1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
2511 13| sirásod. ~Pár kóta volt csak, egynehány szó,~egy régi jegyzet, ~
2512 2| semmi van.~A semmiség. Még egynéhány merész év,~aztán a férfikor
2513 14| Étkezési rendszabály ~Egy menű~egynemű. ~Kiáltás ~Lírám,~te légy
2514 12| tisztasága, csillagos, nagy egység. ~Nem mer~közelbe nézni,
2515 10| s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes csodás~
2516 8| terhétől öregbül a kamra.~Van egyszerü, jó takaróm is,~telefonom,
2517 13| Csak egytől tartott, a házmester úrtól.~
2518 2| fújdogálja~szegény, szegény~egyűgyű énekét. ~Ha elmehetnék innen
2519 14| Hogy ágyunk vetetlen...~Eh! ki tölti éltét~ Örökös
2520 9| szent föld hallelujja. ~Én, éhenkórász, rímelő apostol,~a mélyből
2521 7| őiránta is. ~Mert minden jó. Éhezni s enni jó,~áldott az éhség
2522 12| ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra~dicsőséget, dohányt és feketét, ~
2523 7| Éhezni s enni jó,~áldott az éhség s áldott a cipó. ~Szomjazni
2524 3| s szomjunknak nem elég,~éhségünket eteti az ebéd.~Kincsek között,
2525 14| végtelenség, bús öröm fogad. ~Egy éj-szemű leány szemembe réved,~a
2526 10| gondolva, kit távoli, pesti~éjeimen most is úgy érzek, karikával,~
2527 12| magányomban börtönfalak~éjére festelek. ~31. Emlékezet ~(
2528 1| omló~gyűrü-fonásu hajadnak éjét. ~S amíg kigyúl a virradat
2529 4| kopognak egyre és nyugodtak. ~Éjfél-időn szavukra ébredünk.~Hogy
2530 1| gőzparipánk riadozva horkant. ~Éjfél-szemedbe elmerülök busan,~nézem tej-arcod
2531 1| szén-fürtödön borongva száll át~éjféle néma bánatomnak. ~Most félve,
2532 14| virraszt a szélvészes, bús éjfelen.~Ma itt vagyok vaskapcsos
2533 13| fekete ördögök kinoztak,~éjfélhajú, éjfélszemű leányok,~de
2534 14| elhalt a kedvem, életórám~éjfélre jár. ~Estenden elcsüggedve
2535 13| ott lebegjen~az én komor, éjfélsötét szerelmem,~és lássa sápadt,
2536 13| ördögök kinoztak,~éjfélhajú, éjfélszemű leányok,~de eljövünk mi,
2537 2| a lányt.~A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még,~és megvirrad,
2538 14| gyászruhás, halvány leány,~te éjhajú, te reszketeg. ~Szivem minden
2539 4| bujdosó királyfi, csendes éji-herceg,~aki minden kedves kincsét
2540 14| kezükbe vették~a zöld-ruhás, éjjel-szemű hurik. ~1905 ~ ~
2541 12| csöndesen ragyog~a langyos őszi~éjjelbe, mely a hideget előzi,~kimondhatatlan
2542 3| cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,~tengert iszunk s szomjunknak
2543 12| ki lenne az, ki száguld éjjelente~a lámpa fényénél a végtelenbe,~
2544 7| bánatoktól bong a beteg éj:~az éjjeliszekrényünkön alusznak,~és hallgatásuk
2545 13| ez, mely a halálnál,~az éjjelnél is titkosabb titok.~Valaki
2546 13| a papod vagyok s te az éjkirálynő.~ Fekete Vénusz. ~Bánatom
2547 7| álmokat lop,~s sötét szeme az éjnél feketébb. ~Szeretem a tápláló
2548 1| vet véglobot. ~Nem látok. Éjpalástba jő a vég.~Kihúnyt szemekkel
2549 8| Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek:
2550 9| végtelent véres hajjal futom.~Az éjszakai, vad előadást már~mondd,
2551 14| érdekes egyén vagyok! ~Az éjszakákat átvirrasztom,~s csak három
2552 14| vágyok hosszú kínos éjjel~az éjszakáknak kóbor rémivel,~hogy rám
2553 2| Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon~párnáimon oly egyedül sirok.~
2554 7| ember ballag csöndesen,~az éjszakától megveretve,~s viszi-viszi
2555 1| váltják romok. ~Hajunk ma éjszin, mint a holló,~ holnapra
2556 13| az égbolt,~harmatkönyűket ejt a föld.~S gondolkozom: való-e
2557 14| ismerém meg édes ajkad?~Mért ejte meg a csábos óra?~Mért rántasz
2558 4| melyet kedvvel, gyakorta ejtett,~és lehelete a bitang ruhán.~ ~
2559 12| mindent felejtő, mindent porba ejtő~henyélők,~kiknek kezéből
2560 7| kell rá gyöngy, egy könnyet ejts. ~Pléhkoszorú,~azt gondoltam,
2561 10| az élet felé,~s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. ~Nem
2562 3| kulcsot,~ lábadra ejtve ráncos homlokom.~Lassú nekem
2563 12| Szánts tollam, villogó~eke te. ~11. Lengyel táncosnő ~
2564 8| bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó, béke,~
2565 13| pipát,~s főtök díszelgve ékesíti~a hőssíron nyílott virág. ~
2566 14| rég eltűnt betűkön~egy ékezet. ~* ~Emlékezet,~hajszolsz
2567 12| mint egy ereklye,~s rá ékírással van karcolva ritka,~egyetlen
2568 12| szemekkel és tág orrlikakkal~ekkép kiáltott: "Ez reakció!"~ ~
2569 12| drága, szép nő,~és rajt egy ékkő~behintve fénnyel ezt a tiszta
2570 9| vagy. ~ Otthon pedig eközben~házunkra szállt a Rém. Egész
2571 9| ottan,~ arany-tüzekkel ékszeres az égbolt,~csak én nem égek
2572 12| megannyi dús, tündöklő ékszerét.~Vízcsöpp iramlik egy kövér
2573 1| a ház asszonyáról,~hogy él-e, vagy pihen sírjába távol?~
2574 9| vándorember.~El innen, el-el, messze, édes álom,~és élni
2575 9| enyhe abrosz,~melyen szemem el-elkalandoz?~És bűn-e ez a~nyugalom,~
2576 9| kedve már hunyóba,~szeretnék el-kivándorolni innen,~hogy még lehetne
2577 9| szélinél,~bús jaj-sziget,~el-nem-fogyó,~fanyar, hideg,~mérges bogyó,~
2578 13| kit szerettünk;~szerdán eladtuk szűzi lelkünk;~henyéltünk
2579 6| akkor történt meg a csoda.~Elaggott a föld s perc alatt~megőszült
2580 7| lefelé ment,~pihenni vágyó, elalélt, szegény szent,~ki elvetette
2581 1| míg végre a halál karján elalélunk~s fáradt szemeinknek a zűrzavar
2582 9| s én, ki figyeltem rá, elalélva, könnyekre fakadva~csókoltam
2583 1| udvartoknak alján~sokszor elálmodozátok estve. ~Búsan daloltad népdalainkat
2584 2| áhitatra kondít a harang,~elálmodozom a búgó harangon. ~Hogy szól
2585 14| Rágondolok Kunapéra. ~* ~Vágyaim elálmosodnak,~elmosódnak. ~* ~A bankra
2586 7| lesz,~egy sárga délután~elalszik szivarom~s kinyílik néma
2587 12| fal felé fordulsz. Megint elalszol.~ ~
2588 13| ősszel, szőke naplementnél~elaltatunk, bár minket nem szerettél,~
2589 13| is. ~Most már nem tudok elaludni, de ébren lenni sem,~félek
2590 12| szundítás ~Egy könyvvel elaludtam, elfeledtem~kitenni a kezemből,
2591 12| táncol, uszik,~majd álmos és elaluszik,~röpül az álmai egében,~
2592 13| lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás előtt az emberekre. ~De
2593 12| testvéreiddel~élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család. ~Családtalanok
2594 8| akár a rongy,~tejadó mellük elapadt,~könnyes szemük kiszáradott,~
2595 12| mi volt, a kincs, arany,~elásta, és most a határtalan,~mély
2596 2| fátyolos szivedbe,~szeressenek elátkozott szivünkér.~Általkarolom
2597 14| sietve, s hagyd el~az emberek elátkozottját! ~1905 ~ ~
2598 1| Aztán, midőn a sok ivó elázik,~s az asztalok alatt horkol
2599 1| fáradt szemem lecsuklik,~elbágyadok és meg se moccanok.~S a
2600 1| sötét ugarba~ olykor elballag egy szikár legény,~izmos,
2601 9| éhesen rajongva. ~Jaj, elbeszélni nem tudtam, mi nékem -~
2602 12| darabra törtelek, te tág,~elbírhatatlanul-zavart világ.~Jobb is nekem nem
2603 9| fejeden botorkál a kezem,~de elbocsátalak s úgy érezem,~hogy a tigrisek
2604 1| mi mákonyával már elbóditott;~setét sikátoron befutsz
2605 8| fájdalommal,~elbóduló szavakkal,~elbődülő haraggal. ~Mert jaj, nem
2606 8| ma.~Ordító fájdalommal,~elbóduló szavakkal,~elbődülő haraggal. ~
2607 14| bolond,~ki titkok útvesztőjén elbolyong? ~Nincs válasz erre, ám
2608 13| síri fantom -~százszor elbolyongtam.~Napsütésbe, déli tűzben~
2609 13| drágalátos kirakat.~Előtte búsan elborongok:~uj bonbonok, sajt - frissike, -~
2610 2| éjbe~künn a csengő.~A díván elbújik félve.~Szundít a karosszék.~
2611 2| csenddel. ~A házak: ~Mi is elbújunk a homályos égbe,~és összeszorulunk,
2612 9| elégetett,~mély bánatát az elbukónak, ki majdnem hogy elégedett. ~
2613 2| modern szalonkabátban,~ki elbukott a szerelem csatáján. ~Úgy
2614 13| hálózatát,~hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,~födjön a lomb. ~Kegyes
2615 2| tollak, össze-vissza,~az élceit ki sem veszi zokon.~Vén
2616 13| szomorú.~Fáradt szánk fanyar élcre torzul,~olykor kortyintunk
2617 1| mikor mindenki ágyba tér,~s elcsendesül a lármás utca, tér,~őrült
2618 13| leányok,~de eljövünk mi, s elcsitul az átok.~Egy szőke ősszel,
2619 1| Álmodom talán?~Látom magam és elcsodálkozom,~minden tagom oly kézzel
2620 14| torzult gyermekorcád,~s elcsügged erre vakmerész dalom!~Úgy
2621 4| életem unalma,~rángasd tovább elcsüggedt vonatom,~rángasd, ringasd
2622 14| életórám~éjfélre jár. ~Estenden elcsüggedve fekszem,~reggel sötéten
2623 14| Azontúl is hyperacid.) ~* ~Éld át azonmód, mit a sors hoz:~
2624 8| tudnak egész idegennek.~Mit eldalolok, az a bánat~könnyekbe borít
2625 12| Pál,~s így véle ő békésen éldegél.~Örök szerelme nem is fogy
2626 12| egy nékik és nekünk, ~kik eldobáltunk minden harci vértet,~nem
2627 14| Ez itt az a vita, min~eldől majd a vitamin. ~* ~Ez Káin~
2628 14| sikátor ósdi útjain,~sírhalmok eldőlt oszlopi között,~égő tivornya
2629 14| felkeltem a friss napnál is elébb,~és reszketőn, mint aki
2630 1| csak!~Kitártam a szivem elébetek,~mindég imádtam azt, mi
2631 1| rózsafénybe tündökölve,~derült elébük egy szelíd vidék,~ezüst
2632 1| közönnyel~csupán az észnek fénye éledez,~egykor mosolygott, sírt,
2633 13| udvarold,~öreg barát, de tűzzel éledj,~és vess a csontvázamra
2634 9| aludtak és egy új kor lelke éledt,~mi rongyos éhesek, lovagjai
2635 2| elefántcsont ujja~a fekete-fehér elefántcsonton.~És elfelejti, próbálgatja
2636 14| Tréfák ~Azt mondod, hogy elegáns,~de bókodnak fele gáncs. ~* ~
2637 13| andalog.~Előbb azonban biccent elegánsan,~és fekete nyakkendőjébe
2638 12| kanóc - lobogj velük örökre~elégedetlenség szent olaján. ~2 ~Nem vagy
2639 9| elbukónak, ki majdnem hogy elégedett. ~Jaj, életem édes regényét
2640 12| kisebbség, szívós és kemény, ~elégedettek hangos lelki vádja,~íratlan,
2641 9| forradalmat, a lázat, mely elégetett,~mély bánatát az elbukónak,
2642 12| Szeptember elején~A hoszú, néma, mozdulatlan
2643 1| hallom e csend, e mulás elejét. ~Némán haladok... De a
2644 12| Babrálsz vele. Megúnod és elejted.~Olykor egy-egy zajt hallasz
2645 1| sokan nehéz puskájukat elejték,~és vért iszik a mész-fehér
2646 12| semmiről~Amit ma tartok, azt elejtem,~amit ma tudtam, elfelejtem,~
2647 7| felejteni,~jó volna most mindent elejteni,~leszállani,~s a harc után,~
2648 1| lábbújjhegyen jő nézni erre,~hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.~ ~
2649 1| zordan, ~és értetek ma is élek-halok...~ó, csillagok, szépséges
2650 4| Csábítva gyulladott a lámpa~az elektromos éjszakába,~sok lámpa, gyertya,
2651 9| Áldott cigány-időm, áldott elektromosság,~mely mostan is hullasz,
2652 2| férfi szól: ~És most megint elémbe jő -~egy pillanatra - régi
2653 13| korán,~a szürkülő lépcsőn elémbotolt,~vígan söpört, súrolt, törölgetett,~
2654 14| Haragszik az Isten... Zúgnak az elemek;~érckardjuk szikrát hány
2655 14| ki a pénzed, szegénykém,~elengedem hálából a felét én. ~1905 ~ ~
2656 13| születésnél és perpatvaroknál~elengedhetetlen nemtő a vicéné,~s szükség
2657 9| Szülőföldemnek bús határa, hajh,~elér-e még a bánat és sohaj? ~Mert
2658 9| Közelbe vannak. Szinte mind elérem~a régi rejtélyt az ég peremén.~
2659 14| Amit elérni sose bír csók:~eléri néha egy bibircsók. ~Találós
2660 14| est disputandum... ~Amit elérni sose bír csók:~eléri néha
2661 8| szomorítsam?~Van mindig elég eleségem.~Van kertem, a kertre rogyó
2662 1| a fejem zúg,~szaggatja élesen a fájdalom,~hogy mindenik
2663 1| Ó feleljetek!~Élesszetek tüzet a tárna öblén,~hol
2664 14| már lantom is feledtem én.~Élesztgetém elhalt szerelmem,~uj hont
2665 13| lehelleted is büszke fagy! ~Az élet-szirmok keblüket bezárják...~Ó,
2666 9| innen,~hogy még lehetne az életbe hinnem.~Egy asszonnyal,
2667 12| roppant ábrándot kivánja,~az életébe nem volt soha semmi,~mostan
2668 13| szem és szív. Emberek. ~Elétek tesszük szó helyett a tettünk,~
2669 7| Testvértelen és bánatos a költő~az életek, a szívek alkuján.~És néha,
2670 12| elmerüljek, elterüljek,~az idegen életekben.~Már futottam is a lépcsőn~
2671 14| lesz a lét.~Később, hogy életembe vaksötét folyt,~s nem leltem
2672 13| Velence, déli harangszó~Az életemen érlelő tüzek.~Most itt a
2673 9| a jó szerelem vagy,~az életemmel járkálsz, ha velem vagy,~
2674 4| de messze voltam. Messze életemtül,~pálmaligetemtől, ahol bú
2675 13| Töprengve gondolkodtam életéről,~kis barna arca, búbos kontya,
2676 12| megvárja, míg~az ételét eléteszik,~akkor eszik,~aztán, hogy
2677 7| Csöndes, ünnepi óda az élethez~Nagy vagy, te föld, te víz,
2678 14| lánguszállyal rőten elrobog,~hol az életkapu s a sírtorok? ~Kérdem remegve
2679 1| a mindennapos,~a szürke életnek komédiája -~tekintsetek
2680 14| letörte már,~elhalt a kedvem, életórám~éjfélre jár. ~Estenden elcsüggedve
2681 13| föld, s elhagyja hűtlen~az életosztó fény-napot,~és azt hiszi,
2682 12| Életre-halálra~Mint aki búcsúzik, beszélni~
2683 13| ki meri őt dícsérni,~ki élettani bábként látja mindünk~üvegerünkben
2684 8| Isten~őket sokféle jóval,~élettel, hosszú-hosszú~évekkel,
2685 1| visszaadja,~ borús vagy és élettelen. ~Özvegy magányba sírsz
2686 10| régi tanítványok,~elmúlt életükre emlékezve, lassan~leveszik
2687 3| kezünk,~bizonytalan habokban, életünkben~ alélva és őrjöngve
2688 3| hófehér mezőin~ az életünktől borzadozunk által,~az egyik
2689 4| nászra jött a gyász~és elfagyott a kacagás,~és a legtáncosabb
2690 2| beteg poéta.~Ha egyet nézek, elfakul a fény~és ferdül a nap,
2691 1| hogyha majd~egyszer letörve, elfakulva,~ az aggkor nyugalomra
2692 1| paparcra s tompán megremegve~elfáradottan, sírva nyögte: "Békét!"~ ~
2693 14| gyenge nő, ~és ekkor érzem, elfed az enyészet. ~1905 ~ ~
2694 14| zsibong köröttem,~felszállok, elfedem bús arcomat.~A honi szó
2695 4| alkonyégbül,~keserű szám is elfehérül,~és vér hörög a trombitán.~ ~
2696 14| szelence.~Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,~Velence? ~10 ~Én jártam
2697 1| szivemben~ egy ősi, elfeledt rege,~oly egyszerű, oly
2698 2| születtem,~és megtanulta, elfeledte csendben.~Jaj, mennyi vágy
2699 12| de mert álmodba mindezt elfeledted,~oly frissen-új ködös a
2700 13| kőrengetegben élek csendbe, elfeledten,~s boldogan rovom az utcát
2701 10| Szegények~Te elfelejted, hogy délben mit ettél,~
2702 10| beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.~Megkopva és őszen bandukol
2703 9| ajándékkönyvet odatesz.~De elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~és azt
2704 1| Hogy később mindörökre elfelejtsük. ~Mi ez a rejtély?...~
2705 12| kit a halál-arc~rémétől elföd egy víg~álarc,~ó jó zene
2706 14| törvén,~s gyerekkedélyem elfödé az éj... ~1905 ~ ~
2707 12| Utókor?~Megyünk az úton s elfödi nyomunk a~futó por. ~24.
2708 1| vérkönyűt folyat. ~Nagy bánatát elfödte a nagy éjjel,~ s jól
2709 9| nézünk. Már a rosszat is~úgy elfogadnánk, mint ami mienk,~csak megmaradna
2710 14| tud zongorázni,~szerényen elfogódva, mint a kezdő~fiúcska, ki
2711 1| egy csoportba,~ mint elfogott, nemes vadállatok,~s birkóznak
2712 14| sírtól, s tűzzel csókolunk. ~Elfogyni, égni hajt az ősi törvény,~
2713 10| mind-mind itt maradna~vigyázva elfogyó életem hideg~vigyorral,
2714 1| bohócruhába öltözöm.~S elfojtom értetek, dacolva,~ eget-kivánó
2715 9| egészek. ~Nem emlékek, nem elfolyó,~halotti-tompa árnyak,~félig-nyitott
2716 2| csikorgatjuk és nem beszélünk,~elfordítjuk fejünk... ~ Úgy
2717 3| megtelik. ~És reszketünk, ha elfújjuk a gyertyát,~ és
2718 1| lázadozva, sírva,~nevetve s elfuladva küszködünk mi,~a látszat-életnek
2719 1| zongoráz. ~S e kábulatban, elfuló örömben~rezegni érzem az
2720 1| rózsás lugas, dalos berek,~én elfutok sötét szobámba...~Engedjetek,
2721 2| naftalin-szag. ~Ilyenkor elfutottam a szobámba~az orvosságos-üvegek
2722 12| iramlik egy kövér bogyóról,~és elgurul, akár a brilliáns.~A pompa
2723 14| Szabadkát.~Mióta labdám elgurult itt,~nem ér az élet egy
2724 9| messziről jön,~kicsit lehúnytam elgyötört szemem. ~De nem pihentem.
2725 14| kupát.~Majd néztem árván, elgyötörve,~mint győz a nyegle bárgyuság.~
2726 13| soha. ~Száguld a föld, s elhagyja hűtlen~az életosztó fény-napot,~
2727 10| vagy s feledékeny. ~Ugy elhagyod élményeid, mint kiolvasott~
2728 13| bánatomban Ön megértett,~tudja, elhagyom a kedvest,~őt, a szőkét,
2729 2| a pipacs és az iszalag,~elhagyta mind, most sír magában,~
2730 8| szelíd, te tiszta,~ elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.~
2731 8| elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.~Most úgy idézlek, mint
2732 1| menekül tova szótlan a vándor~elhagyva lakát remegőn, hidegen.~
2733 9| bejutottam a kerti utakra,~s elhajigált labdák, karikák tetemébe
2734 4| mint ki életét is sírva elhajítja.~A szemembe lomha, langyos
2735 1| nevetve,~mint a vasút-jegyed elhajítod!~
2736 9| nesz,~az álma mély.~Hol elhajolt~lenn a palánk,~úgy leng
2737 10| Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez,~ki orvos vidéken~
2738 1| ködöt,~bámulsz utána, amint elhalad,~s egyszer megáll az ablakod
2739 9| tartott. De a szívem, az elhalaványult,~mert a virágai közt rég-porladozó
2740 14| Korán ledőlsz a sírba."~Elhalni lassan! ~Tüdőm úgy éget~
2741 9| tűzfalon~a fényedet~oly elhalón~veted, hogy ott~alig tenyész,~
2742 10| uram, nincs, aki védjen,~elhaltak fiaim,~leányaim, kedves
2743 9| halál, szíj. Éji őrmenet. ~Elhangzik a dobaja. Semmi más.~Egy
2744 10| És szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,~kedves főket, jó aggok
2745 9| legyen a kard.~Van még néhány elhányt és csonka holmi,~ egy
2746 2| mosolyog.~Maró fogunk az undort elharapja,~s gőggel emeljük a fejünk
2747 13| újsághulladékot,~vagy egy elhasznált villamosjegyet.~De amint
2748 9| vidám napon.~És a szobánkba elhatott a harsány,~pogány zsivaj.
2749 8| Édesanyám, minek szültél?~Elhervadtál, megőszültél~hiába.~ ~
2750 12| majd~itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.~Kiáltsatok együtt,~
2751 12| kitartja s ő egészen~"eszméinek élhet". De mégse boldog.~A termetét
2752 7| helyet,~hol meghúzódhatom és élhetek.~ ~
2753 14| hallhatatlan nagyság. Mária~az élhetetlen jóság. Mária~az emberi nemesség.
2754 14| csendes, lombos otthonát,~hol élhetett vón boldogan tovább,~de
2755 13| vagyok és te vagy ott.~Most elhiszem,~most már tudom, hogy meghalok. ~
2756 4| fejét az éjbe betemesse,~és elhitesse, hogy még most se sejti. ~
2757 9| holdvilág,~mely alig égsz,~s elhiteted,~mi nem-való,~az életet,~
2758 1| deret,~az elmulás havát, mi elhív...~Engedjetek, engedjetek! ~
2759 14| munka hősét~dörgő szavaddal elhivod. ~Te fenn a csillagoknak
2760 9| papírban,~s féltem, hogy elhull a szavak virága.~Nem is
2761 14| közvetlen impulzust az oly korán elhunyt~Reviczky tragikus sorsa
2762 14| hajt-e lelked kedvesedhez~elhúzni az ő bús dalát? ~Édes, nyugodt
2763 9| mély vagy immár, hogy a nép elhúzódik előled,~a végtelent sejdíti
2764 14| dús szőlője mellett,~hol elhuzódott háza kertfala.~Reásütött
2765 13| eldobott, s kevély~száját elhúzva kacagott, s a roppant~időben
2766 2| szived,~és hogyha szavad néha elijed,~előtted szellemek és árnyak
2767 14| nincs nagy ok.~De mégis, ó, elismered te,~hogy érdekes egyén vagyok! ~
2768 1| öl és agyat butít.~Velök elissza a szegény diák~jó özvegy
2769 7| Nem szabad feledni~Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,~
2770 14| Gyulai úr - lári-fári -~éljen báró Fejérváry! ~1905 ~ ~
2771 13| Őket mindenki megszoká:~hát éljenek mind, mind soká! ~1906 ~ ~
2772 9| nak. ~Ti meg, jó lelkek, éljetek,~már nem lehetek véletek,~
2773 14| Műveltebbeknek) ~"...Ha rózsám eljönne~az ekét tartani." ~Folytatás: ~"
2774 13| Ó, újra-születő~Igazság!~Eljössz ma is és összejárod~az enyhe,
2775 14| árva énekem. ~Költészet, eljöttem tehozzád!~Véremmel írom
2776 13| fújja. ~Hogy várjam azt, ki eljövend,~egy lány, vagy nem tudom
2777 13| éjfélszemű leányok,~de eljövünk mi, s elcsitul az átok.~
2778 14| Kitörölve könnyünk~ Éljük a világunk. ~Csak reggel
2779 7| szarvasbőrrel, s enyves~szemetek elkalandoz a magasban, ~ahol a nap
2780 9| jeleket, s különös vezetőim~elkalaúzoltak, hova már a madár se röpülhet. ~
2781 13| les a semmi,~ha állok - elkap a hurok,~ha szállok - a
2782 14| mint egy tüzes kerék,~s elkápráztatta könnyező szemét,~perzselte
2783 1| hévvel ragadta~ egy elképzelt szerelmi csiny. ~Nem győzni
2784 9| és szánva tisztelettel, elkerül.~Nincs is sehol számomra
2785 9| ringok a versem ütemén~míg elkészül e költemény. ~A kerten,~
2786 8| őt. Megölték.~Nagyhangon elkiáltom~világnak, embereknek,~hegyeknek
2787 14| át,~s hideg sírodba én is elkísérlek -~Jó éjszakát! ~Megigazitom
2788 12| nem verekszem.~Jobb volna elköszönni: jó éjt,~s eldobni ezt a
2789 9| Hogy hallgattok. A múltnak elköszönve~csak én zenélek itt, a mély
2790 7| alja. ~Zsákutca tövében~elkondul a léptem~búsan. ~Az éjszaka
2791 4| voltak a fán kusza rendben~az elkopott arany diók,~a bús, üres
2792 12| fölnézni rája.~De néha este ellágyult, megolvadt,~nyitotta nékünk
2793 2| az ó szobán s fülledten ellebeg,~és fáj a zongora (ah, fáj
2794 12| zafir-~szemed s csodásan ellebegtél,~mint a zefir.~Azóta lelkem
2795 14| karom. ~2 ~Küzdtem sokáig ellened,~te gyászruhás, halvány
2796 7| a testvértelen magányba elleng,~elmegy ő is, ahogy minden
2797 1| Tündérruhákba jönnek, aztán~ ellengenek szivünk felett. ~Egy szép
2798 10| beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,~mert gazdag vagy
2799 9| eszelős~rendben tovább a fák.~Ellenségesen, érthetetlenül~lesnek ki,
2800 12| bírói tábla,~örök, hatalmas ellenvélemény. ~3 ~Kellesz te még, vijjogni,
2801 9| és szájamat veri.~Azonnal ellep.~ ~
2802 1| fényük gyéren adják,~te ellesed az alvók gondolatját,~
2803 9| unottan, sírva viszolyog,~ellökve a findzsát, a jó tejet,~
2804 9| szorongó éji órán mindörökre ellopom.~S megriadva kémlelődöm,
2805 2| halálban omlik el a titka. ~Ha elmarad, virrasztva sírok éjjel. ~
2806 1| a határ felé megyünk és~elmaradoznak a kedves arcok. ~Egyszerre
2807 14| nem érti szív, nem érti elme sem,~hogy mint szeretlek,
2808 12| apostol,~nem zagyva keletnek elmebetegje,~fönséges írótárs,~együtt
2809 14| senki még le,~mert hogyha elmégysz, eltemetnek - élve. ~Ó,
2810 2| szegény~egyűgyű énekét. ~Ha elmehetnék innen messze tájra,~igen,
2811 14| anyám, csókolj, hisz úgyis elmék,~hogy üldözött és száműzött
2812 14| volt,~ Mint a tied.~Elmélkedénk, merengénk:~ "A vég
2813 10| estnek lámpafénye hív komoly elmélkedésre,~s megkérdezem magamtól,
2814 14| érzet!"~S mélázva könnyezek,~elmélve könnyezek. ~Akkorra már
2815 9| hallgatom,~és azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az
2816 12| Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen~a vendég.~Egy tárgyat
2817 1| honából.~E honba térnek, kik elmennek innen~egy misztikus, dicső
2818 4| szembeültem.~Ma nem merek elmenni hozzád,~holt kertbe bolygok
2819 12| a szobalánya száját,~és elmenőben is mindenkoron~a szobalánynak
2820 12| haldoklókkal csókolóztam,~az elmenőkkel cimboráltam,~izzadt hajuk
2821 7| és gonddal nézek minden elmenőre.~Ó életem, enyém. ~Golyózáporban
2822 7| villamos-megálló.~De én gyakran elmentem volna hozzá,~hogy lelkemet
2823 10| feledékeny. ~Ugy elhagyod élményeid, mint kiolvasott~újságaid
2824 1| a váró tinta, toll.~S én elmerengek, tollam messze dobva,~s
2825 13| pénztárnál a kisasszony~elmerengett, szembe vélem,~bú honolt
2826 2| csöndes sirásom benne elmerül,~mint holt madár a tenger
2827 12| kóboroljak, megfürödjek,~elmerüljek, elterüljek,~az idegen életekben.~
2828 1| horkant. ~Éjfél-szemedbe elmerülök busan,~nézem tej-arcod rózsa-virágait,~
2829 12| korlátokra dőlve~dicsérgetik az elmés rendezőt. ~Malmő ~Malmő.~
2830 2| lábuk,~az életed szelíden elmesélem,~hogy megriadjanak és tág
2831 14| Szerelem ~Érted nyakam, erem is elmesem:~nem érti szív, nem érti
2832 9| és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét,~múltán az ifjúságnak
2833 9| 1914~ Siessünk,~hogy elmondhassunk mindent, ami kell még.~Vén
2834 4| jártam, merre mentem?~Ha elmondhatnám azt tinektek.~Violafényű
2835 10| nők, rokonaim.~Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok
2836 10| maradnék tétovázva,~talán hogy elmondjam ezt nekik.~Mégsem beszélek,
2837 1| fejébe szállt a vágy bora~s elmondta néked azt a titkot,~
2838 14| nemtőm! ~Az úrhoz száll imám~elmondva néki,~mi vagy nekem te -~
2839 14| Vágyaim elálmosodnak,~elmosódnak. ~* ~A bankra rátenyereltem,~
2840 2| lát a szobába senkit,~és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,~
2841 1| időt,~mert ami itt a létben elmulandó,~tisztább alakba az már
2842 1| itt van: csonka, tört~s az elmulásnak halvány áldozatja,~amelyre
2843 1| és mégsem érzed gyászos elmulásod.~Le, térdre, férgek, - mert
2844 1| a természetet, mint vál elmulásra,~minden egyes ősszel lassan
2845 1| sötét betű vigasztal. ~Az elmulással így tusakszom,~ kezembe
2846 1| tökéletest.~Mert minden, ami elmulott, egész~és minden, ami itt
2847 13| Naenia~Most semmi sincsen. Elmúlott a líra.~És rendbe látom
2848 12| negyvenéves...~Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,~egyszer fölébredsz
2849 13| hallgatag:~Mi lenne, hogyha élne kisöcsém most~s én ott feküdnék
2850 12| keményen,~mintha mindig köztük élnék,~titkaik, emlékeik közt.~
2851 7| könnyem érte~mennyi folyt. ~Elnémuljak, fölsikoltsak?~Ennyi volt
2852 8| ember utamba lép,~hallok sok elnémult, csodás szót,~s úgy zeng,
2853 12| ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e ők is, kiket szeretnek,~
2854 13| lehet, csak játszani,~és élni-halni nem, csak játszani.~Lakója
2855 14| ha őt emelnők,~lehetne elnök. ~* ~Ez többet ér,~mint
2856 1| bőszen ront előre,~és este elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt,
2857 12| arcomat kezembe rejtem,~s elnyúlok az üres sötétben,~a mélyen-áramló
2858 13| gerincünk összeroppan,~míg végre elnyűtten, megrothadottan~visz el
2859 1| szobor-alapzatok alatt~mozgunk, eszünk, elnyűve testerőnket,~kapkodva a
2860 9| futom.~Az éjszakai, vad előadást már~mondd, láttad-e s tudod,
2861 12| lengett a báléj,~künn az előcsarnok fényárban úszott,~a házigazda
2862 1| aranyhajad fojtó Niagarája~elönti sápadt főm s fejem felett~
2863 13| szikralángban éghet ágyunk,~nyujtozó élőhalottak~mért szaladjunk, mire vágyjunk? ~
2864 14| Csacsi rímek~Előhang, melyben a költő igazolja
2865 3| esztelen,~mi Mágusok vagyunk, Előidézők,~ és korcsolyázunk
2866 1| illata. ~A jó gazdasszony előjő -~a szíves mosoly maga -~
2867 1| Riad az ember, reszket és előjön,~és szívdobogva néz ki a
2868 2| Figyelnek. ~Csak képek.~Az élőkéi mind barnák s nevetnek.~
2869 13| konyhalétől még mindíg csöpögve~előkerült a jutányos vicéné,~s a pásztoróra
2870 14| kivánni a halálát?~S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,~
2871 9| immár, hogy a nép elhúzódik előled,~a végtelent sejdíti meg
2872 1| visszatér a régi ihlet,~eltűn előlem, ami gyenge, színlett,~s
2873 12| légi szavakból.~Kezdjetek előlről építeni, költők,~légvár
2874 14| ágyára dől a bús maga,~eloltja csendesen a lámpát,~s rádől
2875 14| ingadozva hátradől e fej,~s az elomló test végső reszketéssel~
2876 13| menjünk vihar lépéssel még előrébb -~hahó, hahó, a fergeteg
2877 2| asztalra könyökölve,~feje előrebillen hallgatag.~Oly idegen így.
2878 13| temetőn,~ki tragikus pózzal előregörbed,~és a síromra bámul könnyezőn. ~
2879 4| sűrű hajadat,~és gőgösen előrehajtanak? ~Sokszor meg mintha koporsó
2880 13| szél visit,~kriptánk felé~előrelépek egy kicsit. ~Nyugodtan járulok
2881 8| hátrálni nem tud s nem előremenni. ~Önroncsain bús diadallal
2882 12| figyeltem én,~kiváncsian, nyakam előrenyújtva,~mint a tanítvány, ahogy
2883 13| de ő a fogason maradt,~az előszoba fogasán volt~ez a kalap,~
2884 13| gondolatból, mely mindig előtör.~Bár ín szakad és kedv éle
2885 13| Bámulunk csüggedéssel,~előttetek meging a gyenge fő,~s nézünk,
2886 12| éjjelbe, mely a hideget előzi,~kimondhatatlan messze s
2887 12| meghülök", amikor~önzésem is előzve: "meghűlsz",~már te kimondtad. ~
2888 13| és reggel három óra tájba~elpattan a bús éji lámpa,~s a tarka
2889 14| parazolt,~mely annyi fényt elpazarolt. ~* ~Válasz egy olasz leánynak ~
2890 14| Nem múló szókkal, melyek elperegnek,~nem hulló dísszel, gyászolunk
2891 1| kavargó, büszke Pest!~Ha elpihensz, s fáradva halkal~leszáll
2892 14| gyúlt a mécses, s a ház elpihent. ~Én padra rogytam, s a
2893 14| rózsakellem~füröszti, s elpirulsz egy szent csudán,~szép vagy,
2894 12| Halvány arca mostan~egyszerre elpirult, sötétvörös lett,~mint hogyha
2895 14| Cigánylány, cigánylány!~Elrablád eszemet,~s felgyujtottad
2896 13| Titőletek egy perc, egy óra~már elrabolja,~de én birom, s egy röpke
2897 4| percektől, mik zúgva jőnek~és elrabolják sűrű hajadat,~és gőgösen
2898 14| nekem te -~te égi! ~Ott elrebeghetem,~hogy mit kivánok,~csupán
2899 4| boldogan világít,~s futott, elrejteni szive csodáit~az égve égő,
2900 4| most maradj velem,~mert elreked alélt dalom,~ e
2901 12| dagadt ár,~ropog a jég és elreped fönn és lenn,~minthogyha
2902 14| röpke álom,~mely az idővel elrepül. ~Ránk csapsz dúló, sötét
2903 13| szálltok tovább, valami elriaszt,~visíttok a sivalkodó szelekkel,~
2904 12| ezer éve,~dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,~szép mozdulattal~
2905 14| mely lánguszállyal rőten elrobog,~hol az életkapu s a sírtorok? ~
2906 1| Egy átok~Míg én zokogva elrobogtam,~ti engemet megátkozátok.~
2907 7| Aztán csak várni - az élet elröppen -~Horatius-t olvasni, esti
2908 7| búskomor papod. ~A sírban elrohad a hús,~de te azt mondod,
2909 9| mosollyal, mint ki tudja,~hogy elrohan az élet és kacag. ~Majd
2910 1| véres. ~A kőkockákon gyorsan elrohannak,~de még soká hangzik visszhangja
2911 9| Oly messze, akár az örökre~elrohanó emlék, vagy mint a futó
2912 10| évig vagy húsz évig, aztán~elromlik a test, mely zárja hüvelyében~
2913 8| férfi, nő, agg, kisgyerek,~elromlott, szent játékszerek. ~Egymás
2914 14| Szerelmes vers ~Az életem elrongyolom,~olyan már mint egy rongy
2915 1| felől egy sírnak mélyiből,~elrúgva a követ, fényes sebekkel~
2916 4| pityergést~ hadd lássam elsápadni ajkamon. ~Gyertyát! Tüzet!
2917 4| halványuló fény-álmamér,~elsápadó fény-álmamér.~Hiába kérdtem
2918 9| hangot üt meg. Újra megüti.~Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.~ ~
2919 13| fájó s halhatatlan.~Hogy elsirassam csendesen~a zokogó szeptemberi
2920 2| szemök, síró szemök,~és elsíratják, ümmögnek szegények,~ah
2921 4| most eltemetlek, mostan elsiratlak.~ Ne félj, ne félj.
2922 1| lesz,~s legfájóbb könnyem elsirom. ~Nősz, nősz, dagadsz gyúló
2923 1| hülő keblére fekszem,~s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,~
2924 8| idők viharja,~emlékemet is elsodorja,~s nem kísér lárma, suttogó
2925 2| várjuk mind az éjszakát. ~Az elsötétített szobába bent~jár a varrógép...
2926 13| vissza sugarad!~Ha lábadozva elsötétülsz,~szerelmes szívem megszakad. ~
2927 12| lenni, mint te,~nem fáradt, elsőosztályos utas. ~Sassnitz és Trälleborg
2928 4| keletiek. ~A földi álmok lassan elsuhannak,~ búcsúzva integet
2929 13| szentek,~csendben tipegnek elsuhanva túl,~és sápatag szemmel
2930 4| hogy a tánc és a lánc mind elszakad.~Űzött szivünk sokszor szavukba
2931 14| alkalmával a mazúri~mocsaraktól elszaladt:~mivelhogy nem malícia,~
2932 14| mint ő, ki felemelte ingét~elszánt gesztussal és határozottan~
2933 4| már egy élet óta.~Kezem elszáradt koszorút fon~s az alvó gyertyát
2934 2| dob,~pillája csuklik és elszenderűl. ~Dongók zümmögnek néki
2935 1| körülállók, látván csodálva,~hogy elszivárog váló életem? ~Rothadni dugtok
2936 7| úszni, míg erőnk kitart,~elszívni a dívánon egy szivart. ~
2937 9| nehéz év jött. A beszélő elszomorodva~nézte lefolyt idejét, s
2938 13| integetnek,~kis, hallgatag, elszült csípőjű nők,~bolond legények
2939 13| hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti a fényes parkokat. ~A szellemóra
2940 14| észre,~amint szelídeden elszunnyadott. ~S távol egy ócska viskó
2941 8| gyűrűivel. Ha a láttodra félek,~eltagadom. ~Szemedbe bámulok és csellel
2942 7| hiába nézem~az éjszakát, már eltakar egészen.~Vadmacska-szemed
2943 2| kalapban.~És arcomat zokogva eltakartam.~A keze, lába oly picinyke
2944 14| Ura a végzetnek, ki ezt eltanulja,~csüggedés és kétség nem
2945 12| év előtt az emlőit akarta~eltávolítani egy divatos~sebésszel, ámde
2946 12| tétováznak még, várnak sokáig,~eltávolodnak, úgy tekintenek föl~a messze
2947 13| mered. ~Aztán karba mondjuk,~éltében áldott,~holtában is áldott,~
2948 8| Oly jó az, aki ad, s te élted odaadtad,~angyali gyilkosa
2949 1| végtelenség,~a fák, a lombok ezre eltemet.~Olykor fölém cikáznak még
2950 13| átkozom haját.~Elátkozom, eltemetem,~s fejem bilinccsel fonja
2951 4| tükör titokzatos taván,~most eltemetlek, mostan elsiratlak.~
2952 14| le,~mert hogyha elmégysz, eltemetnek - élve. ~Ó, ott helyed azok
2953 13| Bús szőke nők fognak majd eltemetni!" ~1906 ~ ~
2954 1| parázsló csókjaid~ és eltemetsz sötét hajadba. ~5 ~A végtelen
2955 8| alszik.~ Bús boldogságát eltemette rég.~Fekete csipkéin pici
2956 2| megettünk.~Kis nyári ruháim is eltemették~egy zöld ládába, ott tavaszig
2957 4| földre vág egy gúnyos ördög,~eltépi lebegő ruhámat,~karmolnak
2958 12| megfürödjek,~elmerüljek, elterüljek,~az idegen életekben.~Már
2959 2| fonadéka,~s regés kincsével elterült~a gazdag, undok anya-béka.~
2960 4| csíkja.~S ingadozva, úszva, elterülve szépen -~széttört életemnek
2961 14| vetetlen...~Eh! ki tölti éltét~ Örökös könnyekben?~
2962 1| amely zengette ajkát s élteté őt...~Boruljatok a föld
2963 7| arcunk tőle gömbölyül,~és éltető rózsás lehelletére~az élet
2964 9| melybe magány szomorog s eltéved a benne bolyongó. ~Ó, de
2965 4| Úgy járok itt, mint az eltévedett,~sorsom szemétdombján kiáltozom.~
2966 9| és élni kissé, nem ily eltiportan,~két kedvesem elül egy kis
2967 10| mozdonyvezető, és hosszan eltöpreng azon, hogy miért lett mozdonyvezető,~
2968 9| bármerre fordul életem sora,~eltörte a torkomban a kacajt,~mely
2969 2| mint egy sebet,~és csendben eltol, ha csókot adok,~és tiltva
2970 9| Látom arcodon.~Vigasztalásom eltolod fanyalgón,~s társalkodol
2971 14| szavamra senkisem felel,~eltorlaszol a látástól egy árok,~és
2972 1| vásárolt mulatság~híg kéje eltorzítja lomha arcát,~kocsikra kap
2973 1| durva tömb él,~s minden mi eltün ez árnyék-világból,~a lét
2974 1| miként~egy röpke emberélet eltünése!~Az a tudós egykor rajongva
2975 4| és a szemük rám, lopva, eltünőben~idegenül ragyog. ~Az idegenek
2976 12| szobádat~ott a sötétben. Lassan eltünődöl~ezen-azon. Fekszel, nyitott
2977 9| gőgöm,~s egy sarokba mélyen eltünődöm,~hogy vannak völgyek és
2978 13| siratom az életünket, ~az eltünőt, a lángolót. ~Egyik nap
2979 1| jőjj velem.~A nyárfasorban eltününk az éjbe."~ "Megyek,
2980 1| amíg fanyar köd száll oda,~eltűnik egy sötét kupéban~az országútak
2981 1| áll. És száll a pillanat,~eltűnnek a napok, múlik az év,~a
2982 12| sem kell, tudjuk ezt rég:~eltűnni és feküdni holtan. ~Ha félsz,
2983 4| ajakamra reszket~az életem eltűnő dallama.~Te hallgatod, mint
2984 13| írjátok a búmat letűnve,~mert eltűnök, mint a homok...~Tüzek,
2985 13| bús téli éjszakát.~Ha meg elúnta e suta merengést,~a kis
2986 14| véleménye ~Neuralgia?~Nem szabad~eluralgnia. ~Parancs ~Kobold!~dobold! ~
2987 9| kavar. ~Az élet és a felleg eluszik,~olyan bús itt.~Élő, halott
2988 14| A költő tentásüvege~Elutazás előtt Josénak ~Tisztelve
2989 7| éjen s sírok, újra sírok. ~Elutazom oda, hol sose jártam.~
2990 14| eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,~beletörődsz abba, hogy
2991 9| keres vígaszt, a valótól elűzve. ~Újra mesélt nekem ő.~
2992 13| hejehujáz egyre herdál,~elvadult a régi kerttáj,~dobban a
2993 1| vegyétek, íme, végső búcsumat!~Elvállok a világtól félve, halkan. ~
2994 10| egy~ponyvaregényt? ~Mily elvált asszony cifrázza föl~az
2995 9| a karod,~megkeserülten, elvásott örömmel~őrjöngve élni, élni
2996 12| ember az emberrel. Ez az elve.~És közbe készül a leszámolásra.~
2997 14| abbahagytam, a csókot, a munkát~elvégezed. ~* ~Emlékezet,~jaj, megszakítom
2998 1| hol a nyomor s gazdagság elvegyül,~hol a sötét, dohos, vizes
2999 12| tüzére,~de sárga árnyát elveri~a paprikák piros füzére.~
3000 10| dallamos, komoly emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa alatt
3001 4| haldoklik a bús rózsaerdő,~elvérzik a gallyon a jóság,~piros,
3002 10| De megvesztem azért, mi elveszendő,~imádtam én a legtöbbet,
3003 4| ódon,~vén bánatot egy éjjel elveszítem,~és véle együtt életem s
3004 7| a duzzadt, őszi árakon. ~Elveszni lassan, hallgatag~a sírva-síró
3005 1| hósík,~ a végtelenbe elvesző...~Árnyas hajadba ringatózik~
3006 4| a könnyük,~és gyászolom elvesztett bánatom,~ezt a nehéz és
3007 12| sérthet,~nincs semmi sem, amit elveszthetünk. ~7 ~Igen, kiáltsd ezt:
3008 9| kiáltsd ujjongva, élet.~Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm~és
3009 14| Az, akit az élet haragba elvet,~téged keres fel, s együtt
3010 12| szabadabban.~Álarcomat itten elvetem, aztán~újra felöltöm,~s
3011 12| mellem,~fölébredtem reá és elvetettem.~Ó, nemsokára csöndesen,
3012 12| tehesse tönkre.~Ifjúkorában elvett egy csunya,~kicsiny leányt
|