1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
1005 4| tizenöt évét -~ó jaj,~mint a becukrozott halál. ~És egy éjjel kérdezte
1006 4| A vendég~A nyár bedobta rózsakoszorúját~múlt este
1007 9| és a sivár,~holt éjszakát~bedöngi, mint~a tűzharang,~mond
1008 1| S az ég, mint szemfedő~befed hideg, könnyes fodrába már... ~
1009 9| Mikor e látnok verset befejeztem,~az áprilisi szél borzolta
1010 9| állott.~Bűvös erővel vont befelé a szobába zarándok~áhitatom,
1011 8| távolban a hegyoldal,~s befestve a falam a bandzsal, csorba
1012 14| Éjjel~Ha barna szárnyával beföd az alkony,~mint óriás, vérestollú
1013 7| kívülem,~szeretném hirtelen~befogni a fülem.~ ~
1014 14| vérvirágot csókolt ajkaimra,~befogva csendesen húnyó szemem. ~
1015 13| érdes hajuk varkocsba volt befonva,~s vidám csikókként bújtak
1016 1| aranyszegéllyel,~aztán föntebb a befőttek,~ódon, zöld üvegpohár,~s
1017 14| nyári dél sárgálva tűz le,~befüggönyözöm az ablakomat,~s belémerengek
1018 14| kopár fa áll szivünk, és~befújja ágait a dér... ~1905 ~ ~
1019 1| elbóditott;~setét sikátoron befutsz a ködbe,~ hol legnagyobb
1020 7| hozzá,~hogy lelkemet szava beharmatozná,~piruló arccal néztem volna
1021 12| szép nő,~és rajt egy ékkő~behintve fénnyel ezt a tiszta békét,~
1022 2| A kerti székeket is mind behozták,~és gyertya mellett a szobában
1023 2| bongó telefondróton hárfáz.~Behull a meseházba a verőfény,~
1024 12| vezet, amelybe mindenkit beír,~hullát szagol és csöndesen
1025 14| Beíratlan lapok~Fehér naptárt teszünk
1026 9| az élet, mint a tenger,~bejárhatatlan, nem lesz soha vége,~előre
1027 9| Régen-halottak itt ki- és bejárnak,~ismernek engem ismeretlenek.~
1028 1| érezünk. ~S a zárt kapun bejő egy szörnyü férfi,~fehér
1029 4| és színtelen.~ Bejönne a cseléd.~És le se hunyni
1030 1| Vékony, szelíd ábrándozók bejönnek,~s hódolnak a tilos, szines
1031 12| észrevétlen-lopva, mint a macska,~bejössz. ~10. Toll ~Végtelen napjaim~
1032 4| hervadás-szagától,~most bejöttek - éj volt fejükön a fátyol -~
1033 13| nem tudunk nyomába menni.~Bejöttök, s az ajtót becsukva,~egy
1034 9| kalangya.~Észre se vett, amikor bejutottam a kerti utakra,~s elhajigált
1035 2| mint a hentesek,~s a kövér béka elesett.~Egész smaragd volt.
1036 2| üst,~s kígyóvért isznak és békákat esznek.~ ~
1037 9| színes ablakába~gyakran bekandikálnak furcsa nők.~Ajkuk datolya,
1038 2| a halál.~A tó körül láz, békanyál... ~És azután a híves, holdas
1039 8| megholt, égi átok.~ Békébe fáradt bánat borúja.~Miért
1040 14| úr, költő uram!"~- Hagyj békében engem ugyan!~"A magyar nagy
1041 8| kávéztunk Budán,~s a végtelen békére nyílt a pálya. ~Én akkor
1042 13| én a vak éjszakában?~Mily békés vetést gyújt lángra a szikrám? ~
1043 12| Péter és Pál,~s így véle ő békésen éldegél.~Örök szerelme nem
1044 1| leng a vidék lapályain.~Békétlen állanak a felpörkölt hadak.~
1045 9| Zöld-ablakos, fehér házacska szent~békével ül a hegyoldalba fent,~az
1046 9| szobrász idő~a búsító, a békitő~arcotok csúnya tömbbé. ~
1047 8| és nincs halál -~nincs békülés - és nincs könny. Ez a Semmi.~ ~
1048 4| Ami itt maradt~Nem békülök meg, bármit is beszéltek.~
1049 4| Egy zöld lámpa ég.~És jól belátni innen a szobámbul.~Csend,
1050 1| egy tünde liliom-mező... ~Belátsz szorongatott szivembe,~
1051 13| nyápic tolvajverselő. ~Belátva, hogy az élet puszta átok,~
1052 10| maga elé tarthassa, vagy belé-~harapjon. Sokat szenvedett
1053 1| A fák susognak, a szellő belebben~ s körülölel: "Bús ember,
1054 13| fehéren és holtig gyötörve~belébukunk egy hűs gödörbe. ~1907 ~ ~
1055 8| mozdulatlan,~ a végtelenbe beledermedés. ~Az önmagába fúló néma
1056 12| mozdulatlan, hogy mozogni kezdtem,~belefáradtam s csöndesen kimentem~az
1057 12| földön,~kitágul a szívem, beleférnek együtt. ~Fogadjatok engem~
1058 12| nekem nem nézni az egészbe,~beléfogózni egy-egy csonka részbe,~és
1059 12| dáridót, mely könnyeinkbe~belefúl. ~Ifjú erőt, bűnt tékozolni~
1060 12| combjához kötözték,~úgy hogy belégörnyedt, s máris vezették.~Viharosan
1061 7| lesz,~reámtör rémesen,~hogy belekancsulok~s kocsonyává esem.~Lehet,
1062 12| fecseg. ~Alig virrad,~már belekezd,~és hajnalig~nem unja ezt. ~
1063 14| vékony tropikál. ~* ~Falába~belekoppant a ház~falába. ~* ~Falába~
1064 14| befüggönyözöm az ablakomat,~s belémerengek a bús lámpatűzbe. ~Narancsszín
1065 13| félnek, ha jő az éjszaka. ~Belémerengnek a kékfényü űrbe,~karjuk
1066 8| fénylik, mint az ólom,~és a beléndeken s a vad farkasbogyókon~alszik
1067 8| Külvárosokba bújok fázva-félve,~és belenézek szürkülő szemébe,~ megcsókolom
1068 13| egyszer e fátylas szemekbe?~Én belenéztem e bús ablakokba,~melyek
1069 9| mirtusz-csokor és pipafüst még~belengi kárhozott fejüknek~ezüstjét. ~
1070 12| lehúzzuk téli kesztyűnk,~belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,~
1071 8| hogy mindig ugyanaz,~s belényugodtam, hogy a láz elillan. ~Nem
1072 2| Csitt-csitt, elég,~mostan belép,~közénk ül szótalan. ~A
1073 12| ismer, s a falak,~mihelyt belépek, halkan már köszönnek. ~
1074 12| egy messze kéklő,~pazar belépő,~melyet magára ölt egy drága,
1075 14| érezte hűlni lelkét,~arcát belepte a halálverejték,~hörgött
1076 12| enni kíván,~kihív a harcra, beleránt,~a szekrény lomha elefánt,~
1077 2| sarokban.~És az egész föld beleremegett. ~Egyszer szél és fehérség.
1078 13| unalmas volt az élete,~bélése csöndesen kifeslett,~szélét
1079 1| reszketés fuvalma szállt oda,~s belésírt e homályos zűrzavarba,~titokzatos
1080 1| főjét rázza, s nem-remegve~belesüvít a sápadt fergetegbe...~ ~
1081 1| mikor elhagynak a barátok,~s belésüvítem a sötétbe:~ Ó átok!~ ~
1082 4| vérző, gyenge szív! -~Aztán belétemette arcát~és letörölte könnyeit. ~
1083 14| hagyod, hogy elutazzék,~beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mint~
1084 14| akkor azután acélbillenéssel~beleüt a billentyűk végzetébe~s
1085 2| tükör az egész,~aki belenéz, belevész,~és aztán nincs többé remény,~
1086 4| Kis nádi hegedűjük pengve~belezenélt az éji csendbe,~hipp-hopp,
1087 2| viszik-viszik e kis dalok,~és belezüllnek, meghalnak sóhajtón. ~Az
1088 8| kísér lárma, suttogó nesz. ~Belőletek lesz cafra dísz tán,~bankár-kisasszonyoknak
1089 12| már a mennyet,~hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja,~
1090 13| melyek nem tükrözik, mi van belül,~az ablakok mögött, csend,
1091 2| csigám örökli öcskös,~a bélyegkönyvet valami közömbös,~a kisszínházam
1092 13| hasadékát~megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,~egy nyári
1093 10| pillanat.~Egy ember jön feléd, bemutatkozik,~már tárja kezét, most lát
1094 8| sikolya Európa költőihez 1919-ben~Oly mélyre estünk, hogy
1095 9| hazádat.~Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél~a jodoform
1096 14| szíjjait kibonták,~mert bénaság nyügözte már a testet. ~
1097 7| szent öreg" élt, Virág Benedek.~Kovakővel gyújtotta meg
1098 7| Ének Virág Benedekről~Jaj, hogy szerettem volna
1099 10| senki más,~s szeretlek is benneteket. ~Zavarosak, mint én,~termékenyek,
1100 14| beszélem:~"Silányka versezet.~Bennök gyönyört nem érzek,~elszállt
1101 7| régen,~így mennek el, kik bennünket szeretnek,~csak a szívünk
1102 1| kifutok kábultan a szobábul,~bensőmbe még az eszmék harca forr~
1103 13| e suta merengést,~a kis benyílónál olvasgatott~vén színlapot,
1104 10| sötétben,~egy kis fényjel után, benyitni egy házba,~hol lámpavilág
1105 9| kopár folyosó végén, remegőn benyitottam.~Itten a légbe kövér, guruló
1106 10| Ámde, bevallhatom,~végső benyomásom fölöttébb leverő.~Mert mikor
1107 9| két szemed, és elhagyott, beomlott,~ijesztő, néma kút a szád,
1108 6| hangolok. ~Ez a jutalom és a bér~Anglia vére, sárga vér. ~
1109 14| A szobámat méla hittel~berakattam malachittal. ~Rím ~A parlament~
1110 1| s a habozókat vaskarral berántja.~Vékony, szelíd ábrándozók
1111 14| nem marad,~a föld mozog, a bércek rengenek,~s ez úgy mulattat
1112 4| lassan, árván~ bércekre zengő indulóm. ~Szemem kiégett
1113 1| Dunával,~a szürke Gellért bércit által,~mely büszkén nyomja
1114 13| kuszált, kisírt arccal berebben~mint egy halovány Mária. ~
1115 13| Nincs több dalom és könnyem, berekedtem. ~Most lenne ideje a víg
1116 14| hogy ki ő.~Két tág szobát bérel magának,~regényfaló s istenhivő. ~
1117 1| nem piheg feléje,~otthonja bérelt szálloda,~s ásítozik, nyújtózkodik
1118 4| himbálóztak halkan~lusta bérkocsiknak árnyai, a küllők.~Hullámlott
1119 8| én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin rohanok most elébe,~
1120 14| Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin. ~9 ~Te régi századok lelence.~
1121 13| Egy régi délelőtt gyorsan berobbant~a hosszú, nagy szobába,
1122 8| kelnek fel búsan,~ebédidőn, s berontanak~oda, hol a fiuk lakott, ~
1123 13| titeket,~szentélyetekbe berontok,~ fekete tornyok!~Bár
1124 14| Ella lelkem,~Ugy zihál beroskadt mellem,~ Meghalok, temess
1125 14| meghal talán.~Fülig pirul, ha berreg künn a csengő,~de mégse
1126 13| csend.~Neki az éj egy lázas berregés csak,~felrettenés, iszony
1127 1| munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,~széles gyönyörrel húzza
1128 14| Kétségbeestem -~nagy volt a bestem. ~Cc ~Miért a kokain?~Megvannak
1129 1| a homály,~a lámpa füstje besuhan az orrba,~s az ágy fölött
1130 6| festett mesét, havas idillt,~besurrant ide és oda,~akkor történt
1131 1| mint a vasúton az első beszállót,~kit fáradott közönnyel
1132 4| hollók, éji hollók, pár leány beszállott,~kócos kis koboldok, sírók
1133 14| levél,~s a csend szelíd beszéddel~a múltakról regél. ~Ma újólag
1134 12| vigyázva, csodálva száznyelvü beszéded,~hogy minden igéje szivembe
1135 1| amikor~a néma nyelvü eszme is beszédes,~és a vajúdó gondolat piheg,~
1136 12| emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~Caffe nero, signorina!~
1137 8| arcod, húga te a búnak,~beszéld el, mi az élet szörnyű titka~
1138 14| könnyezek. ~S ősz fővel ezt beszélem:~"Silányka versezet.~Bennök
1139 14| valánk,~ E sír felett~Beszélgeténk a végről,~ Leány, veled. ~
1140 1| hangosan kacagtok,~árnyak beszélgetnek velem.~Nekem bukás, sötét
1141 8| a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,~
1142 12| Játék, játék, drága élet.~És beszélgettem: Me dice?~És legyintettem:
1143 10| Szegény.~Mit tegyek?~Mit beszéljek hozzá?~Ugráljak-e cirkuszi
1144 10| s úgy múlik el, hogyha beszéljük,~mint ütőereink gyors kopogása,
1145 10| vagyok. ~Lehet-e csöndesen beszélnem,~oly őszintén, mint enmagamhoz
1146 10| találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes~
1147 12| félrenézünk,~szájunkon higgadt, betanult szavak. ~Nálunk a tükrök
1148 8| porban,~a bús vidéken és a betegágyról,~az orvosságról és lázról
1149 14| látott, azoknak a szegény betegeknek sóhajtását~még az élet zűrzavarában
1150 14| fehér~arcú, tüzes szemű betegekről, kik naponként zajtalanul
1151 2| a fénye arcainkra,~mint beteges, halványzöldszínü tinta.~
1152 2| megint feléje nyúl,~s mint beteget, elönt az esti láz. ~A nő
1153 13| folyosóra,~ezüstfehér a szűz betegszoba.~Komoly, merengő hangon
1154 9| édes gyermekét. ~A doktor a betegszobába ment,~hol lámpaláng volt,
1155 1| felett mosolygva~ezüstözd meg betegszobám. ~Haló sugarad lágy ezüstje~
1156 9| elmegyek,~s viszem magammal a betegszobát,~a fülleteg légkört, a jajkiáltást.~
1157 7| feledni~Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,~ amit számomra
1158 4| messze~fénylő fejét az éjbe betemesse,~és elhitesse, hogy még
1159 12| verejtékcsöppjeit vele itassa.~Nyakát betette a hurokba, s hagyta,~hogy
1160 10| mennyország,~mint gyermekkorom kis betlehemje,~mint az ismeretlen szerelem~
1161 12| cikáz~az idegen,~bőszen betör,~s nem idegen. ~Már várom
1162 2| forgunk,~és kacagás közt betöri az orrunk.~Kutakba látjuk,
1163 14| is visszás voltál,~(tele betüs,.........................
1164 13| sírbörtönödből,~és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,~ha a
1165 2| Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,~s egy kacskaringós,
1166 14| könnyektől ázott, rég eltűnt betűkön~egy ékezet. ~* ~Emlékezet,~
1167 13| s viaskodik a számmal és betűvel~és az öreg varrónő, glóriásan,~
1168 13| fájdalom. ~Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek~riognak az
1169 14| Zöldtó ~Tengerszem: -~beugranék,~ha volna merszem. ~* ~Ez
1170 14| Devecseri,~jaj de nagyon bevacsorált. ~Endresz ~Támadnak népek
1171 10| nyomban házhoz mennek. Ámde, bevallhatom,~végső benyomásom fölöttébb
1172 12| mint morzsolom szét.~Szóval bevallom néked, megtörötten~földig
1173 1| Búcsú~Vesztett, sötét tusám bevégzem,~boríts be, elmulás, egészen,~
1174 1| diványon ültél,~ahogy szobádba bevetődtem,~langyos tavasz volt ott -
1175 12| gyáva sunnyogó, mindent bezár,~bezárja életét is, mint
1176 13| Az élet-szirmok keblüket bezárják...~Ó, tiszta puszták, átkos
1177 2| Árnyak ingnak,~és bezárjuk ajtainkat,~figyelünk a kósza
1178 8| átfolyok,~mint este, ha bezárkozunk~és leeresztjük a rolót. ~
1179 9| alatt. ~Az ablakokat mind bezártam,~s úgy ültem a budai házban,~
1180 14| lerongyolódva,~az ablakotokon bezörgetek,~eresszetek be rongyos ágyatokba,~
1181 13| merengve, szomorún. ~ Bezúzlak titeket,~szentélyetekbe
1182 1| örök, sötét titok.~Vágynám bezúzni, ámde nem merem,~mert összetörni
1183 14| bír csók:~eléri néha egy bibircsók. ~Találós kérdés ~Mi van
1184 12| előttem:~a telefonkönyv és a biblia.~Lassan barátja lettem a
1185 1| aztán letette, s a vén bibliából~halkan, hivőn deákul olvasott. ~
1186 9| mint a jó, igaz-verő,~ős, bibliai, furcsa rém,~megáldlak én, ~
1187 3| fölfohászkodik~Ó színek színe, ördög bibliája,~ fújd meg lelkembe
1188 4| elhagyott ruhák.~A hős nehéz bibor-palástja mozdul,~árnyak nyüzsögnek
1189 13| s csorogni kezd a vére bíbora. ~Olyan alélt, hogy semmit
1190 14| Aztán lejöttem, s ajka bíborára~csókoltam a mennyég aranyporát,~
1191 13| majd egy tüzerdő,~mely bíborával az égig lobog,~hiába tiprod
1192 13| hegedű-zajba földre száll~bíbordíszes, foltos köpenyben~a csörgősipkás
1193 4| este. ~Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz,~rőt esti láz.~
1194 2| csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.~ ~
1195 12| öltözködöl halál előtt a fényes~bíbornokoknak, részeg szeretőknek,~ifjú
1196 12| körmeit mutatja énnekem,~bíborra festett, görbe körmeit,~
1197 13| messze andalog.~Előbb azonban biccent elegánsan,~és fekete nyakkendőjébe
1198 3| harcba mi,~súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,~ vajákosok
1199 2| szemek. Nők bátor bámulói.~Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.~
1200 1| A szobákba, a szivekbe~Biedermeyer stílusa. ~Ám a német szó
1201 13| száradott lelkű, puhult bigót had -~lelkünket is vihar
1202 9| a kincseket,~a rabon a~bilincseket,~a gabona~rendjét, amint~
1203 14| vérezve szólok: győzelem,~amíg bilincset raksz reám. ~Győztél te
1204 4| mozdulatától~ még meg se billen a tükör vize.~Beszélj, ki
1205 1| szobákba bíboros homály ég,~a billentyűsoron bámul az árnyék,~a zongorán
1206 4| és a göröngy.~Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,~és összetörsz,
1207 9| melyen fehéren futnak a billiárd golyói.~És boldogok voltunk,
1208 4| rosszaság rózsáit,~bűnöm bimbóit, sajgó sebeim.~Mit ér karom,
1209 1| láttad őt csak, senki más. ~Bimbózó testéről ilyenkor~ lehullt
1210 1| mint földi csillag,~a sok bioszkóp szerteszét.~És tódul a néző
1211 7| jó Ábelbe Káint. ~Itélő bírák, szakállas urak ti,~olyanok,
1212 7| szigorú főtökön, mikor bíráltok.~Kegyetlen aggok, mostoha
1213 14| Kiáltás ~Lírám,~te légy a~a bírám! ~Holnap összedől e bús
1214 12| ködből, gondolatból~szőtt bírhatatlan, barbár szenvedést. ~Ritkán
1215 12| felelnek, úgy felelnek,~bírjuk mi is, ha ők kibírják. ~
1216 1| elfogott, nemes vadállatok,~s birkóznak a valóval vicsorogva,~
1217 9| is,~ ölelni lágyan és birkózni kart,~és harcot is, hogy
1218 14| villám és a föld süket.~S a birkozó szélvészek ölre kelnek,~
1219 7| Reggel hideg ércen~fekszem. ~Birkózzak a holddal?~Sötét a hegyoldal~
1220 12| felettem.~Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. ~26. Rím a
1221 9| mécs, régi pénz,~kancsal biró,~ki félrenéz,~megbolygató,~
1222 12| vádja,~íratlan, láthatatlan bírói tábla,~örök, hatalmas ellenvélemény. ~
1223 1| zugását. ~És ing a kőfal; hősi birokra kel~a satnya sarjú s a remegő
1224 12| legyen az irgalom az én biróm. ~Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,~
1225 9| ajakkal~az édes és bíbor birsalma-sajtot,~melyben dió volt... ~
1226 9| mit megtagadtam,~az ősi birtok szálljon reád újra,~az ember
1227 8| közöttünk és rázzák az ajtót,~bitangoló sok millió kísértet,~
1228 13| részegségtől sóvárog. ~Élnek bitangul fenn, fenn ismeretlen,~szűz
1229 2| kisértés,~golyó, kötél, bitófa, kard remeg,~s hegyes fülekkel,
1230 12| vezették.~Viharosan emelték a bitóra,~föl-föl a magasba. Várta
1231 10| emberek.~Csirkék, tehenek, bivalyok.~Disznók. ~Csak a fák szépek
1232 13| kacérkodott a feje búbján,~s biz'isten, senki sem mondhatta
1233 3| mély habokba zászló,~ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,~ő
1234 9| űzzem-fűzzem itt tovább.~Nyájas, bízó baráti arcok ma mind vigyorgó
1235 13| jó házmester-istent,~aki bizonnyal jobb és szelidebb,~mint
1236 7| földre fekszem, ha kell, bizonyisten~most.~ ~
1237 2| sirok.~Ő az egészség és a bizonyosság,~titkok tudója és csupa
1238 1| bamba,~bámulnak az unott bizonytalanba,~s ásítozik boruk mellett
1239 13| asszonyok néztek szemembe,~és biztatgattak csendesen merengve: ~"Véres
1240 4| ajtaján, egy laza spárgán.~És biztatóan csüngött a kalapja~könnyelmű
1241 9| De tiszta a szeme,~s oly bíztatóan-hűs a homloka,~mint kályha,
1242 2| piros, zöld lámpa lángol biztatón,~oda, a sín felé tárom karom.~
1243 13| érzelmesen szólott szivemhez,~bíztatva egyre, hogy maradjak~továbbra
1244 14| kézzel a zongoraszéket,~hogy bizton álljon, mint a nyaktiló-pad,~
1245 2| nyitott szemekkel, hittel, bízva, bátran,~egy seb a száján,
1246 14| arcához szorított.~S én bízva-bízva némán nézdelém~lágy, gyöngyvirágszagú
1247 12| kártyás, a hajós,~ki a viharra bízza kincseit.~Letérdelek, fölugrom,
1248 1| mig az emelt, magas sikon~blazirtan áll egy vén Triton. ~Itt
1249 6| az égből bőkezűn lehint~boát, marabut, hermelint,~most
1250 13| mint egy lomha agg,~hogy bóbiskolt a bús homályban~a vén kalap,~
1251 12| konttyal bólognak köröttem~a bóbitás, kedves svéd nénikék.~Az
1252 1| kékes, sugárzó fényivet bocsájtott,~és én, a nyári hőtől elcsigázva~
1253 2| bűnt a bűnnél is búsabb bocsánat.~Gyógyítja a vak éjszakát
1254 2| sárga vénség.~Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,~ki mostan
1255 2| szakállas bűvölők.~A fülledt bódéban ezernyi nép,~halott királyok,
1256 1| felejtettem~azt az édes álmot,~bódító illata~régen tovaszállott. ~
1257 9| gipsz-szobrok... sírva bódorog~itt az a régi gyermek. ~
1258 12| telek~és este lett,~csak bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~
1259 9| alatt kellett megérteni. ~Bódulva, fulladozva, mint iszákos~
1260 14| szepszis~e dézsás, rocskás, bögrés, tepszis~cselédet.~De ezt
1261 12| létezett. ~(Ez talán inkább bölcseleti) ~Emlékezet,~tebenned él
1262 14| hallatva egy jajt,~a fal tövébe bölcselkedve meghalt. ~A napkorong vérző
1263 12| szép,~el kell veszítenem. A bölcseség~nehéz aranymezébe öltözöm,~
1264 1| Bölcsesség~Keblem vörös: ó megsebeztek!~
1265 9| mint aki csalódott,~vén bölcsességgel, látva, hogy magad vagy,~
1266 14| mindég, fönséges égbolt!~Bölcsőmben is már gyermeked valék,~
1267 4| dallama.~Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó,~merengve, mosolyogva,
1268 10| minden-tudó,~ éber bölcsős és koporsós asszonyokat
1269 12| kalapál,~fúr, vés, reszel. ~Bömböl, huhog,~dörög, recseg,~folyton
1270 1| rátapos. ~Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,~csavard ki csak
1271 12| pusztán alaki,~mindíg kell a börtönbe valaki. ~27. Érzelmes leány-arckép ~
1272 1| szerkezetből,~a poshadó tétlenség börtönéből,~az öröklét nyugodt fuvalma
1273 13| királyok vagytok pincék börtönén. ~És látom a kaján homályon
1274 14| rab álmai,~imádja arany börtönét,~és nem vágyik kiszállani. ~
1275 12| tündökletes alak,~magányomban börtönfalak~éjére festelek. ~31. Emlékezet ~(
1276 12| templomba, kórházakba, börtönökbe~lassan vonul a roppant karaván, ~
1277 1| És tódul a néző ezerszám,~bőg, csattog a vastorku reklám:~"
1278 4| sárguló levél-rongy, kúsza bógáncs,~ment és siratta a bús fuvalom. ~
1279 9| fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~A kert falán~lobbadva ég,~
1280 7| haldokló némaságban,~vagy bogarásznék a Gellérthegy alján,~és
1281 12| összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet kölykezett. ~
1282 2| a kicsike kovács,~sír a bognár, az asztalos fia,~egész,
1283 4| micsoda zenél?~És este búgni, bőgni fog a kályha~és künn az
1284 12| lányát,~sem a tudós ezer bogos talányát.~Ábrándok ők, kiket
1285 1| hálón~százszor kötözve és bogozva azt. ~Itt meglep egy halk
1286 9| el-nem-fogyó,~fanyar, hideg,~mérges bogyó,~te édes és~lágy, szörnyü
1287 12| Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,~és elgurul, akár a brilliáns.~
1288 12| medvék lenéznek.~Ó szent bohóc-üresség,~szíven a hetyke festék,~
1289 13| egy halovány Mária. ~Síró bohócok átkozódva~morzsolják a litániát;~
1290 9| huszárt, kis tengerészt, bohócot,~négert, vasútat, gépkocsit,
1291 1| az úr, én a szolga,~ bohócruhába öltözöm.~S elfojtom értetek,
1292 13| De mégse ölte a szerelmi bőjt.~A megszorult diák szerelmi
1293 13| tudja, hova fú? ~Kilenc évig bőjtöltem érted én,~kilenc tündértáj
1294 5| intettek csendesen nekünk,~bojtorján, nyár-, akác és somfa,~csupa
1295 13| korbács,~csípője lágy, szelíd bokája formás,~ szemébe hűs
1296 6| kolduscondrán drága prém,~az égből bőkezűn lehint~boát, marabut, hermelint,~
1297 14| már könyűje,~se csókja, bókja,~régen kifáradt~a szív csatáján.~
1298 14| mondod, hogy elegáns,~de bókodnak fele gáncs. ~* ~Átadta a
1299 1| a sarokba~ezüst tükörből bókol a rakott fa,~a jó barát
1300 14| fehér, mint a viasz.~Unod a bókolást, a tömjént,~s mégis szüntelen
1301 12| Tudok köszönni ostobáknak,~bókolni is, őrjöngve dúltan,~hajrázni,
1302 13| aki a hódolattól~súrolja bókoló kezével lenn a földet -~
1303 2| muzsika,~láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.~Mostan miséznek
1304 2| fényt hajítok,~a homoknak, a bokornak,~s a nap - óriás aranypénz -~
1305 9| szél borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét sohajjal~
1306 9| tört szavakat dadogtam,~úgy boldogoltam ottan önmagam,~hogy nem
1307 8| alszik, alszik.~ Bús boldogságát eltemette rég.~Fekete csipkéin
1308 9| folyó emelné. ~A parton~a boldogságomat magasba tartom~atléta-kézzel
1309 14| néki mindent odaadnál,~a boldogságot is, nem kérve hálát,~mért
1310 12| Szájtátva álltam,~s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,~az égbe
1311 7| vagy száz hexamétert.~Ő meg bólintott volna a homályon,~s én lehajoltam
1312 12| Róma, Róma, Róma, Róma. ~Bologna ~Rómából jöttem meg éjjel~
1313 12| Rómából jöttem meg éjjel~Bolognába és kiszálltam.~Rekkenő-nehéz
1314 12| kép.~Arany-ősz konttyal bólognak köröttem~a bóbitás, kedves
1315 12| úgy fintorog arcuk,~mint a bolondé. ~Csak a bátor, büszke,
1316 13| csiklandtok ti engem,~élet bolondos kis színházai,~csicsergő
1317 7| sárga szallag!~Üllői-út! Bolondság! Régi tájak!~Eltűntek egyszer!
1318 7| Itt csönd van. E diófa bólong,~s halkan regél~az avar
1319 1| a virágok szerteszéjjel,~bólonganak a méla ciprusok. ~Én is
1320 8| azt mondanák: igen, igen.~Bólongnának: igen, igen,~vádolnának:
1321 2| borongott,~és sárga volt, akár a boltban~a savanyú citrom-cukor. ~
1322 10| akit szeretek.~Rokonszenves boltileányok,~kereskedősegédek, régi
1323 12| is a lépcsőn~a városba, boltivek közt,~Petronio templomához,~
1324 1| Szörnyűbb, ha a menyország boltja tűn fel,~s eléd ragyog szikrás
1325 7| Pléhkoszorú~Pléhkoszorú~lóg a boltocska ajtaján,~egy kis halottra
1326 12| volt, mert a tündér,~apró boltocskákba sorra~forrt a kávé, bugyborékolt,~
1327 13| kis színházai,~csicsergő boltok. Ha járok az utcán,~dézsmállak
1328 1| minden reménnyel.~Az ásitó bolton nincs semmi fény.~Utamban
1329 12| bezárja életét is, mint a boltot,~mert benne van a csillogó
1330 13| vad, rémületes, furcsa boly;~a harlekin sírva halódik,~
1331 14| földtekén,~e kapzsi össze-vissza bolyban~már lantom is feledtem én.~
1332 14| tünők a portestek s a kósza bolygók,~és fínom ajka édesen mosolygott.~
1333 2| lepelbe leng elő. ~Sápadva bolygom át a régi kertet,~a vén
1334 1| mit keres ez átkozott e bolygón,~hogy jött ide?"~ ~
1335 14| vén kutyánk is lusta már bolyongni,~elnyúl a langyos kőlépcsők
1336 9| szomorog s eltéved a benne bolyongó. ~Ó, de miként kezdjem,
1337 8| régi forradalmár. ~Ő is bolyongott, hosszan számkivetve~az
1338 2| latin, ó Pharmacopoea. ~Bolyongtál a magyar mezőn,~lankadt
1339 9| boldogan, s haragos szavainkban~bombák aludtak és egy új kor lelke
1340 1| szobor,~ görcsös gyökér bombázva pattan,~ s messze
1341 3| csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek. ~Sötét sziklákon
1342 9| minket,~s torkunkra fojtja a bomolt sikolyt. ~Mert láttam én
1343 10| mondták, de másnap már: Bon jour!~s egy furcsa délután~
1344 2| cukrászda a tiétek,~a méz, a bonbon és a karamell,~és szoptasson
1345 13| Előtte búsan elborongok:~uj bonbonok, sajt - frissike, -~aszalt
1346 9| hörgök feléd,~én átkozott~bonc és cseléd,~őrült dalom~ordítom
1347 12| rádión beszélnek, a jósok, a boncok,~a ferde vajákos, ki cifra
1348 7| és üzennek,~ha bánatoktól bong a beteg éj:~az éjjeliszekrényünkön
1349 2| ez a csodás ház,~s a szél bongó telefondróton hárfáz.~Behull
1350 8| fekete szivárvány,~gyászt bontogat. ~Anyáink, húgaink járulnának
1351 14| mennyet és poklot hozá,~ne bontsd föl a levélt, megtudva fásit,~
1352 8| Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,~kávé, dohány
1353 2| aztán millió:~tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,~szemérmetes,
1354 1| fejébe szállt a vágy bora~s elmondta néked azt a titkot,~
1355 3| isszuk az undor keserű borát.~Fínom kezünk szelíd arcunkra
1356 12| Magyarosan ~Ó dáridós hajnalban borban úszó,~ősz bajszok és könnyes-vad
1357 7| nagykomolyan az asztalfőre ülni,~borból-vízből mértékkel tölteni,~gyöngyöt
1358 13| olykor kortyintunk még a borbul.~Sebez a rózsakoszorú. ~
1359 1| szakítsd szét vért-lökő ered. ~Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,~
1360 1| mint egy bitang ladik,~bordáimat a hab törése rázza,~
1361 2| biztos újjait,~ha kis, sovány bordáimon kopog.~Ősz bajusza a fagytól
1362 14| sárga horpadt homlokom. ~Bordám repedt, a mellem odvas,~
1363 14| Kis bordélyház~Picike kéjnők, ti kiket
1364 14| vágta már a viadal.~Kis bordélyházam, túl az óperenciákon,~hadd
1365 2| okosan s komolyan~a barna bőrdívánt nézem, mely mostan is egész
1366 4| a másvilágból,~a gyertya bordó napként néz reám. ~Indul
1367 2| türkisz, a hasa zafir,~a bőre selymek fonadéka,~s regés
1368 1| plafonon ég a villany,~a borfiú sürögve illan;~a füst, a
1369 1| kékülő ég lámpáit kioltja,~borfolt, hamu van a dúlt abroszon. ~
1370 13| ajtócsapkodás. ~Távolban egy borfoltos asztal áll,~ott lakomázik
1371 1| alul,~és trombitál a hő borgőz az orron,~és izzanak az
1372 2| Vén nőcsábító, kártyás és borissza.~Én is nevetem: a bolond
1373 8| eldalolok, az a bánat~könnyekbe borít nem egy orcát,~és énekes
1374 4| haloványon,~véres virágokkal borítlak,~és a te rózsalelked áldom~
1375 1| Vesztett, sötét tusám bevégzem,~boríts be, elmulás, egészen,~hogy
1376 1| tivéletek,~ Üllői-úti fák.~Borítsa lombos fejetek~szagos, virágos
1377 7| áll,~s keményebb árnyakat borítsz fölébe,~mint a kemény halál. ~
1378 13| rózsákkal, hószín szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna éjjel,~
1379 13| borukra,~s ettek marha- s borjúsültet. ~Mások víg arccal, mosolygva~
1380 9| kért,~hozták neki a lanyha borlevest,~és piskótát aprítgatott
1381 2| A piskótának és a régi bornak~s a kesztyűnek, melyet lassan,
1382 2| csak integetsz. ~Száraz bőrödből, kék eredből~a boldog ősz
1383 12| egy főkötős dadus, nehány~bőrönddel, meg egy kisleány.~Sigrid.
1384 13| a kupékba~tolta útrakész bőröndjét. ~Én még álltam mélabúsan~
1385 8| takaróm is,~telefonom, úti bőröndöm,~van jó-szivű jót-akaróm
1386 2| másnak.~Fájó fejemre hűs borogatást rak.~És kacagása hegedű-zene.~
1387 7| Gellérthegy alján,~és új boron, mikor habos rámpás -~kapukulcs
1388 14| hal.~Beléd te pompás, bús borongás,~Mely tört szivünknek álmot
1389 1| összetépem,~derítsd te föl, borongó éjszakám:~szétpattanó tűzbimbóm,
1390 9| ágyuk peremén~és csöndesen borongok,~hogy mit izennek énnekem~
1391 14| nevet.~Sötétbe bújnak a borongók,~és ott keresnek menhelyet. ~
1392 14| oszlopokban~ a borongós égre,~három pap könyörgött
1393 8| csak nézi az égboltot, a borongóst,~ szíve üres, tarisznyájába
1394 2| korongot,~mely egy fa tetején borongott,~és sárga volt, akár a boltban~
1395 1| liliom-arcaidra loptad~s szén-fürtödön borongva száll át~éjféle néma bánatomnak. ~
1396 2| feketekávé.~Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,~friss körték, dinnyék,
1397 10| néhol éjfélkor is lehet borotválkozni,~könyvet vásárolni. Telefonhívásra~
1398 2| a vendégszobába, hátul~borozgató barátok jönnek össze,~és
1399 2| Dülledt szemekkel hajnalig boroznak,~az egyik régi verseket
1400 14| ne fűszerezd, ne nyúlj a borshoz. ~* ~Olykor könnyezve zokkant,~
1401 10| tépem kezeimmel~őrjöngve a bőrszíjt,~csöngetve indulást, újra
1402 10| Dülöngve a kocsi ingó~talaján,~bőrtáska nyakamban,~állok. ~Amint
1403 13| rózsakoszorú. ~A nagyhét bortócsába fulladt:~hétfőn tüzelt tilos
1404 1| rémlik szemüknek a sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta
1405 1| babaszerű. ~A szagos, langyos borúból~titkosan dereng a bútor,~
1406 8| Békébe fáradt bánat borúja.~Miért ezek a halk szomoruságok?~
1407 13| fickók ültek,~némán néztek a borukra,~s ettek marha- s borjúsültet. ~
1408 1| vasút.~Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden,~így tán nem
1409 13| által,~és sírva, nyögve boruljon elém~tüzes szerelmek gyötrő
1410 7| mint egy halott. ~Akkor borulnék csak reád.~ Halott szemed
1411 8| reá a tűzvészt,~én sírva borulok nyomába,~csörgesse a rongy
1412 14| Altatódal~Csendesen borulsz anyádra,~Kis szived halkan
1413 12| öngyilkosok ezrei földre borultak. ~Az én koromban:~méreggel
1414 1| s piruló levele~egymásra borulva, a szélben inog.~Pár árva
1415 1| hogyan dobog szivem,~s hideg borúval bámulom magam,~mint a vasúton
1416 1| az országútak vándora. ~Bőrvánkos a párnája néki,~a célja
1417 1| kapuja. ~Halk suttogástól borzadott az éjjel,~sáppadt fejek
1418 3| az életünktől borzadozunk által,~az egyik sír, a másik
1419 1| érzés őrült táncra kél:~borzadva, félve hallom hangomat,~
1420 1| hogy ott nincsen remény,~a borzalomba lelkét szörnyű kéjjel,~
1421 1| összedobban~egy reszkető és kéjes borzalomban,~s rémlik szemüknek a sötét
1422 12| Nirvána-ködben ír? ~5 ~Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,~kinek a falba
1423 1| járt";~Lenn jártam én is, s borzasztóbb pokolban,~de nem vezérelt
1424 1| érte csókos harcdijul. ~Láz borzogatta, fagy tüzelte,~ kacajba
1425 9| befejeztem,~az áprilisi szél borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét
1426 1| zöld jegén. ~Sejtelmesen borzong a sok kebel~és fázva búsan
1427 3| karneváli tánca,~ borzongató és édes iszonyat,~költőszivünk
1428 1| csillag,~fénnyel himezve borzongó ködét. ~A fényre várok,
1429 9| számomra nincsen,~a gazdag föld bőséges útjain. ~Hadd üljek itt,
1430 13| kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott nagyon,~de most babérjuk
1431 1| nem - rohadni ismeretlen:~bősszé teszi nagy lelkemet,~vágyam,
1432 1| dühös ököllel szállt a bosszuangyal~és véres lett a vértelen
1433 14| szerelmek,~fetreng a jó a bosszugőg előtt. ~Kopár, kiábrándult
1434 1| tüszők. ~S vastrombitával, bosszuló haraggal,~dühös ököllel
1435 1| követ?~Hisz minden ádáz, bosszus átkot~ezer szelíd áldás
1436 12| Naptalan decemberi délután ~Bosszús~dühvel harapja ablakom az
1437 7| ki megbántott, azon még bosszut állok.~ Korán kelek,
1438 14| meging a trónotok:~a jog bosszút liheg már, nem zokog,~és
1439 4| fojt a sűrü köd,~s távol boszorkányégetők gyanánt~kuksolnak a vén
1440 4| fussak, átkozott kísértet.~Boszorkányok közt nyögve, sírva,~seprűlovon
1441 4| Boszorkányos este~Ma a halállal szembeültem.~
1442 14| varázsa ó ma:~Róma. ~14 ~Ó, Boszporusz tündére, messze távol,~te
1443 1| okos~négyéves lányka s - bosztonoz. ~Az égi rózsák fenn kinyílnak,~
1444 2| vascipőbe jönnek egyszer értem,~bőszült ököllel döngetik az ajtóm,~
1445 4| énekel~Egy szűk, kicsiny botban viszem~a szent tüzet felétek,~
1446 7| Néz.~A szeme kancsal, botja vége~réz. ~Kürt~lóg vállán.
1447 8| fáradt öreget,~aki köhögve a botjára görnyed~ s hátán a régi
1448 12| taszitasz,~aki halandó, folyvást botlik az,~számomra csak a kétes
1449 4| Reggelre majd ajtódba botlom,~vakon, bénán és haloványon,~
1450 2| gazdag, undok anya-béka.~Botokkal nyomtuk le a földre,~az
1451 12| vizek varázsa,~lenn nyög, botol a lánctól,~kesztyűje, mint
1452 14| de mindég hű fiad,~lábam botolt és túrta a sarat,~de hű
1453 12| lelkek és göröngyök közt botoltam,~mégis csak egy nagy ismeretlen
1454 9| labdák, karikák tetemébe botolva~megkerülém a huzós kútat,
1455 9| emlékeket vetek föl megmozduló botommal,~s nézem a tükrökön meggyérült,
1456 10| lelkem.~Nem látod arcomon botor szerelmem.~Nem veszel észre.~
1457 9| toronytetőn~a nyavalyás.~Mász botorul~magasba fönt,~s eléd borul,~
1458 5| bolyong,~egérfogót, rótt botot árul,~fanyar gyümölcsöt
1459 1| kivonulása~Mély volt az éjjel, botra dőlve álltak~a nagyszakállu
1460 12| tombolva hátrafordult,~botrányt csapott és Isten, emberek~
1461 9| kis szamáron,~s én kampós bottal, lenn az úti porban.~ ~
1462 12| Reggel angol~tanárjával boxol, hogy friss maradjon.~Ha
1463 1| seb és sír a föld, rét, bozót,~s sápadt halottvivők állnak
1464 5| előre. Reggel, este~sűrű bozótokon bolyong,~egérfogót, rótt
1465 12| ritmikus tornára jár. Römiz~és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.~
1466 1| a levert, rongyos kuruc brigád,~ a vértelen harc véres
1467 12| bogyóról,~és elgurul, akár a brilliáns.~A pompa ez, részvéttelen,
1468 2| körül,~s nézd a parázsló brilliántot, édes,~nyíltan, közönnyel,
1469 1| néztem ott alant,~amint a vén bronzcsésze a szobánkba~szétszórta a
1470 12| tetőjén,~Marcus Aurelius. ~Bronzfejü cézár,~aranyszakállú,~vak
1471 2| még sok másszínű tintát,~bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,~
1472 14| hadd nézzelek rajongva: Brüsszel. ~18 ~Álmomban is hallom
1473 12| harapja ablakom az orkán,~s brummog sötéten, mint egy síri és
1474 1| homályos zűrzavarba,~titokzatos búbánatot kavarva,~halkan, búsan a
1475 13| konty kacérkodott a feje búbján,~s biz'isten, senki sem
1476 14| hagyd abba nótád~elég a búból, itt a reg',~borzongva a
1477 13| lebegve~szétpattan egy-egy búborék. ~A szél fú s érzi méla
1478 13| életéről,~kis barna arca, búbos kontya, púpja~a megszokottság
1479 4| csillagkoszorúján,~úgy bámulta búsan búcsu-könnyes arcom~altatgatva búját a
1480 14| Eszembe jár szerelmed,~az édes búcsucsók. ~S a néma messzeséget~vadul
1481 1| érzelemviharban~vegyétek, íme, végső búcsumat!~Elvállok a világtól félve,
1482 1| Még ott a pohár, miből a bucsun ittam,~még lábnyomom ott
1483 10| egyszer ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel,~
1484 13| közt a lenge,~híg éteren~búcsúsugárt hint méltatlan szemembe. ~
1485 1| szó. ~Csókold meg ó hát búcsuul ajkamat~s aztán felejtsd
1486 12| Életre-halálra~Mint aki búcsúzik, beszélni~akarok. ~Itt éltem
1487 2| feje fáj.~Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?~Nem kell az élet,
1488 13| lelkedre csüggedés alél,~és búcsúzkodón félálomba hallod,~hogy zengenek
1489 4| zörög a szélben~és int a búcsuzó ökörnyál. ~Vörös gyepen
1490 4| halálnak~Mi fáradottak, búcsuzók, szegények,~a háborúknak
1491 4| trombitáján~ a búcsúzók dalát fuvom.~Völgyekbe bágyad
1492 1| Gizella akkor lett beteg. ~Már búcsuzott az élet,~eltávozott a szerelem,~
1493 2| végtelent, a távol életet~búcsúztatom, mert messze mese lett,~
1494 13| útra,~s tüzes szivekkel búcsuzunk mi tőlük,~ezer fehér csókunk
1495 4| lassan elsuhannak,~ búcsúzva integet felém a fény.~Megyek:
1496 4| isten veled - búcsúzzunk csendesen, -~szegény karom -
1497 1| nagy hópalástban áll vén Buda vára,~ezüstösen remeg a
1498 8| agg király, mi kávéztunk Budán,~s a végtelen békére nyílt
1499 1| A BUDAPEST-CIKLUSBÓL~ ~
1500 9| éreztük életünk s a sötét Budapestet. ~Áldott cigány-időm, áldott
1501 14| Poloskairtóknak! ~1 ~Démoni: Budapestre ~Önnek mindig hiányzott,~
1502 1| ripőkre szóltál szörnyü búdba~kardodra csapva: Ne bántsd
1503 9| üzött ide hozzám~mély-azonos búddal, már nem-fiatal unokádhoz,~
1504 14| intelme ~Ha nincs mód, hogy búdon átláss: -~már ott a gátlás. ~
|