1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
4519 14| nézed te folyvást~e ronda golyvást? ~* ~Ki nem ölel,~lelket
4520 10| most, szakadozott~kabátja gombja fityeg, s kiadatlan verseit
4521 4| agglegények. ~Hervadt krizantém gomblyukunkba.~Kisírt szemünkben nyári
4522 9| s a ruhádat,~foszladozó gombod, mi a síri porokba gurult
4523 9| ujjal, gyerek-inget öltve,~gombok-gondok közt, mosolyogni némán~arra,
4524 13| lóbázott az éjben,~fületlen gombokat rendezgetett,~rossz gyertyacsonkokat
4525 13| az egy tar, elfogódott,~gomboltkabátú ősz tudósod,~ki egy betű,
4526 1| mindegyik torok,~és a kifejlő gombolyag forog,~sodrott kötél, szivattyu,
4527 2| szárazon.~Távolságok és sínek gombolyagja,~ ölembe gombolyul
4528 14| percébe köt, hímez, varr,~vagy gombolyagot gombolyít. ~Jól ejti a kemény
4529 14| varr,~vagy gombolyagot gombolyít. ~Jól ejti a kemény magyar
4530 3| meg a sorsot~ és gombolyítsd le lassú életem.~ ~
4531 2| gombolyagja,~ ölembe gombolyul a messzeség.~Hipp, itt a
4532 1| szemét s merengve írta:~"Gombom, virágom, ágam, levelem."~ ~
4533 12| nem-várt~ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.~Ezer
4534 1| az ablakok,~ruhák szines gomolya forr kerengve~és a szemekbe
4535 7| vérpárázta füstök~sötét gomolyán, lángoló özönben,~s ne rezzenjen
4536 4| egyszerre féltem a zavart gomolyban,~és egyszerre furcsán ferdült
4537 14| Kapca-ünnep~Tömjén is gomolygott magas oszlopokban~
4538 7| gondtalan,~és átkozott, ki gondba van. ~Nem jó kacagni tétován~
4539 7| idegen szem mered felém,~és gonddal nézek minden elmenőre.~Ó
4540 9| átkozott, szegény nép,~a gondodat kiáltaná a szám, ~mert bánatkővel
4541 13| s elhagynak újra mind a gondok;~mert minden mélabút leront~
4542 2| elhagyott szobámnak,~én gondolat-kaosz.~Te élsz, ahogy a csillagok
4543 4| rá se nézett - távol -~de gondolatba megölelte vágyva, ~és erre
4544 1| adják,~te ellesed az alvók gondolatját,~ mitől nehéz lesz a
4545 10| kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~a meddő gondolatnál,~a büszke hazugnál,~a csontos,
4546 12| barna göröngyön.~Érezni a gondolatok ragyogását~barna fejemben.~
4547 10| emberek lelkében,~törékeny gondolatokból faragott,~száztitkú, halovány
4548 10| ami fáj még.~Akárcsak én.~Gondolatom felesége.~Lelkem hitvese.~
4549 7| utána köd.~Csak néz és ezt gondolja tán:~ezerkilencszáztizenöt.~ ~
4550 7| magasban, ~ahol a nap dalol, gondoljatok ránk,~kik mélybe hörgünk,
4551 14| meglátta árnyát a napos falon.~Gondolkodott: mi a való vajon,~hogy ő-e,
4552 7| az ágyaknál~csendesen, ~gondolkoznak~régi, rút~emlékeken. ~Egy
4553 14| kokainistán,~s nem érted?~Gondolkozzál az okain is tán -~s megérted! ~
4554 10| évtizedekig áll,~anélkül, hogy gondolna arra, miként került oda,~
4555 13| hajdan lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás előtt az emberekre. ~
4556 14| szivednek szűz dalán? ~Nem gondolod-e néha-néha,~hogy az otthon
4557 1| aggkor nyugalomra hajt,~gondolok-e a titkos éjre,~s elém tünik-e
4558 10| magamat ijesztve:~"Mit gondolsz te felőlem, ki ezt ide írtam,~
4559 1| az otthona. ~A hitvesükre gondoltak, mily árva...~S távolba
4560 10| bandukoltam az utcán,~reá gondolva, kit távoli, pesti~éjeimen
4561 7| köré sereglett~a bánatom, a gondom.~Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~
4562 4| És oldja álmom, bontja gondomat,~álomtalan partokra hívogat.~
4563 12| megöblösödve,~halálosan zúg, mint a gong. ~7. Asszony-arckép ~Csodálatosan
4564 2| jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,~s olyan sok a halál, a
4565 2| hiéna-szemekkel~leskelnek rám a gonoszemberek,~kik vascipőbe jönnek egyszer
4566 13| Véres játéka voltál a gonosznak,~mindíg fekete ördögök kinoztak,~
4567 2| gondolok,~mert a parasztok gonoszok...~ ~
4568 14| s kacagja, hogy győz a gonoszság:~te páholyod bíbor homályán~
4569 10| délután~dalolva köszöntek: Good afternoon!~Népek hálószobáin
4570 9| Fehér köpenyben~egy orvos a górcső fölé hajolt,~s hosszan figyelt,
4571 14| németül szól: Jessus! Ach Gott!~Különben patrióta ő. ~Kiadja
4572 1| mozdonynak tűzi fája!~A gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán! ~
4573 12| New York-kávéházban~A kávé gőze illan át forogva~a téli
4574 12| vajákos, ki cifra regéknek~gőzébe botorkál, csürhe-silányok,~
4575 2| fűtjük arcunk bíbor téa gőzén,~vagy hintázunk együtt a
4576 13| talpakkal, nyugtalan topognak~a gőzfürdőből hazatérő lumpok,~s sziszegve,
4577 9| harapta,~fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban,~kopott kabátunkon
4578 12| köszönnek. ~Stockholm ~Dalol a gőzfűtés, lángok lobognak,~a porcukorban
4579 1| száll,~ormán vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A csata ~Ezüstösen
4580 1| tiszta ég,~és a gomolygó, gőzölgő homályban~bátortalanul egy
4581 1| És részegits meg párás, gőzölő föld~s te márciusnak fűszeres
4582 9| fülletegen-terhes szagokat gőzölt ki magából,~visszaidézve
4583 13| én. ~Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva mentem a vasútra,~
4584 1| örömteli munka zajog. ~Jer gőzparipám, menekülj e világtól,~a
4585 1| szivárvány leng a jégen~s gőzparipánk riadozva horkant. ~Éjfél-szemedbe
4586 1| szürke éjjel~száguld tovább gőzvasút veled,~s a hajnal mérgező
4587 2| percre perc,~s te egyiptomi gráciával~csak integetsz. ~Száraz
4588 4| napos, ártatlan, fáradt, graciőz,~kis fákkal és kis bárányfellegekkel~
4589 10| halványan.~Hallottam a nagyszerű gramofon-osztályok~négermuzsikáját,~vettem
4590 12| olyan szilárdul, mint a gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan
4591 4| s bámul-bámul egyre. ~A gránitkövön künn fekete vonalban~elszántan
4592 12| eszik soha,~csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,~s így tőle független.
4593 13| éjszaka?~Ez a ködön kesergő Grieg dala. ~De csend. Ne hangozzék
4594 13| leányrabló, hatalmas, buja griff,~tárd szét viharvert, szörnyü
4595 4| Groteszk~Mentem a kávéház tükrös
4596 12| Krisztus-szakálla rojtos~gubancba lóg. Véres, meleg szívét~
4597 13| köd-felleges ború.~Ti gubbasztgattok ottan,~ ti rozzant,
4598 1| Holnap ~Az utca árnyán gubbasztok. Derül.~Fagyos szelek zúgnak,
4599 12| Már értik azóta az én gügyögésem,~bármerre vetődjem, sokszáz
4600 7| ködöd,~torzult ajakkal tüzet gügyögök. ~A vörös nyár zúgása bátorít,~
4601 1| széles gyönyörrel húzza a gugyit,~mely lelkeket öl és agyat
4602 14| ki ne szeresse stílusod,~guláidat és Nílusod,~regék regéje,
4603 9| nyúlánk,~egekbe vágyó, óriási gúlánk,~bár meg se látják e kor
4604 1| mindent tűz aszal,~ a gulya tétlenül delelve ődöng,~
4605 1| javát,~kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,~dögvészt lehellt
4606 14| A seggecskétek két kis gumilabda,~és szörp a nyálatok ezüst
4607 14| ember~sziklára kötve~magába gunnyaszt,~egy hegynek ormán.~Az ajka
4608 9| legyen az, aki átkozott itt~s gúny és tövis nő a pora felett.~
4609 12| szűk, de göncös,~rossz gúnya, melyet a könny öntöz,~beh
4610 13| ölelkezik,~hitvány hülyék gúnyból szavalják~Petőfi fenkölt
4611 4| találja sorsát.~Micsoda gúnyfolt üres arcomon~e ragadozó,
4612 13| márványhideg kebel fogadt. ~Egy gúnymosoly lecsillapítá~lázongó érzeményimet,~
4613 1| szenvedve, tűrve egyedül,~gúnyoljatok csak kába dőrék,~szivem
4614 13| változik a véleményem,~s gunyolva szólt: "Te gyönge bolygó,~
4615 1| egy nagy varju károg,~s gúnyolva szól: "Jó éjszakát!"~ ~
4616 9| hajladozott a füszál, a göröngy gurigázva köszöntött,~kerti golyók
4617 9| benyitottam.~Itten a légbe kövér, guruló hahoták fakadoztak.~Régi
4618 9| gombod, mi a síri porokba gurult már.~Annyi idő múltán, új
4619 4| pici, drága fej haragvón~gurult-gurult, dörgött a padlón~ó jaj -~
4620 14| szívetek az kőkemény. ~De Gustibus non est disputandum... ~
4621 10| hogy magam is megijedtem.~Guten Morgen! mondták, de másnap
4622 10| rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt méhvel,~
4623 9| hogy nemesítsen a rímes gyakorlat.~Halkabbra vált már a szívem
4624 7| porba vert a gyász és a gyalázat~egy nyári éjen s sírok,
4625 7| az élet papjaivá kentek,~gyalázatos, ki káromolni merte,~az
4626 14| fütty imákkal áldozok. ~Gyalogolok, kis szív-turista,~kinek
4627 14| olyan már mint egy rongy gyalom,~de még a föld is langy
4628 7| reszketeg,~görcsös szókat gyalulva gyúlt szemekkel,~tág pupillával
4629 1| beszél mindenki: les,~sunyi, gyanakvó, ám azért szives.~Kupáiból
4630 9| szemed,~amelybe jóság és örök gyanú van.~Őrizd a csöndet mindenek
4631 14| Paródia ~Ti, akiket a gyár mulattat~a munka és a sex-appeal,~
4632 1| zaj és piszok, por,~hová a gyárfüst vastagon terül,~hol kis
4633 1| áll vigyázva, várva. ~A gyári munkás, aki küzdve hét nap~
4634 9| tarka holmikat.~Az ócska gyáriárú szívemig fájt,~amint figyeltem
4635 6| városok,~hiznak a hájas gyárosok. ~Gurul - nem látja senki
4636 1| agg a vályogot könnyezve gyártja~s arany-hegyek regéin andalog. ~
4637 1| két nagy, erős merevült a gyász-fán. ~Egyik te voltál és a nagyobb,
4638 1| pusztasága,~akár az éj sötétlő gyász-szine -~örökre egy, örökre mozdulatlan.~
4639 4| kósza lélek,~keresztek közt, gyászdalt dalolva~virágosan megyek
4640 14| megreszkető, gyémántszinű könyűit,~gyászfátyolának méla rebbenését.~Nem ismerém,
4641 14| Isten jóságos kegyelme!~Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő
4642 13| sötét halál. ~S kisérteti gyászfüggönyök megett~egy megvetetlen ágy
4643 13| hahotázó hózivatarba, ködbe,~gyászfüstölőt lógázva, összetörve,~halott
4644 13| szörnyű bánatom,~vigyétek a gyászhírt tovább csak,~a mormoló nagy
4645 14| keressem?~ Köd, tél, habok gyászindulója.~Pedig de sokszor megsirattam~
4646 4| szivünk alatt,~zokognak és gyászindulót dobolnak...~ ~
4647 8| remeg fel,~füstöl az út gyászkandeláberekkel,~ és holt magány kong
4648 8| Gyászkar~Megölték őt. Megölték.~Nagyhangon
4649 13| temetem. ~Szelek dalolnak gyászmelódiát,~sikoltva egy leány előtt
4650 8| görnyed a gerincem,~a múltak gyászmenetje felkeres. ~S merev ajakkal
4651 7| megy a köruton,~batárja éji gyászmenetnek.~Ki a halottja? Nem tudom.~
4652 1| szét~és húzzatok fénysávot gyászmezén át! ~Hisz oly sötét, kietlen
4653 14| hívsz gyönyörcsatákra,~te gyásznak násza, holtak élete.~Hűs,
4654 7| lehull érett koponyám~a gyászod lila vánkosán, ~és én is
4655 2| álmait.~Mi is siratjuk őt,~gyászoljuk őt és dobolunk,~a szél,
4656 2| Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő
4657 13| majd felőlem,~és egymagamba gyászolok~vak szemmel és fogyó erőben. ~
4658 4| sírókat és a könnyük,~és gyászolom elvesztett bánatom,~ezt
4659 14| elperegnek,~nem hulló dísszel, gyászolunk siváran.~Láncával a hatalmas
4660 12| egyszer még, örökre sértett~gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,~
4661 13| fekete tornyok!~Oly gyászosan meredtek~ az égre fölfele,~
4662 4| bársonyos ruháját a nehéz gyászpompa. ~S néha mint a felhők s
4663 1| nézesz fel a csillámló, cifra gyászra...~Jön a menet, s nem sejted
4664 8| Ki tudja, mért a fátylas gyászruha? ~Csitt, csitt - a kacagása
4665 2| a temetőn,~egy anya, aki gyászruhába, sírva~kis pléhkoszorút
4666 14| Küzdtem sokáig ellened,~te gyászruhás, halvány leány,~te éjhajú,
4667 1| fellobog a máglya,~ gyászsátorba tart a nagy vezér,~halotti
4668 2| sírt orrokkal a rokonság,~a gyászszegélyes kendők a szemen,~s később
4669 1| a szikla-fok,~és ünnepi gyásztűz lobog kavargva. ~Én szótlanul
4670 12| ünnep.~Úgy járnak itt e gyatra földön,~melyen csupán por
4671 12| cinkosa. ~De mondd, miért e gyatra-elvű~ földön nevelni ily
4672 12| láz,~s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:~"Vigyázz, vigyázz."~ ~
4673 12| szemet el nem birom,~örök gyehenna lesz attól sirom,~nézd,
4674 1| fel,~s eléd ragyog szikrás gyémánt-betűkkel~a szörnyű szó a drága ív
4675 4| Ragyogjon az éj gyémánt-derütől,~és bámuló, üres üveg-szemével~
4676 9| bálteremben,~karján egy gyémánt-fülű, buta húri. ~Én nem hiszek
4677 12| hozd te vissza. ~Kristály~gyémánt-havat, melytől gyöngyös a friss
4678 1| díszbútorok. ~Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,~bámul a sok sötétszemű,
4679 6| bebársonyozza az ereszt,~kabátunkon gyémántkereszt,~száll és csengettyüz lebegőn~
4680 14| aranyló, mély medence.~Gyémántokkal rakott szelence.~Ha nem
4681 4| tovább -~hahó, hahó! -~s a gyémántos homályon át~hullt, hullt
4682 12| amint a távol~homályból~gyémántosan aláfoly,~egy messze kéklő,~
4683 2| smaragd volt. Rubin a szeme,~gyémántot izzadt, mérgekkel tele.~
4684 2| mint megrepedt pohár -~gyémántpohár - babonásan csilingel,~mert
4685 1| szóval vígasztaltatok,~s gyémántsugárba fürdött könnyes orcám. ~
4686 14| csillogását,~megreszkető, gyémántszinű könyűit,~gyászfátyolának
4687 13| a nap hagyá el,~ha rája gyengébben ragyog. ~1906 ~ ~
4688 7| édesen, és légy hozzája gyengéd. ~Jó Puska, ne feledd, hogy
4689 8| varjak~ kárognak útján, gyengelábu, részeg,~és átkozódva búsan
4690 1| Fojtott morajjal zúg a gyengülő ajak,~hűvös nedűt kiván
4691 7| mivélünk,~ti sárga aggok, gyeplő-igazítók,~bocsássatok meg most nekünk,
4692 13| vértől tajtékzik a zabla,~gyeplőnk kaján mosollyal tartja-tartja,~
4693 13| újra együtt:~kikapták a gyeplőt a vad gyilkosok kezéből,~
4694 1| Sütött a hold, s a kert gyepűire~kékes, sugárzó fényivet
4695 1| fáradt sugár mosolygott~a gyér, pirosló levelen.~Azt álmodtam,
4696 9| gyűszűvel,~összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve,~gombok-gondok közt,
4697 14| asszony,~gyermektelen s finom gyerek-nő,~te lányosarcú, buja, meddő! ~
4698 9| pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~Eszembe jut egy halvány,
4699 4| rég-halottat. ~Kezembe veszem kis gyerekcipődet,~játékaid, poros emlékeid,~
4700 9| szalagában,~s csalva a titkoktól, gyerekes csökönyös akarással~mentem
4701 14| itt - - -~egy életet, egy gyereket,~száz év se és dalol a szél,~
4702 14| nyomába csak előre törvén,~s gyerekkedélyem elfödé az éj... ~1905 ~ ~
4703 9| tájra,~melyet én is láttam gyerekkoromban,~torz éjszakáimon. ~
4704 2| mint álmát a szegény beteg gyereknek,~hogy meg ne tudja, élete
4705 12| Sóhaj ~Borul a hívő, friss gyerekszem,~tündért se látok, nem verekszem.~
4706 2| víz -~egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel~föl-fölmeredve nézem néma
4707 7| együtt a sötétbe menni,~gyerekszívvel fontosnak látszani,~nagykomolyan
4708 9| nyiszlett a nyaka,~benn a gyerekszobába régi kép van,~törött keretbe
4709 8| tudnánk,~mély téli esten, a gyerekszobában,~mikor a findzsán reszketett
4710 2| asztalos fia,~egész, egész gyermek-ármádia.~Apámat hívnám, de ő alszik
4711 9| havat.~Hahó, előre, föl a gyermek-égig,~szállj énvelem.~Új másikom,
4712 9| sikolyt. ~Mert láttam én a gyermek-temetőket,~hol törpe sírok rendre
4713 9| lágyan,~mint a tulajdon, édes gyermekét. ~A doktor a betegszobába
4714 2| hervadt ruhában ébred a gyermekkor,~mely a szívemben porladoz,
4715 8| adom, mik megmaradtak~a gyermekkorból s könnyeimtől forrók.~Iker
4716 12| aranykanál van,~s valami titkos, gyermekkori emlék~bujkál a barna és
4717 9| Ki énekeltem az eget,~a gyermekkort, most rettegek. ~Sár és
4718 13| sötét halálmelódiákkal,~hogy gyermeklelke félve zengjen által,~és
4719 9| lefelé visz minden út. ~Gyermekmennyország, kék, csudás,~lerokkanás
4720 1| az ágyamat,~s csiklandozó gyermekmosollyal~szemembe néznek bágyatag. ~
4721 14| borzalom.~Látom sötétbe torzult gyermekorcád,~s elcsügged erre vakmerész
4722 7| Jó Puska, ne feledd, hogy gyermekpuska voltál~egykor az ő kezén,
4723 1| halvány nyakaddal, kék gyermekszemeddel,~ki, hogyha megjelensz vad
4724 13| drága múlt, az ifjuság,~gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,~a lázas és
4725 1| vaskaroddal~s rimánkodó gyermekszeszéllyel~panaszkodtál, hogy a fejed
4726 13| Gyermekszoba ~Sápadtan állunk a gyermekszobában,~várjuk haza, lessük az
4727 10| emberek.~Messziről jövök én,~gyermekszobákon és temetőkön~bukdácsoltam
4728 14| Szeretlek, terméketlen asszony,~gyermektelen s finom gyerek-nő,~te lányosarcú,
4729 13| kötő-gomolyt.~Szemükben gyermekvágyak fénye tűn föl,~és sóhajos
4730 2| integet szőke fejével. ~Arany gyertyácskát tart keze~és este félve
4731 13| gombokat rendezgetett,~rossz gyertyacsonkokat gyűjtött csomagba,~tollászkodott
4732 4| nézte-nézte~és nem látta a gyertyafénybe -~ó jaj -~a tükre, tükre
4733 13| tenéked,~ Fekete Vénusz. ~Gyertyaláng lobog, piros árny suhan
4734 14| fánkról kopott dió hull. ~A gyertyalángunk ellohad,~füstölve pattan
4735 13| széken merengve,~és a leégett gyertyán kesereg. ~A haja ősz, mi
4736 13| Hajnali csók~Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,~s sóhajba
4737 3| álmot.~És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,~vesztünk, feléje dobjuk
4738 2| ébenfa-zongoránk fölött~két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,~tágas
4739 2| gyümölcs mosolygott a rudon,~gyertyával jártak a pincék homályán~
4740 10| szétszórt falvak ünnepi gyertyavilágát pillantja meg:~úgy engem
4741 2| hervadó kert,~mely érzi már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől
4742 9| boldog gyilkosok az óra gyilkolói,~kiknek talentumot egy isteni
4743 1| ág-bogas üstökét,~ átfogja gyilkosan a várost,~ és letiporja
4744 13| piperkőc dandy-id,~sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~de főleg
4745 4| elzeng,~és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.~ ~
4746 12| dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,~szép mozdulattal~testük
4747 9| fog. ~A ruha szétszakad~s gyöngül a szem. ~Elvész a kulcs,
4748 13| barátom,~álmodóknak éji napja,~gyöngy-naszád, bús karcsu sajka,~céltalan,
4749 13| cigánykereket. ~Gazdag szívem keleti gyöngyei~és színes álma mind aranyszemét,~
4750 7| démon -~ki nem kap semmi gyöngyön, diadémon -~egy elhagyott
4751 2| párna rám,~és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. ~Kis ujjaim alatt
4752 1| mégis a nehéz vasat,~de Gyöngyvér árnya a nyomába lengett,~
4753 2| ingben, némán,~mint hajnali gyöngyvirágok között.~ ~
4754 13| hunyó fényt - bús ígéret -~a gyöngyvirágot, a csengettyüket. ~Üvegkoporsó
4755 14| bízva-bízva némán nézdelém~lágy, gyöngyvirágszagú sötét haját~és arca hófehéres
4756 13| koporsó,~mely kivet olcsó~gyönyör-csatára engemet.~Érc öklű végzet~
4757 1| itt~csendes, csodálkozó gyönyörben~ szépsége tündértitkait. ~
4758 14| bele.~Halálos kedvbe hívsz gyönyörcsatákra,~te gyásznak násza, holtak
4759 10| arcomat, oly jó szeretettel~gyönyörködve bennem, mint egy kutyában.~ ~
4760 13| jégharmatu rózsa,~fáradt gyönyöröknek lángraszitója~a csók, a
4761 1| árva.~S a reszkető, üres gyönyörpohárba~piros bort önt a fekete
4762 14| segélyt. ~Lihegtem a forró gyönyörre,~forgattam a habos kupát.~
4763 14| egy-egy utcasarkon~heves gyönyörről álmodám. ~De mind csak álom
4764 1| vált~s virágtivornyában, gyönyörsikolyba~szelíden emlegette a halált. ~
4765 4| indulóm. ~Szemem kiégett a gyönyörtül,~ fáradt a szám,
4766 14| felénk az őszi tisztás~vérző gyöpén, akár két szép tiszttárs. ~
4767 14| rongyos kicsi angyal, a gyöpre~heveredek.~Szorítanak a
4768 13| ily lázas álom nem gyötört soha,~Bús áldozattal hull
4769 1| légy áldva, hogy lelkem gyötörted,~te sápatag, gonosz cherubja~
4770 14| szeretni!~Szeretni vágyok, gyötrelemben égve~egy másik ajkra rátapasztani~
4771 2| termeken némán fölsajgó gyötrelemmel~és sírok és csodálkozom,~
4772 12| csillámlani. ~Elülnek a gyötrelmek és a láznak~rémképei, s
4773 13| könnyezve, lángragyúlva...~Olyan gyötrelmesédes, oly mesés~ez a fehér, mosolygó
4774 1| az csak egy álcás halál,~gyötrött valónk csak akkor éled,~
4775 13| hallgatom, milyen zajos,~gyógyíthatatlan szívemet,~mely még a régi,
4776 10| kardiogrammot.~Orvos akartam lenni, gyógyítója magamnak~és az embereknek.
4777 2| gilicemadárra,~magyar gyerek gyógyította,~török gyerek vágta.~Jártam
4778 9| targally és göröngy. ~A gyógyszalonba sápadt nő figyel~a gyertyalángnál
4779 2| idézlek,~anyámnak atyja, régi gyógyszerész. ~Arcodon mély magány jegye.~
4780 9| patikának kormos ablaka. ~Egy gyógyszerészlány - hadi, fiatal -~fölkel
4781 2| üvegajtajában~búsul, búsul~egy gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája egyre fújdogálja~
4782 13| mintha az élet gyászos gyógyszerét~emelné búsan a halál elé, ~
4783 13| üveg-ajtón ki is hat~a furcsa, gyógyszertári friss szag. -~Ott újra más
4784 12| magad, s kopik az arcod~gyógytári rúzs-a. ~23. Utókor ~Utókor?~
4785 2| korsót,~s a tóból télre gyógyulást merít. ~A tó, a tó! az eleven
4786 13| kórteremből a sápadt kicsinykét,~a gyógyuló, bús, halvány gyermeket~
4787 13| valaki les. ~ 2 ~A gyógyulók ~Minden fehér. A nagy üvegterembe~
4788 8| jó, béke,~a becsületnek gyolcsa, tisztán. ~Mert odaadtam
4789 12| százév után,~ha összeomlik, gyom virít alóla,~s nem sejti
4790 9| ez ékem is.~Jaj, a költő gyomrába kóc,~ő is beteg és torz
4791 14| szülőanyám. ~* ~A kályha gyomrán kék parázs szunyókál,~s
4792 13| Végrendelet~Odaadom a gyomromat,~emésszetek,~odaadom a szememet,~
4793 2| bámulom, mint egy ismeretlent.~Gyónok Neki és áldozok,~és megsiratom
4794 12| kinyíl a menny és újra látok:~gyónószékek homályos öble,~meggyszínű,
4795 14| sasfészek: Korzika. ~5 ~Győr,~Kelet s nyugat közt állj
4796 10| gazda~lassan-evő szájam, gyorsan-ivó torkom~kortyait, a kezem,
4797 10| robogtam előre,~oly szemtelen gyorsasággal,~hogy magam is megijedtem.~
4798 12| üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba~kisasszonyának vagy a diktafonba.~
4799 1| Gyorstűz~Tűz! Szól a tiszt és mozdul
4800 12| élő gőztülök,~ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,~
4801 10| mint kiolvasott~újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,~s robogsz
4802 9| itt van, ami volt - csak győzd lajstromra venni -~tizennégyből
4803 1| harsogva, búgva~vonul el a múlt győzedelme, búja.~ ~
4804 1| hagyjatok csatázni engem!~Győzelmemet rajongva zengem.~Mind győz,
4805 14| ölre kelnek,~és felvonul a győzelmes üteg.~Képed sötétül és reszketnek
4806 1| Enyészet,~ott leng elől győzelmi lobogója,~egy síri csontfő
4807 14| a másvilágon~magánosan, győzhetlenül.~A mi sorsunk csak röpke
4808 14| Az a kérdés, hogy győzik-e? ~* ~Ha ápolna,~ugy hullna
4809 2| hadarva szavalok,~hogy győznek mindenütt a magyarok. ~Csak
4810 1| zokogva búg. ~Vizen van a győző, a bús Perényiné~rőtszínű
4811 1| tüzes lázálmaidban~ölsz, győzöl, ó sápadt beteg. ~A szenvedély
4812 14| amíg bilincset raksz reám. ~Győztél te rajtam, életem,~s most
4813 7| nap. ~Egész nap öltem, győztem és raboltam,~csak éjfél
4814 13| szavam -~falak lerogynak, s győztök untalan. ~Űzhet rabostor,
4815 7| szomorúság. ~Én már kacagtam s győzve-győztem,~most leülök~a sárga fejedelmi
4816 1| aranyhaját mindenki tépje le,~és győzzön a vezeklő gondolat,~szőrkámzsa
4817 14| Friedrich hivei egy női gyülésen ~Delnők,~ha őt emelnők,~
4818 14| leszálló~csuda-est!~Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,~buta,
4819 13| miért kisértetek? ~ Gyülöllek titeket,~ti néma, éji szomorgók,~
4820 8| hőmérőd lázat mutat. ~Akik gyülöltek, mindig adtak,~ők a szelídek
4821 12| győz. ~Köröskörül bíbor gyümölcse ég,~s nem várja, hogy a
4822 12| a bölcs kéj~fölhámja, a gyümölcshéj~remek ruhája, zöld szín~
4823 12| hogy elviszik,~iszik~piros gyümölcslevet~s nevet,~fut és cikáz és
4824 2| koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~Szeretem a virágok táncait,~
4825 12| reggeli~Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket~üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd~
4826 12| le dúsan,~mint cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín. ~8. Magyarosan ~
4827 2| gomb és gömb és gyöngy, gyürű.~Bűvös kulcs és gyertya
4828 13| rakott elém. ~Nem gyúlt meg a gyufa, ő segített,~nem értettem,
4829 14| semmi hang:~érzed te, ki gyűjtéd silány eszednek~kis kincseit,
4830 14| fölrakott kalangya,~hogy gyűjtenék veled, egyetlenegy te,~szorgalmasan
4831 1| hiszi, valóba nincsen,~és gyűjti a kincset hamar -~a díj
4832 10| kezem. Jaj, jaj, én eszelős~gyűjtő, felsült, rossz üzletember,~
4833 13| rossz gyertyacsonkokat gyűjtött csomagba,~tollászkodott
4834 13| Itt jár közöttünk, csendbe gyujtogat,~vérnél vörösebb véres álmokat. ~
4835 1| dobbanó szivem. ~Gyertyát gyujtok, s szobám sötétjiben~kacagva,
4836 4| az alvó gyertyát lángra gyújtom...~ ~
4837 13| oltárok tüzénél~kacagva gyújtotok pipát,~s főtök díszelgve
4838 8| életet is visszaadtam. ~Csak gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva
4839 1| él lelkem jobb fele:~ó, gyújtsatok a lomha éjjelen~tüzet vele! ~
4840 13| gyászos árnyai elfakultak,~gyújtsd föl tüzét a múltnak!~Robogj
4841 12| nincs semmi már, mi lángra gyújtson.~Nézd, itt a portám, itt
4842 1| hogy megtagadj~s pirosra gyullad arcodon a fagy~s forró tüzes
4843 9| hogyha dolgoztam virradtig,~s gyulladt szememmel bámultam, hogy
4844 1| felsikoltok,~ hogy lángra gyullaszt tűzöled,~s érzem, nem voltam
4845 13| a fényt-vető? ~Ha fénye gyúlna, újra látnák,~hogy ég aranyló
4846 2| üres és fekete.~Gyertyák gyúlnak vihar-váró szobákban,~sajogva
4847 13| árny suhan ránk,~asszonyok gyűlnek fekete misére,~a papod vagyok
4848 1| elsirom. ~Nősz, nősz, dagadsz gyúló szememben,~az őrület lángjainál,~
4849 12| csöndesen akasztat.~Nem gyűlöletből, ám, "történeti~szükségességből."
4850 1| a barátság színes átok~s gyűlöletes magyar ember és szó. ~Csókold
4851 4| árnyék a falon? - Enyém. ~Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,~hol
4852 13| fényben,~jajgatva tusakszom, gyűlöljek, szeressek?~Ha pedig valaki
4853 13| Epigramma~1 ~Ó, hogy gyűlölném én a nőket,~mert ellenem
4854 9| tefeléd zeng,~s hősi szavakra gyulok, robogó ütemekbe dalollak.~
4855 2| színház.~Villanylámpácskák gyúltak a fejében,~ha nevetett,~
4856 1| Ezer titok közt fázva, gyúlva~ botlunk, bukunk mindannyian.~
4857 14| izzó kövek bősz robbanásra gyúlván,~feltör viharzó, mennydörgő
4858 13| s szegényes vendégségbe gyűlve~leültök árva, bús körünkbe. ~
4859 1| aki csatára száll.~Nem gyűri le bukás, halál. ~Légváramat
4860 14| onnan százezer buja~kislány gyűrött selyembe haloványon.~Sáros
4861 13| cincogtak álmosan utána~ a gyűrtarcú cigányok. ~1908 ~ ~
4862 9| mily szegény vagyok. ~Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,~
4863 2| Csupa illatszer, csat és gyűrü, szurtos,~fülén virzsínia
4864 1| hattyúnyakadra lágyan omló~gyűrü-fonásu hajadnak éjét. ~S amíg kigyúl
4865 14| öblén,~a víz oszolva hányja gyűrüit.~Egy másvilági kény játszik
4866 8| sárral, te lélek,~férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,~eltagadom. ~
4867 2| álmodozva nyugszik~karperecek, gyűrűk súlya alatt,~és könnyen
4868 9| Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,~hogy ne lássátok, mily
4869 2| Makrancos munka, hogy gyűrűs kezed~az ördögi cérnák között
4870 2| zuzmarás,~hideg kezén arany gyűrűsorok.~Oly tiszta és oly jó. Ő
4871 9| Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel,~összeszúrt ujjal, gyerek-inget
4872 1| reszketett.~Szellő bujálkodott a habbal,~beszélt a víz susogva,
4873 12| neked a búvár,~ha fölbukik a habból?~Kezében szomorú sár,~ezt
4874 1| halálöröm,~vacogtam én is kénes habjaidban,~és útamat még máig is töröm. ~
4875 4| arany árva hanton.~A perc habján csónak. ~Köss ki. Állj meg.
4876 3| közt a kezünk,~bizonytalan habokban, életünkben~ alélva
4877 1| Már háborog zajló, sötét habokkal~a táj felett a kék légóceán.~
4878 14| ki fuldokolva csap le a habokra. ~S egy óceánnal száll ki
4879 12| Tükröztetett kastélyt, ezüstlő~habon át. ~Halottjaim csontját
4880 14| Gyulai úr, költő uram!"~- Mit háborgatsz engem ugyan?~"Ébred a nép,
4881 1| vadul,~úgy, mint midőn még háborgott Hadúr. ~S vér-csapta szüggyel
4882 1| hideg. ~3 ~Ó mennyi ábránd háborítja~ e szép, e csöndes életet.~
4883 1| szárnybontva fölrepül. ~Nem háboritjátok meg álmom,~mert bú szüli
4884 13| éjbe, lelkem hangszere,~és háborogjon vészesen, mogorván~lelkedben
4885 13| az ablakok mögött, csend, háború-e,~csak tejszínűen derengnek
4886 4| búcsuzók, szegények,~a háborúknak holdas éjjelén~halottas
4887 9| olvasom a szenvedést, melyet e háborún át,~titkos karcokkal véstek
4888 1| a csapszék ajtajába,~s a habozókat vaskarral berántja.~Vékony,
4889 14| zengő, szelíd melódiák,~habpárna selymén szunnyadó arc,~mit
4890 14| zajába elvész,~de a magány habtengerén szabad. ~Légy csak magad
4891 1| bűnök alkonyán jelensz meg~habtestü, szűzi, gyenge gyermek,~
4892 1| tördelem eres kezem,~s a habzenére, lángözönre~ nem is
4893 13| sokáig.~S ha hömpölyögnek habzó hahotáid,~kacagsz, akár
4894 3| hogy minden a habokba halt,~habzsoljuk az otromba diadalt,~mint
4895 10| múzeum és képtár anyagát~habzsoltam, áruházak őrült~mozgólépcsőin
4896 3| köröttünk,~ bukunk, hacsak hozzánk nyúlnak puhán,~folyton-folyó
4897 13| száradott lelkű, puhult bigót had -~lelkünket is vihar söpörje
4898 1| Egy se látja,~mint győz hadad véres csatán. ~Ott a napos,
4899 1| Békétlen állanak a felpörkölt hadak.~Fojtott morajjal zúg a
4900 1| őrülthöz~Előttem állsz s hadarsz: király vagy,~vért szomjazó,
4901 9| hahoták fakadoztak.~Régi hadastyánok poharazva pihentek az elmúlt~
4902 12| ők akik nézték Hannibál hadát~s most néznek engem, aki
4903 8| és verekedett a császári haddal,~még látta arcod és hallotta
4904 9| Egy gyógyszerészlány - hadi, fiatal -~fölkel hamar,~
4905 10| Aztán mikor vágtat a kocsi,~hadonászom, magasba kinyúlva,~tépem
4906 9| rozsda-evett záron a kezem hadonászva dörömbölt,~száz idegen küszöbön,
4907 2| felhőkbe nyargal,~másik hadonáz a karddal~és a párnát egyre
4908 1| Szól a tiszt és mozdul a hadosztály,~a kéz remeg, kezdődik a
4909 1| mint midőn még háborgott Hadúr. ~S vér-csapta szüggyel
4910 1| harcos, hősi költő,~zord hadvezér, te rettegett, te nagy,~
4911 12| dúltan,~hajrázni, ha fejemre hágnak.~Az életet én megtanultam. ~
4912 1| zöld mezők selymére félve hágok,~ mint úri szőnyegekre
4913 12| az Emberiség tyúkszemére hágtak,~vagy egy kicsit náthás,
4914 13| fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá el,~ha rája gyengébben ragyog. ~
4915 13| vasútra,~én tudtam csak, kit hagyék el...~Meg tán a kisasszony
4916 13| voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál el soha. ~Száguld a föld,
4917 1| kérlelhetetlenül. ~Vak sejtelem, hagymázos félelem~csap lázban égő,
4918 2| társaságom.~Olykor magamra hagynak délelőtt,~az életük egyszerre
4919 14| halálát?~S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,~beletörődsz
4920 14| szél fejünk felett. ~Mit is hagyok itt - - -~egy életet, egy
4921 2| reggel: hol van?~Úgy itt hagyom ezt az egész világot,~amelybe
4922 12| egyszerre meghalt~és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.~
4923 10| Hogy meg ne halljad.~Így hagytam el egykor én is apámat.~
4924 12| visszatekintve,~az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?~Tudjátok-e, hogy
4925 9| kába,~vad indián-zaj bús hahója reng?~Mint egy kaszárnya,
4926 13| S ha hömpölyögnek habzó hahotáid,~kacagsz, akár csak egy
4927 9| Itten a légbe kövér, guruló hahoták fakadoztak.~Régi hadastyánok
4928 4| És ők nevetnek hangos hahotával,~ha vérezek. ~És ők alusznak,
4929 3| Kínálja testét, táncol, hahotázik,~ő a miénk és öleljük rogyásig:~
4930 13| Ezen a szürke téli reggelen~hahotázó hózivatarba, ködbe,~gyászfüstölőt
4931 4| táncolt sokat~és nevetett és hahotázott~vigyázzatok jól, kisleányok -~
4932 7| fa-léc.~Egy messze hang hahóz neki~és szalutál egy szanitéc. ~
4933 4| jőnek~és elrabolják sűrű hajadat,~és gőgösen előrehajtanak? ~
4934 1| lágyan omló~gyűrü-fonásu hajadnak éjét. ~S amíg kigyúl a virradat
4935 10| homlokodról, a füledről,~a hajadról, az álladról,~a két halvány-rózsaszínre
4936 13| hagyjátok meg énnekem,~a hajamat, amely selyem,~s királyi,
4937 2| könnyeket törölsz szegény hajamba,~és éjidőn micsoda riogat? ~
4938 13| Hajam~Hajamnak ifjú, barna lobogója,~mint
4939 9| a hajnali~folyó. ~Vizes hajamra lángoló~csókot dobott a
4940 12| szökelését,~Londonban a lordok hajának ezüstjét,~s nem ettem-e,
4941 13| holdas éjen. ~Az ideál arany hajára~költői lázban verset írtam,~
4942 6| Ujjonganak a városok,~hiznak a hájas gyárosok. ~Gurul - nem látja
4943 2| beteg sebet,~s a fekete hajat a szőke. ~A férfi szól: ~
4944 1| nékem -~Cikázzatok, mint hajdanába, rég. ~A hír fagyos sugárát
4945 9| halott apa,~ki látta őt hajdanta, kiskorában,~és nézi pusztulását
4946 13| vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~te vaslovag,~te csóklovag,~
4947 2| az övé. ~Csöndes, komoly hajfürtje a fején~szegényesen busong -
4948 13| dél~egymásnak aranylabdát hajigál... ~1912 ~ ~
4949 1| a víz felém hullámokat hajít. ~Láncom lecsüng, utamba
4950 2| tovaszárnyal,~a tükörrel fényt hajítok,~a homoknak, a bokornak,~
4951 7| kértem, de adták,~el is hajítom, nem ér egy fabatkát.~Vedd. ~
4952 1| bánatot magasztalom. ~Miért hajíttok, mért dobáltok,~reám nehéz,
4953 9| felé, a pokolba, az égbe hajítva.~Ámerikába futott, menekülve
4954 9| lejtettek elém a vidékek,~hajladozott a füszál, a göröngy gurigázva
4955 1| száll,~ rám ritkuló fák hajlanak. ~Nem nézek hátra, ámde
4956 7| hajnalon,~ne hagyjatok ködökbe hajlanom. ~Korán keltem. Fölhúzom
4957 1| lelkem bús aranykobozzát~hajlékony, forró ujjaiddal. ~3 ~A
4958 1| lobban a kékszín, erős fény,~hajlékonyan odvába búj a nőstény,~de
4959 1| temetni álmot, életet. ~Hajlonganak a néma, tar fák,~nő az avar
4960 1| Máshol nyekerg a hegedű,~hajlongva kér a félkezű,~és a szemétládára
4961 12| lanolin,~Ilona. ~Elmúló~életem~hajnala,~alkonya,~halkuló,~nem múló~
4962 13| Tivornya hajnalán~Ó, hogyha látnál!... Arcom
4963 13| nyakkendőjébe tűzi~a kilobbanó hajnalcsillagot. ~1910 ~ ~
4964 4| mentem újra, szálltam egyre,~hajnalodó, kék táncterembe,~tiport
4965 13| arccal, mosolygva~a friss hajnalt üdvözölték,~az utasnép a
4966 9| rám a nyáron~a Duna vize hajnaltájba hívón,~ballagtam haza a
4967 9| istennél szabadabban~mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra,~egészséges
4968 13| Alkonytalan, homályos nappalok!~Hajnaltalan, világos éjszakák!~A fáradott
4969 10| orvos vidéken~s dolgozik hajnaltól napestig,~hogy megéljen
4970 2| A tó: ~És a víz a fáradt hajókon~olyan nehéz lett, mint az
4971 1| szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~Két
4972 9| egy ember,~testvér, ki rám hajolna könnyesen?~Csak mentem és
4973 13| újra hűt. ~De ha remegve hajolok feléje,~valami megmozdul
4974 12| néked, megtörötten~földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. ~
4975 13| Horatiust idézem -~üldöz a hajón s vasúton". ~E találó fordulattal~
4976 3| tengerészek,~recseg-ropog hajónk,~kegyetlen vashajónk,~hullámokon,
4977 14| ködébe,~mért dőlsz a süllyedő hajóra? ~Menj el, te átkozott,
4978 1| homlokát;~ott búg, süvöltöz a hajósip,~tolongnak a hidak előtt,~
4979 14| s vessz el úgy, mint a hajótörött,~ki fuldokolva csap le a
4980 14| konflisok,~ti kocsilámpák, bús hajótüzek,~lángoljatok s evezzetek~
4981 12| bókolni is, őrjöngve dúltan,~hajrázni, ha fejemre hágnak.~Az életet
4982 7| cella, oly szűzi és árva. ~A hajsütővas égett szaga fojtón~szállott
4983 1| olvasnak, rám se néznek,~hajszolja őket a tüzes robot,~s azt
4984 14| poros viskóknak oldalában~hajszolni aranyálmaid? ~És csendes
4985 14| egy ékezet. ~* ~Emlékezet,~hajszolsz a múltba s ott mohó futásom~
4986 14| susognak a falun a fák,~nem hajt-e lelked kedvesedhez~elhúzni
4987 1| égető, nagy bánatot. ~Előre hajtok, körbe-körbe,~ a falba
4988 1| merengve tán e vén akáchoz~hajtotta halvány és finom fejét. ~
4989 13| együtt:~egy sziklaperemre hajtották a szekeret,~hajrázva vontatták,
4990 4| rózsák közt andalogtam~és hajtűket szedtem föl ottan.~Az ég
4991 14| akkor, midőn fejem ölébe hajtva~a reszkető égbolt tüzére
4992 4| altatgatva búját a szelíd hajú lány. ~Már nem tudtam állni,
4993 13| imádkozik pár kacagó lány,~hajukba vézna lápvirág. ~Az ócska
4994 1| lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.~Lustán pipáznak, vájva
4995 14| voltam.~rovott, nivótlan. ~* ~Hal-pakkal~megyünk a síma talpakkal~
4996 2| játék a kacagás is,~s komoly halá a díj egy kacajér.~És csillogó
4997 14| rózsaszála,~akit sosem köszönt a hála. ~Szeretlek, terméketlen
4998 14| pénzed, szegénykém,~elengedem hálából a felét én. ~1905 ~ ~
4999 1| álmodtam, temettek,~lassan haladt a bús menet,~rózsás volt
5000 12| vérző-heges még~ó hős, kit a halál-arc~rémétől elföd egy víg~álarc,~
5001 12| benne most~lelkem kiált. ~Halál-hívó~vérem gagyog,~nem ő a rossz,~
5002 13| Az ivó~Iszik. Halál-pajtásával kocintgat.~Tömjén gyanánt
5003 12| bolond szeszéllyel,~komázz halál-veszéllyel,~s kacagd ki azt a buzgót,~
5004 14| éppen úgy az ember küzd a haláláig,~azután szétfesel, elillan
5005 14| szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor.~ ~
5006 4| éjen~fekete álarc -~sötét halálarc -~fönn még álmos csillag
5007 14| mért nem mered kivánni a halálát?~S eltűnsz előle, hagyod,
5008 8| árvább~a semminél. ~Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,~
5009 2| mély,~csupa láng és ború,~halálharag, lég-háború.~Iszonyú, iszonyú. ~
5010 14| Werfelről ~Werfel?~Cserfel. ~* ~Halálhozó~találkozó! ~Csonka rím ~
5011 1| nézni rád. ~Pokol-szemed halálitélet,~ holló hajad hulló
5012 1| nesztelen suhan,~vas-házait halállovak vonatják,~lámpáiban lidérctűz
5013 13| gyötrő éjjelén,~ijeszd sötét halálmelódiákkal,~hogy gyermeklelke félve
5014 13| Az ősi álom ez, mely a halálnál,~az éjjelnél is titkosabb
5015 1| ottan. ~Csiklandozott hideg halálöröm,~vacogtam én is kénes habjaidban,~
5016 13| készítsd a táncban~tüzes halálom,~ó, vaslovag,~ó, vaslovag! ~
5017 9| volna még tovább is,~de egy halálosat kiáltott,~s azzal bukott,
5018 1| vigyorg a tömpe orru csontváz.~Halálra-ítéltek, bús emberek,~hajoljatok
5019 2| ijesztve, némán,~kékzubbonyos, halálra-szánt csapat,~a hóba, ködbe, fenyvesek
5020 2| néma arcát~egy vértelen, halálsápadt viaszbáb~a sárga délutánba.~ ~
5021 4| Felgördül az álomba ringó,~halálszínű fekete hintó,~s beléje mélyedek.~
5022 1| én szerelmem, érte égek,~halálthozó csókjára szomjazom,~erdőket
5023 1| gyenge szélfuvat. ~A ti haláltok oly szép, tünde, tarka:~
5024 9| vér, tizenötből a hangzó~halálüvöltés és roham, tizenhatból a
5025 14| lelkét,~arcát belepte a halálverejték,~hörgött vadul, mint kit
5026 4| serege,~titokzatos, síró halálzene.~Ó átkok átka, pokoli zavar,~
|