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott
108 10| a szobát?~Miért hazudja azt, ami nincsen? ~Lángot evett~
109 10| szorítod hideglelős kézzel~azt a kilincset,~s mért állasz
110 10| tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~
111 10| fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,~mely idején
112 10| mint a papír.~Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott
113 10| költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni
114 10| kárvallottan a bús rímet keresem,~s azt üvöltöm: "Sohasem!" ~Sirály ~-
115 11| Minden órát a világon,~azt, amely siet, azt, amely
116 11| világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~Hallom az
117 11| természet, elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott
118 11| a szobát?~Miért hazudja azt, ami nincsen? ~Lángot evett~
119 11| szorítod hideglelős kézzel~azt a kilincset,~s mért állasz
120 11| tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~
121 11| fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,~mely idején
122 11| mint a papír.~Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott
123 11| költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni
124 11| kárvallottan a bús rímet keresem,~s azt üvöltöm: "Sohasem!" ~Sirály ~-
125 12| Megsértették az én édesanyámat,~azt mondják róla, hogy már öregasszony,~
126 12| millióktól olcsó-ócska kegy.~Azt hirdetem, barátim, sok a
127 12| regényt, vagy verseket, csak azt,~ami "komoly" és magvas.
128 12| bágyadt. Izgatott~napokon azt se tudja, hogy ki volt~az
129 12| körmeit,~mint amazon, és azt ígérgeti,~hogy összetép.
130 12| semmi. ~Ne mondd te ezt se, azt se,~hamist se és igazt se,~
131 12| halál-veszéllyel,~s kacagd ki azt a buzgót,~kinek a mély kell. ~
132 12| rímmel. ~A céda életet fesd,~azt, ami vagy te, tettesd,~királyi
133 12| földbe és föld lesz felettem.~Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. ~
134 12| meghatározás) ~Emlékezet,~most azt hiszed, volt, most meg azt
135 12| azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy~nem létezett. ~(
136 12| felőle.~De oly sokáig néztem azt a villanyt,~oly mozdulatlan,
137 12| hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt, ami történt.~ ~
138 12| hol születtem,~eltemettem azt, ki voltam~s játszottam,
139 12| fújja ezt:~a fájdalom. ~Azt fújja: jaj,~azt súgja: fáj,~
140 12| fájdalom. ~Azt fújja: jaj,~azt súgja: fáj,~a fej, a fog,~
141 12| sziszeg~és csengetyűz. ~Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és
142 12| Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,~s szólt, ajka
143 12| harangja~a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:~"Édes fiacskám,
144 12| emlékezni tudsz a~hálószobámra, azt is tudhatod,~milyen szegényes,
145 12| hogy nincsen mibe hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell mennem
146 12| semmiről~Amit ma tartok, azt elejtem,~amit ma tudtam,
147 13| életosztó fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá el,~ha
148 13| dícsért is sok, de a szívében~azt mondta mind: "De nagy szamár
149 13| elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~reggel, ahogy
150 13| könnyű pózzal~felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett
151 13| rézdobok, e rőt szinek?~Azt vélitek, a nagy halottat~
152 13| átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem, hogy meghalok... ~
153 13| csupán a balga hajt rá,~én azt felelem, jó bolondok,~forgok,
154 13| harangmoraja kong.~Azt zúgja, virrad egyszer,~
155 13| arcukba fújja. ~Hogy várjam azt, ki eljövend,~egy lány,
156 13| búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja, hogy a földgolyó~
157 13| tűznedvvel lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~
158 13| tűznedvvel lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~1909 ~ ~
159 13| leültök árva, bús körünkbe. ~Azt mondjátok, a minden itt
160 13| kacaja a halálba űz,~s azt mondja, lenn a sírba jó,~
161 13| szalagot.~Egy szúnyog jött s azt mondta: zizü,~zizü, bölcsen
162 13| mégis ereklye.~Ő, mondja ő, azt mondja minden ő, ~a toll,
163 13| száj, a húr, az utcakő,~azt mondja ő, mivel nyomába
164 13| de a fejem, az én fejem,~azt hagyjátok meg énnekem,~a
165 13| feküsznek, mint a hullák.~Azt gondolom magamba hallgatag:~
166 13| az uton,~lásd, a halált,~azt is tetőled tanulom. ~Arcomra
167 13| kapható katalógus? ~Anna ~Azt hitte hajdan, hogy miatta~
168 14| meghallottam. És én megértettem azt. ~ A fiatalemberben - nevet
169 14| személyeire~vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy
170 14| ágyra... s nékem~Dald el azt, mit egykor... régen. ~4 ~
171 14| lesz kinek,~ Mert ki azt köhögve~Kérte, most örökre~
172 14| ne ítéld...~Ó el ne ítéld azt, ki élte végén~sötét szemekkel,
173 14| soká, küszködve várt még,~s azt mondta végre, hogy való
174 14| patakzaj,~Ámde én megértem. ~Azt dobogja gyenge hangja,~Az
175 14| reszkető természetet,~s azt súgta fű, fa, föld, virág:~
176 14| parkon,~a sétaúton, a teren. ~Azt, akinek tűz van szemében,~
177 14| redőin a szűztiszta kék folt~azt hirdeté, hogy gazdag lesz
178 14| rogytam, s a bús éji csend~azt súgta, a futó élet lefoly,~
179 14| csillagos, meleg magány.~Már azt hiszem, hogy látok is egészen,~
180 14| bacchansi kéjjel~kidörgi azt, amelyre szónk kevés.~Az,
181 14| élet - árad,~és viharok azt szerte sose fújják,~tegyük
182 14| Testvéreim, kik éltek itt,~azt kérem én, szeressetek. ~
183 14| Egyhangu az én énekem,~azt mondanám, szeressetek.~Egyhangu
184 14| Egyhangu az én énekem,~azt kérem, hogy szeressetek. ~- - - - - - - - - -~
185 14| Ma azt akarnám...~Ma azt akarnám,~
186 14| Ma azt akarnám...~Ma azt akarnám,~hogy rés támadjon
187 14| csüggedőknek:~rend lesz. ~Tréfák ~Azt mondod, hogy elegáns,~de
188 14| Lefesteni nehéz volna~Tiziánnak.~Azt a sok jót, mit köszöntök~
|