1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
3013 1| magasba lendül,~királyi gőgöd élvezed. ~A vajszivű könnyekre olvad,~
3014 2| esett -~vad panoráma, rémes élvezet -~sínek között és kerekek
3015 13| fönn a ködben,~hisz te elvezethetsz,~szent delejtű,~fecske lelkű~
3016 1| falába ütköztél örökkön. ~Az élvezetnek páriájaképpen~zörgő kocsik
3017 14| elmélkedett az élet titkain... ~Élvezte csöndben a szelíd magányt,~
3018 13| Siessetek nagy melletek kitárva,~élvezzük a fagy vészes éjjelét! ~
3019 12| kinézek fülkém ablakábul.~Az elvirágzott őszi kertben ül,~s tollászkodik
3020 13| válás tőled, édes,~nékem elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút,
3021 12| akkor eszik,~aztán, hogy elviszik,~iszik~piros gyümölcslevet~
3022 8| csöndből hallani alélva~ az elvonult nyár aranytrombitáit.~Ki
3023 10| megértők, megbocsátók,~elvtelen szentek,~jámbor pogányok,~
3024 14| vége, vége,~aludni térsz, s elzár a kripta-gát,~az éjszakába
3025 12| Ilona. ~Balgatag~álmaim~elzilált~lim-loma,~távoli,~szellemi~
3026 1| emlegette a halált. ~És elzokogta csendesen szegényke,~min
3027 13| homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött kalap. ~Egy légy repült
3028 14| nőemancipáció lélektana ~Nőket~emancipál~e Manci Pál~miatt. ~* ~Te
3029 13| szived~s agyad, a fényes ember-agy? ~Erős, lehetsz ily gyönge
3030 9| mint megannyi torzkép,~az ember-arcok görcsbe ránganak.~Középkorban,
3031 9| veszel örökbe,~ oly ember-ízű és oly felemás,~de ember
3032 12| mindig a tiszta~szerelem. ~Ember-jussom testvér-bilincsben~perelem. ~
3033 1| világon létezem,~a durva ember-rengetegben~ nem nyúl dijért mohó
3034 7| Papagáj, tigris közt csúf emberállat,~ kire kövér kenyérfa
3035 1| Ünnepnapon~Az emberár künn küszködik, tolong,~
3036 10| érzek.~Sajnáltam magamat, az embereket és az~állatokat is, melyek
3037 1| színesebb, miként~egy röpke emberélet eltünése!~Az a tudós egykor
3038 2| De én szeretlek, édes emberem,~az életem gyógyítja a tiédet.~
3039 1| üres feledtség~győz itt az emberész felett?~E gondolat majdnem
3040 7| s végére hajlik már emberfeletti~ nagy életem - mert
3041 9| farkasok szelíd, fehér fia,~ős embergyűlölő, kinek a léptünk~álmatlan,
3042 12| és nem nagyobb, mint:~az Emberiséget megváltani.~Csak ezt imádja.
3043 13| tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~szent szekerét, s mindenki
3044 14| reszkető, üvöltő~fönségébe sok emberöltő: -~a végtelenbe tündökölt
3045 1| el merengve,~a boltokat emberraj tölti meg. ~S míg zúg a
3046 9| szemedbe most,~mint egy emberre, mint akárki másra. ~Így
3047 12| kezet fog,~mint ember az emberrel. Ez az elve.~És közbe készül
3048 10| inga-óra dallamos, komoly emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa
3049 14| A fekete földbe!~Halott embertárs, sápadt imperátor,~bús társaid
3050 9| egyedül~vallok tinektek, emberül. ~Kit az idő új szóra költ,~
3051 1| A csata után ~Tajtékos embervért iszik a rét, az út...~Győzött
3052 12| tiltva mindég~ mint papnő emeled kezed. ~Mint szajha kínálsz
3053 2| a festett vízből hínárt emelek ki. ~Az ablakon fehért fehérre
3054 9| silbakolt az útakon.~A másik ház emeletjén szemben vélem egy ebédlő,~
3055 7| a bánatát~föl az ötödik emeletre. ~Görnyed, mint egy tehervivő,~
3056 10| a harmadik vagy negyedik emeletről~egy rózsaszín lámpa. ~Úgy
3057 9| nem visz a vonat,~csak így emelhetem rád arcomat. ~Gyermekkorom,
3058 9| tükör,~az asztal egyik lábát emelinti,~s az öblös és zöld kályha
3059 2| undort elharapja,~s gőggel emeljük a fejünk magasra,~mi hóhérok,
3060 14| tűzhalálba,~érezte, bukni fog, s emelkedett.~Ment a halálba, mind felebb
3061 8| költők, akik távol innen~emelkedtek az Isten szívihez,~mi földön
3062 14| gyülésen ~Delnők,~ha őt emelnők,~lehetne elnök. ~* ~Ez többet
3063 1| fehér vizet okádnak,~mig az emelt, magas sikon~blazirtan áll
3064 12| máris vezették.~Viharosan emelték a bitóra,~föl-föl a magasba.
3065 7| Dinnyék szaga szálldos~és émelyeg álmos~lázzal. ~Vad illat
3066 7| szék,~s éreztem szájamban émelyegve~ a pezsgő s a nyúl kövér
3067 4| ólmos nehezék,~ha cepelem émelygő testemet,~mint szabadult
3068 9| Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~forró zavart, ezt a balog
3069 10| köszönve ennek, mosolyogva emerre,~igen szórakozottan. ~De
3070 13| Végrendelet~Odaadom a gyomromat,~emésszetek,~odaadom a szememet,~hogy
3071 2| sötétlő pince lenn.~A ház emészt pihenve, nesztelen,~öreganyó
3072 4| akárhová megyek.~A föld emészti délutáni álmát.~Alföldi
3073 8| vergődött új hazába -~szegény emigráns - rozoga dereglyén.~És sírt,
3074 9| Szultán hallgatta az árva Emigránst.~Mennyi nehéz év jött. A
3075 13| Emilia~1 ~Én nem tudom, hogy mért,
3076 1| gyönyörsikolyba~szelíden emlegette a halált. ~És elzokogta
3077 8| lábadhoz öntöm,~s hívom emléked, mely ma újra néma.~Szóljon
3078 10| haraggal,~és összetöri az emlékedet,~téged. ~Ne hazudj.~Ne halj
3079 8| mint bús gyerekkorom emlékei,~hogy álmosan gondoltam
3080 4| gyerekcipődet,~játékaid, poros emlékeid,~és kérdelek, nem integetsz
3081 12| mindig köztük élnék,~titkaik, emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~
3082 14| kupák zenéje,~ha látom az emlékeimbe Varsót. ~12 ~A vágy örökre
3083 9| kérdezem a tűzbe robogók közt~emlékeimtől: jaj, csak ez az élet?~Eszembe
3084 9| szemét, csak bánat és szemét.~Emlékeinknek lombja is szemét. ~Cél nélkül
3085 9| életére gondol tán, lyukas~emlékeit csörgetve a kezében,~s olyan,
3086 7| gondolkoznak~régi, rút~emlékeken. ~Egy se tudja,~hogy mi
3087 9| nem csitult bánatommal,~emlékeket vetek föl megmozduló botommal,~
3088 14| azonban ezen apró~dalokat az ő emlékének szentelni - talán nem is
3089 14| egekből~ e nap emlékére,~ragyogó ruhában volt apraja-nagyja,~
3090 1| bámult...~ Úgy-e tükör, emlékezel? ~Ma várod őt. S olyan üres
3091 14| feledve szebb,~s szilaj emlékezetben~felzúg az égre kedvem,~hogy
3092 12| volt szerencséje. Halvány~emlékezetje bágyadt. Izgatott~napokon
3093 10| tanítványok,~elmúlt életükre emlékezve, lassan~leveszik kalapjuk.
3094 2| messzire fénylik ferde bábuja.~Emlékpohár, síp, gyöngy, göröggyufa.~
3095 7| ragyogj és a lelked nevessen. ~Emlékszel, édesem a játékháborúnkra,~
3096 2| szótlan emberek.~Csak erre emlékszem. Még néha arra,~hogy halt
3097 12| keresztnevükre~csak néha emlékszik. Helyükbe más van,~pár telefonszám,
3098 13| elmerengve járunk,~szivünk sok emléktől nehéz;~ami szemünkbe forr
3099 14| Minket nem siratnak.~Emlékünk kis része~ Lett egy
3100 12| magára.~Pár év előtt az emlőit akarta~eltávolítani egy
3101 1| Empire-szoba~A hófehér szobán mécsfény
3102 1| érezek,~amit csodálva hallok en-fülemmel:~az én vagyok!~ ~
3103 1| könnyharmatos,~s mellükre Themis en-jóvolta örvén~ hízott, fehér
3104 12| kölykezett. ~Ezek~a fattyaim mind énbelőlem,~pocsolnak a vérben, velőben,~
3105 2| szeressenek,~és értsék meg vívódó éneked.~Én odamegyek és megkérem
3106 1| És a halott, kit könnyel, énekekkel~a sírnak éjjeli szádjába
3107 9| éves másom, ki egykor erről énekelt. ~A férfikort, a vad kalandot,
3108 4| kertben~villanylámpáknál énekeltek.~Kávészínű, ezüst ruhában~
3109 8| borít nem egy orcát,~és énekes ifjú fiának~vall engem a
3110 2| szegény, szegény~egyűgyű énekét. ~Ha elmehetnék innen messze
3111 9| kisgyermekként égre kelt,~most éneklem húsz éves másom, ki egykor
3112 4| rettenetes középkori ballada.~Énekli egy kikiáltó. ~A kis Mariska
3113 9| ajtók!~Üvegharang! Te süket énekű! ~Hogy hallgattok. A múltnak
3114 12| apám kezét, ki engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot, mely
3115 12| melyet tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.~
3116 12| csak az üllőre ráalélni,~engedni szépen, mit se tenni,~csak
3117 1| álló~ huszéves ifjut, enmagam?~Sirok, avagy csak ámulok
3118 10| beszélnem,~oly őszintén, mint enmagamhoz a sötét szobában,~mielőtt
3119 12| erre épitek,~nagyobb bolond énnálam nincsen itt,~bölcsebb a
3120 2| hogy egyszer a fegyverével~ennen koponyáját loccsantja széjjel,~
3121 2| árnyék, ördöglámpa.~Játszom ennen-életemmel,~búvócskázom minden árnnyal,~
3122 1| rejtély, ősi sejtelem,~amit ennen-kezemmel érezek,~amit csodálva hallok
3123 4| lobogónk a földre csügged,~ennen-kezünk vet puha sírt nekünk,~s
3124 13| Tízezer éve itt virrasztok,~ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem
3125 14| telten és meredten...~Hogy ennen-örömömtől megijedtem.~ ~
3126 12| rossz, amit a sors hoz.~Ennen-sebem is úgy tekintem,~akár egy
3127 1| esztelen tömeg,~mely a kezeddel ennen-sírod ásod,~és mégsem érzed gyászos
3128 12| hurokba, s hagyta,~hogy ennen-teste súlya ölje meg,~a test,
3129 7| levele,~húsz krajcár... Ennyit érek-e?~ ~
3130 13| vigad kopár röhejjel,~s énrajtam a felhő borong -~Mondjátok
3131 9| semmiségről fájón zakatol,~mert énreám még hosszu-hosszu út vár,~
3132 1| népdalainkat és~a délibábok lenge enyelgését~sápadva, mosolyogva nézted~
3133 1| kihull,~s rózsás sebet, lávás enyelgést~ kért érte csókos harcdijul. ~
3134 13| Mind pajkosak, betyárok és enyelgők,~kitépik a párnát fejem
3135 13| arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~mint ki tükörben nézi magát! ~
3136 14| kiégett,~s majdnem megérted az enyémet! ~Szeretlek, terméketlen
3137 14| Arcom tüzét hűs könnyel enyhitem,~s egy vasmarok ragadja
3138 1| Vándor remények drága kincse,~enyhítsd tusakvó éjszakám. ~Oly messze
3139 9| haraptam, hogy a fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~
3140 1| az éjszakán kénlánggal enyhitünk,~ónszín az arcunk és fakó
3141 9| lombost,~ itt van neked az epe és a méz.~Ez itt a keserű
3142 14| várja...~ A végért eped. ~5 ~Mily furcsa! Kit élve~
3143 9| apostol,~a mélyből a magasba epedek fel,~és látlak téged, biztosan,
3144 4| Párnák között, arcodhoz epedezve,~te vagy az éjjel asztalán
3145 14| miért szerettem?~Hogy így epedjek lázas éjjelen,~s kimondhatatlan
3146 14| lepedőn,~kissé unottan, kissé epedőn,~és szalmasárga ujját a
3147 14| a madmazell a földre néz epedten,~ kezébe sárga francia
3148 12| koldusok álltak a sarkon az épek. ~Az én koromban:~recsegtek
3149 14| roskad,~ezer borús remény epeszt.~Siess, talán nincs még
3150 13| Epigramma~1 ~Ó, hogy gyűlölném én
3151 14| Virág fakad... ~8 ~(Epilógus) ~Oh, jöjj ki, lányka, gyakran,~
3152 12| remekmű,~ bennem mi végre épited? ~Titokzatos, örök művésznő,~
3153 12| Jaj, én bolond, hogy erre épitek,~nagyobb bolond énnálam
3154 14| el szivem,~s látom, mit építék régente, már rom. ~Arcom
3155 1| tündéri kedvvel~tünő homokra épitem fel,~ti hordjatok szivós
3156 12| szavakból.~Kezdjetek előlről építeni, költők,~légvár katonái.~ ~
3157 9| bandzsítva rám nyitotta.~Hogy építettem ezt az életet.~Minden nap
3158 13| homokon.~S a romokon~mi építettünk. ~Kőből, velőből~és gondolatból,
3159 9| róni,~mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,~egekbe vágyó,
3160 9| szívemet nyitó,~te lelkem épitő. ~Légy áldott, régi bor,~
3161 1| ritka fákra bámul~ s éppily merengő, hallgatag... ~2 ~
3162 12| enyész. ~Most gőztülök,~éppúgy sivít,~most csak csipog,~
3163 12| hogy nyáron a hegyekben epret ettek~és este a sötét szobákba
3164 13| Budai szegények~Mint épületből csákányok zajára~téglák
3165 13| virrad egyszer,~ s épülnek ifju tornyok,~szabad napon
3166 8| arra gondolt, vajjon haza ér-e,~gondolt reánk, kik még
3167 9| szeretnem őt,~fájásig és az ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a
3168 1| dicsőség zordon nagyjai~kő- s érc-mezükben hallgatag virasztják~a végtelenség
3169 14| tapos.~Halljátok ezt az érc-szavú zenét?~Távolban egy nép
3170 13| szelekkel~süvölt a pengém érc-zaja.~Szállok serényen,~míg egy
3171 1| mikor mozdul ez ősz fej~s ércbuzogányt mikor ragad,~hogy az erőtlen
3172 13| vérezünk csak haldokolva árván,~érccé meredt sírszobrotoknak árnyán.~
3173 9| lidérceket~és üstöket~és érceket,~ezüstöket,~titkos göreb~
3174 7| halok, érzem.~Reggel hideg ércen~fekszem. ~Birkózzak a holddal?~
3175 13| Az öngyilkosokhoz~Ti ércerők! Bámulunk csüggedéssel,~
3176 12| az álom. ~Karjuk követ, ércet~izzadva vonszol,~sürgöny
3177 13| és forradalmi csók:~egy ércgyürűbe forrnak milliók. ~Mezítlen
3178 2| dallamos üvegharang.~A zúgó ércgyűrűn fölébred~valami szunnyadó
3179 14| Isten... Zúgnak az elemek;~érckardjuk szikrát hány s félelmesen
3180 13| fő,~s nézünk, mint Dante ércmására néz fel~a nyegle, nyápic
3181 1| lesujtsa mózesi erővel.~Ércorrán másznak a legyek.~Nem mozdul...
3182 14| a sötét viharban,~zúgó ércszavától a mindenség remeg.~Mintha
3183 14| jön, az ősi Rend maga,~oly ércszilárd, mint a Halál s az Élet,~
3184 12| kérlek, hogy ne feledj el,~és érd be a kalanddal,~e bús-egyetleneggyel,~
3185 12| munkát,~helyén maradni a köz érdekében,~hiába intik, hogy talán
3186 12| mehetnél? mit akarnál?~mi érdekelne még, mi kellene? ~Sok pénz
3187 1| csak én maradtam lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~
3188 12| ő~sohasem árt. Ez minden érdeme.~Máskép vele a fene se törődik~
3189 14| a költő igazolja magát ~Érdemem bár abban áll is,~hogy versemre
3190 12| csak szándokom és ne az érdemet,~mi vérzik és fáj most mellem
3191 13| a megszelidített Petúr,~érdemkereszt fityeg nyakában,~ma már
3192 2| szóljatok,~hátra vagy előre?~Az erdőbe megbotoltam,~egy nagy, csúnya
3193 1| föl, fut, mint a bolond. ~Erdőkbe bújik, mássza a hegyet,~
3194 1| halálthozó csókjára szomjazom,~erdőket áldozok szilaj tüzének,~
3195 14| eltünik,~hűvös avar zúg az erdőknek öblén,~a víz oszolva hányja
3196 10| hosszú harapással,~derengő erdőkön mosolyogva édes és szfinkszes
3197 4| Messze nézlek, messze sárga erdőm,~hogy ballagsz a bús avaron
3198 1| avart,~csörgő lomb szállt az erdőre,~mit a futó szél felkavart.~
3199 13| sziklapaloták,~kecsegjen az erdőtök orma~nagy búm alatt, szörnyen
3200 9| fojtogatják,~kéken sötétlik ere homlokuknak,~nem ismeri
3201 1| mint mienk: olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~amely zengette
3202 1| szakítsd szét vért-lökő ered. ~Bordád alatt vonaglón
3203 9| s a mindenséget kézzel éred el. ~Csak ússz az éjbe,
3204 1| mer. ~Vágy lázadoz tüzes eredben,~sorvasztja a húsod s a
3205 2| integetsz. ~Száraz bőrödből, kék eredből~a boldog ősz nyugalma száll.~
3206 8| számkivetve~az óceán hullámának eredvén,~negyven napig vergődött
3207 2| kedvtelésből~szappangolyókat ereget.~ ~
3208 12| rágcsálnak és az úton~léggömböket eregetnek kacagva,~ő zordonan szemléli
3209 9| Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,~szerettünk volna mindig
3210 4| dolgozom vele és áldozok,~mit érek én, mit az egész világ?..." ~
3211 7| húsz krajcár... Ennyit érek-e?~ ~
3212 8| pillanat tüzében összeforrok,~ereklyéim adom, mik megmaradtak~a
3213 12| Beszélni égnek, fáknak és ereknek,~neked, ki nagy vagy, mint
3214 1| százszínü lelked,~a vér eremben újra pezsg.~Hogy ifju kedvvel
3215 1| hallgatál kővé meredten,~míg az erény nyavalyogva koldult. ~Előtted
3216 12| tűrést,~a hosszu alázat gőgös erényét,~szenvedve a mocskot, rejtve
3217 1| bűn, hősi, kemény, igaz,~erényt pirító, tisztakezű gonosz -~
3218 1| lefolytán?~ Vagy tördelem eres kezem,~s a habzenére, lángözönre~
3219 14| ablakotokon bezörgetek,~eresszetek be rongyos ágyatokba,~az
3220 8| Philadelphiába.~Göndör fejét ereszté este búnak,~és arra gondolt,
3221 12| bajszotok, puffadt, lilás-kék~eretek. ~Úr-kedvetek, amelynek
3222 13| szeret most is szünetlen:~érette mindnek megbocsájtok,~s
3223 7| lőporfüstbe: versem,~hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,~
3224 13| ment tovább az ágyig,~s úgy érezé, már-már repülni vágyik,~
3225 1| sejtelem,~amit ennen-kezemmel érezek,~amit csodálva hallok en-fülemmel:~
3226 1| fullad,~és halhatatlan félést érezünk. ~S a zárt kapun bejő egy
3227 14| tán -~s megérted! ~Feddés ~Erika!~nem úgy~verik a~cigányt! ~
3228 2| mely a szivedből jött - érintve szádat -~és mély, mint a
3229 12| mindent, mi villan és van,~érj el.~Tárgyalj bolond szeszéllyel,~
3230 13| szív, a szív, ~amint az erkély fáklyalángos ormán~kitárja
3231 9| egész világ ura volnál,~vagy erkélyen, az ordító tömegben,~párnás
3232 13| se.~Legyen ez a királyok érkezése,~akik előtt térdeplő áhitatban~
3233 12| s leszedjék.~Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen~a vendég.~
3234 1| akkor mondja németül.~Német erkölcs, jó magyarság~hű barát lett
3235 13| déli harangszó~Az életemen érlelő tüzek.~Most itt a dél.~Ó
3236 12| hallgatok,~de csöndjeink nem érnek össze végül,~mivelhogy én
3237 12| Osvát Ernő a halottaságyon~Csak sárga
3238 1| ébredő tavasz örömdalában~ernyedjen el a fáradt gondolat. ~A
3239 2| sugaraktól~lankadt lelkem halálra ernyedt.~Mégis sietnek. Hova szállnak?~
3240 2| vannak még a nyártól züllött ernyők,~halványpirossal, kiszíttan,
3241 1| esős időt. ~Kezemben az ernyővel küszködöm,~keresve valakit,~
3242 1| bokorba,~aztán ragyogva, új erőbe forrva~kiszáll s az égre
3243 13| gyászolok~vak szemmel és fogyó erőben. ~Nem sejti senkisem, hogy
3244 10| Csalóka bújósdit titáni erőkkel,~ravaszul ügyelve, hogy
3245 1| mássza a hegyet,~iszik, erőlködik, fáradva izzad,~a kürt rotyog,
3246 1| jobban halványul a lámpa,~erőlködő szemem tággá mered. ~Haldoklik-e
3247 9| nálam most méreg, talán~erőm is volna és fölhajtanám.~ ~
3248 12| rossz sem lehet, mivel erősebb~és tartósabb is, mint az
3249 14| imája~Hatalmas úr, sziklás erősség,~te láthatatlan nagy titok.~
3250 8| földön,~ és sírni is erőtelen ezentúl.~Köröskörül a köd
3251 1| ércbuzogányt mikor ragad,~hogy az erőtlen fiakat~lesujtsa mózesi erővel.~
3252 1| köpenyje szögletén,~ha nincs erőtök, majd segítek én,~a boldog
3253 9| névtelenül magam is, mert errefelé ki sem ösmert,~csak feledés
3254 12| itt a szín,~hogy szóljak erről-arról, nincsen ok,~gyakran mosolygok,
3255 3| ördöghöz drága véradód.~Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg,~
3256 4| végzetek piros pecsétje ez~és értelmetlen disszonancia,~mely csak
3257 8| cirilbetüs Szabadkán,~s nem értenek. ~És űznek majd tovább,
3258 14| boldog, ki szózatát meg tudja érteni.~ Haragszik az Isten! ~
3259 13| a gyufa, ő segített,~nem értettem, mit olvasok már,~csupán
3260 12| tudósok.~De én, a tudatlan nem érthetem ezt meg.~Hát ismeritek ti,
3261 9| a villanya.~Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az éjszakában,~
3262 9| tovább a fák.~Ellenségesen, érthetetlenül~lesnek ki, mint a szem s
3263 14| tudatlanság s tudás! ~Mi ez az érthetlen talány körültem,~e markolászó
3264 14| messze szállva,~s majd értök könnyezek...~Őértök könnyezek! ~
3265 2| tégedet nagyon szeressenek,~és értsék meg vívódó éneked.~Én odamegyek
3266 12| kürtösei, költők,~pereljetek értünk otthon a mivélünk~perlőkkel,
3267 1| kiknek ma már nem lüktet az erük,~nem fáj az élet lassu tengetése,~
3268 12| hogy élek.~Csak annyit érünk, amennyit magunkba,~mit
3269 13| míg egy rút éjen~síromhoz érve csendesen~az éjszakába leesem. ~
3270 1| 4 ~De menni kell... Ez érzelemviharban~vegyétek, íme, végső búcsumat!~
3271 12| a börtönbe valaki. ~27. Érzelmes leány-arckép ~Zöld lepelben
3272 13| jourokon nem egy koros szűz~érzelmesen szólott szivemhez,~bíztatva
3273 14| bánatod, a vészes örvény,~érzém, a lantod hangja tiszta,
3274 2| lepi be,~mert félve sejtem, érzem-érzem,~hogy elsápadnak majd egy
3275 13| gúnymosoly lecsillapítá~lázongó érzeményimet,~és most szivem, mint befagyott
3276 12| vad kovács, világfutóvá,~érzéstelenné és meredtté,~tökéletessé
3277 13| kalászos álmomat megáldja. ~Érzesz-e már? A homlokom borong,~
3278 14| érzek,~elszállt az édes érzet!"~S mélázva könnyezek,~elmélve
3279 10| eleven fáklya. Ott valami érzett~belőle, igéret, az a jó
3280 13| talán felkeltitek? ~Nem érzitek, hogy síri lámpák,~mik rátok
3281 3| csak ez még és a semmi.~Ó érzitek-e, micsoda hivás:~
3282 2| örökegy, - ó, ősi titkot érző -~ó, változó kép - táncos
3283 13| lehajtják,~s mind bánatosan esdik:~"Temess el, reggel éltünk,~
3284 7| délutánon~az antipyrin-hez esedezünk.~Egy perc s fejünk a semmiségbe
3285 14| vallomás ~IKTELENÜL:~Eléd esek,~mert lábaid oly édesek. ~
3286 12| is úgy tekintem,~akár egy esetét az orvos. ~Mindazt, mi fáj
3287 12| mindenem, rejtélyes szerkezet,~esetleges váz, élő gőztülök,~ki hogyha
3288 14| zajgó keservvel és kétségb'esetten~panaszkodom, a kínok kínja
3289 3| hirdetem~búsan-vigan~és esküszöm:~Valami van.~ ~
3290 13| úton,~azon tűnődik, hogy esküvőjén~mirtuszkoszorú volt a fején. ~
3291 13| itt mért kell mélységbe esnem,~mért rontja szét a sorsveszély
3292 10| Akkor daloltam, mint az eső-bűvölő pap,~aki az őskorban karjait
3293 7| állani közönyösen. ~Sűrű esőben állani,~mint a kopár fa
3294 9| bámulod a port, a harmat esőjét.~A tengerből jössz, a habok~
3295 5| füvek se látták,~sürűn esőztek könnyei. ~Piros tanyák és
3296 13| oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~Odaadom a szájam is,~hogy
3297 7| észrevétlen,~köröttem - essős vízfestmény - Tabán,~nyugodt
3298 4| s ó könny, te élet mély esszenciája,~megölt virágok méze, fájdalom.~ ~
3299 8| nem feledtelek. A fülledt estbe úszó,~ablakból fölsíró,
3300 13| vak, napfényes éjszaka.~És este-reggel~a bús szelekkel~süvölt a
3301 9| amely aranyat szitál az estebédre?~Csupán te futsz versenyt -
3302 2| virgonc, fehér cicák.~De estefelé fojtott már a füstszag,~
3303 14| Otthon~Az esteli vonattal hazamentem,~és
3304 12| most tűnik szemedbe ez az estély? ~Ötven,~jaj, ötven éve -
3305 14| életórám~éjfélre jár. ~Estenden elcsüggedve fekszem,~reggel
3306 13| távíródrót feketél felettem,~s estére kelve köd van, csúnya sár.~
3307 1| fegyverem,~és áldom a nagy, méla estet,~mely rám suhan már nesztelen. ~
3308 10| meg:~úgy engem is~ennek az estnek lámpafénye hív komoly elmélkedésre,~
3309 8| költőihez 1919-ben~Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,~
3310 13| kurjantozással~a padlaton hanyatt esünk. -~S fekete kesztyűben,
3311 1| ugar jut,~s mind kétségb'esve nyujtják égre karjuk,~hol
3312 1| Egy orosz leányhoz~Észak fehér, hideg leánya,~
3313 12| Sigrid, aki~fegyelmezett kis északi,~mértéktartó, de víg,~s
3314 12| figyelnek, hogy rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~csodát
3315 12| és csillagok közt~éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.~Babrálsz
3316 2| izzik, mint a réz.~Aztán eszelősen, bután~rohan a gyorsvonat
3317 14| Cigánylány, cigánylány!~Elrablád eszemet,~s felgyujtottad szép szemeddel~
3318 10| megroncsolt méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
3319 14| kérdés ~Mi van a deszkába?~Eszkába. ~Kétségbeesés ~Kezem dühöngve
3320 7| ruháiban~oly vastag, mint egy eszkimó. ~Kunyhóban faggyúgyertya
3321 2| kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,~és síp fütyöl és zeng a
3322 1| alakba az már mind övé,~s az eszmehonból bágyatag mosollyal~nézhet
3323 12| ez kitartja s ő egészen~"eszméinek élhet". De mégse boldog.~
3324 1| szobábul,~bensőmbe még az eszmék harca forr~s ahogy megyek,
3325 14| Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől ég el! ~Iszákos és józan
3326 1| füled,~agyad a zord valóra eszmél~s nem részegít az őrület. ~
3327 1| ideg sajog belé.~Magamra eszmélek, felébredek~s agyamban egy
3328 14| nevet nem adtam neki - eszményítettem meg~azoknak a lemondását,
3329 1| hideg közönnyel~csupán az észnek fénye éledez,~egykor mosolygott,
3330 14| kínos minden mosdás. ~Bölcs észrevétel Hatvany Lajosra ~Megöli
3331 12| s te, csöndes ősz,~oly észrevétlen-lopva, mint a macska,~bejössz. ~
3332 13| kibontják,~hozzám tipegnek észrevétlenül,~s egyszerre lelkem egy
3333 10| igen tudtunk beszélni,~mert észrevette ő is,~amit én észrevettem,~
3334 10| észre se vehetted,~hogy észrevettelek,~Marcelle,~pincérlány, a
3335 2| Lánc, lánc, eszterlánc,~eszterlánci cérna,~kisleányok bús körében~
3336 14| ölel,~lelket öl el. ~* ~Esztéta?~Érzi már vesztét a'. ~* ~
3337 12| ködébe csalfán csillogó eszüknek,~mert a mindennapos agyvérszegénység~
3338 13| Vázlat~Utállak étel, melyet megzabálok,~utállak
3339 12| víg,~s megvárja, míg~az ételét eléteszik,~akkor eszik,~
3340 12| fejemben.~Menni a hegyre az éter elébe,~völgybe leszállni.~
3341 13| Vénus közt a lenge,~híg éteren~búcsúsugárt hint méltatlan
3342 10| irigység, mely messziről valami éteri~bánatnak látszik. Mellette
3343 14| rándul,~és jól mulat, hattyút etet.~A Hüvösvölgybe örömest
3344 7| s mint vadállatot, úgy etetem.~Mostan eljő még s azt mondja:
3345 3| szomjunknak nem elég,~éhségünket eteti az ebéd.~Kincsek között,
3346 12| kongó reményekkel etetsz. ~A te kegyed áldása megvert,~
3347 14| vetkőzni ~Indulj,~ingujj! ~Étkezési rendszabály ~Egy menű~egynemű. ~
3348 10| letelepedni~rakott asztalukhoz, étlen és szomjan,~csak mint kósza
3349 9| kanalazta, szegény, a piláfot,~ette fanyar kenyerét, hegyes
3350 10| elfelejted, hogy délben mit ettél,~kivel beszéltél tegnap,
3351 9| rím, nem leszek soha~vén. ~Ettem.~Virágot, mézet, lángokat.~
3352 12| hajának ezüstjét,~s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,~
3353 12| szó hív~Szépen-csevegőnek, Euláliának. ~Nem hagylak el én, lásd,
3354 2| győz a falatra várni.~Késői évad. A szobák is olcsók.~Egy
3355 13| rég-elkallódott fejét,~s egyszer egy évben érzi, hogy él. ~Rézkarc
3356 13| bizonytalan~árnyéka tűnő éveimnek. ~És elfelejtem önmagam... ~
3357 8| élettel, hosszú-hosszú~évekkel, pénz sokával,~ásító unalommal.~
3358 12| szatíra~Közéleti kitűnőség ~Évente elmegy tíz-húsz temetésre~
3359 9| hallottam ezt az áriát.~Húsz évesen arról daloltam, ki kisgyermekként
3360 4| végét,~cipelve szent tizenöt évét -~ó jaj,~mint a becukrozott
3361 12| mindig úgy csak, ahogy illik,~evez, libeg, táncol, uszik,~majd
3362 13| messziről tekintenek feléd,~évezredek mélyéből, és mily ősi~közönnyel
3363 14| karjaidba, Lisszabon. ~13 ~Évezredekből fölcsapó aróma,~illat, mit
3364 14| hajótüzek,~lángoljatok s evezzetek~ti őrült nők virágos bárkákon,~
3365 2| mindjárt becseppen~s bután evickél a csípős ecetben. ~A konyhában
3366 13| Új évkor~A téli éjbe fergeteg dörömböl,~
3367 10| messzeségben a kazán előtt évtizedekig áll,~anélkül, hogy gondolna
3368 7| árva-árva vének,~húsz-harminc évünket, a mi bűnünket,~hogy szálljon
3369 10| mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,~hogy végigmentél
3370 13| emeld le kalapod. ~Orient express ~Sürgönyszalag röpköd a
3371 9| ne áss.~Sötéten nyújtom ezeket tenéked,~ s koldus apád
3372 12| s néha kezet ád,~de ha ezekkel a testvéreiddel~élsz majd,
3373 9| Bizony mondom, testvére vagy ezeknek. ~Még fejeden botorkál a
3374 12| sötétben. Lassan eltünődöl~ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,~
3375 12| vakbelét vetette ki, előre,~ezenkívül néhány haszontalan~fölösleges
3376 8| és sírni is erőtelen ezentúl.~Köröskörül a köd akár a
3377 7| kezét.~Görbe, zöld hold az Ezeregyéjben,~ és kérdezte: emlékszel-e
3378 13| élünk.~Ezerfejű, ints az ezerfejeddel,~ezerszemű, nézd ezt és
3379 13| és mi kegyedből élünk.~Ezerfejű, ints az ezerfejeddel,~ezerszemű,
3380 7| néz és ezt gondolja tán:~ezerkilencszáztizenöt.~ ~
3381 14| elment az amazonnal. ~* ~Ezerrel azonnal~ő adós a haszonnal. ~* ~
3382 1| szerteszét.~És tódul a néző ezerszám,~bőg, csattog a vastorku
3383 13| Ezerfejű, ints az ezerfejeddel,~ezerszemű, nézd ezt és íme vedd el.~
3384 13| nézd ezt és íme vedd el.~Ezerszivű, add az ezer szived -~s
3385 1| végtelenség,~a fák, a lombok ezre eltemet.~Olykor fölém cikáznak
3386 1| múlik az év,~a század, ezred és az óra áll.~Az illanó
3387 1| lelkem andalogva~sok ezredévbe visszaérezett~s most megjelentek
3388 1| meg a gyáva kínnak. ~Két ezredéve zúg le merész szavam,~lantom
3389 12| én koromban:~öngyilkosok ezrei földre borultak. ~Az én
3390 14| terméketlen asszony -~mert bár ezren nyomodba lesnek,~nyugodt,
3391 4| alföldi kislányok vasárnap,~és ezrivel virágzik a pipacs,~szelíd
3392 9| ottan önmagam,~hogy nem kell eztán úgy szeretnem őt,~fájásig
3393 1| nyargalász. ~Egyszerre, mint ezüst-kigyó, lassan görög~feléjük a
3394 1| mélyibe~vér, bűvölet, arany-, ezüst-mese. ~S a hold világos, kékes
3395 12| mily hideg-fehéren~villant ezüst-szikrát a sárga szalma? ~5. Utcanők
3396 1| is kacagva lesték~a szép ezüst-testű kisasszonyok. ~Körültekintett...
3397 12| díszében, régi kincseinknek~ezüstbányája. És a szív piros.~Még csöppeket
3398 2| künn köd és homály. ~Kopott ezüstbillentyűkön az újja,~s az ősz, az ősz~
3399 1| bátortalanul egy kis csillag ég. ~Ezüsternyős lámpás süt asztalomra,~előttem
3400 13| hull a tiszta folyosóra,~ezüstfehér a szűz betegszoba.~Komoly,
3401 12| Arca~nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,~gazdag díszében, régi kincseinknek~
3402 12| templom. ~35. Február ~Halvány ezüstfüst futja be a fákat.~A téli
3403 2| jönnek csöndesen előre,~ezüstharisnyába, aranycipőbe,~kék bársonyokba,
3404 2| tudtam, hogy az a szél volt.~Ezüsthináros volt az égbolt,~s nem tudtam,
3405 1| felhők között suhant~az óriás ezüsthold tiszta gömbje,~fényben fürösztve
3406 1| betegszobám. ~Haló sugarad lágy ezüstje~hintsen vigasztaló kegyet,~
3407 7| tűntél,~nem álltam ágyadnál ezüstkanállal,~míg verekedtél a sovány
3408 1| zavaros vagy~ nagy, álmodó ezüstlemez,~s ébenfa tartód oldalára~
3409 1| ez a válási óra! ~A könny ezüstlik, szájon csüng a száj,~az
3410 2| mély tükrök mélyiben,~és az ezüstmámortól szertepattant~a tükör és
3411 4| A ballerínán aranyak, ezüstök,~ és a gavallér vár,
3412 9| lidérceket~és üstöket~és érceket,~ezüstöket,~titkos göreb~művészetét,~
3413 1| bánatom felett mosolygva~ezüstözd meg betegszobám. ~Haló sugarad
3414 8| gyáva~a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt. ~Nyirettyüjük mások rikassák,~
3415 14| vágyódva szertenézett,~s hideg ezüstrózsákat tüzdögélt~a bús szemérmes
3416 4| pár cigaretta is,~melyet ezüsttárcában ott felejtett.~És várták
3417 12| széthordva megbocsátó mosolyát,~ezüstté büvöl minden pocsolyát.~ ~
3418 14| kopog a vad halánték,~szólj ezután is, mert az istenektől~több
3419 14| szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor.~ ~
3420 7| hajol.~Itt a ravatal pár fa-léc.~Egy messze hang hahóz neki~
3421 9| megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~kaján
3422 7| egy eszkimó. ~Kunyhóban faggyúgyertya ég.~A szalma benn a térdig
3423 13| átkos messzeségek,~hűs hold fagyából szőtt jég-korona. ~A fagybimbók
3424 14| lelkünkbe átfoly,~s jéggé fagyasztja ajkainkat,~hogy eltünik
3425 1| hogy nem szeretlek~s a fagyban a lángokról álmodom. ~3 ~
3426 13| fagyából szőtt jég-korona. ~A fagybimbók szűz kelyhüket kitárják...~
3427 7| mint a tűzláng,~mely téli fagykor melegítve tűz ránk,~csak
3428 1| hajad hulló korom,~gőgös fagyod perzselve éget,~ s a
3429 7| járok itt a sápadt, bús fagyok~fenyérein~és fölorditok:
3430 9| lámpaláng,~s oly keserű,~fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~
3431 4| rémséges őszi éjszakák!~Mikor fagyosan fojt a sűrü köd,~s távol
3432 1| vasderekú lator,~jéggé fagyott dac, szótalan óriás,~ki
3433 12| részbe,~és állni ottan,~jéggé fagyottan.~Mert idegen és őrült az
3434 2| sejtelmétől is oly halovány.~A fái közt már-már betegen illan~
3435 10| egy fal mögött,~a temető fáit.~ ~
3436 10| rossz üzletember,~nagyralátó fajankó, mit műveltem?~Gyűjtöttem
3437 14| fekete sírba:~a temető minden fájára az ember~kudarca s a sorsnak
3438 9| kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás,~hogy a szám se tud beszélni
3439 9| eztán úgy szeretnem őt,~fájásig és az ér-megpattanásig,~
3440 2| tedd, vérző ősz, nehéz fájdalmaimra~és életemre komoly koszorúd. ~
3441 4| Méz~A fájdalmam oly érett, mint a méz már,~
3442 1| ébred - a láng sustorog -~fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,~
3443 8| mindenki költő,~vak jajgató,~fájdalmát az égig üvöltő. ~De legnagyobb
3444 8| áll a sírok ormán~egy anya fájdalmával, és mogorván~a sír hálószobáját
3445 14| mulattam át,~Itt hagytak a fájdalomba',~A kezét mind félrevonta!~
3446 12| S ki hajdanán lettél a fájdalomból,~mely a vadember mellkasába
3447 8| Gyászolni így tudunk ma.~Ordító fájdalommal,~elbóduló szavakkal,~elbődülő
3448 2| ez a néma zongora,~valami fájdalomtól rezzen által,~s míg hahotáz
3449 13| leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant~szivét, s beszélt,
3450 7| bukni, hullani,~mint hogyha fájna valami. ~Elhagyni sárga
3451 14| Emlékezet,~jaj, megszakítom e fájó-bolondos~nyelvészetet. ~Badarok ~
3452 9| figyel~szegény szemem a fájó-régi házra,~hogy nincs-e nyitva
3453 12| rút a föld, az ember. ~Fájóbb~ami valóság, mint e vaksi
3454 12| szobákba lármás olaszokkal?~Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt~
3455 8| azt most meg nem értem~és fájva fáj. ~Alvó, emeld lassan
3456 14| újra sok-sok~ Virág fakad... ~8 ~(Epilógus) ~Oh, jöjj
3457 8| daccal issza~ s tűzzel fakadnak száján a szavak. ~De merre
3458 14| hogy felébredtem~és sírva fakadok,~oh mért nem hagytatok~az
3459 9| légbe kövér, guruló hahoták fakadoztak.~Régi hadastyánok poharazva
3460 9| rá, elalélva, könnyekre fakadva~csókoltam kezeit, s a valóra
3461 1| öszvér hátán a tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~A
3462 12| levél,~nem is beszél a többi fákhoz itt.~Él.~Gondolkozik.~ ~
3463 12| majd ezer éve,~mint egy fakír, lélegzetet se véve.~Nem
3464 1| csáklya, balta~dereng a fáklyafényes zűrzavarba.~A vészre szánt,
3465 13| szövétneke.~Kihűlt halotti fáklyák,~ ti átkos csillag-oltók,~
3466 13| még~nagy honszerelme égő fáklyalángját~átadja, s minden az utódra
3467 13| a szív, ~amint az erkély fáklyalángos ormán~kitárja prófétás száját
3468 1| a bús Perényiné~rőtszínű fáklyánál könnyek között temet~s hogy
3469 13| hallgatag. ~Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka,~tejet hozol
3470 13| a könnyem.~ (És most fakó-vak a szemem.)~Mint két kiszáradott,
3471 2| halványpirossal, kiszíttan, fakón,~a kánikula sok-sok martaléka,~
3472 13| rózsaszínű gyertyák pityeregnek.~Fakóvá hamvadott a rózsaszín.~Vad
3473 9| haladtam,~áporodott levegőn, fakuló lim-lom szalagában,~s csalva
3474 9| nyugalommal, amellyen~Ázsia búja fakult, a csodák patinája aranylott.~
3475 2| fején~szegényesen busong - fakulva s árván -~mint holt leányé,
3476 14| zörög borús dalába. ~* ~Falábú,~ki végre majd a föld alá
3477 8| hegyoldal,~s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal~
3478 1| alkotá. ~Ti vértivó szörnyek, falánkul~oroztatok száz életet, -~
3479 9| szépet,~csak én látom a múlt falára festve,~mi nem láttuk még
3480 2| illeg,~s a kutya nem győz a falatra várni.~Késői évad. A szobák
3481 12| én koromban:~beszéltek a falban a drótok, a lelkek. ~Az
3482 14| világból, mint ősszel a falevelek. Ez a szürke kép lelkem
3483 12| sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra nézett a szeme,~üvegesen,
3484 10| hogy rajt ne kapjanak.~Falinaptárunkat orvul föllapoztam,~s ezt
3485 2| légypöttyös a tapéta és a falkép,~az abroszon boros, kopasz
3486 7| nagyok.~Oly mozdulatlanok. S faló ölükben~egy túlvilági lángvihar
3487 9| fejfája elvész a sötét falombban.~Jaj, mit tudtuk, három
3488 13| vele,~s mint imádom a magas falt, a rét, erdő - a magasztalt~
3489 5| nevetve-sírva néznek,~ha bekerül a faluba. ~S csak megy előre. Reggel,
3490 1| a holmidat meg. ~Tudom, faludba hű szeretőd sirat,~ki vágyva
3491 14| hogyha halkan~susognak a falun a fák,~nem hajt-e lelked
3492 1| ébredő tavasszal~künn a faluvégen. ~Arany volt a színe,~gyémánt
3493 9| hasson rád, mint egy ódon fametszet.~A háború kalandor üstökössét~
3494 13| rossz-szagú szörnyek, s fancsali arccal,~kigyúlt szemekkel,
3495 1| mert a jó ebéd a fő -~a fánk puffadoz a zsírban,~kácsa,
3496 14| hatalmas gondolat,~de a fánkról kopott dió hull. ~A gyertyalángunk
3497 14| szépen~ragyog sziporkázó fantáziád.~A földdel összedől a tenger
3498 1| Pokol felé~Fantazmagória ~Nászút ~Nászútra viszlek,
3499 13| gyermekkoromban,~hogy a hanton~- síri fantom -~százszor elbolyongtam.~
3500 9| arcodon.~Vigasztalásom eltolod fanyalgón,~s társalkodol a láthatatlan
3501 4| viszolyogva, fanyalogva~fanyarul fog egy ezüst kanalat,~és
3502 2| volt.~A lombon, a sötét farácson~intett egy mennyei karácsony~
3503 13| másik,~lassan halad, de fáradatlanul;~pilkát köt a nyelvére,
3504 8| mosolygok lankatag,~míg fáradok és szürkülök. ~Híredre lelkem
3505 4| Hódolat a halálnak~Mi fáradottak, búcsuzók, szegények,~a
3506 9| mossák.~Merengek tétován e fáradt-fényü fürdőn,~szemét közt turkálok,
3507 10| törékeny gondolatokból faragott,~száztitkú, halovány emlék,~
3508 9| bár meg se látják e kor Fáraói. ~Én is szolgálok, mint
3509 8| és a beléndeken s a vad farkasbogyókon~alszik a fény. ~Ah, jól
3510 12| mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~36. Csöndélet a kórházban ~
3511 9| itt s vigyázz a házra,~te farkasok szelíd, fehér fia,~ős embergyűlölő,
3512 13| a lépcsőkön szorgalmasan farolt,~s lihegve vette el a pár
|