1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
1 14| házunk.~Kék az ablakunk. ~1890 ~ ~
2 14| győzelme van írva. ~1901-1902 ~ ~
3 14| monoton.~Született Monokon. ~1903 ~ ~
4 13| szenvedésem gőgös aloéja. ~1913 ~ ~
5 9| 1914~ Siessünk,~hogy elmondhassunk
6 13| szobámban,~miért üzentél? ~1921 ~ ~
7 13| És az egész: legenda. ~1923 ~ ~
8 13| még a régi, szent beteg. ~1924 ~ ~
9 13| királyi, koronás fejem!!! ~1925 ~ ~
10 12| szélnél puhábban. ~6. Ember 1930-ban ~Fejében az anyagi gond~
11 14| megfagyás előtt a vándor. ~1932 ~ ~
12 14| Ezt a rímet álmodtam,~1933. IV./10. ~A szobámat méla
13 14| végtelen szerelmem, Mária ~1935. november 22. ~
14 12| élet~a sárga és piros. ~20. Gyerekkor ~Jaj, a gyerekkor
15 12| porcukor az abroszon a hó. ~21. Kiáltás ~Mi ez a vágy,
16 12| arcod~gyógytári rúzs-a. ~23. Utókor ~Utókor?~Megyünk
17 12| elfödi nyomunk a~futó por. ~24. Jégzajlás a Dunán ~Jaj,
18 12| óriás üvegkereskedésben. ~25. Délutáni szundítás ~Egy
19 12| majd bírni? Lehetetlen. ~26. Rím a földi igazságszolgáltatásra ~
20 12| kell a börtönbe valaki. ~27. Érzelmes leány-arckép ~
21 12| templomában~csengetyűz. ~28. Kancsal rímek ~Egy pillanatra
22 12| gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan decemberi délután ~
23 12| hotelszobában,~félhet. ~30. Fényes arc a sötétben ~
24 12| börtönfalak~éjére festelek. ~31. Emlékezet ~(Lélektani meghatározás) ~
25 12| világtalannak~szent félkezed. ~32. Rajz halott apám fejéről ~
26 12| végtelenül-ismert~halott fejét. ~33. Kiáltás ~Hol vagy, apám,~
27 12| ez a csönd?~Mi ez a vár? ~34. Ötven felé ~Ötven felé
28 12| kongó, mint a templom. ~35. Február ~Halvány ezüstfüst
29 12| seb, mint a farkasmarás. ~36. Csöndélet a kórházban ~
30 2| aszfalt szürke csíkján~a 36° Reaumur-be. ~A sáfrányszínű
31 12| fa az erdőn,~madártalan. ~38. Sóhaj ~Borul a hívő, friss
32 12| világot,~mint egy dióhéjt. ~39. Magányom ~Mint telefon
33 12| az élettől és örömtől. ~40. Anyám ~Ki a halált legyőzted
34 14| szemekkel néz a pénzre.~Á la Darius. ~* ~Multkor történt
35 13| világi életemben~szelíd a-mollban udvaroltam;~nem volt sosem
36 12| de abbahagyta. Mindent abbahagy.~Sétálni viszi a tragédiáját~
37 12| Leánykorában zongorázgatott is,~de abbahagyta. Mindent abbahagy.~Sétálni
38 14| Szépen. Temessünk. ~1908. Abbazia ~ ~
39 12| pesti rádiómba~a Westminster Abbey harangja. ~13. Hasonlat ~
40 7| pokolban,~ne lássatok a jó Ábelbe Káint. ~Itélő bírák, szakállas
41 1| búsan, tétova~vonatja izzadt ablakából -~az országútak vándora. ~
42 12| bámul,~amint kinézek fülkém ablakábul.~Az elvirágzott őszi kertben
43 10| minden éjszaka zárt ablakaim mögött,~mint lőporos tornyok
44 13| ugy-e hivogat panaszlón~ablakának árnyán?~Félig csendesen
45 12| aki ide estem~és állok egy ablakba, Budapesten. ~Én nem tudom,
46 9| szemben vélem egy ebédlő,~az ablakja tárva-nyitva, halkan ég
47 7| is talán.~Ülnék otthon az ablakmélyedésben,~sétálnék egy-egy régimódi,
48 1| elhalad,~s egyszer megáll az ablakod alatt.~
49 9| volnék,~a föld alatt. ~Az ablakokat mind bezártam,~s úgy ültem
50 1| s az utasok a zörgő ablakokból~bámulva nézik, mint egy
51 8| remetének. ~Megállanék bús ablakoknál,~a csendbe, hol egy légy
52 2| és leng agg bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss
53 14| kereszt áll. ~* ~Ez a szegény ablakostót,~aki mindig babba kóstolt. ~* ~
54 14| őszen, lerongyolódva,~az ablakotokon bezörgetek,~eresszetek be
55 10| útam,~úgy nézek erre az ablakra,~mint egy kutya,~s ha fölmennék,
56 2| búvik,~és döng a szúnyog az ablakszitán,~picike, véres, cincogó
57 1| itt van!:~most főmet az ablaküvegre nyomom.~Könnyem megered
58 1| éjszakája!~A szél cibálja ablakunkat,~a hó fehér csomókba hullik,~
59 13| hidegbe kint,~miket az éjjel ablakunkba vág... ~(Halott-hozó, borzalmas
60 9| ment tovább az útján.~Az ablakunkkal szemben zongoráztak,~két
61 2| éjjel,~s szegény anyám az ablakunkra rogyva~néz majd utánam könnyes,
62 14| álmoktól duzzadó kelengye,~ábránd-búzából fölrakott kalangya,~hogy
63 13| Napsütésbe, déli tűzben~ábránd-lepkét sosem űztem.~Te voltál barátom,~
64 14| gyémántkő. Mária~gyermekkorom ábrándja. Mária~az ifjúságom láza.
65 14| egy örök, nagy temetés. ~Ábrándjainknak lombja hullong,~és lassudan
66 12| nehézkes, régi-ízű~szavakat. ~Ábrándomat, mely életemre~sebet üt. ~
67 12| délutánja,~mikor a roppant ábrándot kivánja,~az életébe nem
68 9| gyertyalángnál és a foga gyöngy. ~Ábrándozik lehangolt zongorán,~múlt
69 1| berántja.~Vékony, szelíd ábrándozók bejönnek,~s hódolnak a tilos,
70 12| nemsokára, vér".~Mert amikép ábrándozol te arról,~hogy egykor a
71 9| atléta-kézzel és fejem~könnyű ábrándra fektetem.~Így dalolok, egészen
72 8| szoborra~mely az álló Dantét ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk
73 9| sorsa.~A téli délbe piszkos abroszán~búsan gurul el asztalán
74 13| ülj szegényes,~magányos abroszomhoz bús ebédhez,~s legyen szavad
75 14| vitája ~- Oly jó nekem az abszint,~az arcom tőle kap szint.~-
76 1| vérre szomjazik a háborús acél,~a sápadó sereg sietve útra
77 12| boldogtalan.~Szemöldökét finom acél-csipesszel~a társaságban irtja, hátravetve~
78 1| egy dühös vas-förgeteg:~acél-sárkányok, zord vitézek~hódolni jönnek
79 13| meghal minden fájdalom. ~Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek~riognak
80 14| lehet soha: -~akkor azután acélbillenéssel~beleüt a billentyűk végzetébe~
81 1| tükörnél, ciprus árnya mellett~acélerővel csattan el a csók. ~A vágtató
82 8| célom,~ábránd a vágyam és acélom. ~Babonás vágy űz, ősi,
83 10| ezt az ördögi-keserves~acélzongorát. ~Így múlik el a mi életünk.~
84 14| csak németül szól: Jessus! Ach Gott!~Különben patrióta
85 2| fakó a pöttön lakatos,~az ács fia, mint Jézus, oly csodás,~
86 7| haragos éjjel~a hóvihar acsarkodott a széllel,~csunyán.~S mikor
87 9| nőbe. Nem a kézbe,~mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,~
88 9| a fejem, az is csak egy adat.~Jobb volna élni messze
89 1| hegyes követ?~Hisz minden ádáz, bosszus átkot~ezer szelíd
90 8| már, kell, hogy valamit adhass~annak, ki él, ~s álomtalan
91 12| megértem.~Nekem jutalmat hát ki adhat?~Nem zöld kölyök vagyok.
92 1| midőn a lámpák fényük gyéren adják,~te ellesed az alvók gondolatját,~
93 12| sem, az mindenkié. ~4 ~Ki adna másképp inni a betegnek,~
94 12| legyőzted hajdanán,~te életet adó, legtitkosabb nő,~a Semmi
95 14| ha volna merszem. ~* ~Ez adomát~az utókornak~adom át. ~Esti
96 14| amazonnal. ~* ~Ezerrel azonnal~ő adós a haszonnal. ~* ~Láttam
97 9| vissza versem a Kárpát és az Adria. ~Nem tudtam én dalolni
98 1| áldozatja~zokogva keresi az Ádriát. ~Bús társaik az égi madarak
99 7| rajtam van, nem kértem, de adták,~el is hajítom, nem ér egy
100 9| szavamnak,~mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort,~
101 1| ezer fehér virág.~Ti adtatok kedvet, tusát,~ti voltatok
102 9| virágzók és ifjan-lehullók,~Ady, Csáth Géza, édes Cholnoky,~
103 2| iszom a teám.~A villanyunk - Aequator napja - lángol,~
104 12| versem~és ifjúságom vad aether-szagát. ~Lásd, most jöhetnél, Osvát.
105 7| versekbe szedve A' hazá-t, az Aether-t~és írtam volna Daphnis-ról,
106 10| dalolva köszöntek: Good afternoon!~Népek hálószobáin füleltem,
107 1| szörnyeteg,~lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,~ átfogja gyilkosan
108 9| A kar, a kar,~egy ember ága, lombos és gyümölcsös,~mit
109 7| állani,~mint a kopár fa ágai. ~Csak fázni egész éjszaka~
110 14| áll szivünk, és~befújja ágait a dér... ~1905 ~ ~
111 4| hazugság,~cirógatnak virágos ágak,~alattomos, gonosz cicuskák,~
112 9| Portán dalt mondott álmos agáknak,~és a kegyes Szultán hallgatta
113 14| forg mindenütt. ~Fölszínen ágál a silányság,~ágyára dől
114 1| írta:~"Gombom, virágom, ágam, levelem."~ ~
115 1| halálra válva, lángoló aganccsal...~ ~
116 1| kel, s tántorogva halkal~ágaskodik, s nő, nő kacagva Pán.~ ~
117 9| hivatalokban~énrólam is szól egy agg-szürke lap.~Ó, fogcsikorgatás.
118 14| versemre a banális~rím csengőit aggatom,~lelkem mégse rút kanális,~
119 1| letörve, elfakulva,~ az aggkor nyugalomra hajt,~gondolok-e
120 1| ideálom,~bár megtör is majd aggkorom,~te majd felismersz akkoron~
121 14| verseim elé~Majd hogyha aggkoromban~látom e verseket,~szólok: "
122 4| kávénénikék és~huszonkét éves agglegények. ~Hervadt krizantém gomblyukunkba.~
123 8| emléket állítok a kedves aggnak,~ki szenvedett, s tenéked,
124 4| felejtett.~És várták őt aggódó, gyönge lelkek,~a lélek,
125 7| Háborús fohász az aggokhoz~Ti aggok, kik az ablakokban
126 2| vénasszonyok nyarán.~Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,~s tengő
127 8| évig élt így. Kosztolányi~Ágoston itta könnyeit hiába,~szeneszsákot
128 9| kimondhatatlan,~ezernyi nesz,~mely ágról-ágra pattan? ~E suttogás, melynek
129 12| Élet, élet, drága játék.~Agua fresca con ghiaccio!~Játék,
130 12| egy főúri sasorr,~s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.~A célja
131 7| koporsón~a kásás elmúlás ágyában, olcsón?~Nem tudni soha,
132 1| hatalmát képzelemből~s roncsolt agyából alkotá. ~Ti vértivó szörnyek,
133 1| sápadt, beteg nagy martirom.~Ágyad szemembe drága trón lesz,~
134 7| hova-merre tűntél,~nem álltam ágyadnál ezüstkanállal,~míg verekedtél
135 10| villámként cikázik át gyors agyadon,~s renddé tömörítve,~ragyogva
136 4| mély. ~És sokszor látlak ágyadon,~ha átkarol a fájdalom,~
137 7| gyerek. ~Ülnek-ülnek~az ágyaknál~csendesen, ~gondolkoznak~
138 1| fehér nők~lengik körül az ágyamat,~s csiklandozó gyermekmosollyal~
139 2| zaja ébreszt.~És hallgatom ágyamból a zenés neszt.~Mily csiklandó
140 2| hoz majd a kis betegnek.~Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.~
141 2| álomba lengve árván,~kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,~
142 8| sincsen. ~A sorsomat adtam agyarnak,~fognak, körömnek és tusának,~
143 13| szakad és kedv éle csorbul,~s agyarog~a pusztulás is, hogy legyőzzön
144 1| gugyit,~mely lelkeket öl és agyat butít.~Velök elissza a szegény
145 14| bezörgetek,~eresszetek be rongyos ágyatokba,~az agg költőnek adjatok
146 1| királyi trónt gyönyörrel ágyazok. ~Megtört szivek trónussá
147 9| lerontsák,~mit szívből, agyból raggatott a kéz.~Hadd álmodozzon
148 13| felugrott, ment tovább az ágyig,~s úgy érezé, már-már repülni
149 1| térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar
150 8| arcom,~szívekkel verjetek agyon.~ ~
151 1| elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt, véres barom.~ ~
152 13| kezükkel,~halálra csiklandtak, agyonszerettek,~vadul kiszívták húsomból
153 14| mint kápolna. ~* ~Itt az ágytál,~melyre vágytál. ~* ~Tiszttárs,~
154 1| út...~Győzött az ellenség ágyúja és csele,~királyi zsákmányát
155 9| nyári porban. ~Állok az ágyuk peremén~és csöndesen borongok,~
156 7| s a hóban valami forog.~Ágyúk ugatnak mérgesen,~veszett,
157 9| árnya?~Ki leste meg, van-e ágyukba párna?~Ki látta, hogy mi
158 12| izzadt hajuk simítva hosszan~ágyukhoz álltam. ~Marasztaló ígéket~
159 1| még nevünk se kérdi -~ágyunkra ül s beszélni kezd velünk.~ ~
160 14| legszebb, ha nő a felleg,~ágyúz a villám és a föld süket.~
161 13| népnek tüdeje, az ajka,~az agyveleje és a szív, a szív, ~amint
162 12| eszüknek,~mert a mindennapos agyvérszegénység~borult reájuk.~Mellettük
163 7| rémlik a távoli ködbe. ~Ahányszor néztük, remegett a lelkünk,~
164 12| ők, kiket valóra bűvöl~az áhitat, az ima és a csók.~Idézetek
165 1| korsóihoz von. ~És zsong az ének áhitatba zöngve...~Csak a havas pusztán,
166 9| befelé a szobába zarándok~áhitatom, mely célt mutatott valahol
167 10| magasul.~Légy méltó e testvér~áhitatos várakozására,~s remegjen
168 2| Este, hogyha hallom,~hogy áhitatra kondít a harang,~elálmodozom
169 1| ficsúr... ~Ó, én szeretlek áhitattal~tornyos, kavargó, büszke
170 7| hogy enyhe lesz,~úgy, ahogy áhitom~s átzúgok rajta, mint~a
171 13| Tóth Árpád halotti maszkja~Ahogyan a szobrász~önti a gipszet~
172 4| vánkosom.~És olyan lenne fáradt ajaka,~mint szirupédes, barna
173 2| gyötör.~Kiszárad tikkadt ajakam,~és sírok, szégyelem magam,~
174 4| öreg baba,~és a szivemből ajakamra reszket~az életem eltűnő
175 2| adok,~és tiltva teszi ujját ajakára,~mert betegnek árt, jaj,
176 1| istene.~Adj csókot e szomjú ajakra,~s az égbe röppenek vele.~
177 9| hoz néki olykor,~vagy egy ajándékkönyvet odatesz.~De elfelejtik.
178 9| egy nagy, tompa jaj.~Iker ajándékot veszel örökbe,~ oly
179 9| hogy fáj a kés,~gyógyít az ajk,~s a szenvedés~még felsohajt,~
180 13| önts, piros a mámor,~piros ajkaddal csókolj esztelen. ~Legyen
181 13| panasz dalos ütemre válik,~s ajkadra rebben egy szelíd mosoly,~
182 12| rúzsával piros~pilléket ír az ajkai fölé,~míg kézitükrében figyel
183 14| felelt,~és vérvirágot csókolt ajkaimra,~befogva csendesen húnyó
184 1| Vad harsogás kel véres ajkain,~sörényes főjét rázza, s
185 1| egymásra még mi,~ de ajkaink dadognak...~Mit is lehet
186 14| átfoly,~s jéggé fagyasztja ajkainkat,~hogy eltünik minden csinált
187 14| én néztem egyre halvány ajkait... ~Egyszerre felkiálték: "
188 14| küzködtem a reménnyel, a buval.~Ajkamra nyomtam a hűs, rózsaszín
189 1| hogy csókot szakasszon~ajkáról, egy deli, erős magyar leány. ~
190 8| ragyog~jégszín haján, bús ajkívén. ~És egyre-egyre közelebb~
191 1| halál.~És issza duzzadt ajkkal mindegyik,~míg végre az
192 14| gyötrelemben égve~egy másik ajkra rátapasztani~lávát sugárzó
193 4| sírók és mosolygók -~festett ajku, árva, sirató leányok.~Tízezer
194 1| az utcaporon,~még érezem ajkukat ajkamon s itt van!:~most
195 1| a kereszt előtt~és néma ajkukon meghűlt a hő ima.~ ~
196 13| vacogva vonaglik egybe az ajkunk,~s fáradt remegéssel újra
197 1| hull vidám szemünkre újra,~ajkunkra ráfagy a kacaj,~s kitör
198 2| Árnyak ingnak,~és bezárjuk ajtainkat,~figyelünk a kósza neszre,~
199 1| Aztán kiáll a csapszék ajtajába,~s a habozókat vaskarral
200 1| fölkelek,~sápadtan a rezgő ajtóba rontok,~egy szó átszúrja
201 10| fehér kötényeddel,~már az ajtóban azonnal tizenöt különböző
202 13| csodás,~nyögés, sikoly, vad ajtócsapkodás. ~Távolban egy borfoltos
203 9| ültem,~hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán,~
204 4| csak, édes. ~Reggelre majd ajtódba botlom,~vakon, bénán és
205 7| Be akarom még csukni az ajtókat.~S kinyitom az ajtót, mit
206 10| selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes~kávéház lámpái
207 10| rendelőben ült,~háttal az ajtónak,~olvasott a csöndben,~mely
208 2| körmötök,~ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,~az üveges-szekrénynek
209 12| figyelek, egy furcsa, nem-várt~ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.~
210 2| párna~barna árnya~a fehér ajtóra bágyad.~Félszeg árnyék-figurák,~
211 14| fonódtak,~s agyamba forró ájulat nyilalt.~Egy percre eltűnt
212 2| néztem jó arcába hosszan,~míg ájuló álomba lengve árván,~kis
213 9| tudtam, mi nékem -~ oly ájuló-mély bűvöletbe estem -~a csillagfény
214 4| szavuk,~melyet szegény szájuk ájulva mond,~olyan hideg,~és idegen
215 5| nekünk,~bojtorján, nyár-, akác és somfa,~csupa szegény
216 2| csend és néma untság.~Poros akác-sor, vakolatos utcák,~petróleumlámpák
217 1| versen merengve tán e vén akáchoz~hajtotta halvány és finom
218 9| téged, öreg diákkaszárnya, akáclombos Üllői-út.~A háborút, a forradalmat,
219 2| át a régi kertet,~a vén akácok látnak s megijednek. ~A
220 9| közt,~visszamerengve az ákácok suhogó levelére,~s édesapámra,
221 8| ők? Nevetnek ők,~várnak akácos temetők~mireánk. ~Édesanyám,
222 4| napfényes, könnyü zápor. ~Akáctömjén röpül a légben,~a lomb merengő,
223 13| vonatra készült,~s más nem akadt, a súlyos táska-rajjal~a
224 9| titkoktól, gyerekes csökönyös akarással~mentem előre. ~
225 2| Hogy nevetett.~Mondd, mit akarhat tőlem Ő,~miért fél így a
226 13| nézzetek,~odaadom az izmaim,~akarjatok,~odaadom a fogaim,~hogy
227 4| maszlagos remény,~mi is akarjuk, mert te akarod. ~Szivünk
228 7| itt, most rád gondolok,~s akármi vagy, versekkel ünnepellek.~
229 1| homály,~mint hogyha vesztemet akarnák,~fönn hűs, ezüst köd szálldogál. ~
230 12| de hát hova mehetnél? mit akarnál?~mi érdekelne még, mi kellene? ~
231 4| mi is akarjuk, mert te akarod. ~Szivünk oly gyáva s mégis
232 13| óriás,~ki nemzett engem és akart. ~Tanítottál itt az uton,~
233 12| úgyis vége van -~boldog akartál lenni és hiába,~hát légy,
234 13| némítsd el, ami gyenge, álnok,~akassz a fákra lágy ezüst csipkét,
235 12| hullát szagol és csöndesen akasztat.~Nem gyűlöletből, ám, "történeti~
236 7| fel az élet,~s te Isten, akiben gyermekkoromban hittem,~
237 1| fejjel dőlt le, büszkén,~és akihez te sosem könyörgél.~ ~
238 9| gondolok, kik élnek itt, akiknek házi titkát~egy szorongó
239 4| Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam~Éjfél
240 14| Boldog végedet. ~Én is éppen akként~Nézlek reggelenként.~
241 10| látjuk,~olvasva szemünkkel, akkép tűnik tova, mint az~emlékeink
242 14| Méla akkordok~1 ~Az első méla akkord ~
243 1| aggkorom,~te majd felismersz akkoron~s engem megejt a régi álom.~
244 12| más van,~pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.~Lelketlen
245 14| Szomorú a baktatása.~A kezébe aktatáska.~Úgy megy, mint egy vak
246 13| mozdulattal, mint a régi aktor,~aki a hódolattól~súrolja
247 12| dolgozik, több ízben is alá-~firkantja a nevét - személyesen -
248 9| számkivetetten járt, kocogott alacsony kalyibákon,~majd a Magas
249 14| De kiére?~Az övére. ~* ~Aladár hiúz-~szemekkel néz a pénzre.~
250 12| távol~homályból~gyémántosan aláfoly,~egy messze kéklő,~pazar
251 10| csőpostán fizettem a fényes alagsor~száznyolcvanhetedik pénztáránál,~
252 13| önti ki a dél e sok embert~alagutakból, autobuszokból.~Mennyi fej,
253 12| vackán~és vaksi vakondok fúr alagútat.~Daloljatok együtt,~fények,
254 1| létben elmulandó,~tisztább alakba az már mind övé,~s az eszmehonból
255 4| Tükörszobába járok. S száz alakban~másolja halvány képemet
256 12| igazságszolgáltatásra ~Itt az ítélet pusztán alaki,~mindíg kell a börtönbe
257 9| az aludva-szorongó.~Látom alakjaimat, kik a végtelen éjbe bolyongva~
258 2| rakjuk,~ferdül-fordul az alakjuk,~melyet szorgos fény kimintáz.~
259 1| szikrás korommal bukjatok alám. ~Míg vázatok tünékeny lángolást
260 12| nyújtják~sovány kezük, sosem ad alamizsnát,~de mindegyikkel szívesen
261 4| s nem tudod, ki voltál,~álarcodat magadra szoritod,~s nem
262 12| lelkem,~mindig szabadabban.~Álarcomat itten elvetem, aztán~újra
263 13| nagy patakba foly'. ~Egy álarcos rohan előtte,~s nyomába
264 4| arabeszkeket lát. ~Fekete álarcot kötöttem~és lenge lábon,
265 9| amelyre most a déli csönd alászáll,~mind telhetetlen, részeg,
266 4| Jégből volt a parkett alattam~s én nyomba korcsolyára
267 9| suhant. Recsegett-ropogott az alattság.~Kurjantgatva vigadt a habok
268 1| én a költő...~a te első alattvalód.~ ~
269 13| kotródott tovább~hunyász alázattal, oly lomposan,~mint ki megszokta,
270 12| disznó-agyarával~a porba alázva téged, te magasztos.~Nem
271 10| de balogul is, mint az albatroszok,~fölkacagok az örömtől,
272 1| régi óra, régi szék,~régi album, régi naptár,~mely napot
273 2| Fényképek. ~ Az albumban és az állvány~nádas fonatján,
274 9| szeret. Érted téptem le álcám.~A fájdalmat hoztad szépmívü
275 1| élet,~ vagy az csak egy álcás halál,~gyötrött valónk csak
276 9| volnék. ~Mert vén Szabadka, áldalak,~mint hosszú, bús évek alatt~
277 13| megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~e nő: anyám. ~2 ~Nem egy
278 1| nincs a gaznak,~mint mennyi áldásom nekem.~Nagy lelkem a jóságba
279 2| áldott kezekkel~letörte én áldatlan életem.~Ó, hogyha láttad
280 14| tollal merítsd ki vérét~És áldd meg őt és áldj meg engem. ~
281 10| fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. ~Micsoda élet, micsoda
282 14| vérét~És áldd meg őt és áldj meg engem. ~1909 ~ ~
283 8| költő leend majd,~magyarul áldja az eget s a földet.~Most
284 12| öröm. ~De szép, vidám, vad áldomás volt~köszönöm.~ ~
285 12| a mázsa.~Jaj, ez az élet áldomása,~nincs semmi már, mi lángra
286 9| Ígéretföldem ajtaját~bezárja, áldott-rossz barát,~és megmutatja, merre
287 9| szemölddel,~bús koszorúval, ~aki áldottan megy előre árnyak~és kígyók
288 13| most úgy iszik, akár egy áldozár. ~Most úgy iszik. S az arca
289 1| nesztelen leszállott.~Mint áldozásra készülő leányok,~csipkés
290 14| lett~- - - - - - - - - - áldozata~- - - - - - - - - - ~Voltam
291 13| a bűvös~dohányrúd, ez az áldozatfüst,~szájadba ez a vad parázs. ~
292 13| álom nem gyötört soha,~Bús áldozattal hull könnyünk a porba,~gázolva
293 13| Lankadt lelkedre csüggedés alél,~és búcsúzkodón félálomba
294 12| egy másik is: a semmibe alélni,~már látom a partját csillámlani. ~
295 12| Ilona. ~Lankatag~angyalok~aléló~sikolya.~Ilona,~Ilona,~Ilona,~
296 1| Alföld~A gyorsvonat az Alföldön fut át,~ s az utasok
297 14| nyugodtan alhass,~üres legyen az alhas. ~Karinthynak ~Kétségbeestem -~
298 14| Orvosi tanács ~Hogy nyugodtan alhass,~üres legyen az alhas. ~
299 9| drága-drága,~eddig neked dalt alig-alig írtam,~mert nem bíztam tintában
300 9| félve, halkkal,~a szél alighogy néha fölsohajtott,~s mi
301 14| úri~embert, ki a ramazúri~alkalmával a mazúri~mocsaraktól elszaladt:~
302 14| volna - - - - - ~Háztartási alkalmazott halála ~Megölte lassanként
303 14| testünk eleven koszorúját. ~~* Alkalmi vers - a szabadkőműveseknek
304 10| Nyúlszőr-boáját is~azért viseli, hogy alkalomadtán~legyen mivel védekezni,
305 1| Vágytál kiszállni rozzant alkatából,~s kemény falába ütköztél
306 7| lázak fátyola remeg.~Az alkohol gyógyítja életünket,~ezt
307 12| Elmúló~életem~hajnala,~alkonya,~halkuló,~nem múló~hallali,~
308 1| sírva bűvöl. ~Nagy bűnök alkonyán jelensz meg~habtestü, szűzi,
309 14| Az alkonyathoz~Szivem szivéből szól a dal~
310 13| éneket. ~Az égen ott az alkonyati fátyol,~szegény, szegény
311 14| Álmok alkonyatja~Mikor a nyári dél sárgálva
312 1| mosoly,~te vagy, aki a napnak alkonyatján~fáradt szivünkre balzsamot
313 14| A temetőben~Alkonybibor; sötétlő cipruságon~a nyugvó
314 4| titán. ~Könny hull reám az alkonyégbül,~keserű szám is elfehérül,~
315 1| vizedbe hallgatón,~mint alkonyfényes, csendes este~ a hattyu
316 14| ajka édesen mosolygott.~Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,~
317 12| megrohanja?~Nő, légy velem most, alkoss, szülj meg újra,~boldogságom
318 10| festmény, melyet képíró alkot,~egymás mellé téve világost,
319 1| képzelemből~s roncsolt agyából alkotá. ~Ti vértivó szörnyek, falánkul~
320 1| jár fönn az égen,~ az alkotást váltják romok. ~Hajunk ma
321 14| éles villanyáram. ~Amit mi alkotunk, az élet - árad,~és viharok
322 14| legény~itthagyja pénzét, alkudozva, félve,~mit fillérenként
323 12| kínzó-csigába,~mint félig így, alkudva oktalan,~ne félj, szamár,
324 7| költő~az életek, a szívek alkuján.~És néha, ő, a magányos
325 1| kitárul az üres világ.~Az alkusz kínosan nyomorgat~szájában
326 12| próféták csácsogása,~nem alkuszom én semmiféle rúttal,~se
327 1| Kivillan öblös, csontos durva álla,~s rontó hatalma diadalmaképp~
328 10| füledről,~a hajadról, az álladról,~a két halvány-rózsaszínre
329 12| zümmög így:~"La illah~il' Allah",~mint ahogy~zengem én,~
330 9| Aztán egyre feljebb.~Már államat és szájamat veri.~Azonnal
331 13| kezébe,~s csontlegyezőjével államra üt. ~1910 ~ ~
332 2| kendővel kötötték fel gyönge állát.~Azon a reggel~lassan vezettek
333 9| betelten,~kimondhatatlan, állati örömmel~üvölteni.~ ~
334 10| magamat, az embereket és az~állatokat is, melyek velünk együtt
335 1| sehol üditő zöld. ~Fáradtan álldogálnak a juhok,~ a délibáb
336 13| gázsit,~s a húszéves tagokban állhatatlan~tombolt az élet vad, csikói
337 1| Kérek vigaszt, reményt állhatlanul,~s siró szavam az éjszakába
338 8| láthatta glóriásnak,~s emléket állítok a kedves aggnak,~ki szenvedett,
339 14| kakukkórát, ha lelkem~Elhagyott, állítsd meg csendesen~ És ne
340 14| zongoraszéket,~hogy bizton álljon, mint a nyaktiló-pad,~mert
341 7| dinamit-robaj,~velőkig felható,~állkapcát tépdeső,~babonás puskaszó.~
342 7| utána~sírnék. ~Egy kapuba állnék,~szólnék neki - árnyék -:~
343 14| piskótatestek, kapualjban állók,~idézzetek halálos éjeket,~
344 14| vigasztalás ma,~tárt mellel állom a csapó vihart.~Múltam leroskadt,
345 2| semmisítve,~ő már a vég, az állomás, a nász.~Én szeretem az
346 1| Meg sem tekintik az út állomásit~és hírt se vesznek társaik
347 1| Kis állomáson~A gőzvonat távol mezőn süvöltöz,~
348 9| mint messzi sors,~új és új állomásra.~ ~
349 6| néha mókás,~a kocsis is - allonge-parókás.~A kültelek most egy nagy
350 14| hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,~aranyt pisiltek és habot
351 2| visszanézett.~Kegyetlenül, meredten álltunk,~akár a győztes hadvezérek. ~
352 4| lassan-lassan megsímítják az álluk. ~És ezen~gyakran~hosszan~
353 9| diák, az este,~hogy térden állva nézni kell a szépet,~csak
354 2| Az albumban és az állvány~nádas fonatján, a sarok
355 1| fejem lehajtottam szerényen~állványotok márványpárnáira.~ ~
356 13| kaput nyitogatta,~s álmatlan álmából búsan riadt,~és már előre
357 14| elsötétül~Tiszta homlokod. ~Álmaidba szállj~A mennyhonba át.~
358 9| erdőn, egyedül, zilálva~bús álmaikból a bús lombokat,~mint villany
359 1| ki, hogyha megjelensz vad álmaimban,~zokogva és riadva rettenek
360 9| ihogó-vihogó seregében.~Átfájt álmaimon fájdalma, mely úgy komorult
361 3| veszetten,~ mint álmainkba, határtalanul.~Rémítve jönnek
362 4| Rogyásig-tánc, te álmok álma!~Csak álmainkban táncolunk így. ~Izzadt a
363 13| sorsokat remekbe mintáz,~az álmainknak várfoka: a színház. ~Tömeg,
364 2| lakik,~a nyárt, a nyári álmait.~Mi is siratjuk őt,~gyászoljuk
365 1| Álmatlanság~A hófehér vánkos oly lángoló,~
366 14| mikor akarsz. ~De így... Az álmod porba roskad,~ezer borús
367 14| utcasarkon~heves gyönyörről álmodám. ~De mind csak álom volt,
368 13| álmodol. ~Csak álmodol. S álmodban újra látod~a tűnt szerelmet,
369 14| szakítsd le ezt az úri rongyot,~álmodj, dalolj, mikor akarsz. ~
370 14| és a sex-appeal,~nem is álmodjátok, szegények,~hogy én Isten-week-endre
371 14| szemeddel,~míg rád tekintek s álmodok,~s forró, fehérlő ujjaiddal~
372 13| űztem.~Te voltál barátom,~álmodóknak éji napja,~gyöngy-naszád,
373 9| hallgatag. ~Ádám fiunk már álmodott rég,~s én mintha messze-messze
374 14| tiéd lett,~és újra él és álmodoz! ~Nem kell tovább a szörnyü
375 9| agyból raggatott a kéz.~Hadd álmodozzon pár évig a gazdád~a körbe,
376 13| az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,~hol érted
377 9| mely mint egy messzi jaj,~álmomba visszacseng. ~Légy áldott,
378 4| mint a hűs pokol-fagy.~Álmon révedeztem, múltba tévedeztem,~
379 9| Azok már mind alusznak,~kik álmosak voltak és valaha egy széken~
380 1| zárul~és várja a csendet, az álmotadót~s én hallom e csend, e mulás
381 1| arany-hegyek regéin andalog. ~Álmuk hizott malac, kövér csibe~
382 8| kínos vonaglás reszket álmukon...~De itt a reggel, én,
383 13| gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,~a lázas és dicső tusák. ~
384 13| némítsd el, ami gyenge, álnok,~akassz a fákra lágy ezüst
385 13| mély szenvedésem gőgös aloéja. ~1913 ~ ~
386 14| de még a föld is langy alom~csak hálj te vélem angyalom. ~
387 14| Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.~Ijedten kotródik a durva
388 1| 1 ~Olyan vagy, mint egy álom-angyal,~halványszinű, ezüst nyakaddal.~
389 13| dagad a tőkén hallgatag. ~Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka,~tejet
390 13| akkor is nagyon szerényen:~álom-reményt, képzelt szerelmet~szívtam
391 1| tér~a sejtelmes éjszakán~álom-teljes éjszakán~a sötét szekér. ~
392 1| tér,~a sejtelmes éjszakán~álom-terhes éjszakán~e sok vén szekér? ~
393 14| bársonyos teremben~felsír borús álom-zenéd? ~Nem vágyasz az országutakra,~
394 1| a terítő ég a tűztől,~az álomból izzó fénykéve űz föl,~ágyamba
395 1| boruk mellett henyén~az álomgyilkoló sovány legény. ~S hogy végre
396 2| vagy és hatalmas,~ha néha álomlátón hátra-hajlasz.~Én láttalak
397 12| fejékét~hajába tűzi,~és az álomnál csendesebben~egy arra ringó~
398 4| ottan,~csakhogy nem értem álomszózatuk,~mert immár köztem és közöttetek,~
399 9| csiripelt, és csak ők aludtak,~álomszuszék lányok, fiúk a földben,~
400 13| szűz kelyhüket kitárják...~Álomvilág, kővé meredt köd-élet,~bús
401 1| előre! Csak te légy itt,~álomvilágom istene.~Adj csókot e szomjú
402 14| megyünk a síma talpakkal~s alpacca~kanállal eszünk. ~Vallomás ~
403 14| igazság,~szakítsd el az álság ruházatát,~az ember itt
404 9| tán a veszély letűntén,~álszent könnyekkel, és imát susogni,~
405 2| ragyogva többet~a sápadt alt-Wien-porcelán,~parókás, farsangos időknek~
406 14| hozzá -, ~csupáncsak egy általános képet akartam nyújtani azokról
407 1| De halk tavaszéjen~újra általélem,~ha az ezüst holdgömb~bújdosik
408 2| a sínek közé esett...~És általérzi tűnő életét,~míg zúgva kattog
409 2| szeressenek elátkozott szivünkér.~Általkarolom csöndesen a lábuk,~az életed
410 1| felsercegett az esti ködben. ~Általkaroltál vaskaroddal~s rimánkodó
411 4| csap a karod,~minket nem áltat maszlagos remény,~mi is
412 4| búsan búcsu-könnyes arcom~altatgatva búját a szelíd hajú lány. ~
413 14| Altatódal~Csendesen borulsz anyádra,~
414 7| szelíden rámhajolt és átfont,~altatódalt hintett, éji mákonyt,~
415 12| százig olvasva, s mérges altatókkal.~Az, amit írtam, lázasan
416 14| lágytojást se főz meg. Mária~sok altatószert használ. Mária~teázik és
417 14| fényszárnya ó,~minek szelíded altatóul,~halkan zenél a tiszta hó. ~
418 9| ott, a fák.~Zsongítanak, altatva, mint a mák,~és jönnek újra,
419 9| szelíden járt az éjben, míg aludtunk, gyermekek.~Most, álomtalan
420 13| papucsba menni, menni,~félig aludva a hideg kövön;~egy végtelenség,
421 9| tusáz, amilyent nem lát az aludva-szorongó.~Látom alakjaimat, kik a
422 9| itt.~Élő, halott egyformán aluszik. ~Egyszerre a kis utcák
423 2| akár az Isten.~Ha nála aluszom és a homályon~lidérceket
424 1| csecsemő sírt anyja mellin alván,~feldőlt az asztalon a tölt
425 12| nyomban felcsörömpöl,~és az alvóra szól a~harsány riasztó: "
426 8| szemfedő s a pólya,~titokzatos alvótárs, földi vágyban~s a hideg
427 14| Háborús tréfa ~Felszólítom amaz úri~embert, ki a ramazúri~
428 12| festett, görbe körmeit,~mint amazon, és azt ígérgeti,~hogy összetép.
429 14| hangya. ~* ~Azonnal~elment az amazonnal. ~* ~Ezerrel azonnal~ő adós
430 12| ki engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot, mely rádereng
431 7| nála a dívánsarokba,~és ámbratestét néztem szívdobogva.~Ó csipke-szoknya!
432 4| mint a föld tünő virágival,~ambrózia, virágok lelke, kincsem.~
433 12| semmiből a gyönge fújtató,~amellyel együtt reszket életem~isten
434 9| arccal, közönyös nyugalommal, amellyen~Ázsia búja fakult, a csodák
435 10| a siralmas bádogdobozt, amelyben~cigarettát tartottak valaha
436 7| szennyes óceánnak kútja,~amelyből fájó sorsomat öröklöm. ~
437 1| egykor rajongva élt;~kőarca, amelyen hideg közönnyel~csupán az
438 12| élek.~Csak annyit érünk, amennyit magunkba,~mit nékem a hazugság
439 9| pokolba, az égbe hajítva.~Ámerikába futott, menekülve a messze
440 13| járnak az égen,~riadó vijjog Amerikából.~Anyám magába ballag az
441 1| idején még~árnyat teritett, amidőn teveled~bolyongtam a rét
442 8| mire vágytam,~a kincs, amiért porig égtem.~Itthon vagyok
443 12| folyni nemsokára, vér".~Mert amikép ábrándozol te arról,~hogy
444 14| Hetyke, ifjú és infámis,~amilyen múzsám s nimfám is:~él itt
445 9| szemeimbe lidércek~népe tusáz, amilyent nem lát az aludva-szorongó.~
446 13| Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás fájó kínja sír át,~
447 4| szállni,~és éreztem, éj van, aminő sosem volt.~Fönn a menny
448 9| van.~Lehet, hogy tán ez, amire~vártam.~Egészséges bronzarcomat~
449 9| egyszerűen,~és mint ki látta, amiről beszél,~kimondta. ~
450 13| előtt is tiszta lelke,~mert amitől függött a nyugta-kelte,~
451 9| jár vasárnap délután, ~és ámolyogva, szédelegve hallja,~hogy
452 8| mondd? Nincs semmi hír amonnan,~hol fejfa és kereszt elvész
453 1| forró ágy felett~Mors s Ámor hallgatag fogott kezet.~ ~
454 14| magyarul írok,~magyarul mondom ámuldozva: tej,~s magyarul mondom
455 14| lomb alatt fülemüle? ~* ~Amulett.~Hamu lett. ~* ~Uraim,~eszembe
456 12| Ének a fiatalokról~Ámulnak ők és fölnevetnek,~előre
457 1| enmagam?~Sirok, avagy csak ámulok tán~a könnyü perc hamar
458 14| szabadon. ~Képzelmem - sajnos - anális,~és ha más teret tanál is,~
459 14| eszembe jut egy~fura rím! ~Analitikus intelme ~Ha nincs mód, hogy
460 10| pénztáránál,~s utána a tetőn ananászt ebédeltem.~Hideg- és melegvíz-szolgáltatás
461 2| kik messze estek~s most andalognak régi romokon.~Pipáznak,
462 4| táncterembe,~tiport rózsák közt andalogtam~és hajtűket szedtem föl
463 2| véle messze-messze,~valahol Andersen meséiben?~Komoly és barna
464 10| kazán előtt évtizedekig áll,~anélkül, hogy gondolna arra, miként
465 6| Ez a jutalom és a bér~Anglia vére, sárga vér. ~Másutt
466 4| mézes habban,~ezüst tálcán angolna, kappan,~fekete bor és szőke
467 6| könyvbe se. ~Aranyt visznek az angolok~s én rímet, verset hangolok. ~
468 13| körötte kedves, piszkos angyalocskák. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
469 1| csatáztál, oroszlán-fiók.~Az angyaloknak fennről büszke tollad~szavára
470 14| egy hófehér, szelíd világ:~angyalpárnáknak tollpihéje,~zengő, szelíd
471 12| halovány~kék-lila,~halovány~anilin~ibolya,~Ilona. ~Vigasság,~
472 14| E dal csípős, mint az ánis,~nem miként a régi, mámis,~
473 2| válladon egy ócska hátizsák. ~Ánizs, kamilla, jószagú~gyökér
474 13| nem kapható katalógus? ~Anna ~Azt hitte hajdan, hogy
475 9| ringló. ~Olykor mulatság, Anna-bál,~a kis tó tündérfényben
476 12| mélyen-áramló delejben. ~Annál mi van, a semmi ősebb,~még
477 9| loholtam,~hol annyi arc volt, annyi-annyi sors,~s én egyedül, mint
478 7| Fejfájasztó homályos délutánon~az antipyrin-hez esedezünk.~Egy perc s fejünk
479 2| elterült~a gazdag, undok anya-béka.~Botokkal nyomtuk le a földre,~
480 2| mint egy szelíd és lanyha anya-mell.~ ~
481 2| mégsem beszél.~Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te~úgye-úgye,
482 14| kéklő szemedben,~Hogy csupán anyádért élsz te~Angyalom, szerelmem. ~
483 13| mása most szép és gonosz anyádnak,~ki tégedet - és engem -
484 14| Altatódal~Csendesen borulsz anyádra,~Kis szived halkan ver értem,~
485 9| tejről beszéltél, mézről és anyádról,~s csizmák tiporták ártatlan
486 1| vérzik, vonaglik, nyög az anyaföld, ~és a halottak mind, mind
487 12| Ember 1930-ban ~Fejében az anyagi gond~csörögve ébred, és
488 8| leülnének a földre ők,~a föld anyái szeliden.~S azt mondanák:
489 8| szivárvány,~gyászt bontogat. ~Anyáink, húgaink járulnának elébed,~
490 2| megbotoltam réveteg imámban,~anyámat néztem, mint egy csöndes
491 3| karácsonyt, kávés reggelit,~és az anyánkat is, kisírt szemekkel,~
492 12| otthon a mivélünk~perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd~itthon
493 12| csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.~Hétszázezerszer mondta: "
494 1| Még szöszke, bájos volt, anyányi gyermek,~felvette mégis
495 9| valamint a régi,~őrködő anyát, szigorú szemölddel,~bús
496 12| perelünk, hogy élhessen anyátok.~Kiáltsatok együtt,~Európa
497 12| világra szülte.~És mint az anyjának fájt egykoron,~hogy szétnyíló
498 12| láttam-e Kölnben a német anyókát~esőbe csoszogni, Párizsba
499 12| Hasonlat ~Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,~
500 13| lámpák lángsora. ~Halvány apácák, mint a vézna szentek,~csendben
|