1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
6528 9| veri már vissza versem a Kárpát és az Adria. ~Nem tudtam
6529 6| nyolcsarku csillag ég,~most karperec, ezüst nyakék,~most egy
6530 2| ölében álmodozva nyugszik~karperecek, gyűrűk súlya alatt,~és
6531 10| Lángoló fejjel,~lángoló karral, lángoló lábbal~rohantál
6532 12| lapul a díván,~párduc a karszék, enni kíván,~kihív a harcra,
6533 2| Öreganyó.~Öreganyó.~ Karszékben trónolsz,~s nagy barna,
6534 9| ölelni lágyan és birkózni kart,~és harcot is, hogy harcolj
6535 9| frizurával~fényes parkettre, kart-a-karba-öltve,~ki csöndesen jöttél hozzám,
6536 2| Megszínesül a lázamtól a karton,~ zászlók feszülnek
6537 1| bekerül akárki,~kész a lakzi, kártyapárti.~Mindenütt jómód, középszer,~
6538 7| fekszel mély koporsón~a kásás elmúlás ágyában, olcsón?~
6539 12| fénycsóva lobbant,~egy mennyei kastély kapuja tárult,~körötte láng
6540 7| egymagam. ~A mesék arany kastélya~és a cukros, piros téa~merre
6541 13| úrnő az utcán sort áll,~kastélyán bedőlt a portál. ~1928 ~
6542 12| úszó~gabonát. ~Tükröztetett kastélyt, ezüstlő~habon át. ~Halottjaim
6543 1| hódolatra intesz,~kezed kaszál a légen át,~s mi szívszorongva,
6544 7| madárfiókot, a picinykét.~Vígan kaszáló,~zöld, könnyü háló~zacskójával
6545 9| bús hahója reng?~Mint egy kaszárnya, vagy egy parlament.~Te
6546 1| színbora...!" ~És rávigyorg kaszásan, feketén,~s karon ragadja
6547 1| mely nyüzsgő rajt ereszt. ~Kaszásra vár mindenütt a sárguló
6548 4| magasan trónolt a kevély kaszírnő,~mint Egyiptom álma, holt
6549 13| előtt.~Mért is nem kapható katalógus? ~Anna ~Azt hitte hajdan,
6550 14| 2 ~Mint szélben a futó katáng,~bolyongtam árván, téveteg.~
6551 14| vérem zubog, mint óriási katlan~- Tüzet, tüzet! ~Halottfehér
6552 14| lékezett. ~Napoleoni buzdítás katonáihoz ~Rátok tekint két félteke,~
6553 13| miatta~főbelövi magát egy katonatiszt~pezsgős éj után, vagy hogy
6554 12| az agyban~zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,~csak forgolódtam
6555 1| egy fehér koporsó,~vérem kavarg habozva, rémítőn. ~Égő szememmel
6556 1| halom. ~Te nézed e szines kavargást,~ szemed sötét és révedő,~
6557 13| az alkonyi csendben teát kavargat.~De mit tegyek? Úgy fáj
6558 14| bárgyuság.~Tündérruhába szállt kavargón~felém sok édes látomány,~
6559 1| csarnok,~hol a lázas tömeg kavargott,~mit részeggé tett a tavasz.~
6560 13| Ismeretlen méhe vár.~Röptöm kavarja~a perc viharja,~számomra
6561 3| véletlen, mint a nyúl,~és kavarognak a szinek veszetten,~
6562 10| földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes csodás~
6563 1| csontos marokkal~zord zivatart kavarok nagy öblén. ~Nyílt homlokú
6564 13| száll és felriad,~nagy zajt kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott
6565 9| hallja,~hogy döng a tükrös kávéházak alja,~s a mozi-reklámokra
6566 7| vagy, és mindig tudom,~a kávéházban és a villamosban,~a lármás
6567 12| egész héten padlót suroltak,~kávéjukat kevergetik s fiucskák~és
6568 9| tanyázott két hű, ifju orvos,~e kávémérés füstfogott szögén,~s én
6569 9| letaposott cipősarokkal, árván,~kávémérésbe bújva hallgatag. ~Éhes leányaik,
6570 4| szemembe fürge részegség piheg.~Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,~
6571 4| nappali kisértet,~húsz éves kávénénikék és~huszonkét éves agglegények. ~
6572 3| látunk karácsonyt, kávés reggelit,~és az anyánkat
6573 13| vajmi nehéz itten maradni.~Ő kávésfindzsák és torták közül~kidugja
6574 12| latin hajakkal,~és az éj kávészagú volt,~jégszagú volt, mert
6575 4| villanylámpáknál énekeltek.~Kávészínű, ezüst ruhában~lányok kacagtak
6576 8| trónusán~az agg király, mi kávéztunk Budán,~s a végtelen békére
6577 13| Habot eszem, szamócát, kaviárt,~üveg mögül labdázok, csengetyűzök,~
6578 12| aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,~s így tőle független. Beteg
6579 2| cicáznak kormos árnyaink.~A kavicsok közt, a fényes sineknél~
6580 8| orvos,~fehér köpenyben, a kavicsos és porondos~kertudvaron. ~
6581 1| soha~s leroskad a nedves kavicsra -~az országútak vándora. ~
6582 1| itt-ott egy árva, tikkadó kazal.~A búza habja szikrát hányva
6583 1| vastányérra sírlámpát csapott~és a kazánnál fogja a csapot~s parancsolóan
6584 1| Víg lárma rebben a nyomott kebelbül~s egyszerre orgonáló zajt
6585 1| mozdony,~a ködbe sivít remegő kebele,~ó látom, a kert, fasor
6586 9| nyugodtak, kisdedek az isten kebelében,~és már víz is jutott a
6587 12| ki téphet el engem a te kebeledről?~Nem voltam-e mindig hű,
6588 1| aztán lesülyed fejem a kebelemre,~mint ottan az őszi virág,
6589 1| éjjelen~csukló inakkal és fuló kebellel~egy kőszobor talapzatára
6590 1| zaklatott, nagy utazás.~Nő keble nem piheg feléje,~otthonja
6591 1| tesz e beszéd,~ráhajtva keblemet. ~(Törjön föl a rút, dőre
6592 9| Halálba hívó délután. Alélt~keblén pihenteti a néma délt. ~
6593 13| büszke fagy! ~Az élet-szirmok keblüket bezárják...~Ó, tiszta puszták,
6594 14| Sarkigazság ~Hallgat a sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~
6595 13| ti büszke sziklapaloták,~kecsegjen az erdőtök orma~nagy búm
6596 10| művészi kézzel,~egyetlen kecses, furcsa mosollyá,~és mikor
6597 10| szakértelemmel,~s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az
6598 14| Két kecskerím~Volt rajta egy rémes zergekabát~
6599 13| hétfőn tüzelt tilos öröm;~kedden megöltük, kit szerettünk;~
6600 14| régi véres ideálért~langyos kedéllyel harcba szállunk,~a zongorán
6601 14| bámulám.~Éhes, dulakvó, nyers kedélyek~között nem nyúltam kincs
6602 14| dal~Egy barátomnak ~A mi kedélyünk rég kihamvadt,~fagyos, hideg
6603 13| Miért e széles dáridó most,~kedvedbe hát mi sem zavar?~El sem
6604 9| elborult határon,~megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák már eltünt,
6605 14| Ella a tüdővészes beteg~kedvese, ki őt végtelenségig híven
6606 1| integetnek:~"Most kel fel épp hű kedvesed,~rád gondol és a szíve úgy
6607 2| egy "hipermodern" költő kedveséhez.~Ott vannak még a nyártól
6608 10| tízet,~s a lámpa alatt ültek kedveseim,~talpig aranyban,~szerettem
6609 9| őrületnek. ~Hogy éltek itten, kedvesek?~Sopánkodtok: "Megint esett...",~
6610 13| delejtű,~fecske lelkű~ifjú kedvesemhez,~ő a holdsugár kisasszony,~
6611 4| halkabban pihegve~bámulj barna kedvesemre~és vakulj meg szemsugárán. ~
6612 2| napra néz,~a napra, úri kedvesére,~ki részeg, s izzik, mint
6613 2| hír?~Nem tud beszélni, a kedveske néma.~És sír és sír... Szegény
6614 9| utcátokon. ~Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,~letaposott cipősarokkal,
6615 13| megértett,~tudja, elhagyom a kedvest,~őt, a szőkét, őt, a szépet." ~
6616 12| ég,~s nem várja, hogy a kedvét töltse még,~a csönd, a szél,
6617 1| utas az éjszakába ásít,~kedvetlenül pislant, aztán ledől.~Meg
6618 1| őrizik még~megtörve, búsan, kedvtelen,~mindannyi egy leomló, csonka
6619 2| tüzeket,~mint kisfiú, ki néma kedvtelésből~szappangolyókat ereget.~ ~
6620 13| tűz belőle,~bár mélye izzó kedvtöl ég,~beléje dermed a sötét. ~
6621 14| szemerkél,~az ég sötét, kedvünk mogorva.~Felrezzenünk, ha
6622 12| reményekkel etetsz. ~A te kegyed áldása megvert,~ a te
6623 13| játékban igaz, az gonosz,~és mi kegyedből élünk.~Ezerfejű, ints az
6624 8| jót-akaróm is,~s nem kell kegyekért könyörögnöm.~Nem többet
6625 10| Szemében pedig ez van: Irgalom,~kegyelem, emberek.~Messziről jövök
6626 14| hagyja el Isten jóságos kegyelme!~Gyászfátyolt ölt az ég,
6627 13| nyakában,~ma már okos s kegyelmes úr. ~A zagyva zajban egy
6628 1| ezüstje~hintsen vigasztaló kegyet,~hisz amikor reggel letűnsz
6629 13| Odaadom ruháim is,~s a kegyetek.~Odaadom a szívem is,~mely
6630 1| egy szódra várt csak a kegyúr ott, -~s félrelökéd nyomorult
6631 9| ifjúság maszkjába fölmagaslom,~kegyúri gőggel, diadaluton,~aztán
6632 13| Hiába nyílt ki a bűvös kehely,~az éj virága csendesen
6633 1| zajba veszve,~fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,~küzdve, nyögve
6634 14| Kopott, komor~nyomor,~s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~
6635 4| ópium-gőzben~lihegtek tiltott kéjekér.~Ott volt a véres szemü
6636 14| ruháitokban~készítsetek mocsaras kéjeket.~Hegyes cipőcskétek bús
6637 13| a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc végső ájulatba~hallgatja
6638 1| a nagy, habos ló hörgő kéjet érez, ~a lángvihartól az
6639 1| körötte táncol meztelen a kéjlány,~a durva nóta szól sikongva,
6640 14| Kis bordélyház~Picike kéjnők, ti kiket kifestett~fantáziám,
6641 14| vagy te soknak,~kik néked a kéjről dadognak! ~Szeretlek, terméketlen
6642 14| összeroggyan,~siet felénk kéjtől hörögve, rongyban,~jönnek
6643 14| Kéjvágy~Sovány vak ember~sziklára
6644 12| nekem~szín is ez,~halovány~kék-lila,~halovány~anilin~ibolya,~
6645 1| csúszók-mászók, hizelgők,~lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.~Lustán pipáznak,
6646 13| a múltba réved,~ragyog a kék-sugáros ég,~a sárga hóvizen lebegve~
6647 4| lassu álom,~a virágok mezei kékbe járnak,~mint az alföldi
6648 14| s nyájasan nézel reám,~a kékderengésű fülkének árnyán -~tejarcú,
6649 2| van,~sápadva mondom, hol kékebb a festék:~ itt
6650 10| kedves főket, jó aggok kékerű,~áldott kezét, kisgyermekek
6651 13| éjszaka. ~Belémerengnek a kékfényü űrbe,~karjuk kitárják, várva
6652 2| írnék, mindig-mindig írnék.~Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:~
6653 12| amíg ropogtatom velük a kékszem,~az őszi ködbül, mint egy
6654 1| fölött. ~Vakítva lobban a kékszín, erős fény,~hajlékonyan
6655 9| égszinű,~hó papirost,~mi kékszinű,~a színt alant,~mi megfakul,~
6656 1| kárhozott, fulladt dorbézolóknak~kékszínü fénnyel égnek majd azok.~ ~
6657 2| lázadoztok ti ijesztve, némán,~kékzubbonyos, halálra-szánt csapat,~a
6658 1| fénykoszorús nap az égre kele.~Jó édesanyám hivogat, de
6659 14| csóktól, álmoktól duzzadó kelengye,~ábránd-búzából fölrakott
6660 12| ezt a szegény, kis árva kelepet?~És hallgatom, hogy lopja
6661 4| mint a komoly, vidám keletiek. ~A földi álmok lassan elsuhannak,~
6662 10| Kelettől nyugatig,~nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.~Mikor
6663 12| kancsal apostol,~nem zagyva keletnek elmebetegje,~fönséges írótárs,~
6664 10| családom.~Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,~nyugattól keletig.
6665 1| nyögve vesszen el,~és szó ne keljen boldogságom ellen. ~Szűnjön
6666 8| holddal~oly halavány. ~Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi
6667 12| lant-zene,~Ilona. ~Ó az i~kelleme,~ó az l~dallama,~mint ódon~
6668 14| hatalmas~s reánk - fölöttébb kellemetlen. ~1905 ~ ~
6669 12| semmi, ami bárgyú.~Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel~
6670 9| mely eljő,~hiába lángolt kelletőn az égbolt,~csak ő kellett,
6671 9| a szekrénybe fájó, ócska kelmék.~Terítsd ki őket, lelkem,
6672 7| csöndesen. ~Nem jó ásítva kelni fel~s fülledt undorral telni
6673 8| éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek: ávé,~ az
6674 10| tőlem, fiam.~Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~eltűnsz,
6675 12| dermedt-néma szobra.~Nem kelti föl se könny, se szó, se
6676 13| lány-szobán,~dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden,~és mondd
6677 1| rabjaként,~égessetek el s keltsetek reám~bús máglyafényt! ~Kiáltsátok,
6678 8| portréja~Csitt - fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik.~
6679 2| a vén szelindek,~föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.~
6680 13| körülünk. ~A szenvedések kelyhe megtelt,~a kabaré oly szomorú.~
6681 13| kigyója. ~Száz évig várok, míg kelyhem megérik,~és várok újra,
6682 9| semmi, semmi.~Ha pitypang kelyhét fújtuk, semmiség volt,~unottan
6683 1| s én vérszegény, kövér kelyhük csodálom, ~az éj gomolygó,
6684 13| jég-korona. ~A fagybimbók szűz kelyhüket kitárják...~Álomvilág, kővé
6685 13| átok, minden álom.~Öleljük kemence-odvunk,~s víg pocakkal pelyhes
6686 1| sötéttel,~fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,~a hósík messze
6687 7| kőkeményen az utunkban áll,~s keményebb árnyakat borítsz fölébe,~
6688 1| áll egy Chopin-mazúr. ~A kéményekből füst nem göngyölög,~szundítnak
6689 8| tolongtak és nem várta senki,~a kéményerdő rámeredt sötéten,~lármázott
6690 2| és sárga arca~egy fekete keménykalap alatt.~ ~
6691 7| istenemre nem jó,~ez a keménység, ez az úri tempó,~nem. ~
6692 14| Szilánkok~Koromsötét kéménysorok között~felkelt a hold, vágyódva
6693 9| mindörökre ellopom.~S megriadva kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás,~
6694 2| csoda,~korongok, mérgek, kémszerek pora.~Olyan tudós, erős,
6695 3| fütyörésznek,~zápor zuhog, kén és pokol zuhog,~s hajrá,
6696 9| csúnya ember,~szakálla kender, a november,~jaj istenem. ~
6697 2| mosolyogva,~s libeg-lebeg kenderszinű haja.~A szeme alvó francia
6698 4| köröttem.~A beteg arcán jég és kendő.~Holnapra őt is sírba dugják.~
6699 2| rokonság,~a gyászszegélyes kendők a szemen,~s később a hanton,
6700 2| öreg mosónék.~Azon a reggel~kendővel kötötték fel gyönge állát.~
6701 4| táncol a halál. ~Ők is kendőzik magukat a bálra,~ a
6702 3| iszonyat,~költőszivünk sok kendőzött alakja,~a képzeletünk lángoló
6703 12| bandzsal~önkívület, mely kengyel~nélkül az égbe nyargal. ~
6704 1| bohócai,~a változás serény kengyelfutói,~kik satnya félelem honában
6705 1| kupéba szállunk,~az éjszakán kénlánggal enyhitünk,~ónszín az arcunk
6706 14| sötét.~Egy zord ítéletnap kénlángja lobban~fejedre, s misztikus
6707 9| pihenteti a néma délt. ~Kénsárga légbe forróság inog,~őrjöngenek
6708 7| költők, az élet papjaivá kentek,~gyalázatos, ki káromolni
6709 6| damaszttal~s az éj cukrozza kényeként~a sárt, mint cukrászsüteményt,~
6710 1| testemet, amint~a pamlagon kényelmesen kinyúlok.~Csak hallgatom,
6711 9| a piláfot,~ette fanyar kenyerét, hegyes és meredő mecsetek
6712 7| emberállat,~ kire kövér kenyérfa bólogat,~körömmel vakarod
6713 2| ott a feketekávé.~Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,~friss körték,
6714 9| ülök velük.~Enyém boruk és kenyerük,~de akkor eljön a Gonosz~
6715 12| koromban:~sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk. ~Az én koromban:~
6716 2| dalosnak,~ki mostan a színpadra kényszerít,~menj budapesti, bús redakciókba,~
6717 8| Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem~kezedbe a kezem és a szivedre
6718 8| rossz, összekötött ördög.~Kényszerzubbony nekem a sorsom~ és benne
6719 14| sugárzás, tiszta báj volt,~most képeden csomóba rajzik~a nyári szeplő
6720 8| tovább,~és szeretem únt képeit~és bágyadt, barna bútorát. ~
6721 9| búzakeresztek, idők gazdag teliségü kepéje,~ért örömökből, ért szomorúságból:
6722 7| az öregistent festik,~vén képeken, halljátok a szavunkat,~
6723 14| hej szegény hazámban~ily képeknek dehogy~lelhetni most mását. ~
6724 1| álmosan zokogtam,~kigyúlt a képem, lángra keltem,~s könnyezve
6725 2| Kossuth Lajos is fölfigyelt a képen. ~Deák Ferenc meg intett
6726 12| üvegesen, mint Rippl-Rónai~képén, a furcsa fölfelé-tekintés~
6727 14| látástól egy árok,~és ráborul képére száz lepel.~Vagy tán a fátyol
6728 9| cseresznye pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~Eszembe
6729 9| között sírokra görnyedt,~a képeskönyve volt az élet,~ nem vitt
6730 13| mi történt.~Kávét hozott, képeslapokat,~sok cigarettát rakott elém. ~
6731 13| megszorult diák szerelmi kosztját~képezte néha hónap végivel,~hogy
6732 10| mint a festmény, melyet képíró alkot,~egymás mellé téve
6733 2| szerettem,~egy képet látok, ódon képkeretben. ~Itt ültek ők, e vidéki
6734 12| aranyból~érem.~Mindegyiken képmásom, mint királyé,~s a peremén~
6735 9| egykor rátekintesz majd e képre,~s ámulva szólsz, rég lehetett,
6736 10| Tornyokra is másztam, múzeum és képtár anyagát~habzsoltam, áruházak
6737 14| súlyosulnak bánatomba folyton,~s képük, miként a szfinkszé, bősz,
6738 14| garázda lányról,~sápadt képünket láz aszalja,~de a szemünk,
6739 10| katonák, s olykor egy országos~képviselő is. Mert nagy az én családom.~
6740 14| úgyis a föld alá dugatnak. ~Képviselőházi jelenet ~Ordít~e kultúr~
6741 9| és szegényke. ~Szóltok: "Képzeld csak, édesem,~multkor meggyszósz
6742 7| vörös szakállad,~ s úgy képzelem, hogy véres a fogad. ~Ó,
6743 1| máshová, -~de ő hatalmát képzelemből~s roncsolt agyából alkotá. ~
6744 1| ragyogja be tar homlokod,~ó képzelet dicső gigásza,~a porba néked
6745 1| rongyos sarudat,~ártatlan képzelet-király. ~Hajrá, zenét, őrséget
6746 1| csüggeteg,~lángóceánját képzeletbe látva,~mely semmivé hamvasztja
6747 13| gyűl,~s még szebb a rózsás képzeletnek~aranyködétül. ~Hagyjátok
6748 3| sok kendőzött alakja,~a képzeletünk lángoló salakja~olvadva,
6749 14| hevert szerte szabadon. ~Képzelmem - sajnos - anális,~és ha
6750 14| Én nem tudom, élek vagy képzelődöm? ~1905 ~ ~
6751 13| szerényen:~álom-reményt, képzelt szerelmet~szívtam magamba
6752 8| Vénség~Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya szörnyet~
6753 14| az Ilonka volanfodrokkal kér-e ruhát még?~ S játszik
6754 1| régi módi, síma hajjal,~s kérd, kinál nevetve halkkal,~
6755 1| pokolszemét. ~Hozzája lépett s kérdé: "Mit keressz te?"~És Dante
6756 4| játékaid, poros emlékeid,~és kérdelek, nem integetsz nekik?~Nem
6757 2| egy-egy kép előtt.~Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?~Figyelnek. ~
6758 1| sírjába távol?~A zord cselédek kérdésedre némák.~ ~
6759 1| s nem találja a helyed.~Kérdez és felel, nevet.~Otthonos,
6760 14| Ellustul. ~Tréfás ujjgyakorlat ~Kérdezd az éjtől, hogy enyém leendj-e,~
6761 9| merednek reszkető-fehéren,~azt kérdezik, miért zúg úgy a vérem~és
6762 8| hittem,~beléd fogódzom és kérdezlek itten,~hová megyünk mi,
6763 12| vijjogni, mint a vércse,~nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,~sosem
6764 14| búja tessék,~s silány a kérdező, a bölcs bolond,~ki titkok
6765 4| szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a
6766 9| pillantasz reám,~mintegy kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást,
6767 8| kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~A versünk
6768 13| hozzá csendesen: ki vagy?~Ki kérdte tőle, hogy mikor bucsúzott,~
6769 4| elsápadó fény-álmamér.~Hiába kérdtem istenem,~miért az átkozó
6770 12| egykor kánaáni~aratást. ~Kerek eget, mely egy családot~
6771 7| hívják: unalom.~Régi, rozzant kereke~álmos is és fekete,~a garatja
6772 2| élvezet -~sínek között és kerekek között,~a bús idő robog
6773 4| gondolat,~vágtatnak az örök kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult
6774 1| recsegjen a homok, kavics.~Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe,~bár a
6775 1| poros kupákba méz-izü bor kereng,~ fehér bokák táncokba
6776 12| a szinten,~a fénybe kell kerengni,~légy mint a minden,~te
6777 13| örök hegyek!~Tüzek, tüzek:~kerengő gömbök, lángfolyók,~szikrázzatok,
6778 1| ruhák szines gomolya forr kerengve~és a szemekbe lávatűz ragyog. ~
6779 10| figyelemben,~gépek közt,~kerepelve folytonosan,~csúnya robotban,
6780 2| cselédek,~a szél valamit keresett sóhajtón. ~És amikor már
6781 8| zavartan,~kezem kotorászva keresgél,~hogy jaj, valaha mit akartam.~
6782 12| milliók közt az egyetlenegy. ~Keresheted őt, nem leled, hiába,~se
6783 13| tőrt a sebben,~mert itt keresitek, mi szétfolyt,~az életet,
6784 9| felém,~hogy kérdezem, és a kereskedő~ámulva sürget, melyiket
6785 10| Rokonszenves boltileányok,~kereskedősegédek, régi és hű~cselédek, lapkihordók,
6786 14| bújnak a borongók,~és ott keresnek menhelyet. ~A szenvedők
6787 7| úgy szeretnék egy párnát keresni,~csak oly kicsit, mint egy
6788 1| Hozzája lépett s kérdé: "Mit keressz te?"~És Dante lelke elszállt
6789 12| Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél~ezen a földön, mily kopott
6790 12| Fényes arc a sötétben ~Kerestelek,~majd jöttek a deres telek~
6791 9| esti kávét,~és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét,~múltán
6792 12| ki volt~az apja-anyja, és keresztnevükre~csak néha emlékszik. Helyükbe
6793 10| Krisztus~abban az időben, mikor keresztre feszítették.~ ~
6794 2| újra meghalni,~irígy szemek kereszttüze közé menj,~hadd nézzék benned,
6795 1| Keresztúton~ 1 ~Sürgöny ~Tán most
6796 2| estek?~Kihullt a kép már. A keret üres lett.~ ~
6797 9| gyerekszobába régi kép van,~törött keretbe a halott apa,~ki látta őt
6798 12| mélységek látszata. ~No fuss a kerge széllel,~cikázva, szerteszéjjel,~
6799 4| volna. ~Valami űz, valami kerget,~hogy legyek a múlt folytatója,~
6800 2| kisleányok bús körében~kergetőzöm én ma.~Nincs semmi aranyom,~
6801 9| vásott kis ördög, kivel kergetőztem,~csatakos aszfalt, pezsgő,
6802 12| füzére.~Száll-száll a lelkem kergetőzve~a mustszagú, világos őszbe,~
6803 14| zergekabát~és evett egy krémes kergezabát ~* ~Bármennyi embert ölök
6804 7| a föld. ~Jó emberek, ezt kéri társatok,~csak talpalatnyi
6805 12| mondd, mi fáj tenéked,~ne kérj vigaszt se.~Légy mint a
6806 14| ámde több,~mint aki eggyel kérkedett,~száz év se és dalol a szél,~
6807 1| az éjet,~de jő a holnap kérlelhetetlenül. ~Vak sejtelem, hagymázos
6808 13| az, mi nincsen. ~Mégis ti kértek, dús halandók,~a koldusoktól,
6809 2| rongyos gyermekek.~Deres kertekben, ablakom alatt,~ott lázadoztok
6810 8| emelve sápadt fejetek~az őszi kertekből kimásztok. ~Hervadva, búsan,
6811 13| hallotta és továbbment,~kertekre gondolt s messze utazásra,~
6812 2| szivárvány.~Az esti parkon kertel a halál.~A tó körül láz,
6813 8| mindig elég eleségem.~Van kertem, a kertre rogyó fák~suttogva
6814 7| nem. ~Ami rajtam van, nem kértem, de adták,~el is hajítom,
6815 9| elkészül e költemény. ~A kerten,~ahol leverten~sétáltam
6816 4| újra. ~Töröm a csokrot, éji kertész,~vérezve és vakon tusakszom,~
6817 10| odaértél a helyemhez,~mint egy kertésznő,~leejtetted elébem.~ ~
6818 12| rokonja az ki ismerős,~határa kertfal, tyúkól, pincegátor, ~de
6819 14| mellett,~hol elhuzódott háza kertfala.~Reásütött kiszáradott,
6820 8| rövidlátó szemével,~úgy mint a kertje földjén~szemüvegét kereste. ~
6821 13| az élet,~álmok remegnek kertjeimben,~oly ködösek, búsak, fehérek,~
6822 13| vártalak,~hogy idejöjj az álmok kertjein te. ~A csűr teli, tej és
6823 2| és ha félek hazamenni,~a kertjeinkben árnyra árny oson,~hazavezet
6824 12| a sárkányuk az égen~és a kertjükbe volt egy régi méhes.~Mint
6825 8| eleségem.~Van kertem, a kertre rogyó fák~suttogva hajolnak
6826 13| herdál,~elvadult a régi kerttáj,~dobban a dob, kész a leltár. ~
6827 8| a kavicsos és porondos~kertudvaron. ~De jőjj akárhogy is. Vérrel,
6828 2| néha arra,~hogy halt meg a kertünkben egy virág,~s a zöld gyepen
6829 4| dalolt még leesőben,~vásott kerub, rossz rózsaszál.~Dallal
6830 13| Ó, a vicéné. A szemét kerubja.~Piszoktündérke, Porseprőkirályné,~
6831 4| beteg nyári délelőtt~éppígy kerülget és szédít a bánat.~Éppígy
6832 4| hogy is, hogy is kerülhettél ide?~Fáradt kezem lassú
6833 2| bántja,~s virgonc szemem kerüli futva-félve.~Egy néma-csöndes
6834 9| egy parlament.~Te is ide kerültél, mindhiába. ~Jaj, apró emberek,
6835 14| komoly világzene?~Honnan kerültem e talányvilágra,~mit mond
6836 4| és puszta szó. ~És hogyha késeket döfnek szivembe,~nem vérzenek. ~
6837 13| apad el e bősz futam.~Hiába késem,~kudarc merésem,~vadul sodor
6838 13| merengve,~és a leégett gyertyán kesereg. ~A haja ősz, mi este feketéllett,~
6839 2| leszek...~ mondom kesergőn.~Csak nézzen rám valaki
6840 4| egy ezüst kanalat,~és a kesernyés-édes, hűs nedűvel~locsolja égett
6841 4| vezeklő-övül~magam köré kötöm keserü tested.~Te légy nekem a
6842 13| lakodalma,~pezsgők édesse, keserűje,~tél gyémánt gyöngye, nyár
6843 13| arcom,~ de könnyeim nem keserűk.~Fehér virággal, puha szóval~
6844 1| átoson~kevély fajom szilaj keserve...~Bár tőlem olykor, pénz
6845 9| unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek egekre csapongó~torlatain
6846 1| bút~s száműzetésem örök keservét. ~Most zúg a gőzmén s messze
6847 14| szivemből a bú árja már,~s zajgó keservvel és kétségb'esetten~panaszkodom,
6848 13| viselek. ~Téged szolgállak keshedő ebédem,~téged urallak foszladó
6849 1| Munkára gyorsan!~Nincs késni percem, érezem,~oly messze
6850 14| lett a "szárnyas-kerék".~Későn feküdtem s vártam, olykor-olykor~
6851 9| tovább - a lázzal,~hogy el ne késs, mert vágtat a halál,~s
6852 12| mélye mély,~mert mélybe vet,~készítgeti~a végemet. ~Ép testemet~
6853 13| szívlovag!~megejt az álom,~készítsd a táncban~tüzes halálom,~
6854 14| piszkos, parfümös ruháitokban~készítsetek mocsaras kéjeket.~Hegyes
6855 2| múlt~és egy szinésznő régi keszkenője.~ ~
6856 1| kedves és szép -~fürge készség, friss egészség:~ez a kincsük
6857 13| Érc öklű végzet~repülni késztet,~s csak kérdezem az éjtől
6858 12| rám,~boldogtalan játékra késztő,~ csodára nevelő anyám.~ ~
6859 2| mikor kezem~törültem,~vörös kesztyű volt rajta és~örültem.~A
6860 13| hanyatt esünk. -~S fekete kesztyűben, sötétlőn~a diszkrét Konferanszié
6861 12| lenn nyög, botol a lánctól,~kesztyűje, mint a mázsa,~fontoskodó-komoly
6862 2| piskótának és a régi bornak~s a kesztyűnek, melyet lassan, vigyázva~
6863 12| Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,~belénkharap a fagy, s mi
6864 13| válni már nekem.~Meghajlok kesztyűsen előtte,~s megyek vidáman,
6865 1| szalonba,~s én andalogva készülődtem,~a lámpaláng táncolt a széltől,~
6866 13| hogyha az utas vonatra készült,~s más nem akadt, a súlyos
6867 10| boros kupáknál kacagni kétesen,~táncolni, cseresznyevirággal,
6868 12| súgjatok még~nekem valami kéteset. ~17. Vidék ~Mióta vágyakoztam
6869 14| mint kit vadállat űz,~és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?~
6870 12| emelem hát tiszta, hitetlen,~kétkedve cikázó, emberi pára-~lelkem
6871 13| ágyon,~szemüveg nélkül,~kétnapos szakállal,~fekete-ősz hajjal,~
6872 12| minden lakás olyan, akár a ketrec.~Egy keltőóra átketyeg a
6873 9| érezem,~hogy a tigrisek ketrecébe vetlek.~ ~
6874 14| aranykalitkában dalol.~De ketrecét megszokta már,~a fütty,
6875 6| Ez az előkelő utas. ~Vas ketreciben áll az őr,~a karja kard,
6876 14| eltanulja,~csüggedés és kétség nem fér a szívéhez.~Nézd
6877 14| kellesz nékem,~dadamell. ~Kétségbeesett költő kiáltása ~Nem látjátok
6878 14| az alhas. ~Karinthynak ~Kétségbeestem -~nagy volt a bestem. ~Cc ~
6879 9| édes és~lágy, szörnyü te,~kétségbesés~zöld könnyüje,~tolvaj-hivó~
6880 13| Piszoktündérke, Porseprőkirályné,~kétségtelen, nem érdekes ma már -~divatja-múlt
6881 13| nyugta-kelte,~a gépezet~kétszáz évig forgott az ürbe fel-le. ~
6882 1| örömzaj síromig hat,~ s ma kétszeresen nyom a szűk verem,~a szivárványos
6883 12| hirdetem, barátim, sok a kettő,~de több az egy.~Recsegjen
6884 2| mint a hold karéja.~Ha kettőt nézek, hullik a levél,~és
6885 9| sárgarézből és egész hozzám ketyeg.~Arra gondolok, kik élnek
6886 13| szivem minő bús hangot ad,~ketyegő panaszát az éjbe küldvén. ~
6887 9| megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák már eltünt,
6888 9| hevert. Rendekbe kötötten a kévék,~búzakeresztek, idők gazdag
6889 2| Félszeg árnyék-figurák,~mind kevélyek és furák.~Egyik a felhőkbe
6890 12| padlót suroltak,~kávéjukat kevergetik s fiucskák~és kisleányok
6891 13| összedermedt~s sirdogált is egy keveset.~Aztán egy szél a földre
6892 13| autobuszokból.~Mennyi fej, kéz-láb, szív és végzet.~Meg kellene
6893 14| Mária~mert mindig újra kezdem, Mária~oly hosszú már ez
6894 7| nyílni bús, ~bús küzdeni, bús kezdeni,~időt és lelket veszteni. ~
6895 10| embert?~Most emlékezem az út kezdetére,~melynek kanyargóján rejtélyesen
6896 12| szeretetből~és légi szavakból.~Kezdjetek előlről építeni, költők,~
6897 13| többek, legyünk mi mások...~Kezdjétek el, komédiások. ~1909 ~ ~
6898 9| s nem múlanak, csak most kezdődnek el,~a völgybe le, a hegyre
6899 9| mindig-ifjan,~apám szemében kezdte nézni,~ és nézte aztán
6900 9| karácsonyi,~a dombokon szánkázni kezdtek el.~Sivalkodó örömmel szállt
6901 12| gondolt,~mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",~majd
6902 12| belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,~mert fáj a seb, mint a
6903 2| lebegett felettem,~és én kezecskémmel levettem,~hazavittem, ágyamba
6904 2| Szívedbe méreg és virág,~bot a kezedben,~a válladon egy ócska hátizsák. ~
6905 1| esztelen tömeg,~mely a kezeddel ennen-sírod ásod,~és mégsem
6906 14| Vers Szandának~Kezedre csókolom~ma a szivem hőn,~
6907 10| magasba kinyúlva,~tépem kezeimmel~őrjöngve a bőrszíjt,~csöngetve
6908 9| könnyekre fakadva~csókoltam kezeit, s a valóra riadva felültem. ~
6909 1| láztól a női mellek,~erős kezekben égnek a kacsók,~és a tükörnél,
6910 5| terhes esten~zokogva vén kezére estem,~és azt mondtam: öregapám.~
6911 13| véretek szent karmazsinját.~Kezetek nyujtjátok remegve,~mutatva,
6912 2| vígak és bársonyba-járók,~a kezetekben egy nagy arany-érem,~s hódítsátok
6913 14| szerelme boldog,~ha kéz a lázas kézhez ér,~s két száműzött egymásra
6914 1| kezed,~az asztalon égett a kézi lámpa~halványan, reszketeg. ~
6915 7| kapukulcs a kezemben, kézilámpás -~korhely árnyékomat nyomomba
6916 2| eső sötéten csepegett,~és kézilámpással, rozoga pallón~ballagtak
6917 14| kártyát rak. Mária~sóhajt és kézimunkáz. Mária~siet, de mindig ráér.
6918 12| ringyók rabságába estél,~mily kézirat volt fontosabb tenéked,~
6919 12| pilléket ír az ajkai fölé,~míg kézitükrében figyel magára.~Pár év előtt
6920 1| az útra-szállók intenek kezökkel,~az induló tömeg sietve
6921 2| egyre körbe,~láncán kis kezöknek.~Merre menjek, szóljatok,~
6922 10| másoknak élete az enyém,~és kézről-kézre forog a titkos ajándék,~
6923 1| felett. ~Egy szép mosoly, egy kézszorítás~ illatlehellő fák alatt...~
6924 7| atillát viselt még,~ráncos kezű és prédikáló bölcs volt,~
6925 2| könnyező szemekkel~hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.~Reánk süt a lámpácska
6926 9| csecsemő-fiunkat,~lázmérő ingott ideges kezünkben,~s összeforradtunk, keserű
6927 9| remegve lestük,~dermedt kezünkön vastag, téli kesztyűk.~Eszembe
6928 14| mindenhová,~keresve a szülőim kézvonásit,~s egy perc a mennyet és
6929 9| néznek ők.~Régen-halottak itt ki- és bejárnak,~ismernek engem
6930 12| csoda és megcsodáló,~titkát ki-nem-beszélő,~röpülő, meg-nem-álló. ~
6931 8| szájunk a tébolyt és jajt kiabálja. ~Ezüstösen hullt a tél
6932 12| bálnak,~s a kapusok kocsikért kiabálnak. ~Egy csipkefátyol~látszott,
6933 10| hogy meghalok, s a sötétben kiabáltam~követelőzve, hogy a többiek
6934 10| meglátom őket,~átintek nékik kiabálva,~hajrázva, mint egy gimnazista:~"
6935 14| bosszugőg előtt. ~Kopár, kiábrándult szivedre szépen~ragyog sziporkázó
6936 14| utam nyomára még,~jártam kiábrándulva, csüggeteg,~nagy bús szemekkel
6937 10| kabátja gombja fityeg, s kiadatlan verseit fütyörészi~a téli
6938 14| Gott!~Különben patrióta ő. ~Kiadja az egyik szobáját,~másikba
6939 14| teret tanál is,~ezt kívánja kiadóm.~Igy éneklek én kanáris~
6940 14| és hallgatjuk a rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől
6941 12| Már várom is,~mihelyt kiállt,~ő benne most~lelkem kiált. ~
6942 1| beszél,~ a Marmorán kialszik mind a csillag,~a régi seb
6943 9| szegény nép,~a gondodat kiáltaná a szám, ~mert bánatkővel
6944 9| fiam?~Jobb lenne nékem, bár kiáltanál,~de oly szelíden pillantasz
6945 2| mellem,~majd megrepedt.~Kiáltani akartam és lerogytam,~mint
6946 14| dadamell. ~Kétségbeesett költő kiáltása ~Nem látjátok a színpadot,~
6947 12| Harsány kiáltások tavaszi reggel~Élni először
6948 14| villámai zúgva, csattogva kiáltják:~ Haragszik az Isten! ~
6949 7| élet -~százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott ~szívünkből,
6950 8| könnytől. ~Jaj, ha szám egyet kiáltna,~kitűzném a kapufára~szívemet. ~
6951 7| éjjelében~az ő szeme ragyog kiáltó-ismerősen.~Ki tudja, merre néz, ki
6952 9| megáldlak én, ~mert azt kiáltod, légy te más.~Dal csöndbe.
6953 5| terhét a föld. ~Táncolt, kiáltozott, ujjongott~és nóta kelt
6954 8| búmnak,~akár a pap ~kérlek kiáltozván, és íróasztalomra~fantasztikus
6955 14| testeden a könnyű len-dresz,~s kiálts oda a csüggedőknek:~rend
6956 12| hogy élhessen anyátok.~Kiáltsatok együtt,~Európa bátor szellemei,
6957 1| keltsetek reám~bús máglyafényt! ~Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,~és
6958 13| mind a pőrék,~a száműzött, kiátkozott nagyok,~s menjünk vihar
6959 13| vagyunk.~Véres szemünk tunyán kibámul,~valaki jő az éjszakábul~
6960 9| vigasztaló, mosollyal szomorító,~kibékítő. ~Hatalmas ősz.~Reám leheltél,
6961 14| sincs, kalauz úr.~Nem lesz kibékülés?~- A folyosón tessék leülni.~
6962 4| közöttetek,~aludni tért, kibékült gyermekek,~egy óceánnak
6963 12| felelnek,~bírjuk mi is, ha ők kibírják. ~Pajtás, dalolj hát, mondd
6964 2| a tébolyító napsugárban~kibomlik csenevész haja. ~Bolond
6965 14| szandálja lenge szíjjait kibonták,~mert bénaság nyügözte már
6966 13| a nappal, üvegkocsányán~kibontja szirmát s lobog csodásan. ~
6967 1| hajad sötét palástját~lassan kibontod. ~Napsárga szoknyád büszke
6968 12| óriás-fehér~zsebkendőjét kibontva, hogy halálos~verejtékcsöppjeit
6969 8| Ősi... régi...~Kibújt a hold. Most nékimennek~
6970 14| kincseit, kit a hírvágy kicsalt,~mindezt, hogy a vasút megy
6971 14| lenn a csatorna a szennytől kicsap.~Tűrtem, reméltem, halk
6972 7| szörnyű gyilkosok mind,~olyan kicsik és mégis oly nagyok.~Oly
6973 10| gyermekek köszöntik ősz fejét,~kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,~
6974 13| Gyógyulás~A kórteremből a sápadt kicsinykét,~a gyógyuló, bús, halvány
6975 13| lepel,~de most tudom már, kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet
6976 4| mely szemem résén lassan kicsurog. ~Mit ér e kéz, mely álmatlan
6977 14| zabolátlan, örök.~Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet,~s
6978 14| túlfeszülve vak bacchansi kéjjel~kidörgi azt, amelyre szónk kevés.~
6979 1| dézsmálta a poros tömeg javát,~kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,~
6980 13| kávésfindzsák és torták közül~kidugja rég-elkallódott fejét,~s
6981 14| bár lelkemet mind majd kiégeti.~A durva harcokban jajongva
6982 2| karbolpor rossz kanálisoknál.~Kiérdemült, olcsó romantika. ~De ősz
6983 14| Mire gondolt?~Az övére.~De kiére?~Az övére. ~* ~Aladár hiúz-~
6984 2| Szegényes, kedves és titokzatos.~Kies liget. A levegője friss.~
6985 10| már hull lefelé a gépből kiesve, egyedül a légben szélesen
6986 13| fel-le. ~Kopernikus volt, aki kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom
6987 13| mikor az agy a munkától kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~
6988 1| kiáltja mindegyik torok,~és a kifejlő gombolyag forog,~sodrott
6989 13| élete,~bélése csöndesen kifeslett,~szélét fehér por lepte
6990 14| Picike kéjnők, ti kiket kifestett~fantáziám, tiétek ez a dal,~
6991 14| fáradtan járva hordom? ~Lassan kifogy karomból az erő,~a nagy
6992 1| lesz és halavány.~A bor kifoly, a lámpa eltörik,~a gyertya
6993 14| ősz haját,~más szélfiak kifordíták chitonját,~s szandálja lenge
6994 1| Kérdés~Ha kifutok kábultan a szobábul,~bensőmbe
6995 1| hajakkal, sírva bujdokoltam,~kigyó harapta vérző köldököm,~
6996 4| tüzes bele,~rút sárga lánc, kigyófarok,~mind oly kopott, olyan
6997 13| csönd, az éj s a sár okos kigyója. ~Száz évig várok, míg kelyhem
6998 7| ablakunk alatt?~Akarsz játszani kígyót, madarat,~hosszú utazást,
6999 2| lángol egy förtelmes üst,~s kígyóvért isznak és békákat esznek.~ ~
7000 7| júdásian áldón~mennék ~kígyózva elébe,~s a tőrt a szivébe~
7001 8| hogy üvöltsek?~Jaj, hogy kígyózzak?~Jaj, hogy harapjak? ~Jaj,
7002 10| lábbal~rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,~gyalog és kocsikon,
7003 1| emlékszel-e még?~Emlékezem és kigyuló szememet~a könny lepi el
7004 9| régi lant~új búra régi ír,~kigyúló régi hant,~kinyíló égi sír.~ ~
7005 9| tébolyt keresve, s szájadon kigyúltan~égett a szesz, mint baljós,
7006 4| messze síkon,~s az ablakon át kihajítom~az álmokat, az életet. ~
7007 14| vadul szeret.~Mint kisgyerek kihajlék ablakomba,~s bámultam a
7008 9| fölriadtam,~s az ablakból kihajolva bámultam, két óra tájt.~
7009 1| aztán örökre elenyész,~kihal szivemből eszme, érzés,~
7010 14| Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom? ~De nincs sehol. Hol is
7011 14| téli délután,~tél,~él...~Kihámoztak télikabátomból~s meleg volt...
7012 12| párduc a karszék, enni kíván,~kihív a harcra, beleránt,~a szekrény
7013 14| selymes túlvilági hanggal~kihízelegsz pár rongy hatost. ~Nem bánt-e
7014 13| lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~1909 ~ ~
7015 4| nyugalmukat,~és sejtelem zúg, kihül a szoba,~zöld árnyak, temetői
7016 4| Valami történt... Künn a kihülő ég~hideg könyűktől feketült,~
7017 1| vágyvillámos éjjel~járok kihült lámpával, tört cseréppel. ~
7018 13| hangon üt az óra,~némán kihúny a lámpák lángsora. ~Halvány
7019 1| hullik,~a lámpalángok mind kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz
7020 10| Rettenetesebbnek lenni, mint az élet.~Kikacagni azt, aki~szenved.~ ~
7021 13| aztán őket újra együtt:~kikapták a gyeplőt a vad gyilkosok
7022 13| fú s érzi méla lelkünk,~a kikelet fuvalma az...~És nézzük
7023 13| páholyokba!~Te tarka kép, te kikeleti álom,~borulj el a derengő
7024 1| elhagyott, magányos úriházban.~Kikerüli az utas hallgatag. ~Távol
7025 7| vadat nem űztem havas erdőn.~Kikerültem a gyíkok napos árkát.~El
7026 4| középkori ballada.~Énekli egy kikiáltó. ~A kis Mariska víg leány
7027 7| nappal együtt lángolok. ~Most kikiáltom, élni, élni szép.~Boldog,
|