Rész

1    1|  megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég, mint szemfedő~
2    1| megátkozátok.~S most a szivemre kő gyanánt hull~egy átok. ~
3    1|          S sír felé húz e nehéz kő,~mindent örök borúba látok,~
4    1|     éjjeli csendben~az ember, a kő, a virág oly alélt. ~Hortyogva
5    9|     Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is,~mely látta egykor győztes
6   10|    összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~
7   11|    összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~
8   13|       barátom, csak a szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár