1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
7529 4| bolondja~ s a holt komikus árnya mosolyog. ~Sírnak,
7530 12| Olykor~állok közöttük én, komoly-bús~és tiszta szívü, régi koldus,~
7531 9| viselős a bútól,~régi álmoktól komoly-ízü, furcsa,~mint a bor és tej. ~
7532 10| mértek,~kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,~s hócipőben
7533 7| mérgesen,~veszett, dühös komondorok. ~Egy-egy halott fölé hajol.~
7534 14| s bárkák úsznak fölöttem komoran,~rettentő bárkák és sirok,
7535 8| és ami jön, az oly hűs és komorló,~mint a koporsó. ~Az arcodon
7536 2| tőle idegen,~ki férfi-fővel komorlok a létbe,~dúlt csillagokba
7537 14| nehéz.~A homlokokra ráleng a komorság,~a rózsakedv ásító görcsbe
7538 9| álmaimon fájdalma, mely úgy komorult rám,~mint az az égbetörő,
7539 12| harminc szerelme s több "komplexuma".~Mindig halálosan fáradt.
7540 2| fenyvesek árnyékán.~A pici kőműves mily csatakos,~milyen fakó
7541 14| sárban,~és lökdösődtek zsíros konc miatt,~nem látva, hogy amott
7542 12| Nem kell hatalmasoknak úri konca,~s a millióktól olcsó-ócska
7543 13| kávéház ezüst virágival,~a koncertekkel, forró premiérrel~hiába,
7544 2| hogyha hallom,~hogy áhitatra kondít a harang,~elálmodozom a
7545 13| kesztyűben, sötétlőn~a diszkrét Konferanszié jön~lefogva üveges szemünk. ~
7546 12| barátja ő.~Ha hallja, hogy egy konferencián~az Emberiség tyúkszemére
7547 12| lángoló Tejutnak,~arany konfetti-záporába sok száz~batár között, patkójuk
7548 14| Ti szörnyü bárkák, késett konflisok,~ti kocsilámpák, bús hajótüzek,~
7549 12| zűrzavarában,~s míg mások az éjbe kongatva temetnek,~harsány dithyrambbal
7550 14| szívem, e vészharang, zúg kongva-bongva~- Tüzet, tüzet! ~Főmhöz
7551 14| terólad szent emléket ápol,~Konstantinápoly. ~15 ~Mint egy titán, ki
7552 14| szivem tehozzád,~de engedd konstatálni lelkem,~hogy az ily változás
7553 14| objektíven nézve,~naplómba róva konstatálom,~hogy plátóin ma is szeretlek,~
7554 12| nekem e régi kép.~Arany-ősz konttyal bólognak köröttem~a bóbitás,
7555 13| Kis konty kacérkodott a feje búbján,~
7556 13| életéről,~kis barna arca, búbos kontya, púpja~a megszokottság bánatát
7557 13| vagy hűvös félszer alján~a konyhalétől még mindíg csöpögve~előkerült
7558 9| szegény lakásban,~látlak a konyhán, szomorú sziveddel~ülni
7559 10| magát, amint egy este~fényes konyhánkban állt a gáz-sütőnél,~karonülő
7560 12| földön,~melyen csupán por és kopás van,~úgy járnak itt e vén
7561 2| falkép,~az abroszon boros, kopasz fejük. ~Pontos öregurak,
7562 10| vagy szerencsevadászok.~Kopaszodó, büszke apostol-homlokára
7563 13| forgott az ürbe fel-le. ~Kopernikus volt, aki kieszelte,~s nem
7564 12| a rúzsa,~fested magad, s kopik az arcod~gyógytári rúzs-a. ~
7565 10| megsimítom~homlokomat s a koplalástól~kis arcomat,~halavány emléke
7566 4| látlak, a szemem lehúnyom,~koplalok és verdesem a mellem~a tövises
7567 10| beszéljük,~mint ütőereink gyors kopogása, s ha látjuk,~olvasva szemünkkel,
7568 4| kérdezem, hogy hova utazom.~Kopogj, vasút. A végzetem dalát
7569 4| s lázult erem csak azt kopogja: Én. ~Szegény szobám ijesztően
7570 9| szerényen. ~Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel,~összeszúrt ujjal,
7571 10| irodában négyszáz gépírólány~kopogott halványan.~Hallottam a nagyszerű
7572 14| Ó alkonyat! ~Halkan kopogsz az ablakon~S kérded, miért
7573 9| Mély sebbel öreg koponyáján,~régi vörössipkás, a regényes
7574 2| egyszer a fegyverével~ennen koponyáját loccsantja széjjel,~vagy
7575 9| baráti arcok ma mind vigyorgó koponyák.~Süket, kopár földnek kiáltok,
7576 7| züllött csillagász,~látnám, koponyákon hogy világol,~innék szörnyü
7577 7| nehéz, ~hogy lehull érett koponyám~a gyászod lila vánkosán, ~
7578 10| öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. ~Nem egy, hanem mindegyik.~
7579 8| Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc ragyog~jégszín haján, bús
7580 13| Apám a koporsóban~Apám, teremtőm, istenem,~
7581 4| Az időnek~aranyos, halk koporsója. ~Szőke szekrény, büszke
7582 14| föld, mely érett gyásszal~koporsómra hull.~ ~
7583 7| koszorúkkal fekszel mély koporsón~a kásás elmúlás ágyában,
7584 2| árván -~mint holt leányé, a koporsópárnán. ~És néz. Szelíden, békült,
7585 10| éber bölcsős és koporsós asszonyokat sovány~combjaikkal,
7586 3| mutass nekem most bölcsőt és koporsót,~ bűvös ujjakkal
7587 14| hálj te vélem angyalom. ~Koprománia ~Nem kell énnékem jó dolog,~
7588 9| belőlem és körültem.~E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak,~
7589 9| után bolyong unottan és korán-bús~arcára könny esik, mert
7590 14| Reviczky tragikus sorsa adta. Korántsem akartam azonban ezen apró~
7591 4| ódon hegedű.~Lefesteném őt korareggel, este,~az ágyba, hogy fehéren
7592 13| Koratavaszi délután~Délután négykor
7593 9| kulcsolom a két kezem,~és koravénen rád emlékezem. ~Vagyok szegény,
7594 13| A kereveten ül, kezébe korbács,~csípője lágy, szelíd bokája
7595 8| vert a szájam,~ szivem korbácsa és nyila.~Néha úgy keltem
7596 7| és bús háború. ~E sekély korban bús-tragikus arccal~vallom,
7597 2| mint a szörnyek~egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.~Trágár tivornya,
7598 4| egy csöndes áment.~Vöröslő korcsmaablak alján~mentem tovább havat
7599 9| fulladozva, mint iszákos~korcsmába tér, játékosboltba mentem,~
7600 4| még,~és szenny tapadt a korcsmafalhoz,~meggyűrve csüngött le az
7601 2| szemekkel~hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.~Reánk süt a lámpácska mosolya.~
7602 4| parkett alattam~s én nyomba korcsolyára kaptam.~Tovább! Tovább!
7603 4| rohamban~a könnyű, táncos korcsolyát. ~Jégkertek nyílottak előttem~
7604 3| Előidézők,~ és korcsolyázunk kócos fellegen.~És minden
7605 14| ha vitte volna Thepszis~kordélya, hát megmentik ezt is,~s
7606 1| valami~A nagy bérházba, hol kőrengeteg~sorvasztja el az izmos életet,~
7607 13| A városban~Itt e nagy kőrengetegben élek csendbe, elfeledten,~
7608 9| míg életemnek asszú fája korhad,~minden nap egy sort, lassan
7609 4| tája,~ti telt gyümölcsök korhadt rúdakon,~s ó könny, te élet
7610 9| pezsgő, keserű könny,~s kórházba halt meg csúnyán, csúnya
7611 13| Kórházból~ 1 ~Nyolc óra
7612 8| éjjeli pincérek,~ődöngő korhelyek, kik hazatérnek,~a percenő
7613 12| a vízmezőt.~Az utasok a korlátokra dőlve~dicsérgetik az elmés
7614 1| érezte, hogy övé a föld, a kormány~s már híre ment; hogy eltűnt
7615 10| izgalmas pillanatokban a kormánykerékkel zabolázza a veszélyt,~és
7616 8| homlokom. ~Mit sírjak én?~E vad kornak mit sírjak én?~Mit jajgassak,
7617 12| hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~Nő és dagad,~
7618 4| roskadt asztalok alatt.~Mind kornyikált, ivott, dülöngött,~elmélkedett
7619 9| növőnek,~ki fölkanyarodsz új koroknak ormán,~aranyt tenéked s
7620 1| izzó csodás nap,~s szikrás korommal bukjatok alám. ~Míg vázatok
7621 13| félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés, halk nyávogás
7622 13| amely selyem,~s királyi, koronás fejem!!! ~1925 ~ ~
7623 13| át~bús főtökön az arany koronát. ~Koldús, kirugdalt, rongyos,
7624 9| mely önnön-magát bátran koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem
7625 2| őt. Körötte száz csoda,~korongok, mérgek, kémszerek pora.~
7626 2| zugását,~csak néztem a vékony korongot,~mely egy fa tetején borongott,~
7627 13| dalomban. ~A jourokon nem egy koros szűz~érzelmesen szólott
7628 1| vadul hörög,~s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,~s
7629 13| A tál lyukas és kong a korsó,~s üres a bölcső és koporsó.~
7630 1| rakott fa,~a jó barát boros korsóihoz von. ~És zsong az ének áhitatba
7631 2| part körül, és megmeri a korsót,~s a tóból télre gyógyulást
7632 13| Gyógyulás~A kórteremből a sápadt kicsinykét,~a gyógyuló,
7633 10| szájam, gyorsan-ivó torkom~kortyait, a kezem, mozgó kezem árnyát~
7634 13| fanyar élcre torzul,~olykor kortyintunk még a borbul.~Sebez a rózsakoszorú. ~
7635 9| vesztem el. ~Kupámba még pár kortynyi bor,~a vállamon a férfikor. ~
7636 12| dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet. ~14. Harmadosztály ~
7637 10| Halkan említem hancúzó korunkat.~Hogy meg ne halljad.~Így
7638 14| a~szikláidon, sasfészek: Korzika. ~5 ~Győr,~Kelet s nyugat
7639 12| Egyszer~volt boldog. A korzón utánament~szelíden egy angyali
7640 9| arca,~szegény apám sötét Kossuth-szakálla. ~Eszembe jut, hogy ültem
7641 9| felett sétál a hold,~s a Kossuth-utcán porzó, ~zöld ködbe jár az
7642 14| ablakostót,~aki mindig babba kóstolt. ~* ~A munkát követeld meg~
7643 12| Otthon~Régen~kószáltam én a földön-égen,~köd volt
7644 8| forrók.~Iker nevetek fontam koszorúba -~két drága honvéd - az
7645 2| fájdalmaimra~és életemre komoly koszorúd. ~A nő szól: ~Ne sírj, ne
7646 12| fölrakja fejedre fényes koszorúdat.~ ~
7647 13| buvik,~s lábadhoz ejti bús koszoruit. ~Csak őt nem látni. A szeme
7648 2| itt.~Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,~s üres lesz a sok ócska
7649 12| hull könnye a fényben~és koszorúja~izzó szomorúság. ~Messze
7650 7| húgaid, repedt tükörrel~és koszorúkkal fekszel mély koporsón~a
7651 4| tétovázva~fonod fehér halotti koszorúm.~Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt,~
7652 2| Gyümölcsös ősz, te vérző, koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~
7653 8| itten,~hová megyünk mi, élet koszorúsa,~mélyszavu múzsa?~ ~
7654 2| szekrényeket nyit,~siratja bús, koszorútlan fejét,~és hogyha körülömli
7655 8| hogy mit esznek. ~Bujakór koszorúzza~a homlokuk pirossal,~és
7656 13| megszorult diák szerelmi kosztját~képezte néha hónap végivel,~
7657 8| Aztán tíz évig élt így. Kosztolányi~Ágoston itta könnyeit hiába,~
7658 9| hogy mit izennek énnekem~a Kosztolányi-csontok? ~Ők a gyökér a mélybe lenn,~
7659 13| sirodból~fojtott sirásod. ~Pár kóta volt csak, egynehány szó,~
7660 4| ér e kéz, mely álmatlan kotor,~e törzs, amely magába rogy
7661 13| s sziszegve, káromkodva kotorásszák~szakadt zsebükből a bús
7662 9| kilincseken és szigorú kapukon kotorásztam,~rozsda-evett záron a kezem
7663 8| hüvelyezve, zavartan,~kezem kotorászva keresgél,~hogy jaj, valaha
7664 14| téged néztelek. ~A többiek kotortak lenn a sárban,~és lökdösődtek
7665 14| álom-alkonyat.~Ijedten kotródik a durva élet,~s csend, végtelenség,
7666 13| hatost,~és nyelvkiöltve kotródott tovább~hunyász alázattal,
7667 1| méltóságos, sötét tömegben,~kőtrónusán az agg Arany.~Körötte sok
7668 7| öreg" élt, Virág Benedek.~Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,~
7669 7| rozzant, poros a levele,~húsz krajcár... Ennyit érek-e?~ ~
7670 7| Mert táncosnő volt és Krakkóba táncolt,~s fehér nyakán
7671 3| homlokunk,~sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.~Mint a fegyencek
7672 1| fakó, sötét, mint a kialvó~kráter tüzes, lángfüstös ajka. ~
7673 12| megónom.~Uralkodom tűzhányó kráterén is,~még áll a trónom.~És
7674 6| kristály-levegőn.~Az utcasárnak tiszta krém,~a kolduscondrán drága prém,~
7675 14| zergekabát~és evett egy krémes kergezabát ~* ~Bármennyi
7676 14| rémeset,~rendeltem málnás krémeset,~és rámesett. ~* ~Zöldtó ~
7677 2| enyém,~arany-rétes, habos krémeslepény.~És menjetek tovább, kis
7678 2| a fekete táblácska és a kréta,~a szivacs hideg, vizes
7679 9| háromszögek~bűvészetét,~krétás-fehér~váz-arcokat,~s ágyban ledér,~
7680 1| árnyak~ s reggelre arcod krétaszinü, sápadt,~örvénybe ránt le
7681 2| kisleánynak, akit szeretek.~Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,~s
7682 14| aludni térsz, s elzár a kripta-gát,~az éjszakába dúlt árnyak
7683 1| palástodat fölém,~fülembe kriptád hallgatása csöng,~s mélységeidből
7684 13| e kulcs a babona.~Most kriptakulcsa életemnek,~ mit nem
7685 13| Fölöttem téli szél visit,~kriptánk felé~előrelépek egy kicsit. ~
7686 12| reggeljét hozd te vissza. ~Kristály~gyémánt-havat, melytől gyöngyös
7687 6| csengettyüz lebegőn~az éles kristály-levegőn.~Az utcasárnak tiszta krém,~
7688 12| Trälleborg között ~Bámuljuk a kristályos éjszakát,~tüdőnkre szívjuk
7689 6| senki se -~a yankeek új kriszkindlije. ~Egy könny... egy élet...
7690 10| Harminchárom éves. Mint Krisztus~abban az időben, mikor keresztre
7691 12| szende lélek.~Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos~gubancba lóg. Véres,
7692 14| jut az Egyház,~s haladok Krisztus-tájakon.~ ~
7693 9| alázat,~de csak te tettél krisztusi lovaggá,~ki köntösét is
7694 9| éltek, azok porba rogytak,~a krisztusi-szelídek nem beszéltek.~Akik ma sírtak,
7695 13| ülnek szegény, feltámadt Krisztusok.~És gyenge hangjuk álmosan
7696 10| könyvben.~Hiába beszéltek, kritika, irodalom.~Ő az idealizmus.
7697 4| éves agglegények. ~Hervadt krizantém gomblyukunkba.~Kisírt szemünkben
7698 12| vicsorgat fenekedve,~mint krokodil lapul a díván,~párduc a
7699 12| együtt, együtt~veletek. ~Kuckóba, sáncba, rongyba, harcos~
7700 13| vén világra,~mindenki félt kuckószögletbe rég.~Siessetek nagy melletek
7701 12| cifra foltot,~a lelke szűk, kucorgó és sivár,~rablót neszel,
7702 2| lég, mint a tenger.~Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,~piros orcával,
7703 2| Különösek, tarkák és rikitók,~kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,~
7704 4| lázadást kavar,~lázadni küldesz most, hogy verekedjem~világ
7705 7| háború zajába~egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,~
7706 13| poklok kapuin. ~A lelkem küldöm csatasorba ma...~Vegyétek:
7707 13| ketyegő panaszát az éjbe küldvén. ~Egy régi mese folytatása
7708 4| lusta bérkocsiknak árnyai, a küllők.~Hullámlott az élet lassan
7709 9| Zordércü tömb.~Több és különb.~ ~
7710 14| szól: Jessus! Ach Gott!~Különben patrióta ő. ~Kiadja az egyik
7711 10| ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly~indult meg, habozva,~
7712 13| Hazafiság~Ma szikratűz csak egy különc szivébe,~holnapra már nagy
7713 2| markukba sok-sok pénz forog.~Különösek, tarkák és rikitók,~kucsmásak,
7714 14| trombitákkal zengj a szerelemnek,~a különösnek, mely csak az enyém. ~Többet
7715 9| bús pesti népet,~mely a Külső-Józsefvárosba tépett~ruhákba jár vasárnap
7716 6| is - allonge-parókás.~A kültelek most egy nagy asztal~terítve
7717 4| kávéházba térek,~valahol a külváros zugába,~hol szerényen ténfereg
7718 12| vitetni. ~3. Mézes kenyér ~Külvárosi kapuban kisgyerek~száraz
7719 8| lihegve lesem, merre érkezik.~Külvárosokba bújok fázva-félve,~és belenézek
7720 9| fogcsikorgatáson, könnyön által. ~Külvárosokban jártunk, bús ebek közt,~
7721 5| magyar koldus~Én láttam Őt... Künn-künn a parton,~amint leszállt
7722 4| mint az élet cifra tánca künt,~ s a lelked bánatában~
7723 1| dagasztja tűz-haragja,~s amíg a kürthang a tájat bejárja,~miként
7724 2| fortissimója. Solo.~Vérmes bíbor kürthangok kacaja.~Csupa fonák zaj
7725 14| piros vérben ázó. ~Hallám a kürtöknek~kiváló fúvását,~a mének
7726 12| szivetekbe,~s ti távoli népek~kürtösei, költők,~pereljetek értünk
7727 1| a Csele,~a fergetegben a kürtszó zokogva búg. ~Vizen van
7728 1| Egyszerre indulást rikolt a kürttorok,~nyüzsgő sietség zúg, mozdulnak
7729 1| Ünnepnapon~Az emberár künn küszködik, tolong,~s a ronda pénzért
7730 1| éjeken égett előttem,~hogy küszködtem a csillagokra én. ~Most
7731 9| tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,~fajtám őrzője, bölcs, magyar
7732 4| nálad.~Ha ráborulok régi küszöbünkre,~s megcsókolom az áldott,
7733 1| meghasadt. ~Magába volt a véres küzdelembe~és nem vegyült a vígadók
7734 1| küzdve mentem,~elől a büszke küzdelemben.~De most állok s nem moccanok
7735 14| harc, s veszély között.~Küzdj, s vessz el úgy, mint a
7736 14| meddő volt s kopár,~ki sose küzdött és sosem bukott el,~kié
7737 14| s kitárom a karom. ~2 ~Küzdtem sokáig ellened,~te gyászruhás,
7738 14| van. Köd és szél.~ És küzködöm a fergeteggel. ~Most itt
7739 14| firtatám, ki ír most,~s küzködtem a reménnyel, a buval.~Ajkamra
7740 4| boszorkányégetők gyanánt~kuksolnak a vén gesztenyesütők.~Ó
7741 9| szokottan,~majdnem barátin kuksolt a szobában,~sötét talárjában,
7742 2| Sötét bokrok között egy kert kukucskált,~emlékezem.~A félhomályban
7743 13| tenger szívem panasza. ~E kulccsal zártam be aranyos üdvöm,~
7744 1| furcsa! -~lóg a pince, kamra kulcsa.~Szétnéz s a konyhába illan -~
7745 13| A kulcs~Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,~
7746 10| füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon,~meglestem, mit csinálnak
7747 2| hátra-hajlasz.~Én láttalak a kulcslyukon keresztül,~hogy átölelt
7748 13| könyörület. ~Meddő, bús asszonyok kulcsolják így a kezüket. ~1909 ~ ~
7749 9| a vágy, a vágy. ~Fejemre kulcsolom a két kezem,~és koravénen
7750 12| Nézd, itt a portám, itt a kulcsom,~itt asztalom és itt az
7751 3| kérem az igét, a szót, a kulcsot,~ lábadra ejtve
7752 14| mert itt a Végtelenség a kulissza!~ ~
7753 13| Dobot! Zenét! Maszkot! Kulisszát!~Legyünk többek, legyünk
7754 7| Őszi síp~Ősz~kullog a hegyben, a ravaszdi~csősz. ~
7755 14| Ledőlök a kanapéra.~Rágondolok Kunapéra. ~* ~Vágyaim elálmosodnak,~
7756 7| vastag, mint egy eszkimó. ~Kunyhóban faggyúgyertya ég.~A szalma
7757 1| feldőlt az asztalon a tölt kupa,~vakogva hátrált a barom
7758 1| gyanakvó, ám azért szives.~Kupáiból csorog mindennemű~vagyont
7759 1| a tavasz-éjszakán,~poros kupákba méz-izü bor kereng,~
7760 10| sovány~combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen,~táncolni,
7761 9| elmondom, mint vesztem el. ~Kupámba még pár kortynyi bor,~a
7762 14| gyönyörre,~forgattam a habos kupát.~Majd néztem árván, elgyötörve,~
7763 1| út. ~Egy harmadosztályú kupéba szállunk,~az éjszakán kénlánggal
7764 1| száll oda,~eltűnik egy sötét kupéban~az országútak vándora. ~
7765 13| üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta útrakész bőröndjét. ~
7766 1| mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü hófuvás
7767 9| s én, valamint hajdan, kuporogva leültem eléje.~Nyomba reám
7768 1| sötét hajuk. ~S amíg a kurjantások árja zúg,~a padlatot söpörve
7769 4| vágtattam a farsangi ködben~kurjantgató, homályos éjen~fekete álarc -~
7770 9| Recsegett-ropogott az alattság.~Kurjantgatva vigadt a habok keserű karavánja,~
7771 13| sápadt falon. ~Mi meg részeg kurjantozással~a padlaton hanyatt esünk. -~
7772 10| olvasol, amikor beszélek,~kurtán felelsz.~Barátaiddal vagy.
7773 14| kisfiú a völgybe karikáz. ~A kurtizán oly hallgatag szegény,~
7774 1| Fut a levert, rongyos kuruc brigád,~ a vértelen
7775 4| titok:~ott voltak a fán kusza rendben~az elkopott arany
7776 13| Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.~Öblös mellemből boldogan -
7777 7| szám. ~A mély utak alján~kúszom, sunyi-halvány~rabló.~ ~
7778 9| nehezítve.~Most sebesen kúsztam, föl, a téglahalom tetejére,~
7779 9| eget ne vívj, mély kútakat ne áss.~Sötéten nyújtom
7780 2| kacagás közt betöri az orrunk.~Kutakba látjuk, mély vizek felett,~
7781 14| honnan jövök, s hová mék, ne kutasd,~simíts, ölelj sugárzó hókezeddel,~
7782 12| fut az idő, lelkembe ne kutass,~lásd én gyerek szeretnék
7783 9| botolva~megkerülém a huzós kútat, mely az ócska szivattyún~
7784 10| rejtélyesen idejutottam,~s kutatom fürkészve azt a gyermeket,~
7785 12| Az én koromban:~lélekbe kutattak a lélekelemzők. ~Az én koromban:~
7786 1| körültekintesz vágyakozva,~ kutatva, vajjon merre ő? ~Nem jő.
7787 9| mintha mélybe volna,~egy kútba, s onnan nézne föl reánk.~
7788 13| szeméttel, a piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel összenőve,~
7789 2| ebédről,~gondolkozom, milyen a kutya-álom?~Milyen lehet az élete,
7790 2| testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.~Száját
7791 2| és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.~Száját feszítem és mégsem
7792 10| gyönyörködve bennem, mint egy kutyában.~ ~
7793 8| a dombok alján,~előtte a kutyája s bot a karján.~ ~
7794 9| minden kicsikét,~aranyhalat, kutyát, csibét,~mi gyönge és szegényke. ~
7795 2| testvér.~És nógatom: szólj a kutyavilágról,~hol testvérkéd, apuskád
7796 9| fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz. ~Most jöjj ide.~ Leckét
7797 13| én két melled, két táncos lábad áldom,~és áldom a két álmodó
7798 3| szót, a kulcsot,~ lábadra ejtve ráncos homlokom.~Lassú
7799 14| IKTELENÜL:~Eléd esek,~mert lábaid oly édesek. ~IKESEN:~Eléd
7800 1| viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~mert tudtam, a te szíved
7801 13| elhagyott?)~Most itt ülök a lábaidnál,~ s már úgy érzem, nem
7802 13| füleim~és lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~Odaadom
7803 9| Esőköpeny lóg fáradt vállamon,~a lábaimnál targally és göröngy. ~A
7804 4| szájamba pecek feszül,~szaladó lábamat köti hurok,~tele vagyok
7805 9| megbolygatott tükör,~az asztal egyik lábát emelinti,~s az öblös és
7806 1| sarút. ~A rét szőnyegje lábától virágos,~még illatot ont
7807 1| örvén~ hízott, fehér lábával rátapos. ~Dicső erő, űznek,
7808 1| meg se moccanok.~S a szél lábbújjhegyen jő nézni erre,~hogy élek-e -
7809 12| én semmiféle rúttal,~se a labdákért ordító tömeggel,~se számarányokkal,
7810 14| poros-boros Szabadkát.~Mióta labdám elgurult itt,~nem ér az
7811 10| is úgy érzek, karikával,~labdával, zöldbojtos szalmakalapban.~
7812 13| szamócát, kaviárt,~üveg mögül labdázok, csengetyűzök,~irodalmat
7813 4| csókolta és nevetve hítt.~Labdázott véle, földre dobta -~ó szív,
7814 9| küszöbön, a szobák zavaró labirintján,~és a sosem-szakadó út mentén
7815 13| holdsugárban... a holdsugárban~a lábnyomát megcsókolám.~S izzó fejem
7816 1| miből a bucsun ittam,~még lábnyomom ott van az utcaporon,~még
7817 4| álarcot kötöttem~és lenge lábon, észrevétlen~vágtattam a
7818 1| a nap árva számüzöttje. ~Lábújjhegyen várom, s keblére dőlve~átfogjuk
7819 2| Általkarolom csöndesen a lábuk,~az életed szelíden elmesélem,~
7820 8| Az arcuk tompa és suta,~a lábukon egy cédula,~szakállasak
7821 9| nyugtalan szemekkel,~mig lábunknál hevert a csönd, a béke. ~
7822 14| e még mókust búgva a kis Lacika? ~1904 ~ ~
7823 14| Lajosra ~Megöli a siker Lacit~(Azontúl is hyperacid.) ~* ~
7824 2| ruháim is eltemették~egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,~s
7825 9| és csomagolom csöndesen a ládám.~De te maradj itt és beszélj
7826 3| óceánján~ rozzant ladikkal tétova hajós.~ ~
7827 14| Mondd csak, olvastad-e Lagerlöf Zelmát?~- Olvastam a selymát! ~* ~
7828 1| csúszók-mászók, hizelgők,~lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.~Lustán
7829 14| jólnevelt úrinő. Mária~egy lágytojást se főz meg. Mária~sok altatószert
7830 13| érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~1907 ~ ~
7831 14| Bölcs észrevétel Hatvany Lajosra ~Megöli a siker Lacit~(Azontúl
7832 9| van, ami volt - csak győzd lajstromra venni -~tizennégyből a könny,
7833 12| nekem, hol az a boldogabb lak?~ ~
7834 12| így reá meredhetsz,~minden lakás olyan, akár a ketrec.~Egy
7835 13| hűséges kalap. ~Később édes lakást vett benne~egy önző és mogorva
7836 7| csatangolni, mint egykoron. ~Lakástalan és egyedül~bolyongani, kivert
7837 3| hulljon le róla a kemény lakat.~Pörögjenek most gyorsan
7838 1| szótlan a vándor~elhagyva lakát remegőn, hidegen.~Nem ismeri
7839 2| csatakos,~milyen fakó a pöttön lakatos,~az ács fia, mint Jézus,
7840 8| szegény lelkét a semmi lakja. ~Az ablakon lesi, amint
7841 1| ki vágyva szállott szűzi lakod elé~s virágos udvartoknak
7842 13| aranyalma,~a vágyak áldott lakodalma,~pezsgők édesse, keserűje,~
7843 9| Kövér, bozontos hantjukon~lakodalmas enyészet,~holtukba halhatatlanok,~
7844 6| aranyban,~úgy állt, mint lakodalmi torta.~
7845 1| ködmönükbe furcsa, régi kártya.~Lakóhelyük szennyes, dohos vacok,~az
7846 14| parfümöknek~s a sárgarépa illata. ~Lakóját tiszteletbe tartja,~de rája
7847 12| bujócska,~ tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új és folyton-ócska~
7848 12| is zokogtam hosszú, véres~lakomán. ~Éreztem a semmit, a szégyen-~
7849 2| tudom,~a vén pohárba, esti lakomára.~Mind, mind nevettek, én
7850 13| borfoltos asztal áll,~ott lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti
7851 10| hol lámpavilág ég s vígan lakomáznak.~Várni, amíg kínálnak, letelepedni~
7852 9| mintha ottan~fölfordulás lakozna és iszony,~és kiáltanak: "
7853 2| vidám nénik és régi bácsik laktak,~és kérdezem titkát a hallgató,
7854 1| hogyha bekerül akárki,~kész a lakzi, kártyapárti.~Mindenütt
7855 12| Lelkembe~hallgatag~dalolom,~lallala,~dajkálom~a neved~lallázva,~
7856 2| dalol az ősz, én is dalolok,~lalláz az ősz lassú litániát.~Most
7857 12| lallala,~dajkálom~a neved~lallázva,~Ilona. ~Minthogyha~a fülem~
7858 13| Lamentoso~Od'adtam néked mind a könnyem.~ (
7859 14| nehéz pillát az álom,~a lámpabél lassan, sercegve ég. ~S
7860 2| Kezünkbe korcsolya.~Reánk süt a lámpácska mosolya.~És fő a kedves
7861 10| engem is~ennek az estnek lámpafénye hív komoly elmélkedésre,~
7862 1| haladtam~s ő nézte halvány lámpafénynél,~ mint tűntem el a hóviharban.~ ~
7863 10| ajtókon, a kertes~kávéház lámpái alatt, ifjúságom,~s még
7864 1| vas-házait halállovak vonatják,~lámpáiban lidérctűz ég busan. ~Előtte
7865 1| nótát imádkozom.~A kékülő ég lámpáit kioltja,~borfolt, hamu van
7866 12| a sírhoz, az értelem égő~lámpája kezében,~megvetve, mi barbár~
7867 7| ledér éji pillét,~mely cifra lámpákhoz lebeg. ~És hátrakötném a
7868 1| fehér csomókba hullik,~a lámpalángok mind kihúnynak. ~A mi tüzünk
7869 13| röpke, zúgó fénybogár~a lámpalángra szálldogál,~a suttogó lombok
7870 14| és Színésznő, ~hogy kissé lámpalázasan, remegve~tanul bele e roppant
7871 1| ciprusok. ~Én is kinézek, lámpámat kioltva,~már nem piros az
7872 4| ideértem. ~Zörömbölök fekete lámpán,~följajgatom a síri alvót,~
7873 1| becsukta ajtaját ő~ s a lámpánál, éjfél felé,~telt válla
7874 2| volt arcom, halavány.~A lámpatenger kék, beteg derűjét,~az őszi
7875 14| ablakomat,~s belémerengek a bús lámpatűzbe. ~Narancsszín est lesz,
7876 1| vágyvillámos éjjel~járok kihült lámpával, tört cseréppel. ~2 ~Te
7877 6| az út, a ház,~cukros a lámpavas, a gáz,~cukros a házak teteje,~
7878 12| játszik magában vérrel, lámpavassal,~parasztkaszákkal, rémekkel,
7879 1| LÁMPAVILÁGNÁL~ ~
7880 7| köveket, ~és mindig érzem láncaid hatalmát,~hogy élni nagyszerű
7881 2| körbe-körbe, egyre körbe,~láncán kis kezöknek.~Merre menjek,
7882 14| dísszel, gyászolunk siváran.~Láncával a hatalmas szeretetnek ~
7883 13| dallal húzzuk az igát. ~Bősz láncba fogva vágtatunk előre,~
7884 14| Láncvers~~~~~~Testvérek -: itt egy lánccá összeforrva,~amelynek minden
7885 1| felém hullámokat hajít. ~Láncom lecsüng, utamba kósza szél
7886 12| Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,~templomba, kórházakba,
7887 1| éjbe, félve hallják~ láncrakötött nagy erők zugását. ~És ing
7888 12| varázsa,~lenn nyög, botol a lánctól,~kesztyűje, mint a mázsa,~
7889 14| Láncvers~~~~~~Testvérek -: itt egy lánccá
7890 8| tovaballag,~ mint a középkori lándzsás vitézek.~ ~
7891 14| a reg',~borzongva a bús lángba bámul,~és álmosan sápasztja
7892 1| öröm. ~Riadva látta szörnyű lángban égni~a fráter a költő tüzes
7893 1| révet. ~De az őrültségnek lángcsarnokán át~célodhoz értél, s ott
7894 1| messze,~lelkét a poklok lángcsodái tépték. ~Majd rátekintett
7895 1| Agamemnon és Odisszeüsz~Hogy lángesőbe roskadt földre Trója~s véres
7896 14| Úgy állsz az éjbe, mint lángfényü vulkán,~vészt, bajt lehellve
7897 1| föl,~ágyamba háborog egy lángfolyó. ~Fejem a vánkosokba temetem.~
7898 13| tüzek:~kerengő gömbök, lángfolyók,~szikrázzatok, s a kormos
7899 1| mint a kialvó~kráter tüzes, lángfüstös ajka. ~Légy áldva a csókért,
7900 5| lett,~rejtély, bűvészet, lángirás,~fakó iszákja is arany volt,~
7901 1| gyúló szememben,~az őrület lángjainál,~s megcsókolom rongyos sarudat,~
7902 8| a te szájad érezem,~egy lángkaréj beteg kezem,~s a tűz, a
7903 1| reménységgel rátok mosolygtam,~s ti lánglobogva integettetek. ~Később, a
7904 2| újra vissza,~mint halvány lángnál bomló spiritiszta~halottjai
7905 3| Diadal!~Tüzes szekéren, lángnyelvek között,~az illatos nő hozzánk
7906 1| körül álmodva csüggeteg,~lángóceánját képzeletbe látva,~mely semmivé
7907 1| eres kezem,~s a habzenére, lángözönre~ nem is emlékezem? ~
7908 1| Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.~A toll tüzel, a tűz tajtéka
7909 1| szeretlek~s a fagyban a lángokról álmodom. ~3 ~Téged kereslek,
7910 14| ne sírjon: köztulajdon~a lángolás, a szerelem,~úgy kapjuk
7911 2| Egy távol torony ferde lángolásba.~Méreggel mart, fehér, virágos
7912 1| alám. ~Míg vázatok tünékeny lángolást ad,~csak álmodom, és nem
7913 14| kocsilámpák, bús hajótüzek,~lángoljatok s evezzetek~ti őrült nők
7914 7| rolót.~A nyári nappal együtt lángolok. ~Most kikiáltom, élni,
7915 8| láng karjába fog - -~És lángolón és álmodón~sötétlombú oltárokon~
7916 13| életünket, ~az eltünőt, a lángolót. ~Egyik nap úgy fut, mint
7917 13| bimbót,~lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifju bimbót,~szirmot,
7918 1| démon,~eltört a tollam, lángom is lohad,~ te vagy dicsőségem
7919 1| lángol,~fejét paskolják a lángostorok. ~És nő a fényár, zúg a
7920 1| a sugár szőtt~ vörös lángpántlikát? ~S hogy érzem akkor ezt
7921 13| És bámulunk könnyezve, lángragyúlva...~Olyan gyötrelmesédes,
7922 13| rózsa,~fáradt gyönyöröknek lángraszitója~a csók, a csók,~a hajnali
7923 13| óra,~némán kihúny a lámpák lángsora. ~Halvány apácák, mint a
7924 14| kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru naphoz.~Aztán lenézett,
7925 1| az isten-ember. ~Pünkösd ~Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,~az
7926 1| hamvasztja a telet. ~S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,~s zöld
7927 1| zord ölén, ~Ábrándjaim, ti lángszinű rakéták!~
7928 13| nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű tudó - tanul, tanul. ~A
7929 1| vizekre le.~Jöttek hajók zord lángtaréjjal,~hullám feszült fel, mint
7930 1| még csendben alva,~de már lángtól vörös az égnek alja,~és
7931 14| Most, hogy kilobbadott a lángunk,~és elhagyott a szerelem,~
7932 14| e sok csillagábra,~mely lánguszállyal rőten elrobog,~hol az életkapu
7933 1| forrva~kiszáll s az égre lánguszályt röpít. ~A róna várja a hűsfényü
7934 7| faló ölükben~egy túlvilági lángvihar ragyog. ~Mind szeretem.
7935 13| integet,~tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~Kezed kezembe markol
7936 1| ló hörgő kéjet érez, ~a lángvihartól az ég alja véres. ~A kőkockákon
7937 2| sírok, szégyelem magam,~és lángvörös lesz a világ,~az arcom ég,
7938 12| látom őt,~hosszú sörényed, langyos-lusta combod,~mannás meleg melled,
7939 14| sötét vizen.~Tollförgetegbe lankadtan kapálva~kigyúlt szemekkel
7940 4| világban egy fájó egésszé.~Ó lankák, ó virágok messze tája,~
7941 8| a pesti utcán, a budai lankán,~kedves Ilonkám. ~De egyre
7942 1| földhöz~s világít a rét lankás síkjain. ~Egy pár utas az
7943 12| soha,~s balzsam is~mennyei~lanolin,~Ilona. ~Elmúló~életem~hajnala,~
7944 12| lim-loma,~távoli,~szellemi~lant-zene,~Ilona. ~Ó az i~kelleme,~
7945 1| éneket~s némán meghalt a lantján...~Gizella akkor lett beteg. ~
7946 14| vészes örvény,~érzém, a lantod hangja tiszta, mély,~s mentem
7947 14| a szerelem,~megyek, nem lantolom silány búnk -~de kalapom
7948 1| kő-Bábelében~zendült meg lantomon a húr,~míg fönnröl a lágy,
7949 7| fürtökkel, én, az ifju-ósdi lantos,~olvastam volna néki órahosszat,~
7950 13| Fehér köpenybe húros, hosszú lanttal~leszáll az éjbe lépegetve,
7951 4| mezítlen mellek és bokák,~s e lány-pokolba~már fuldokolva~ugrálni kezdtem
7952 7| útban:~hulla. ~Az éj csúnya lánya,~ha jönne, utána~sírnék. ~
7953 13| szürcsölöm borom,~piros garázda lányaidnak ajkát~rab szenvedéllyel
7954 1| érzem,~ mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a ritka fákra bámul~
7955 4| táncolunk így. ~Izzadt a puha lányderék,~tüzes gomolyba rám rohantak~
7956 9| az áprilisi szél borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét
7957 1| költészetével~szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...~ ~
7958 13| Sóhajtozó nagy mélabúmért~a lánynép oldalamra pártolt;~dícsért
7959 1| járkál selyembe öltözött~sok lányod, asszonyod s amint mén~szines
7960 14| akkord ~Pár év előtt még lányos arcod~derűs sugárzás, tiszta
7961 14| gyermektelen s finom gyerek-nő,~te lányosarcú, buja, meddő! ~Szeretlek,
7962 14| füstölögnek,~beszélünk sok garázda lányról,~sápadt képünket láz aszalja,~
7963 1| asszonyhoz~1 ~Virágos arcú lányseregbe~búsan, lefátyolozva jársz,~
7964 1| tőlük félve kérdezem:~"Kék lányszemek, kéklő virágok,~felkelt-e
7965 13| rózsák,~a lázas álom. ~A lánytestek fehér parázsa,~a csók tiétek,~
7966 9| énrólam is szól egy agg-szürke lap.~Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,~
7967 1| Nehéz meleg leng a vidék lapályain.~Békétlen állanak a felpörkölt
7968 1| csatán. ~Ott a napos, poros lapályon~száll egy dühös vas-förgeteg:~
7969 10| föllapoztam,~s ezt írtam egy lapjára, magamat ijesztve:~"Mit
7970 10| kereskedősegédek, régi és hű~cselédek, lapkihordók, csöndes,~munkás írók, kedves
7971 14| Beíratlan lapok~Fehér naptárt teszünk a
7972 13| olvas -~s halkan tovább lapoz. ~Minden helyütt szél, szél,
7973 12| fenekedve,~mint krokodil lapul a díván,~párduc a karszék,
7974 13| kacagó lány,~hajukba vézna lápvirág. ~Az ócska színpad összezendül,~
7975 14| leszavaznak.~Gyulai úr - lári-fári -~éljen báró Fejérváry! ~
7976 1| porzik a színpad,~a kába lármán dőzsöl és nevet. ~Én benn
7977 13| Parasztvirágok és giz-gaz növények,~lármás-szavuak és naponta-termők~lepik
7978 13| a kapukon a semmi,~mely lármázik a fényben, ifjan,~s hajh,
7979 8| kéményerdő rámeredt sötéten,~lármázott a víz és rohant a yankee. ~
7980 12| majd megéled a sok néma lárva,~a te szavad ők még megérthetik. ~
7981 7| zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és magad. ~És megvakítnám
7982 3| minden orsók,~ lássak ragyogva, mint még sohasem,~
7983 10| vigyázni, hogy nézi a gazda~lassan-evő szájam, gyorsan-ivó torkom~
7984 4| végtelenül idegen kezekkel~lassan-lassan megsímítják az álluk. ~És
7985 2| egy könnyü tündér,~hogy lássanak be fátyolos szivedbe,~szeressenek
7986 14| alkalmazott halála ~Megölte lassanként a szepszis~e dézsás, rocskás,
7987 9| lehúzom a gyűrűm,~hogy ne lássátok, mily szegény vagyok. ~Mert
7988 14| takarjatok be, hogy senki se lásson,~violaszemetek legyen a
7989 9| A gyertya fogyva-fogy~s lassúbb a vér. ~A lámpa lezuhan~
7990 14| Ábrándjainknak lombja hullong,~és lassudan mind sírba tér.~Míg, mint
7991 12| gőztülök,~ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,~Dunába ugrom
7992 12| mulóban,~s ily korba bizony látása homályos. ~Ó jaj, be megértik
7993 14| senkisem felel,~eltorlaszol a látástól egy árok,~és ráborul képére
7994 1| ujólag és csorg a verejték,~s látcsövével némán figyelmez ő,~sokan
7995 3| elhagyott szivünkben~az életünk laterna magicá-ja.~Látunk mezőt
7996 13| este csendesen imádkozott~a láthatatlanhoz, és látta őt.~Az óriási,
7997 9| kora dér.~De homlokodon láthatatlanul nyílt~a mágus-kincs, a bánat
7998 7| fájó sorsomat öröklöm. ~Bár láthatnálak színről-színre téged,~hogy
7999 1| min egy kicsinyke karc se látható. ~E gondolat futott által
8000 10| s játszva remegtek, alig láthatóan,~türemkedve tusáztak egy
8001 12| künn a kabátján hordja, láthatólag,~mint futtatáson lóverseny-jegyet.~
8002 2| s a tegnapi szobát már láthatom,~ha fuldokolva - az álom
8003 8| őróla, híven,~ki homlokod láthatta glóriásnak,~s emléket állítok
8004 1| barátja~ s mindenkoron láthattad itt~csendes, csodálkozó
8005 10| Francia lány~Még meg se láthattál,~még észre se vehetted,~
8006 3| roppant költemény,~most láthatunk mezítlenül, ragyogva - -~
8007 3| nézzétek itt az ősi lényeget.~Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,~
8008 13| Ha fénye gyúlna, újra látnák,~hogy ég aranyló élete.~
8009 12| rögeszmén részegülve csüng, ~látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,~
8010 9| a telefonnál. ~Mikor e látnok verset befejeztem,~az áprilisi
8011 12| könnyű, örökre-játszó,~látó, de messze-látszó,~tarkán
8012 1| Víziók~Bús látományok, nagy, fehér nők~lengik
8013 7| gyerekszívvel fontosnak látszani,~nagykomolyan az asztalfőre
8014 1| elfuladva küszködünk mi,~a látszat-életnek halottjai,~kik a szobor-alapzatok
8015 12| tengeren a fölszín:~mélységek látszata. ~No fuss a kerge széllel,~
8016 12| testvérem ezer van.~Nem láttam-e Kölnben a német anyókát~
8017 13| titkos iszonyattal,~ láttára elsápadnak a szivek.~A kereveten
8018 9| hogy ne rohanjon, ~s úgy láttatlak itt, a kigyúlt egekben,~
8019 8| férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,~eltagadom. ~Szemedbe
8020 1| tapintható zavarból,~és látva-látok, a mélységbe látok,~s rémülve
8021 8| úri bálon,~én titkos arcod látva-látom,~fajom, mert föld vagy,
8022 9| tükörben. ~Ő járt, tudott és látva-látott~ fájó ideggel szótlan
8023 1| nekem,~halvány körülállók, látván csodálva,~hogy elszivárog
8024 14| egyszerre, mint egy másvilági látvány,~röppensz be s nyájasan
8025 14| örökké semmi ünnep,~a fény, a lávacsók kihalt.~Oltsuk ki hát hamvadt
8026 1| kihull,~s rózsás sebet, lávás enyelgést~ kért érte
8027 1| forr kerengve~és a szemekbe lávatűz ragyog. ~Pihegnek a láztól
8028 1| ajak,~hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny. ~A pusztaság üres,
|