1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
4016 12| völgybe leszállni.~Lélekzeni, fölkiabálni rajongva~az égre, napra.~
4017 12| mélyből a fényes magasba~fölkiabálok. ~Jó volt tevéled járni
4018 9| árva remete.~Ki értené, ha fölkiáltanék,~vagy porba hullnék? Volna
4019 10| kapjanak.~Falinaptárunkat orvul föllapoztam,~s ezt írtam egy lapjára,
4020 12| világhoz,~a csillagokhoz föllebezve vérben~forgó szemekkel és
4021 2| alkonyórán, alvó ablakokban~föllobban a langyos lámpavilág.~Most
4022 9| golyók mosolyát tükrözte a föllobogó láng.~Futva követtem az
4023 9| Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,~kegyúri gőggel, diadaluton,~
4024 10| ablakra,~mint egy kutya,~s ha fölmennék, talán~örökre ott maradnék.~ ~
4025 9| zengem,~s kihúnyt arcom fölmutatom szelíden. ~Ó csillagok,
4026 9| neved,~s a szájamon a bánat fölnevet. ~Ha volna nálam most méreg,
4027 12| fiatalokról~Ámulnak ők és fölnevetnek,~előre néznek, hátra néznek,~
4028 12| Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.~De néha este ellágyult,
4029 9| vékony kis legényke,~ fölnéztem a didergő csillagokra,~mik
4030 9| Ó, de miként kezdjem, fölocsúdva, a földi beszédet?~Régi
4031 12| miatta.~Közben meghízik és fölös kilóit~Marienbadban adja
4032 12| ezenkívül néhány haszontalan~fölösleges szervét, hogy ezzel is~könnyebb
4033 13| visíttok a sivalkodó szelekkel,~fölöttetek az ég, alant a tenger. ~
4034 2| cigarettavégek és szivek,~fölöttük az árny, a halál, az éjjel~
4035 14| vers - a szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor.~ ~
4036 7| bús fagyok~fenyérein~és fölorditok: hol vagyok? ~Testvéreim. ~
4037 12| kíván mindenütt,~egy nagy fölosztást, abban a reményben,~hogy
4038 2| véresek a kések,~az ördög is fölpántlikázva lumpol,~festett leányok
4039 12| védjen örökre és az időn túl~fölrakja fejedre fényes koszorúdat.~ ~
4040 14| kelengye,~ábránd-búzából fölrakott kalangya,~hogy gyűjtenék
4041 2| adnak, hogyha inni kérek,~s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.~
4042 13| nagy idő letelt-e,~s most fölremeg~az emberek előtt is tiszta
4043 1| dőrék,~szivem szárnybontva fölrepül. ~Nem háboritjátok meg álmom,~
4044 3| átkozódik,~ a költőben fölreszket egy csodás dal,~és akinek
4045 8| remegni, amikor a vad dal~fölreszketett és még mesélt felőled~olyant,
4046 4| hallgatom a szíved zajait.~Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,~
4047 1| hallgat.~az éj ijedve, sírva fölriad,~kísértetképpen tűnnek el
4048 2| járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel~és sírok és
4049 14| lelkem tehozzád,~és elfog a fölséges borzalom.~Látom sötétbe
4050 7| mennyi folyt. ~Elnémuljak, fölsikoltsak?~Ennyi volt csak, ennyi
4051 8| fülledt estbe úszó,~ablakból fölsíró, homályos hegedűszó~eszembe
4052 9| halovány. ~Vár a sarokba, fölsohajt aléltan,~ingecskéjébe nyiszlett
4053 12| Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.~A fal felé fordulsz. Megint
4054 9| halkkal,~a szél alighogy néha fölsohajtott,~s mi majszoltuk fiatal-lágy
4055 9| között, a gyerek a karján,~fölszegett fővel, hihetetlen úton,~
4056 12| zöld szín~fán, tengeren a fölszín:~mélységek látszata. ~No
4057 14| az üres forg mindenütt. ~Fölszínen ágál a silányság,~ágyára
4058 12| száz~batár között, patkójuk fölsziporkáz. ~Szájtátva álltam,~s a
4059 12| sovány testét övig~a szolga föltakarta lassan. Arca~nagy sárgasága.
4060 2| nézek, hullik a levél,~és föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat
4061 12| feletted~ez a mindennapos föltámadás,~már megtudod, nem él sok-sok
4062 9| félig-nyitott szemmel ma is~föltámadásra várnak. ~Az életet dicséri
4063 10| egészbe azt, ami csonka,~föltámasztva a holtakat, egybefűzve őket,
4064 12| földgolyón sokan. ~Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,~templomba,
4065 14| varanyga,~való, mely a vágyat fölülmulandja,~csóktól, álmoktól duzzadó
4066 9| fölfigyeltünk.~Ő is figyelt. Kissé fölült az ágyban,~emelve vézna
4067 12| bízza kincseit.~Letérdelek, fölugrom, jajgatok,~szemembe félelem
4068 9| toronyóra zengőn egyet üt. ~De fölviláglik a mély éjszaka,~kigyullad
4069 1| sötét szekér. ~A menyasszony fölzokog,~sír s a könnye vér.~Az
4070 8| hamúját~kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~
4071 10| emeli arcát s nézi az eget,~fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. ~
4072 1| meg lantomon a húr,~míg fönnröl a lágy, kék azúr~szelídeden
4073 14| kit bámul reszkető, üvöltő~fönségébe sok emberöltő: -~a végtelenbe
4074 1| aranyszegéllyel,~aztán föntebb a befőttek,~ódon, zöld üvegpohár,~
4075 14| veled,~te adsz bújának ékes, fönti nyelvet,~az éjszakába te
4076 1| hosszú, ezüst kádban főzé a fördőt.~ ~
4077 2| szín-ezüst.~Előttük lángol egy förtelmes üst,~s kígyóvért isznak
4078 2| ösvény,~amelyre rávetette fösvény~világát néhány éji csillag.~
4079 14| szemfedőbe fúrja, és igéző~arccal fogadja a Halált, a Hősét,~mert
4080 12| szívem, beleférnek együtt. ~Fogadjatok engem~ti is szivetekbe,~
4081 13| föld alatt, hol nem virág fogadna,~de féreg, pondró rágna
4082 9| sem ösmert,~csak feledés fogadott, hervadt nefelejcs-koszorúval.~
4083 9| papok is, füsttől feketült fogaikkal,~ültek idilli-vigan, mélázva
4084 1| véres szemekkel és maró fogakkal~szirinxesen kel, s tántorogva
4085 1| ifju, tiszta arcodon~s fogam csikorgatom, hogy nem szeretlek~
4086 9| fénytől és a félelemtől.~Fehér fogán ezüst kanálka koccant,~torkába
4087 9| a végtelen, mit a halál fogant,~és láttam őt, ki újra az
4088 14| billentyűk végzetébe~s minden fogása-markolása: Tett. ~Színésznő a ravatalon ~"
4089 13| fogason maradt,~az előszoba fogasán volt~ez a kalap,~egy szürke,
4090 13| csákót tett fejére,~de ő a fogason maradt,~az előszoba fogasán
4091 4| kalapja~könnyelmű kedvvel a fogasra csapva.~És várta őt pár
4092 4| Lebbenve kelnek a reves fogasról~ a gazda-vesztett,
4093 1| fehér nyakát, gyöngyös fogát. ~Máskor becsukta ajtaját
4094 1| cézárja vad-kevélyen.~Nehéz fogatján pöffeszkedve pompáz,~s rátok
4095 1| vad haragba nyargal,~fehér fogával a zablát harapja,~bősz orrlyukát
4096 9| jöttél hozzám, e földre,~sok fogcsikorgatáson, könnyön által. ~Külvárosokban
4097 1| e változás-világra,~hol fogcsikorgva, lázadozva, sírva,~nevetve
4098 4| úgy riad.~S te istenem, fogd fáradott,~ hulló
4099 1| vagytok, és - nem élek én.~Fogjátok is át a világot,~ nekem
4100 4| minden kincseket magába foglal,~és hallgat és vár, sehova
4101 7| szeretnek.~Komor nevük imába foglalom.~Rettegve, félve rejtem
4102 14| vagy csöndesen forró kezébe fogná,~és lágyan símogatná...
4103 2| velünk.~Rohanva száll -~Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,~
4104 8| senkibe se hittem,~beléd fogódzom és kérdezlek itten,~hová
4105 1| s a háziúr, lakó egyként fogoly,~hol a nótás cseléd ruhát
4106 12| olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás előtt. De erre nem
4107 14| Nem kell énnékem jó dolog,~fogpor és semmi Odolok,~piszok,
4108 14| mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni~Mint szelíd
4109 7| könnyü háló~zacskójával nem fogtam soha pillét.~Sohase ültem
4110 3| kikél a mag.~Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,~ köldökzsinórját
4111 1| síp, főjjön a kazán!~Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!~
4112 1| szobán? ~Ki vagy, ki sohse fogysz ki csókból,~ kin nem
4113 9| fakul a kedv. ~A gyertya fogyva-fogy~s lassúbb a vér. ~A lámpa
4114 12| vezet. ~(Alázatos, szomorú fohászkodás) ~Emlékezet,~rokkant barát,
4115 1| kel véres ajkain,~sörényes főjét rázza, s nem-remegve~belesüvít
4116 1| pálya.~Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!~Hadd fogyjon a
4117 4| éjszakák!~Mikor fagyosan fojt a sűrü köd,~s távol boszorkányégetők
4118 9| ver le minket,~s torkunkra fojtja a bomolt sikolyt. ~Mert
4119 8| is egyre ver még.~ És fojtogatja torkom az öröm.~Micsoda
4120 9| buknak~és a tengerben egymást fojtogatják,~kéken sötétlik ere homlokuknak,~
4121 7| A hajsütővas égett szaga fojtón~szállott köröttünk, és ruhája
4122 1| öljem a kínt mind reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts
4123 1| parfüm illatával~a konyhába fojtva főlő~káposztának illata. ~
4124 12| messze mámor ködbe fúlt fokáig~boldogtalan szemük széjjelmeresztett,~
4125 7| tárt kezekkel, álmaim fokán~és imádnám - ó Kelet regéje -~
4126 12| hetvenet naponta.~Olvasgat is. Főképp miniszterek~és bárgyú hadvezérek
4127 10| gyűjtöttem. Elhanyatló,~kedves főket, jó aggok kékerű,~áldott
4128 12| leled, hiába,~se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,~a múltba sem
4129 13| merengnek,~feszes, fehérlő főkötők alul. ~Az ébredő kert harmattól
4130 12| egy úr, egy fiatal nő,~egy főkötős dadus, nehány~bőrönddel,
4131 13| gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~de főleg egy, mi felvidít,~és ez
4132 1| illatával~a konyhába fojtva főlő~káposztának illata. ~A jó
4133 1| támolyogsz, mint a fény éji foltja~s kacag feléd hószínü ördögöd.~ ~
4134 14| nyári láz...~ Pirosló foltként lángol a napernyő,~a nevelőnő
4135 2| árnyak.~Vörös napernyők. Lila foltok.~Kisvárosi arany-vasárnap. ~
4136 12| félti kincsét, a sok cifra foltot,~a lelke szűk, kucorgó és
4137 14| teknőket, vályogot csinálni,~s foltozni horpadt üstöket. ~Menj vissza,
4138 8| és éji fényük fájón folydogál.~Félő kaszárnyák bújnak
4139 2| kezdődött a rékviem. ~A folyók: ~Hazátlanul fütyültek~a
4140 8| embereknek,~hegyeknek és folyóknak.~Megölték őt. Megölték. ~
4141 9| türelemmel,~s túl, a kopár folyosó végén, remegőn benyitottam.~
4142 9| mentén visszasietve~vak folyosók morajos üregébe lihegve
4143 2| a lágy félhomállyal. ~De folyosónk oly hűvös és üde,~akár a
4144 14| eljönne~az ekét tartani." ~Folytatás: ~"Ha nem is oly művész~
4145 13| küldvén. ~Egy régi mese folytatása ez.~E félelem, ez arc s
4146 13| poézis úszik: itt az óra~folytatni a még csonka sorokat. ~Nyugodt
4147 9| enyém még~az élet,~mert folytatódik és minden megújul~tevéled.~ ~
4148 4| kerget,~hogy legyek a múlt folytatója,~egy ismeretlen, bús halottat~
4149 3| hacsak hozzánk nyúlnak puhán,~folyton-folyó és folyton-újuló lét,~
4150 12| lakoma,~ó folyton-új és folyton-ócska~ természet ősi cinkosa. ~
4151 12| tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új és folyton-ócska~ természet
4152 3| puhán,~folyton-folyó és folyton-újuló lét,~ síkos, csuszamlós
4153 10| figyelemben,~gépek közt,~kerepelve folytonosan,~csúnya robotban, bár a
4154 14| kongva-bongva~- Tüzet, tüzet! ~Főmhöz kapok, már látom, itt nem
4155 14| tudja? Láz csap által árva főmön.~Csak álmodom magamba rogyva
4156 2| hasa zafir,~a bőre selymek fonadéka,~s regés kincsével elterült~
4157 12| mind-mind kancsalítnak,~fonákra fordult mindegyik kilincs.~
4158 2| s e galambi játék,~fehér fonál puha pamutba tör.~Ki hal
4159 1| látnám~az éjbe rezgő vékony fonalon. ~Vadul süvölt mérföldek
4160 12| szőtte álmát, mint színes fonált:~a homlokán feltündökölt
4161 2| albumban és az állvány~nádas fonatján, a sarok homályán.~Sok pap-rokon,
4162 13| Tavaszi erdő, jó szorosra fond~sűrű, sötét lombod hálózatát,~
4163 2| kezében, nincsen ajka,~és fondoran vigyáz,~mikor suhan az esti
4164 14| láz aszalja,~de a szemünk, főnk mégse lángol,~és a szobor
4165 4| és bölcső közt tétovázva~fonod fehér halotti koszorúm.~
4166 14| Az ujjaink hamar eggyé fonódtak,~s agyamba forró ájulat
4167 13| eszembe jut az ifjuság,~és én fonom, szövöm, merengve~a szűzi
4168 8| könnyeimtől forrók.~Iker nevetek fontam koszorúba -~két drága honvéd -
4169 12| rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~csodát remélnek egy levéltől,~
4170 12| estél,~mily kézirat volt fontosabb tenéked,~hogy annyi nyár
4171 12| kesztyűje, mint a mázsa,~fontoskodó-komoly fagy~dagadt üvegszemébe.~
4172 7| sötétbe menni,~gyerekszívvel fontosnak látszani,~nagykomolyan az
4173 9| végére értem,~vitorlámat fordítom újra vissza,~s most megpihen
4174 13| itt van, s a fénynek hátat fordított. ~Mostan pedig beszélnek
4175 9| lássam.~Jaj, doktor úr, fordítsa föl a kártyát,~mutassa meg,
4176 13| hajón s vasúton". ~E találó fordulattal~számlám gyors úton rendezvén,~
4177 7| hogy csendesen magadba fordulj~és úgy feküdj, mint egy
4178 12| mint majd a sírban. Ez a forduló az,~mikor az életed új útra
4179 14| Ma itt vagyok vaskapcsos fordulónál,~holnapra már gőzmén rohan
4180 12| mind-mind kancsalítnak,~fonákra fordult mindegyik kilincs.~Elment
4181 1| élet árva páriája,~remegve fordultam felétek ekkor,~fájó rebengéssel
4182 2| ha ráborul a tűz-gyötörte főre,~gyógyítja a fű a beteg
4183 14| Nincsen haszna a panasznak,~a főrendek leszavaznak.~Gyulai úr -
4184 12| halvány-furcsa mosolya.~Szegény a forgandó tündér szerencse,~hogy e
4185 12| Állok vele,~hanyatt esem,~forgat tovább~vad-rémesen. ~Meggyűlölöm,~
4186 1| bágyatag~látszik a füstös forgatag. ~Gyorsan fizessünk, itt
4187 13| tépelődöm zajtalan,~a morajló forgatagba, a sír mély nyugalma van,~
4188 7| egykor az ő kezén, s ha forgatnak a szerbek,~tagadd meg önmagad,
4189 14| Lihegtem a forró gyönyörre,~forgattam a habos kupát.~Majd néztem
4190 12| csillagokhoz föllebezve vérben~forgó szemekkel és tág orrlikakkal~
4191 12| kattogva-zúgva nagyban,~csak forgolódtam dühösen az ágyon,~nem jött
4192 2| tépázza gallérunk, ijedve forgunk,~és kacagás közt betöri
4193 10| legyen mivel védekezni, formálni~fejét, s maga elé tarthassa,
4194 13| csípője lágy, szelíd bokája formás,~ szemébe hűs és forraló
4195 2| csak,~a tárgyak álmosan forognak.~Jaj, jaj, nincs erre szó,~
4196 1| végre a halálos óra,~együtt forognánk vészesen, balog,~s lehullanék
4197 14| csak utcai ringyók között forogtam,~fantáziám még él, tűzzel
4198 12| York-kávéházban~A kávé gőze illan át forogva~a téli reggel füstjén szerteszét,~
4199 9| nem ismert drága mámort,~a forradalmas ár békült medrén aláfolyt,~
4200 13| háborog, miként a tenger,~mely forradalmasan buzog előtte. ~Vár... s
4201 9| akáclombos Üllői-út.~A háborút, a forradalmat, a lázat, mely elégetett,~
4202 13| dobom. ~Testvéri kéz és forradalmi csók:~egy ércgyürűbe forrnak
4203 14| Egy forradalomhírre~A föld felett láng ég s
4204 13| verőfény,~s ilyenkor újra forral, újra hűt. ~De ha remegve
4205 13| formás,~ szemébe hűs és forraló hideg. ~A részeg éj sápadva
4206 14| Majd halk búgás támad:~ Forralod teámat,~ Ám nem
4207 1| forrva bugyog fel a szőke forrás. ~A csíra mozdul, s a pihegő
4208 10| termékenyek, mint én,~zavaros források, melyekből aranyat mostam,~
4209 13| forradalmi csók:~egy ércgyürűbe forrnak milliók. ~Mezítlen testünk
4210 9| és a tétova~ölelkezés a forró-nyári lázba,~az élet, élet roppant
4211 8| gyermekkorból s könnyeimtől forrók.~Iker nevetek fontam koszorúba -~
4212 9| néma délt. ~Kénsárga légbe forróság inog,~őrjöngenek a buja
4213 14| koppan,~ha izzadt kéj mézibe forrotok,~gyönyört szaglász kis sáros
4214 12| apró boltocskákba sorra~forrt a kávé, bugyborékolt,~s
4215 2| mafla röheje,~malacbandák fortissimója. Solo.~Vérmes bíbor kürthangok
4216 13| keshedő ebédem,~téged urallak foszladó ruhám. ~Vagyok az ostoba
4217 9| fejedet, szivedet s a ruhádat,~foszladozó gombod, mi a síri porokba
4218 1| világtól félve, halkan. ~Foszlástokon a mindenség mulat,~s reá
4219 1| éj, de lángár gyúl fölém,~foszoljatok pompásan semmivé hát~a végtelen
4220 12| hozzá hasonló. ~Nézzétek e főt, ez összeomló,~kedves szemet.
4221 13| kacagva gyújtotok pipát,~s főtök díszelgve ékesíti~a hőssíron
4222 1| ébredjetek!~Láncot - s zúzzátok főtöket vele,~aranyhaját mindenki
4223 10| Rózsaszín lámpa~Minden fővárosban~lángol a ködből,~a harmadik
4224 8| barnál,~így megyek az ájult fővároson,~s utolsó álmát félve meglopom. ~
4225 1| árva ember fetreng benne főve. ~Véres sarokkal, bőszen
4226 1| ördög~s hosszú, ezüst kádban főzé a fördőt.~ ~
4227 2| termést,~s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.~A kerti
4228 14| morfinista.~Mondd inkább franciásan,~mondd finoman:~morphinomane! ~
4229 1| látta szörnyű lángban égni~a fráter a költő tüzes szemét,~amelybe
4230 12| minden nyelveken~csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.~Hétszázezerszer
4231 12| élet, drága játék.~Agua fresca con ghiaccio!~Játék, játék,
4232 13| indulás wagneri pátoszában. ~Freud ~Zavart költők, ki meri
4233 12| volt előttem, köd megettem,~fricskával és füttyel fizettem~a szélnek,
4234 13| éjszakán át,~s csiklandva fricskázzák az arcomat.~Honnan repülnek?
4235 14| s magam telenyertem. ~* ~Friedrich hivei egy női gyülésen ~
4236 1| lett itt hamarság,~tiszta frígyben egyesül.~Hisz e sziklás,
4237 14| búsulj most, inkább rigyess,~Frigyes.~(rigyet = szarvasbika üzekszik) ~
4238 12| e vén világon,~mint egy frissen-festett lakásban.~Nézd, hogy figyelnek,
4239 12| mindezt elfeledted,~oly frissen-új ködös a számadás,~hogy percekig
4240 13| elborongok:~uj bonbonok, sajt - frissike, -~aszalt gyümölcsök, friss
4241 13| udvaroltam;~nem volt sosem merész frivolság,~pajzán enyelgés a dalomban. ~
4242 9| Nem is vittelek tornyos frizurával~fényes parkettre, kart-a-karba-öltve,~
4243 1| a penge felragyog,~vér fröccsen a mezőn, hullong a hús-cafat -~
4244 1| földre Trója~s véres mocsok fröccsent el szerteszét,~Agamemnon,
4245 12| vigaszt se.~Légy mint a fű-fa, élő,~csoda és megcsodáló,~
4246 14| fűrész,~mint egy letört~fű-rész. ~* ~Egy hervadt nőszirom~
4247 1| mint hogyha egymagam~a fűbe rejtem arcomat,~s mélázok
4248 9| Térdig rózsában és övig a fűben~kacagni,~egészségesen, egyszerűen. ~
4249 7| lány az ágyon,~a vaj, a füge, a piros ribiszke. ~Mert
4250 12| grapefruit-ot, káviárt,~s így tőle független. Beteg szegény.~Nagyon beteg.
4251 9| figyelmesen,~minthogyha attól függne élete,~hogy el ne vétsem.
4252 2| gyertya, szék.~Repedt tükör. A függöny furcsakék.~Távol a fák között
4253 12| szagát.~A hold a felhők függönye mögé bújt,~és a zsinórpadlásról
4254 2| a falon,~s a piroscsíkos függönyökön által~beárad a nap tompitott
4255 13| ábrándtól csigázva,~és e függönyre rámeredtek?~Itt nincsen
4256 13| tiszta lelke,~mert amitől függött a nyugta-kelte,~a gépezet~
4257 2| gangon. ~Benn az olajos függőlámpa égett,~lábujjhegyen járkáltak
4258 14| Rejtem könnyázott arcomat~S füledbe súgom, hogy mi bú nyom~
4259 10| orrodról, a homlokodról, a füledről,~a hajadról, az álladról,~
4260 13| hogy marjatok,~odaadom a füleim~és lessetek,~oda a lábaim,
4261 9| kezd.~A házba többé nem fülelt a Rém,~ki fölborított széket,
4262 10| afternoon!~Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon,~
4263 8| Amerre nézek, csupa vér. ~Fülemben mézes, buja szók.~Az ajkam
4264 1| Oly bágyatag-csodálkozó fülemnek,~mint hogyha távol zajnak
4265 14| fülem, ül-e~a lomb alatt fülemüle? ~* ~Amulett.~Hamu lett. ~* ~
4266 2| csat és gyűrü, szurtos,~fülén virzsínia és szalmaszál.~
4267 13| vasalót lóbázott az éjben,~fületlen gombokat rendezgetett,~rossz
4268 14| egy év és ő meghal talán.~Fülig pirul, ha berreg künn a
4269 2| szerteömlő, szótalan.~És a fülke csodapalota.~Éji rémek lengenek
4270 12| arcomba bámul,~amint kinézek fülkém ablakábul.~Az elvirágzott
4271 14| nézel reám,~a kékderengésű fülkének árnyán -~tejarcú, éjszemű
4272 2| szerteszéled~az ó szobán s fülledten ellebeg,~és fáj a zongora (
4273 9| magammal a betegszobát,~a fülleteg légkört, a jajkiáltást.~
4274 9| közepébe a deszkakerítés~fülletegen-terhes szagokat gőzölt ki magából,~
4275 2| csöndesen bezárva,~az orruk, a fülük, mint az enyém,~s a feje
4276 12| Marasztaló ígéket~súgtam fülükbe, mint az élet,~de hívta
4277 12| ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e ők is, kiket
4278 1| pompázik az égbolt,~tócsákba fürdenek alant a fák,~a földön itt-ott
4279 4| vagyok,~mint kisded első fürdetőjén,~ és mint a teknőn
4280 2| égbolt,~s nem tudtam, a hold fürdik ottan.~Csak hallgattam a
4281 13| nyári délben gyakran meg is fürdöm,~kirakat-kádban, gömb-szappanokkal,~
4282 1| vígasztaltatok,~s gyémántsugárba fürdött könnyes orcám. ~S rátok
4283 2| kikötőbe pállnak a hajók,~s a fürdőházba kikukucskál árván~a rozoga
4284 2| itt? ~ Egy kis fürdőhely is.~Szegényes, kedves és
4285 1| az utas hallgatag. ~Távol fürdőhelyen mulat az úr,~a zárt szobákba
4286 9| Merengek tétován e fáradt-fényü fürdőn,~szemét közt turkálok, nem
4287 2| picinyke rés.~Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,~s olyan sok
4288 10| rejtélyesen idejutottam,~s kutatom fürkészve azt a gyermeket,~kinek fejében
4289 1| nóta, régi monda.~Vén basák fürödtek itten.~a kénes, zöld, lanyha
4290 4| hullámos vizében csendesen fürödtem.~ ~
4291 9| fogunk a zúzmarát harapta,~fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban,~
4292 1| fejem zsongó, nagy csend fürössze. ~Aludjon el a kínzó gondolat,~
4293 14| ha arcod édes rózsakellem~füröszti, s elpirulsz egy szent csudán,~
4294 1| ezüsthold tiszta gömbje,~fényben fürösztve a nagy csarnokot,~és én,
4295 13| szenvedés, ó élet aratása! -~Dús fürt dagad a tőkén hallgatag. ~
4296 2| levelen.~Őrült menád - kavargó fürteidben~a régi lázak láza szálldogál,~
4297 14| ránk,~- az arca csontos, fürtje borzas -~néhányan álmosan
4298 4| és bontja, oldja tornyos fürtjeit,~és oldja, bontja - percre
4299 4| rakéta pattog,~ fürtök között kacagnak a szüzek,~
4300 7| nyakkendővel és kalandos~fürtökkel, én, az ifju-ósdi lantos,~
4301 10| lihegett e dicső városok~felé a füstben, a vékonyan csorgó~holdfényben,
4302 9| egy-egy verset tereltünk,~a füstből, a fényből egy ártatlan
4303 2| dörögve,~s kiküldenek a füstfelhős szobábul.~Elmúlt egy hét.
4304 7| éjszaka. ~A nikotin zavart füstfellegében~keleti lázak fátyola remeg.~
4305 9| ifju orvos,~e kávémérés füstfogott szögén,~s én vélük együtt,
4306 1| sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta drága bútor,~a nő, ki tördeli
4307 13| Tömjén gyanánt száll rá a füstgomoly.~Ártatlan arcán lázak mégse
4308 12| át forogva~a téli reggel füstjén szerteszét,~s ott, hol zabáltunk
4309 12| kezében égő, olcsó cigaretta~füstjére, és futott, telefonált,~
4310 7| szívta a rossz cigaretta füstjét,~tündöklő jáspis-karjait
4311 7| mélybe hörgünk, vérpárázta füstök~sötét gomolyán, lángoló
4312 9| bűn-e ez a~nyugalom,~kéken füstölgő~szivarom?~Bűn-e,~hogy mostan
4313 2| fáj az élet. ~És fáj a füstölő, mely szerteszéled~az ó
4314 14| barátunk. ~A cigarettek füstölögnek,~beszélünk sok garázda lányról,~
4315 1| tükörbe bágyatag~látszik a füstös forgatag. ~Gyorsan fizessünk,
4316 12| mérgekkel olykoron~vertem magam füstös-boros toron,~mindig a kín volt
4317 2| De estefelé fojtott már a füstszag,~csak a gyümölcs mosolygott
4318 7| napér. ~Lámpa füstöl~hosszú füsttel~olykoron. ~Hull az ágyra~
4319 9| a vidékek,~hajladozott a füszál, a göröngy gurigázva köszöntött,~
4320 14| Csend volt. A mozdony füttye messze hangzott,~ballagva
4321 13| felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva mentem
4322 2| egy tájon, hol az inség fütyörész. ~Szívedbe méreg és virág,~
4323 10| fityeg, s kiadatlan verseit fütyörészi~a téli szélnek. Mennyi gőg
4324 3| káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,~zápor zuhog, kén és pokol
4325 9| éjjel néztem én. ~Próbál fütyülni, szája megvacog.~Előre néz,
4326 7| szegény, beteg ember,~ki fütyürész az ablakunk alatt?~Akarsz
4327 9| lámpafénybe néztem,~aztán zavartan fütyürésztem,~búsan-vigan. ~Mint a hold-udvar
4328 2| Hányszor látlak, ifjú füvész,~alélva menni~egy tájon,
4329 14| sárga az ősz színe,~vörös füzérbe paprika~és sárga tengeri.~
4330 12| elveri~a paprikák piros füzére.~Száll-száll a lelkem kergetőzve~
4331 14| látom fakó eged?~A holdat a füzes megett?~Addig szivem be
4332 2| gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája egyre fújdogálja~szegény, szegény~egyűgyű
4333 13| üszke,~s még hallja, amint fujja-fujja büszke~aranykürtjét a nyár,
4334 13| rivalgó, büszke harsonáit,~fújjad az ünnep szent, aranyos,
4335 4| kályha~és künn az utcán fújni fog a szél.~Te sírva szólitod
4336 12| volt,~hogy utolértél. ~Ha fújt a szél, még át se cikázhatott~
4337 12| életét~a semmiből a gyönge fújtató,~amellyel együtt reszket
4338 9| semmi.~Ha pitypang kelyhét fújtuk, semmiség volt,~unottan
4339 13| párnát fejem alól.~Nyakamba fújva rántják ingemet le,~szikrát,
4340 1| siró szavam az éjszakába fúl. ~Ó társaim, tekintsetek
4341 14| rózsalomb föd el.~Sáppaszt, fulaszt, gyötör~a vérpiros gyönyör,~
4342 1| elhagyott nyomor vivódik;~fuldoklik és felsír, az, ez,~de hangjok
4343 9| Május.~Szív és torok hogy fuldokol.~Isten fölöttem és az ég~
4344 9| kellett megérteni. ~Bódulva, fulladozva, mint iszákos~korcsmába
4345 1| emlék újra kel még,~régi fullánk újra szúr,~és a hangzó ős
4346 2| varázzsal~szivünkre szálltak, fullánkos darázs-raj. ~Úgy szúrt a
4347 1| hangját zavarjad össze,~fullaszd el égő, száraz torkomat,~
4348 1| az orrba,~s az ágy fölött fullasztva szálldogál. ~Az óra ver
4349 7| gerjedés, bús temetés,~oly fullatag, olyan nehéz, ~hogy lehull
4350 2| árnyék-figurák,~mind kevélyek és furák.~Egyik a felhőkbe nyargal,~
4351 2| ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss szag.~Fönn dobozok kövér
4352 2| feje felett.~Tükrökbe nézte furcsa-gonosz arcát,~mély tükrök mélyiben,~
4353 2| Repedt tükör. A függöny furcsakék.~Távol a fák között egy
4354 14| ide-oda bujkált. ~Rím ~Inog a fűrész,~mint egy letört~fű-rész. ~* ~
4355 14| szegélyes,~nagy szemfedőbe fúrja, és igéző~arccal fogadja
4356 14| azóta. ~Fejem a hullámokba fúrom,~ Felkotrom a sötét
4357 13| megszokottság bánatát lehelte,~és fúrta oldalam a bús titok,~minő
4358 7| és ríkatom~az őszi bánat furulyáit.~ ~
4359 7| tova mennél,~megköt. ~Vér fűszere buggyan,~a zegzugos útban:~
4360 1| gőzölő föld~s te márciusnak fűszeres szele. ~Legyezzétek ti könnyüszárnyu
4361 14| azonmód, mit a sors hoz:~ne fűszerezd, ne nyúlj a borshoz. ~* ~
4362 13| többet~nem apad el e bősz futam.~Hiába késem,~kudarc merésem,~
4363 7| Szeszélyes futamok a holdról~Ma félek a holdtól,~
4364 14| kiváló fúvását,~a mének futását,~hej szegény hazámban~ily
4365 14| hajszolsz a múltba s ott mohó futásom~megfékezed. ~* ~Emlékezet,~
4366 4| roppan,~ s riadt futással surran egy egér.~ ~
4367 14| s a másik~kedves hívem, futék mindenhová,~keresve a szülőim
4368 7| varázsitalából~ s fásult csontom fűtené a láz. ~Messze estem, jaj
4369 7| szobákban újra bűvös~lámpa ég. ~Fűtenek is innen-onnan,~s rémlik
4370 8| tétován,~hogy beleborzong fűtetlen szobám. ~Ver a szivem...
4371 10| gyilkos férfinál.~Hová is futhatnék én,~kócos fejemmel,~költészetemmel,~
4372 2| meseházba a verőfény,~és fűtjük arcunk bíbor téa gőzén,~
4373 12| akarva semmit,~hatnak tovább.~Futók között titokzatos megállók.~
4374 9| ha futni kellett volna a futókkal,~egy utcapadra csüggeteg
4375 9| a végtelent véres hajjal futom.~Az éjszakai, vad előadást
4376 6| karja kard, a szeme tőr. ~A fűtőt nyűgzi a varázs,~úgy érzi,
4377 1| sikongott a hideg tél. ~És csak futottál bőszen - önmagadtól,~vágyó
4378 9| az estebédre?~Csupán te futsz versenyt - tovább - a lázzal,~
4379 12| hordja, láthatólag,~mint futtatáson lóverseny-jegyet.~Fáj néki
4380 13| fergetegekkel,~versenyt futunk az őszi holddal. ~De néha-néha
4381 2| s virgonc szemem kerüli futva-félve.~Egy néma-csöndes bánat
4382 1| néz szét kancsalul.~Fagyos fuvallat száll ki ajakán,~s egyszerre
4383 14| hulla.~Árnyak remegtek, szél fuvallt alább,~s meglengeté a bölcs
4384 13| járó-kelő. ~A síma, langyos fuvalomra~kinyílanak az ablakok,~a
4385 14| Hallám a kürtöknek~kiváló fúvását,~a mének futását,~hej szegény
4386 2| igen, igen,~így szól a fuvola. ~Csak menni, menni, mindörökre
4387 13| ülnél,~és hallanád a szellők fuvoláit,~míg a panasz dalos ütemre
4388 2| egy gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája egyre fújdogálja~szegény,
4389 2| s az ősz, az ősz~ővéle fuvolál...~ ~
4390 13| a hajnal,~aztán csokorba fűztem~vágyó tüzes sohajjal. ~Megindulék
4391 6| aranyvonat zakatol. ~Egymásba fűzve hét vagon,~arannyal rakva
4392 9| a rabon a~bilincseket,~a gabona~rendjét, amint~inog tovább,~
4393 12| A délibáb vizében úszó~gabonát. ~Tükröztetett kastélyt,
4394 12| kiált. ~Halál-hívó~vérem gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
4395 4| mustos pincékbe gajdol a szüret. ~Nézd: a hordókban
4396 1| öntözé. ~S hogy részegen gajdoltak a vitézek,~dalolt szivében
4397 2| Oly messze vagy te s e galambi játék,~fehér fonál puha
4398 14| malícia,~hogy mostan már Galícia~táján jár a milícia,~írjon
4399 4| mellett, frakkban, izzadt gallérban,~rekedten. Ilyenkor a ködben
4400 2| jaj, jaj nekünk,~tépázza gallérunk, ijedve forgunk,~és kacagás
4401 7| merek a ködbe nézni,~sárga gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén,
4402 4| könyvtár, mint egy büszke gálya,~a padló életemnek szaharája,~
4403 13| babérjuk meghagyom,~hüvös galyáért nem tusakszom -~Őket mindenki
4404 14| neved,~ujjongva zúgtak fák, galyak:~ne sírj szegény, szeret,
4405 14| duzzaszták a lelkét,~és rázta már galyát a tubafa. ~Érezte, szenvedése
4406 14| elegáns,~de bókodnak fele gáncs. ~* ~Átadta a telefont,~
4407 9| mágus-kincs, a bánat és babér. ~Gangesz sem oly szent, mint a Duna
4408 2| véretek makrancos-idegen.~Garaboncások, vásott ördögök,~a hajatok
4409 9| szunnyadt, hunyorogva, a lanyha garádics~vén düledék kövein. Az idő
4410 7| kereke~álmos is és fekete,~a garatja végtelen~s a búzája életem,~
4411 1| A "Lenau Gasse"-n~1 ~Itt senki sincs most...
4412 1| vas-cimeres kapuk ősi gátján. ~Sápadva néz a város a
4413 14| búdon átláss: -~már ott a gátlás. ~Új rím ~Hogyha a tál rozsdás,~
4414 10| fényes konyhánkban állt a gáz-sütőnél,~karonülő fiammal, nagyon-ifjan,~
4415 12| szerelmes, a postás,~a koldus, a gázas. ~Fejjel nekimennek~a hetyke
4416 4| reves fogasról~ a gazda-vesztett, elhagyott ruhák.~A hős
4417 9| Hadd álmodozzon pár évig a gazdád~a körbe, mely szűk és bezárt
4418 7| magánya,~de nézz reá és gazdagodj,~az éj s a szív a bánya,
4419 10| komisz életet~s a komisz gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~
4420 7| mint a sír.~Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,~akár a gyémánt,
4421 1| egyedül,~hol a nyomor s gazdagság elvegyül,~hol a sötét, dohos,
4422 9| jegenyék. ~Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,~édes-halálos méz:
4423 12| kisasszonyának vagy a diktafonba.~A gazdasági válság "őt se hagyja~közönyösen".
4424 1| káposztának illata. ~A jó gazdasszony előjő -~a szíves mosoly
4425 4| üres arcomon~e ragadozó, gazdátlan pirosság.~A végzetek piros
4426 13| sír a moziban. ~Részegek ~Gázlámpák mellett hánynak haloványan~
4427 8| magány csak énvelem rokon.~Gázlámpasor virraszt kihalt utaknál,~
4428 4| farsangi csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
4429 9| fáradt, vézna szentek,~gázláng alatt sötéten állanak. ~
4430 1| És annyi átka nincs a gaznak,~mint mennyi áldásom nekem.~
4431 7| Menj, szegény öreg, s a gáznál~tébolyogj még és vigyázzál,~
4432 2| szélén gyakorta látom,~hogy gázol a homályon -~csupa köd,
4433 9| megcsúfolt és árva,~le is gázolják, szótlanul a sárba. ~Ha
4434 13| áldozattal hull könnyünk a porba,~gázolva testünk, lelkünket tiporva~
4435 4| nap parázsa kialudt,~lábam gazos sírok kövére dobban,~nagy
4436 1| rongyossá virágos arcát~a gyáva gazság, s sírjon az igazság.~Verjétek
4437 1| diák~jó özvegy anyja szűkös gázsiját,~körötte táncol meztelen
4438 13| az öreg nem küldte még a gázsit,~s a húszéves tagokban állhatatlan~
4439 1| zöld Dunával,~a szürke Gellért bércit által,~mely büszkén
4440 7| némaságban,~vagy bogarásznék a Gellérthegy alján,~és új boron, mikor
4441 4| eléje hemperedtem én,~eléje gémberedtem én.~Kék ajkam bús imára
4442 12| megbüntetendő felszürcsöli a gennyet:~úgy én dühös rajongó, aki
4443 13| Rézkarc egy udvarházról ~Gentry, ám még fél se: fertály~
4444 10| repülő, ki~már hull lefelé a gépből kiesve, egyedül a légben
4445 12| a felhőkbe zörgő, bamba gépész.~Nem kell hatalmasoknak
4446 13| függött a nyugta-kelte,~a gépezet~kétszáz évig forgott az
4447 13| tünt el aztán,~a perron, gépgyár, hegyoldal,~s vágtattunk
4448 12| A hangja~személytelen és gépi, mint a hangos~filmek beszéde,
4449 10| Fönn az irodában négyszáz gépírólány~kopogott halványan.~Hallottam
4450 12| szeretek?~Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,~ezt a szegény, kis árva
4451 9| villába, hófehér ebekkel.~Vagy gépkocsiban, autó-szemüveggel,~mintha
4452 9| bohócot,~négert, vasútat, gépkocsit, hajót,~nagy életünk tündéres,
4453 12| ekkor egy derék,~délceg gerinc, egy főúri sasorr,~s az
4454 13| szín. ~Azután jön görnyedt gerinccel~a megszelidített Petúr,~
4455 13| álmokat. ~Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan,~míg végre elnyűtten,
4456 14| dalok~1 ~Nedves ködökbe gerjed~a csendes éjszaka,~s átlengi
4457 7| mindeneknél szomorúbb ~bús gerjedés, bús temetés,~oly fullatag,
4458 7| látja, hol a ravatal, ~s bár gerjedő és bár merő~súlyos-bús,
4459 1| ősi virtus,~népi szólás, germanizmus,~háziasság, régi kedv,~józan
4460 6| teteje,~a göröngy cukros gesztenye,~a sár is mézzel van sodorva,~
4461 14| hozzánk kopár is,~Páris. ~2 ~A gesztenyefák s orgonák között~lobogsz
4462 2| szemünk bámulva néz,~s a sárga gesztenyén végigcsorog~a rózsaméz.~ ~
4463 4| gyanánt~kuksolnak a vén gesztenyesütők.~Ó temetős, magányos őszi
4464 14| felemelte ingét~elszánt gesztussal és határozottan~s a melle
4465 13| fekete ünnepet ülünk.~A getsemáni kertben éj van...~S a budapesti
4466 8| Csáth Gézának~Te sohase-jövő és sohase-beszélő,~
4467 12| drága játék.~Agua fresca con ghiaccio!~Játék, játék, drága élet.~
4468 9| láttad-e s tudod, ki e gigász~szinész, aki hazuggal és
4469 1| homlokod,~ó képzelet dicső gigásza,~a porba néked hódolok. ~
4470 2| Verset mondtam én is ám~gilicemadárra,~magyar gyerek gyógyította,~
4471 1| fényködbe fent~a karcsu gím könnyezve megjelent,~halálra
4472 10| kiabálva,~hajrázva, mint egy gimnazista:~"Lásd, téged is szerettelek."~ ~
4473 12| magamban~régi szívemhez: Gioventù!~Giovinezza, giovinezza!~
4474 9| barna, csúnya bútorok...~gipsz-szobrok... sírva bódorog~itt az
4475 13| Ahogyan a szobrász~önti a gipszet~a halhatatlan~arcra, azonkép~
4476 13| virágok~Parasztvirágok és giz-gaz növények,~lármás-szavuak
4477 12| velem: szegény bolondok,~glória nékik és dicsőség.~ ~
4478 12| magunkba,~mit nékem a hazugság glóriája,~a munka.~Mit a csaló próféták
4479 12| óriása,~a bálterem hatalmas glóriása,~s mozgás, riadt csilingelés,
4480 13| betűvel~és az öreg varrónő, glóriásan,~egyetlen ezüst kincsével,
4481 8| híven,~ki homlokod láthatta glóriásnak,~s emléket állítok a kedves
4482 5| életünk. ~Enyves szeme a mély gödörben~olyan vén volt, mint az
4483 9| kút a szád, szájad fekete gödre.~ ~
4484 4| Mit szemeim, a gyönyör gödrei,~mit a fejem, ez ólmos nehezék,~
4485 2| körmeimmel, kárörömmel~csúnya gödröt ások.~Szánjatok meg, szíveim,~
4486 13| fürdöm,~kirakat-kádban, gömb-szappanokkal,~csorgatva a zuhanyt, locsolva
4487 1| az óriás ezüsthold tiszta gömbje,~fényben fürösztve a nagy
4488 13| hegyek!~Tüzek, tüzek:~kerengő gömbök, lángfolyók,~szikrázzatok,
4489 3| a szilárd, az áldott,~ő gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha
4490 1| éjfél felé,~telt válla gömbölyü ezüstjét~ fojtott kacajjal
4491 9| mér? -~bámulja őt a vén Göncölszekér.~ ~
4492 12| pár évre szóló, szűk, de göncös,~rossz gúnya, melyet a könny
4493 8| festett Philadelphiába.~Göndör fejét ereszté este búnak,~
4494 12| téged, nem istenít fel,~nem göngyöli a lelkét sem alád, ~csak
4495 1| A kéményekből füst nem göngyölög,~szundítnak a kutyák a fák
4496 8| íróasztalomra~fantasztikus lázban görbedek lehajolva,~hogy hívjalak. ~
4497 8| a szelídek és a jók.~De görcs nekem, halál a jóság~és
4498 9| érceket,~ezüstöket,~titkos göreb~művészetét,~háromszögek~
4499 14| dicsőségben~s nem hitvány, görnyedő~rút rabszolgaságban. ~Láttam
4500 8| néma szájuk rám mered. ~Görnyedten ülök s sírva nézem,~hogy
4501 4| alázatosan mit se kérek,~földre görnyeszt kincsem tiszta titka,~és
4502 1| mint ezüst-kigyó, lassan görög~feléjük a vasas, tar-homlokú
4503 2| Emlékpohár, síp, gyöngy, göröggyufa.~Vörös karbolpor rossz kanálisoknál.~
4504 12| ülnek,~szemükben eleven görögtűz,~hétköznapon is örök ünnep.~
4505 12| a porban,~hol lelkek és göröngyök közt botoltam,~mégis csak
4506 12| nefelejcset a szélben,~barna göröngyön.~Érezni a gondolatok ragyogását~
4507 14| nyögve lenn~szenvednem a göröngyös földhatáron -~S tudom, sötét
4508 12| is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~Nő és dagad,~ha csenevész,~
4509 1| delnő mozdulatlan,~s zord gőgje olyan jól illik ide. ~Azt
4510 1| magasba lendül,~királyi gőgöd élvezed. ~A vajszivű könnyekre
4511 9| sötét közönybe takarom a gőgöm,~s egy sarokba mélyen eltünődöm,~
4512 13| csillagokra,~te csillagoknál gőgösebb, sugárzó~mi lett veled?
4513 4| elrabolják sűrű hajadat,~és gőgösen előrehajtanak? ~Sokszor
4514 13| lángol a város~sárga verőben. Gólyahírt kapni.~De legszebb virág
4515 9| fehéren futnak a billiárd golyói.~És boldogok voltunk, mikor
4516 9| gurigázva köszöntött,~kerti golyók mosolyát tükrözte a föllobogó
4517 9| szétfolyón~ring a kaosz,~és e golyón~hús lázadoz,~mely porból
4518 7| elmenőre.~Ó életem, enyém. ~Golyózáporban haladok előre,~ki minden
|