1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
8029 4| a szekrény ajtaján, egy laza spárgán.~És biztatóan csüngött
8030 8| beteg, ki forró és fanyar ~lázába édes képeket kavar~és álmodik,
8031 3| és adj a láznál lázabb lázakat.~Oly titkos ez a
8032 12| ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak~harsány színébe?~Oly ünnep-e
8033 13| akarja.~és most rekedten lázadásra hív,~mert ő a népnek tüdeje,
8034 4| az élet,~és lázad bennem lázadást kavar,~lázadni küldesz most,
8035 4| lázad bennem lázadást kavar,~lázadni küldesz most, hogy verekedjem~
8036 2| kertekben, ablakom alatt,~ott lázadoztok ti ijesztve, némán,~kékzubbonyos,
8037 3| és adj a láznál lázabb lázakat.~Oly titkos ez a kincsesláda,
8038 13| holdfényt, te zöld gömb.~Lázaktól égjenek az esték,~váljon
8039 1| életet, -~te csak tüzes lázálmaidban~ölsz, győzöl, ó sápadt beteg. ~
8040 2| válnak a mesék.~Megszínesül a lázamtól a karton,~ zászlók
8041 1| gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán! ~Száguldj a tiltó lámpa
8042 8| a régit, a padlón,~mint lázbeteg, aki föleszmél,~álmát hüvelyezve,
8043 13| könnyü köd~nehéz pillákkal, lázgyötört szemekkel. ~Sápadva haldokol
8044 9| fojtogatta már csecsemő-fiunkat,~lázmérő ingott ideges kezünkben,~
8045 9| majd fölébred,~iramlik a lázmérőn a higany,~s oly dolgot mond,
8046 3| sokszorozd meg~ és adj a láznál lázabb lázakat.~Oly titkos
8047 13| gúnymosoly lecsillapítá~lázongó érzeményimet,~és most szivem,
8048 9| Én láttam a munkást és lázra bujtott,~sápadt arcát, hogy
8049 8| betegágyról,~az orvosságról és lázról daloltam. ~Ám nagyapám,
8050 12| Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,~úgy érzem én, barátom,
8051 4| önmagamnak,~ s lázult erem csak azt kopogja: Én. ~
8052 14| kivánok és magamnak,~nem lé-kezet. ~Emlékezet:~Ó, Szerda és
8053 7| egy-egy régimódi, halvány~leánnyal a haldokló némaságban,~vagy
8054 12| börtönbe valaki. ~27. Érzelmes leány-arckép ~Zöld lepelben állsz, mint
8055 13| A hegy leányai~Élnek magasba, fenn a zord
8056 9| kávémérésbe bújva hallgatag. ~Éhes leányaik, kiket szeretnek,~kopott
8057 10| védjen,~elhaltak fiaim,~leányaim, kedves vejeim is,~s most
8058 2| fakulva s árván -~mint holt leányé, a koporsópárnán. ~És néz.
8059 1| Egy orosz leányhoz~Észak fehér, hideg leánya,~
8060 12| Csupán a jobb körökben.~Leánykorában zongorázgatott is,~de abbahagyta.
8061 14| elpazarolt. ~* ~Válasz egy olasz leánynak ~Mért nem szól az okarina?~
8062 13| ittmaradtál vélem egyedül,~leányos bánat - vérszegény és halvány,~
8063 13| nekem a lázas éjszakán át,~leányrabló, hatalmas, buja griff,~tárd
8064 1| könnyűm rezgedez. ~Az illatos leányszobában~ finom parfüm száll
8065 1| Manók kisérnek a sötét utig,~leányszobád holt álma integet~és búcsuzik. ~
8066 4| villamosláng félve kialudt. ~Lebbenve kelnek a reves fogasról~
8067 14| Tusakodás~Titkok lebegnek lelkem tengerében,~egy más
8068 13| most is jobb szeretnék~lebegni halk, szimbolikus ködökben,~
8069 6| gyémántkereszt,~száll és csengettyüz lebegőn~az éles kristály-levegőn.~
8070 1| szellem-rokon? ~S elém lebegsz... De majd megfojt az ár,~
8071 13| most is egyre látom,~elém lebegtek vészes szenvedéllyel. ~Kinoztak
8072 13| kék-sugáros ég,~a sárga hóvizen lebegve~szétpattan egy-egy búborék. ~
8073 12| divatos~sebésszel, ámde erről lebeszélték.~Csak vakbelét vetette ki,
8074 1| sikongva, mélán,~és a poros lebujnak közepén~áll s ütemet ver
8075 10| kitárt karjaival,~hogy mikor lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó
8076 9| halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít örökre,~s bármerre
8077 12| lámpám sugaránál tanulva a leckéd,~vigyázva, csodálva száznyelvü
8078 13| fogadt. ~Egy gúnymosoly lecsillapítá~lázongó érzeményimet,~és
8079 1| fakó a szájunk,~a vasutas lecsípteti szivünk. ~Megyünk, megyünk
8080 14| Átfogsz karoddal csendesen~Lecsókolod égő szemem~Éjszínű fátylad
8081 2| de bús itt.~Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,~s üres lesz a
8082 12| tépi-szúrja~s megfogja, ami ledöfi, a kést.~Nekünk a sorsunk
8083 1| olykor meg-megállunk...~Ledőlnek-e a szűz, fehér falak?~Férjhez
8084 14| muzsik áll~és muzsikál. ~* ~Ledőlök a kanapéra.~Rágondolok Kunapéra. ~* ~
8085 14| meg van írva:~ "Korán ledőlsz a sírba."~Elhalni lassan! ~
8086 1| eltörik,~a gyertya szára is leég tövig.~S ő az alvók mellére
8087 10| helyemhez,~mint egy kertésznő,~leejtetted elébem.~ ~
8088 8| többet,~és unokája, ki költő leend majd,~magyarul áldja az
8089 14| Kérdezd az éjtől, hogy enyém leendj-e,~s toppanj be hozzám egyszer
8090 14| elülnek,~de, Hős, te akkor is leendsz,~vad óceánok megvívója,~
8091 8| este, ha bezárkozunk~és leeresztjük a rolót. ~2 ~Úgy fekszem
8092 13| érve csendesen~az éjszakába leesem. ~1908 ~ ~
8093 4| nevette őt. ~Aztán dalolt még leesőben,~vásott kerub, rossz rózsaszál.~
8094 8| Én tettem ezt. Hogy most leestem,~ és szemfedő vár és
8095 1| arcú lányseregbe~búsan, lefátyolozva jársz,~feltűnsz, mint egy
8096 1| ringatva elfáradt fejem,~lefektetnek mint egy halottat,~meredten
8097 1| Lefekvés után~Sóhajtanak a bútorok
8098 1| szól a zene,~s néhány madár lefekvő éneke. ~És záporozva hull
8099 3| újhodni, veszni, hullni lefele,~ csók és halál,
8100 14| 2 ~Népiesch: vidékre ~Lefesteni nehéz volna~Tiziánnak.~Azt
8101 13| diszkrét Konferanszié jön~lefogva üveges szemünk. ~1908 ~ ~
8102 14| csend~azt súgta, a futó élet lefoly,~bárhol keressük, célja
8103 9| beszélő elszomorodva~nézte lefolyt idejét, s a mesében a tengeri
8104 1| tán~a könnyü perc hamar lefolytán?~ Vagy tördelem eres
8105 1| melyről a csillogó zománc lefoszlott,~egy mindég új s szent régiség,~
8106 9| ligetbe járt velem,~s a szél lefújta hirtelen kalapját,~vagy
8107 2| láng és ború,~halálharag, lég-háború.~Iszonyú, iszonyú. ~A férfi
8108 2| árva vagy és most lettél legárvább -~picike koldus a föld kerekén -~
8109 14| már-már enyészni érzem.~S legázol a szfinksz, a sötét s csudás:~
8110 13| S én, a bolondok közt a legbolondabb~ a trónja talpát rázom
8111 10| már tárja kezét, most lát legelőször,~rád néz,~és elviszi majd
8112 2| hatvanan vagyunk. ~Szilaj legénykék. Picik és nagyok,~s e hatvan
8113 1| szemembe drága trón lesz,~s legfájóbb könnyem elsirom. ~Nősz,
8114 1| s nem jár itt más, mint legfölebb~néhány könyvtárőr, béna
8115 12| sóskifliket rágcsálnak és az úton~léggömböket eregetnek kacagva,~ő zordonan
8116 14| olvadt már a lágy burok,~és léghasító tolla meglazult,~előtte
8117 1| titkos lelkedet. ~Te voltál leghivebb barátja~ s mindenkoron
8118 12| égig, kemény szeretetből~és légi szavakból.~Kezdjetek előlről
8119 8| spiritiszta,~ éhes, sovány és légies alak. ~Mert úgy szerettél,
8120 1| leüt.~Bús, vézna árnyak légióit~ látom rohanni mindenütt. ~
8121 1| sem érti meg erre baját;~legjobb, ha az éjbe, magába tünődik.~
8122 2| vitt piacra,~ki tégedet legjobban szeretett,~és kirabolva
8123 4| bú lesz.~Úgy megyek, mint legkisebb cseléded,~és esőbe zörgök
8124 9| betegszobát,~a fülleteg légkört, a jajkiáltást.~Ki rám tekint,
8125 1| habokkal~a táj felett a kék légóceán.~Egy pillanat - a táj sötét
8126 1| rég lejárt az óra,~eltört, legörbült ócska mutatója,~és elfogyott
8127 9| páholyából~csukott szememmel, egy legördülő~könnyet csikorgó pilláimba
8128 1| századok hatalma~ gyakran legörnyeszt és leüt.~Bús, vézna árnyak
8129 1| ez a nagy tragédia,~a legsötétebb, a mindennapos,~a szürke
8130 4| elfagyott a kacagás,~és a legtáncosabb leányka~meghalt a bús, farsangi
8131 12| hajdanán,~te életet adó, legtitkosabb nő,~a Semmi partján majd
8132 10| elveszendő,~imádtam én a legtöbbet, mi széthull~s romlandóbb,
8133 1| gyűri le bukás, halál. ~Légváramat tündéri kedvvel~tünő homokra
8134 2| akarom, tisztán és fehéren,~legyetek vígak és bársonyba-járók,~
8135 2| Násfák, kösöntyűk,~kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.~Itt egy
8136 1| márciusnak fűszeres szele. ~Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők~
8137 2| márványra dőlt.~Csönd. ~A légyfogóink hangosan zenélnek.~Néhány
8138 12| beszélgettem: Me dice?~És legyintettem: Niente!~És sohajtottam
8139 10| hónapok múlva, mint egy légyottra a jövőben,~néztem az írásom,
8140 12| 40. Anyám ~Ki a halált legyőzted hajdanán,~te életet adó,
8141 13| agyarog~a pusztulás is, hogy legyőzzön orvul.~Egy kéz mutat most.
8142 2| megvirrad, a nap fejükre süt,~légypöttyös a tapéta és a falkép,~az
8143 1| ott a gyöpön,~bús szára lehajlik, tört szeme zárul~és várja
8144 4| nyomomba,~és szertartásosan lehajlok~az ismeretlen sírhalomra,~
8145 9| boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,~itt a sivár zajban szárnyat
8146 9| szátok. ~Most már az este lehajolt,~a park felett sétál a hold,~
8147 8| fantasztikus lázban görbedek lehajolva,~hogy hívjalak. ~Hisz a
8148 13| kezemben. ~Most a fejük lehajtják,~s mind bánatosan esdik:~"
8149 1| vált erők.~S forró fejem lehajtottam szerényen~állványotok márványpárnáira.~ ~
8150 9| foga gyöngy. ~Ábrándozik lehangolt zongorán,~múlt bánatánál
8151 14| reszketeg. ~Szivem minden tehert lehány,~s vérezve szólok: győzelem,~
8152 9| a levegőt ugatják.~Most leharapják, hallod-e, a holdat.~Csámcsogva
8153 4| kedvvel, gyakorta ejtett,~és lehelete a bitang ruhán.~ ~
8154 2| farsangos időknek~parfümjét leheli reám.~Nehéz, tömjénes, cukros
8155 1| tücsök,~a bús mezők az égre lehelik~nehéz tüzök. ~Valami űz,
8156 13| át és mostan hajolj rám -~lehelj fejemre ez éjféli órán. ~
8157 13| rózsám, mi messze vagy,~izzó lehelleted is büszke fagy! ~Az élet-szirmok
8158 7| gömbölyül,~és éltető rózsás lehelletére~az élet és a halál leng
8159 1| gondtalan. ~S hallván a föld lehelletét,~hogy lázasan remeg:~megértem,
8160 1| veled,~s a hajnal mérgező lehelletével~leng tejszinűn az alvó táj
8161 13| Kelj bársonylombú, halk lehelletű,~borús tavasz a völgyön
8162 14| lángfényü vulkán,~vészt, bajt lehellve felfeszülsz magad.~S izzó
8163 12| ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,~megrémülök: ez az, mit
8164 13| a megszokottság bánatát lehelte,~és fúrta oldalam a bús
8165 13| az éj virága csendesen lehervad,~mint egy sötét, nagy rózsa...
8166 13| ölelésem.~ (És most lehervadt a karom.)~Az én tüzemnél
8167 9| lelkek, éljetek,~már nem lehetek véletek,~s nem látom soha
8168 12| Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. ~26. Rím a földi igazságszolgáltatásra ~
8169 9| képre,~s ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. ~Mert mostan
8170 4| enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
8171 13| fényes ember-agy? ~Erős, lehetsz ily gyönge te,~hogy így
8172 9| nefelejcs-koszorúval.~Messze lehettem már. Oly messze, akár az
8173 6| drága prém,~az égből bőkezűn lehint~boát, marabut, hermelint,~
8174 1| forognánk vészesen, balog,~s lehullanék én is, a fény hozója. ~S
8175 12| csalva, csalatva egy jelre lehullnak,~s úgy fintorog arcuk,~mint
8176 1| Bimbózó testéről ilyenkor~ lehullt a suttogó lepel,~halványan
8177 9| vérem néha pezsgett, de lehűlten,~s ha futni kellett volna
8178 2| megijednek. ~A kisgyerek lehúnyja a fejét,~és fél az éj. És
8179 9| lassan zakatol. ~Az ablakok lehunyják a szemük,~csönd mindenütt,~
8180 13| Politika~Beh jó volt hajdan lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás
8181 4| hogy lehet,~hogy egyszer lehunyod a szemedet~s örökre úgy
8182 7| azúr,~hipnotizált pilláim lehunytam,~s borzongott idegem és
8183 9| aki messziről jön,~kicsit lehúnytam elgyötört szemem. ~De nem
8184 1| pihegve, csendesen,~szemem lehúnyva haldokoltam. ~Rózsás tivornya
8185 9| burjánozva sűrűn.~Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,~hogy ne lássátok,
8186 12| zúzmarás.~Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,~belénkharap
8187 10| Hallgatom a szívem.~Próbáltam lejegyezni minden kardiogrammot.~Orvos
8188 1| lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~a ciprusok
8189 14| szállott méla lelkem.~Aztán lejöttem, s ajka bíborára~csókoltam
8190 9| fiatalság.~Erre szelídebben lejtettek elém a vidékek,~hajladozott
8191 12| Hát hallgatom. ~Az életem~lejtős felén~így mulatunk~mi, ő
8192 9| az úton elmaradt, lekésett,~ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,~
8193 14| a föl nem szegett és~nem lékezett. ~Napoleoni buzdítás katonáihoz ~
8194 12| egyetlenegy. ~Keresheted őt, nem leled, hiába,~se itt, se Fokföldön,
8195 12| ezer éve,~mint egy fakír, lélegzetet se véve.~Nem is mozdul már
8196 2| ijedve látja,~hogy tolja fel lélegző, néma arcát~egy vértelen,
8197 12| hol van,~annak, kit nem lelek se most, se holtan.~Bizony
8198 12| beteg nők. ~Az én koromban:~lélekbe kutattak a lélekelemzők. ~
8199 9| horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe hittem,~most is hiszek,
8200 12| koromban:~lélekbe kutattak a lélekelemzők. ~Az én koromban:~mint koldusok
8201 7| alázatos és magamba szálló~lélekkel kérdem, mi maradt belőle?~
8202 14| párbajom. ~A nőemancipáció lélektana ~Nőket~emancipál~e Manci
8203 12| festelek. ~31. Emlékezet ~(Lélektani meghatározás) ~Emlékezet,~
8204 2| mint otthon. Bús komédia,~lélekzet-visszafojtva, félve nézem,~hatvan picike
8205 2| Jaj, jaj, nincs erre szó,~lélekzetállitó~gyönyör~gyötör.~Kiszárad
8206 12| szétfolyt,~s a csillagok~lélekző lelke csöndesen ragyog~a
8207 14| Berlin. ~9 ~Te régi századok lelence.~Azúr, aranyló, mély medence.~
8208 14| hazámban~ily képeknek dehogy~lelhetni most mását. ~Oh, hogy felébredtem~
8209 1| edzett két kemény vitéznek~lelkébe megjelent az otthona. ~A
8210 13| háborogjon vészesen, mogorván~lelkedben a pihenő zene-orkán,~tengermorajjal,
8211 1| üvegbe~ ő lopta titkos lelkedet. ~Te voltál leghivebb barátja~
8212 13| mindjárt itt a tél. ~Lankadt lelkedre csüggedés alél,~és búcsúzkodón
8213 2| az arcom.~Nézzetek rám, lelkeim,~a cipőm levásott,~körmeimmel,
8214 14| Imádkozzunk, leányka,~ A lelkekér'! ~4. Jövőre majd magad
8215 14| de törjön a láng akkor lelkemen ki! ~Boldog múlás, örvényes
8216 2| tömjénes, cukros illat,~a lelkemig fáj, szívemig hat,~s a múltat
8217 14| tündéri, régi rendje,~pillére lelkemnek, tartó-gerendje,~s áldott
8218 12| akta, rossz vezércikk.~Lelketlen arca földszínű. Megérett~
8219 9| engemet a lelke,~ az ő lelkétől vagyok áldott. ~Neki nem
8220 13| vérünk,~szerelmetes népünk~lelkétől-lelkezett,~isteni magzat,~gőgös basák
8221 12| kemény, ~elégedettek hangos lelki vádja,~íratlan, láthatatlan
8222 8| az ifjuságra, lankadt lelkü férfi. ~Jaj, az enyém volt-e
8223 14| deszka-színpad,~s a rémület lelkünkbe átfoly,~s jéggé fagyasztja
8224 14| fagyos, hideg az ünnepünk,~lelkünkre hull a téli harmat. ~Jeges
8225 2| hogy összetörje és vadul lelője... ~Úgy szeretem s félek
8226 13| kerttáj,~dobban a dob, kész a leltár. ~Az idő hiába dorgál,~köztük
8227 1| óceán azúrját -~és ott se lelted azt az enyhe révet. ~De
8228 14| életembe vaksötét folyt,~s nem leltem az utam nyomára még,~jártam
8229 7| múlt és jövő, akik egymásra leltünk,~én, ki indultam, ő, ki
8230 4| gyászban ragyogót. ~Ha most lemennék. Most. Talán.~
8231 2| lengett felém,~akár vak tükrök lemezén,~hogy bíbor lázba hánykolódtam. ~
8232 1| tükörbe nézek. Az ezüst lemezről~bámul felém egy ismert-ismeretlen,~
8233 14| eszményítettem meg~azoknak a lemondását, szenvedéseit, reményeit.
8234 14| lobogjon~a testeden a könnyű len-dresz,~s kiálts oda a csüggedőknek:~
8235 1| A "Lenau Gasse"-n~1 ~Itt senki sincs
8236 12| Vagy tőle én futottam? ~Lencsém,~mondd, megleled-e messze-szállt
8237 13| velőmbe fent,~egy óriási lendületben. ~Aztán megint éj. Béke.
8238 14| lángsugaru naphoz.~Aztán lenézett, könnyes, méla szemmel.~
8239 10| félnek, hogy megsértik,~vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is~
8240 12| nehéz a könnyű,~mit a medvék lenéznek.~Ó szent bohóc-üresség,~
8241 13| aszfaltudvarába~gyakran lenéztem csendes alkonyórán,~mikor
8242 12| hallana,~sellőket,~lelkeket~lengeni,~Ilona. ~Müezzin~zümmög
8243 4| szegény ruhák beszélnek,~lengésük édes és rejtelmes élet...~
8244 13| lett veled? Ezüsttel szórva lengesz~nagy homlokomra lágyan és
8245 10| szenved, mind fölfelé vágyik,~lengeti karjait, együtt a fákkal,~
8246 1| látományok, nagy, fehér nők~lengik körül az ágyamat,~s csiklandozó
8247 13| szerelmemnek~fekete palástját.~Lengj előttem,~fönn a ködben,~
8248 14| sütött a kertben,~sóhajtva lengtek a hűs jegenyék. ~Csend volt.
8249 13| valakid, rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~te modern ember?
8250 14| szentelni - talán nem is lennének méltók hozzá -, ~csupáncsak
8251 13| négyszögén~egy furcsa, borzas lény ötölt szemembe -~oly ismerős
8252 3| nézzétek itt az ősi lényeget.~Látjátok-e, a zöld asztal
8253 13| mosdástól idegenkedett,~s egész lényével mintegy ezt tagadta.~De
8254 14| büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,~mert rája mégis egy tenger
8255 13| túlvilági muzsika susog. ~Halkan leoldják rózsálló sebükről~a hófehér,
8256 13| reszketett. ~Az orvosok leoldták várva, félve~a szűzfehér,
8257 1| király, a Bécs-verő,~ott a lépcsőfal, ősi csarnok,~hol a lázas
8258 7| hideg falat,~a piszkos, lépcsőházi villanyt. ~Egy kocsi megy
8259 13| a súlyos táska-rajjal~a lépcsőkön szorgalmasan farolt,~s lihegve
8260 1| A pásztor arcát égő vér lepé el,~s paraszt-szivének nagy
8261 12| szólt, ajka melyet mostan lepecsételt~a csönd, s ahogy zengett
8262 2| szobákba kuksol reszketeg,~lepedőben - így mondta épp a dajka -~
8263 14| hogy fekszik itt az érdes lepedőn,~kissé unottan, kissé epedőn,~
8264 13| lanttal~leszáll az éjbe lépegetve, halkkal,~és hangot üt a
8265 2| jegenye-szál,~s a hold ezüst lepelbe leng elő. ~Sápadva bolygom
8266 12| Érzelmes leány-arckép ~Zöld lepelben állsz, mint karcsú, könnyű,~
8267 7| városon kívül, vidéken~Egy-két lépés, elfogy az aszfalt,~és a
8268 14| amint megyek itt éji órán,~lépésem mégsem hallható,~mert zsongva,
8269 13| nagyok,~s menjünk vihar lépéssel még előrébb -~hahó, hahó,
8270 1| a pokolszemét. ~Hozzája lépett s kérdé: "Mit keressz te?"~
8271 13| lármás-szavuak és naponta-termők~lepik el búsan a kertet, az erdőt,~
8272 14| más is, nyíljék kapuja~s lépjen ki onnan százezer buja~kislány
8273 4| oly könnyű voltam, lengő, lepke-könnyű,~mint ki életét is sírva
8274 2| percre megfogom, ami örök,~lepkéket, álmot, rémest, édeset: ~
8275 1| fejünk körül~szines, aranyló lepkeraj röpül.~ ~
8276 7| fogja össze,~mint röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,~s
8277 1| egy szörnyü férfi,~fehér a leple - még nevünk se kérdi -~
8278 1| ég,~és rám terítik hűvös leplöket.~ ~
8279 1| Az orvosok sötét ruhába lépnek~a hánykolódó szenvedők köré,~
8280 12| értik az egészet.~Mostan lepődnek meg először,~magasba vont,
8281 12| törvényt, reszketve, de higgadt~lépttel megy a sírhoz, az értelem
8282 9| ős embergyűlölő, kinek a léptünk~álmatlan, éber neuraszténia.~
8283 2| aztán sírhatnak miattam,~leragadt szemmel, sárgán, mélyen
8284 12| nélkül és komolyan,~hogy majd lerajzoljam magamnak egyszer,~s másoknak
8285 1| közöttünk, barna magyar leány!~Lerázod a havat magadról~s szerte-tekintesz
8286 13| zengő kürt szavam -~falak lerogynak, s győztök untalan. ~Űzhet
8287 13| piszokba, a semmi szemétbe,~míg lerogyott egy bűz-pocsolyába,~békák,
8288 4| lehet, hogy lázadozva végre~lerogysz a ravatal vak szőnyegére,~
8289 2| megrepedt.~Kiáltani akartam és lerogytam,~mint egy hívő.~Karom kitártam,
8290 9| Gyermekmennyország, kék, csudás,~lerokkanás és elmulás. ~Romok között
8291 14| kalácsom.~És hogyha majd őszen, lerongyolódva,~az ablakotokon bezörgetek,~
8292 9| engedd, hogy istentelen lerontsák,~mit szívből, agyból raggatott
8293 1| fut, de meg nem áll soha~s leroskad a nedves kavicsra -~az országútak
8294 8| ez a kőben szenvedő alak.~Leroskadó, merev ivek csodái,~
8295 14| állom a csapó vihart.~Múltam leroskadt, sírom meg van ásva,~az
8296 2| fülekkel, hiéna-szemekkel~leskelnek rám a gonoszemberek,~kik
8297 2| lehajtom.~Minden bokorban leskelődik egy-egy,~nincs menekülni
8298 13| marjatok,~odaadom a füleim~és lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne
8299 13| gyermekszobában,~várjuk haza, lessük az ajtót.~Autók bőgnek föl
8300 14| 4. Jövőre majd magad léssz,~ Magad, magad...~S
8301 1| és mozdulatját is kacagva lesték~a szép ezüst-testű kisasszonyok. ~
8302 13| messzesége hítt,~régóta lestem holdas ablakon~kilencszer
8303 9| öcsémmel a tavaszt remegve lestük,~dermedt kezünkön vastag,
8304 1| az őszi, piros lob,~aztán lesülyed fejem a kebelemre,~mint
8305 1| és a mennyország,~mostan lesujtasz, porba lökvén,~majd felemelsz
8306 1| hogy az erőtlen fiakat~lesujtsa mózesi erővel.~Ércorrán
8307 7| lesz a halál,~vajon rossz lesz-e, jó,~ez a végső, komoly~
8308 9| Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják~zsíros zsiványok, s nincs
8309 7| volna most mindent elejteni,~leszállani,~s a harc után,~a harc után~
8310 1| érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~a ciprusok hűs éjszakája. ~
8311 14| Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló~csuda-est!~Csak az gyülölhet,
8312 1| a téli alkony nesztelen leszállott.~Mint áldozásra készülő
8313 1| sejtem, hogy szeretlek,~leszállsz a vágtató vonatról...~
8314 10| Csöndes viszontlátás~Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam
8315 12| elve.~És közbe készül a leszámolásra.~Mikor vasárnap lengenek
8316 14| a panasznak,~a főrendek leszavaznak.~Gyulai úr - lári-fári -~
8317 12| asztalunkat megterítsék~s leszedjék.~Várom, hogy érkezzék s
8318 12| asztalt terítenek,~asztalt leszednek. ~Haladnak az utcán,~feküsznek
8319 13| már a nap fényes fejét leszelte.~Elmúlt ez is.~Holnapra
8320 13| rabostor, sápadtarcu kín,~urak lesztek ti poklok kapuin. ~A lelkem
8321 9| a kedveskék, e járdán,~letaposott cipősarokkal, árván,~kávémérésbe
8322 2| ki férfi-fővel komorlok a létbe,~dúlt csillagokba nézve
8323 1| az időt,~mert ami itt a létben elmulandó,~tisztább alakba
8324 10| lakomáznak.~Várni, amíg kínálnak, letelepedni~rakott asztalukhoz, étlen
8325 13| Megvárta, hogy a nagy idő letelt-e,~s most fölremeg~az emberek
8326 1| ormán kárörvendve röhög.~Leteper a földre dühös küzdelemmel,~
8327 12| viharra bízza kincseit.~Letérdelek, fölugrom, jajgatok,~szemembe
8328 9| délnek,~szólt a harang, letérdelt a paraszt,~ők így imádkoznak,
8329 4| turkáló sirály.~A néni is leteszi a kötést,~hamuszín arca
8330 1| morzsolta a szent olvasót,~aztán letette, s a vén bibliából~halkan,
8331 12| meg azt hiszed, hogy~nem létezett. ~(Ez talán inkább bölcseleti) ~
8332 1| semmiért~s megvetve azt, ami a létező. ~S éreztem akkor, hogy
8333 1| gyilkosan a várost,~ és letiporja vadúl a sárba. ~Farsangi
8334 1| széjjelmorzsolna is. ~Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,~és ásitó
8335 1| ott valál te,~még mielőtt letörék a térded. ~S hogy néma lett
8336 13| melledre görnyed,~aranyhajunk letörli néma könnyed,~s fehér rózsákkal,
8337 4| Aztán belétemette arcát~és letörölte könnyeit. ~Mondtam neki: "
8338 1| nyilalt, hogyha majd~egyszer letörve, elfakulva,~ az aggkor
8339 1| rémülő kiáltás szerteszét,~s létráramászás megfeszült inakkal...~Az
8340 14| Az ember~egy-két~egykét~létrehoz... ~Kétségbeesés ~Fölkelni
8341 1| kegyet,~hisz amikor reggel letűnsz te,~haló sugár - én is megyek!~ ~
8342 9| könnyezni is tán a veszély letűntén,~álszent könnyekkel, és
8343 13| kormos űrbe~írjátok a búmat letűnve,~mert eltűnök, mint a homok...~
8344 9| nincsenek sokan a kocsiban,~leül a padra, míg a villamos
8345 8| szent poharát. ~Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,~
8346 8| ha lenne egy találkozás,~leülnének a földre ők,~a föld anyái
8347 13| szegényes vendégségbe gyűlve~leültök árva, bús körünkbe. ~Azt
8348 1| gyakran legörnyeszt és leüt.~Bús, vézna árnyak légióit~
8349 14| a fű,~mit a kaszás vígan levagdal,~te végtelen vagy s tiszta,
8350 14| kalász ha szép sárgára válik,~levágja a kaszás villogó pengéje:~
8351 2| Nézzetek rám, lelkeim,~a cipőm levásott,~körmeimmel, kárörömmel~
8352 2| titokzatos.~Kies liget. A levegője friss.~Láncot csörget az
8353 9| lihegve haladtam,~áporodott levegőn, fakuló lim-lom szalagában,~
8354 9| csaholnak.~Az árnyakat, a levegőt ugatják.~Most leharapják,
8355 14| Hogy egykoron száműzetett levék,~így vártam én is a levélt
8356 4| hervadó háncs,~pár sárguló levél-rongy, kúsza bógáncs,~ment és
8357 1| Gombom, virágom, ágam, levelem."~ ~
8358 9| visszamerengve az ákácok suhogó levelére,~s édesapámra, ki még meg
8359 14| mozdul-e a zár.~Remegve a levélhordóra vár. ~Ó, ismerem e várást
8360 1| léptem hangja kong.~Sárgult levélraj vág szemembe,~vihar cibálja
8361 2| útakon álmodva ballagok.~Levelük a fák az aszfaltra sírják,~
8362 13| és benne fehér emberek.~Leverem a port saruimról~ ha
8363 10| végső benyomásom fölöttébb leverő.~Mert mikor vonatom száztíz
8364 9| költemény. ~A kerten,~ahol leverten~sétáltam tegnap este,~már~
8365 10| életükre emlékezve, lassan~leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,~
8366 2| felettem,~és én kezecskémmel levettem,~hazavittem, ágyamba dugtam~
8367 14| jégvirágos ablak szürke még.~Lezárja a nehéz pillát az álom,~
8368 3| Örök pecsét, mély titkokat lezáró~lámpás, koszorú, mély habokba
8369 1| tájra nézek.~ Ajkam lezárt és hallgatag.~A szürke égen
8370 13| viaszk-haloványság~örök pecsétjével~lezárva keményen,~művészi szigorral. ~
8371 9| lassúbb a vér. ~A lámpa lezuhan~s a szív megáll. ~Jaj, nékem
8372 14| manière de R. M. Rilke ~Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem
8373 14| Lia~Nagy, lusta s bánatos vagy,~
8374 2| délutánba méláz mosolyogva,~s libeg-lebeg kenderszinű haja.~A szeme
8375 8| puffadt vánkosoknál,~ s libeg-lobog gyertyája furcsa módon.~
8376 2| rajt egy illanó,~tovább libegő, lenge ladikot.~ ~
8377 9| szobán. Kinyiló szemeimbe lidércek~népe tusáz, amilyent nem
8378 1| és álmodik a tűzrül, a lidércrül.~ ~
8379 1| halállovak vonatják,~lámpáiban lidérctűz ég busan. ~Előtte a kietlen
8380 14| Lidia~Ó, hagyj el engem, bűnös
8381 14| alszom~- Tüzet, tüzet! ~Ó, Lidiám, rohanj vadul karomba,~ne
8382 12| bámulnak a vének. ~Csókok ligetében~örvény köde nyildos,~és
8383 8| lángra gyúl,~és tavaszi ligetek árnyán~lobog a zöld homályban
8384 13| évig aludtál~szerelmek alvó ligetén~a rozsdás mese-kútnál. ~
8385 14| ó förtelem, ó förtelem! ~Ligeti nőszés ~Te kedves,~te tetves,~
8386 2| zongoraszobában, az ebédlőn,~és lihegek és ég szemem,~s álmatlanul
8387 10| száztíz kilométer~sebességgel lihegett e dicső városok~felé a füstben,
8388 14| senki sem adott segélyt. ~Lihegtem a forró gyönyörre,~forgattam
8389 9| ahogy ösmertem. Figurás, lila-színű ruhában,~sárga-szivós arccal,
8390 2| hajó.~Festéktócsádon, a lilán, a zöldön.~ csavargó
8391 12| Vén bajszotok, puffadt, lilás-kék~eretek. ~Úr-kedvetek, amelynek
8392 2| keserűt, édest, sárgát vagy lilát.~Az ő kezéből hull a paplanomra~
8393 1| Ifjú szivem fehér világát~liliom-arcaidra loptad~s szén-fürtödön borongva
8394 1| ringatózik~ egy tünde liliom-mező... ~Belátsz szorongatott
8395 1| tájon minden oly beteg,~a liliomok sárba fekszenek,~lenn lámpafényes
8396 7| s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.~Az emberek akkor
8397 9| áporodott levegőn, fakuló lim-lom szalagában,~s csalva a titkoktól,
8398 12| Balgatag~álmaim~elzilált~lim-loma,~távoli,~szellemi~lant-zene,~
8399 9| mindent, ami kell még.~Vén limlomok vannak szívünkbe zárva,~
8400 14| megindító magánhivatalnok a Lipót-körúton ~Szomorú a baktatása.~A
8401 14| menű~egynemű. ~Kiáltás ~Lírám,~te légy a~a bírám! ~Holnap
8402 13| Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás fájó kínja
8403 14| visszavon~kék karjaidba, Lisszabon. ~13 ~Évezredekből fölcsapó
8404 7| tiszt -~hogy szitál a lomha liszt.~Az időm azzal ölöm,~ezt
8405 7| őrölöm,~árva molnár, őrölöm~s lisztem nem bú, nem öröm,~színtelen
8406 7| végtelen,~tompa-csöndes életem.~Lisztje: semmi, szárnya: éj.~csönd:
8407 12| Litánia~Az én koromban:~zörgött
8408 7| Mérgek litániája~Mind szeretem. A titkos
8409 14| nyalábbal olvas,~ujsága a Pester Lloyd.~Üres percébe köt, hímez,
8410 1| a levélre az őszi, piros lob,~aztán lesülyed fejem a
8411 7| gond szolgaágyán~ feléd lóbázom csüggeteg kezem. ~Papagáj,
8412 13| kapirgált,~piros vasalót lóbázott az éjben,~fületlen gombokat
8413 1| haragvó, zöldhaju szörnyeteg,~lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,~
8414 9| közt a bogár.~A kert falán~lobbadva ég,~meghalt talán~mindenki
8415 1| Láz~Időm rövid, egy lobbanás csak,~aztán örökre elenyész,~
8416 13| mosolygunk. ~A tüzes tető loboghat,~szikralángban éghet ágyunk,~
8417 12| körödbe~s - égő kanóc - lobogj velük örökre~elégedetlenség
8418 14| Győztes szelek szárnyán lobogjon~a testeden a könnyű len-dresz,~
8419 12| örökre lenni,~ lángként lobogni, éhesen. ~Nem hagysz nekem
8420 9| Ha járok mostan véres lobogók közt,~eszembe jutnak halvány,
8421 4| hívják néma seregünk,~fekete lobogónk a földre csügged,~ennen-kezünk
8422 14| ki engemet,~és menjetek lobogós kikötőkbe. ~Én itt vagyok,
8423 14| gesztenyefák s orgonák között~lobogsz szelíden, régi Bécs.~Csöndes,
8424 13| hetyke zászló,~jaj, hogy lobogtál föl a csillagokra,~te csillagoknál
8425 9| én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~Álmos szemem keresi fönn
8426 14| fantáziám még él, tűzzel lobogván,~s úgy gondolom tán,~a túlvilág
8427 2| fegyverével~ennen koponyáját loccsantja széjjel,~vagy elmegy innen,
8428 12| recseg,~folyton beszél,~locsog, fecseg. ~Alig virrad,~már
8429 12| se Hollywood-dal.~Tőlem locsoghat megváltó igéket~s unalmas
8430 4| kesernyés-édes, hűs nedűvel~locsolja égett ínyét álmatag:~E forró,
8431 13| gömb-szappanokkal,~csorgatva a zuhanyt, locsolva lankadt~testem egy óriás
8432 12| meredt-rest~súlyát nevetve lökd el,~s a béna, megvetett
8433 1| az induló tömeg sietve lökdel. ~Nem szólhat egy se, szívök
8434 14| szeret s megért,~véresre lökdelék a testem,~és senki sem adott
8435 14| kotortak lenn a sárban,~és lökdösődtek zsíros konc miatt,~nem látva,
8436 2| semmi aranyom,~jobbra-balra löknek,~körbe-körbe, egyre körbe,~
8437 13| Aztán egy szél a földre lökte,~holdfényben égtek a falak...~
8438 1| mostan lesujtasz, porba lökvén,~majd felemelsz újból tehozzád. ~
8439 13| hózivatarba, ködbe,~gyászfüstölőt lógázva, összetörve,~halott szerelmem
8440 12| elhagyott~ilyenkor innen a Logodi-utca,~ahol lakom.~Tárt otthonokba
8441 4| fát tüzött elém,~szakálla lógott kúsza tincsben,~s eléje
8442 1| eltört a tollam, lángom is lohad,~ te vagy dicsőségem
8443 14| sóhere~itt van neked egy lóhere. ~* ~Költő,~minden hatalmat
8444 8| mit hazudjak? ~Jaj, tán loholjak?~Jaj, tán feküdjek?~Jaj,
8445 9| vittem magammal. Az úton loholtam,~hol annyi arc volt, annyi-annyi
8446 13| ostor,~ és táncolunk, loholva, balgatag. ~S én, a bolondok
8447 14| Rosszalólag~mondta:~rossz a lólag. ~* ~Olvastam a Maternelle-t,~
8448 1| fölöttem,~mivel a nagy kert lomb-benőtt falán ~véres szemekkel és
8449 7| estente halljam még a régi lomb-zajt. ~Egy-két szegénynek még
8450 1| park, mely elvetette~zöld lombjait, a nyár diszét.~A messze,
8451 2| egymagamban,~a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,~Titokzatosan
8452 9| zilálva~bús álmaikból a bús lombokat,~mint villany és hő meddő
8453 14| Átadta a telefont,~mit lombokkal telefont. ~Ősz ~Szeretem
8454 2| sugár is trillió volt.~A lombon, a sötét farácson~intett
8455 9| Vedd a telet és a nyarat, a lombost,~ itt van neked az epe
8456 1| falat tör észrevétlen,~s a lombozat zöld sátrakat csinál. ~Tikkadt
8457 2| jaj, várjatok, ne még.~És lombtakaróval~takarja tar fejét.~Haha,
8458 13| a lombban.~Madártalan és lombtalan fa,~most látom én is az
8459 1| ifjuság?~Feleljetek, bús lombu fák,~ Üllői-úti fák.~
8460 1| gondolat,~szőrkámzsa tépje lomhaságtokat,~sirjátok vérré büszke szemgolyótok,~
8461 1| csapok,~s nem érezem a tarka lomtul~ az égető, nagy bánatot. ~
8462 14| kormos neved ámulva mondom:~London. ~11 ~Fülembe kardok csattogása
8463 12| leányok könnyű szökelését,~Londonban a lordok hajának ezüstjét,~
8464 7| kedvesünk szemébe álmokat lop,~s sötét szeme az éjnél
8465 4| mégysz el innen csöndbe, lopakodva,~élő titok egy még nagyobb
8466 12| kelepet?~És hallgatom, hogy lopja életét~a semmiből a gyönge
8467 12| hogy minden igéje szivembe lopódzott? ~Már értik azóta az én
8468 7| egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,~hogy érezd a bátyád,
8469 10| zárt ablakaim mögött,~mint lőporos tornyok vidám robbanását?~
8470 2| jártak a pincék homályán~s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,~
8471 1| s szivet szivem mégsem lopott. ~Mindegy. Habár ez a sugáros~
8472 1| csillogó, fénylő üvegbe~ ő lopta titkos lelkedet. ~Te voltál
8473 1| világát~liliom-arcaidra loptad~s szén-fürtödön borongva
8474 2| fehérlő ingbe lépdel.~Még lopva-lopva rám tekint~és integet szőke
8475 14| a cikázó kék eget,~csak lóra vágytam, hogy fussak robogva,~
8476 12| szökelését,~Londonban a lordok hajának ezüstjét,~s nem
8477 1| enyém megváltozatlan.~Hiába lőttök rá nyilat,~nem reszketek
8478 2| csenevész haja. ~Bolond lotyó - fejére kapja~a sárga szoknyáját
8479 9| csak te tettél krisztusi lovaggá,~ki köntösét is megfelezi
8480 1| nyargal,~repül a nő a sáppadó lovaggal,~szemükbe lóg kuszált, sötét
8481 9| éledt,~mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek,~mint boldog gyilkosok,
8482 12| véres oroszlán,~s te fönn lovagolsz még~a Capitolium ősi tetőjén,~
8483 1| Dagadt nyakakkal fújnak a lovak. ~Riad az ember, reszket
8484 1| megy előre, méla, álmos,~lovát magára hagyja, szántani,~
8485 1| A földön~"To love the earth"~
8486 12| láthatólag,~mint futtatáson lóverseny-jegyet.~Fáj néki ez a "szörnyű
8487 9| híg nyálka minden és hideg lucsok,~éles torokfájás. Az ég
8488 12| holdat. ~19. Késő ősz a ludasi pusztán ~A pitvaron a tengeri~
8489 7| gyújtotta meg a gyertyát,~s lúdtollal körmölt magyar éneket.~Akkor
8490 9| az éj.~Kis homlokán meg lüktetett a láz,~hogy megtapintottam,
8491 1| megálltam álmodozva~ a lüktető mélység felett,~fejem a
8492 12| láthatatlan fényforrás világít~a lüktető-türemlő tengeren.~Tallérokat dobál
8493 9| Egy éneket,~hatalmasat és lüktető-vadat,~neked. ~Térdig rózsában
8494 13| topognak~a gőzfürdőből hazatérő lumpok,~s sziszegve, káromkodva
8495 2| ördög is fölpántlikázva lumpol,~festett leányok lesnek
8496 13| rövidke percre ~a halvány Luna s Vénus közt a lenge,~híg
8497 13| A hét lusták éneke~Minden átok, minden
8498 14| paródia~À la manière de R. M. Rilke ~Lhewine ~Úgy ült
8499 9| állunk,~hajolj hozzánk, a ma-verő szivekhez. ~Aranyt neked,
8500 12| észrevétlen-lopva, mint a macska,~bejössz. ~10. Toll ~Végtelen
8501 2| enni jön.~Ez tréfás úr és macskabajsza szúrdos~és tarka, mint egy
8502 4| kandalló mellett, mint puha macskát~huncut mosollyal, lustán,
8503 2| társaság. ~ Ó rút macskazene:~Sipítozó, fejetlen áriák.~
8504 14| nem adom el.~Hiába csábít~Madame L.~Te kellesz nékem,~dadamell. ~
8505 7| vásott és buta lázban~nem madarásztam,~mert szántam a madárfiókot,
8506 13| vas-dorong. ~Utunk lármás madárcsapat kiséri,~a csillagos mindenség
8507 7| madarásztam,~mert szántam a madárfiókot, a picinykét.~Vígan kaszáló,~
8508 9| ferde japáni szemét rézsút a madárra emelte.~Verte a déli verő.
8509 1| hátán a tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~A csecsemő sírt
8510 14| lányra, várnak mindaketten,~a madmazell a földre néz epedten,~
8511 14| utcáidat és édes nőidet,~Madrid. ~19 ~Budapest!~Itt éltem
8512 2| hangvilág.~Nagybőgő-hangok mafla röheje,~malacbandák fortissimója.
8513 3| vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,~
8514 12| ez, részvéttelen, derült,~magába-forduló tökéletesség.~Jobb volna
8515 9| fülletegen-terhes szagokat gőzölt ki magából,~visszaidézve diákkoromat,
8516 13| bú? ~Te, ki sosem voltál magadban,~ ha a sötét éj árnya
8517 14| mint~nem óhajtod néki amit magadnak, a~legnagyobb jót, a békét
8518 14| van, akit jobban szeretsz magadnál,~úgy, hogy te néki mindent
8519 1| magyar leány!~Lerázod a havat magadról~s szerte-tekintesz a bús
8520 10| Magánbeszéd~Az életet szerettem. Azt,
8521 14| szerelmesem. ~Öreg, megindító magánhivatalnok a Lipót-körúton ~Szomorú
8522 14| tündökölsz a másvilágon~magánosan, győzhetlenül.~A mi sorsunk
8523 7| fakó,~szívembe fáj bitang magánya,~de nézz reá és gazdagodj,~
8524 8| A magány papja~Itt a magányban újra megtaláltam~ bolyongva
8525 12| most, tündökletes alak,~magányomban börtönfalak~éjére festelek. ~
8526 12| a bárgyú jövő is,~nekem magasabb kincset kell megónom.~Uralkodom
8527 10| felülről tekintve, oly roppant magasból és úgy közeledve,~mint a
8528 14| nagy, poros babérfüzér van~magasló homlokára csapva,~és egy
8529 10| mely néha a fellegekig magasul.~Légy méltó e testvér~áhitatos
8530 9| haláltól.~És nagyapám köztük magasult. Lobogó haja lengett.~Arca
8531 10| híresek,~kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad~hangversenytermek
8532 1| rajongva áldom,~s a bánatot magasztalom. ~Miért hajíttok, mért dobáltok,~
8533 13| magas falt, a rét, erdő - a magasztalt~nem oly kedves, mint az
8534 14| vágyok egy nőre,~melynek magasztosak fájdalmai! ~Tusázni vágyok
|