1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
501 4| szelíd füvek között véres apacs.~Azt mondod, Alföld, hogy
502 7| Kegyetlen aggok, mostoha apáink,~irgalmat esdünk, ifjak,
503 1| és szótlan áll. ~A zord apákon terhes gyászos árny van,~
504 9| a semmi.~Ember, testvér, apánk, fiunk, öcsénk, bátyánk,
505 13| istentelen. ~Mert az, aki apátalan~a földgolyón,~Isten nélkül,
506 4| halottat,~kövér papok, pohos apátok~Circumdederunt-ot daloltak.~
507 12| se tudja, hogy ki volt~az apja-anyja, és keresztnevükre~csak
508 14| ki őt végtelenségig híven ápolja. ~Szerző ~1 ~Beh fáj a mellem,~
509 14| kérdés, hogy győzik-e? ~* ~Ha ápolna,~ugy hullna rám a lelke,~
510 12| egy angyali detektív,~mint ápoló a mániás után,~hogy egy
511 9| Könnyű, fehér árnyként az ápolónő,~az ágya mellett ül, s az
512 9| üregébe lihegve haladtam,~áporodott levegőn, fakuló lim-lom
513 10| szerencsevadászok.~Kopaszodó, büszke apostol-homlokára az élet~tette könnyes koszorúját,
514 14| emlékére,~ragyogó ruhában volt apraja-nagyja,~ de szivünk nem
515 9| párázatán idéztem a tavaszt,~az áprilist, mikor világra jött~s felém
516 9| lanyha borlevest,~és piskótát aprítgatott belé.~Halványka volt. De
517 1| Nehéz kardoddal a tart apritottad,~s magad csatáztál, oroszlán-fiók.~
518 9| istenem. ~Én láttam őt, mint apró-cseprő,~söpör-söpör, kezébe seprő,~
519 2| reggel. A sötét szalonba~apuska zongorázik andalogva.~Ez
520 2| kutyavilágról,~hol testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak
521 2| kisleány-korában,~s mikor apuskával egymást szerették.~Ezt próbálgatta,
522 4| ködben beteg képeket,~zaklató arabeszkeket lát. ~Fekete álarcot kötöttem~
523 1| zeng föl a kis zongorán~áradozva, sírva Weber. ~Félre zord
524 7| ringani vakon~a duzzadt, őszi árakon. ~Elveszni lassan, hallgatag~
525 13| mint balzsamos, sugáros áram,~fess rózsaszín álmot a
526 12| koromban:~álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.~ ~
527 2| elsápadnak majd egy éjen~az apró arany-angyalok,~s ez óra veri el az éjfélt,~
528 10| millió arany-levelével~s arany-dalával. ~Egy éve nem láttam. Szaladtam
529 2| bársonyba-járók,~a kezetekben egy nagy arany-érem,~s hódítsátok meg az egész
530 1| vályogot könnyezve gyártja~s arany-hegyek regéin andalog. ~Álmuk hizott
531 9| megmaradt még,~eléd rakom. ~Arany-idő,~vigasztaló, mosollyal szomorító,~
532 2| húgomnak, anyámnak arannyal:~arany-imát írnék az én anyámnak,~arany-tüzet,
533 10| délután susogott, millió arany-levelével~s arany-dalával. ~Egy éve
534 12| idegen nekem e régi kép.~Arany-ősz konttyal bólognak köröttem~
535 2| Tinéktek is legyen, ami enyém,~arany-rétes, habos krémeslepény.~És
536 9| Majd jött a gyógyulás. Arany-ruhában,~sebes, szelíd szárnyon,
537 2| én anyámnak,~arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.~És el nem
538 9| csillag, ahogy ottan,~ arany-tüzekkel ékszeres az égbolt,~csak
539 2| arany-imát írnék az én anyámnak,~arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.~
540 2| Lila foltok.~Kisvárosi arany-vasárnap. ~Mint déli álmok, délibábok,~
541 14| viskóknak oldalában~hajszolni aranyálmaid? ~És csendes éjjel, hogyha
542 7| szenvedést adsz, terhes aranyalmát,~követ adsz, köveket, ~és
543 7| szegény szent,~ki elvetette aranyát-ezüstjét,~csak szívta a rossz cigaretta
544 2| pezsgett a poros utcán,~mint az aranybor,~s egyszerre este lett.~
545 12| tiszta mámor,~aranykehely aranyborából,~ó régi rózsa, lágy aróma,~
546 2| előre,~ezüstharisnyába, aranycipőbe,~kék bársonyokba, és az
547 2| közönyösen tekint felém.~Aranycirádás, pici tükrén~még mosolyog
548 2| bácsi. ~ Áldott aranyember.~Világító, nyugodt szemei
549 2| az élet, pompázó parádé,~aranyfindzsákba hűlő csokoládé,~nem kell
550 9| inog tovább,~halottjaink~aranyfogát,~égő-pirost,~mi égszinű,~
551 1| tüzes vér-rózsa nyíl reája;~aranyhajad fojtó Niagarája~elönti sápadt
552 1| s zúzzátok főtöket vele,~aranyhaját mindenki tépje le,~és győzzön
553 13| fejünk hülő melledre görnyed,~aranyhajunk letörli néma könnyed,~s
554 9| Becéztek minden kicsikét,~aranyhalat, kutyát, csibét,~mi gyönge
555 1| finom fejét. ~A zizzenő aranykalászu róna~zúgó morajjal álmodik
556 14| lelkem egy bús rabmadár,~aranykalitkában dalol.~De ketrecét megszokta
557 12| lobognak,~a porcukorban kis aranykanál van,~s valami titkos, gyermekkori
558 2| erdőben is~csillagot keresve,~aranykapun én is bújtam,~és aludtam
559 13| Párizs~Most itt vagyok az aranykapunál.~Pilléreit búsan átkarolom,~
560 12| tömjénfüst, ó tiszta mámor,~aranykehely aranyborából,~ó régi rózsa,
561 3| oly súlyosan lóg az aranykereszt.~Ez a talaj szilárd - ők
562 12| élni. Ámde túl a fák már~aranykezükkel intenek nekem.~ ~
563 1| szelíd dal...~Verd lelkem bús aranykobozzát~hajlékony, forró ujjaiddal. ~
564 13| szebb a rózsás képzeletnek~aranyködétül. ~Hagyjátok hát meg búm
565 12| hoszú, néma, mozdulatlan ősz~aranyköpenybe fekszik nyári, dús~játékai
566 8| szépség,~s ő mint hatalmas aranykoszorút,~némán viseli gőgös szőkeségét.~ ~
567 13| amint fujja-fujja büszke~aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~
568 13| a csend, a dél~egymásnak aranylabdát hajigál... ~1912 ~ ~
569 1| Téli alkony~Aranylanak a halvány ablakok...~Küzd
570 1| hóesés sürű;~a lámpafény aranylik a kalácson,~a kocka pörg,
571 12| veszítenem. A bölcseség~nehéz aranymezébe öltözöm,~s minden szavam
572 1| harcra fú a vágtató magyar,~aranymezőkön jártam messze, távol,~hol
573 4| testtel festeném le őt,~hogy aranyok között iszik aranysört~hó-abroszon
574 2| kergetőzöm én ma.~Nincs semmi aranyom,~jobbra-balra löknek,~körbe-körbe,
575 7| éles szemüveg. ~Egy női aranyóralánc~lóg zsebéből. Hajdanán~üvegszekrényünk
576 2| sötét haja.~Cikáztak az aranyoszöld legyek~a fekete földön,
577 12| visszatekintve,~az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?~Tudjátok-e,
578 7| ragyogtam fényesen a napban,~aranypénzem tenéked mutogattam,~nap. ~
579 14| vettem a papírost,~mint az aranypénzét éhes fukar,~sokszor merengve
580 14| bíborára~csókoltam a mennyég aranyporát,~mi útjaimba testemhez tapadt.~
581 4| mint egy cukros angyal,~aranyruhájú és aranyszemű.~És búsan
582 9| mindenség beteg,~ó csillagok, aranysebek,~s ezüst fekély, hold, óriási
583 4| hogy aranyok között iszik aranysört~hó-abroszon vasárnap délelőtt.~
584 1| szépséges csillagok. ~3 ~Aranysugáros örvénytekbe dőltem,~s az
585 13| pompafényben felkelétek,~aranysugárotok a hóra hull,~hadd nézem
586 12| Aurelius. ~Bronzfejü cézár,~aranyszakállú,~vak ragyogásu szoborszemeiddel~
587 1| szerteszéjjel~findzsa-sor, aranyszegéllyel,~aztán föntebb a befőttek,~
588 14| hangzik a német beszéd,~s aranyszélű findzsából isszák~az illatos
589 13| gyöngyei~és színes álma mind aranyszemét,~te százszor áldott, százszor
590 4| cukros angyal,~aranyruhájú és aranyszemű.~És búsan búgna édes-lanyha
591 1| síkján, mint ifju, bősz mén. ~Aranyszilánkotokkal reszketeg,~vészes rohammal
592 12| szlávok unalma, a bánat aranyszín~fáradt ragyogása?~Mind édes-enyémek
593 8| rég.~Fekete csipkéin pici aranyszív.~ Úgy nyújtja ki sápadt-arany
594 1| a szédülő körforgatag,~aranyszörnyek sötét hajába~ kapaszkodom
595 7| inget ölt. ~A gavallér -~aranytallér~hova ment? ~Porlad ő is,~
596 3| követel:~Diadal~Csóktól, aranytól részegek vagyunk,~és ordítunk
597 8| alélva~ az elvonult nyár aranytrombitáit.~Ki tegnap állt, az fekszik
598 1| fáradt gondolat. ~A rét aranyzöld bársonyára omlik~hullámzatos,
599 1| mosolyogva nézted~s hő aratáskor a markot verted. ~Bájos
600 12| De láttam egykor kánaáni~aratást. ~Kerek eget, mely egy családot~
601 8| a könnyem csendbe, lassu árban,~ mint bús mezőkre a
602 2| Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,~míg ájuló álomba
603 9| nézni,~ és nézte aztán arcainkban. ~Csak a szivét hallgatta
604 9| bolyong unottan és korán-bús~arcára könny esik, mert már mindenki
605 2| halvány -~olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,~akár apám
606 6| fényes takaró.~Rózsálló arcfesték a nőnek,~szépitőszer, gyöngy,
607 13| harag dúl~széjjelfeszült arcizmain,~és villogó tekintetére~
608 2| érzem őt. Ő a regék regéje.~Arcképe a hideg szalonban állt.~
609 2| Csak babrálunk sárgult arcképeken. ~De néha csupa sejtelem. ~
610 4| zakatol.~Párnák között, arcodhoz epedezve,~te vagy az éjjel
611 10| halvány-rózsaszínre festett arcodról,~a szájad, a szájad,~a szájad
612 9| búsítja bús dalom,~s fanyar arcon fájdalom. ~Ha a sír szavát
613 8| egy régi képet,~egy idegen arcot a szemeimben.~És néha látom:
614 13| a gipszet~a halhatatlan~arcra, azonkép~öntjük mi céhesek-~
615 4| azt mondják: de jó.~Az arcukat csodálkozón tekintem,~nekik
616 4| olyan hideg,~és idegen az arcukon a gond~s oly idegen ruhájukon
617 3| borát.~Fínom kezünk szelíd arcunkra nyomjuk,~s az álmok álma
618 13| Szavak~Aréna - üdvözöllek.~Nagy mozdulattal,
619 13| bűnös ajkon~a céda, trágár ária.~A hősnő egy trikós szerepben,~
620 2| lárma.~Nagynéni-bókok sápadt áriája.~Bősz trombiták. Meggárgyult
621 2| macskazene:~Sipítozó, fejetlen áriák.~Egymást ölő, kietlen hangvilág.~
622 9| ijedten hallottam ezt az áriát.~Húsz évesen arról daloltam,
623 13| vagyok pedig mindörök óta.~Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,~nincs
624 1| Az árkádok alatt~A vágy-fuvalmas nyári
625 1| vágy-fuvalmas nyári éjszakában~az árkádoknak csarnokába léptem,~hol a
626 4| égne még. Most jőjjetek, arkangyalok,~ a lelkem úgy
627 7| Kikerültem a gyíkok napos árkát.~El nem tapostam~a réteken
628 13| nekem elég, ha őt imádva~árnyába lépek. ~Titőletek egy perc,
629 14| újolag~S hull, hull a szikra árnyaidra~ Ó alkonyat! ~Halkan
630 1| tett-vett csüggeteg,~az éjjel árnyain kisértetnek hivé. ~A gyászoló
631 2| hogyan cicáznak kormos árnyaink.~A kavicsok közt, a fényes
632 4| hogy fehéren gömbölyül,~kék árnyait a szemei körül,~s a kandalló
633 4| tükrös zavarban észrevettem árnyam.~És egyszerre féltem a zavart
634 13| és lássa sápadt, vézna árnyamat,~ha a szobákba' már mind
635 8| vállasak.~mosolyosak és árnyasak. ~Nincs jaja ennek, sem
636 2| fehér ajtóra bágyad.~Félszeg árnyék-figurák,~mind kevélyek és furák.~
637 2| távolodnak,~most összeér árnyék-kezük,~s ölelkeznek, szegény,
638 13| most hallgatag. ~Fény-álom árnyék-szemfedője,~holt lángok alvó tűzraja,~
639 1| él,~s minden mi eltün ez árnyék-világból,~a lét komor tárcsarnokába
640 12| fent,~a hajnali homály mély~árnyékai közé lengett a báléj,~künn
641 2| a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán.~A pici kőműves mily csatakos,~
642 4| szobában áll.~ Az árnyékára bámul,~ és a lelkében
643 4| tükör. ~Úszó alak, szegény árnyékbarátom,~ a mély tükör
644 4| elhagyottság, őrjítő magány!~Árnyékcsaták a szoba vén falán,~megvert
645 1| kisértet,~mint egy fehér árnyékfolt a falon. ~Nem látok. Ők
646 7| kezemben, kézilámpás -~korhely árnyékomat nyomomba húzván~mennék haza
647 1| mit sem óva,~a törpülő árnyékvilág felett. ~S ha jönne végre
648 1| síri nesz... ~Ne nézz ki az árnyfödte ablakon!~Künn részegen táncol
649 1| az éj gomolygó, szürke árnyin át,~ amíg bezárom csendesen
650 8| halálé vagy, zarándoka az árnynak,~ki bátran indultál, kapudat
651 2| Álom.~Az arany olaj az árnyon,~és a fény folyó arany,~
652 1| múltak csarnokit,~vén váruk árnypallosuk éle védi. ~S a föld is Ázsiáról
653 14| nóta szól. ~Aranyos itt az árnysötét,~rózsásak a rab álmai,~imádja
654 14| Hogy búg a szél a kékes áron.~Egy lány nevét dobtam beléje,~
655 10| képtár anyagát~habzsoltam, áruházak őrült~mozgólépcsőin zakatoltam.~
656 5| bolyong,~egérfogót, rótt botot árul,~fanyar gyümölcsöt tép a
657 9| ballagok ki, mint az az éji árús,~ki bádogbékát és csörgőt
658 7| karjainkat,~ártatlan testünk, árva-árva vének,~húsz-harminc évünket,
659 8| koldusa és százszorosan árvább~a semminél. ~Te a halálé
660 9| jutott a szomjas Tantalusnak.~Árvábban ballagok ki, mint az az
661 9| kiket szeretnek,~kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,~
662 8| a magyar a nagyvilágnak~árvája. ~Megy az élet, jő az élet,~
663 9| később, hova lesz. ~Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják~zsíros
664 7| Diákkoromban mentem hozzá néha,~az árvalányhoz, én, kezdő poéta,~megbújtam
665 9| élni, élni akarok. ~Mert az árvának szomorú a sorsa.~A téli
666 7| Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,~mert vézna arcunk tőle
667 12| éjjel élt, s szivedbe bánat ás, ~de mert álmodba mindezt
668 1| összejő s mint holmi zsúrnál~ásit, kacag, fitymál, nevet,~
669 9| férfikort, a vad kalandot, az ásítást, a férfibút,~s téged, öreg
670 1| mulatnak~ s sírhalmot ásnak!~Bohó világa~ a változásnak! ~
671 1| mely a kezeddel ennen-sírod ásod,~és mégsem érzed gyászos
672 2| kárörömmel~csúnya gödröt ások.~Szánjatok meg, szíveim,~
673 8| halálba hanyatlón,~úgy ásom a kincset a mélyen,~a kincset,
674 9| ne vívj, mély kútakat ne áss.~Sötéten nyújtom ezeket
675 14| nyugalmát mind pusztítva ássák,~s velőm mereng álmodva
676 12| Ha meghalok majd, mélyre ássatok~gyarló valómban meg ne lássatok,~
677 9| lehetne az életbe hinnem.~Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,~
678 12| halálosan zúg, mint a gong. ~7. Asszony-arckép ~Csodálatosan érett, mint
679 12| mit gyermek és mit árva asszonya,~olyan goromba véle, mint
680 1| És senki sem tud a ház asszonyáról,~hogy él-e, vagy pihen sírjába
681 10| éber bölcsős és koporsós asszonyokat sovány~combjaikkal, boros
682 9| e verset,~míg életemnek asszú fája korhad,~minden nap
683 1| kéjjel,~ haló kacajjal ásta el szegény. ~Szörnyűbb,
684 14| leroskadt, sírom meg van ásva,~az én kedélyem is alvó,
685 1| élet alszik, mindent tűz aszal,~ a gulya tétlenül delelve
686 14| lányról,~sápadt képünket láz aszalja,~de a szemünk, főnk mégse
687 13| bonbonok, sajt - frissike, -~aszalt gyümölcsök, friss csibe,~
688 1| mozdul, s a pihegő talaj~aszfalt-füzőjén nyögve emelkedik,~ s
689 1| fuvalmas, halk tavasszal~aszfaltba nőtt lombok között~járkál
690 13| dandy-id,~sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~de főleg egy, mi felvidít,~
691 7| amíg továbbvágtatott,~mint aszfalton, délben a vakember~
692 13| naplójából ~Egy pesti bérház aszfaltudvarába~gyakran lenéztem csendes
693 14| addig, amíg viasszá nem aszom,~de törjön a láng akkor
694 9| ki félrenéz,~megbolygató,~aszott parázs,~tündér hajó,~kalóz
695 12| kenyeret nem eszik soha,~csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,~
696 3| hizott meg,~ az élet asztalára dobd oda,~ és hogyha
697 4| elmélkedett magában halkan,~s az asztalfőnél hosszú frakkban~ott ült
698 7| látszani,~nagykomolyan az asztalfőre ülni,~borból-vízből mértékkel
699 12| nézni téged, mint eget. ~Az asztalodhoz hívsz naponta,~ és mintha
700 8| várva, ifjan és setéten~az asztalodra ráborulva sírsz?~ ~
701 4| filléreim kaparva~leülök a sánta asztalokhoz.~ ~
702 3| bársonyba, jóllakottan,~dús asztaloknál vagyunk éhesek,~és ránk
703 12| portám, itt a kulcsom,~itt asztalom és itt az ágyam. ~Vágyam,~
704 9| mind vacsoráznak,~meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,~
705 1| Ezüsternyős lámpás süt asztalomra,~előttem áll a váró tinta,
706 2| kovács,~sír a bognár, az asztalos fia,~egész, egész gyermek-ármádia.~
707 1| a smokk vár,~pesztonka, asztaloslegény~les, fészkelődik a helyén.~
708 10| Azóta férjhez ment egy asztalossegédhez,~mellettünk, e sötét pincelakásban
709 2| súlya alatt,~és könnyen az asztalra könyökölve,~feje előrebillen
710 10| kínálnak, letelepedni~rakott asztalukhoz, étlen és szomjan,~csak
711 9| fejüknek~ezüstjét. ~ Az asztaluknál mások ülnek,~övék az emlék
712 12| Kétségbeesés~Várom, hogy asztalunkat megterítsék~s leszedjék.~
713 9| bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra,~s éjfél után bolyong unottan
714 6| sok millió dollár arany. ~Asztmás, uzsorás, béna, agg,~cammog
715 14| bókodnak fele gáncs. ~* ~Átadta a telefont,~mit lombokkal
716 14| rázza meg a bánat,~mint átcikázó, éles villanyáram. ~Amit
717 1| a tűz tajtéka pörzsöl,~s átcsap felettem, mint egy tetemen. ~
718 12| könnyű,~lenge fűz.~Nézlek és átélem életed most,~gyenge szűz.~
719 13| lelkembe búgnak a dalok,~átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem,
720 1| szemekkel néztem rája én,~és átéreztem ott az életem...~Mily semmi
721 9| ihogó-vihogó seregében.~Átfájt álmaimon fájdalma, mely
722 1| bőszen ág-bogas üstökét,~ átfogja gyilkosan a várost,~
723 1| Lábújjhegyen várom, s keblére dőlve~átfogjuk egymást csendben, én meg
724 14| bú nyom~ Ó alkonyat! ~Átfogsz karoddal csendesen~Lecsókolod
725 14| deszka-színpad,~s a rémület lelkünkbe átfoly,~s jéggé fagyasztja ajkainkat,~
726 8| bútorát,~amelybe lassan átfolyok,~mint este, ha bezárkozunk~
727 7| De szelíden rámhajolt és átfont,~altatódalt hintett, éji
728 1| állott a pásztor,~a hőtől átfűlt földre bámula,~s a sárga,
729 14| vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,~ és egybeolvad a sürűbe
730 13| íjj-lőtte vessző~a barna éjt áthasítom,~füttyel, sivítva~futok
731 7| megáldjon.~Zsinóros, régi atillát viselt még,~ráncos kezű
732 10| csillagon meglátom őket,~átintek nékik kiabálva,~hajrázva,
733 1| töltöm,~s a hosszu éjet átirom.~Tollam rohan bús sejtelemtől,~
734 4| sokszor látlak ágyadon,~ha átkarol a fájdalom,~s mégis márványhideg
735 13| aranykapunál.~Pilléreit búsan átkarolom,~és sírok és nagy szívvel
736 12| akár a ketrec.~Egy keltőóra átketyeg a csöndből,~sántítva baktat,
737 4| titokzatos, síró halálzene.~Ó átkok átka, pokoli zavar,~szerelmesek
738 7| rejtem el a titkuk,~mint átkomat és örök bánatom.~ ~
739 1| Hisz minden ádáz, bosszus átkot~ezer szelíd áldás követ. ~
740 1| minden férfi csókol~ s átkoznak a félő anyák? ~2 ~Halott
741 4| kérdtem istenem,~miért az átkozó kacaj,~szivem hűlt vér volt,
742 3| által,~az egyik sír, a másik átkozódik,~ a költőben fölreszket
743 12| csókhoz igazítják,~keresve átkozott-zárt életüknek~a nyitját,~de
744 10| Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,~vissza se nézve.~Ó e magány
745 14| kegyetlen kedvbe lármáz,~átkozza zordon földi sorsát,~s kacagja,
746 9| példaadót, siratom mi örökletes átkunk,~bús kezedet, mi hamú, szemedet,
747 14| Ha nincs mód, hogy búdon átláss: -~már ott a gátlás. ~Új
748 14| gerjed~a csendes éjszaka,~s átlengi már a kertet~a hold sugárzata. ~
749 9| boldogságomat magasba tartom~atléta-kézzel és fejem~könnyű ábrándra
750 7| zúgása bátorít,~én, élet atlétája, állok itt. ~Szaladni tudnék,
751 4| fiad, sötét revolveremmel~átlőném fiatal fejem?~ ~
752 2| méla hang,~és babonásan átmorajlik~a dallamos üvegharang.~A
753 7| dícsérvén a Poézis hatalmát,~átnyujtott volna versemért egy almát.~ ~
754 1| gyenge karjaid, hörögve~ átöleled a téli éjszakát. ~6 ~Még
755 14| Susogás, - jő a másik...~S átöleli halványan, hófehéren...~ ~
756 4| nem alszom. ~És sokszor átölellek csöndesen,~szívdobbanásaid
757 1| hegedűhúr zaja.~Bús lelkem ekkor átölelne~magyar, szerelmes városom,~
758 4| mosolyog. ~Sírnak, kacagnak átölelve egymást,~ a suttogásuk
759 14| nimfám is:~él itt mindegyik atom. ~Bíboros, mint a kaláris!~
760 1| világ,~a végtelen űr miriád atómja,~s ha meghal, a világ is
761 1| városom,~szivemnek húrján átoson~kevély fajom szilaj keserve...~
762 4| összerendül,~hogy fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~
763 7| s kis pille, a szobáját átrepülte. ~Mert táncosnő volt és
764 7| néztem ódon patikában~az atropin megcsillanó levét.~Bús kedvesünk
765 13| Valaki itt van, s a túlpartra átszáll,~itt van, s a fénynek hátat
766 14| a néma messzeséget~vadul átszárnyalom.~Egy lázas álom éget,~s
767 1| rezgő ajtóba rontok,~egy szó átszúrja majd a szívemet. ~Köröttem
768 13| napsugárba járnak,~világos, áttetsző, magányos árnyak,~s már
769 1| s az ébredés fuvalma áttör~ vas-cimeres kapuk
770 1| szemed az Újvilágba révedt,~átvágtad a nagy óceán azúrját -~és
771 6| járkált itt az éjjel?~Mint egy átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~
772 14| egyén vagyok! ~Az éjszakákat átvirrasztom,~s csak három órakor eszem,~
773 2| és úgy idézlek,~anyámnak atyja, régi gyógyszerész. ~Arcodon
774 9| nem ismeri itt a fiú az atyját.~Mit tudják ők, hogy hol
775 7| lesz,~úgy, ahogy áhitom~s átzúgok rajta, mint~a vasuti hidon,~
776 14| pici lánynak. ~Kezdet - Auftakt ~Mint egy bezárt~bazárt,~
777 14| jajszó. Ezer szín.~Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin. ~
778 9| ebekkel.~Vagy gépkocsiban, autó-szemüveggel,~mintha az egész világ ura
779 13| sok embert~alagutakból, autobuszokból.~Mennyi fej, kéz-láb, szív
780 13| várjuk haza, lessük az ajtót.~Autók bőgnek föl kinn az utcán,~
781 1| huszéves ifjut, enmagam?~Sirok, avagy csak ámulok tán~a könnyü
782 9| matuzsálemi agg, a mulás avarában egy ősfa,~úgy tartotta fölém,
783 4| erdőm,~hogy ballagsz a bús avaron által,~s ott találkozol
784 1| Egyetlenegyszer látod, sose máskor,~avarzugáskor, varjukárogáskor~halált
785 13| gyermeki csókkal~testvérré avatnak. Életük lóg ki~rongyos zsebükből.
786 13| Avató~Vendégeink, e furcsa házba,~
787 8| mondjam a kelő reggelnek: ávé,~ az ébredés lázadt
788 9| keresztény, elmondanék egy ávét,~múltán az ifjúságnak s
789 12| porukkal egy lett, mint avitt~ruhájuk, és széthulltak
790 1| a kincset hamar -~a díj azé, aki akar! ~Nincsen veszély,
791 10| vasal és főz, mint nekünk azelőtt,~kedves és szelíd munkásasszony. ~
792 12| hetyke tavasznak,~harcolnak azértis,~ordítva szavaznak. ~Bölcsőt
793 1| jutalmát. ~A jobb lator még aznap a mennybe volt,~s bizony
794 7| Csak fázni egész éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
795 14| a csatatér~piros vérben ázó. ~Hallám a kürtöknek~kiváló
796 9| mélybe vesznek.~Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak~és a tengerben
797 13| gipszet~a halhatatlan~arcra, azonkép~öntjük mi céhesek-~mívesek
798 14| is hyperacid.) ~* ~Éld át azonmód, mit a sors hoz:~ne fűszerezd,
799 14| Lajosra ~Megöli a siker Lacit~(Azontúl is hyperacid.) ~* ~Éld át
800 12| se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,~a múltba sem és a gazdag
801 1| révedt,~átvágtad a nagy óceán azúrját -~és ott se lelted azt az
802 12| dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,~annak, kiről nem tudja
803 2| Figyelve áll őrt a sok tarka báb.~Apám órákig bámul, nézi-nézi,~
804 2| szegények,~ah élet, élet, pici baba-élet. ~Ah, a baba mily néma,
805 13| szaladjon el~a rendőrért, bábáért, orvosért,~mert születésnél
806 12| Van néki egy nagy-nagy babája,~oly szöszke, oly kéken
807 2| haja.~A szeme alvó francia babáké,~a parfümöktől forró feje
808 1| olyan egyszerű,~oly finom babaszerű. ~A szagos, langyos borúból~
809 12| nagyanyó,~két még nagyobb babát mutatnak,~és sírnak, ősz
810 14| szegény ablakostót,~aki mindig babba kóstolt. ~* ~A munkát követeld
811 12| lelkek. ~Az én koromban:~vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. ~
812 9| mágus-kincs, a bánat és babér. ~Gangesz sem oly szent,
813 14| nemzedéket. ~Egy nagy, poros babérfüzér van~magasló homlokára csapva,~
814 13| bosszantott nagyon,~de most babérjuk meghagyom,~hüvös galyáért
815 9| s a sírjuk tőle áldott,~babért gondol a szépapám,~a szépanyám
816 13| őt dícsérni,~ki élettani bábként látja mindünk~üvegerünkben
817 12| Eszedbe jut egy semmiség is.~Babrálsz vele. Megúnod és elejted.~
818 2| merünk tekinteni...~Csak babrálunk sárgult arcképeken. ~De
819 9| Mivégre van az ember és a bábú,~bajszos huszár és tengerész,
820 2| messzire fénylik ferde bábuja.~Emlékpohár, síp, gyöngy,
821 4| panoptikumját.~ A bábukat, kik járnak szerteszét,~
822 1| Mors Bacchanalis~Az ócska csapszék szurtos
823 14| szenvedés,~mely túlfeszülve vak bacchansi kéjjel~kidörgi azt, amelyre
824 4| Ott volt a véres szemü Bacchus,~és több méltóságos alak~
825 14| fájó-bolondos~nyelvészetet. ~Badarok ~Emlékezet:~száraz kacsót
826 9| mint az az éji árús,~ki bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra,~
827 10| megérintett,~mint azt a siralmas bádogdobozt, amelyben~cigarettát tartottak
828 14| a természetet, mint vál bágyadásra~minden egyes ősszel, lassan
829 1| éjszakán,~fátylas szemed bágyadtságába nézni,~míg ránkborul a csókos,
830 1| száll. S oly idegen.~Oly bágyatag-csodálkozó fülemnek,~mint hogyha távol
831 10| mondja: jól.~Ha kérdezem, mi baja, azt mondja: semmi.~Ha kérdezem,
832 1| magyar leány,~kin ős-anyáim bája sugározik,~ma újra érzem
833 1| senki sem érti meg erre baját;~legjobb, ha az éjbe, magába
834 9| költők, az írás büszke bajnoki,~ifjan virágzók és ifjan-lehullók,~
835 14| gyávák!~ Hogyha tépnek a bajok,~Ne számíts az emberekre.~
836 14| leány! ~Puszták leánya, bájoló parasztlány,~te tisztalelkű,
837 14| Volt nők miatt egy pár bajom~s egy párbajom. ~A nőemancipáció
838 7| Mér~áztatja zöldes, lomha bajszod~vér?~ ~
839 12| hajnalban borban úszó,~ősz bajszok és könnyes-vad rikkanások,~
840 12| ami tiétek,~szeretek. ~Vén bajszotok, puffadt, lilás-kék~eretek. ~
841 14| lángfényü vulkán,~vészt, bajt lehellve felfeszülsz magad.~
842 9| hiszen azoknak annyi a bajuk. ~Inkább figyeld talán az
843 12| mondd utánam:~Mi volt a mi bajunk korábban,~hogy nem jártunk
844 2| sovány bordáimon kopog.~Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,~hideg
845 7| hegyek mentén Ferenc József bakája.~Szívdobbanásommal mérek
846 14| hazából~futott Ferenc József bakóitól,~lelkem terólad szent emléket
847 13| ma én leszek a bánatok bakója. ~Szálljunk a lángoló, piros
848 12| átketyeg a csöndből,~sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,~és
849 14| Lipót-körúton ~Szomorú a baktatása.~A kezébe aktatáska.~Úgy
850 5| hegyoldal~s búsan beszélt a Balatonnal,~bámulva a hullámokat. ~
851 12| árnyékai közé lengett a báléj,~künn az előcsarnok fényárban
852 13| partján,~míg lihegtek sírva, balgán~lomha szentek, mi henyélünk. ~
853 2| él.~Jegesvizet ivott egy báli éjen,~reggelre meghalt,
854 9| Jobbjában ott az élet,~ és a baljában ott van a halál.~ ~
855 7| tőrt a szivébe~döfném. ~Baljóslatu sarló~reámveti gyarló~fényét. ~
856 4| nyakkendőjükön a melltűt,~szemüket.~Báljukat és lenge táncuk,~homlokukon
857 3| újra másként,~ ballábbal indulunk a harcba mi,~súgunk
858 9| hallanád,~nem hallanál ily balladát.~Egy árva költő tévelyeg,~
859 4| messze sárga erdőm,~hogy ballagsz a bús avaron által,~s ott
860 4| szegett fejünk sisaktalan:~így ballagunk a holt rónákon át,~halálra
861 14| füttye messze hangzott,~ballagva járkáltunk, én és anyám,~
862 4| csókolják az életet, nyarat. ~A ballerínán aranyak, ezüstök,~ és
863 12| mint amikor már vége van a bálnak,~s a kapusok kocsikért kiabálnak. ~
864 10| hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,~
865 8| rikassák,~úri szalonba, úri bálon,~én titkos arcod látva-látom,~
866 2| női mánia,~valami baljós, balos, ördögi,~én nem tudom, csak
867 1| kötél, szivattyu, csáklya, balta~dereng a fáklyafényes zűrzavarba.~
868 12| előkelő úr, az ég óriása,~a bálterem hatalmas glóriása,~s mozgás,
869 13| szakállal,~fekete-ősz hajjal,~bálvánnyá meredve,~viaszk-haloványság~
870 1| szeretlek~csordult szivem bálványa, Pest;~ha rámfuvall százszínü
871 1| ontsd rám a holtak áldott balzsamát! ~A zagyva nyelv hangját
872 13| a kunyhókba lágyan,~mint balzsamos, sugáros áram,~fess rózsaszín
873 1| Szívják az édes illatot,~a balzsamost, az altatót~ az est
874 1| alkonyatján~fáradt szivünkre balzsamot hozol. ~Már mint gyerek
875 1| csodáltam, lám a lámpa,~s bámész szemekkel néztem ott alant,~
876 4| és csak nézni tud már s bámul-bámul egyre. ~A gránitkövön künn
877 1| pásztor,~a hőtől átfűlt földre bámula,~s a sárga, pörkölt, égő
878 14| élet,~s én harcait csak bámulám.~Éhes, dulakvó, nyers kedélyek~
879 4| egyre halkabban pihegve~bámulj barna kedvesemre~és vakulj
880 9| haragudj a koldusokra,~kik bámulják, szegények, a kaput,~és
881 2| megriadjanak és tág szemekkel~bámuljanak reám az őszi éjen.~Mert
882 12| Sassnitz és Trälleborg között ~Bámuljuk a kristályos éjszakát,~tüdőnkre
883 4| hallgatag.~A házmester bámulna rám,~ én nézném
884 9| mézet,~és nézed,~mily bőség,~bámulod a port, a harmat esőjét.~
885 2| Fáradt szemek. Nők bátor bámulói.~Biedermeier-fej. Ah, én
886 2| tetején,~szálló korok bölcs bámulója~közönyösen tekint felém.~
887 1| lepel,~halványan a mélyedbe bámult...~ Úgy-e tükör, emlékezel? ~
888 1| tettem.~Hullott a könnyem, s bámultál reám,~majd megcsókoltál
889 14| áll is,~hogy versemre a banális~rím csengőit aggatom,~lelkem
890 14| lámpát,~s rádől sötétlő bánata... ~1905 ~ ~
891 4| künt,~ s a lelked bánatában~ az ősz mint érett
892 9| lehangolt zongorán,~múlt bánatánál csöndesen időz. ~Egy hangot
893 1| sajogva oldalam,~vergődöm a bánatba veszteg,~sötét szobába egymagam. ~
894 1| szivembe őszi napnak~szelíd bánatja költözék.~Élet virult az
895 9| gondodat kiáltaná a szám, ~mert bánatkővel van utcád kirakva,~szemed
896 10| mely messziről valami éteri~bánatnak látszik. Mellette a híresek,~
897 13| ruháktól,~ma én leszek a bánatok bakója. ~Szálljunk a lángoló,
898 14| hordom,~rám súlyosulnak bánatomba folyton,~s képük, miként
899 13| kisasszony, ó, kisasszony~bánatomban Ön megértett,~tudja, elhagyom
900 1| borongva száll át~éjféle néma bánatomnak. ~Most félve, kérve száll
901 2| nagyság, mely itt megy el,~és bánatomra harsogón felel~a trombiták
902 9| ajtó,~most nevető, most bánatos-sóhajtó -~a karba, amely integet
903 2| nap beteg szivünkre süt,~bánatosak a hegedük,~emlékeink hervadtan
904 4| életem nehéz mézzé köpültem,~bánattá, jajjá, könnyé, tiszta mézzé,~
905 3| vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.~De rajta is próbálva a
906 8| vonalak. ~Így meredünk meg bánatunkba halkan,~ mikor az égre-ordítás
907 10| elfelejtették.~Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott~kabátja
908 10| vacsorázunk. ~Aztán egyedül bandukoltam az utcán,~reá gondolva,
909 8| harmat,~sárba hull. ~Mit bánják ők? Nevetnek ők,~várnak
910 8| Belőletek lesz cafra dísz tán,~bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó,
911 12| kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.~Azóta ez kitartja s ő egészen~"
912 12| tíz-húsz temetésre~s harminc bankettre. Részvétlevelet,~üdvözlősürgönyt
913 12| koromban:~recsegtek a trónok, a bankok, a népek. ~Az én koromban:~
914 14| elálmosodnak,~elmosódnak. ~* ~A bankra rátenyereltem,~s magam telenyertem. ~* ~
915 1| szétűzted édes álmomat,~s nem bánod azt, hogy otthon engem~
916 12| Minden.~Hát fölkelek, nem bánom az egészet,~sétálgatok szobámba,
917 14| kihízelegsz pár rongy hatost. ~Nem bánt-e ez a léha nép itt,~a bús
918 4| szelíden, csendesen.~S ha éjjel bántanak a rablók,~ kitárom
919 12| már~öklét mutogatta, ha bántani mertek,~úgy zördülök én
920 1| búdba~kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!~ ~
921 1| felejtés bűvkörén,~s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~
922 3| kérdezem, tündér vagy-e, banya?~A szeretőm leszel száz
923 13| és komoly.~Elérhetetlen bányákban kutat tán?~Ilyen egy alvó,
924 12| tudja ezt a biztos, ősi bányát. ~Barátaim,~halványodik
925 12| Csodálatosan érett, mint a kajszín-~barack, s mosolya úgy csorog le
926 9| házatok előtt,~és hogy jó a barackbefőtt,~és hogy megért a ringló. ~
927 9| csodálná, hogy unokája a ködbe barangol~s koldusi mezbe keres vígaszt,
928 4| graciőz,~kis fákkal és kis bárányfellegekkel~és végtelen és bús, akár
929 3| Látunk mezőt és virgonc, pici bárányt,~ látunk karácsonyt,
930 1| szorult sikátoron,~ki nyújt barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből -
931 10| beszélek,~kurtán felelsz.~Barátaiddal vagy. Üres a szobád.~Üres
932 7| tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,~légy játékpuska csak, légy
933 9| s múltán a régi láznak. ~Barátaimról és egy isteni merésű,~vad
934 12| olcsó-ócska kegy.~Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,~de több az
935 9| Egész szokottan,~majdnem barátin kuksolt a szobában,~sötét
936 12| szemléli dőzsölésük~és a barátját meglökve így szól:~"Itt
937 12| elátkozom,~lassan, szépen~barátkozom. ~Nem tördelem~a két kezem,~
938 13| ünnep ez a névtelennek.~Barátnői csodálják, hogy még megvan,~
939 2| leányzó mosolyog.~Anyám barátnője. Mily hűs, kevély. ~Hattyú-nyakát
940 10| tegnap, ki az ellenséged, barátod,~mert gazdag vagy s feledékeny. ~
941 1| némán. ~Sirasd szegény, ifjú barátodat,~ hogy ráütött a szörnyü
942 14| Karácsonyi dal~Egy barátomnak ~A mi kedélyünk rég kihamvadt,~
943 9| meg nem adja,~keresem a barátot, ki gyakran itt marasztalt,~
944 1| gödörbe,~sírtok, hogy a barátotok halott?~S míg fekszem ott,
945 10| írásom, s gondoltam a messze barátra,~ki azt odaírta. Hallgatom
946 1| hegyekre fel.~Csillog az ezüst barázda,~villog a havas lepel,~friss,
947 9| Úsztam.~Az elmúló folyón örök barázdát~húztam~s fülem körül - még
948 14| szárnyon repül a hajnal~ragyogó bárddal űzve az éjet...~...Tűnnek
949 14| elgyötörve,~mint győz a nyegle bárgyuság.~Tündérruhába szállt kavargón~
950 9| tiszta rend,~énnekem fáj, és bárha szent,~hiszem most őrületnek. ~
951 14| súgta, a futó élet lefoly,~bárhol keressük, célja nincs sehol. ~
952 12| végeset is végtelenné,~ és bárhová nézek, te vagy. ~Te vagy,
953 14| evezzetek~ti őrült nők virágos bárkákon,~kacagjatok ki engemet,~
954 2| ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,~ködös habok közt ringatóztam.~ ~
955 14| kicsi a tenger,~és nézem a bárkát, amely megindul,~és fényes
956 9| mély szakadékaiban jártam, barlangos ölében,~melybe magány szomorog
957 14| egy krémes kergezabát ~* ~Bármennyi embert ölök rakásra~Nem
958 14| horpadt üstöket. ~Menj vissza, barna-arcu nótás,~megöl az átkos, kába
959 14| hogy vetődtél e világba,~te barnaarcú álmodó? ~Te kósza faj bús
960 2| Csak képek.~Az élőkéi mind barnák s nevetnek.~De a halottakéi
961 8| éj mellett ravatalgyertya barnál,~így megyek az ájult fővároson,~
962 14| Gyulai úr - lári-fári -~éljen báró Fejérváry! ~1905 ~ ~
963 12| találkán,~ragyogj föl a barok oszlop megett, ~hadd lássam
964 14| Az udvaron csipog künn a baromfi,~bágyadt közönnyel andalog
965 2| már,~és lóg és leng agg bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~
966 1| gondolat. ~A rét aranyzöld bársonyára omlik~hullámzatos, sötét
967 14| és határozottan~s a melle bársonyával várt meg ottan,~két melle
968 3| az ebéd.~Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,~dús asztaloknál
969 2| fehéren,~legyetek vígak és bársonyba-járók,~a kezetekben egy nagy arany-érem,~
970 13| Ének a tavasz elé~Kelj bársonylombú, halk lehelletű,~borús tavasz
971 8| félve meglopom. ~Fekete bársonyok közt éji pompa.~ Oly
972 7| búsan. ~Az éjszaka ül meg,~bársonypuha, fülledt,~hőség. ~Azt hinni,
973 2| kereszt.~De dús, komoly haján, bársonyruháján~titkos jövendők szenvedése
974 12| sötéten, mint egy síri és mély~basszus. ~Félhat.~Köd és magány,
975 12| konfetti-záporába sok száz~batár között, patkójuk fölsziporkáz. ~
976 7| Egy kocsi megy a köruton,~batárja éji gyászmenetnek.~Ki a
977 7| gügyögök. ~A vörös nyár zúgása bátorít,~én, élet atlétája, állok
978 1| gomolygó, gőzölgő homályban~bátortalanul egy kis csillag ég. ~Ezüsternyős
979 7| lőporfüstbe: versem,~hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,~ragyogj,
980 9| testvér, apánk, fiunk, öcsénk, bátyánk, te bálvány,~oly mély vagy
981 9| férfikor. ~Jaj de nehéz ez a batyu~s a bor, a bor is savanyú. ~
982 10| igéim,~mind-mind csomagold e batyuba,~abba, amit hoztam, s hagyd
983 4| mindenütt,~s ők menekülnek óriás batyukkal - -~Mi lesz velük?~ ~
984 1| gyéren ontja sugárait~fakó batyunkra; megremeg a szivünk,~már
985 12| kötöttem nékik a halálban~batyut. ~A távozók~elvitték a lelkem
986 8| sóhajtva mennek,~hátukon egy batyúval, tántorogva,~ vágyuk
987 12| mert benne van a csillogó bazár, ~és félti kincsét, a sok
988 2| Mint kócbabácskák a török bazárba,~egy hűs terembe csöndesen
989 14| Auftakt ~Mint egy bezárt~bazárt,~kit tönkretett~hazárd~gazdája... ~
990 2| piroscsíkos függönyökön által~beárad a nap tompitott tüze,~s
991 1| Ó, mert nekem nincsen Beatricém!~ ~
992 6| langyos meleg serked alatta,~bebársonyozza az ereszt,~kabátunkon gyémántkereszt,~
993 4| pillelángban~egy lázadó világ van~bebörtönözve mélyen?~Csak én tudom, ha
994 9| néhanap~az öletekbe ugrik. ~Becéztek minden kicsikét,~aranyhalat,
995 14| között~lobogsz szelíden, régi Bécs.~Csöndes, családi mécs. ~
996 1| sergét~Mátyás király, a Bécs-verő,~ott a lépcsőfal, ősi csarnok,~
997 2| Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen~s bután evickél a csípős
998 12| hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.~Beszél magyarul,
999 4| Mit ér, mit ér a százszor becstelen, mondd,~mit a szivem, ha
1000 8| árnyéka eltünő nevemnek,~de becsületbe bukni jó lesz.~ ~
1001 8| az enyém, a jó, béke,~a becsületnek gyolcsa, tisztán. ~Mert
1002 14| vagy boldogabb,~hogy már becsülik szűzi nótád,~s számlálod
1003 1| gyöngyös fogát. ~Máskor becsukta ajtaját ő~ s a lámpánál,
1004 13| menni.~Bejöttök, s az ajtót becsukva,~egy más világba vagytok
|