1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
5027 12| új halálba taszitasz,~aki halandó, folyvást botlik az,~számomra
5028 13| nincsen. ~Mégis ti kértek, dús halandók,~a koldusoktól, s százszor
5029 14| szeszély szeszétől~kopog a vad halánték,~szólj ezután is, mert az
5030 9| válladon, s mi néztünk,~halántékod megeste kora dér.~De homlokodon
5031 14| ide száz hivó szál.~Égő halántékom ver esztelen.~Egy sziklazápor
5032 2| tűzzáporától összeverten~haldoklanak a sápadt rózsafák. ~Sóhajtva
5033 1| erőlködő szemem tággá mered. ~Haldoklik-e az öblös csésze lángja?~
5034 12| Azokról, akik eltűntek~A haldoklókkal csókolóztam,~az elmenőkkel
5035 9| Részeg-virágok és darázs-szó.~Ha haldoklom, ezt suttogom.~Nyár volt.~
5036 13| a fejem fölött füstölve~haldoklott az éji lámpa. ~A pénztárnál
5037 1| csendesen,~szemem lehúnyva haldokoltam. ~Rózsás tivornya volt.
5038 9| hegyet,~vagy a napot, a halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít
5039 9| lakodalmas enyészet,~holtukba halhatatlanok,~derűsek és egészek. ~Nem
5040 9| ha feketét láttok: ~"Ki halhatott meg?" kérditek,~a szívetek
5041 14| föld is langy alom~csak hálj te vélem angyalom. ~Koprománia ~
5042 1| Borulj reám, te enyhe béke,~haljak be a nagy föld ölébe,~száguldjak
5043 2| szegény, beteg ciklámen,~most haljatok meg. ~Az eső: ~Kip-kop. ~
5044 14| kezét mind félrevonta!~ Haljon a barát! ~Oh, ti törpe,
5045 9| nemesítsen a rímes gyakorlat.~Halkabbra vált már a szívem verése,~
5046 12| életem~hajnala,~alkonya,~halkuló,~nem múló~hallali,~Ilona. ~
5047 2| harangon. ~Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,~hervadt ruhában
5048 3| messziről egy pásztorfurulyát hall. ~
5049 13| férfiak gyöngye, te. ~Még hallalak, mint zivatart,~te óriás,~
5050 14| csatatér~piros vérben ázó. ~Hallám a kürtöknek~kiváló fúvását,~
5051 12| Minthogyha~a fülem~szellőket~hallana,~sellőket,~lelkeket~lengeni,~
5052 12| félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e ők is,
5053 9| sír szavát hallanád,~nem hallanál ily balladát.~Egy árva költő
5054 14| mosolygott.~Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,~a fal tövébe bölcselkedve
5055 8| tétova és új-ideges ének,~s halld meg szavát a szomszédból
5056 9| föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~Én, éhenkórász, rímelő
5057 1| tisztakezű gonosz -~te hallgatál kővé meredten,~míg az erény
5058 14| naptányér pirosra festve,~szód hallgatám már mint kicsiny gyerek.~
5059 1| palástodat fölém,~fülembe kriptád hallgatása csöng,~s mélységeidből nem
5060 7| éjjeliszekrényünkön alusznak,~és hallgatásuk is zokog, zenél. ~Simák,
5061 14| Almát eszünk ma, rá diót,~és hallgatjuk a rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~
5062 12| sok nyájas-enyhe kék szem.~Hallgatnak ők is, én is hallgatok,~
5063 4| életem eltűnő dallama.~Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó,~
5064 1| lángra keltem,~s könnyezve hallgattál te ottan. ~S elmondtam,
5065 2| hold fürdik ottan.~Csak hallgattam a szél zugását,~csak néztem
5066 9| Üvegharang! Te süket énekű! ~Hogy hallgattok. A múltnak elköszönve~csak
5067 14| járkáltunk, én és anyám,~hallgattuk a nyolcórai harangszót,~
5068 14| szilárd, őszinte. Mária~a hallhatatlan nagyság. Mária~az élhetetlen
5069 14| éji órán,~lépésem mégsem hallható,~mert zsongva, súgva, és
5070 1| látja. ~A többiek szavát se hallhatom.~Olyan a lámpa, mint egy
5071 10| hancúzó korunkat.~Hogy meg ne halljad.~Így hagytam el egykor én
5072 7| lássam a világot,~s estente halljam még a régi lomb-zajt. ~Egy-két
5073 9| ugatják.~Most leharapják, hallod-e, a holdat.~Csámcsogva rágják
5074 1| tér.~Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,~vak buzgalommal
5075 2| lomha, mély,~de ébredez, hallucinál az éj. ~Fázik az erdő, csontkemény
5076 1| s mélázok gondtalan. ~S hallván a föld lehelletét,~hogy
5077 2| ételek és cukrok kisded halma,~sötét rum és bor, datolya
5078 9| Az álmot hallod itt,~a halmokig~halkan motoz, az éjjel álmodik. ~
5079 14| semmi sem... ~Minek tudásom halmozgatni folyton?~Minek rohanjak
5080 1| Megtört szivek trónussá halmozódnak~s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak~
5081 12| nem beszélni,~egy ágyba hálni a közönnyel,~dermedten,
5082 13| furcsa boly;~a harlekin sírva halódik,~s könnye a nagy patakba
5083 4| temetői hangulat.~A lámpa is halódva fellobog.~Sötét szivem lesz
5084 7| felett,~hogy a testem pihen~a hálófülke lágy,~párnázott mélyiben.~
5085 10| újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,~s robogsz tovább,~köszönve
5086 9| itt a hangtalan magányba, hálóingbe hallgatom,~és azon jár álmos
5087 4| mész-fehér.~A pók szövi hálóját egy sarokban,~eltűn a hold,
5088 7| végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~Reggel hideg ércen~
5089 12| sötét vizekbe néma, lassú~hálók.~Képek,~már megmeredtek
5090 10| követ, goromba vasércet,~halomba rakva, mind-mind itt maradna~
5091 1| dolgozom rajt, mint a pók a hálón~százszor kötözve és bogozva
5092 1| büszke földjén újra úr,~s hálósipka, ősi virtus,~népi szólás,
5093 8| között vetkőzödik az ódon~hálószobában, puffadt vánkosoknál,~
5094 10| köszöntek: Good afternoon!~Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam
5095 8| fájdalmával, és mogorván~a sír hálószobáját nézi csendben~s szeme se
5096 12| s ha emlékezni tudsz a~hálószobámra, azt is tudhatod,~milyen
5097 14| rózsásabb legyen.~Egy hófehér hálószobává~változz át csendes utca,
5098 1| ült a rokka mellett,~egyik hálót szőtt - másik lázba fejtett. ~
5099 13| éjjel ablakunkba vág... ~(Halott-hozó, borzalmas éjszakák.) ~1909 ~ ~
5100 13| zavar?~El sem temetted a halottad,~s halotti tort ülsz, ó
5101 2| barnák s nevetnek.~De a halottakéi oly meredtek.~És kékek.~ ~
5102 12| Osvát Ernő a halottaságyon~Csak sárga volt, ezüst volt
5103 14| katlan~- Tüzet, tüzet! ~Halottfehér lesz csüggedt, méla arcom,~
5104 13| Halotthozó éjek~(Jönnek reánk még szörnyű
5105 9| langyos éj volt, nesztelen, halotti-csönd~és a gáz arany dzsidával
5106 9| Nem emlékek, nem elfolyó,~halotti-tompa árnyak,~félig-nyitott szemmel
5107 7| éji gyászmenetnek.~Ki a halottja? Nem tudom.~Hull a köd.
5108 9| rendjét, amint~inog tovább,~halottjaink~aranyfogát,~égő-pirost,~
5109 9| fiait csókolta némán,~ halottjait némán temette,~én nagyon
5110 1| beszélni~ két ily hideg halottnak? ~7 ~A szél a drótot tépte,
5111 1| föld, rét, bozót,~s sápadt halottvivők állnak körötte. ~És látok...
5112 1| mosolygva~szemembe nézett, haloványra vált~s virágtivornyában,
5113 13| fond~sűrű, sötét lombod hálózatát,~hogy majd ha éjjel elbúvunk
5114 14| feketén.~És bámulok föl üres halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
5115 12| Többé soha~nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.~Szegény a forgandó
5116 10| hajadról, az álladról,~a két halvány-rózsaszínre festett arcodról,~a szájad,
5117 9| piskótát aprítgatott belé.~Halványka volt. De tiszta a szeme,~
5118 7| táncolt,~s fehér nyakán egy halványlila lánc volt.~ ~
5119 12| ősi bányát. ~Barátaim,~halványodik énnékem itt a szín,~hogy
5120 2| nyártól züllött ernyők,~halványpirossal, kiszíttan, fakón,~a kánikula
5121 1| vagy, mint egy álom-angyal,~halványszinű, ezüst nyakaddal.~Szavad,
5122 1| szivem beteg.~És egyre jobban halványul a lámpa,~erőlködő szemem
5123 4| hörögve sírtam összeomlott,~halványuló fény-álmamér,~elsápadó fény-álmamér.~
5124 2| arcainkra,~mint beteges, halványzöldszínü tinta.~Folyik a holdfény,~
5125 12| ami valóság, mint e vaksi hályog. ~Ottan~fut a világ. Vagy
5126 1| magyarság~hű barát lett itt hamarság,~tiszta frígyben egyesül.~
5127 2| Igen, ilyen volt: festék és hamis máz,~a szája egy kis rózsaszínű
5128 12| itt az igazság", "ez itt a hamisság",~s végül odadobja férgeknek
5129 12| mondd te ezt se, azt se,~hamist se és igazt se,~ne mondd,
5130 3| költőkhöz~Ez itt az élet, hámor és kohó -~ világ
5131 9| átkunk,~bús kezedet, mi hamú, szemedet, mi sötét a sötétben,~
5132 8| földön ülünk már s szavak hamúját~kapargatjuk, és fölzokogva
5133 13| misék~lelkembe hintik hulló hamujok. ~Üres szobákat látok szerteszét,~
5134 14| mélyen, résztvevően,~s a hűlt hamun együtt zokogj vele! ~De
5135 4| néni is leteszi a kötést,~hamuszín arca egy kicsike felleg,~
5136 4| egyszerre csend lett~a hamuszínű köruton.~Vacogtam már a
5137 9| Hogyha ez a törvény,~akkor hamúvá válik ételem,~és a borom
5138 12| Csillagaim hunyó~világa hamvad. Földre ver le~szörnyü betegség. ~
5139 13| gyertyák pityeregnek.~Fakóvá hamvadott a rózsaszín.~Vad táncolók
5140 1| kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz már,~szád is hideg és hallgatag
5141 2| friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,~s egy régi pápaszem. Öreganyáé. ~
5142 1| képzeletbe látva,~mely semmivé hamvasztja a telet. ~S ha lángszerelme
5143 1| ablakok...~Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,~fönn a tetőn sok
5144 4| Hajába gaz volt, hervadó háncs,~pár sárguló levél-rongy,
5145 9| és kacajjal jő~a reggel.~Hancúrozzunk, fiam, a sok~gyerekkel.~
5146 12| szobánkban még a csacska~nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,~oly
5147 10| beszélek.~Halkan említem hancúzó korunkat.~Hogy meg ne halljad.~
5148 1| balzsamát! ~A zagyva nyelv hangját zavarjad össze,~fullaszd
5149 13| ősz tudósod,~ki egy betű, hangjel miatt~a síkra száll és felriad,~
5150 1| fuldoklik és felsír, az, ez,~de hangjok a zavarba vesz. ~Amott a
5151 4| poharukat, melyből isznak,~hangjukat, mely mint a visszhang,~
5152 2| kacaja.~Csupa fonák zaj és hangmaskara.~Részeg citera. Sápitozva
5153 6| angolok~s én rímet, verset hangolok. ~Ez a jutalom és a bér~
5154 10| Nem veszel észre.~Csikorgó hangom iszonyú tenéked.~Nehéz a
5155 1| borzadva, félve hallom hangomat,~a néma légbe száll. S oly
5156 13| Grieg dala. ~De csend. Ne hangozzék még rezzenés se.~Legyen
5157 13| nyugtalan húrokban~valami kél, a hangszer összedobban,~holt óriások
5158 2| zengő beethoveni orkán.~A hangszerek a ködös égbe nőnek,~és este,
5159 1| tömb csikorgva indul. ~Majd hangtalanul tűnik el alább,~s távol
5160 1| oly egyszerű, oly tiszta hangú...~ Vajon, vajon megérted-e? ~
5161 1| S e tárgyak közt az esti hangulatban~áll egy parókás delnő mozdulatlan,~
5162 13| égve,~a természet zavart hangversenyébe~légy egy picinyke, fáradt,
5163 13| szabadkai filharmónikusok első hangversenyére ~(A prológus beszélni kezd,
5164 10| magasztalnak és ünnepelnek a vad~hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.~
5165 2| áriák.~Egymást ölő, kietlen hangvilág.~Nagybőgő-hangok mafla röheje,~
5166 14| A mozdony füttye messze hangzott,~ballagva járkáltunk, én
5167 12| s odaát,~ők akik nézték Hannibál hadát~s most néznek engem,
5168 9| lombja. ~Kövér, bozontos hantjukon~lakodalmas enyészet,~holtukba
5169 9| Zöld gyíkok rohantak~a hantokon, részeg legyek zsibongtak,~
5170 13| Kérdések munka közben~Hányadik cigaretta az, amit szivok?~
5171 14| összedől e bús világ ~Atlasz:~hanyatlasz! ~* ~Ott volt a jószagú~
5172 8| éjen,~gyötrődve, halálba hanyatlón,~úgy ásom a kincset a mélyen,~
5173 14| félj, akárhogy is ugatnak,~hányj fittyet a gőgös, komisz
5174 13| hebegve szónokol,~nagy lelke hánykolódik lázba, tűzbe,~s úgy áll
5175 1| orvosok sötét ruhába lépnek~a hánykolódó szenvedők köré,~s a fürge
5176 14| öltözök,~nappal kietlen hánykolódom~a nép között. ~Teszek-veszek
5177 9| és sötét-nagy ajtók~csak hánykolódtak s nem pihentek el,~mint
5178 13| Részegek ~Gázlámpák mellett hánynak haloványan~rossz-szagú szörnyek,
5179 7| Nincs semmi új, csak unalom.~Hányódás régi útakon. ~Nincs semmi
5180 13| bűvölő dalokat dúdolok,~hányom nekik a cigánykereket. ~
5181 12| templomokba,~szentelt vizet hánytak magukra,~keresztet csókoltak
5182 1| kazal.~A búza habja szikrát hányva mormol. ~Az élet alszik,
5183 14| Haragszik az Isten... szörnyű e haragban.~Megrengeti vadul a nyomoru
5184 13| belőlem boldog isten,~a sors haragja hová csap?~Voltam civilfej
5185 2| egy leány a mély homályban~haragoszöld lombok között~vetkőzködött,
5186 9| hittel jár a toll.~Aztán ne haragudj a koldusokra,~kik bámulják,
5187 4| édeset~s a pici, drága fej haragvón~gurult-gurult, dörgött a
5188 8| ellen,~ mint egy cudar haramia. ~Most itt vagyok. A bús
5189 13| szivembe új zenének~ harangmoraja kong.~Azt zúgja, virrad
5190 2| harang,~elálmodozom a búgó harangon. ~Hogy szól puhán a halkult,
5191 2| elhaló - olyan csodás -~harangozás - vagy motozás -~nincs nyugta
5192 14| hallgattuk a nyolcórai harangszót,~és néztük a bimbót a rózsafán. ~
5193 14| engem, bűnös asszony,~a szád harap, az orcád éget,~én is szerettem,
5194 10| mézes mellükön egy hosszú harapással,~derengő erdőkön mosolyogva
5195 8| hogy kígyózzak?~Jaj, hogy harapjak? ~Jaj, hol az arcom?~Jaj,
5196 10| elé tarthassa, vagy belé-~harapjon. Sokat szenvedett nagyon.~
5197 9| a szájam, és ifjú foggal harapnám~a vad veszélyt. ~Nem félek
5198 13| Emlékeim halotti fátylát~ harapom őrült éjszakán. ~Od'adtam
5199 12| sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk. ~Az én koromban:~nem volt,
5200 12| henyélők,~kiknek kezéből a haraszt alatt~lassan kihullt a dús
5201 2| hervatag asszony.~Szél a haraszton.~Kár érte, be kár.~És rebben
5202 14| zenét?~Távolban egy nép harc-mezőre lép,~halljátok ezt, ti árva
5203 1| bensőmbe még az eszmék harca forr~s ahogy megyek, felhős
5204 14| sírra rábukunk.~Légy szörnyű harcainkba vélünk,~s taníts meghalni,
5205 14| állt a vészes élet,~s én harcait csak bámulám.~Éhes, dulakvó,
5206 14| az ember itt magába vívja harcát,~nem jön segítni őt hazug
5207 1| volt, szívük tétova~s a harcban edzett két kemény vitéznek~
5208 1| csatázni,~ addig, mig a harcból kihull,~s rózsás sebet,
5209 7| néma szája nekem egy néma harcdal,~sors és bús háború. ~E
5210 1| enyelgést~ kért érte csókos harcdijul. ~Láz borzogatta, fagy tüzelte,~
5211 14| megmentik ezt is,~s feléled. ~Harcias rikkanás a XX. században ~
5212 9| váz-arcokat,~s ágyban ledér,~jó harcokat.~De mért e csönd?~Ah iszonyú.~
5213 14| mind majd kiégeti.~A durva harcokban jajongva hordom,~rám súlyosulnak
5214 9| kart,~és harcot is, hogy harcolj csakazértis,~ a rózsa
5215 12| nekimennek~a hetyke tavasznak,~harcolnak azértis,~ordítva szavaznak. ~
5216 14| kiáltva,~kötényes munkások, harcolni bátor, ~hű férfiak, kik
5217 2| éjjeli, makrancos zendülőket.~Harcolva árnnyal és meleg szobával,~
5218 1| és csókkal öl meg játszi harcon... ~Nyomomban a fekete asszony~
5219 1| mindenütt a sárguló kalász,~a harcosok között nyomott a hangulat,~
5220 1| új lét felől. ~S amíg a harcporondra gyász nyom,~és sárba hajlik
5221 14| lomhán merengve,~míg mellem a harctól piheg,~de este sokszor felsohajtok:~
5222 1| támolygva futnak el a szörnyü harctul~éhes, fehér, sovány kisértetek. ~
5223 2| lebegett.~A végtelenség bús hárfája lettem,~és összegyűlt minden
5224 9| kopott szobámba,~s rezzen a hárfám. ~Sírva élő és mosolyogva
5225 2| szél bongó telefondróton hárfáz.~Behull a meseházba a verőfény,~
5226 4| szellemkezével hárfázik a múlt.~Hol vannak a tapslázas,
5227 9| sáfrány, körúti nők,~selyem harisnyák, rossz cipők~s ami búsítja
5228 13| rémületes, furcsa boly;~a harlekin sírva halódik,~s könnye
5229 10| fővárosban~lángol a ködből,~a harmadik vagy negyedik emeletről~
5230 9| Isten tudja hol van,~s a harmadiknak púpos már a sírja,~fejfája
5231 12| kortyolom a szennyet. ~14. Harmadosztály ~Egy asszony is van itt,
5232 1| úgy e borzalmas út. ~Egy harmadosztályú kupéba szállunk,~az éjszakán
5233 2| föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek, az erdőn keresztül~
5234 14| tetszelegve~járdal szagos, harmatfriss szőnyegén. ~1905 ~ ~
5235 13| Csillagkönnyet hullajt az égbolt,~harmatkönyűket ejt a föld.~S gondolkozom:
5236 13| főkötők alul. ~Az ébredő kert harmattól vizes.~Veréb csiripel a
5237 10| Megcsalták, félrelökték.~Harminchárom éves. Mint Krisztus~abban
5238 9| szegény, ki semmit sem akar,~harmincnégy éves, elfáradt magyar. ~
5239 9| távol ködét.~A fák zúgnak: harmincöt év. ~Ki énekeltem az eget,~
5240 9| vézna kisdiák,~most túl a harmincon ijedten hallottam ezt az
5241 2| Te szent vagy és dal és harmónia,~én a természet mostohafia.~
5242 14| megír naponta tíz-tizenkét~három-hasábos levelet. ~Német regényt
5243 9| került meg többé sohasem.~Egy hároméves élet roncsai.~Csöpp, kandi
5244 12| nem unnád.~Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam~a munkát.~
5245 9| titkos göreb~művészetét,~háromszögek~bűvészetét,~krétás-fehér~
5246 1| a rikkancs-száj szalad~s harsányan orditoz: "A Nap!" ~A kávéház
5247 8| az enyém volt-e a régi hársfa,~ amelyre a vidéki éj
5248 9| voltál és regény,~poros hársfája "A szegény~kisgyermek panaszá"-
5249 8| Csak színezem tovább a régi hársfát,~és életemnek régi-régi
5250 1| fővel megfeszül a hím. ~Vad harsogás kel véres ajkain,~sörényes
5251 14| kedélyem is alvó, kihalt.~Harsogj cikázó kékes mennyköveddel,~
5252 13| a szent ígéretet~közétek harsogom: Ne féljetek! ~Tüzem, mi
5253 2| itt megy el,~és bánatomra harsogón felel~a trombiták kövér,
5254 2| rontanátok,~zengetnétek tütülő harsonátok,~és szánkáznátok szőnyegünk
5255 1| élők!~A lég remeg a zúgó harsonától,~szemedbe lobban az éjszínü
5256 1| gyémánt kirakatja,~holdsugár, hársvirág~volt a csillám rajta. ~El
5257 1| közt~gyakran látni véllek:~hársvirágos sírból~hazajáró lélek!...~ ~
5258 1| a fehérlő kályha öblén~a hasábfa dübörögvén~rózsaszínü pára
5259 2| Úgy hallgatom az ajtó hasadékán~s állok a hangok közt kis
5260 13| mikor egy régi ház rossz hasadékát~megzörgeted, s bemégysz
5261 1| veré,~s indult a föld s hasadt a kárpit:~két nagy, erős
5262 13| Kápráztatóan sok a kapupénze,~kövér hasán egy irtó kapukulcs,~s körötte
5263 4| előre zúzva, marva,~belém hasít a tearózsa,~akár a tigris
5264 13| van itt fa, kőfa százfelé hasítva,~megnyesett nagy ősi szikla
5265 12| Westminster Abbey harangja. ~13. Hasonlat ~Mint régi, szent apáca,
5266 2| sötéten csergedez.~Hozzá hasonlít a te főd~s a levegőben érzem
5267 12| sokan. ~Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,~templomba,
5268 9| melyet ma könnyel élünk,~úgy hasson rád, mint egy ódon fametszet.~
5269 14| fiam s hallgass. ~Nincsen haszna a panasznak,~a főrendek
5270 14| meg. Mária~sok altatószert használ. Mária~teázik és kártyát
5271 14| Ezerrel azonnal~ő adós a haszonnal. ~* ~Láttam ott egy pulykát,~
5272 12| előre,~ezenkívül néhány haszontalan~fölösleges szervét, hogy
5273 8| akárhogy. ~Így végezték bús hatalmak,~olcsó víz a magyar harmat,~
5274 1| szappan-bugyborék szétpattanása~hatalmasabb és színesebb, miként~egy
5275 14| varázsos és tündéri csáp oly~hatalmasan vonzasz magad felé,~meglátni
5276 9| fényes pokol. ~Egy éneket,~hatalmasat és lüktető-vadat,~neked. ~
5277 12| bamba gépész.~Nem kell hatalmasoknak úri konca,~s a millióktól
5278 14| lóhere. ~* ~Költő,~minden hatalmat egybeöltő,~kit bámul reszkető,
5279 13| Szent termékenység - csókos hatalom -~most - most ölelj át és
5280 2| egy kis cukorbaba.~Fehér hátára hullt sötét haja.~Cikáztak
5281 7| villogott kardunk és porzott a határdomb?~Ugye ma is csattog a kard
5282 8| mint a kardpenge oly~éles, határozott, kemény,~s uruk sóhajtva
5283 14| ingét~elszánt gesztussal és határozottan~s a melle bársonyával várt
5284 3| mint álmainkba, határtalanul.~Rémítve jönnek szörnyű
5285 13| átszáll,~itt van, s a fénynek hátat fordított. ~Mostan pedig
5286 2| kezedben,~a válladon egy ócska hátizsák. ~Ánizs, kamilla, jószagú~
5287 12| semmit, nem akarva semmit,~hatnak tovább.~Futók között titokzatos
5288 1| mutató~halotti csöndben a hatosra néz.~Az óra áll, mindíg
5289 10| ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,~mint emlék, útravaló, el-nem-múló
5290 2| hatalmas,~ha néha álomlátón hátra-hajlasz.~Én láttalak a kulcslyukon
5291 9| pusztulását hidegen,~hogy ültetik hátrább az iskolában~és símogatja
5292 14| halálos Áment.~Ha ingadozva hátradől e fej,~s az elomló test
5293 12| Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,~botrányt csapott és Isten,
5294 13| HÁTRAHAGYOTT VERSEK~ ~
5295 7| cifra lámpákhoz lebeg. ~És hátrakötném a karod,~ hogy csendesen
5296 1| Hajrá, zenét, őrséget erre,~hátráljatok, ti sorfalak!~Parancsot
5297 8| Szükség a végzet partjain -~hátrálni nem tud s nem előremenni. ~
5298 1| asztalon a tölt kupa,~vakogva hátrált a barom a szalmán,~s vértől
5299 10| Pille~Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre~szomorú
5300 10| lépcsőn.~Ő a rendelőben ült,~háttal az ajtónak,~olvasott a csöndben,~
5301 1| alkonyfényes, csendes este~ a hattyu ring a tiszta tón. ~Sokszor
5302 2| barátnője. Mily hűs, kevély. ~Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.~Jegesvizet
5303 13| sóhajba tördelt, fáradt hattyudal. ~Halljátok-e? A nyugtalan
5304 13| szemétgödör-poézist,~és nagy, vörös hattyúkról énekelni,~mik csendben úsznak
5305 1| tej-arcod rózsa-virágait,~hattyúnyakadra lágyan omló~gyűrü-fonásu
5306 14| zöldbe rándul,~és jól mulat, hattyút etet.~A Hüvösvölgybe örömest
5307 13| lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~és sáros lett az emberek
5308 8| országúton sóhajtva mennek,~hátukon egy batyúval, tántorogva,~
5309 14| mosdás. ~Bölcs észrevétel Hatvany Lajosra ~Megöli a siker
5310 8| hüsíteni~fejemre raktam a havad. ~Most már sírokra sem ülök,~
5311 2| melyet tűzfénybe von nehéz havannám.~- Nézd, nyáron azt mondtam
5312 1| rajta a deret,~az elmulás havát, mi elhív...~Engedjetek,
5313 14| Öleld meg a régi, a régi~haveredet. ~Vers ~Könnyű erős -~ismerős -~
5314 7| órahosszat,~versekbe szedve A' hazá-t, az Aether-t~és írtam volna
5315 8| negyven napig vergődött új hazába -~szegény emigráns - rozoga
5316 14| mint árva honvéd a levert hazából~futott Ferenc József bakóitól,~
5317 9| csizmák tiporták ártatlan hazádat.~Jaj, kismagyar. Te bénák
5318 8| majd tovább, idegen, bús hazádban,~zsákutcán és közön, idegen
5319 2| leengedi.~Vagy unszolom: hazádtól messze estél?~és mélabúsan
5320 13| Hazafiság~Ma szikratűz csak egy különc
5321 12| reszket és örökre vár. ~Hazája ház, barátja az erős,~hitvány
5322 1| véllek:~hársvirágos sírból~hazajáró lélek!...~ ~
5323 2| orcával, könnyező szemekkel~hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.~Reánk
5324 1| németül csevegnek~fitymálva a hazájukat.~S itt elfog egy bús hangulat:~
5325 13| viselős,~de tartom az erdőt, a házakat,~a dolgokat, mint Atlasz,
5326 1| mogorvák mind az emberek,~a házakon jelző piros keresztek,~az
5327 1| volt a homályos udvar,~s a házalók döngték be dús dalukkal,~
5328 14| mennyországba' jártam,~mert hazámat láttam,~fénylő dicsőségben~
5329 14| Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves~őr. ~6 ~Mint egy
5330 14| mének futását,~hej szegény hazámban~ily képeknek dehogy~lelhetni
5331 2| oldalán.~Tipegek, és ha félek hazamenni,~a kertjeinkben árnyra árny
5332 14| vezércsillagai~édes magyar hazámnak.~ ~
5333 9| évek alatt~hittem sorsnak, hazának, ~te álom voltál és regény,~
5334 14| bezárt~bazárt,~kit tönkretett~hazárd~gazdája... ~Szerelmi vallomás ~
5335 9| nem-fiatal unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek egekre csapongó~
5336 7| Megnézem még a szabadkai házat,~ hol porba vert a gyász
5337 8| Rapszódia~Nincs, ahova hazatérjek,~ténfergek, mint a kísértet~
5338 8| pincérek,~ődöngő korhelyek, kik hazatérnek,~a percenő fényt várom sápatag,~
5339 2| alkony,~a görbe fénybe mentek hazatérők,~és béna vágyak mentek lomha
5340 8| zsákutcán és közön, idegen és hazátlan~kisértetet. ~Itt nyiss be
5341 2| kezdődött a rékviem. ~A folyók: ~Hazátlanul fütyültek~a ködben a hajók.~
5342 9| egy úri, ringó ~kocsi a házatok előtt,~és hogy jó a barackbefőtt,~
5343 14| pirosló véremmel védném Hazátokat. ~1901 ~ ~
5344 7| Otthontalan bolyongok, hazavágyván,~és sírva vágyom vissza,
5345 2| kertjeinkben árnyra árny oson,~hazavezet és megcsókolja számat,~gyógyítva
5346 2| én kezecskémmel levettem,~hazavittem, ágyamba dugtam~s ingembe
5347 9| fiam,~s hosszú kaszárnyák, házfalak között~az őszi éjben mentem
5348 10| Telefonhívásra~nyomban házhoz mennek. Ámde, bevallhatom,~
5349 1| népi szólás, germanizmus,~háziasság, régi kedv,~józan mérték,
5350 12| előcsarnok fényárban úszott,~a házigazda a lépcsőn bucsúzott,~előkelő
5351 1| sír-rí szünetlenül,~s a háziúr, lakó egyként fogoly,~hol
5352 13| látta őt.~Az óriási, jó házmester-istent,~aki bizonnyal jobb és szelidebb,~
5353 9| járvány-cédulák halotti házon,~rikítottak a bús, skárlát
5354 13| a szivünkben~szoktunk mi házról-házra járni,~ördöngős sípoló büvészek,~
5355 14| Páris~adta volna - - - - - ~Háztartási alkalmazott halála ~Megölte
5356 13| már a téli~holdfény inog a háztetőkön,~szél dudorász az utcacsatornán,~
5357 1| megyünk már a pokol felé,~nagy háztetőkre, tengerek elé,~a horpadt
5358 8| mit rebegjek?~Jaj, mit hazudjak? ~Jaj, tán loholjak?~Jaj,
5359 9| kérem, nekem igazságot hazudjon,~s valljon hazugságot, mely
5360 4| hisztérikus cseléd,~ma is hazudsz még színnel és virággal,~
5361 9| már terajtad.~Mert csak hazudtunk, hogy veled megyünk,~de
5362 9| ki e gigász~szinész, aki hazuggal és igazzal~rémülve-rémít
5363 10| meddő gondolatnál,~a büszke hazugnál,~a csontos, ijesztő, gyilkos
5364 9| igazságot hazudjon,~s valljon hazugságot, mely mégis áll.~Ő erre
5365 9| Otthon pedig eközben~házunkra szállt a Rém. Egész szokottan,~
5366 1| és tántorogva, rémülten hebeg: ~"Menjünk aludni, léha
5367 13| izzadva, küzdve,~dadogva és hebegve szónokol,~nagy lelke hánykolódik
5368 14| csélcsap. ~2 ~Kornél, ha benned hebehurgya láng ég~és a szeszély szeszétől~
5369 12| percekig nem fáj, mit régi heg fed,~s nézed magad, minthogyha
5370 14| megett?~Addig szivem be nem heged.~Szeged. ~4 ~Napoleon vad
5371 13| messze éjbe halk világ gyúl~s hegedű-zajba földre száll~bíbordíszes,
5372 2| borogatást rak.~És kacagása hegedű-zene.~Egy lány, ki én vagyok.
5373 1| nyakaddal.~Szavad, minthogyha hegedűből~zokogna fájón, sírva bűvöl. ~
5374 2| szivünkre süt,~bánatosak a hegedük,~emlékeink hervadtan illatoznak,~
5375 2| fönn egyedül~egész éjszaka hegedül. ~Az ablakok: ~Mi is siratjuk
5376 1| forró az éjszaka,~halk a hegedűhúr zaja.~Bús lelkem ekkor átölelne~
5377 4| aprócska szellemek. ~Kis nádi hegedűjük pengve~belezenélt az éji
5378 12| Hajnal felé a múltba rívó~hegedűt. ~A délibáb vizében úszó~
5379 4| Síppal, dobbal, nádi hegedűvel~Hajnalban, farsangkor az
5380 14| hallgatjuk a rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől
5381 13| hegyekben~a víg leányok, a vad hegy-leányok~s szivünk beteg részegségtől
5382 7| Őszi síp~Ősz~kullog a hegyben, a ravaszdi~csősz. ~Vén~
5383 9| tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs az orrod,~amely az arcok
5384 1| néma lett az agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar
5385 4| százezer halál. ~Nézd: víg hegyekbe most rakéta pattog,~
5386 8| elkiáltom~világnak, embereknek,~hegyeknek és folyóknak.~Megölték őt.
5387 1| fürge szánra,~menjünk a hegyekre fel.~Csillog az ezüst barázda,~
5388 14| hullott a csók~kilószámra. ~* ~Hegyezem a fülem, ül-e~a lomb alatt
5389 14| kötve~magába gunnyaszt,~egy hegynek ormán.~Az ajka száraz,~heves
5390 9| házacska szent~békével ül a hegyoldalba fent,~az ősz arannyal lengő
5391 12| tündököl neki és hold világol. ~Hegység~hűs tisztasága, csillagos,
5392 14| fúvását,~a mének futását,~hej szegény hazámban~ily képeknek
5393 13| ám még fél se: fertály~hejehujáz egyre herdál,~elvadult a
5394 12| virulnak a burzsuj virágok~és hektikás, kis dijnokok söröznek~és
5395 1| melletek s zokogjatok~szegény helóták... Jő az uratok!~ ~
5396 1| zenekar" munkába fog már~s helyéből mindenkit kitúr~pár raccsoló,
5397 14| temetőben, temetőben,~ott az én helyem.~- - - - - - - ~1900 ~ ~
5398 12| semmi,~mostan szeretne a helyembe lenni,~s úgy láthat engem
5399 10| mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~mint egy kertésznő,~leejtetted
5400 10| gyalog és kocsikon, a találka helyére,~sokkal előbb, mint ő jöhetett
5401 9| te maradj itt és beszélj helyettem,~kit embernek neveztelek,
5402 14| hogy rés támadjon a...~és helyettük feltámadjanak...~ ~
5403 14| érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba vérzik a kevély
5404 12| keresztnevükre~csak néha emlékszik. Helyükbe más van,~pár telefonszám,
5405 4| kúsza tincsben,~s eléje hemperedtem én,~eléje gémberedtem én.~
5406 14| halljuk, hogy a tenger künn hempereg.~S vonzott a bánatod, a
5407 4| tenger,~miben az ember sírva hentereg~vérző szemekkel, megkötött
5408 12| felejtő, mindent porba ejtő~henyélők,~kiknek kezéből a haraszt
5409 13| balgán~lomha szentek, mi henyélünk. ~Óh, tigris, hiéna-ember,~
5410 1| s ásítozik boruk mellett henyén~az álomgyilkoló sovány legény. ~
5411 1| cigánylány~és nézi, jő-e herceg-kedvese.~ ~
5412 4| mint Egyiptom álma, holt hercegkisasszony,~a színes palackok csillagkoszorúján,~
5413 2| királyok, kertek, régi kép,~hercegleányok, messze tengerek,~szemem
5414 12| ölel át. ~Parasztleányok hercegnői~derekát. ~Bő dáridót, mely
5415 13| fertály~hejehujáz egyre herdál,~elvadult a régi kerttáj,~
5416 6| bőkezűn lehint~boát, marabut, hermelint,~most mint nyolcsarku csillag
5417 9| mosollyal vérzett - áldott heroina -~sírtunk a ködben, mélypiros
5418 13| Ébrednek a húrok...~Szegény herold, én is elnémulok. ~1908 ~ ~
5419 14| tartja,~de rája sose takarít.~Herr Doktor-nak hí minden úrfit,~
5420 4| tudja?~Kik féltek a hajnal hervadás-szagától,~most bejöttek - éj volt
5421 2| is százszor meztelen,~a hervadásba nyúló buja csókfa,~megrészegülő
5422 1| szilaj tüzének,~bár ajkam is hervadna el azon. ~Görnyedve várom
5423 14| dúló, sötét haraggal,~s mi hervadunk, miként a fű,~mit a kaszás
5424 8| őszi kertekből kimásztok. ~Hervadva, búsan, réveteg~lányok merülnek
5425 13| rózsa... A meleg nap~parázsa hervasztón reá lehel. ~Óh, hogyha látnál!...
5426 10| Hetedhétország~Megettem a világot, s kiokádtam.~
5427 9| hosszu-hosszu éjek,~hosszú hetek gyötrődve múltak el.~Reménytelen
5428 12| nyugdíjas özvegyek,~akik egész héten padlót suroltak,~kávéjukat
5429 9| s nincs előtte út.~És a hétéves férfi-kisfiút~irtózatos
5430 13| nagyhét bortócsába fulladt:~hétfőn tüzelt tilos öröm;~kedden
5431 3| varázsunk,~előbb, előbb még hétig olvasunk.~ ~
5432 12| szemükben eleven görögtűz,~hétköznapon is örök ünnep.~Úgy járnak
5433 12| frázist. Ez az anyanyelve.~Hétszázezerszer mondta: "van szerencsém",~
5434 3| vajákosok mi, kártya papjai.~Hétszer szent a mi ceremóniánk,~
5435 12| cigaretteket szív~hosszú szipkából, hetvenet naponta.~Olvasgat is. Főképp
5436 13| vérrel?~Én, én merem a hősi hetvenévest,~káromkodó, agg szájának
5437 14| Szorítanak a kapcsok, az izzó~hevederek.~Öleld meg a régi, a régi~
5438 13| Verték a lovakat, kantárral, hevederrel,~sáros lett a fejük, a szügyük,
5439 14| rongyos kicsi angyal, a gyöpre~heveredek.~Szorítanak a kapcsok, az
5440 14| feküsznek mellemen,~én itt heverek, én meg vagyok ölve,~és
5441 8| mulatság~szeretni és nem heverés.~De most tudom, szeretni
5442 9| hűt a hó,~s alvó gyanánt~heverni jó,~hogy fáj a kés,~gyógyít
5443 12| században~Az önimádat büszke heverőjén~fekszem nyugodtan, s a paplanomra
5444 1| nem törődöm én,~hogy ott hevertek majd a porba másnap... ~
5445 2| Te szép vagy és nő vagy, hevítő vagy~és hordozója százezer
5446 10| Nem kamasz-szerelem kis hevületében~beszélek.~Az élet közepén,
5447 1| Kék, sárga színben ég a hevülő föld,~ egy ócska, kis
5448 1| a kicsiny,~lelkét tüzes hévvel ragadta~ egy elképzelt
5449 7| Magyar Jövőnk"-ről vagy száz hexamétert.~Ő meg bólintott volna a
5450 1| Jó édesanyám hivogat, de hiában,~kimondva ezerszer is a
5451 14| Budapestre ~Önnek mindig hiányzott,~Ha Ditrichstein nem ciányzott. ~
5452 1| társtalan?~S mint látom a híd-bolton álló~ huszéves ifjut,
5453 10| tetőn ananászt ebédeltem.~Hideg- és melegvíz-szolgáltatás
5454 12| nyugalma,~és sárga minden, mily hideg-fehéren~villant ezüst-szikrát a
5455 1| kacérkodhatsz vele,~s fakó, hideg-tekinteted most,~ mint a halott
5456 13| este,~mint bús madarak a hidegbe kint,~miket az éjjel ablakunkba
5457 12| langyos őszi~éjjelbe, mely a hideget előzi,~kimondhatatlan messze
5458 4| találkoztam~Éjfél után a Duna hídja~ó jaj, be könnyes, be setét.~
5459 4| setét.~Éjfél után a Duna hídján~egy néma lány jár szerteszét.~
5460 1| mélység felett,~fejem a hídkarfára nyomtam,~ szájam sirástól
5461 7| átzúgok rajta, mint~a vasuti hidon,~mint mély vizek felett,~
5462 13| henyélünk. ~Óh, tigris, hiéna-ember,~mikor érted meg te egyszer~
5463 2| remeg,~s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel~leskelnek rám a gonoszemberek,~
5464 4| folyvást,~e megcsúfolt arc hieroglife,~ha nem találja a végső
5465 9| most a népek -~s én egy higany-pont rebbenését várom,~37,2...
5466 1| Ne lássák a bú ciprusát,~higgyék, örök az ifjuság,~ Üllői-úti
5467 12| sekélység~és mily tömör a hígság~és mily komor a vígság.~
5468 9| karján,~fölszegett fővel, hihetetlen úton,~nagyszerü hittel.~ ~
5469 1| Bár tőlem olykor, pénz hiján~csak rossz hatost kap a
5470 1| büszke fővel megfeszül a hím. ~Vad harsogás kel véres
5471 4| züllők,~s mint a vízi árnyak, himbálóztak halkan~lusta bérkocsiknak
5472 1| párnák nehéz dagálya nyom.~Hímezd be hűs ezüst szövettel~fehér
5473 2| az elhagyott verandán.~Te hímezel, sötét arcomra bámulsz,~
5474 12| gyöngy kösöntyűt,~ezüsttel hímezi a vízmezőt.~Az utasok a
5475 1| rázott a szirtek öble,~virág himezte a mezők szinét. ~Árpád körülnézett
5476 1| hunyorg a csillag,~fénnyel himezve borzongó ködét. ~A fényre
5477 14| neked nem -~te áldott! ~Hímezzék útadat~a szende rózsák,~
5478 7| Mindenkit halálba~küld. ~Gaz,~himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.~Az. ~
5479 13| Húsvéti himnusz~Óh, szellőlengető~Igazság!~
5480 14| felhő torka:~hogy szent himnuszával harsogva jelentse:~
5481 13| zeng diadalmas, részeg himnuszom. ~Tűzvész lobog merengő
5482 9| kezet, amely reá vigyázott,~himnuszt jajgatni, vígságot riadni,~
5483 9| mint a penész,~vagy mint hinár~beteg tavon,~csúf, vízi
5484 14| piros torkotok mézes kacaját~hinárok közt, mocsárba feketén.~
5485 14| halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
5486 2| a festett vízből hínárt emelek ki. ~Az ablakon fehért
5487 1| olyan jól illik ide. ~Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor,
5488 13| híg éteren~búcsúsugárt hint méltatlan szemembe. ~Nézd,
5489 1| komédiás dala~Mulassatok, a hinta indul,~ nézzétek e szines
5490 2| vagy hintázunk együtt a hintaszéken,~vagy álmodunk az elhagyott
5491 1| szent gyönyör szelíd ütembe hintáz. ~Incselkedik velem kéj,
5492 2| arcunk bíbor téa gőzén,~vagy hintázunk együtt a hintaszéken,~vagy
5493 1| téveteg hajó a vízben~ hintázva ballagott. ~És én megálltam
5494 8| Holt bánatom hamvát fejemre hintem,~sivár imákba görnyed a
5495 13| le,~szikrát, tüzes port hintenek szemembe,~s kacagnak, hogyha
5496 7| rámhajolt és átfont,~altatódalt hintett, éji mákonyt,~ és derengett
5497 13| éjek, fekete misék~lelkembe hintik hulló hamujok. ~Üres szobákat
5498 9| Dörögtek háza kapujában~a hintók. ~ A nő szelíd, a férfi
5499 1| Haló sugarad lágy ezüstje~hintsen vigasztaló kegyet,~hisz
5500 2| bátran, ahogy illik~egy "hipermodern" költő kedveséhez.~Ott vannak
5501 7| húrozottan rezdült az azúr,~hipnotizált pilláim lehunytam,~s borzongott
5502 2| ölembe gombolyul a messzeség.~Hipp, itt a vízen, hopp, most
5503 14| szűztiszta kék folt~azt hirdeté, hogy gazdag lesz a lét.~
5504 1| kacagva nézed kínomat,~s azt hirdeted mosolygva szerte,~ nincsen
5505 12| sziszeg~és csengetyűz. ~Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~
5506 1| is, a fény hozója. ~S ti hirdetnétek, társatok halott...~Testvéreim,
5507 12| volt.~Mindenki tudta és hirdette: ő volt.~Ahogy szerette
5508 8| Nincs jaja ennek, sem hire,~nem várnak ők itt semmire,~
5509 1| a föld, a kormány~s már híre ment; hogy eltűnt lopva
5510 8| míg fáradok és szürkülök. ~Híredre lelkem nem riad,~nem vagy
5511 1| szenvedő, szegény alak... ~Ti a hirért véres csatában~rabolva nyúltok
5512 10| bánatnak látszik. Mellette a híresek,~kiket fizetett cikkek magasztalnak
5513 8| tengert,~elnémulok, csak hírmondód idézem,~a nagyapám árnyát
5514 14| mire valók ezek;~a rím, a hírnek álma,~mely eltűn, messze
5515 12| remélnek egy levéltől,~egy hírtől és egy telefontól.~Mondd
5516 14| eszednek~kis kincseit, kit a hírvágy kicsalt,~mindezt, hogy a
5517 4| hogyha sírtam,~és mostohám, hisztérikus cseléd,~ma is hazudsz még
5518 2| bujtó babona,~alattomos, hisztérikus-merész.~Most sunnyogó, huncut,
5519 2| kalandoz. ~A pálmák: ~Mi még hiszünk, imádkozunk a naphoz. ~A
5520 7| mondja: élek.~ Holt hitem fényével öntözöm.~S a testvértelen
5521 1| állt a pálya szabad tere:~hitért cserélni drága, derűs jövőt,~
5522 1| népre mindenütt,~az égre hitlenül könnyezve néznek,~s roskadva
5523 14| ó, öntsd a tiszta régi hitnek~vigaszsugárait ma rám.~Nem
5524 13| kapható katalógus? ~Anna ~Azt hitte hajdan, hogy miatta~főbelövi
5525 9| koldusi jövendő,~mert azt hittük, az élet, mint a tenger,~
5526 14| kerestem, szüntelen,~dörögtem a hitványok ellen,~s zokogtam sok bús
|