1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
3513 13| Fekete farsang~A messze éjbe halk világ
3514 4| kis Mariska megrohadt. ~Farsangba még azt mondta: ujjé,~s
3515 4| nádi hegedűvel~Hajnalban, farsangkor az ember megáll a~hideg
3516 12| amíg vad paripái futnak~a farsangosan lángoló Tejutnak,~arany
3517 5| fanyar gyümölcsöt tép a fárul~s nótázik, sír, mint a bolond. ~
3518 14| bontsd föl a levélt, megtudva fásit,~de a kezedbe tarthatod
3519 1| kebele,~ó látom, a kert, fasor ébredez otthon,~a fénykoszorús
3520 1| Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:~jön csillagos, sötét szerelmesem. ~
3521 1| Fasti~Karácsony ~Ezüst esőbe száll
3522 7| szörnyü varázsitalából~ s fásult csontom fűtené a láz. ~Messze
3523 4| hosszú éjszakán~ágyamra ül fásultan a magány,~és rámtekint és
3524 12| sem alád, ~csak rád tekint fásulva, tompa hittel,~rokon közönnyel,
3525 12| rémet-szörnyet kölykezett. ~Ezek~a fattyaim mind énbelőlem,~pocsolnak
3526 14| Lecsókolod égő szemem~Éjszínű fátylad csendbe rám csap~S a szenvedésem
3527 3| nő, a kártya, a halál.~Ó fátylasarcú, rejtett, furcsa párka,~
3528 1| eltakarja. ~Zokog az erdő, az ég fátylat ölt,~ s ők nekivágnak
3529 13| szám.)~Emlékeim halotti fátylát~ harapom őrült éjszakán. ~
3530 13| Piros~Piros fátyollal kösd be a szemem,~piros
3531 1| éjjel háborog. ~Fehérlő fátyolod nekem adod,~halkul a bús,
3532 14| alhatom.~S én felzokogva fátyolodba~Rejtem könnyázott arcomat~
3533 2| kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.~Itt egy magas leányzó mosolyog.~
3534 2| alszom,~rózsák között, kék fátyolokban arcom,~s ha hívnak is, nem
3535 8| cigányhaján ki hordott lila fátyolt? ~Csak színezem tovább a
3536 1| le merész szavam,~lantom favázát megszögezem vadul,~s vasszívvel
3537 1| pulyka fő,~bugyborékol a fazék.~A leánya szótalan,~tudja:
3538 2| kiszakad a köd,~és a világ fázlódva összerezdül. ~Most a ligetbe
3539 7| mint a kopár fa ágai. ~Csak fázni egész éjszaka~és ázni, mint
3540 12| még,~a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,~fülébe súg, elég volt
3541 2| tarkák és rikitók,~kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,~és síp
3542 10| Én nem tudom. De este, ha fázom~és céltalannak látszik az
3543 7| férfit,~szívet ölt, ~most fázósan,~fényes tűvel~inget ölt. ~
3544 1| halált. ~Kályhád kihűlt. Fáztunk. Én tűzre tettem.~Hullott
3545 12| Februári óda~Jaj, mily gödörbe buktat
3546 1| határ felé~Úti emlék ~A februárnak messzefutó ködén~fáradt
3547 12| folyton beszél,~locsog, fecseg. ~Alig virrad,~már belekezd,~
3548 14| sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~Karinthyhoz ~Ne búsulj
3549 10| részeg~aggastyánok s pulyák fecsegnek.~Ilyesmiről szólni nem ízléses.~
3550 9| zajt,~a kacagókat, és a fecsegőket,~akik szivarral sétaútra
3551 14| okain is tán -~s megérted! ~Feddés ~Erika!~nem úgy~verik a~
3552 3| vasbordáival feszül meg a fedélzet,~oda se könnynek és oda
3553 14| ember kenyere~a nyenyere. ~A fegyelem a fő ~A tiszthelyettes az
3554 12| tekintő,~mint ő.~Sigrid, aki~fegyelmezett kis északi,~mértéktartó,
3555 7| küld. ~Gaz,~himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.~Az. ~Vár.~
3556 3| krampusz ránk röhög.~Mint a fegyencek járunk szédelegve~cselédlépcsőkön
3557 14| is forr,~toll, pápaszem a fegyvered csak,~s nem kell neked tükörke,
3558 13| oldalán. ~Fegyvertelen bár, fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést
3559 1| Elég! ~Leengedi a harcos fegyverét,~lombot söpör az ón... Mindenki
3560 2| és félek, hogy egyszer a fegyverével~ennen koponyáját loccsantja
3561 13| dél.~Ó tűz! ó szélcsend! ó fegyverszünet! ~Nincs munka már, de a
3562 13| királypalást leng mindnek oldalán. ~Fegyvertelen bár, fegyveres a kar,~a
3563 4| s lábadhoz rakjuk csorba fegyverünket.~ ~
3564 6| hódítva, halkan,~rokokó fehérben, aranyban,~úgy állt, mint
3565 14| Hát arcom lett csupán fehérebb? ~Más semmi? Mindhiába.
3566 10| milyen sötét.~Láttam feketét, fehéret,~éreztem keserűt, édeset,~
3567 9| hosszú-hosszú-hosszú téli esték,~a hó fehérje, cseresznye pirossa,~egy
3568 2| hínárt emelek ki. ~Az ablakon fehért fehérre hímez~
3569 9| büszke, drága ék. ~Sápadt fejéből csörgedez a vér -~ki tudja,
3570 12| Daloljatok együtt,~fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,~hogy
3571 7| győzve-győztem,~most leülök~a sárga fejedelmi őszben. ~Sok nyár és sok
3572 9| testvére vagy ezeknek. ~Még fejeden botorkál a kezem,~de elbocsátalak
3573 9| sötétben,~arcodat is siratom, fejedet, szivedet s a ruhádat,~foszladozó
3574 10| egymásra ájult,~őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát~a
3575 12| szép mozdulattal csillogó fejékét~hajába tűzi,~és az álomnál
3576 1| eget-kivánó ösztönöm. ~Fejemből a vér zúgva csordul,~
3577 10| Hová is futhatnék én,~kócos fejemmel,~költészetemmel,~rettenetesen
3578 12| félkezed. ~32. Rajz halott apám fejéről ~Megjöttem éjjel a vonattal.~
3579 1| zöld pártadísze hullong a fejérül,~virrasztom árva, bús menyasszonyom. ~
3580 14| lári-fári -~éljen báró Fejérváry! ~1905 ~ ~
3581 14| szemünkre kalapunkat.~ Föl a fejet. Szépen. Temessünk. ~1908.
3582 2| rút macskazene:~Sipítozó, fejetlen áriák.~Egymást ölő, kietlen
3583 2| tekint~és integet szőke fejével. ~Arany gyertyácskát tart
3584 8| Nincs semmi hír amonnan,~hol fejfa és kereszt elvész a sűrü
3585 9| harmadiknak púpos már a sírja,~fejfája elvész a sötét falombban.~
3586 2| búcsúzó bánatoknak.~Gonosz fejfájás kóvályog felettünk,~parázslanak
3587 7| és a halál leng körül. ~Fejfájasztó homályos délutánon~az antipyrin-hez
3588 10| hisztérika~tollászkodik alatta,~fejfájósan kavarva rumos teáját,~sűrű
3589 9| csúnya játékok - s ez áll a fejfán~"élt három évet..." Zöld
3590 12| komoly" és magvas. Éjszaka~fejhallgatóval megvasalja szörnyű,~dagadt
3591 1| hálót szőtt - másik lázba fejtett. ~Az egyik az urát sóhajtva
3592 14| világnak csillagképei.~S nem fejthetem meg ez írás jegyét, nem,~
3593 12| Fejtörő felnőtteknek~Tudod-e, ez
3594 12| semmivé lett,~s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába~emlékezet
3595 9| pipafüst még~belengi kárhozott fejüknek~ezüstjét. ~ Az asztaluknál
3596 2| még,~és megvirrad, a nap fejükre süt,~légypöttyös a tapéta
3597 10| csúnya robotban, bár a fejünkben~fény van és értelem, szivünkben
3598 3| súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,~ vajákosok mi,
3599 3| el,~ és érezni, fejünkön a sisakkal~ a harc
3600 14| tessék leülni.~Van ott egy fék-ülés". ~Ujjgyakorlat ~Emlékezet,~
3601 8| tán verset írsz? ~Vagy tán fekéllyel fekszel a szemétben,~vagy
3602 2| megbicsaklik elefántcsont ujja~a fekete-fehér elefántcsonton.~És elfelejti,
3603 13| nélkül,~kétnapos szakállal,~fekete-ősz hajjal,~bálvánnyá meredve,~
3604 7| s sötét szeme az éjnél feketébb. ~Szeretem a tápláló s gyilkos
3605 4| eljön értem~tetőtöl-talpig feketében~a fekete kocsis.~Álarc lesz
3606 2| altatót. ~Az asztalon ott a feketekávé.~Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,~
3607 13| őszre jár,~csak távíródrót feketél felettem,~s estére kelve
3608 12| halálos~társasjátékot és feketelistát~vezet, amelybe mindenkit
3609 13| kesereg. ~A haja ősz, mi este feketéllett,~szegény szeme akár a vak
3610 8| őrület, lidércnyomás,~se feketeség, se derű.~Csak egyszerű.
3611 2| Mondd, mért beszélsz mindíg feketeségről,~mért látod szőke fürtöm
3612 12| szólítani~nem is merem. ~Nem fekhetem,~nem alhatom.~Mást mit tegyek?~
3613 4| fagyos tél csap reátok?~Csak fekszetek, mint alvó gyermekek,~sötét
3614 9| és fejem~könnyű ábrándra fektetem.~Így dalolok, egészen és
3615 9| együtt, akiket a kormos~éj fektetett le csöndesen mögém. ~Boldog
3616 1| a részeg munkást ágyba fekteti.~Vagy perpatvart kavar -
3617 7| csendesen magadba fordulj~és úgy feküdj, mint egy halott. ~Akkor
3618 8| tán loholjak?~Jaj, tán feküdjek?~Jaj, mért akarjak?~Jaj,
3619 13| élne kisöcsém most~s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld
3620 1| csörög a villa és a tál,~fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. ~
3621 13| kétszáz évig forgott az ürbe fel-le. ~Kopernikus volt, aki kieszelte,~
3622 4| felleg,~és hirtelen mind-mind felállanak,~nem tudni, sírnak, félnek,
3623 13| csüggedés alél,~és búcsúzkodón félálomba hallod,~hogy zengenek a
3624 14| vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~Máskor beteg volt az egyik
3625 14| az égigérő halk sikoly.~Felcsendül a bús, elmaradt dal,~és
3626 12| sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,~és az alvóra szól a~harsány
3627 8| csönd.~Egy keltőóra, amely felcsörömpölt,~s most süketen vár és ver
3628 1| érzem, sírja terhét~ feldobja és hűs könnye foly. ~Ekkor
3629 12| látsz az ablakon.~Az emberek feldöntve és vakon,~vízszintesen feküsznek,~
3630 1| sírt anyja mellin alván,~feldőlt az asztalon a tölt kupa,~
3631 1| belé.~Magamra eszmélek, felébredek~s agyamban egy vonagló gondolat
3632 10| barátod,~mert gazdag vagy s feledékeny. ~Ugy elhagyod élményeid,
3633 12| itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~Holtomban is csak erre
3634 9| errefelé ki sem ösmert,~csak feledés fogadott, hervadt nefelejcs-koszorúval.~
3635 14| hagytatok~az álom ölében,~édes feledésben~oh mért nem hagytatok. ~
3636 12| puha-langgyal,~kérlek, hogy ne feledj el,~és érd be a kalanddal,~
3637 8| semmi gonosz. ~Mert nem feledtelek. A fülledt estbe úszó,~ablakból
3638 12| bukásait a szellem~tornáival feledtesd. ~Hát légy üres te s könnyű,~
3639 1| száll.~Hogyan, mulás, üres feledtség~győz itt az emberész felett?~
3640 12| Halotti beszéd~Látjátok feleim, egyszerre meghalt~és itt
3641 1| vérszemű szörny már liheg feléjök. ~Remegve néznek a félő
3642 1| tudásnak városa~el nem felejtelek soha! ~Vágyódom én mindég
3643 10| élnek tehelyetted is,~és nem felejtenek.~ ~
3644 7| el.~Jó volna most mindent felejteni,~jó volna most mindent elejteni,~
3645 4| melyet ezüsttárcában ott felejtett.~És várták őt aggódó, gyönge
3646 1| a csillám rajta. ~El is felejtettem~azt az édes álmot,~bódító
3647 14| izzó a szerelmem,~mint a felejthetetlen nász után,~szép vagy, ha
3648 12| szépek.~Nem-élők,~mindent felejtő, mindent porba ejtő~henyélők,~
3649 1| búcsuul ajkamat~s aztán felejtsd el azt a szegény utast~s
3650 12| Szétváltunk, mint peres felek,~de most, tündökletes alak,~
3651 14| hát megmentik ezt is,~s feléled. ~Harcias rikkanás a XX.
3652 4| fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~De ne ijedj meg, jöjj
3653 13| ismert fejed. ~Hol vagy? Felelj hát, merre vagy?~Hol a szived~
3654 9| Most már te vagy az én félelmem, élet.~Édes fiam, mivel
3655 13| játszadozhat véle a titán-nép.~De, félelmes, ne rémíts, mert mi félünk,~
3656 14| össze álmaim és életem.~Mi félelmesebb nálad és mi mélyebb?~Tebenned
3657 14| érckardjuk szikrát hány s félelmesen csattog.~Hosszú uszályukkal
3658 2| hang~beszélne a sírok alól,~felelne a sírok alól. ~A régi óra
3659 10| amikor beszélek,~kurtán felelsz.~Barátaiddal vagy. Üres
3660 9| véreznek a fák. ~Tündér Tihany, felelsz-e énnekem,~ha azt mondom még
3661 14| vagy."~ "Az vagyok" felelt,~és vérvirágot csókolt ajkaimra,~
3662 12| húzás előtt. De erre nem feleltek.~Jobb karját a bal combjához
3663 9| oly ember-ízű és oly felemás,~de ember adta, nem telt
3664 1| lesujtasz, porba lökvén,~majd felemelsz újból tehozzád. ~Költészetem
3665 14| mindég~olyan, mint ő, ki felemelte ingét~elszánt gesztussal
3666 9| marasztalt,~megkoppintom félénken a poharat, az asztalt~s
3667 10| rokona a fiamnak,~rokona a feleségemnek,~mert hét évig szolgált
3668 10| napestig,~hogy megéljen feleségével és kislányával. ~Nehéz volt
3669 12| vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. ~Az én koromban:~öngyilkosok
3670 1| lihegve fullad,~és halhatatlan félést érezünk. ~S a zárt kapun
3671 12| sáncba, rongyba, harcos~feletek. ~Mi volt ez? A szívembe
3672 12| ha ébredsz, s harsonáz feletted~ez a mindennapos föltámadás,~
3673 12| ösztönöddel~ismersz-e még felettest?~Az únt anyag meredt-rest~
3674 2| Gonosz fejfájás kóvályog felettünk,~parázslanak a kislány szemei,~
3675 14| vulkán,~vészt, bajt lehellve felfeszülsz magad.~S izzó kövek bősz
3676 13| ezer évig,~de akkor aztán felfigyel a kert, ~s reszketve nézi,
3677 13| öntudatlanul,~hogy aki félfüllel hallotta és továbbment,~
3678 4| fekete lesz az ostor is. ~Felgördül az álomba ringó,~halálszínű
3679 14| cigánylány!~Elrablád eszemet,~s felgyujtottad szép szemeddel~hervatag
3680 1| vasfogós manók mind kínzanak. ~Felhagytam én már rég minden reménnyel.~
3681 13| megható és könnyű pózzal~felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett
3682 12| egy síri és mély~basszus. ~Félhat.~Köd és magány, halálos
3683 7| Nagy dinamit-robaj,~velőkig felható,~állkapcát tépdeső,~babonás
3684 12| egyedül van egy hotelszobában,~félhet. ~30. Fényes arc a sötétben ~
3685 2| égbe nőnek,~és este, este a felhő-mezőnek~szélén gyakorta látom,~hogy
3686 12| tovább,~mint hold, mely a felhőkön oson át,~s széthordva megbocsátó
3687 2| tüze,~s egybeolvad a lágy félhomállyal. ~De folyosónk oly hűvös
3688 13| második strófa végén már intim félhomály) ~Legyen sötét!... Aludjon
3689 2| kukucskált,~emlékezem.~A félhomályban állt egy üvegajtó,~oly furcsa
3690 13| álom,~borulj el a derengő félhomályon,~mint hogyha jő a hamvas
3691 1| kancsal~tüzét veté el a felhőn vadul,~úgy, mint midőn még
3692 1| harca forr~s ahogy megyek, felhős arcomra bámul~az utcasor. ~
3693 1| hullong a hús-cafat -~s felhővel fogja be dicső szemét a
3694 14| csókolom majd lila szád,~és felhozom az elmulást magamban -~Jó
3695 9| elfolyó,~halotti-tompa árnyak,~félig-nyitott szemmel ma is~föltámadásra
3696 1| Szörnyű volt a pokolnak feliratja,~ csak a nagy Dante
3697 13| az. Nyugodt fekete tükrén~felismerem magányos arcomat,~s hallom
3698 1| is majd aggkorom,~te majd felismersz akkoron~s engem megejt a
3699 9| mellemig ér. Aztán egyre feljebb.~Már államat és szájamat
3700 13| ígéretet~közétek harsogom: Ne féljetek! ~Tüzem, mi úgy égett oltárokon,~
3701 7| koboldtól,~félek. ~Kísérteni feljött.~Körötte a felhők~állnak. ~
3702 1| kudarc pirítja múltam,~más feljutott görnyedve térden,~csak én
3703 14| porba ér a hősi homlok,~te felkacagsz; "Ó, mily bolondok!" ~2 ~
3704 4| merednek. Érzik a szemem,~mely felkavarja halk nyugalmukat,~és sejtelem
3705 1| erdőre,~mit a futó szél felkavart.~Egy ifju költő zengett~
3706 2| száz alak omol le s újra felkel.~És mi szívdobogva nézzük,~
3707 4| verőfény,~s a nap helyett felkél a hold. ~És messze Óperencián
3708 13| felrettenés, iszony és vacogás,~felkelni nyomba - hol a gyertya,
3709 1| volt, ráncos homlokán~a felkelő holdnak sugára lengett,~
3710 14| Koromsötét kéménysorok között~felkelt a hold, vágyódva szertenézett,~
3711 1| lányszemek, kéklő virágok,~felkelt-e már hű kedvesem?" ~A kék
3712 14| s vártam, olykor-olykor~felkeltem a friss napnál is elébb,~
3713 13| nagy halottat~ezzel talán felkeltitek? ~Nem érzitek, hogy síri
3714 8| gerincem,~a múltak gyászmenetje felkeres. ~S merev ajakkal hallgatok
3715 1| pezsg.~Hogy ifju kedvvel felkerültem,~egy más világ zajgott körültem~
3716 12| nyújtsd a világtalannak~szent félkezed. ~32. Rajz halott apám fejéről ~
3717 1| hegedű,~hajlongva kér a félkezű,~és a szemétládára pattan~
3718 14| halvány ajkait... ~Egyszerre felkiálték: "Ismerős vagy!~Te a Halál
3719 1| porba omlik mindenem,~én felkiáltok: - Győzelem!~ ~
3720 2| valaki görbe szemmel,~úgy felkötöm magam a városerdőn,~vagy
3721 7| s te élet, mely sötéten felkomorlasz,~mindenkinél nagyobb, ~nagyobb,
3722 14| a hullámokba fúrom,~ Felkotrom a sötét fenéket.~Csak víz.
3723 1| hogy szívem egyre halkabb? ~Fellázadok-e szenvedéseimben,~vagy bámulok,
3724 1| tűz lep el,~ma a dühöngő, fellázadt pokol~még ünnepel. ~Manók
3725 13| Lelkembe tűnő, fátylas fellegárnyak...~Ezért olyan bús, túlvilági,
3726 1| a zavarba vesz. ~Amott a fellegekbe lebben~intőjelül, virágtalan,~
3727 3| hullám a szélben, szél a fellegekben,~ szemét és csillagok
3728 10| halovány emlék,~mely néha a fellegekig magasul.~Légy méltó e testvér~
3729 13| gyermek,~szóval, virággal, fellegekkel.~Kockát emel és szörnyű
3730 13| néha-néha péntek éjjel~halotti fellegeknek intünk,~és ekkor csupa könny
3731 3| és korcsolyázunk kócos fellegen.~És minden úszik és csurog
3732 9| az az égbetörő, roppant fellegkaparó ház,~s én, ki figyeltem
3733 10| mennydörgések, szivárványok és fellegnépek,~jöjjetek és dolgozzatok
3734 8| sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
3735 13| szobra,~úgy fekszik itten felmagasztosodva,~s az ágya csendes, fehér
3736 13| mámoros, mi boldog,~hogy felmutatja óriás kezét~és a tömeg,
3737 12| Fejtörő felnőtteknek~Tudod-e, ez mi?~Jó torna
3738 1| süvölt mérföldek tengerén,~felnyög az ismeretlen, éji róna,~
3739 12| itten elvetem, aztán~újra felöltöm,~s járok mosolyogva,~tanulva
3740 8| fölreszketett és még mesélt felőled~olyant, amit mi álmodni
3741 1| szálldogál. ~Az óra ver és félős hangulat nyom,~a ház lakója
3742 1| lapályain.~Békétlen állanak a felpörkölt hadak.~Fojtott morajjal
3743 1| Halált köp az ágyú, a penge felragyog,~vér fröccsen a mezőn, hullong
3744 1| bűntelen, te boldog,~szivembe felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek
3745 4| tartjuk sárga arcunk.~És félrebillent lógó fejjel~álmodunk, vagy
3746 13| hazug könnyek nyoma,~fejébe félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~
3747 9| is vádaskodol velem,~és félrefordulsz, mint aki csalódott,~vén
3748 1| várt csak a kegyúr ott, -~s félrelökéd nyomorult jutalmát. ~A jobb
3749 10| öröme volt. Megcsalták, félrelökték.~Harminchárom éves. Mint
3750 9| régi pénz,~kancsal biró,~ki félrenéz,~megbolygató,~aszott parázs,~
3751 12| Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,~szájunkon higgadt, betanult
3752 2| hangtalan,~"egy pici angyal felrepült az égbe",~s egyszerre roppant
3753 4| ruhatár.~Valami zúg, valami félrerebben,~s a néma csendben, a pállott
3754 10| Óvják ők azt, ami élet,~félreteszik, amit csak megérintett,~
3755 13| egy lázas berregés csak,~felrettenés, iszony és vacogás,~felkelni
3756 2| Arcodon mély magány jegye.~Te félreültél,~hogy mulatott cigánnyal
3757 12| látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná
3758 14| fájdalomba',~A kezét mind félrevonta!~ Haljon a barát! ~Oh,
3759 14| sötét, kedvünk mogorva.~Felrezzenünk, ha rátekintünk~a néma,
3760 13| hangjel miatt~a síkra száll és felriad,~nagy zajt kavarván a piarcon...~
3761 1| rázza, döngeti,~az ágyba felriadnak gyermeki,~s látják az árnyban,
3762 1| tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~A csecsemő sírt anyja
3763 12| állok előtted. ~Császári felség,~emberi nagyság,~roppant
3764 14| végtelennek mulandó férgei!~Mi felséges az Úr a zúgó viharban,~boldog,
3765 1| lámpaláng táncolt a széltől,~s felsercegett az esti ködben. ~Általkaroltál
3766 1| versek~1 ~Ki vagy te? Gyakran felsikoltok,~ hogy lángra gyullaszt
3767 9| az ajk,~s a szenvedés~még felsohajt,~hogy szétfolyón~ring a
3768 14| harctól piheg,~de este sokszor felsohajtok:~minek, minek?~- - - - - - - - - ~
3769 13| kisasszony!"...~szóltam és felsóhajtottam,~sőt szerettem volna sírva,~
3770 10| jaj, én eszelős~gyűjtő, felsült, rossz üzletember,~nagyralátó
3771 14| tolakvó nép zsibong köröttem,~felszállok, elfedem bús arcomat.~A
3772 2| árnya~a fehér ajtóra bágyad.~Félszeg árnyék-figurák,~mind kevélyek
3773 4| üreges szemmel, fázva, félszegen,~ és meghalnak
3774 9| hogy ne lássa senki,~s csak félszememmel néztem őreá,~mert vágytam
3775 13| a padláson, vagy hűvös félszer alján~a konyhalétől még
3776 1| higany - szótalan itélet -~felszökken a piros vonal fölé. ~Benn
3777 14| ösztönző. ~Háborús tréfa ~Felszólítom amaz úri~embert, ki a ramazúri~
3778 12| utálja,~magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet:~úgy én dühös
3779 13| a vén világra,~mindenki félt kuckószögletbe rég.~Siessetek
3780 1| innen~egy misztikus, dicső feltámadásra.~És a halott, kit könnyel,
3781 14| támadjon a...~és helyettük feltámadjanak...~ ~
3782 13| üvegterembe~ülnek szegény, feltámadt Krisztusok.~És gyenge hangjuk
3783 1| neked... ~Aztán csalódva feltekintesz~és szétfigyel csontos füled,~
3784 9| mely mégis áll.~Ő erre feltekintett, egyszerűen,~és mint ki
3785 13| tüzével a hült üstökösnek~feltépem a szivem - egy nagy, vörös
3786 1| borult ég,~és tompa fénytől feltetszik a szurdék,~vígan kíséri
3787 14| félteke,~ha lóg az ember féltöke. ~Sarkigazság ~Hallgat a
3788 14| bősz robbanásra gyúlván,~feltör viharzó, mennydörgő szavad. ~
3789 12| színes fonált:~a homlokán feltündökölt a jegy,~hogy milliók közt
3790 9| végtelen éjbe bolyongva~feltünedeztek a múlt raktárán, s onnan
3791 1| búsan, lefátyolozva jársz,~feltűnsz, mint egy éjszínü lepke,~
3792 7| villamosban,~a lármás köruton, ~és féltve viszlek a tömegbe mostan,~
3793 10| csodás~ zűrzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasból
3794 9| kezeit, s a valóra riadva felültem. ~Most a teám gőzöl, hogy
3795 13| arca már mosolyg. ~Aztán felugrott, ment tovább az ágyig,~s
3796 7| köténye alá,~és úgy tekintek félve-bízva rá. ~Én jó vagyok, ezrek
3797 13| olykor porba hullat,~ felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,~
3798 1| bájos volt, anyányi gyermek,~felvette mégis a nehéz vasat,~de
3799 13| aszfaltbetyárod,~de főleg egy, mi felvidít,~és ez az egy tar, elfogódott,~
3800 14| törődsz sokat. ~Mást néha felvídít még~egy mámorittas, röpke
3801 7| vörös és fekete~utolsó felvonás.~Oly messze még e zaj~s
3802 14| szélvészek ölre kelnek,~és felvonul a győzelmes üteg.~Képed
3803 1| Tánc~Felzendül a húr a sikos terembe,~s
3804 1| álmodik egy ember,~ vár, felzokog s hív szüntelen. ~Talán
3805 8| jajveszéklő~szóval kiáltanak és felzokognak.~ Tiértetek bor... álom...
3806 4| ködöt~s a sírt, a sírt. ~Én felzokogtam, felnevettem,~kitárult a
3807 14| miért nem alhatom.~S én felzokogva fátyolodba~Rejtem könnyázott
3808 14| szebb,~s szilaj emlékezetben~felzúg az égre kedvem,~hogy szinte
3809 12| minden érdeme.~Máskép vele a fene se törődik~és ez dühíti
3810 13| bálterembe~a víg herceg, mint egy fenegyerek.~De most kinyúlik két széken
3811 12| barna medve,~fogat vicsorgat fenekedve,~mint krokodil lapul a díván,~
3812 14| Felkotrom a sötét fenéket.~Csak víz. Örök víz. Változatlan.~
3813 13| gúnyból szavalják~Petőfi fenkölt verseit. ~Mókázik a menet
3814 9| vagy te, s az a rongy, ki fennen~hordozza a fejét a bálteremben,~
3815 1| oroszlán-fiók.~Az angyaloknak fennről büszke tollad~szavára hozzánk
3816 13| álma csak. ~Itt köd, ború, fenséges zenelárma.~Norvég mezőn
3817 13| az ige: most hallgatag. ~Fény-álom árnyék-szemfedője,~holt
3818 13| elhagyja hűtlen~az életosztó fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá
3819 13| lengenek,~mi messze zúgnak a fény-tengerek! ~Mily messze rezgenek a
3820 1| a lángostorok. ~És nő a fényár, zúg a virradat,~a tűzpokol
3821 12| báléj,~künn az előcsarnok fényárban úszott,~a házigazda a lépcsőn
3822 13| Világoskék az éj...~A röpke, zúgó fénybogár~a lámpalángra szálldogál,~
3823 1| Bukásaimba volt a győzelem,~fénycsókokon lett részeg mámoros szám,~
3824 12| meg-meglibegtek, és távolba roppant~fénycsóva lobbant,~egy mennyei kastély
3825 12| soká fáradtan néz az ablak~fényébe, és ködös lesz a szeme.~
3826 13| tolvajok barátja.~Vaksi fényed~újra éled,~mint gyermekkoromban,~
3827 12| alagútat.~Daloljatok együtt,~fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,~
3828 9| görcsbe ránganak.~Középkorban, fényén egy régi délnek,~szólt a
3829 12| száguld éjjelente~a lámpa fényénél a végtelenbe,~csodák között
3830 7| itt a sápadt, bús fagyok~fenyérein~és fölorditok: hol vagyok? ~
3831 14| zavartan és fehéren ~a furcsa, fényes-fényes premièren,~de ferdült szeme
3832 13| ideértem~sok év után, sok-sok fényes-szobán,~emlékeim köszöntnek tétován,~
3833 7| mondja: élek.~ Holt hitem fényével öntözöm.~S a testvértelen
3834 12| nesztelen,~mint láthatatlan fényforrás világít~a lüktető-türemlő
3835 1| gyepűire~kékes, sugárzó fényivet bocsájtott,~és én, a nyári
3836 10| a sűrű sötétben,~egy kis fényjel után, benyitni egy házba,~
3837 1| tűztől,~az álomból izzó fénykéve űz föl,~ágyamba háborog
3838 1| S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent~a karcsu gím könnyezve
3839 14| várt meg ottan,~két melle fénylett telten és meredten...~Hogy
3840 13| túlpartra átszáll,~itt van, s a fénynek hátat fordított. ~Mostan
3841 1| ajtóm,~a lámpafény dobálja fénynyilát. ~Fáradt fejem fehér párnámra
3842 1| éles, kék jégkörmivel. ~Fenyőszagú a lég és a sarokba~ezüst
3843 1| himezve borzongó ködét. ~A fényre várok, mely tán búmra írt
3844 1| éjszakába szét~és húzzatok fénysávot gyászmezén át! ~Hisz oly
3845 14| szunnyadó arc,~mit angyalok fényszárnya ó,~minek szelíded altatóul,~
3846 13| lehet Ő,~a tűz-szivű, a fényt-vető? ~Ha fénye gyúlna, újra
3847 9| világít egymaga~a bűvös fényü kör. ~Ő látta hajdan a napot,~
3848 14| a csillagok is hamvadt fényüek,~olyan hideg van, mint a
3849 2| halálra-szánt csapat,~a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán.~A pici kőműves
3850 9| ismeretlen~partokra és a ferde-furcsa tájra,~melyet én is láttam
3851 2| nézek, elfakul a fény~és ferdül a nap, mint a hold karéja.~
3852 2| és a párnát egyre rakjuk,~ferdül-fordul az alakjuk,~melyet szorgos
3853 4| ujjé,~s pezsgőbe tartott feredőt.~Pünkösdkor már azt mondta:
3854 13| hol nem virág fogadna,~de féreg, pondró rágna millió,~s
3855 2| ember nélkül~daloltam ezt a férfi-éneket,~hogy hallottam szivemben
3856 2| mint én, ki tőle idegen,~ki férfi-fővel komorlok a létbe,~dúlt csillagokba
3857 9| előtte út.~És a hétéves férfi-kisfiút~irtózatos pribékek fölakasztják.~ ~
3858 9| rettegek. ~Sár és tűz az én férfibúm,~haragvó purgatórium. ~Aztán
3859 9| kalandot, az ásítást, a férfibút,~s téged, öreg diákkaszárnya,
3860 9| egykor erről énekelt. ~A férfikort, a vad kalandot, az ásítást,
3861 10| csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.~Hová is futhatnék én,~kócos
3862 1| leányka~ csokrot adott egy férfinek~- kék ibolyát, örök szerelmet -~
3863 7| Forró ujjuk,~mely sok férfit,~szívet ölt, ~most fázósan,~
3864 14| fantáziám, tiétek ez a dal,~egy férfitől, kinek az álma feslett~s
3865 14| ti a végtelennek mulandó férgei!~Mi felséges az Úr a zúgó
3866 14| patkánykák, gyíkok, édes férgeim,~csiklandozzatok, ne hagyjatok
3867 12| hamisság",~s végül odadobja férgeknek a testét.~Hős kell nekem,
3868 4| sikíttok, nem nyöszörgetek,~ha férges nyár, fagyos tél csap reátok?~
3869 1| nem-remegve~belesüvít a sápadt fergetegbe...~ ~
3870 1| zsákmányát ragadja a Csele,~a fergetegben a kürtszó zokogva búg. ~
3871 13| a hegyoldal,~ordítunk a fergetegekkel,~versenyt futunk az őszi
3872 14| szél.~ És küzködöm a fergeteggel. ~Most itt vagyok. És sírva
3873 9| családom nagy, erős volt.~Egy fergetegre meg nem ingott.~Dörögtek
3874 12| éhes. "Nem értik őt".~A férje sem "ez a derék fiú" -~így
3875 13| Gentry, ám még fél se: fertály~hejehujáz egyre herdál,~
3876 6| csepürágó,~ki szappanhabbal fest tükörre,~úgy jött a hó,
3877 12| üde voltál,~akár a rúzsa,~fested magad, s kopik az arcod~
3878 13| szembe vélem,~bú honolt festékes arcán,~tükröztetve dúlt
3879 2| vagyok.~Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,~a fekete táblácska
3880 2| tovább egy pirinyó hajó.~Festéktócsádon, a lilán, a zöldön.~
3881 12| magányomban börtönfalak~éjére festelek. ~31. Emlékezet ~(Lélektani
3882 1| vérével én most~sötétre festem a világot,~és húzva húz
3883 7| olyanok, mint az öregistent festik,~vén képeken, halljátok
3884 10| maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény, melyet képíró alkot,~egymás
3885 6| átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~mint orfeumi csepürágó,~
3886 9| szikrázott és recsegett a fésű.~Itt ültünk boldogan, s
3887 4| Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,~hosszú haját nevetve fésüli. ~
3888 7| bántja,~mit akar? ~Kóc a fésűn,~a fejükben~zűrzavar. ~Forró
3889 10| időben, mikor keresztre feszítették.~ ~
3890 8| bánat.~Hideglelős szemét feszíti tágra,~ és óriás fantasztikus
3891 1| pesztonka, asztaloslegény~les, fészkelődik a helyén.~A "zenekar" munkába
3892 13| most látom én is az egykori fészket,~hogy messze repültek, s
3893 2| karton,~ zászlók feszülnek ki a sárga parton.~Az óceánon
3894 1| zord lángtaréjjal,~hullám feszült fel, mint setét fal,~
3895 4| primadonna,~mellette tarka fezben a bolondja~ s a
3896 12| azt mondta nemrég:~"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",~
3897 12| Megértem:~Halál, fogadj el a fiadnak.~ ~
3898 9| magával soha könyvet. ~A fiait csókolta némán,~ halottjait
3899 1| mikor ragad,~hogy az erőtlen fiakat~lesujtsa mózesi erővel.~
3900 10| dajka, aki rokonom,~rokona a fiamnak,~rokona a feleségemnek,~
3901 1| siratta az anya eltávozott fiát,~s jöttek sokan, sokan,
3902 9| fölsohajtott,~s mi majszoltuk fiatal-lágy ajakkal~az édes és bíbor
3903 14| én megértettem azt. ~ A fiatalemberben - nevet nem adtam neki -
3904 12| Ének a fiatalokról~Ámulnak ők és fölnevetnek,~
3905 9| emlék, vagy mint a futó fiatalság.~Erre szelídebben lejtettek
3906 4| szegény karom - szegény fiatalságom -~ szegény, szegény
3907 13| körül setéten,~álmos arcú fickók ültek,~némán néztek a borukra,~
3908 1| kitúr~pár raccsoló, pipes ficsúr... ~Ó, én szeretlek áhitattal~
3909 3| Rémítve jönnek szörnyű figurák,~ a feketék, a
3910 9| állt.~Épp ahogy ösmertem. Figurás, lila-színű ruhában,~sárga-szivós
3911 10| Gépírókisasszony~Ülsz.~Figyeled azt, amit hallasz, és a
3912 12| kérdezem,~mi végre kell,~csak figyelem,~csak érdekel. ~Nótája csúf,~
3913 10| Szakadatlanul munkában, éber figyelemben,~gépek közt,~kerepelve folytonosan,~
3914 9| nézett. De olyan szigorú figyelemmel,~mintha csodálná, hogy unokája
3915 9| mely bölcs és hideg lesz.~Figyelj reánk, akik ma vérben állunk,~
3916 6| Aranyvonat~Figyeljetek, ez nem mese,~ilyent nem
3917 9| ablakok~rácsát megolvastam figyelmesen,~minthogyha attól függne
3918 1| verejték,~s látcsövével némán figyelmez ő,~sokan nehéz puskájukat
3919 9| példázza komor jelenésed?~Erre figyelmeztetsz? Nem szólsz, de szivem tefeléd
3920 9| megbüvölten,~csak a tűnő időt figyelte,~ s arcát nem látta
3921 2| és bezárjuk ajtainkat,~figyelünk a kósza neszre,~egy vonatfütty
3922 14| Itt az aranyból nékünk egy fikarc jut,~szerény díjért megsimogatjuk
3923 13| Prológ~A szabadkai filharmónikusok első hangversenyére ~(A
3924 4| régi, foltos,~s koldusi filléreim kaparva~leülök a sánta asztalokhoz.~ ~
3925 14| pénzét, alkudozva, félve,~mit fillérenként tett az árva félre. ~Ismerjük
3926 7| jaj. ~Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem~s a földre fekszem,
3927 12| személytelen és gépi, mint a hangos~filmek beszéde, mely közelbe-távol~
3928 1| Finale~1 ~A néma őszi tájra nézek.~
3929 2| Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?~Nem kell az élet, pompázó
3930 1| a kályhán szerteszéjjel~findzsa-sor, aranyszegéllyel,~aztán
3931 14| német beszéd,~s aranyszélű findzsából isszák~az illatos kávé levét. ~
3932 8| gyerekszobában,~mikor a findzsán reszketett a rumláng. ~Így
3933 9| sírva viszolyog,~ellökve a findzsát, a jó tejet,~mely a beteg
3934 14| inkább franciásan,~mondd finoman:~morphinomane! ~Szerelmes
3935 14| nem úgy~verik a~cigányt! ~Finomkodás ~Ne mondd te: morfinista.~
3936 13| összeszűkül a világ köröttem,~úgy fintorognak rám a viszolygó~tárgyak,
3937 13| hogyha visongnak~lármás fiókák nyáron a lombban.~Madártalan
3938 1| reád mutatva szólt hűtlen Firenze: ~"Ez egykoron lenn a pokolba
3939 12| dolgozik, több ízben is alá-~firkantja a nevét - személyesen -
3940 14| fukar,~sokszor merengve firtatám, ki ír most,~s küzködtem
3941 2| barna, bölcs szemébe.~És firtatom: nem szeret úgy-e senki,~
3942 14| akárhogy is ugatnak,~hányj fittyet a gőgös, komisz nyugatnak,~
3943 1| holmi zsúrnál~ásit, kacag, fitymál, nevet,~mellette jajgat
3944 1| törve - németül csevegnek~fitymálva a hazájukat.~S itt elfog
3945 14| elfogódva, mint a kezdő~fiúcska, ki nem érti, mit jelent~
3946 12| kávéjukat kevergetik s fiucskák~és kisleányok ünnepi ruhában~
3947 1| szellő szárnyal át. ~Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe~viszik a
3948 8| s berontanak~oda, hol a fiuk lakott, ~s az üres ágyba
3949 9| aludtak,~álomszuszék lányok, fiúk a földben,~oly csöndesen,
3950 9| örömmel szállt a szán,~piros fiúkkal, akik integettek,~prémes
3951 1| asszony sirat. ~Ki vagy fiúrabló lidérc te,~ ki mint
3952 1| füstös forgatag. ~Gyorsan fizessünk, itt az alkony,~menjünk
3953 10| Mellette a híresek,~kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek
3954 13| hitte hajdan, hogy miatta~főbelövi magát egy katonatiszt~pezsgős
3955 1| szemfedő~befed hideg, könnyes fodrába már... ~2 ~Szegény poétám!
3956 1| csillognak inge hószín fodrai. ~Roskadt inakkal lassan
3957 9| felétek,~s az álmok lenge fodrát fodrozom. ~Ilyenkor aztán,
3958 9| s az álmok lenge fodrát fodrozom. ~Ilyenkor aztán, elhagyott
3959 14| magasztos vagy mindenkoron.~Te född be kék selymeddel a porom. ~
3960 7| vége?~Forró fejed bután födi a föld el,~s mint antik
3961 13| ha éjjel elbúvunk alád,~födjön a lomb. ~Kegyes Természet,
3962 2| megfeszült, mint egy üvegfal,~és födve voltunk fénnyel, tiszta
3963 12| álltam,~s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,~az égbe bál van, minden
3964 2| egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel~föl-fölmeredve nézem néma reggel.~A tó,
3965 12| vont, sovár szemölddel,~föl-föltekintenek az égre,~ahol a hold tányérja
3966 2| utcánkat javítják.~Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.~Tavasz.
3967 9| férfi-kisfiút~irtózatos pribékek fölakasztják.~ ~
3968 9| többé nem fülelt a Rém,~ki fölborított széket, ágyat, asztalt,~
3969 12| Mit hoz neked a búvár,~ha fölbukik a habból?~Kezében szomorú
3970 12| láznak~rémképei, s fejembe fölcikáznak~a morfium arany villámai. ~
3971 14| Lisszabon. ~13 ~Évezredekből fölcsapó aróma,~illat, mit a multak
3972 1| ölébe,~száguldjak büszke föld-anyámmal~a csillagos térségen által,~
3973 1| Ottan halad már a hűlt föld-lakós.~A tagja, arca, mint mienk:
3974 1| utóbb-előbb~és elborít a sár.) ~Én földanyám, én mindenem,~te szültél
3975 1| máshol,~ nagy, ismeretlen földeken~énrólam álmodik egy ember,~
3976 14| lenn~szenvednem a göröngyös földhatáron -~S tudom, sötét sorsom
3977 1| szikrás uszálya vágyik le a földhöz~s világít a rét lankás síkjain. ~
3978 14| hangon, melyet sok tanár is~földícsér majd egykoron. ~E dal csípős,
3979 12| bevallom néked, megtörötten~földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. ~
3980 9| széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~a kincseket,~a rabon a~
3981 14| szabadnak,~hogy a mezők földjét taposd,~s most selymes túlvilági
3982 12| Otthon~Régen~kószáltam én a földön-égen,~köd volt előttem, köd megettem,~
3983 12| vezércikk.~Lelketlen arca földszínű. Megérett~a földre már.
3984 14| bolyongtam~e napsugáros földtekén,~e kapzsi össze-vissza bolyban~
3985 13| egész világot,~az égtől, földtől vagyok viselős,~de tartom
3986 2| reggel~lassan vezettek a földúlt szobán át.~Azon a reggel~
3987 9| fák. ~A fák.~Száz és ezer, fölebb-fölebb, alább,~semmit se tudva
3988 7| keményebb árnyakat borítsz fölébe,~mint a kemény halál. ~Hiába
3989 12| elmúltál, egy éjjel,~egyszer fölébredsz és aztán sokáig~nem bírsz
3990 12| kezemből, nyomta mellem,~fölébredtem reá és elvetettem.~Ó, nemsokára
3991 1| Bús őszi délután borult föléje,~unalmasabb, miként az éjek
3992 8| padlón,~mint lázbeteg, aki föleszmél,~álmát hüvelyezve, zavartan,~
3993 8| Elmondanám, mi történt,~s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,~
3994 13| gyászosan meredtek~ az égre fölfele,~mint eltűnt isteneknek~
3995 12| Rippl-Rónai~képén, a furcsa fölfelé-tekintés~igaz pózában. Ezt figyeltem
3996 2| szépen,~Kossuth Lajos is fölfigyelt a képen. ~Deák Ferenc meg
3997 9| pogány zsivaj. Döbbenve fölfigyeltünk.~Ő is figyelt. Kissé fölült
3998 3| A kártyás fölfohászkodik~Ó színek színe, ördög bibliája,~
3999 3| hozzád őrjöngve fölfohászkodom,~ és kérem az igét,
4000 9| baljós jellel, mintha ottan~fölfordulás lakozna és iszony,~és kiáltanak: "
4001 2| fény és sárgaság.~A tűz fölgyújtja vágyaink dalát~és nőnek
4002 4| és kormos lámpagyújtó.~Fölgyújtom a vak éjet.~A rézkupaknak
4003 9| talán~erőm is volna és fölhajtanám.~ ~
4004 12| Légy az, ami a bölcs kéj~fölhámja, a gyümölcshéj~remek ruhája,
4005 2| hahotáz az öröm mámora,~fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.~ ~
4006 7| hajlanom. ~Korán keltem. Fölhúzom a rolót.~A nyári nappal
4007 10| tette könnyes koszorúját, fölistenítve~ifjúkori álmát, melyben
4008 4| Zörömbölök fekete lámpán,~följajgatom a síri alvót,~véres pipacs
4009 13| régi jegyzet, ~de a szivem följajgatott rá,~és fájni kezdett. ~Úgy
4010 10| is, mint az albatroszok,~fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,~
4011 9| kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz új koroknak ormán,~aranyt
4012 14| létrehoz... ~Kétségbeesés ~Fölkelni reggel, rágni régi zsemlét: -~
4013 10| egyszerűen. ~Mozogni kezdtem. Fölkelt meglepődve.~Mindketten mosolyogtunk,
4014 7| sereglett~a bánatom, a gondom.~Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~úgy
4015 3| éjszaka.~Az életem péntekjén fölkereslek,~ hozzád őrjöngve
|