1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
2011 1| Állnak komor homlokkal, egy csoportba,~ mint elfogott, nemes
2012 14| minden kapcsa szív, e bús csoportban ~én most halottas verseket
2013 10| nyakkendőt, rádióantennát,~csőpostán fizettem a fényes alagsor~
2014 13| Bár ín szakad és kedv éle csorbul,~s agyarog~a pusztulás is,
2015 1| ösztönöm. ~Fejemből a vér zúgva csordul,~ de rája süveget csapok,~
2016 1| imádlak, mint szeretlek~csordult szivem bálványa, Pest;~ha
2017 2| fanyar illat,~kísértetek.~Csordultig telt bánattal pici mellem,~
2018 1| tusa. ~Tűz! Szól ujólag és csorg a verejték,~s látcsövével
2019 13| kirakat-kádban, gömb-szappanokkal,~csorgatva a zuhanyt, locsolva lankadt~
2020 13| sebkötőit is letépi halkan,~s csorogni kezd a vére bíbora. ~Olyan
2021 9| puha száján csiklandva csorran~a lanyha tej.~Vad délután,
2022 7| kullog a hegyben, a ravaszdi~csősz. ~Vén~puskás öreg, jól ismerem
2023 12| Kölnben a német anyókát~esőbe csoszogni, Párizsba a tündér~francia
2024 13| gyönyör, örömtelen öröm!~Csóvát vetek az otthonomba érted,~
2025 2| csillagokba turkál~egy hosszú csővel, a temetőútnál,~de sose
2026 13| régi vaskút rozsdamarta csővén~mosakszanak, ha sápad a
2027 9| jajszó,~tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból a semmi.~
2028 13| nincsen béke már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~akár a tűz,
2029 14| Mámor! Lángokban leszálló~csuda-est!~Csak az gyülölhet, aki
2030 12| állatok közt a tiszta fényt csudálja,~dacból sarat zabálok és
2031 14| füröszti, s elpirulsz egy szent csudán,~szép vagy, ha a hold csendesen
2032 1| bámulva nézik, mint egy új csudát. ~Egy nádkúp, egy kút tűnik
2033 10| Pénzt adjak?~Muzsikáljak?~Csücsörítsem-e undok részvétre a szájam,~
2034 13| vérzett a tomporuk, vérzett a csüdjük,~és vérzett az emberek szeme
2035 4| fekete lobogónk a földre csügged,~ennen-kezünk vet puha sírt
2036 13| öngyilkosokhoz~Ti ércerők! Bámulunk csüggedéssel,~előttetek meging a gyenge
2037 14| len-dresz,~s kiálts oda a csüggedőknek:~rend lesz. ~Tréfák ~Azt
2038 1| urak,~a bús, letört király csüggedten nyargalász. ~Egyszerre,
2039 13| Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc végső
2040 12| regéknek~gőzébe botorkál, csürhe-silányok,~kik csalva, csalatva egy
2041 8| éjsötét kedélyem,~mint zord csuháját a bús szerzetes.~ ~
2042 2| és csodajó,~nyitható és csukható,~gomb és gömb és gyöngy,
2043 2| hamar a sutba dob,~pillája csuklik és elszenderűl. ~Dongók
2044 1| csillagos, sejtelmes éjjelen~csukló inakkal és fuló kebellel~
2045 8| megyek és régi orvosomnak~csuklóm odanyujtom, hogy vizsgáld
2046 14| körülveszünk a messze éjszakában,~csuklónk, karunk úgy rázza meg a
2047 7| kiróttak.~ Be akarom még csukni az ajtókat.~S kinyitom az
2048 9| Éjente nézem ágyam páholyából~csukott szememmel, egy legördülő~
2049 14| sápadt. Mária~legszebb, mikor csunyácska. Mária~a földgolyó remekje.
2050 7| hóvihar acsarkodott a széllel,~csunyán.~S mikor beteg lett,~köré
2051 9| könny,~s kórházba halt meg csúnyán, csúnya őszben.~Eszembe
2052 7| örökig. ~Az arcom mostan csupa-csupa fény,~az Isten karjaiba
2053 14| lennének méltók hozzá -, ~csupáncsak egy általános képet akartam
2054 6| cukorral,~úgy önti a cukrot csuporral~és minden édes és fehér,~
2055 13| az álmok kertjein te. ~A csűr teli, tej és méz a patak -~
2056 4| holdfény~szétázott kalapomra csurran.~ ~
2057 2| est, mikor az emberek tárt~csűrükbe vitték a dús, szőke termést,~
2058 3| folyton-újuló lét,~ síkos, csuszamlós trottoir-roulant,~hullám
2059 1| Cigányok~Káromkodók, csúszók-mászók, hizelgők,~lágyselymü, kék-sötét
2060 8| magam ellen,~ mint egy cudar haramia. ~Most itt vagyok.
2061 2| Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.~Fehér hátára hullt sötét
2062 6| cukrászsüteményt,~hideg, fehér törött cukorral,~úgy önti a cukrot csuporral~
2063 14| nekem a láz és a vakság,~ti cukraim és gyilkos mérgeim,~tejen
2064 2| vizit-szoba.~Legyen minden cukrászda a tiétek,~a méz, a bonbon
2065 6| cukrozza kényeként~a sárt, mint cukrászsüteményt,~hideg, fehér törött cukorral,~
2066 12| úgy csorog le dúsan,~mint cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín. ~
2067 6| hófehér damaszttal~s az éj cukrozza kényeként~a sárt, mint cukrászsüteményt,~
2068 14| jár a milícia,~írjon K. D. név alatt. ~Idill ~Almát
2069 12| a tiszta fényt csudálja,~dacból sarat zabálok és kortyolom
2070 8| szabad,~ki keserű poharát daccal issza~ s tűzzel fakadnak
2071 8| időben, aki még szabad volt~s dacolni is mert, régi forradalmár. ~
2072 9| mirrhát,~a kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz
2073 9| ördög-keményre ver,~s mint dactól égő angyalok,~erős vagyok. ~
2074 7| A veronál vén gyermekek dadája,~a morfium az örök éjszaka. ~
2075 14| Madame L.~Te kellesz nékem,~dadamell. ~Kétségbeesett költő kiáltása ~
2076 2| ég szemem,~s álmatlanul dadogok Néki, Néki~és a szemem a
2077 9| és mámoros, tört szavakat dadogtam,~úgy boldogoltam ottan önmagam,~
2078 12| egy fiatal nő,~egy főkötős dadus, nehány~bőrönddel, meg egy
2079 9| makacsul késett a vizek dagadó magasában,~zöld viharok
2080 1| könnyem elsirom. ~Nősz, nősz, dagadsz gyúló szememben,~az őrület
2081 1| a reggel,~s párnák nehéz dagálya nyom.~Hímezd be hűs ezüst
2082 1| harapja,~bősz orrlyukát dagasztja tűz-haragja,~s amíg a kürthang
2083 6| pangás, a tőke fogy.~S a Daily News azt írja, hogy ~Kanada
2084 9| kisverandán sírt az anyja és~dajkája, én pedig a könnyeim~torkomban
2085 12| tetőled s visszamennék,~ dajkáld el az én kínomat. ~Lásd,
2086 12| hallgatag~dalolom,~lallala,~dajkálom~a neved~lallázva,~Ilona. ~
2087 9| Reménység.~Szüntelenül dajkáltam ezt a szót,~mint a bolond.
2088 12| nem látták már ezer éve,~dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,~
2089 9| vélem aludtál. ~Hitvesem, dajkám, szerető cselédem,~élettől
2090 10| Régi dajkánk egyetlen öröme~Itt lakik
2091 14| Falába~zörög borús dalába. ~* ~Falábú,~ki végre majd
2092 13| A múlt dalaiból~1 ~Kék ibolyát kerestem,~
2093 13| Kolduló énekek~A dalaim úgy mennek most feléd,~mint
2094 13| hamvas arcát,~míg ünnepeltem dalaimban. ~Sóhajtozó nagy mélabúmért~
2095 14| gyönyörrel~dőzsöl szivednek szűz dalán? ~Nem gondolod-e néha-néha,~
2096 13| nyávogás közt~mind kába dalba kezdenek,~a hősök szobrát
2097 14| ülj az ágyra... s nékem~Dald el azt, mit egykor... régen. ~
2098 9| vörössipkás, a regényes idők daliája.~Cifra török piacon kanalazta,
2099 1| vagyok. ~És újra látlak daliás nagyok~s könnyes szemem
2100 12| megcsendül egy ének,~már vége a dalnak,~bámulnak a vének. ~Csókok
2101 1| dalolt a nagy, a szent, a dalnok...~Állj meg hamar, te prüszkölő
2102 2| vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő rezedaillat,~pünkösd
2103 14| A régi dalokból~1 ~Nem a hiú világ a boldog,~
2104 13| az égre nézett, s eszelős dalokkal~idézte a bús téli éjszakát.~
2105 8| szegény dalom, te árva, zord,~dalold a semmit és a port. ~Reménytelen,~
2106 4| dallal~szegény fiad halálba dalolod.~ ~
2107 12| Ilona. ~Lelkembe~hallgatag~dalolom,~lallala,~dajkálom~a neved~
2108 1| elálmodozátok estve. ~Búsan daloltad népdalainkat és~a délibábok
2109 13| frivolság,~pajzán enyelgés a dalomban. ~A jourokon nem egy koros
2110 12| most megszületsz belőlem és dalomból,~minthogy kitörve rég bezárt
2111 14| bilincs gyanánt csüng~Szárnyas dalomról szüntelen~S a porba húz
2112 2| csodálkozom az elröpült dalon,~s idézem a világgá szállt
2113 2| Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,~ki mostan a színpadra kényszerít,~
2114 12| morfium arany villámai. ~37. Daltalan fa ~Rég elröpült már kisfiam
2115 1| a házalók döngték be dús dalukkal,~s csak nőttek a szivek
2116 1| fák.~Oly bús ez a hajnali dalzene nékem,~a mozdony a néma
2117 13| bármerre járok,~néped, piperkőc dandy-id,~sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~
2118 8| egy szoborra~mely az álló Dantét ábrázolja ~Egykor mi is
2119 7| Aether-t~és írtam volna Daphnis-ról, Chloé-ról~s "Magyar Jövőnk"-
2120 7| ferde lesz~és széttörik ezer darabbá.~Ó költők, hol van, ki az
2121 10| türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen~egybefutottak,
2122 12| távozók~elvitték a lelkem darabjait,~csak én maradtam itt,~és
2123 12| pohárba tejszinűen~csorrant a darált jegekre~a kókuszdió nedűje.~
2124 2| szivünkre szálltak, fullánkos darázs-raj. ~Úgy szúrt a szépség és
2125 4| nekem a diadalmi ének,~hogy dárda és csók a sziven talált.~
2126 13| Butult szilajság!~Cenk dáridón nem szürcsölöm borom,~piros
2127 13| nagycsütörtökön. ~S nagypénteken bősz dáridónál~sátáni kedvvel itt vagyunk.~
2128 12| tejszín. ~8. Magyarosan ~Ó dáridós hajnalban borban úszó,~ősz
2129 1| gyötörve,~lesz lelketek, hogy dáridózzatok? ~S én, én az átkozott,
2130 14| szemekkel néz a pénzre.~Á la Darius. ~* ~Multkor történt e rémeset,~
2131 12| dús~játékai közt, megvert Dárius,~és nem reméli már, hogy
2132 1| diszét.~A messze, kékes égen~darúk csapatja lebegett,~bús lassu
2133 2| is fölfigyelt a képen. ~Deák Ferenc meg intett véle szembe,~
2134 1| bibliából~halkan, hivőn deákul olvasott. ~Hálát adott,
2135 14| szegény hazámban~ily képeknek dehogy~lelhetni most mását. ~Oh,
2136 12| kipakolt börönd,~vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül~és ritmikus
2137 1| Dante a "Croce del Corvo"-ban~Sötét szemekkel,
2138 9| szomorú a sorsa.~A téli délbe piszkos abroszán~búsan gurul
2139 12| sötétben,~a mélyen-áramló delejben. ~Annál mi van, a semmi
2140 7| egészen.~Vadmacska-szemed zöld deleje ég-e?~S nagy, furcsa szájad?
2141 13| hisz te elvezethetsz,~szent delejtű,~fecske lelkű~ifjú kedvesemhez,~
2142 10| szórnak fejemre,~szürkék a delek.~Este a kertben nézem az
2143 10| ibolya~Lankadt ibolya forró délelőttön~ez a lány. Szája keserű,
2144 1| aszal,~ a gulya tétlenül delelve ődöng,~távolba búsul egy
2145 12| pálmáit és a téli-sötét delet,~s a mélyből a fényes magasba~
2146 1| szakasszon~ajkáról, egy deli, erős magyar leány. ~A pásztor
2147 2| hajh, nyári láz, hajh, bús delírium,~csókok szüretje, életem
2148 2| kapuablak árnya~augusztusi délkor a kapualján.~És akarok még
2149 9| Középkorban, fényén egy régi délnek,~szólt a harang, letérdelt
2150 1| hangulatban~áll egy parókás delnő mozdulatlan,~s zord gőgje
2151 14| hivei egy női gyülésen ~Delnők,~ha őt emelnők,~lehetne
2152 9| keblén pihenteti a néma délt. ~Kénsárga légbe forróság
2153 9| nagyvárosban éltem, hol a börzék~déltájt, mikor magasba hág a nap,~
2154 2| tetszenek nekem az üvegek,~mély délutánban oly mélyen tüzelnek.~Most
2155 12| egyedül.~Nyilván ez az ő lusta délutánja,~mikor a roppant ábrándot
2156 14| pepszint. ~Poloskairtóknak! ~1 ~Démoni: Budapestre ~Önnek mindig
2157 13| Demosthenes~Hajnalban kel már és izzadva,
2158 4| farsangi álom~szállt rám, denevér-szárnyon suhanó. ~Hogy merre jártam,
2159 13| szállt szívemre éjszínű denevérként,~s kárhozott vággyal dalolok
2160 13| se néznek.~Télen pedig, dér-esős délutánon,~négy és öt óra
2161 12| Vörös hervadás~Erdő,~dércsípte lombod ájultan vonaglik.~
2162 9| vitorla, sirályok.~Vézna dereglye suhant. Recsegett-ropogott
2163 8| szegény emigráns - rozoga dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki
2164 4| mint egy kóbor villanás,~és dereka, mint egy meleg kalács,~
2165 13| szürke országút az ágyunk,~és derékaljunk a hegyoldal,~ordítunk a
2166 12| Parasztleányok hercegnői~derekát. ~Bő dáridót, mely könnyeinkbe~
2167 4| melegben,~szemük üveggömb, derekuk cövek. ~Alusznak ők, a sok-sok
2168 6| égő, enyhe mécses,~nyugodt derengés. Ropogó~fehérség. Édes rokokó.~
2169 9| s az ablakokban a meleg derengést,~amely aranyat szitál az
2170 7| hintett, éji mákonyt,~ és derengett szemeim előtt. ~Csak még
2171 13| háború-e,~csak tejszínűen derengnek reánk,~mint elhagyott házak
2172 12| addig élek. ~Menj mély fölé derengni,~burkolva, játszi színben,~
2173 1| holnap~meglátom rajta a deret,~az elmulás havát, mi elhív...~
2174 1| fagyos sugárát összetépem,~derítsd te föl, borongó éjszakám:~
2175 13| izzó kedvtöl ég,~beléje dermed a sötét. ~1911 ~ ~
2176 4| válott,~jégarcotokba szörnyü dermedet~s valami őrült ismeretlen
2177 2| erdő, csontkemény a föld,~a dermedő ég alja sárgazöld. ~Itt-ott
2178 12| a jobbra,~mint önmagának dermedt-néma szobra.~Nem kelti föl se
2179 12| ágyba hálni a közönnyel,~dermedten, élet nélkül élni,~nevetni
2180 13| jégcsók. Álomba didergő~fázó derü, hajnali kósza titok.~Bús
2181 1| utca árnyán gubbasztok. Derül.~Fagyos szelek zúgnak, vacogva
2182 2| A lámpatenger kék, beteg derűjét,~az őszi fényt tükrözte
2183 9| holtukba halhatatlanok,~derűsek és egészek. ~Nem emlékek,
2184 4| eltűn a hold, a tikkadt deszka roppan,~ s riadt
2185 14| tusáktól~porzik s remeg a deszka-színpad,~s a rémület lelkünkbe átfoly,~
2186 14| Találós kérdés ~Mi van a deszkába?~Eszkába. ~Kétségbeesés ~
2187 14| Ez Káin~a nyilvánosság~deszkáin. ~* ~Proust~bírja a~szuszt. ~* ~
2188 1| halott?~S míg fekszem ott, deszkák közé gyötörve,~lesz lelketek,
2189 9| Omladozó téglák közepébe a deszkakerítés~fülletegen-terhes szagokat
2190 2| Vékony, ezüst esőfonálon~dévaj angyalkák citeráznak. ~Kigyúl
2191 14| Kancsal rím ~Itt volt tegnap Devecseri,~jaj de nagyon bevacsorált. ~
2192 14| lassanként a szepszis~e dézsás, rocskás, bögrés, tepszis~
2193 13| boltok. Ha járok az utcán,~dézsmállak titeket, mert csak játszva
2194 1| a vészbanyák, az ördög~dézsmálta a poros tömeg javát,~kidőltek
2195 3| A kártyás diadala~Diadal!~Tüzes szekéren,
2196 1| durva álla,~s rontó hatalma diadalmaképp~a porba mászók homlokára
2197 13| zajgva~verj indulót új diadalra,~repeszd a jégpáncélt, s
2198 1| zenétek.~Ott jön virágos diadalszekéren~az elmulás cézárja vad-kevélyen.~
2199 9| fölmagaslom,~kegyúri gőggel, diadaluton,~aztán megölve, akiket szerettem,~
2200 7| nem kap semmi gyöngyön, diadémon -~egy elhagyott padon ül,
2201 9| fölfelé feszítem,~ a kis diákdalt újra sírva zengem,~s kihúnyt
2202 9| férfibút,~s téged, öreg diákkaszárnya, akáclombos Üllői-út.~A
2203 9| ki magából,~visszaidézve diákkoromat, szivemet nehezítve.~Most
2204 12| ismerősök.~Sápadt és komoly diákok,~sűrü-nagy latin hajakkal,~
2205 8| mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~olcsó szivart rágsz, vagy
2206 4| újra láttam,~jártam sötét diákszobákban,~és jajjal és nehéz sóhajjal
2207 7| mint egy álom,~üvegablakon, diákszobákon~ és fölöttem ugyanaz
2208 12| élet.~És beszélgettem: Me dice?~És legyintettem: Niente!~
2209 12| utasok a korlátokra dőlve~dicsérgetik az elmés rendezőt. ~Malmő ~
2210 9| föltámadásra várnak. ~Az életet dicséri mind,~s a sírjuk tőle áldott,~
2211 12| te kimondtad. ~Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias,~pontos
2212 13| Zavart költők, ki meri őt dícsérni,~ki élettani bábként látja
2213 13| lánynép oldalamra pártolt;~dícsért is sok, de a szívében~azt
2214 7| égettbor s gyümölcs volt.~és dícsérvén a Poézis hatalmát,~átnyujtott
2215 12| zabáltunk hajdan éhgyomorra~dicsőséget, dohányt és feketét, ~nők,
2216 13| botlunk,~majd hogyha elfagy dideregve csókunk,~s úgy fekszünk
2217 1| téli kert,~zúzmarás nyomor diderg.~A közelbe s mégis messze,~
2218 2| Én kincseim közt meztelen didergek,~de te mezítlen vagy királyi-gazdag.~
2219 4| papír-ördög vigyorgott,~didergett a gallyon a dér,~s hörögve
2220 14| szitálja le üres porát.~Didergve járok ablakodnál~a hófehér
2221 14| láza. Mária~az ötvenévem díja. Mária~dicsőségem babérja.
2222 14| hű férfiak, kik fájdalmad dijába~bút adnak néked, kit már
2223 1| ember-rengetegben~ nem nyúl dijért mohó kezem. ~De néha, hogy
2224 14| egy fikarc jut,~szerény díjért megsimogatjuk arcuk. ~De
2225 12| virágok~és hektikás, kis dijnokok söröznek~és nénikék, nyugdíjas
2226 12| gyorsirásba~kisasszonyának vagy a diktafonba.~A gazdasági válság "őt
2227 12| Részvétlevelet,~üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba~kisasszonyának
2228 7| nem hallja senki más.~Nagy dinamit-robaj,~velőkig felható,~állkapcát
2229 14| Emlékezet:~titkos, mint dinnye, a föl nem szegett és~nem
2230 4| százezer ugrifüles manó -~és dínom-dánom -~farsangi álom~szállt rám,
2231 7| asztalt. ~Itt csönd van. E diófa bólong,~s halkan regél~az
2232 12| a nagy világot,~mint egy dióhéjt. ~39. Magányom ~Mint telefon
2233 14| Idill ~Almát eszünk ma, rá diót,~és hallgatjuk a rádiót. ~
2234 14| kőkemény. ~De Gustibus non est disputandum... ~Amit elérni sose bír
2235 14| melyek elperegnek,~nem hulló dísszel, gyászolunk siváran.~Láncával
2236 4| pecsétje ez~és értelmetlen disszonancia,~mely csak beszél és szótlanul
2237 8| nesz. ~Belőletek lesz cafra dísz tán,~bankár-kisasszonyoknak
2238 1| pompa,~nyujtózkodó, komoly díszbútorok. ~Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,~
2239 7| Hajdanán~üvegszekrényünk dísze volt.~Nászára kapta az anyám. ~
2240 12| Szép ezüstfeje,~gazdag díszében, régi kincseinknek~ezüstbányája.
2241 13| gyújtotok pipát,~s főtök díszelgve ékesíti~a hőssíron nyílott
2242 1| elvetette~zöld lombjait, a nyár diszét.~A messze, kékes égen~darúk
2243 1| bolyongtam útjaid során;~díszházaid kő-Bábelében~zendült meg
2244 1| melytől remegve féltünk,~ezért diszítgetjük fel röpke éltünk,~hogy végre
2245 13| fekete kesztyűben, sötétlőn~a diszkrét Konferanszié jön~lefogva
2246 4| idegenek udvarán,~ diszkréten, hallgatag.~A házmester
2247 10| micsoda fény és~micsoda díszlet, micsoda színház.~Mint egy
2248 12| vadkani-aljas~életre, mi megtép disznó-agyarával~a porba alázva téged, te
2249 10| Csirkék, tehenek, bivalyok.~Disznók. ~Csak a fák szépek nappal,~
2250 12| kongatva temetnek,~harsány dithyrambbal én terád víg,~jó reggelt
2251 14| Önnek mindig hiányzott,~Ha Ditrichstein nem ciányzott. ~2 ~Népiesch:
2252 7| erőnk kitart,~elszívni a dívánon egy szivart. ~Ó július,
2253 7| poéta,~megbújtam nála a dívánsarokba,~és ámbratestét néztem szívdobogva.~
2254 1| ujjaiddal. ~3 ~A zöldselyem diványon ültél,~ahogy szobádba bevetődtem,~
2255 13| kétségtelen, nem érdekes ma már -~divatja-múlt sujet, rossz Zola-téma -~
2256 12| akarta~eltávolítani egy divatos~sebésszel, ámde erről lebeszélték.~
2257 9| Éji őrmenet. ~Elhangzik a dobaja. Semmi más.~Egy surranás.~
2258 12| lüktető-türemlő tengeren.~Tallérokat dobál le, gyöngy kösöntyűt,~ezüsttel
2259 7| mértékkel tölteni,~gyöngyöt dobálni, semminek örülni,~sóhajtva
2260 5| hegedű ha már rikoltott,~urak dobáltak neki csontot,~s ő az ebek
2261 1| magasztalom. ~Miért hajíttok, mért dobáltok,~reám nehéz, hegyes követ?~
2262 13| terpedő trón-zsámolyhoz dobátok~a színes isten rongyajándokát. ~
2263 1| homlokom,~s mint vészharang ver dobbanó szivem. ~Gyertyát gyujtok,
2264 3| az élet asztalára dobd oda,~ és hogyha
2265 3| Gyertyaoltó,~vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.~De rajta is próbálva
2266 14| hogyha kisfiam a földre dobná,~vagy csöndesen forró kezébe
2267 8| bús lobogó lesz,~mit sárba dobnak, elfelednek,~árnyéka eltünő
2268 14| Ámde én megértem. ~Azt dobogja gyenge hangja,~Az ragyog
2269 8| a Petőfi Társaságban ~E dobogón roppant neved köszöntöm~
2270 9| kiszállva,~s szíve rokontalanul dobogott a titáni falak közt,~négerek
2271 14| eluralgnia. ~Parancs ~Kobold!~dobold! ~Ezt a rímet álmodtam,~
2272 4| zokognak és gyászindulót dobolnak...~ ~
2273 2| Kis ujjaimmal csendesen doboltam~a lágyan összeizzadt üvegajtón,~
2274 2| siratjuk őt,~gyászoljuk őt és dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~
2275 13| testvéri kézzel mind nektek dobom. ~Testvéri kéz és forradalmi
2276 9| Vizes hajamra lángoló~csókot dobott a nyár,~és - hallali -~nem
2277 13| gyógytár:~a polcokon sok vén doboz;~karszéke régi és kopott
2278 12| ők a szobába zárva, mint dobozba,~melyet ébren szépítnek
2279 2| furcsa-friss szag.~Fönn dobozok kövér hasa.~Mindegyik egy
2280 14| aki félve fél,~nyitám ki a dobozt, van-e levél? ~S ha volt,
2281 4| Labdázott véle, földre dobta -~ó szív, te vérző, gyenge
2282 13| Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,~ és nem mehetek most
2283 14| kékes áron.~Egy lány nevét dobtam beléje,~ Mi lesz, mi
2284 1| elmerengek, tollam messze dobva,~s egy könny remegve szempillámra
2285 1| keresztek,~az arcokon megdermedt döbbenet. ~Az orvosok sötét ruhába
2286 4| szó. ~És hogyha késeket döfnek szivembe,~nem vérzenek. ~
2287 7| elébe,~s a tőrt a szivébe~döfném. ~Baljóslatu sarló~reámveti
2288 14| a sátor-árny, a dáridó,~döglött malacról, csirkecombról~
2289 13| egy bűz-pocsolyába,~békák, dögök közé, és ott rekedt meg.~
2290 1| sebes gulyák, az ökrök,~dögvészt lehellt a messze pusztaság. ~
2291 1| vére foly, s csak rázza, döngeti,~az ágyba felriadnak gyermeki,~
2292 2| egyszer értem,~bőszült ököllel döngetik az ajtóm,~ecetet adnak,
2293 12| szenvedés,~sötét pöröllyel döngöl engem,~szikrázva visszanézek,
2294 1| homályos udvar,~s a házalók döngték be dús dalukkal,~s csak
2295 13| a hősök szobrát földre döntik,~és sírnak fönn az istenek. ~
2296 13| pokolba régi házunk,~és döntse szét a régi ormokat.~Mi
2297 1| László jelenése~Viharra dördült az ég alja távol.~László
2298 14| Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:~hogy szent
2299 9| Egyszerre a kis utcák dörgenek.~Egy szörnyeteg?~Nem, vas,
2300 9| Ámde én, költő, az időre dörgök,~hogy ne rohanjon, ~s úgy
2301 13| Igen, ma lázadozva dörgöm én:~királyok vagytok pincék
2302 12| reszel. ~Bömböl, huhog,~dörög, recseg,~folyton beszél,~
2303 13| aranyosra~tózöld lágyan susogva.~Dörögj elő,~óh, harangdörgető~Igazság! ~
2304 1| hogy a sinek közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~s bús és
2305 9| fergetegre meg nem ingott.~Dörögtek háza kapujában~a hintók. ~
2306 14| hont kerestem, szüntelen,~dörögtem a hitványok ellen,~s zokogtam
2307 2| és kártya járja, nevetnek dörögve,~s kiküldenek a füstfelhős
2308 9| záron a kezem hadonászva dörömbölt,~száz idegen küszöbön, a
2309 12| zsibvásárt csodálom,~s a homlokom dörzsölve rezzenek fel.~mi ez az álom?~ ~
2310 1| mérték, égi nedv,~gyönge doh-bűz, kis csiriz-szag,~otkolon-
2311 9| fagy csillaga feslett,~és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel,~mint
2312 4| részegség piheg.~Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,~
2313 14| Pardon - tüzet!"~Akárcsak a dohányos éppen -~aztán megyünk egykedvüleg. ~
2314 13| modern ember? Kell ez a bűvös~dohányrúd, ez az áldozatfüst,~szájadba
2315 2| sárga~dohány aranylott a dohányszitákba. ~Dús ételek és cukrok kisded
2316 12| hajdan éhgyomorra~dicsőséget, dohányt és feketét, ~nők, villanyok
2317 14| rája sose takarít.~Herr Doktor-nak hí minden úrfit,~szabólegényt
2318 14| verseket,~szólok: "Mi balga dolgok."~S jóízűen mosolygok,~hogy
2319 13| tartom az erdőt, a házakat,~a dolgokat, mint Atlasz, sírva tartom,~
2320 12| között henyélek,~mivel a dolgom, végzetem csak annyi,~hogy
2321 1| álma édes, álma mély,~a dolgos ember párnájára dőlt,~sötét
2322 9| lázmérőn a higany,~s oly dolgot mond, amelyre nem tudunk~
2323 12| testvéreid, ~idézd fel őket dolgozószobádba,~adj villamosabb életet
2324 12| kínnal szült édesanyja.~Dolgoztak a serény, ügyes legények,~
2325 9| vonathoz~keltem, vagy hogyha dolgoztam virradtig,~s gyulladt szememmel
2326 2| Nyakig a vérbe és a sárba~dolgoztunk, mint a hentesek,~s a kövér
2327 14| egyetlenegy te,~szorgalmasan dolgozva, mint a hangya. ~* ~Azonnal~
2328 10| fellegnépek,~jöjjetek és dolgozzatok miértünk." ~Így értem én
2329 6| megy hangtalan~sok millió dollár arany. ~Asztmás, uzsorás,
2330 1| könnyezve néznek,~s roskadva dőlnek le az agg vitézek,~zokogva,
2331 1| Sokszor hörögve ágyra dőlök,~mikor elhagynak a barátok,~
2332 1| engedjetek! ~Sivár napom dologba töltöm,~s a hosszu éjet
2333 1| Aranysugáros örvénytekbe dőltem,~s az égre nézett könnyező
2334 8| kavar~és álmodik, hogy jár a dombok alján,~előtte a kutyája
2335 2| felőle?~Mért nézed úgy két dombos melleim,~mint temetőben
2336 2| csuklik és elszenderűl. ~Dongók zümmögnek néki altatót. ~
2337 1| halmozódnak~s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak~kékszínü fénnyel égnek majd
2338 1| egyedül,~gúnyoljatok csak kába dőrék,~szivem szárnybontva fölrepül. ~
2339 13| mi a jaj? ~Te, akit oly dőrén magasztal~ a tettető,
2340 13| a leltár. ~Az idő hiába dorgál,~köztük mindíg pör, meg
2341 12| kacagva,~ő zordonan szemléli dőzsölésük~és a barátját meglökve így
2342 4| részegség piheg.~Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,~ mint
2343 14| legyek,~ölelj, ne lenne bár drágább ez emlék~neked, mint eldobott
2344 12| mozdulattal~testük csodásan-égő drágagyöngyét,~majd szájukat a csókhoz
2345 1| dalomba~szent véreim, ti drágák, édesek. ~Ím újra visszatér
2346 13| újra más újság akad:~egy drágalátos kirakat.~Előtte búsan elborongok:~
2347 14| lány dala~Jőjj a szobámba, drágám,~olcsó vagyok.~A csók~nagyon
2348 12| koromban:~beszéltek a falban a drótok, a lelkek. ~Az én koromban:~
2349 1| halottnak? ~7 ~A szél a drótot tépte, rázta,~ pelyhek
2350 2| Sír a beteg és méla, szláv duda.~Most reszketek. Azt mondják,
2351 12| röpültem,~messze az olcsó, híg dudaszótól,~dél és nyugat között csapong
2352 13| felett.~És bűvölő dalokat dúdolok,~hányom nekik a cigánykereket. ~
2353 1| napja már,~a szél busan dúdolva jár,~ s megöl minden
2354 9| hagy, sírni sem hagy,~azt dudorássza egyre, nem vagy~már fiatal.~ ~
2355 13| inog a háztetőkön,~szél dudorász az utcacsatornán,~s úgy
2356 7| Istenem, mi végre élek?~Dúdorászok, árva lélek,~egymagam. ~
2357 1| virradat,~a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,~az árva ember fetreng
2358 10| akkor se gondol erre, mikor dübörögnek a mélységek alatta, s izgalmas
2359 1| velem. ~Vágtatnak a koporsók dübörögve,~ csupa seb és sír a
2360 1| fehérlő kályha öblén~a hasábfa dübörögvén~rózsaszínü pára száll.~És
2361 12| csillárt, tükröt törne barbár~dühébe sokszáz őrült forradalmár~
2362 13| perdültök e fényben,~dalolva dühhel balgatag? ~A régi oltárok
2363 12| a fene se törődik~és ez dühíti egyre jobban. Egyszer~volt
2364 12| részeg szeretőknek,~ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak~harsány
2365 1| egyszerre tűz lep el,~ma a dühöngő, fellázadt pokol~még ünnepel. ~
2366 8| sorsom~ és benne esztelen dühöngök. ~Megátkozom a születésem,~
2367 14| Eszkába. ~Kétségbeesés ~Kezem dühöngve tördelem:~ó förtelem, ó
2368 12| nagyban,~csak forgolódtam dühösen az ágyon,~nem jött az álom.~
2369 9| hunyorogva, a lanyha garádics~vén düledék kövein. Az idő rohanása
2370 7| ismerős,~s úgy csókolódzom és dülök a sírba,~mint bátor, büszke
2371 10| emberek,~ha láttok itt, amíg dülöngök,~rendkívül-furcsa, kis fekete
2372 4| Mind kornyikált, ivott, dülöngött,~elmélkedett magában halkan,~
2373 10| villamoskalauz is vagyok? ~Dülöngve a kocsi ingó~talaján,~bőrtáska
2374 14| hiszen úgyis a föld alá dugatnak. ~Képviselőházi jelenet ~
2375 4| kendő.~Holnapra őt is sírba dugják.~Jaj, jaj nekünk. Minden
2376 2| levettem,~hazavittem, ágyamba dugtam~s ingembe tűztem éjszaka...~ ~
2377 1| elszivárog váló életem? ~Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,~sírtok,
2378 2| öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,~könyvet, kötést hamar a
2379 14| harcait csak bámulám.~Éhes, dulakvó, nyers kedélyek~között nem
2380 13| viharvert, szörnyü szárnyaid,~dúld össze párnáját, tépd szét
2381 14| idővel elrepül. ~Ránk csapsz dúló, sötét haraggal,~s mi hervadunk,
2382 12| lassulsz vagy megállsz,~Dunába ugrom és megőrülök.~Jaj,
2383 12| halmok alól, s élek a barna Dunának,~a szőke Tiszának partjai
2384 1| köved,~a partot a nagy, zöld Dunával,~a szürke Gellért bércit
2385 12| hajjal.~Csöpp, kárminarcú, dundi angyal.~Vajszín köpeny borul
2386 8| lesi, amint a polgár~ dunyhák között vetkőzödik az ódon~
2387 12| s mosolya úgy csorog le dúsan,~mint cukrozott gyümölcsre
2388 13| gyöngye, nyár derűje,~kik dúslakodtok földi kincsen.~És a miénk
2389 1| mécsfény lobog,~selyemdagály duzzad pazar gomolyba,~amerre nézel,
2390 14| fölülmulandja,~csóktól, álmoktól duzzadó kelengye,~ábránd-búzából
2391 14| táncol velünk. ~Agyunkba duzzadozva tódul~sok új, hatalmas gondolat,~
2392 14| állt maga,~forró remények duzzaszták a lelkét,~és rázta már galyát
2393 9| halotti-csönd~és a gáz arany dzsidával silbakolt az útakon.~A másik
2394 1| A földön~"To love the earth"~
2395 12| közömbös. ~Én is öröktől ebbe voltam,~a semmiségre ráomoltan,~
2396 12| tovább robog kacér mosollyal ebben,~aztán amíg vad paripái
2397 10| s utána a tetőn ananászt ebédeltem.~Hideg- és melegvíz-szolgáltatás
2398 13| Téged szolgállak keshedő ebédem,~téged urallak foszladó
2399 13| magányos abroszomhoz bús ebédhez,~s legyen szavad futó anyád
2400 8| Csak néha kelnek fel búsan,~ebédidőn, s berontanak~oda, hol a
2401 9| emeletjén szemben vélem egy ebédlő,~az ablakja tárva-nyitva,
2402 2| Ha álmodik csontokról és ebédről,~gondolkozom, milyen a kutya-álom?~
2403 10| Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~eltűnsz, szaladsz.~Újságot
2404 2| üvegen szivárvány-karikák. ~Ebédutáni részeg nyugalom:~csupán
2405 9| fehér villába, hófehér ebekkel.~Vagy gépkocsiban, autó-szemüveggel,~
2406 1| nagy, álmodó ezüstlemez,~s ébenfa tartód oldalára~ egy
2407 2| egymást riogva űzték. ~Fénylő ébenfa-zongoránk fölött~két gyertyatartó
2408 1| reszketve, lázban égve ébredek fel~a színes és tapintható
2409 1| Pán ébredése~A nyugtalan föld lázasan
2410 1| emberek,~hajoljatok le és ébredjetek!~Láncot - s zúzzátok főtöket
2411 8| száz darabra,~ s az ébredőknek mind odavetem.~Az első villamos
2412 12| Ébredés~Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted~ez
2413 13| Egyszer, hogy ébredtem, reggel korán,~a szürkülő
2414 10| riadozva,~igen jelentősen~az ébren-alvó, népes temetőket.~ ~
2415 2| Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.~És hallgatom ágyamból a
2416 7| egyedül~bolyongani, kivert ebül. ~Ott, ahol senkise tanyáz,~
2417 9| pityeregve siratta.~Tarka ebünk szunnyadt, hunyorogva, a
2418 2| sugarakból,~a tűzborból ecet.~ ~
2419 2| s bután evickél a csípős ecetben. ~A konyhában sugárzó rézedények,~
2420 2| ököllel döngetik az ajtóm,~ecetet adnak, hogyha inni kérek,~
2421 9| ételem,~és a borom is savanyú ecetté,~s megvádolom a közönyös
2422 8| koldusa~Én voltam egykor szent edény.~A fájdalom lakott szivemben,~
2423 2| bolond rokon. ~De élt egy édes-édes rokonom,~mint a mesében,
2424 12| aranyszín~fáradt ragyogása?~Mind édes-enyémek a népek e földön,~kitágul
2425 9| húsz év gazdagsága s lágy,~édes-halálos méz: a vágy, a vágy. ~Fejemre
2426 4| aranyszemű.~És búsan búgna édes-lanyha teste,~mint egy nemes és
2427 12| rigókat,~vizek zaját,~az élet édes-olcsó csengetyűit?~Olyan jó nem
2428 12| koszorú~Megsértették az én édesanyámat,~azt mondják róla, hogy
2429 10| méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
2430 10| elhagyatott szívem.~Az én édesapám az emberek apja,~s én az
2431 9| ákácok suhogó levelére,~s édesapámra, ki még meg sem született.
2432 14| adj, a szenvedés malasztja~édesb tenálad, mint a méz.~Nyújtod
2433 13| zörgés, durva csörgés nékem édesded zene,~altató szelíd zene. ~
2434 9| bútorok aludtak a homályban,~s édesdeden aludt a dajka is.~Én meg
2435 4| hívő,~minden cukrot magába édesítő.~Én csak röpültem és ezt
2436 13| áldott lakodalma,~pezsgők édesse, keserűje,~tél gyémánt gyöngye,
2437 14| kislányka és hősnő is. Mária~az édesség, a fönség. Mária~lágy, mint
2438 2| Ő ír medicínát,~keserűt, édest, sárgát vagy lilát.~Az ő
2439 1| szívük tétova~s a harcban edzett két kemény vitéznek~lelkébe
2440 12| nyápic zene,~de mintha ég-~föld zengene. ~Sír, mint
2441 7| Vadmacska-szemed zöld deleje ég-e?~S nagy, furcsa szájad?
2442 13| klinikák és temetők között~az égbenéző, ködbe-öltözött.~Babonás
2443 9| komorult rám,~mint az az égbetörő, roppant fellegkaparó ház,~
2444 7| most és halál,~a kávéház égboltja szürke,~s mint egy kialudt
2445 12| mesebeli kincsét,~az őszi égbolton a tiszta holdat. ~19. Késő
2446 8| arca sápadt,~csak nézi az égboltot, a borongóst,~ szíve
2447 12| elaluszik,~röpül az álmai egében,~mint egy regében,~és nézik
2448 14| mécs. ~3 ~Mikor látom fakó eged?~A holdat a füzes megett?~
2449 9| viharok ködein, palaszürke egek moraján át.~Hogy zokogott
2450 4| felett,~s kitárom az örök egeknek~ örök-mezítlen
2451 9| a régi hazát a keservek egekre csapongó~torlatain keresi,
2452 2| Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt~a sárga, kék és rózsaszínü
2453 2| mint lassu cica, hogyha egerész.~Játék a seb, játék a kacagás
2454 5| sűrű bozótokon bolyong,~egérfogót, rótt botot árul,~fanyar
2455 13| szivünket,~mint koldus a fehér egérkét. ~Ráolvasunk, jövőbe látunk,~
2456 14| édesebb,~mint ez a gyenge seb,~égése kéj,~ne félj, ne félj! ~
2457 9| nyugalom, s a láz is, hogy égess,~ ez itt a méreg és
2458 1| térek a föld rabjaként,~égessetek el s keltsetek reám~bús
2459 4| csonk világban egy fájó egésszé.~Ó lankák, ó virágok messze
2460 4| titokba.~Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,~napos, ártatlan, fáradt,
2461 9| halhatatlanok,~derűsek és egészek. ~Nem emlékek, nem elfolyó,~
2462 12| de az egész nem-osztható egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~
2463 8| ki néha visszagondol~ egészségére, s könnyez és nem érti,~
2464 1| elfojtom értetek, dacolva,~ eget-kivánó ösztönöm. ~Fejemből a vér
2465 8| sötét dalok tömjénét égetem. ~Holt bánatom hamvát fejemre
2466 14| fogadt a puszta tájon,~és égetett tüzes üszök.~Kínáltam az
2467 14| földet.~A romboló tűzláng égethet és ölhet.~Ne hagyja el Isten
2468 9| Egy maró szivart~kerestem, égetőt és keserűt,~s olyan mohón
2469 7| papok szobája,~a szekrényben égettbor s gyümölcs volt.~és dícsérvén
2470 12| kellenek ők se, kik titkon az éggel~rádión beszélnek, a jósok,
2471 14| követtem... ~Az ujjaink hamar eggyé fonódtak,~s agyamba forró
2472 14| hős, ámde több,~mint aki eggyel kérkedett,~száz év se és
2473 13| loboghat,~szikralángban éghet ágyunk,~nyujtozó élőhalottak~
2474 14| nyomott szivemből újra~az égigérő halk sikoly.~Felcsendül
2475 13| szeme,~ha nem tör ki az égiháború,~s a vajudó felhő oly szomorú,~
2476 7| szürke,~s mint egy kialudt égitest,~úgy bámul üresen az ürbe. ~
2477 8| tágranyilt szemükben~halkan égjen a téboly.~ ~
2478 13| te zöld gömb.~Lázaktól égjenek az esték,~váljon könnyé,
2479 2| a nász.~Én szeretem az égő-fiatalt,~de várva-várom a bús diadalt,~
2480 2| kapualján.~És akarok még égő-pirosat,~vérszínűt, mint a mérges
2481 9| halottjaink~aranyfogát,~égő-pirost,~mi égszinű,~hó papirost,~
2482 1| kínzó gondolat,~ónsúlyod égőn nyomja vissza mellem,~végsóhajom
2483 8| bánatunkba halkan,~ mikor az égre-ordítás kevés.~A fájdalom ez, néma,
2484 9| aranyfogát,~égő-pirost,~mi égszinű,~hó papirost,~mi kékszinű,~
2485 13| Te, aki folyton lázban égtél,~ s körülvett taps,
2486 8| vágytam,~a kincs, amiért porig égtem.~Itthon vagyok itt e világban,~
2487 13| most az egész világot,~az égtől, földtől vagyok viselős,~
2488 1| tűz-csókokat kapok a tiszta égtül~Én, a merész és álmodó parány. ~
2489 10| egy darabig, majd hirtelen~egybefutottak, és te összefogtad~művészi
2490 10| föltámasztva a holtakat, egybefűzve őket, akik élnek.~Légy is
2491 14| Költő,~minden hatalmat egybeöltő,~kit bámul reszkető, üvöltő~
2492 12| példán.~Ilyen az ember. Egyedüli példány.~Nem élt belőle
2493 10| Röpítsd feléje a te életed~s egyedülvalóságod, mely neki~oly idegen,~hogy
2494 14| elismered te,~hogy érdekes egyén vagyok! ~Az éjszakákat átvirrasztom,~
2495 9| láthatatlan Úrral,~ki mint egyenlő néz szemedbe most,~mint
2496 12| piszére, szűkre homlokát.~Egyenlőséget kíván mindenütt,~egy nagy
2497 1| hamarság,~tiszta frígyben egyesül.~Hisz e sziklás, büszke
2498 13| Odaadom a szájam is,~hogy egyetek.~Odaadom ruháim is,~s a
2499 14| Az egyetemi körben~Petőfi bronz mellszobra
2500 1| ismeretlen, mennydörgő hidak. ~Egyetlenegyszer látod, sose máskor,~avarzugáskor,
2501 8| szenvedés, a vassisak.~Mind egyformák ők: az anyák.~S ha lenne
2502 1| egy, örökre mozdulatlan.~Egyhanguan szemléli az időt,~mert ami
2503 14| ház,~mindig eszembe jut az Egyház,~s haladok Krisztus-tájakon.~ ~
2504 7| volt talán.~Hogy mutogatta. Egyiken merengő,~kislánykezében
2505 2| évre, percre perc,~s te egyiptomi gráciával~csak integetsz. ~
2506 1| szünetlenül,~s a háziúr, lakó egyként fogoly,~hol a nótás cseléd
2507 14| a'. ~* ~Az ember~egy-két~egykét~létrehoz... ~Kétségbeesés ~
2508 1| ostoba.~Úgy pusztul is el egymagában -~az országútak vándora.~ ~
2509 2| s összefoly a két víz -~egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel~föl-fölmeredve
2510 13| partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak aranylabdát hajigál... ~
|