1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
5527 10| Gondolatom felesége.~Lelkem hitvese.~Gépírókisasszony.~ ~
5528 9| éjek éjén~vélem aludtál. ~Hitvesem, dajkám, szerető cselédem,~
5529 1| megjelent az otthona. ~A hitvesükre gondoltak, mily árva...~
5530 14| kiére?~Az övére. ~* ~Aladár hiúz-~szemekkel néz a pénzre.~
5531 14| Többet szerettem, mint sok hivalgó, ~ királynőket szerettem,~
5532 14| hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,~kinek világa meddő volt
5533 3| semmi.~Ó érzitek-e, micsoda hivás:~ szaladni, úszni
5534 9| tartanak.~Porzó-szagú, sötét hivatalokban~énrólam is szól egy agg-szürke
5535 1| éjjel árnyain kisértetnek hivé. ~A gyászoló házban kigyúlt
5536 13| multán ez a zsold. ~Bús hívedet ne udvarold,~öreg barát,
5537 14| telenyertem. ~* ~Friedrich hivei egy női gyülésen ~Delnők,~
5538 1| a szurdék,~vígan kíséri hiveit haza,~a részeg munkást ágyba
5539 4| merevek.~Forró szíveik, a hívek,~mint rohanó óramívek,~pergenek.~
5540 14| az egyik s a másik~kedves hívem, futék mindenhová,~keresve
5541 9| szívesen,~mert fú a szél künn hívesen. ~Érezni a távol ködét.~
5542 12| sem "ez a derék fiú" -~így hívja - aki kenyeret keres rá,~
5543 8| görbedek lehajolva,~hogy hívjalak. ~Hisz a semmit tudod, gazdag,
5544 2| gyermek-ármádia.~Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,~a messzeség
5545 1| téged szeretni,~örjöngve hívni lázas éjszakán,~fátylas
5546 13| Hogy imádjam, szegény hivő,~mi fájó s halhatatlan.~
5547 14| a börönd, s köt ide száz hivó szál.~Égő halántékom ver
5548 2| beléd,~kit most borzongva hívok újra vissza,~mint halvány
5549 8| kincseim lábadhoz öntöm,~s hívom emléked, mely ma újra néma.~
5550 1| a vén bibliából~halkan, hivőn deákul olvasott. ~Hálát
5551 9| a Duna vize hajnaltájba hívón,~ballagtam haza a redakcióból,~
5552 12| fülükbe, mint az élet,~de hívta őket a nagy út,~és én kötöttem
5553 8| nevedet. ~Ifjan beh sokszor hívtalak,~s lázam hüsíteni~fejemre
5554 13| szavakkal,~illatos tömjén hizelegve bódít,~ Fekete Vénusz. ~
5555 14| s álmos, meleg vagy és hizelgő,~mint egy komoly cicus. ~
5556 1| Káromkodók, csúszók-mászók, hizelgők,~lágyselymü, kék-sötét a
5557 6| Ujjonganak a városok,~hiznak a hájas gyárosok. ~Gurul -
5558 4| aranyok között iszik aranysört~hó-abroszon vasárnap délelőtt.~Fanyar
5559 1| a sok platánfa,~bódít a hó-akác virága,~az ember ismerőst
5560 13| szövöm, merengve~a szűzi vágy hó-mirtusát. ~Én nem tudom, hogy mért,
5561 9| élek.~Harminckét éve járok hőbe-hóba,~s az életemnek kedve már
5562 10| komolykodó szakértelemmel,~s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul
5563 1| számítva, büszkén, hallgatag~hódít, igéz, reánk tekintvén...~
5564 14| tömjént,~s mégis szüntelen hóditasz. ~Reám meredsz nagy bús
5565 14| hő homokban,~majd játsza hódítót, papot, királyt. ~Később
5566 2| kezetekben egy nagy arany-érem,~s hódítsátok meg az egész világot.~Tinéktek
5567 6| sodorva,~s a szemétdomb hódítva, halkan,~rokokó fehérben,
5568 4| Hódolat a halálnak~Mi fáradottak,
5569 1| részegít az őrület. ~Kacagva hódolatra intesz,~kezed kaszál a légen
5570 13| mint a régi aktor,~aki a hódolattól~súrolja bókoló kezével lenn
5571 1| acél-sárkányok, zord vitézek~hódolni jönnek most neked... ~Aztán
5572 2| te vérző, koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~Szeretem
5573 4| hosszú haját. ~Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,~és
5574 13| látom őt, mint tiszta, enyhe hölgyet~márványba vésve messze temetőn,~
5575 9| életet,~mely lomha medrén hömpölyög közönnyel,~a kocsikat, a
5576 13| mennydörög sokáig.~S ha hömpölyögnek habzó hahotáid,~kacagsz,
5577 4| fülem,~és egyre lázad, égre hördül~ sok vérpiros,
5578 9| vigasztalant.~Vajákosod,~hörgök feléd,~én átkozott~bonc
5579 14| belepte a halálverejték,~hörgött vadul, mint kit vadállat
5580 7| gondoljatok ránk,~kik mélybe hörgünk, vérpárázta füstök~sötét
5581 1| kacaj,~s kitör szivünkből hörgve, zúgva~egy tompa jaj. ~2 ~
5582 1| karácsony,~a kályha zúg, a hóesés sürű;~a lámpafény aranylik
5583 14| S átöleli halványan, hófehéren...~ ~
5584 14| gyöngyvirágszagú sötét haját~és arca hófehéres csillogását,~megreszkető,
5585 1| kupénkban~s künn zivatarszerü hófuvás zúg. ~A lámpa gyéren ontja
5586 9| integettek,~prémes kabátban, hógolyó röpült~s szikrázva porzott
5587 2| emeljük a fejünk magasra,~mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.~ ~
5588 2| hull a haja~és vézna arca hóka.~Fején vörös paróka.~Jó
5589 14| kutasd,~simíts, ölelj sugárzó hókezeddel,~s ringasd el a sötét, komor
5590 9| fütyürésztem,~búsan-vigan. ~Mint a hold-udvar őszi éjen,~olyan volt most
5591 7| holdban~már. ~Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,~a
5592 8| Nem sírok, ha az esték holdasok,~és néha, hogyha éjjel olvasok,~
5593 7| csak éjfél után járhatok a holdban~már. ~Nézd, honi holdam,
5594 13| alvó lány-szobán,~dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden,~
5595 1| éjszakán?~Négy szénás-szekér~a holdfénybe~ingva, félve~az útszélre
5596 13| hogy az én szomoru szívem~s holdfényes arcom érte halovány.~ébredj
5597 1| újra általélem,~ha az ezüst holdgömb~bújdosik az égen. ~Rezgő
5598 7| Új poéta panasza a régi holdhoz~Hogy a hűs márványerkélyre
5599 1| ráncos homlokán~a felkelő holdnak sugára lengett,~s mig arca
5600 2| sírt,~s a hűs napot, mely a holdnál sötétebb. ~Beteg vagyok,
5601 7| Szeszélyes futamok a holdról~Ma félek a holdtól,~e sárga
5602 13| Holdsugár-szonáta~Álmodó hold...~Éjbe lengő
5603 1| csarnokában,~mig az özönlő holdsugárba fázva~bámultam a nagyok
5604 7| futamok a holdról~Ma félek a holdtól,~e sárga koboldtól,~félek. ~
5605 2| most nem alszom,~bámulom a holdvilágot,~véres már az arcom.~Nézzetek
5606 12| tömeggel,~se számarányokkal, se Hollywood-dal.~Tőlem locsoghat megváltó
5607 1| igéző -~s lopva tekintem a holmidat meg. ~Tudom, faludba hű
5608 9| s bámultam ott a tarka holmikat.~Az ócska gyáriárú szívemig
5609 1| Hideg kezükkel simogatnak~e holt-fehér, nagy asszonyok,~néznek
5610 14| vérhabos,~száguldozó mén holtakon tapos.~Halljátok ezt az
5611 12| falba koppan szelleme,~s fia holttestén az anya, ki barbár~jaját
5612 9| hantjukon~lakodalmas enyészet,~holtukba halhatatlanok,~derűsek és
5613 13| hajnalhasadásig. ~Az ablakom homálya mély. ~Tízezer éve itt virrasztok,~
5614 12| látszott, amint a távol~homályból~gyémántosan aláfoly,~egy
5615 8| hogyha éjjel olvasok,~kissé homályosabban ég a villany.~ ~
5616 14| golyót megrengeted.~S sóhajt homályosan a rengeteg. ~Te vagy napom,
5617 8| asszonyom, ha tompa délben~a hőmérőd lázat mutat. ~Akik gyülöltek,
5618 2| mikor suhan az esti láz,~s a hőmérőn, ha ugrik a higany,~csontos
5619 9| lágyan merengve~szájukban hőmérővel, téli csendbe.~ ~
5620 1| éjben,~körötte jégcsap, hómező.~A gőzvonat hörögve fut
5621 14| lány.~Hogy porba ér a hősi homlok,~te felkacagsz; "Ó, mily
5622 1| Gyilkosok~Állnak komor homlokkal, egy csoportba,~ mint
5623 9| halántékod megeste kora dér.~De homlokodon láthatatlanul nyílt~a mágus-kincs,
5624 10| habozva,~az orrodról, a homlokodról, a füledről,~a hajadról,
5625 1| kopog,~előtte lámpafényes homlokok. ~A tisztek a sinek közt
5626 14| gyomor butult, nehéz.~A homlokokra ráleng a komorság,~a rózsakedv
5627 10| Amint pedig megsimítom~homlokomat s a koplalástól~kis arcomat,~
5628 1| kavarok nagy öblén. ~Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,~
5629 9| fojtogatják,~kéken sötétlik ere homlokuknak,~nem ismeri itt a fiú az
5630 4| Báljukat és lenge táncuk,~homlokukon lomha ráncuk,~fejüket.~Siratom
5631 13| Sürgönyszalag röpköd a homlokukról~és messzeség. Akár az operahősök.~
5632 14| a nagy arab pusztán a hő homokban,~majd játsza hódítót, papot,
5633 1| lesz a lég a puszta rőt homokján,~a szülni vágyó bolt vadul
5634 2| tükörrel fényt hajítok,~a homoknak, a bokornak,~s a nap - óriás
5635 13| mert nem henyéltünk sívó homokon.~S a romokon~mi építettünk. ~
5636 9| Sötét tereken, homokos sivatagban~és idegen patakok
5637 1| Légváramat tündéri kedvvel~tünő homokra épitem fel,~ti hordjatok
5638 14| Kezedre csókolom~ma a szivem hőn,~hogy óvj, vezess, ints -~
5639 12| hol~feltűn és~eltűn a~fény hona,~fény felé,~éj felé,~Ilona,~
5640 13| régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~Szemünk meredt, a
5641 1| kengyelfutói,~kik satnya félelem honában élünk~s rabláncokon szilaj
5642 1| vagyunk kizárva az élet honából.~E honba térnek, kik elmennek
5643 13| szerelmi kosztját~képezte néha hónap végivel,~hogy az öreg nem
5644 10| barátom?" És hogy odaértem,~hónapok múlva, mint egy légyottra
5645 14| dicsőségben fürdő~magyarok honáról. ~Oh, hogy felébredtem,~
5646 14| dicsőségben fürdő~magyarok honával. ~1900-1901 ~ ~
5647 13| ormokat.~Mi e jeges, napos honban tanyázunk,~és mindenünk
5648 14| kopott világon,~egy más honért sóhajtozom,~nem jő szememre
5649 1| Honfoglalás előtt~Hullott a nép; a vészbanyák,
5650 14| Nincsen vigasztalás a te honodban.~A nap kihűlt, az égbolt
5651 13| elmerengett, szembe vélem,~bú honolt festékes arcán,~tükröztetve
5652 1| hordjatok szivós sarat -~Az én honom áll s megmarad. ~Sziklátok
5653 14| így vártam én is a levélt honomból,~s sarkcsillagom lett a "
5654 13| ük, haldokolva még~nagy honszerelme égő fáklyalángját~átadja,
5655 14| Élesztgetém elhalt szerelmem,~uj hont kerestem, szüntelen,~dörögtem
5656 9| áldott gyermekkorom,~te hontalan, hozzád kiáltozom. ~Bölcsők,
5657 1| Az ősz honvédek~A régiségtárt őrizik még~
5658 8| daloltam. ~Ám nagyapám, ki honvédszázados volt~és verekedett a császári
5659 1| szél és a fagy kemény,~nagy hópalástban áll vén Buda vára,~ezüstösen
5660 9| csókja még,~de hívogat a hópehely, a jég,~rohanni könyvvel,
5661 14| a falra,~s félünk e szűz hópusztaságtól.~Remegve nézünk jobbra-balra,~
5662 13| felkelétek,~aranysugárotok a hóra hull,~hadd nézem a fényt,
5663 7| várni - az élet elröppen -~Horatius-t olvasni, esti ködben,~álmodni
5664 13| szörnyű bú nyom,~s ez - Horatiust idézem -~üldöz a hajón s
5665 12| meleg szívét~künn a kabátján hordja, láthatólag,~mint futtatáson
5666 14| éjjelen,~s kimondhatatlan bút hordjak szivemben! ~És kérdezem,
5667 1| tünő homokra épitem fel,~ti hordjatok szivós sarat -~Az én honom
5668 2| Panoráma, esti színház.~Hordjuk a fehér petrencét,~s nő
5669 4| gajdol a szüret. ~Nézd: a hordókban őrjöngő bolondok.~
5670 8| útitársa,~ cigányhaján ki hordott lila fátyolt? ~Csak színezem
5671 1| csodálatos, leomló,~ mit hordoz hátán itt e föld. ~Estente
5672 2| nő vagy, hevítő vagy~és hordozója százezer tavasznak.~Én kincseim
5673 9| s az a rongy, ki fennen~hordozza a fejét a bálteremben,~karján
5674 7| aszú, édes őszben,~szívükbe hordták az örök szerelmet,~s mindég
5675 9| szemedben,~a két szemed mélyén horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe
5676 1| jégen~s gőzparipánk riadozva horkant. ~Éjfél-szemedbe elmerülök
5677 1| karcsú és sovány magyar ló,~s horkanva nyargal el, mint tünemény. ~
5678 9| álmodik. ~Egy távol mozdony hortyog valahol,~mert áll a tor,~
5679 1| kő, a virág oly alélt. ~Hortyogva iramlik előre a mozdony,~
5680 1| csendes némaság,~véresre horzsolt szívemet kötözd be,~ontsd
5681 7| meg,~bársonypuha, fülledt,~hőség. ~Azt hinni, meleg vér,~
5682 4| talált.~Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,~s akarlak, mint az
5683 10| hagyd az úton másnak,~hogy hősi-igazul járjak egyedül,~egyszerű
5684 9| Mert tett engem az élet hősi-vaddá,~adott nekem aranyat, mirrhát,
5685 13| mind kába dalba kezdenek,~a hősök szobrát földre döntik,~és
5686 1| jártam messze, távol,~hol hőssebet piros virág takar. ~Álmodtam
5687 13| főtök díszelgve ékesíti~a hőssíron nyílott virág. ~Az éjszakába
5688 9| jut a bor, a málna íze,~a hosszú-hosszú-hosszú téli esték,~a hó fehérje,
5689 1| éji foltja~s kacag feléd hószínü ördögöd.~ ~
5690 12| Szeptember elején~A hoszú, néma, mozdulatlan ősz~aranyköpenybe
5691 12| elhagyottság.~Ki egyedül van egy hotelszobában,~félhet. ~30. Fényes arc
5692 2| zongorás estek,~a végtelenből hova-hova estek? ~Most oly sötét a
5693 7| tündér,~én sem tudom, hogy hova-merre tűntél,~nem álltam ágyadnál
5694 14| a villanyfényes ürbe,~s hóválladat vonod, csodás lány.~Hogy
5695 7| ki, mikor haragos éjjel~a hóvihar acsarkodott a széllel,~csunyán.~
5696 13| kék-sugáros ég,~a sárga hóvizen lebegve~szétpattan egy-egy
5697 14| perc a mennyet és poklot hozá,~ne bontsd föl a levélt,
5698 13| szürke téli reggelen~hahotázó hózivatarba, ködbe,~gyászfüstölőt lógázva,
5699 1| lehullanék én is, a fény hozója. ~S ti hirdetnétek, társatok
5700 8| Az első villamos robog, hozsanna,~egy kiscseléd lámpát gyújt
5701 8| sejtelem.~Nyomott szivem hozsannázva remeg fel,~füstöl az út
5702 12| Őszi reggeli~Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket~
5703 9| téptem le álcám.~A fájdalmat hoztad szépmívü tálcán,~a szegénységet,
5704 2| homályán~s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,~a vén pohárba,
5705 9| felé egyszerre enni kért,~hozták neki a lanyha borlevest,~
5706 10| csomagold e batyuba,~abba, amit hoztam, s hagyd az úton másnak,~
5707 2| jönnek a vásárosok~hírt hozva városunkba messziről,~és
5708 12| Kezében szomorú sár,~ezt hozza néked abból. ~Semmit se
5709 14| néma tenger.~Nem tudva, hozzájuk van-e közöm,~fényes világok
5710 8| fáradt emberek,~kik élnek és hozzámhajolva lágyan,~szelíd kezekkel
5711 14| érik a~Hisztérika~Nálamnál hűbb" stb. ~Vonaton ~- Itt semmi
5712 13| mártírokkal ölelkezik,~hitvány hülyék gúnyból szavalják~Petőfi
5713 8| sokszor hívtalak,~s lázam hüsíteni~fejemre raktam a havad. ~
5714 10| elromlik a test, mely zárja hüvelyében~lelkemet, és egészen lélek
5715 8| lázbeteg, aki föleszmél,~álmát hüvelyezve, zavartan,~kezem kotorászva
5716 14| haloványon.~Sáros angyalkák, ti hüvelyknyi lányok,~piskótatestek, kapualjban
5717 13| most babérjuk meghagyom,~hüvös galyáért nem tusakszom -~
5718 14| jól mulat, hattyút etet.~A Hüvösvölgybe örömest jár~s imádja a Zugligetet. ~
5719 8| szomorúnak~mutatod arcod, húga te a búnak,~beszéld el,
5720 7| a föld el,~s mint antik húgaid, repedt tükörrel~és koszorúkkal
5721 8| gyászt bontogat. ~Anyáink, húgaink járulnának elébed,~kik éhesen
5722 2| a kisszínházam a kicsi hugom,~vagy egy parasztfiúcska,
5723 2| mindig-mindig írnék.~Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:~arany-imát
5724 4| is valaha?~Hol van holt húgunk kacagása ma?~És hol vagyunk
5725 7| még és vigyázzál,~meg ne hűlj. ~És ha könnyű és ha lomb
5726 2| tűk, csillogó szemek közt~hull-hull a vér, a vér. ~A nő szól: ~
5727 13| istenek. ~Csillagkönnyet hullajt az égbolt,~harmatkönyűket
5728 14| És átkaroltam a mezőt,~hullajtva forró könnyeket,~s szóltam:
5729 8| mezítlenül és feketén,~a hullakamra fenekén. ~Az egyik azt mondotta:
5730 2| a föld úgy hallgatott.~Hullámaim remegve összebújtak,~akár
5731 8| hosszan számkivetve~az óceán hullámának eredvén,~negyven napig vergődött
5732 4| bérkocsiknak árnyai, a küllők.~Hullámlott az élet lassan imbolyogva,~
5733 14| álmomat azóta. ~Fejem a hullámokba fúrom,~ Felkotrom a
5734 3| hajónk,~kegyetlen vashajónk,~hullámokon, ködön megyünk, örök merészek.~
5735 2| a nap,~az ablakom alatt~hullámozik az ismeretlen éj,~a végtelen
5736 2| kis ajtón - messze emlék~hullámozva, ringatózva.~Égig ér már~
5737 13| szivem, mint befagyott tó,~hullámtalan, nyugodt, hideg... ~2 ~Te,
5738 1| aranyzöld bársonyára omlik~hullámzatos, sötét hajam.~S én hallgatom
5739 7| hangtalan. ~Csak esni, bukni, hullani,~mint hogyha fájna valami. ~
5740 1| összerontson,~a vérnyomon, a hullaroncson,~hol a remény, hit, kedv
5741 9| földi holmi.~Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,~csak por
5742 9| elektromosság,~mely mostan is hullasz, heves fényt szaporázva,~
5743 13| Tekintetét, mit olykor porba hullat,~ felvesszük, mint a
5744 12| amelybe mindenkit beír,~hullát szagol és csöndesen akasztat.~
5745 2| könnye vén csipkék közt hulldogál,~s a szíve, jaj, mint megrepedt
5746 8| mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,~nincs is magas és nincs
5747 14| utca, ó!~Fehér rózsákként hullj az éjben~reá, te szálló,
5748 7| mezőn a kalászok,~aztán hulljunk le - ó szent, szent az élet -~
5749 14| győzik-e? ~* ~Ha ápolna,~ugy hullna rám a lelke,~mint kápolna. ~* ~
5750 13| előtt vezeklek,~hamu gyanánt hullnak reám a pelyhek,~s a lelkem
5751 9| fölkiáltanék,~vagy porba hullnék? Volna itt egy ember,~testvér,
5752 3| újhodni, veszni, hullni lefele,~ csók és
5753 1| márványvonalját zúgva mossa,~s rám hullsz pihegve, mint egy érett,~
5754 2| parádé,~aranyfindzsákba hűlő csokoládé,~nem kell neki
5755 8| örvényt,~a névtelent. ~Síró Hungáriánk ma porba fekszik árván,~
5756 13| nyelvkiöltve kotródott tovább~hunyász alázattal, oly lomposan,~
5757 1| körömmel, vas-pöröllyel~vagy húnyjon el a sápadt, vaksi fény,~
5758 14| ajkaimra,~befogva csendesen húnyó szemem. ~1905 ~ ~
5759 9| s az életemnek kedve már hunyóba,~szeretnék el-kivándorolni
5760 1| éj sötét,~az égen álmosan hunyorg a csillag,~fénnyel himezve
5761 9| Tarka ebünk szunnyadt, hunyorogva, a lanyha garádics~vén düledék
5762 1| látunk,~ ha álmokat néz húnyt szemünk? ~E vad tülekvés-e
5763 9| karján egy gyémánt-fülű, buta húri. ~Én nem hiszek a nőbe.
5764 14| zöld-ruhás, éjjel-szemű hurik. ~1905 ~ ~
5765 2| öröm mámora,~fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.~ ~
5766 1| szerelmes városom,~szivemnek húrján átoson~kevély fajom szilaj
5767 12| pattanó szivem feszítve húrnak~dalolni kezdtem ekkor az
5768 14| kékes mennyköveddel,~s zengd húrodon bősz szenvedésem el.~Parány
5769 13| Jön a Zene. Ébrednek a húrok...~Szegény herold, én is
5770 12| itassa.~Nyakát betette a hurokba, s hagyta,~hogy ennen-teste
5771 13| Halljátok-e? A nyugtalan húrokban~valami kél, a hangszer összedobban,~
5772 13| körünkbe rebben.~Fehér köpenybe húros, hosszú lanttal~leszáll
5773 7| márványerkélyre léptem,~ húrozottan rezdült az azúr,~hipnotizált
5774 7| daloljatok és mondjátok: igen. ~Hurrázzatok e nyári hajnalon,~ne hagyjatok
5775 1| fröccsen a mezőn, hullong a hús-cafat -~s felhővel fogja be dicső
5776 14| könnyező szemét,~perzselte húsát a sugárnyaláb,~de ő röpült...~
5777 12| rám sok erős,~jó ismerős,~hűségesen vetik az ágyam ők lenn.~
5778 1| bárány. ~Hogy átkaroltam s ő hűsen mosolygva~szemembe nézett,
5779 1| lánguszályt röpít. ~A róna várja a hűsfényü holdat,~leng a kalász, vérszínü
5780 13| agyonszerettek,~vadul kiszívták húsomból a lelket. ~Aztán a testük
5781 10| újra belőlem.~Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,~nem illik
5782 1| egy-egy kósza mozdony. ~Húsvét ~Már kék selyembe pompázik
5783 13| Húsvéti himnusz~Óh, szellőlengető~
5784 7| testünk, árva-árva vének,~húsz-harminc évünket, a mi bűnünket,~
5785 9| ember és a bábú,~bajszos huszár és tengerész, bohóc,~néger,
5786 9| furcsa zagyvaságát,~bajszos huszárt, kis tengerészt, bohócot,~
5787 1| látom a híd-bolton álló~ huszéves ifjut, enmagam?~Sirok, avagy
5788 4| húsz éves kávénénikék és~huszonkét éves agglegények. ~Hervadt
5789 8| alatt,~mert költő voltam és huszonöt éves.~
5790 8| lágyan,~szelíd kezekkel hűtik éji lázam,~áldottak az alvók,
5791 13| a szívem is,~mely boldog hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~
5792 12| özvegy, kit halott férj~hűtlenül elhágy. ~Még sincs üres
5793 1| síró szekér. ~Hull a harmat hűvösen,~a telt hold fehér.~Száz
5794 1| ott van az út a pokolhoz;~hűvösszagú és vaksi pinceszád,~utánam
5795 12| szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás előtt. De erre nem feleltek.~
5796 2| tagokkal, hallgatag.~Nézd, most húzódva messze távolodnak,~most
5797 4| piros szám -~ magam húzom rátok a szemfedőm.~Dacos
5798 9| tetemébe botolva~megkerülém a huzós kútat, mely az ócska szivattyún~
5799 13| vad gyilkosok kezéből,~s húzták lefelé, a szent szekeret~
5800 9| elmúló folyón örök barázdát~húztam~s fülem körül - még egyre
5801 7| korhely árnyékomat nyomomba húzván~mennék haza a kormos, süket
5802 1| bért kap,~széles gyönyörrel húzza a gugyit,~mely lelkeket
5803 1| repüljetek az éjszakába szét~és húzzatok fénysávot gyászmezén át! ~
5804 12| s ők svédül. ~Öreg fa a Hyde parkban ~Aggastyán bölcs,
5805 14| siker Lacit~(Azontúl is hyperacid.) ~* ~Éld át azonmód, mit
5806 8| elég, elég volt küzdeni idáig.~A tompa csöndből hallani
5807 14| Láttam ott egy pulykát,~ide-oda bujkált. ~Rím ~Inog a fűrész,~
5808 14| ujságot olvas.~A régi véres ideálért~langyos kedéllyel harcba
5809 10| kritika, irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi költő.~ ~
5810 8| testem,~langy téa beteg idegeimnek,~ha járok a bús Budapesten,~
5811 1| tova,~kanyargó útam zord idegenbe tér,~hol a barátság színes
5812 2| temetés. ~Zörgő szekéren az Idegenember~tudom, hogy elvisz engem
5813 4| a kezedet,~akárcsak egy idegenét,~és sokszor a szemedbe meredek,~
5814 13| papnője volt,~minden mosdástól idegenkedett,~s egész lényével mintegy
5815 8| Budapesten,~nem tudnak egész idegennek.~Mit eldalolok, az a bánat~
5816 4| szemük rám, lopva, eltünőben~idegenül ragyog. ~Az idegenek ők,
5817 10| időben~tőlem, fiam.~Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~eltűnsz,
5818 13| berekedtem. ~Most lenne ideje a víg szüretnek,~és téged
5819 9| elszomorodva~nézte lefolyt idejét, s a mesében a tengeri orkán~
5820 13| oly sokáig vártalak,~hogy idejöjj az álmok kertjein te. ~A
5821 4| Mind itt vagyunk, mind idejöttünk,~kik zörgetünk bezárt kilincsen.~
5822 10| kanyargóján rejtélyesen idejutottam,~s kutatom fürkészve azt
5823 14| méltóságos, nagy, nehéz folyam,~idesüt a gáz züllött csillaga,~
5824 12| ezek a te igaz testvéreid, ~idézd fel őket dolgozószobádba,~
5825 2| és a homályon~lidérceket idézek, szinte várom,~mikor zörget
5826 12| áhitat, az ima és a csók.~Idézetek egy régi-régi műből,~kilobbant
5827 7| ködbe nézni,~sárga gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén, az mint
5828 13| nézett, s eszelős dalokkal~idézte a bús téli éjszakát.~Ha
5829 9| mocskos ősz sötét~párázatán idéztem a tavaszt,~az áprilist,
5830 14| piskótatestek, kapualjban állók,~idézzetek halálos éjeket,~és piszkos,
5831 2| Az őszi vendéglőn szegény idillek.~Egy álmos úr. Előtte sör,
5832 9| szétbontogatta vattaszőnyegét,~olyan idilli volt s karácsonyi,~a dombokon
5833 9| feketült fogaikkal,~ültek idilli-vigan, mélázva a renyhe melegben,~
5834 6| kinyílt,~festett mesét, havas idillt,~besurrant ide és oda,~akkor
5835 14| vagy s tiszta, hű. ~Kevés időig sírva élünk,~s aztán a sírra
5836 12| talán megárt,~mert e nehéz időkben néki sem~szabad pihenni,
5837 4| mégse jőnek?~Fényes álom. Az időnek~aranyos, halk koporsója. ~
5838 14| csak röpke álom,~mely az idővel elrepül. ~Ránk csapsz dúló,
5839 9| múlt bánatánál csöndesen időz. ~Egy hangot üt meg. Újra
5840 1| őszen~térjek meg erre s itt időzzem,~nem ismerem meg e helyet~
5841 9| bajnoki,~ifjan virágzók és ifjan-lehullók,~Ady, Csáth Géza, édes Cholnoky,~
5842 7| kalandos~fürtökkel, én, az ifju-ósdi lantos,~olvastam volna néki
5843 10| lelkem,~nem illik hozzá az ifjúi parádé.~Úgyse soká tart
5844 12| hogy ő tehesse tönkre.~Ifjúkorában elvett egy csunya,~kicsiny
5845 1| integettetek. ~Később, a rózsatermő ifjukorban~perzselve lángolt ajkamon
5846 10| koszorúját, fölistenítve~ifjúkori álmát, melyben egyre jobban
5847 2| aki hallja.~E dalban az ő ifjusága halt el,~s a semmiségbe
5848 9| elmondanék egy ávét,~múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak. ~
5849 13| a tűnt szerelmet, a tűnt ifjuságot,~hallod Schubert zenéjét,
5850 8| vissza rossz soromból~ az ifjuságra, lankadt lelkü férfi. ~Jaj,
5851 13| lángol~szemem golyója~az ifjúságtól,~te szent lovag!~Te szívlovag!~
5852 1| híd-bolton álló~ huszéves ifjut, enmagam?~Sirok, avagy csak
5853 13| dacolva dallal húzzuk az igát. ~Bősz láncba fogva vágtatunk
5854 9| bús erő,~jobb, mint a jó, igaz-verő,~ős, bibliai, furcsa rém,~
5855 10| és kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~a meddő gondolatnál,~a büszke
5856 10| ő kezében,~ki megteremt igazán,~fényből, szeretetből,~Ő,
5857 4| minden rózsa festett,~és nem igazat tesz, aki örül,~de szöges-örvül,
5858 2| sírva~kis pléhkoszorút igazít a sírra... ~De mégis gyönyörű
5859 2| mely lelkemet tehozzád igazítja,~tedd, vérző ősz, nehéz
5860 12| majd szájukat a csókhoz igazítják,~keresve átkozott-zárt életüknek~
5861 12| csókkal igézlek~és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. ~
5862 14| Előhang, melyben a költő igazolja magát ~Érdemem bár abban
5863 13| rémíts, mert mi félünk,~igazságos, igazságot ne ossz,~mert
5864 12| Lehetetlen. ~26. Rím a földi igazságszolgáltatásra ~Itt az ítélet pusztán alaki,~
5865 12| se, azt se,~hamist se és igazt se,~ne mondd, mi fáj tenéked,~
5866 9| határnál, híven, régi jelkép,~igaztalan világban az igaz,~tiltó
5867 12| roppant pogányság~örök igazza,~bamba tömegből visszahúzódó,~
5868 9| szinész, aki hazuggal és igazzal~rémülve-rémít és komédiáz?~
5869 13| világfény: béna, vak.~Ki az ige: most hallgatag. ~Fény-álom
5870 10| röpültem a többi fölött, s ékes igéim,~mind-mind csomagold e batyuba,~
5871 12| száznyelvü beszéded,~hogy minden igéje szivembe lopódzott? ~Már
5872 12| Szavak. Kiáltó, lángoló igék. ~16. Házi bál ~Kis, furcsa
5873 12| Tőlem locsoghat megváltó igéket~s unalmas őrültségeket az
5874 12| ágyukhoz álltam. ~Marasztaló ígéket~súgtam fülükbe, mint az
5875 9| Kik messze vannak tőlem és igémtől,~ne jöjjenek át soha a falon.~
5876 9| Mert mostan éltél. A magyar igére~alig nyitottad gyönge, drága
5877 13| érzi a hunyó fényt - bús ígéret -~a gyöngyvirágot, a csengettyüket. ~
5878 13| Ma pap vagyok, s a szent ígéretet~közétek harsogom: Ne féljetek! ~
5879 9| angyalok,~erős vagyok. ~Ígéretföldem ajtaját~bezárja, áldott-rossz
5880 12| körmeit,~mint amazon, és azt ígérgeti,~hogy összetép. De ez nem
5881 7| halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~s ami van ma, könnyem érte~
5882 12| s te a mulót megfékezed,~ígérve mindég, tiltva mindég~
5883 3| fölfohászkodom,~ és kérem az igét, a szót, a kulcsot,~
5884 14| egy mozdulattal és egy bús igével~egy lesz vele a rejtélyes
5885 1| büszkén, hallgatag~hódít, igéz, reánk tekintvén...~Ó Pest,
5886 12| száraz kenyeret majszol, ám - igézet -~az édes, ikrás napfény
5887 12| verlek a számmal és csókkal igézlek~és szókkal igázlak, hogy
5888 8| rám. Mérgek és vad álmok~igéztek engem az alföldi porban,~
5889 14| is,~ezt kívánja kiadóm.~Igy éneklek én kanáris~hangon,
5890 9| közt,~négerek és yankeek ihogó-vihogó seregében.~Átfájt álmaimon
5891 9| végtelent sejdíti meg és ijedez tetőled,~amint lecsuklik
5892 4| ház~a félelemtül. ~De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden,~
5893 13| szerelmek gyötrő éjjelén,~ijeszd sötét halálmelódiákkal,~
5894 4| kopogja: Én. ~Szegény szobám ijesztően kitágul,~dalok suhannak
5895 13| nyílvessző dala~Én könnyü, metsző~íjj-lőtte vessző~a barna éjt áthasítom,~
5896 14| mert lábaid oly édesek. ~IKESEN:~Eléd esem~Ó édesem. ~* ~
5897 12| ám - igézet -~az édes, ikrás napfény rápereg,~s ő nyalni
5898 14| gazdája... ~Szerelmi vallomás ~IKTELENÜL:~Eléd esek,~mert lábaid
5899 12| Müezzin~zümmög így:~"La illah~il' Allah",~mint ahogy~zengem
5900 12| Müezzin~zümmög így:~"La illah~il' Allah",~mint ahogy~zengem
5901 9| tipegtél~a jodoform és karbol illatában,~mankókkal játszottál budai
5902 1| mosoly, egy kézszorítás~ illatlehellő fák alatt...~És vége lesz
5903 12| magasztos,~lelkek nevelője, illatokat és ízt~szürő, csodatévő,
5904 4| szüzek,~ és fojtó illatokban~ mustos pincékbe
5905 1| kacaj kitör,~megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát kéjes
5906 2| hegedük,~emlékeink hervadtan illatoznak,~halljuk szavát búcsúzó
5907 2| egy rút törökbazár.~Csupa illatszer, csat és gyűrü, szurtos,~
5908 1| körömkefék. ~Kék szappanok, illatszivattyúk~ nyújtóznak a márványlapon,~
5909 4| messze, távol,~a tiszta, illatterhes égből~hull a napfényes,
5910 3| és száll a dal:~Diadal!~Illatzavar, őrjöngő világ,~rivalganak
5911 13| maradjak~továbbra is jó, illedelmes. ~Az ablakon át csókolóztam,~
5912 2| pincér piszkos frakkban illeg,~s a kutya nem győz a falatra
5913 3| bűvös ujjakkal illesd meg a sorsot~ és
5914 12| tébolydák udvarába,~látják az illót, ami semmivé lett,~s nincs
5915 8| a budai lankán,~kedves Ilonkám. ~De egyre jobban szállnak
5916 6| Figyeljetek, ez nem mese,~ilyent nem olvassz könyvbe se. ~
5917 10| aggastyánok s pulyák fecsegnek.~Ilyesmiről szólni nem ízléses.~Meg
5918 7| mind szeretnek.~Komor nevük imába foglalom.~Rettegve, félve
5919 14| ujjongva zengem napfényes imád,~tied a könny, vér s az
5920 13| dalolva kóborolni. ~Hogy imádjam, szegény hivő,~mi fájó s
5921 13| uralkodik az éj úrasszonya.~Imádjuk őt mind titkos iszonyattal,~
5922 2| amint könnyezve, mereven,~imádkozó, áldott kezekkel~letörte
5923 13| úrtól.~És este csendesen imádkozott~a láthatatlanhoz, és látta
5924 2| szívemben porladoz, alant. ~Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,~vékony
5925 2| pálmák: ~Mi még hiszünk, imádkozunk a naphoz. ~A virágok: ~Mi
5926 14| rózsa,~ A sír fehér...~Imádkozzunk, leányka,~ A lelkekér'! ~
5927 1| Budapest~Ó, mint imádlak, mint szeretlek~csordult
5928 7| kezekkel, álmaim fokán~és imádnám - ó Kelet regéje -~
5929 13| jól pirított csirkecomb. ~Imádott Pest, bármerre járok,~néped,
5930 14| buzgó áhitatban zeng a szent imádság:~ámde halk szózatát túldörgi
5931 14| Mily furcsa! Kit élve~ Imádtunk, szerettünk,~Ha kihűl, a
5932 14| benned érzés, gondolat.~Imádunk s megvetünk, de velünk~te
5933 13| tiétek,~nekem elég, ha őt imádva~árnyába lépek. ~Titőletek
5934 12| süppedt kövek ti,~hosszú imák és örökélet,~fehér, piros,
5935 2| én szobámba téved,~rémült imákat suttogok az éjnek~s nem
5936 8| hamvát fejemre hintem,~sivár imákba görnyed a gerincem,~a múltak
5937 14| megyek-megyek a Nappal,~és fütty imákkal áldozok. ~Gyalogolok, kis
5938 2| én megbotoltam réveteg imámban,~anyámat néztem, mint egy
5939 13| magány nyugalma van. ~Az imás gyönyörbe zengő, zöldhomályú
5940 9| álszent könnyekkel, és imát susogni,~megáldani a biztos
5941 2| szemem káprázva megremeg,~s ime ijedve látja,~hogy tolja
5942 14| költeményfüzér megírására a közvetlen impulzust az oly korán elhunyt~Reviczky
5943 13| mely mindig előtör.~Bár ín szakad és kedv éle csorbul,~
5944 13| palota~szegénynek terra incognita volt.~De ilyenkor dalolt,
5945 1| gyönyör szelíd ütembe hintáz. ~Incselkedik velem kéj, félelem,~aztán
5946 9| idegen.~A fák. ~A némaságba, indák, reszelős~páfrányok közt
5947 9| Milyen visongó, kába,~vad indián-zaj bús hahója reng?~Mint egy
5948 13| mozdony. Életük libeg~az indulás wagneri pátoszában. ~Freud ~
5949 14| kemény magyar szót,~de hogyha indulatba jön,~csak németül szól:
5950 4| bércekre zengő indulóm. ~Szemem kiégett a gyönyörtül,~
5951 8| zarándoka az árnynak,~ki bátran indultál, kapudat megtaláltad~az
5952 7| egymásra leltünk,~én, ki indultam, ő, ki lefelé ment,~pihenni
5953 3| másként,~ ballábbal indulunk a harcba mi,~súgunk magunkba,
5954 14| alá bú. ~* ~Itt színdús indus~eszik vitamindús~ételt. ~* ~
5955 14| mondhatom.~Hetyke, ifjú és infámis,~amilyen múzsám s nimfám
5956 14| piszok, én néked hódolok. ~Infantilizmus ~Az életem~nem adom el.~
5957 1| Inferno~Szörnyű volt a pokolnak
5958 14| kimentszínű, hatalmas~trikolór ing-leng csendbe rajta.~Künn a ködös
5959 1| óra van.~Bármit teszel, az inga meg nem indul,~és a finom
5960 10| kongott a harang,~vagy az inga-óra dallamos, komoly emberszavával~
5961 1| éjjel. ~S ahogy habozva ingadoztam,~felém nyujtottad csendbe,
5962 4| akkord fut át. ~Sápadtan inganak a holdas éjben~
5963 9| sajtharangunk és volt kedves ingaóránk~mely szelíden járt az éjben,
5964 1| szivárványos éj száz árnyat ingat. ~És látok... A homályos
5965 9| közt egy kisleány dalolt,~s ingatta hátravetve a fejét.~Egy
5966 9| sarokba, fölsohajt aléltan,~ingecskéjébe nyiszlett a nyaka,~benn
5967 4| holdas éjjelén~halottas ingekben megyünk elébed.~Mi nem várjuk,
5968 2| hazavittem, ágyamba dugtam~s ingembe tűztem éjszaka...~ ~
5969 13| Nyakamba fújva rántják ingemet le,~szikrát, tüzes port
5970 7| most fázósan,~fényes tűvel~inget ölt. ~A gavallér -~aranytallér~
5971 14| olyan, mint ő, ki felemelte ingét~elszánt gesztussal és határozottan~
5972 9| heves fényt szaporázva,~ingmellemen inog, remeg egy régi pászma,~
5973 13| arcunk,~és ekkor csupa vér az ingünk. ~1908 ~ ~
5974 14| Le kell vetkőzni ~Indulj,~ingujj! ~Étkezési rendszabály ~
5975 1| szénás-szekér~a holdfénybe~ingva, félve~az útszélre ér.~A
5976 4| szerzetes,~csak festeném örök iniciálém.~ ~
5977 7| bűvös~lámpa ég. ~Fűtenek is innen-onnan,~s rémlik a körúti lombban~
5978 12| meg ne lássatok,~ködként inogjon eltűnt társatok,~s nekem,
5979 14| harangszó lomha, fáradt,~inogva, lassan, csendben árad,~
5980 9| szán,~piros fiúkkal, akik integettek,~prémes kabátban, hógolyó
5981 5| nékem, ez a tenger,~s én integettem őneki,~és átölelt mint unokáját,~
5982 1| mosolygtam,~s ti lánglobogva integettetek. ~Később, a rózsatermő ifjukorban~
5983 4| tévedt egy-egy régi álom,~s integetve jött egy régi-régi gyermek.~
5984 1| egykoron!~S viharszavad bús intelem:~te rengeted porom. ~A föld
5985 14| egy~fura rím! ~Analitikus intelme ~Ha nincs mód, hogy búdon
5986 4| fák.~ És egyet inteni. ~Vagy itt az ágyban. Csendesen.~
5987 14| hogy a vasút megy az utolsó~intésre, mint egy nagy, komor koporsó. ~* ~
5988 5| tanyák és messze tornyok~intettek csendesen nekünk,~bojtorján,
5989 12| maradni a köz érdekében,~hiába intik, hogy talán megárt,~mert
5990 13| második strófa végén már intim félhomály) ~Legyen sötét!...
5991 1| Amott a fellegekbe lebben~intőjelül, virágtalan,~méltóságos,
5992 13| éjjel~halotti fellegeknek intünk,~és ekkor csupa könny az
5993 13| látta, mint repül feléje intve~a gyógyulásnak halvány angyala?... ~
5994 1| nedűt kiván a láz-kinozta íny. ~A pusztaság üres, az égen
5995 4| hűs nedűvel~locsolja égett ínyét álmatag:~E forró, beteg
5996 2| mindegyik kötőtű,~cikázó újjaid iramja gyors.~Te vagy, ki oldva-kötsz
5997 14| író nevére ~Tömörkény!~Van írásában némi vad,~tömör kény!~S
5998 13| könyvben megtaláltam~halvány irásod. ~S úgy rémlik, hallom a
5999 10| légyottra a jövőben,~néztem az írásom, s gondoltam a messze barátra,~
6000 13| munkától kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~s a fáradott
6001 12| elégedettek hangos lelki vádja,~íratlan, láthatatlan bírói tábla,~
6002 1| teveled~bolyongtam a rét iratos szövetén,~most fázva susog
6003 12| világ s ki lenne~az állatok irgalmas társa benne,~ki lenne hűség
6004 1| csak a nagy Dante írhatott olyat,~de lelkem a bűnöst
6005 2| ravatalán tanulj újra meghalni,~irígy szemek kereszttüze közé
6006 10| erő. Az arcán~gyűlölet, irigység, mely messziről valami éteri~
6007 12| Ha félsz, a másvilágba írj át,~verd a halottak néma
6008 8| sírjak én?~Mit jajgassak, mit írjak én? ~Száz év se kell,~még
6009 12| tudd meg konok nyugalmuk írját,~de nem felelnek, úgy felelnek,~
6010 13| szikrázzatok, s a kormos űrbe~írjátok a búmat letűnve,~mert eltűnök,
6011 14| Galícia~táján jár a milícia,~írjon K. D. név alatt. ~Idill ~
6012 12| mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,~s a csillagok~
6013 1| sápadt írók éjente lázban írnak,~s ha rózsaarccal ébred
6014 10| néznek. Hentesek, ügyvédek,~írnokok, katonák, s olykor egy országos~
6015 14| 16 ~Nincs senki, költő és iró,~ki ne szeresse stílusod,~
6016 14| kislány. ~Játék egy magyar író nevére ~Tömörkény!~Van írásában
6017 8| öl meg,~ hogy vár az íróasztalom megett. ~Mert ennyi csak:
6018 8| pap ~kérlek kiáltozván, és íróasztalomra~fantasztikus lázban görbedek
6019 10| mozgólépcsőin zakatoltam.~Fönn az irodában négyszáz gépírólány~kopogott
6020 10| Hiába beszéltek, kritika, irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi
6021 12| keletnek elmebetegje,~fönséges írótárs,~együtt a szív és fő,~fájdalom
6022 4| a fátyol -~és keresztet írtak rám s a zárt kapukra. ~Még
6023 12| acél-csipesszel~a társaságban irtja, hátravetve~sovány fejét,
6024 13| kapupénze,~kövér hasán egy irtó kapukulcs,~s körötte kedves,
6025 13| céda rongyát,~és arca - még irtóztatóbb. ~Véres vonaglás és harag
6026 7| volt,~s azt tiktakolja: "Isaszeg". ~Az óra nem feledte el,~
|