1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
7028 14| keresztet! ~2 ~A barátok, kikkel annyi~ Víg éjet mulattam
7029 9| Hogy zokogott aztán, amikor kikötött a hajója.~Angol szótárát
7030 13| oly bölcs és végtelen. ~Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend,
7031 14| engemet,~és menjetek lobogós kikötőkbe. ~Én itt vagyok, mélyen,
7032 13| úgy üdvözöllek. ~Ezrek,~kiktől a székek rengenek,~s pillér
7033 2| járja, nevetnek dörögve,~s kiküldenek a füstfelhős szobábul.~Elmúlt
7034 2| a hajók,~s a fürdőházba kikukucskál árván~a rozoga zuhanyból
7035 13| régóta lestem holdas ablakon~kilencszer szép fehér tündéreid. ~Add
7036 2| csupa arany,~a sarka tűz, kilincse fém.~Az üvegajtó állt elém,~
7037 9| és sohajtó asztalok,~síró kilincsek és sötét-nagy ajtók~csak
7038 9| a földi beszédet?~Régi kilincseken és szigorú kapukon kotorásztam,~
7039 12| nyitotta nékünk az ablak kilincsét,~és megmutatta mesebeli
7040 9| hogy ráaléltál végül a kilincsre,~ahol az orvos volt, s megáhitottad~
7041 14| egykedvüleg. ~Most, hogy kilobbadott a lángunk,~és elhagyott
7042 2| remény,~egy kép az üvegen kilobban. ~Múlt este én is jártam
7043 13| fekete nyakkendőjébe tűzi~a kilobbanó hajnalcsillagot. ~1910 ~ ~
7044 12| Idézetek egy régi-régi műből,~kilobbant sejtcsomók.~ ~
7045 14| Aztán sürgünk-forgunk. ~Kilobbanunk mind így,~ Minket nem
7046 12| Közben meghízik és fölös kilóit~Marienbadban adja le nyaranként,~
7047 10| Mert mikor vonatom száztíz kilométer~sebességgel lihegett e dicső
7048 14| Nyíló számra~hullott a csók~kilószámra. ~* ~Hegyezem a fülem, ül-e~
7049 13| kérdés felel. ~Szállok, kilőttek,~s már soha többet~nem apad
7050 8| fejetek~az őszi kertekből kimásztok. ~Hervadva, búsan, réveteg~
7051 2| virrasztva sírok éjjel. ~Ilyenkor kimegyek.~ Az udvar alján~
7052 12| szabad-e, nem szabad,~sosem kimélni a könnyet se, vért se,~a
7053 12| belefáradtam s csöndesen kimentem~az őszi éjbe. Ott az ég
7054 14| homlokára csapva,~és egy kimentszínű, hatalmas~trikolór ing-leng
7055 9| szakállas remeték~mindig kimérten, ridegen,~sok idegen, sok
7056 4| hozzád,~holt kertbe bolygok kimerülten. ~Ruhám csupa vér s éji
7057 2| alakjuk,~melyet szorgos fény kimintáz.~Panoráma, esti színház.~
7058 7| tudja, megfordulna-e,~ha kimondanám a nevét? ~Közönyös, furcsa,
7059 10| ekkor ezer játékot,~olyan kimondhatatlant, hogy most mondom ki először.~
7060 9| ki látta, amiről beszél,~kimondta. ~ Végre elröpült a
7061 12| előzve: "meghűlsz",~már te kimondtad. ~Lásd, így dicsérlek szakszerü,
7062 13| közt remegve~a Megfeszített kín-keresztje~tünik fel a sápadt falon. ~
7063 7| enyém, mi drága,~enyém lesz Kína, Tibet és Japán. ~Lihegve
7064 1| módi, síma hajjal,~s kérd, kinál nevetve halkkal,~a kötényén -
7065 10| lakomáznak.~Várni, amíg kínálnak, letelepedni~rakott asztalukhoz,
7066 12| emeled kezed. ~Mint szajha kínálsz csók izével,~ és körmeidnek
7067 1| Duna. ~Száz meztelen tündér kinálta testét,~s ő nézte, sás-fürtjük
7068 14| és égetett tüzes üszök.~Kínáltam az egész világnak~világot
7069 9| ősfa,~úgy tartotta fölém, kínálva szelíd terebélyét,~s én,
7070 12| akarta anyja hajdanában,~ki kínban-vérben a világra szülte.~És mint
7071 9| tálcán,~a szegénységet, kinccsel és vigasszal.~Világok lázát
7072 12| ezüstfeje,~gazdag díszében, régi kincseinknek~ezüstbányája. És a szív
7073 3| éhségünket eteti az ebéd.~Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,~
7074 13| derűje,~kik dúslakodtok földi kincsen.~És a miénk csak az, mi
7075 3| lázakat.~Oly titkos ez a kincsesláda, nyisd föl,~ hulljon
7076 12| perelem. ~Haraptam ezt és kincsre vágytam,~ami nincs. ~Csókoltam
7077 12| a föld.~Jaj, összedőlt~a kincstár. ~Okuljatok mindannyian
7078 1| készség, friss egészség:~ez a kincsük őnekik.~És a dalt is szeretik.~
7079 1| Légy áldva a csókért, a kínért,~légy áldva, hogy lelkem
7080 1| máig is töröm. ~A Tantalusz kínkelyhét én is ittam,~izzadtam jégbe,
7081 13| ajtót.~Autók bőgnek föl kinn az utcán,~mint őserdőben
7082 1| nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~Két ezredéve zúg le merész
7083 12| ölje meg,~a test, melyet kínnal szült édesanyja.~Dolgoztak
7084 4| ráncuk,~fejüket.~Siratom kínnal-keservvel~a kezük is százezerszer,~
7085 12| álarc,~ó jó zene a hörgő~kínokra egy kalandor~csörgő,~mely
7086 1| az üres világ.~Az alkusz kínosan nyomorgat~szájában egy virzsiniát;~
7087 14| dalt.~Lelkem nehéz tusák kinozták,~és kedvem a zavarba halt.~
7088 12| nyomorultak. ~Az én koromban:~kínpadra feküdtek az árva, beteg
7089 14| temess el!~Hogyha majd kinyil szemem,~Csókolj meg szép
7090 1| bosztonoz. ~Az égi rózsák fenn kinyílnak,~a sárga hold az égre lép~
7091 9| tekintek~szerte a pesti szobán. Kinyiló szemeimbe lidércek~népe
7092 9| régi ír,~kigyúló régi hant,~kinyíló égi sír.~ ~
7093 6| tündökölve.~Előtte minden út kinyílt,~festett mesét, havas idillt,~
7094 14| kőlépcsők alatt. ~Az ablakot kinyitják, s rajt ezüstlő~magasba
7095 7| még csukni az ajtókat.~S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem. ~
7096 2| tiszta, kis koporsód,~most kinyitotta halott szemedet.~Mondd,
7097 9| állott,~s latin könyvek, kinyitva, szerteszéjjel.~Künn a fehér
7098 13| művészi szigorral. ~Nyakát kinyújtja~párnák dagályán,~ég felé
7099 1| ma is a régi,~az ősök itt kinyújtják karjukat. ~A szörnyü harcok
7100 4| ablakodnál,~és futok, ha a kezed kinyújtod,~zsámolyul nyulok ki, hogy
7101 13| egy fenegyerek.~De most kinyúlik két széken merengve,~és
7102 1| amint~a pamlagon kényelmesen kinyúlok.~Csak hallgatom, hogyan
7103 5| mind a könnyek,~s ahogy kinyúlt s a földre görnyedt,~nem
7104 10| kocsi,~hadonászom, magasba kinyúlva,~tépem kezeimmel~őrjöngve
7105 1| éjjel,~a vasfogós manók mind kínzanak. ~Felhagytam én már rég
7106 12| boldogtalan, ~inkább egészen és kínzó-csigába,~mint félig így, alkudva
7107 9| roncsai.~Csöpp, kandi emlékek. Kiönti őket~a paplanára, s nézi
7108 13| átkozott,~te szép és szörnyű, kiöntöm eléd. ~Nézd, rádhajolok
7109 10| Hetedhétország~Megettem a világot, s kiokádtam.~Az élet meglehetősen egyforma.~
7110 1| imádkozom.~A kékülő ég lámpáit kioltja,~borfolt, hamu van a dúlt
7111 1| Én is kinézek, lámpámat kioltva,~már nem piros az égnek
7112 10| elhagyod élményeid, mint kiolvasott~újságaid a gyorsvonatok
7113 12| tehát egészen~üres, akár egy kipakolt börönd,~vagy egy Dekobra-könyv.
7114 2| legjobban szeretett,~és kirabolva tiszta, kis koporsód,~most
7115 13| újság akad:~egy drágalátos kirakat.~Előtte búsan elborongok:~
7116 13| délben gyakran meg is fürdöm,~kirakat-kádban, gömb-szappanokkal,~csorgatva
7117 1| Arany volt a színe,~gyémánt kirakatja,~holdsugár, hársvirág~volt
7118 13| Kirakatok~Millió ízzel csiklandtok
7119 10| varrtok, vagy vajat mértek,~kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,~
7120 9| mert bánatkővel van utcád kirakva,~szemed a bánat végtelen
7121 14| könnyek császárja, sóhajok királya. ~Nem múló szókkal, melyek
7122 12| Mindegyiken képmásom, mint királyé,~s a peremén~a gőgös írás:~
7123 2| didergek,~de te mezítlen vagy királyi-gazdag.~Te néma vagy s úgy nyúlik
7124 4| Rózsaszüret~Királylánynak kötök ma csokrot,~piros,
7125 14| mint sok hivalgó, ~ királynőket szerettem,~ha utcalány is
7126 1| sejted mégse, mégse,~hogy ez királyodnak megérkezése!! ~Riadjatok
7127 1| sorfalak!~Parancsot oszt királyotok most,~e szenvedő, szegény
7128 8| Szonett az öreg királyról~Mily meghatottan gondolok
7129 14| majd játsza hódítót, papot, királyt. ~Később kifáradt, s andalogva
7130 12| zsibbadni, elfeledni~lármás kirándulókat és rigókat,~vizek zaját,~
7131 7| amit számomra valahol kiróttak.~ Be akarom még csukni
7132 13| arany koronát. ~Koldús, kirugdalt, rongyos, halavány,~s királypalást
7133 12| üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba~kisasszonyának vagy a diktafonba.~A gazdasági
7134 1| lesték~a szép ezüst-testű kisasszonyok. ~Körültekintett... és a
7135 14| őszi rom. ~* ~Forró nyáron kisbabuka szopikál,~a ruhája könnyű,
7136 8| villamos robog, hozsanna,~egy kiscseléd lámpát gyújt a magasba,~
7137 9| valaha egy széken~nyugodtak, kisdedek az isten kebelében,~és már
7138 9| aranyt, tömjént és mirrhát,~a kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz
7139 12| kis velőcske.~A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:~az
7140 12| törvényét túlkiáltja,~komor kisebbség, szívós és kemény, ~elégedettek
7141 8| emlékemet is elsodorja,~s nem kísér lárma, suttogó nesz. ~Belőletek
7142 13| Utunk lármás madárcsapat kiséri,~a csillagos mindenség integet,~
7143 1| feltetszik a szurdék,~vígan kíséri hiveit haza,~a részeg munkást
7144 1| pokol~még ünnepel. ~Manók kisérnek a sötét utig,~leányszobád
7145 13| Szellők zenéje~Szellők kísérnek mostanában engem,~szellők
7146 12| rikkanások,~lassú halált kísérő hegedűszó. ~9. Váratlan
7147 4| sebbel-lobbal~és síppal, dobbal~kísértek el aprócska szellemek. ~
7148 7| sárga koboldtól,~félek. ~Kísérteni feljött.~Körötte a felhők~
7149 10| hogy fáj, s régi álmok~kísértetei játszanak árnyas, nagy szeme
7150 9| se döng,~nem rág a szú.~Kisértetes~körül az éj:~nincs semmi
7151 8| közön, idegen és hazátlan~kisértetet. ~Itt nyiss be csöndesen.
7152 13| lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti gyászfüggönyök megett~egy
7153 2| önmagát az ősz,~mint egy kisérteties, mély tükörbe. ~Ez itt a
7154 1| éj ijedve, sírva fölriad,~kísértetképpen tűnnek el a falvak,~s az
7155 1| csüggeteg,~az éjjel árnyain kisértetnek hivé. ~A gyászoló házban
7156 2| bomló spiritiszta~halottjai kisértő szellemét.~Én eltemettem,
7157 1| halom,~múlt időknek bölcsei,~Kisfaludy, Kölcsey...~Itt a gomb is
7158 10| tanárok,~kik vesződnek a kisfiammal.~Találkozunk mi olykor-olykor,~
7159 2| alant. ~Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,~vékony kezem megfogta
7160 10| utcán,~s megsimogattad szőke kisfiuk fejét,~ki azóta~ott porlad
7161 8| ágyba keresik~eltávozott kisfiukat,~az üres égbe keresik~az
7162 14| Kossuth Lajos, Széchenyi~kisgyerekek valának,~s lettek vezércsillagai~
7163 2| szonáta. ~Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,~akár a holdas jegenyéknek
7164 13| lélek.~Én féltem tőlük kisgyerekkoromban,~és most is félek. Egyre-egyre
7165 2| Isten fia.~Védd meg szegény kisgyermeked.~Alázatos szívem remeg.~
7166 10| aggok kékerű,~áldott kezét, kisgyermekek csodás,~seprős-pillájú,
7167 8| csak az Istent szerettem~kisgyermeki, bús éjeken,~ő vert ilyen
7168 9| évesen arról daloltam, ki kisgyermekként égre kelt,~most éneklem
7169 9| a jó tejet,~mely a beteg kisgyermeknek barátja? ~Könnyű, fehér
7170 9| Apám, anyám, öreganyám,~kishúgom, bár - mint hajdanán -~én
7171 2| aztán sose látnak.~Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?~Úgy
7172 8| hogy búsul magában~egy kiskávéház piszkos éjjelébe.~És néha
7173 9| apa,~ki látta őt hajdanta, kiskorában,~és nézi pusztulását hidegen,~
7174 1| Kiskőrösön~Itt élt, dalolt a nagy,
7175 9| adni,~olyant, mely nékem kiskoromba tetszett,~hogy életünk,
7176 7| csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,~vagy még inkább a földre
7177 10| megéljen feleségével és kislányával. ~Nehéz volt a szívem.~Az
7178 14| csodás torzrajza. Mária~kislányka és hősnő is. Mária~az édesség,
7179 7| mutogatta. Egyiken merengő,~kislánykezében egy olcsó napernyő,~a másikon,
7180 4| járnak,~mint az alföldi kislányok vasárnap,~és ezrivel virágzik
7181 2| ezer emlék.~Ezt zongorázta kisleány-korában,~s mikor apuskával egymást
7182 9| örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska néhanap~az öletekbe ugrik. ~
7183 2| lett,~az ágyba megöleltem kisöcsémet.~Aztán pihegve sírtam egymagamban,~
7184 9| rólad? Szemem ím körülnéz,~kisszerűen jársz a szegény lakásban,~
7185 2| bélyegkönyvet valami közömbös,~a kisszínházam a kicsi hugom,~vagy egy
7186 2| Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.~Szép harc után. A szájunk
7187 9| Mi esemény?~Az, hogy kisült a sütemény,~s megáll egy
7188 2| napernyők. Lila foltok.~Kisvárosi arany-vasárnap. ~Mint déli
7189 12| úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva~eltávozott és nincs és sohasem
7190 14| börtönét,~és nem vágyik kiszállani. ~1905 ~ ~
7191 1| néked ez a börtön.~Vágytál kiszállni rozzant alkatából,~s kemény
7192 12| jöttem meg éjjel~Bolognába és kiszálltam.~Rekkenő-nehéz meleg volt~
7193 9| szótárát szoritotta a partra kiszállva,~s szíve rokontalanul dobogott
7194 10| tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~a meddő gondolatnál,~
7195 2| lélekzetállitó~gyönyör~gyötör.~Kiszárad tikkadt ajakam,~és sírok,
7196 1| cselédek,~fojtott a füst, kiszáradt a torok,~a szél nehéz, bús
7197 2| lennék, Istenem, de boldog. ~Kiszínezném vele az életem.~ ~
7198 2| ernyők,~halványpirossal, kiszíttan, fakón,~a kánikula sok-sok
7199 13| csiklandtak, agyonszerettek,~vadul kiszívták húsomból a lelket. ~Aztán
7200 7| ronggyá tépi a bánat,~jaj. ~Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem~
7201 4| szegény, szegény szemem kiszúrja.~Kacagva talpra ugrom újra. ~
7202 2| ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,~az üveges-szekrénynek rontanátok,~
7203 13| koporsó.~Papír az ablak, s ha kitárod,~az éjszaka száz réme károg.~
7204 7| Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,~elszívni a dívánon egy
7205 10| a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,~hogy mikor lebukik,
7206 12| nagy bankbetétet.~Azóta ez kitartja s ő egészen~"eszméinek élhet".
7207 9| nyolcvanéves aggok,~és oly kitartón. Hogyha ez a törvény,~akkor
7208 1| A kávéház mélyébe soknak~kitárul az üres világ.~Az alkusz
7209 4| felzokogtam, felnevettem,~kitárult a ködös titok:~ott voltak
7210 7| Vad illat a fákon,~lihegve kitátom~a szám. ~A mély utak alján~
7211 12| könyvvel elaludtam, elfeledtem~kitenni a kezemből, nyomta mellem,~
7212 13| pajkosak, betyárok és enyelgők,~kitépik a párnát fejem alól.~Nyakamba
7213 14| S mi gondtalan járunk,~Kitörölve könnyünk~ Éljük a világunk. ~
7214 12| üsse oktalan fejét.~Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,~
7215 13| és mogorva pók,~s ekkor kitörtek a szivéből~keserű, fájó,
7216 12| belőlem és dalomból,~minthogy kitörve rég bezárt körömből,~ujjongva
7217 14| Szerda és Nyugat, milyen kitűnő~szemlék ezek. ~Emlékezet:~
7218 12| Három szatíra~Közéleti kitűnőség ~Évente elmegy tíz-húsz
7219 1| már~s helyéből mindenkit kitúr~pár raccsoló, pipes ficsúr... ~
7220 8| ha szám egyet kiáltna,~kitűzném a kapufára~szívemet. ~Csak
7221 1| sorból olykor egy ügyes vitéz kivál,~de visszajő busan: minden
7222 12| pózában. Ezt figyeltem én,~kiváncsian, nyakam előrenyújtva,~mint
7223 12| mikor a roppant ábrándot kivánja,~az életébe nem volt soha
7224 14| más teret tanál is,~ezt kívánja kiadóm.~Igy éneklek én kanáris~
7225 14| is legyen,~mért nem mered kivánni a halálát?~S eltűnsz előle,
7226 1| szerelmi csiny. ~Nem győzni kívánt, csak csatázni,~ addig,
7227 9| el ne vétsem. Akkor azt kívántam,~hogy lássam a valót, majd,
7228 12| Kivégzés~"Fog fájni?" - ezt kérdezte
7229 7| Lakástalan és egyedül~bolyongani, kivert ebül. ~Ott, ahol senkise
7230 13| törtetek.~Bölcsőm koporsó,~mely kivet olcsó~gyönyör-csatára engemet.~
7231 12| Ötven felé ~Ötven felé kivetjük önmagunkból~mindazt, ami
7232 1| nyújt barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből - mondd,
7233 1| szeméről a hazug lepel.~Kivillan öblös, csontos durva álla,~
7234 2| egyik vágta, másik ölte,~kivontuk a temető-partra,~ezer porontya
7235 1| A zsidók kivonulása~Mély volt az éjjel, botra
7236 1| langyos tavasz volt ott - kivül tél -~rózsás parázs égett
7237 7| távol még e zaj~oly messze, kívülem,~szeretném hirtelen~befogni
7238 1| szilaj táncot ropunk,~vagyunk kizárva az élet honából.~E honba
7239 9| itt, a kigyúlt egekben,~klasszikus szóval, valamint a régi,~
7240 12| fejére tompa éjszaka borul,~Kleopatra a csókokat feledte,~és Shakespeare
7241 9| vasárnap-éjszakán~izzó kohóként ég a klinika.~Zúgnak sötéten a kórházi
7242 13| üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák és temetők között~az égbenéző,
7243 1| dicsőség zordon nagyjai~kő- s érc-mezükben hallgatag
7244 13| testüket nem látta senki még,~kő-arcuk átok, szépségük betegség. ~
7245 1| útjaid során;~díszházaid kő-Bábelében~zendült meg lantomon a húr,~
7246 12| a szörnyű~Medúza-valóság kő-iszonyatját,~s szól: "ez van", "ez nincsen",~"
7247 1| tudós egykor rajongva élt;~kőarca, amelyen hideg közönnyel~
7248 8| megállni,~ mint ez a kőben szenvedő alak.~Leroskadó,
7249 13| romokon~mi építettünk. ~Kőből, velőből~és gondolatból,
7250 4| leány beszállott,~kócos kis koboldok, sírók és mosolygók -~festett
7251 7| félek a holdtól,~e sárga koboldtól,~félek. ~Kísérteni feljött.~
7252 12| fogott el, hogy szaladjak,~kóboroljak, megfürödjek,~elmerüljek,
7253 13| szürke ég alatt~dalolva kóborolni. ~Hogy imádjam, szegény
7254 14| csendbe könnyezem.~S a tört kobozról méla hanggal~zokog le árva
7255 14| elfogy a sülttök. ~ Koca-koca tarka~(Műveltebbeknek) ~"...
7256 2| és újra csak kezek.~Mint kócbabácskák a török bazárba,~egy hűs
7257 9| Fehér fogán ezüst kanálka koccant,~torkába néztek. Hosszú-hosszú
7258 13| Iszik. Halál-pajtásával kocintgat.~Tömjén gyanánt száll rá
7259 1| lámpafény aranylik a kalácson,~a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. ~
7260 13| virággal, fellegekkel.~Kockát emel és szörnyű terhet.~
7261 9| Nyomorogva,~számkivetetten járt, kocogott alacsony kalyibákon,~majd
7262 4| Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,~mely tőled jő, vagy hozzád
7263 9| s már nincsenek sokan a kocsiban,~leül a padra, míg a villamos
7264 9| medrén hömpölyög közönnyel,~a kocsikat, a víg csilingelést,~a boltokat,
7265 12| van a bálnak,~s a kapusok kocsikért kiabálnak. ~Egy csipkefátyol~
7266 10| kigyújtva az eget,~gyalog és kocsikon, a találka helyére,~sokkal
7267 1| eltorzítja lomha arcát,~kocsikra kap föl, fut, mint a bolond. ~
7268 14| bárkák, késett konflisok,~ti kocsilámpák, bús hajótüzek,~lángoljatok
7269 13| árnyak,~színház utáni lomha kocsizörgés,~s a bársonyos, muzsikás,
7270 13| hol a bérház~üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák és temetők
7271 7| rémesen,~hogy belekancsulok~s kocsonyává esem.~Lehet, hogy enyhe
7272 13| Álomvilág, kővé meredt köd-élet,~bús távoloknak hűvös pátosza. ~
7273 13| Mellén ül a halálos,~ köd-felleges ború.~Ti gubbasztgattok
7274 4| S jött ködpalástban a köd-isten,~egy csúf kis fát tüzött
7275 8| könyörögnöm.~Nem többet az egykori köd-kép,~részegje a ködnek, a könnynek,~
7276 4| fütyültek a víg jégmanók,~köd-lányok jártak fürge táncot,~csupán
7277 4| rémriasztó éjszakán.~Nyomomban a köd-tarka árnyban~riadva koppant a
7278 13| mire vágyjunk? ~A halál köd-ülte partján,~míg lihegtek sírva,
7279 13| vagyok puzdrám ölén? ~De most köd-ülten~sziszeg körültem~a vak,
7280 13| temetők között~az égbenéző, ködbe-öltözött.~Babonás és csoda~tündéri
7281 12| velük a kékszem,~az őszi ködbül, mint egy nyári égbolt,~
7282 1| délibáb poros mezőn suhanva~köddé fakul, és eltünik utóbb. ~
7283 12| Csókok ligetében~örvény köde nyildos,~és ölnek, ölelnek,~
7284 14| érezed? ~Itt az ezüst éj vak ködében~minden hazug, hiú, bohó,~
7285 9| magasában,~zöld viharok ködein, palaszürke egek moraján
7286 1| A februárnak messzefutó ködén~fáradt erővel törtet a mozdonyunk,~
7287 13| zsibong,~de engemet megüt ködével~és fojtogat az éji gond. ~
7288 8| Suhognak óriás seregben,~ködfantomok, bús, vézna nép,~mind ismerős
7289 1| sötétjiben~kacagva, sírva ködgomolyba tűnő~vészfellegen ül egy
7290 12| valómban meg ne lássatok,~ködként inogjon eltűnt társatok,~
7291 13| Már-már tükörbe sem tekintek,~ködkép leszek, bizonytalan~árnyéka
7292 2| néma-csöndes bánat titka ködlik~enyves szemébe, barna, bölcs
7293 14| magamban -~Jó éjszakát! ~S ködlő november tenger pusztaságán~
7294 1| tolvaj, csaló, hazug. ~Nyűtt ködmönükbe furcsa, régi kártya.~Lakóhelyük
7295 8| egykori köd-kép,~részegje a ködnek, a könnynek,~ha néha magam
7296 7| szivart. ~Ó július, aranyos a ködöd,~torzult ajakkal tüzet gügyögök. ~
7297 2| Ez Mendelssohn. Álombeli ködök. ~Úgy hallgatom az ajtó
7298 13| lebegni halk, szimbolikus ködökben,~elhagyni a szemétgödör-poézist,~
7299 13| remegnek kertjeimben,~oly ködösek, búsak, fehérek,~és tikkatag
7300 4| vándora~megdermedett. ~S jött ködpalástban a köd-isten,~egy csúf kis
7301 9| éles torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~ Jaj
7302 1| időknek bölcsei,~Kisfaludy, Kölcsey...~Itt a gomb is szent ereklye,~
7303 8| és most, mit kaptam tőle kölcsön,~az életet is visszaadtam. ~
7304 1| bujdokoltam,~kigyó harapta vérző köldököm,~s pillámra dermedt forró
7305 3| fogunkkal ráncigáljuk,~ köldökzsinórját tépjük esztelen,~mi Mágusok
7306 10| a végzet,~örökkévalóan,~köldökzsinórral, azután a vágyak~eleven
7307 12| testvérem ezer van.~Nem láttam-e Kölnben a német anyókát~esőbe csoszogni,
7308 10| futhatnék én,~kócos fejemmel,~költészetemmel,~rettenetesen cikázó tétovaságommal,~
7309 1| s paraszt-szivének nagy költészetével~szólott a lányhoz: "Tündérlány,
7310 14| A költészethez~Vérig sebezve, lázba futva~
7311 3| másik átkozódik,~ a költőben fölreszket egy csodás dal,~
7312 1| őszi napnak~szelíd bánatja költözék.~Élet virult az ágon~s bú
7313 13| szenvedélye~harsogva, sírva költözik beléje.~Örök derű, csapongó
7314 3| között,~az illatos nő hozzánk költözött~és száll a dal:~Diadal!~
7315 8| Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben~Oly mélyre estünk,
7316 3| Induló a költőkhöz~Ez itt az élet, hámor és
7317 14| kicsiny ajándék,~mint a költőkirályok nagy vígasza:~a szándék. ~
7318 14| rongyos ágyatokba,~az agg költőnek adjatok helyet.~ ~
7319 9| és egy isteni merésű,~vad költőről, aki itt ült vörös ajakkal~
7320 3| borzongató és édes iszonyat,~költőszivünk sok kendőzött alakja,~a
7321 12| bogárzott,~és rémet-szörnyet kölykezett. ~Ezek~a fattyaim mind énbelőlem,~
7322 12| jutalmat hát ki adhat?~Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:~Halál,
7323 12| mindig hű, tiszta fiad tán?~Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel~lámpám
7324 14| felzokogva fátyolodba~Rejtem könnyázott arcomat~S füledbe súgom,
7325 2| kapunk alatt.~Azon az éjjel~könnyben vergődtek a fülledt szavak.~
7326 12| fölösleges szervét, hogy ezzel is~könnyebb legyen. Ma már tehát egészen~
7327 13| aranyhajunk letörli néma könnyed,~s fehér rózsákkal, hószín
7328 1| fája!~A gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán! ~Száguldj a tiltó
7329 5| se látták,~sürűn esőztek könnyei. ~Piros tanyák és messze
7330 8| megmaradtak~a gyermekkorból s könnyeimtől forrók.~Iker nevetek fontam
7331 12| derekát. ~Bő dáridót, mely könnyeinkbe~belefúl. ~Ifjú erőt, bűnt
7332 8| Mit eldalolok, az a bánat~könnyekbe borít nem egy orcát,~és
7333 14| tölti éltét~ Örökös könnyekben?~Ő már nincs közöttünk,~
7334 4| biztatóan csüngött a kalapja~könnyelmű kedvvel a fogasra csapva.~
7335 12| borban úszó,~ősz bajszok és könnyes-vad rikkanások,~lassú halált
7336 8| tavaszi gyász.~A szemeim oly könnyesek,~s tündöklő arcom csupa
7337 7| emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
7338 1| arcuk fakó, de nem könnyharmatos,~s mellükre Themis en-jóvolta
7339 9| földre,~sok fogcsikorgatáson, könnyön által. ~Külvárosokban jártunk,
7340 13| kút~ tátong az éjbe könnytelen. ~Od'adtam néked ölelésem.~ (
7341 12| csendesebben~egy arra ringó~könnyűcske hintó~mélyébe lebben,~s
7342 9| éjbe. ~Lengett nyakkendőm könnyü-furcsa csokra,~ s én csak rohantam,
7343 9| szörnyü te,~kétségbesés~zöld könnyüje,~tolvaj-hivó~mécs, régi
7344 4| De nézem a sírókat és a könnyük,~és gyászolom elvesztett
7345 7| Ma, hogy a föld vérünk, könnyünket issza,~szeretnék futni:
7346 1| fűszeres szele. ~Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők~a téli bútól bágyadt
7347 1| tartód oldalára~ egy néma könnyűm rezgedez. ~Az illatos leányszobában~
7348 12| Szokatlan-új itt ez a köntös,~pár évre szóló, szűk, de
7349 9| tettél krisztusi lovaggá,~ki köntösét is megfelezi azzal,~akit
7350 9| mit akarsz nagyapám, ki könyekre tanítsz, mikor alszom,~úgy
7351 2| és könnyen az asztalra könyökölve,~feje előrebillen hallgatag.~
7352 1| büszkén,~és akihez te sosem könyörgél.~ ~
7353 12| Könyörgés az ittmaradókhoz~Ha meghalok
7354 14| borongós égre,~három pap könyörgött áldást az egekből~
7355 8| is,~s nem kell kegyekért könyörögnöm.~Nem többet az egykori köd-kép,~
7356 13| nézek, nincs sehol, sehol könyörület. ~Meddő, bús asszonyok kulcsolják
7357 14| megreszkető, gyémántszinű könyűit,~gyászfátyolának méla rebbenését.~
7358 14| sötétre égett.~Nincs már könyűje,~se csókja, bókja,~régen
7359 4| Künn a kihülő ég~hideg könyűktől feketült,~egy idegen jött,
7360 14| röppen,~s égő szemem tüzes könyűt folyat.~Nem írta a váláskínt
7361 2| Patikus-család hű fia,~könyved se volt több~csak egy latin,
7362 9| tusscsésze állott,~s latin könyvek, kinyitva, szerteszéjjel.~
7363 13| csak történik vele.~Most könyvel. Hideg vízben mosdik.~Vasárnap
7364 13| holdas,~egy széltündérke űl könyvemhez - olvas -~s halkan tovább
7365 12| csodatévő, nagyhomloku, könyves,~vén Európa. ~Ha mostoha
7366 4| napként néz reám. ~Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,~
7367 1| más, mint legfölebb~néhány könyvtárőr, béna honvéd,~míg künn a
7368 1| serpenyője kong... ~Cibáljátok köpenyje szögletén,~ha nincs erőtök,
7369 12| nézze röptöd,~aki nyomodba köpköd:~a fájdalom. ~Az életen,
7370 1| mosolyogva mondtad: újra vért köpsz,~s már várod a halált. ~
7371 1| útra kél~és zúg, mint a köpű, mely nyüzsgő rajt ereszt. ~
7372 4| röpültem,~és életem nehéz mézzé köpültem,~bánattá, jajjá, könnyé,
7373 9| világít egymaga~a bűvös fényü kör. ~Ő látta hajdan a napot,~
7374 14| Az egyetemi körben~Petőfi bronz mellszobra
7375 2| eszterlánci cérna,~kisleányok bús körében~kergetőzöm én ma.~Nincs
7376 14| fejedre, s misztikus kört von köréd,~és a sötétbe tétovázva
7377 1| társakat mindenkoron talál,~köréje gyűl a megcsalt és az árva.~
7378 3| örökre folyni örök körforgásban~ újhodni, veszni,
7379 1| vadul zilálva~ a szédülő körforgatag,~aranyszörnyek sötét hajába~
7380 12| kínálsz csók izével,~ és körmeidnek éle metsz,~itatsz a könnyeim
7381 2| lelkeim,~a cipőm levásott,~körmeimmel, kárörömmel~csúnya gödröt
7382 2| folt,~oly szűzi-rendes,~de körmöd a sok jódtól sárga volt. ~
7383 7| a gyertyát,~s lúdtollal körmölt magyar éneket.~Akkor sem
7384 2| ördögök,~a hajatok lóg, zöld a körmötök,~ordíttok, és ha ajtónkat
7385 4| bálra s mindenük ragyog,~körmük szederjes, vézna ujjuk sárga, ~
7386 12| siess te is oda, igaz körödbe~s - égő kanóc - lobogj velük
7387 12| bridzsezik. Csupán a jobb körökben.~Leánykorában zongorázgatott
7388 1| őket -~ a rizsporok, körömkefék. ~Kék szappanok, illatszivattyúk~
7389 8| adtam agyarnak,~fognak, körömnek és tusának,~s mindent a
7390 2| véle szembe,~s e nyájas körre néztek elmerengve. ~Jaj,
7391 14| lobban~fejedre, s misztikus kört von köréd,~és a sötétbe
7392 2| kenyérhéj, pár borosüveg,~friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,~
7393 12| szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,~megannyi dús, tündöklő
7394 1| remegve majd nekem,~halvány körülállók, látván csodálva,~hogy elszivárog
7395 4| lesem,~és míg a tündérek körüldalolnak,~én megsiratlak, mint egy
7396 9| ki zeng rólad? Szemem ím körülnéz,~kisszerűen jársz a szegény
7397 1| himezte a mezők szinét. ~Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,~érezte,
7398 1| a szellő belebben~ s körülölel: "Bús ember, jőjj velem.~
7399 2| koszorútlan fejét,~és hogyha körülömli a setét,~a könnye vén csipkék
7400 1| szemed sötét és révedő,~körültekintesz vágyakozva,~ kutatva,
7401 1| ezüst-testű kisasszonyok. ~Körültekintett... és a róna alján~lábujjhegyen
7402 14| halkan szitál alá a hó. ~S körülvesz engem, zordon árnyat~egy
7403 14| a hatalmas szeretetnek ~körülveszünk a messze éjszakában,~csuklónk,
7404 4| nehéz sóhajjal volt teli,~és körülvették a halál nyögései.~Beteg
7405 12| hajnalba hazamennek~fényes körútjain a végtelennek. ~Virradatig~
7406 1| gyönyörtől fuldokolva~megyek ki a körútra nyomba.~Kék és forró az
7407 9| téli éjjel.~Az asztalon körző, tusscsésze állott,~s latin
7408 13| Piros~Piros fátyollal kösd be a szemem,~piros bort
7409 4| Kösöntyű~Úgy félek, hogy ezt a homályos,
7410 2| furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,~kesztyűk, legyezők, lenge
7411 4| A perc habján csónak. ~Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve~
7412 9| kis reggelem.~Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még~az
7413 12| szemembe könnyel. ~Tudok köszönni ostobáknak,~bókolni is,
7414 8| könnynek,~ha néha magam köszönök még,~már sokszor előre köszönnek.~
7415 12| vidám, vad áldomás volt~köszönöm.~ ~
7416 10| egy furcsa délután~dalolva köszöntek: Good afternoon!~Népek hálószobáin
7417 8| ködbe ki,~a nagy megindulást köszönteni. ~Még nincsen itt. De jön.
7418 10| vidéki~városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,~kicsinyek és
7419 13| fényes-szobán,~emlékeim köszöntnek tétován,~még csendbe botorkálok
7420 9| füszál, a göröngy gurigázva köszöntött,~kerti golyók mosolyát tükrözte
7421 14| társaid szólnak, búcsút köszöntve. ~Így hódol büszkén, íme,
7422 10| hálófülkéiben,~s robogsz tovább,~köszönve ennek, mosolyogva emerre,~
7423 10| azután a vágyak~eleven kötelével,~hogy mélyetekben keressem
7424 3| a felleg is és sziszeg a kötélzet,~ordítoznak: csodát,~csodát,
7425 7| szálltam én, ~mint egykor anyám köténye alá,~és úgy tekintek félve-bízva
7426 3| furcsa párka,~ engem kötényed titka vár.~Nem kérdezem,
7427 10| selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már az ajtóban azonnal
7428 1| kinál nevetve halkkal,~a kötényén - ó, mi furcsa! -~lóg a
7429 14| napfényből az éj felé kiáltva,~kötényes munkások, harcolni bátor, ~
7430 2| Bukfencező csel, kínai kötés~és távoli és titkos és gonosz.~
7431 9| összeforradtunk, keserű kötéssel,~egyet akarva. ~Jaj, ki
7432 4| feszül,~szaladó lábamat köti hurok,~tele vagyok a fájdalom
7433 13| csendesen susogva: akarom.~Miért kötődsz te makrancos valóm?~Miért
7434 4| Rózsaszüret~Királylánynak kötök ma csokrot,~piros, fehér
7435 4| vezeklő-övül~magam köré kötöm keserü tested.~Te légy nekem
7436 2| járkáltak a cselédek. ~Nénik kötöttek, és a tiszta csöndbe~egy-egy
7437 2| Azon a reggel~kendővel kötötték fel gyönge állát.~Azon a
7438 9| aratása hevert. Rendekbe kötötten a kévék,~búzakeresztek,
7439 1| véresre horzsolt szívemet kötözd be,~ontsd rám a holtak áldott
7440 1| Ó, hogyha rátok lelkemet kötözném,~s száguldanék rohanva véletek,~
7441 10| vagyok mellettetek. ~Hozzátok kötözött engem a végzet,~örökkévalóan,~
7442 12| Jobb karját a bal combjához kötözték,~úgy hogy belégörnyedt,
7443 1| mint a pók a hálón~százszor kötözve és bogozva azt. ~Itt meglep
7444 1| büszke város,~imádom a porod, köved,~a partot a nagy, zöld Dunával,~
7445 9| lanyha garádics~vén düledék kövein. Az idő rohanása is állott.~
7446 7| aranyalmát,~követ adsz, köveket, ~és mindig érzem láncaid
7447 13| Régi oltárok süllyedő kövén át~új szerelmeknek diadalma
7448 12| pusztát nyári délben,~mikor kövéren sárgállik nyugalma,~és sárga
7449 1| életet,~hol a szegény fáknak köves ugar jut,~s mind kétségb'
7450 7| magas toronyba, léptem követed,~és szenvedést adsz, terhes
7451 3| ő most szeret és ő most követel:~Diadal~Csóktól, aranytól
7452 14| babba kóstolt. ~* ~A munkát követeld meg~Ellustul.~Ellustul. ~
7453 10| s a sötétben kiabáltam~követelőzve, hogy a többiek rám figyeljenek,~
7454 13| szemmel jön a Viráglovag,~követve a rét rózsaillatától. ~1911 ~ ~
7455 12| munkát,~helyén maradni a köz érdekében,~hiába intik,
7456 9| ős-régi rúnát,~ó ismeretlen közbaka e kóbor villamosban,~és
7457 12| emberrel. Ez az elve.~És közbe készül a leszámolásra.~Mikor
7458 9| elhagyott vasárnap,~kis görbe közein a téli sárnak~vezeklőn járok
7459 12| színház.~S én leültem itt közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~
7460 12| hangos~filmek beszéde, mely közelbe-távol~egyforma és így senkihez
7461 10| szenvedés,~a láz,~s nem közeledhetem, bárhogy akarnám,~hisz zárt
7462 12| fény legyen a részvét,~úgy közeledj a szenvedők felé, ~s ne
7463 10| roppant magasból és úgy közeledve,~mint a repülő, ki~már hull
7464 12| Három szatíra~Közéleti kitűnőség ~Évente elmegy
7465 1| s messze sötétbe közelg az erdő. ~Jön, mint haragvó,
7466 1| Közelgő vihar~Egy kép alá ~Már háborog
7467 1| hajlott, dacos fejed,~bűvös közelléted már most is érzem:~te jössz
7468 2| lázba hánykolódtam. ~Néztem közelről meghatottan,~ez az ajtó,
7469 2| Csitt-csitt, elég,~mostan belép,~közénk ül szótalan. ~A férfi szól: ~
7470 9| falombok.~Omladozó téglák közepébe a deszkakerítés~fülletegen-terhes
7471 9| Annyi idő múltán, új gond közepette siratlak.~Jaj, mi az ember. - - - - -~ ~
7472 9| ember-arcok görcsbe ránganak.~Középkorban, fényén egy régi délnek,~
7473 13| 1 ~ Zsoltár ~Zord középkornak vajudásos éje~szállt szívemre
7474 1| kártyapárti.~Mindenütt jómód, középszer,~víg pazarlás józan ésszel.~
7475 12| úgy, ahogy illet ez,~mert köznapi voltál te mindég,~mint a
7476 13| Nénike nevenapjára ~A szürke köznapok rendje után~mily ünnep ez
7477 14| Nem tudva, hozzájuk van-e közöm,~fényes világok fényét tükrözöm. ~
7478 8| bús hazádban,~zsákutcán és közön, idegen és hazátlan~kisértetet. ~
7479 12| Lassan barátja lettem a közönynek.~De a szobám már ismer,
7480 13| tanulom. ~Arcomra húzva közönyöm,~az életet~s e leckét is
7481 4| álomszózatuk,~mert immár köztem és közöttetek,~aludni tért, kibékült gyermekek,~
7482 13| Cigaretta ~Ha rosszul kapcsol a központ,~vagy meghal valakid, rágyujtsz.~
7483 14| közöttünk,~ Nem érzi közsorsunk.~Szavunk a zűrbe vész,~
7484 1| fázva~bámultam a nagyok köztársaságát,~kiknek ma már nem lüktet
7485 4| álomszózatuk,~mert immár köztem és közöttetek,~aludni tért,
7486 14| akkord ~Kérem ne sírjon: köztulajdon~a lángolás, a szerelem,~
7487 14| néhányan álmosan vitáznak,~pár közülünk ujságot olvas.~A régi véres
7488 12| történeti~szükségességből." Közveszélyes őrült.~Nem önveszélyes.
7489 14| költeményfüzér megírására a közvetlen impulzust az oly korán elhunyt~
7490 13| itt lomb és van itt fa, kőfa százfelé hasítva,~megnyesett
7491 1| erők zugását. ~És ing a kőfal; hősi birokra kel~a satnya
7492 7| óriási lesz pici kezünk. ~A koffein komoly, nyugodt barátunk,~
7493 1| hóviharban összerendül~az ősi kőház széles ablaka.~Az a szobor
7494 3| Ez itt az élet, hámor és kohó -~ világ költői,
7495 9| elhagyott vasárnap-éjszakán~izzó kohóként ég a klinika.~Zúgnak sötéten
7496 2| tompa csend.~Az ablakokban kókadó virág,~az üvegen szivárvány-karikák. ~
7497 14| pardonner ~Csodálkozol a kokainistán,~s nem érted?~Gondolkozzál
7498 14| költemény,~a szívetek az kőkemény. ~De Gustibus non est disputandum... ~
7499 7| veszélyesebb, iszonyu torlasz,~mely kőkeményen az utunkban áll,~s keményebb
7500 1| lángvihartól az ég alja véres. ~A kőkockákon gyorsan elrohannak,~de még
7501 12| csorrant a darált jegekre~a kókuszdió nedűje.~Folyt az élet, mint
7502 12| rokkant, aki cigarettát~koldul a hídon, úgy esdünk hitet
7503 13| Sápadt kezébe bíbor rózsaág.~Koldulni nem mer tőled, ám te érted,~
7504 13| Kolduló énekek~A dalaim úgy mennek
7505 1| míg az erény nyavalyogva koldult. ~Előtted állt a pálya szabad
7506 13| vigasznak,~és hadd legyek ily koldus-árva~s ily szörnyű gazdag! ~1906 ~ ~
7507 4| és dal se, senki,~valami koldus-bús sarokba, messze~fénylő fejét
7508 14| abba régi, ősi rongyát,~koldus-nyomorát rejtse el. ~A szenvedők
7509 8| tusának,~s mindent a földgömb koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~
7510 6| utcasárnak tiszta krém,~a kolduscondrán drága prém,~az égből bőkezűn
7511 14| sírtam ott, mint a gyerek. ~Kolduskirályként így bolyongtam~e napsugáros
7512 9| szabad tán,~csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán,~s megnézni,
7513 12| szerelme nem is fogy soha.~A koldusoknak, kik feléje nyújtják~sovány
7514 9| toll.~Aztán ne haragudj a koldusokra,~kik bámulják, szegények,
7515 13| kértek, dús halandók,~a koldusoktól, s százszor inkább~nézitek
7516 14| bolyongni,~elnyúl a langyos kőlépcsők alatt. ~Az ablakot kinyitják,
7517 13| nagy ősi szikla és cirádás kőlevél,~melyben a zúgó őserdő megszelídült
7518 13| és szelidebb,~mint földi kollégája, s csendesebb is.~Lám, ottan
7519 1| ahol magasba szökkent a kolostor,~s hideg falak közt nyílt
7520 1| mélységes mély nyugalma~az új Kolumbusnak kihűlt fejére...~ ~
7521 9| vizek sivatagján,~törpe Kolumbusz? Ezt példázza komor jelenésed?~
7522 12| Tárgyalj bolond szeszéllyel,~komázz halál-veszéllyel,~s kacagd
7523 2| Ez más, mint otthon. Bús komédia,~lélekzet-visszafojtva,
7524 1| mindennapos,~a szürke életnek komédiája -~tekintsetek kacagva, sírva
7525 1| A komédiás dala~Mulassatok, a hinta
7526 13| mi mások...~Kezdjétek el, komédiások. ~1909 ~ ~
7527 9| igazzal~rémülve-rémít és komédiáz?~Éjente nézem ágyam páholyából~
7528 1| mind mulatnak,~ csak a komédjás nem mulat.~ ~
|