1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
8535 4| átok.~Nem féltek-e egészen magatokban,~ti elhagyott, magányos
8536 4| MÁGIA~ ~ ~
8537 3| szivünkben~az életünk laterna magicá-ja.~Látunk mezőt és virgonc,
8538 1| Az éjszakába fellobog a máglya,~ gyászsátorba tart
8539 1| el s keltsetek reám~bús máglyafényt! ~Kiáltsátok, hogy éltem
8540 4| és leesett a karja is,~és máglyán, lángoló sebekkel,~mint
8541 4| a halál. ~Ők is kendőzik magukat a bálra,~ a nyári bálra
8542 4| könnyezem.~És sírok,~hogy magukba járnak,~mint a kóbor árnyak,~
8543 10| meglestem, mit csinálnak egészen magukban.~Egy anya szoptatta nyűgös
8544 9| homlokodon láthatatlanul nyílt~a mágus-kincs, a bánat és babér. ~Gangesz
8545 3| köldökzsinórját tépjük esztelen,~mi Mágusok vagyunk, Előidézők,~
8546 12| csak azt,~ami "komoly" és magvas. Éjszaka~fejhallgatóval
8547 12| csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?~Te ismered a házam,~s ha
8548 8| koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~Ő az Apa, a mondhatatlan,~
8549 8| fiának~vall engem a vén Magyarország.~De néha megállok az éjen,~
8550 14| ennek élj~remek éj - stb. ~Magyaros párbeszéd ~- Mondd csak,
8551 12| gyümölcsre sűrü tejszín. ~8. Magyarosan ~Ó dáridós hajnalban borban
8552 13| lelkétől-lelkezett,~isteni magzat,~gőgös basák és~talmi urak
8553 14| Ez többet ér,~mint a mai vitás~naívitás! ~* ~Szegény
8554 1| habjaidban,~és útamat még máig is töröm. ~A Tantalusz kínkelyhét
8555 4| alatt. ~És hogyha alszom majdan síri párnán,~nem alszanak. ~
8556 14| rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~Ma könyvet írsz, hű és
8557 1| lázas csoportok jönnek a majorból,~ha ez a sok vágy hozzá
8558 12| kisgyerek~száraz kenyeret majszol, ám - igézet -~az édes,
8559 9| néha fölsohajtott,~s mi majszoltuk fiatal-lágy ajakkal~az édes
8560 2| a reggel~csak hallgatott makacs ajakkal.~Azon a reggel~olyan
8561 9| messze New-Yorkba,~mely makacsul késett a vizek dagadó magasában,~
8562 1| a sok bús titok,~ mi mákonyával már elbóditott;~setét sikátoron
8563 7| altatódalt hintett, éji mákonyt,~ és derengett szemeim
8564 2| oda nektek,~mert véretek makrancos-idegen.~Garaboncások, vásott ördögök,~
8565 1| tömeg,~meredt kezükbe álmos mákvirág ég,~és rám terítik hűvös
8566 1| regéin andalog. ~Álmuk hizott malac, kövér csibe~s pokoltüzű
8567 2| Nagybőgő-hangok mafla röheje,~malacbandák fortissimója. Solo.~Vérmes
8568 14| szobámat méla hittel~berakattam malachittal. ~Rím ~A parlament~a falra
8569 14| tejen hízott kis rózsaszín malackák,~patkánykák, gyíkok, édes
8570 14| sátor-árny, a dáridó,~döglött malacról, csirkecombról~az üst körül
8571 4| mint szirupédes, barna malaga,~és karja, mint egy kóbor
8572 14| néz.~Bút adj, a szenvedés malasztja~édesb tenálad, mint a méz.~
8573 14| Polgári idill ~Pislán~máléz a kislány. ~Játék egy magyar
8574 14| elszaladt:~mivelhogy nem malícia,~hogy mostan már Galícia~
8575 14| valóban rémeset,~rendeltem málnás krémeset,~és rámesett. ~* ~
8576 14| lesz s hatalmas."~- Légy mameluk fiam s hallgass. ~Nincsen
8577 14| ánis,~nem miként a régi, mámis,~agg költészet, mondhatom.~
8578 1| lakója nyughelyére tér.~Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,~
8579 13| nevetni és zokogni,~szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,~sírunk a renyhe
8580 2| által,~s míg hahotáz az öröm mámora,~fölhangzik húrjain egy
8581 13| óriás kezét~és a tömeg, a mámorába oldott,~vivó tigrisként
8582 1| föld,~s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt - ~kelet felől egy sírnak
8583 14| Mást néha felvídít még~egy mámorittas, röpke perc,~te nem örülsz
8584 13| szívünkben új pünkösdi mámorok. ~Az élet csókolózik most
8585 9| adtál s nem ismert drága mámort,~a forradalmas ár békült
8586 14| lélektana ~Nőket~emancipál~e Manci Pál~miatt. ~* ~Te sóhereknek
8587 14| Az élet volt maga...~S a mandarín narancs szaga...~ ~
8588 2| sors. ~Makrancos munka, női mánia,~valami baljós, balos, ördögi,~
8589 12| angyali detektív,~mint ápoló a mániás után,~hogy egy kicsit vigyázzon
8590 9| jodoform és karbol illatában,~mankókkal játszottál budai kertben,~
8591 2| béna vágyak mentek lomha mankón.~Múlt este kezdődött a rékviem.~
8592 2| titkos és gonosz.~Egy kis manócska, mindegyik kötőtű,~cikázó
8593 6| égből bőkezűn lehint~boát, marabut, hermelint,~most mint nyolcsarku
8594 13| seb -~ s eléje vágom maradék-eszem. ~1907 ~ ~
8595 1| csatárok, lángoló dalok:~maradjatok itt és beszéljetek,~ha meghalok! ~
8596 10| halomba rakva, mind-mind itt maradna~vigyázva elfogyó életem
8597 1| őket, kik aztán is csak itt maradnak,~ha érezem, hogy szívem
8598 4| a szemedet~s örökre úgy maradsz?~Nem értelek.~ ~
8599 12| mindannyian ó de magunkra maradtunk. ~Az én koromban:~sírtunk,
8600 12| hosszan~ágyukhoz álltam. ~Marasztaló ígéket~súgtam fülükbe, mint
8601 9| barátot, ki gyakran itt marasztalt,~megkoppintom félénken a
8602 12| Éreztem a semmit, a szégyen-~maratást. ~De láttam egykor kánaáni~
8603 8| a katonák. ~(Megj. 1919. márc. 16.) ~ ~
8604 10| vehetted,~hogy észrevettelek,~Marcelle,~pincérlány, a rövid fekete
8605 1| párás, gőzölő föld~s te márciusnak fűszeres szele. ~Legyezzétek
8606 9| csöndet mindenek felett.~Mard el veszetten, aki megzavarja~
8607 9| vágyom újra a borúba már,~hol mardosás van, rettegő vigyázás,~s
8608 13| néztek a borukra,~s ettek marha- s borjúsültet. ~Mások víg
8609 13| À la Manière de Rainer Maria Rilke ~Nézzétek őt, mi mámoros,
8610 12| meghízik és fölös kilóit~Marienbadban adja le nyaranként,~oly
8611 1| Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,~csavard ki csak a festett
8612 1| a sivár tömeg~s véresre marja lázas arcom... ~4 ~Sirasd
8613 13| odaadom a fogaim,~hogy marjatok,~odaadom a füleim~és lessetek,~
8614 2| ugrik a higany,~csontos markába hahotáz vigan.~Övé a bál,~
8615 14| érthetlen talány körültem,~e markolászó szörnyek versenye,~mi ez
8616 13| benne,~mert jajaj, mindhiába markolt,~az élet hozzá is fukar
8617 7| szájam áldás és tenyér a markom,~könny.~Mert nem jó nékem,
8618 1| nézted~s hő aratáskor a markot verted. ~Bájos parasztvér,
8619 2| városunkba messziről,~és a markukba sok-sok pénz forog.~Különösek,
8620 1| sejtelmesen beszél,~ a Marmorán kialszik mind a csillag,~
8621 1| s vasszívvel és csontos marokkal~zord zivatart kavarok nagy
8622 2| fakón,~a kánikula sok-sok martaléka,~egy kerti szék az őszi
8623 1| testem itt van, ~véresre martam ökleim mohón.~És mindhiába
8624 9| téboly ez a táj,~s álarc alól mártír-szemek,~testvér szemei rémlenek.~
8625 8| földgömb koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~Ő az Apa,
8626 12| lila papocskák,~halvány mártírok, néma mécsek,~ó tömjénfüst,
8627 13| zagyva zajban egy ledér lány~mártírokkal ölelkezik,~hitvány hülyék
8628 1| királyom,~sápadt, beteg nagy martirom.~Ágyad szemembe drága trón
8629 2| kedves a szivünknek,~s a márványasztalok, ahol régen-halottak ültek,~
8630 13| mint tiszta, enyhe hölgyet~márványba vésve messze temetőn,~ki
8631 9| fiatal -~fölkel hamar,~márványcsészébe álomport kavar. ~Az élet
8632 1| lehajtottam szerényen~állványotok márványpárnáira.~ ~
8633 2| Öreganyáé. ~Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.~Csönd. ~A légyfogóink
8634 13| folyosón,~mert máskor ez a márványterület,~e szobros és színes üveg-fedett,~
8635 1| Napsárga szoknyád büszke tested~márványvonalját zúgva mossa,~s rám hullsz
8636 13| anyja, az öröm, a csók.~Légy mása most szép és gonosz anyádnak,~
8637 12| a régi képet rajtad égi másban. ~Ablak,~mutasd nekem, hol
8638 14| tusákra már ásítva nézek,~másé a rózsakedv, a gyenge nő, ~
8639 10| Mint az alvajárók,~kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,~
8640 10| Egyik kezemben a félelem, másikban a részvét,~ballagtam előre,~
8641 9| gyermek-égig,~szállj énvelem.~Új másikom, ki régit visszabűvölsz,~
8642 7| kislánykezében egy olcsó napernyő,~a másikon, mint síró, árva démon -~
8643 6| mint a sír~s a rongyos masiniszta sír.~ ~
8644 12| az mindenkié. ~4 ~Ki adna másképp inni a betegnek,~ha nem
8645 14| tán,~a túlvilág szebb, s másképpen lesz ottan.~ ~
8646 1| első kedvesem~találkozott a másodikkal. ~Némák, fehérek voltak
8647 4| Tükörszobába járok. S száz alakban~másolja halvány képemet a fény. ~
8648 1| bolond. ~Erdőkbe bújik, mássza a hegyet,~iszik, erőlködik,
8649 2| madarat.~És akarok még sok másszínű tintát,~bronzot, ezüstöt,
8650 14| folyam. ~Te tündökölsz a másvilágon~magánosan, győzhetlenül.~
8651 9| toronytetőn~a nyavalyás.~Mász botorul~magasba fönt,~s
8652 13| köt a nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű tudó - tanul,
8653 13| Tóth Árpád halotti maszkja~Ahogyan a szobrász~önti
8654 9| mint gyerek.~Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,~kegyúri gőggel,
8655 13| összevisszát.~Dobot! Zenét! Maszkot! Kulisszát!~Legyünk többek,
8656 4| karod,~minket nem áltat maszlagos remény,~mi is akarjuk, mert
8657 1| hatalma diadalmaképp~a porba mászók homlokára lép.~S a szürke
8658 10| csecsemőjét.~Tornyokra is másztam, múzeum és képtár anyagát~
8659 14| a lólag. ~* ~Olvastam a Maternelle-t,~pompás regény. Ma termelt. ~* ~
8660 13| Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka,~tejet hozol és nyugtató
8661 9| és ő. ~Sírt és dalolt bús mátkaságán,~ bölcsők között sírokra
8662 12| csontját a földben,~halavány, ~matróna-arccal, mélyen alvó~nagyanyám. ~
8663 3| otromba diadalt,~mint részeg matróz a nehéz rumot.~ ~
8664 9| ragyogott az időben,~mint matuzsálemi agg, a mulás avarában egy
8665 1| lanyha vízben,~s látta Mátyást a hegy orma. ~Régi emlék
8666 2| mozsártörők,~a jég között mázas tejesköcsög. ~Két óra. Már
8667 13| magasztal~ a tettető, mázos-szavú,~érzed, mi sok szív vérzik
8668 7| tiszta-új,~a kincse roppant mázsasúly, ~roskadtan a jövőbe néz,~
8669 14| a ramazúri~alkalmával a mazúri~mocsaraktól elszaladt:~mivelhogy
8670 12| drága élet.~És beszélgettem: Me dice?~És legyintettem: Niente!~
8671 14| rogy a hívő, ég a templom mécse,~buzgó áhitatban zeng a
8672 12| halvány mártírok, néma mécsek,~ó tömjénfüst, ó tiszta
8673 9| kenyerét, hegyes és meredő mecsetek közt,~visszamerengve az
8674 1| Empire-szoba~A hófehér szobán mécsfény lobog,~selyemdagály duzzad
8675 14| lelence.~Azúr, aranyló, mély medence.~Gyémántokkal rakott szelence.~
8676 2| Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,~keserűt, édest, sárgát
8677 7| Délutáni meditáció~Milyen lesz a halál,~vajon
8678 12| merészen a görcsös, a szörnyű~Medúza-valóság kő-iszonyatját,~s szól: "
8679 12| mily nehéz a könnyű,~mit a medvék lenéznek.~Ó szent bohóc-üresség,~
8680 9| teremt és megrepedt szivéből~még-még kiszakad egy-egy ősi jaj.~
8681 2| beszél,~és sírdogál fáradtan meg-megállva.~Ma álmom elviszi az enyhe
8682 13| vágy, sötét nyomor forr.~Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor,~
8683 12| mostan fehér váz-ujjaikkal~meg-megfenyítenek a holtak.~Megrészegülök
8684 12| csillagok szikrázva, észrevétlen~meg-meglibegtek, és távolba roppant~fénycsóva
8685 12| ki-nem-beszélő,~röpülő, meg-nem-álló. ~Légy az, ami a bölcs kéj~
8686 9| kilincsre,~ahol az orvos volt, s megáhitottad~nyugodt szobáját és az esti
8687 9| lap.~Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,~hogy rab vagyok és nem
8688 7| százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott ~szívünkből, ezt ordítjuk,
8689 9| könnyekkel, és imát susogni,~megáldani a biztos tudományt~és a
8690 13| csókod kalászos álmomat megáldja. ~Érzesz-e már? A homlokom
8691 7| én lehajoltam volna, hogy megáldjon.~Zsinóros, régi atillát
8692 9| ős, bibliai, furcsa rém,~megáldlak én, ~mert azt kiáltod, légy
8693 4| ördög. ~Egy kövér kanonok megáldott,~azután csöndesen továbbment.~
8694 4| holnap,~és a szivek lassan megállanak,~s ők ott dobognak a szivünk
8695 8| árnya egy szent remetének. ~Megállanék bús ablakoknál,~a csendbe,
8696 7| a harc után,~a harc után~megállani.~ ~
8697 10| amit én észrevettem,~s megállapodtunk abban, hogy este együtt~
8698 8| néha emelik kezük,~hogy megállítsák, ami megy,~a szörnyűséges
8699 12| múltból,~fény kiáltott, hogy megálljak,~fény kiáltott, hogy maradjak.~
8700 12| Futók között titokzatos megállók.~A mély sötét vizekbe néma,
8701 10| csöngetve indulást, újra megállót,~és rossz fogaim közt~szidom,
8702 12| gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,~Dunába ugrom és megőrülök.~
8703 12| hiába intik, hogy talán megárt,~mert e nehéz időkben néki
8704 1| zokogva elrobogtam,~ti engemet megátkozátok.~S most a szivemre kő gyanánt
8705 8| benne esztelen dühöngök. ~Megátkozom a születésem,~ szájaskodó,
8706 13| szívdobogtató,~vad kokain, mitől megbandzsult~részeg pupillám. De légy
8707 7| megvígasztalom majd,~ ki megbántott, azon még bosszut állok.~
8708 7| ajtót, mit elfeledtem. ~Kit megbántottam, megvígasztalom majd,~
8709 2| Azt veregeti folyton,~és megbicsaklik elefántcsont ujja~a fekete-fehér
8710 13| szünetlen:~érette mindnek megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~
8711 12| társatok,~s nekem, szegénynek, megbocsássatok. ~Ne nézzétek karomat-térdemet,~
8712 12| felhőkön oson át,~s széthordva megbocsátó mosolyát,~ezüstté büvöl
8713 10| nem volnátok ti,~megértők, megbocsátók,~elvtelen szentek,~jámbor
8714 9| kancsal biró,~ki félrenéz,~megbolygató,~aszott parázs,~tündér hajó,~
8715 9| röpülni kezd,~hullámzik a megbolygatott tükör,~az asztal egyik lábát
8716 1| reszketeg,~tépett zászlókkal, megbomlott sorokba. ~Zsibong, dagad
8717 1| Künn részegen táncol a megbomolt~sok szélmalom. ~A szürke
8718 14| mérgesen morgott a tenger. ~Megborzadott; érezte hűlni lelkét,~arcát
8719 4| vágok az éjnek. ~Ma este megbotlok az útban,~s a hűvös, vékony,
8720 1| sorok,~elsápad a király és megbotol a ló... ~És fönn az ég ivén
8721 12| mert a sebet utálja,~magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet:~
8722 9| mély-kék szemekkel, megbüvölten,~csak a tűnő időt figyelte,~
8723 13| őserdő megszelídült lelke él,~megbűvölt vad lelke él. ~Ó, mi zajgó
8724 10| nagyon.~Kevés öröme volt. Megcsalták, félrelökték.~Harminchárom
8725 1| öröklét nyugodt fuvalma megcsap.~Az óra áll, mindíg hat
8726 12| szavaznak. ~Bölcsőt tologatnak,~megcsendül egy ének,~már vége a dalnak,~
8727 7| ódon patikában~az atropin megcsillanó levét.~Bús kedvesünk szemébe
8728 12| mint a fű-fa, élő,~csoda és megcsodáló,~titkát ki-nem-beszélő,~
8729 8| Én mondtam: édes véreim,~megcsöndesült testvéreim,~sok férfi, nő,
8730 13| holdsugárban~a lábnyomát megcsókolám.~S izzó fejem a földre nyomva~
8731 2| árny oson,~hazavezet és megcsókolja számat,~gyógyítva csókol
8732 4| csupa vér s éji harmat.~Ha megcsókolna most maró szám,~fekete seb
8733 13| te érted,~reáhajolsz, s megcsókolod haját. ~1909 ~ ~
8734 1| könnyem, s bámultál reám,~majd megcsókoltál a halotti csendben,~mint
8735 10| Mindketten mosolyogtunk, megcsókoltuk egymást.~Nem igen tudtunk
8736 4| a fagytól az út vándora~megdermedett. ~S jött ködpalástban a
8737 10| mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.~Szórakozottan megy az utcán.
8738 1| sinek közt csöndben állnak,~megdobban a szivük - látják amint~
8739 4| sírókat és a nevetőket,~s megdöbbenek - oly furcsa minden náluk,~
8740 2| ordító trombitákkal~viszik a megdöbbent utcákon által,~s egész nap
8741 12| közt. Jaj,~hadd emelem föl mégegyszer a szívem~testvéri szivedhez,~
8742 12| életet nekik,~s ha majd megéled a sok néma lárva,~a te szavad
8743 10| hajnaltól napestig,~hogy megéljen feleségével és kislányával. ~
8744 12| oly összegért, melyből megélne könnyen~néhány család egy
8745 14| silány búnk -~de kalapom megemelem. ~Nem tart örökké semmi
8746 12| Lelketlen arca földszínű. Megérett~a földre már. Nem értem,
8747 13| évig várok, míg kelyhem megérik,~és várok újra, várok ezer
8748 10| félreteszik, amit csak megérintett,~mint azt a siralmas bádogdobozt,
8749 1| mégse,~hogy ez királyodnak megérkezése!! ~Riadjatok fel hát, ti
8750 1| hangú...~ Vajon, vajon megérted-e? ~Tavaszkor egy ifjú leányka~
8751 12| szavad ők még megérthetik. ~Megértenek téged s őket megérted,~kiket
8752 9| mit perc alatt kellett megérteni. ~Bódulva, fulladozva, mint
8753 13| kisasszony~bánatomban Ön megértett,~tudja, elhagyom a kedvest,~
8754 14| zűrzavarában is meghallottam. És én megértettem azt. ~ A fiatalemberben -
8755 12| lárva,~a te szavad ők még megérthetik. ~Megértenek téged s őket
8756 10| tétovaságommal,~ha nem volnátok ti,~megértők, megbocsátók,~elvtelen szentek,~
8757 13| szájam mosolyog bölcsen és megértőn,~mint a futó katonák fanyar
8758 12| mindig kell valaki, aki megértse~az utcalányt s a tébolyultakat. ~
8759 7| estig éljünk, csöndesen megérve,~mint fán az alma, mezőn
8760 1| szüntelen. ~Talán szeret. Megérzi lelkem,~ ha lopva jő
8761 9| s mi néztünk,~halántékod megeste kora dér.~De homlokodon
8762 1| jégbe, fáztam tüzkohón.~Megettek ördögök, s a testem itt
8763 1| rét felé,~vén házak ajkán megfagy a víg mosoly,~
8764 14| nézünk jobbra-balra,~mint megfagyás előtt a vándor. ~1932 ~ ~
8765 9| kékszinű,~a színt alant,~mi megfakul,~a vont aranyt,~mi megvakul,~
8766 2| szertepattant~a tükör és szivem.~Megfeketült a mellemen a rózsa,~melyet
8767 4| a tövises kálvária-úton.~Megfeledkezem egész magamról.~Este egy
8768 9| lovaggá,~ki köntösét is megfelezi azzal,~akit szeret. Érted
8769 13| Tusakvó árnyak közt remegve~a Megfeszített kín-keresztje~tünik fel
8770 1| nőstény,~de büszke fővel megfeszül a hím. ~Vad harsogás kel
8771 12| attól, ami tépi-szúrja~s megfogja, ami ledöfi, a kést.~Nekünk
8772 2| kisfiúcska ekkor,~vékony kezem megfogta jó anyám,~szemembe nézett
8773 1| örvénye von vadul ragadva.~Megfojtanak parázsló csókjaid~ és
8774 7| de oly setét,~ki tudja, megfordulna-e,~ha kimondanám a nevét? ~
8775 12| vízszintesen feküsznek,~s megforduló szemük kacsintva néz szét~
8776 12| hogy szaladjak,~kóboroljak, megfürödjek,~elmerüljek, elterüljek,~
8777 2| áriája.~Bősz trombiták. Meggárgyult oboák.~Mind oly titokzatos,
8778 8| megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~a katonák. ~(Megj. 1919.
8779 13| végre végét?~S ki látja meggyalázott arcomat? ~Jaj énnekem, mert
8780 9| botommal,~s nézem a tükrökön meggyérült, régi fürtöm. ~Szentelt
8781 2| mert fájdalmas lelkembe meggyötörve,~bámulva nézi önmagát az
8782 13| megjegyezte, hogy e szesz már~meggyógyított több bús költőt. ~S én könnyezve
8783 7| úgy bámul üresen az ürbe. ~Meggyszínü selyme is fakó,~szívembe
8784 9| Képzeld csak, édesem,~multkor meggyszósz volt, édesen,~mint valaha,
8785 10| sötét szobában,~mielőtt meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén
8786 13| minden az utódra száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~
8787 1| én egykori szerelmem,~s meggyújtod régi emlék~sírmécsit a szivedben. ~
8788 2| kislány szemei,~szoknyáitól meggyúl a levegő,~rá se merünk tekinteni...~
8789 12| forgat tovább~vad-rémesen. ~Meggyűlölöm,~elátkozom,~lassan, szépen~
8790 4| tapadt a korcsmafalhoz,~meggyűrve csüngött le az abrosz,~csupa
8791 13| nagyon,~de most babérjuk meghagyom,~hüvös galyáért nem tusakszom -~
8792 13| könnyű lesz válni már nekem.~Meghajlok kesztyűsen előtte,~s megyek
8793 1| dac, szótalan óriás,~ki meghalál szégyen-keresztfán~s nem
8794 13| véresen vadul, ~úgy, hogy meghallják égen és földön~s a csillagokon
8795 9| jár nehány sunyi utas,~és meghallod, hogy engemet ugatnak,~légy
8796 14| az élet zűrzavarában is meghallottam. És én megértettem azt. ~
8797 8| a magyar ég tetőzött,~és meghaltál és nem láttad a tengert,~
8798 13| Temess el, reggel éltünk,~s meghaltunk, íme estig." ~2 ~Nem, nem
8799 1| hátán itt e föld. ~Estente meghalunk az ágyba,~ s reggelre
8800 14| Ma, édes angyalom,~ajkad megharapom,~s tudd meg, nincs édesebb,~
8801 1| hogy gyenge szíve majdnem meghasadt. ~Magába volt a véres küzdelembe~
8802 12| 31. Emlékezet ~(Lélektani meghatározás) ~Emlékezet,~most azt hiszed,
8803 13| számlám gyors úton rendezvén,~megható és könnyű pózzal~felhajtottam
8804 12| Sopánkodik miatta.~Közben meghízik és fölös kilóit~Marienbadban
8805 8| sápadt-arany fejét. ~Alvó szemében megholt, égi átok.~ Békébe fáradt
8806 12| cikázhatott~a gondolat, hogy "meghülök", amikor~önzésem is előzve: "
8807 1| lángoló dalok:~ragyogjátok be meghült homlokom,~ha meghalok!~ ~
8808 12| amikor~önzésem is előzve: "meghűlsz",~már te kimondtad. ~Lásd,
8809 1| kereszt előtt~és néma ajkukon meghűlt a hő ima.~ ~
8810 7| végtelenben egy kicsi helyet,~hol meghúzódhatom és élhetek.~ ~
8811 14| a szárnyas zeneszörny, s megigazítja~műértő kézzel a zongoraszéket,~
8812 14| elkísérlek -~Jó éjszakát! ~Megigazitom a halotti párnád,~életre
8813 8| szemük oly szörnyü nagy,~hogy megijed, ki belenéz,~s szemük alatt
8814 2| kertet,~a vén akácok látnak s megijednek. ~A kisgyerek lehúnyja a
8815 8| és a küszöbön várom, hogy megilless,~alázatosan, a porig hajolva.~ ~
8816 8| volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást köszönteni. ~Még nincsen
8817 13| fűztem~vágyó tüzes sohajjal. ~Megindulék a réten,~s a kedvesem kerestem,~
8818 9| hogy még mind vacsoráznak,~meginnék asztalomnál egy langyos,
8819 7| is jó, s ha a fény zizeg,~meginni egy pohár jeges vizet. ~
8820 14| ifjú színébe tetszeleg,~megír naponta tíz-tizenkét~három-hasábos
8821 14| Költeményfüzér ~E költeményfüzér megírására a közvetlen impulzust az
8822 8| csak: ha eljön a tavasz,~megismerem, hogy mindig ugyanaz,~s
8823 12| sirni szoktál, majd mindent megismersz,~hogy ez tiéd, eldobni nem
8824 8| meggyaláznak~a katonák. ~(Megj. 1919. márc. 16.) ~ ~
8825 14| vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy Ella a tüdővészes
8826 13| és cointreau-t öntött,~s megjegyezte, hogy e szesz már~meggyógyított
8827 1| gyermekszemeddel,~ki, hogyha megjelensz vad álmaimban,~zokogva és
8828 1| ezredévbe visszaérezett~s most megjelentek kósza, bús dalomba~szent
8829 12| Rajz halott apám fejéről ~Megjöttem éjjel a vonattal.~Tél volt,
8830 1| láthatatlan árnyék karja megkap,~jön a derűs ma, s meghalt
8831 10| hív komoly elmélkedésre,~s megkérdezem magamtól, hogy miért vagyok. ~
8832 9| karikák tetemébe botolva~megkerülém a huzós kútat, mely az ócska
8833 9| támogatni mindig a karod,~megkeserülten, elvásott örömmel~őrjöngve
8834 13| az életet~s e leckét is megköszönöm. ~Fölöttem téli szél visit,~
8835 12| földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. ~Nézd csak, tudom, hogy
8836 7| vér,~s mikor tova mennél,~megköt. ~Vér fűszere buggyan,~a
8837 9| gyakran itt marasztalt,~megkoppintom félénken a poharat, az asztalt~
8838 14| síró gyenge nők,~zokognak a megkorbácsolt szerelmek,~fetreng a jó
8839 4| és bús, akár a tenger,~és megkuszálja hullámos hajad,~szemed alá
8840 14| Mária~sír és kacag, ha meglát. Mária~sikoltva jő elébem.
8841 1| akkorra "ideál"-unk?...~Meglát-e majd a sok ősz, agg alak?... ~
8842 9| jajkiáltást.~Ki rám tekint, meglátja a jegyet,~és szánva tisztelettel,
8843 14| a megváltó halálra várt:~meglátta árnyát a napos falon.~Gondolkodott:
8844 10| gondoltam és a sarkon~egyszerre megláttam a nyugodt levegőben,~egy
8845 14| burok,~és léghasító tolla meglazult,~előtte végtelen volt még
8846 12| futottam? ~Lencsém,~mondd, megleled-e messze-szállt szerencsém? ~
8847 1| tekintve,~a könnyü szélbe megleng vékony inge,~aztán remegve
8848 14| remegtek, szél fuvallt alább,~s meglengeté a bölcs nagy, ősz haját,~
8849 1| kötözve és bogozva azt. ~Itt meglep egy halk és mélységes álom,~
8850 10| Mozogni kezdtem. Fölkelt meglepődve.~Mindketten mosolyogtunk,
8851 12| dőzsölésük~és a barátját meglökve így szól:~"Itt vér fog folyni
8852 8| fővároson,~s utolsó álmát félve meglopom. ~Fekete bársonyok közt
8853 12| hogy itt se légy és megmaradj,~a végeset is végtelenné,~
8854 9| elfogadnánk, mint ami mienk,~csak megmaradna és ne lenne rosszabb,~csak
8855 9| vakon,~és ami vágyam itt-ott megmaradt még,~eléd rakom. ~Arany-idő,~
8856 8| összeforrok,~ereklyéim adom, mik megmaradtak~a gyermekkorból s könnyeimtől
8857 9| kevés remény,~a lelketek megmenteném,~ti drága-drága szentek, ~
8858 14| volna Thepszis~kordélya, hát megmentik ezt is,~s feléled. ~Harcias
8859 12| lassú~hálók.~Képek,~már megmeredtek és örökre~szépek.~Nem-élők,~
8860 2| mérgeket.~Én mindenkit megmérgezek.~Megölöm az egész világot,~
8861 13| irodalmat falok címszalagokról,~megmérgezem magam a patikáknál,~s egy
8862 2| este itt~a part körül, és megmeri a korsót,~s a tóból télre
8863 12| megett,~azon lehet akkor megmérnetek. ~Önváddal és mérgekkel
8864 9| gépkocsi, hajó,~ki tudja azt megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~
8865 9| bánatommal,~emlékeket vetek föl megmozduló botommal,~s nézem a tükrökön
8866 9| áldott-rossz barát,~és megmutatja, merre van~az én utam, ~
8867 8| cselédek,~a csontokat. ~Jaj, megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,~
8868 12| nékünk az ablak kilincsét,~és megmutatta mesebeli kincsét,~az őszi
8869 7| szegénynek még levelet írok.~ Megnézem még a szabadkai házat,~
8870 2| valaki, ki csendes és beteg,~megnő a házunk majd, ez a csodás
8871 13| kőfa százfelé hasítva,~megnyesett nagy ősi szikla és cirádás
8872 12| gond~csörögve ébred, és megöblösödve,~halálosan zúg, mint a gong. ~
8873 4| távol -~de gondolatba megölelte vágyva, ~és erre ő is áment
8874 2| mindenütt sötét lett,~az ágyba megöleltem kisöcsémet.~Aztán pihegve
8875 14| észrevétel Hatvany Lajosra ~Megöli a siker Lacit~(Azontúl is
8876 8| mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~
8877 9| gőggel, diadaluton,~aztán megölve, akiket szerettem,~a végtelent
8878 14| csókja",~Tőle mind magát megójja,~ Oly nagyon beteg." ~
8879 10| csak az övé.~Nincs itt más megoldás.~Csak egy.~Élni e rettenetes
8880 4| ha nem találja a végső megoldást?~Mit szemeim, a gyönyör
8881 9| kutat az elborult határon,~megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák
8882 12| De néha este ellágyult, megolvadt,~nyitotta nékünk az ablak
8883 9| fáj, s az ablakok~rácsát megolvastam figyelmesen,~minthogyha
8884 12| nekem magasabb kincset kell megónom.~Uralkodom tűzhányó kráterén
8885 1| felett?~E gondolat majdnem megőrjít...~Engedjetek, engedjetek! ~
8886 2| széttöri gerincem,~s vígan megőrli fájó csontomat.~Az éjszakában
8887 12| megállsz,~Dunába ugrom és megőrülök.~Jaj, én bolond, hogy erre
8888 9| de akkor eljön a Gonosz~s megostoroz. ~Az ostora sosem hever.~
8889 8| minek szültél?~Elhervadtál, megőszültél~hiába.~ ~
8890 9| fordítom újra vissza,~s most megpihen e régi, téli éjben~szegény
8891 2| udvaron,~rongyok, remények, megpörkölt rakéták~és cigarettavégek
8892 1| vacogva félek,~s szeretném megragadni még az éjet,~de jő a holnap
8893 14| Ez a szürke kép lelkem megragadta,~s benne egy tragédiát látott,
8894 1| hogy a lárma halkabb,~ megráz egy furcsa hangulat,~mert
8895 1| a víg paparcra s tompán megremegve~elfáradottan, sírva nyögte: "
8896 12| s hallom, hogy lehelsz,~megrémülök: ez az, mit szeretek?~Ezt
8897 10| kezem, mozgó kezem árnyát~s megrendülő arcomat, oly jó szeretettel~
8898 14| tüzet,~és e szilárd golyót megrengeted.~S sóhajt homályosan a rengeteg. ~
8899 14| Isten... szörnyű e haragban.~Megrengeti vadul a nyomoru földet.~
8900 13| lámpa,~s a tarka kárpit megreped. ~Zsolozsma lesz a bűnös
8901 4| búsak,~a földgömb szíve megreped-e tőle?~Ó, láttam egykor lassan
8902 14| 2 ~Szívem dobog, majd megrepedve,~bár az örömre nincs nagy
8903 1| kedv s a víg kacaj kitör,~megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát
8904 2| hervadásba nyúló buja csókfa,~megrészegülő bíbor levelen.~Őrült menád -
8905 12| meg-megfenyítenek a holtak.~Megrészegülök az örömtől,~kinyíl a menny
8906 9| lerogyva, láztól elcsigázva,~megrészegülten és egész betelten,~kimondhatatlan,
8907 1| lett,~az arca elsápadt s megreszketett. ~És messze az ég kékes,
8908 14| arca hófehéres csillogását,~megreszkető, gyémántszinű könyűit,~gyászfátyolának
8909 13| valaki jő az éjszakábul~s megrezzen elpetyhüdt agyunk. ~Sötéten
8910 2| szelíden elmesélem,~hogy megriadjanak és tág szemekkel~bámuljanak
8911 9| órán mindörökre ellopom.~S megriadva kémlelődöm, mért e zajgás,
8912 1| akkor ezt az éjet?~ megrogyva, búsan, társtalan?~S mint
8913 12| Mi ez a vágy, mely vérem megrohanja?~Nő, légy velem most, alkoss,
8914 10| térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt méhvel,~nem jut eszetekbe~
8915 13| összeroppan,~míg végre elnyűtten, megrothadottan~visz el egy este a jó csont-lovag. ~
8916 4| tudja, miért, miért nem?~Megsápadtam, míg ideértem. ~Zörömbölök
8917 1| Bölcsesség~Keblem vörös: ó megsebeztek!~Vért ont sajogva oldalam,~
8918 14| teérted zúg e vad tusa.~Megsebzett lelkem, e vérző galambot~
8919 1| éltünk,~hogy végre e kudarc megsemmisítse.~Egy szürke honba tér a
8920 14| legnagyobb jót, a békét s a megsemmisülést - ~nem tudsz felőle, csak
8921 12| Fényes koszorú~Megsértették az én édesanyámat,~azt mondják
8922 10| lányok, kik félnek, hogy megsértik,~vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját
8923 4| idegen kezekkel~lassan-lassan megsímítják az álluk. ~És ezen~gyakran~
8924 14| forró, fehérlő ujjaiddal~megsimítod a homlokod... ~4 ~Ilyen
8925 10| nyakamban,~állok. ~Amint pedig megsimítom~homlokomat s a koplalástól~
8926 14| fikarc jut,~szerény díjért megsimogatjuk arcuk. ~De néha mégis jószívű
8927 10| végigmentél a budai utcán,~s megsimogattad szőke kisfiuk fejét,~ki
8928 4| félénk tekintetünk. ~És megsiratjuk, ami messze tűnt.~Tik-tak,
8929 2| temető-partra,~ezer porontya megsiratta,~s az alkonyon, a pállott
8930 14| gyászindulója.~Pedig de sokszor megsirattam~ E nyári álmomat azóta. ~
8931 14| ciánnak.~Mit tegyek hát? Megsugom egy~pici lánynak. ~Kezdet -
8932 14| elvégezed. ~* ~Emlékezet,~jaj, megszakítom e fájó-bolondos~nyelvészetet. ~
8933 10| szánjanak meg és szeressenek.~Megszántak engem ők,~szerettek is,
8934 14| könnyezve zokkant,~de sok kant~megszégyenít e rokkant. ~Sírirat ~Míg
8935 13| jön görnyedt gerinccel~a megszelidített Petúr,~érdemkereszt fityeg
8936 13| kőlevél,~melyben a zúgó őserdő megszelídült lelke él,~megbűvölt vad
8937 9| fájó ideggel szótlan álmot,~megszentelt engemet a lelke,~ az
8938 1| hazugság véget ér!~s te megszeretsz szilaj szerelmemér',~ha
8939 2| hipp-hopp valóra válnak a mesék.~Megszínesül a lázamtól a karton,~
8940 1| merész szavam,~lantom favázát megszögezem vadul,~s vasszívvel és csontos
8941 13| tusakszom -~Őket mindenki megszoká:~hát éljenek mind, mind
8942 9| egyszerre - az egész,~és évekig megszokni sem lehetne,~mit perc alatt
8943 9| dagályán,~és úgy tekint a megszokott szobára,~melyet nem ismer,
8944 13| arca, búbos kontya, púpja~a megszokottság bánatát lehelte,~és fúrta
8945 14| egy-egy ember megy tova. ~Megszólal álmosan a zongora,~s míg
8946 14| akinek tűz van szemében,~megszólítjuk: "Pardon - tüzet!"~Akárcsak
8947 13| ölte a szerelmi bőjt.~A megszorult diák szerelmi kosztját~képezte
8948 10| alázatosan is,~mint aki megszületett és aki meghal.~Ne félj.~
8949 12| a gazdag jövőben~akárki megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~
8950 12| vas-ajtain dörömböl, ~most megszületsz belőlem és dalomból,~minthogy
8951 10| meztelenül legyek, amint megszülettem,~meztelenül legyek, amint
8952 9| láttam őt, ki újra az enyém,~megszülte nékem az örök csoda. ~Az
8953 1| nem lesz szíved már, hogy megtagadj~s pirosra gyullad arcodon
8954 9| Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam,~az ősi birtok szálljon
8955 8| bátran indultál, kapudat megtaláltad~az éj felé. ~De én, jaj,
8956 9| halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít örökre,~s bármerre fordul
8957 12| szájadból sohasem,~hogy megtaníts örökre lenni,~ lángként
8958 1| Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,~bánat és csalódás nem fér
8959 2| próbálgatta, amikor születtem,~és megtanulta, elfeledte csendben.~Jaj,
8960 9| meg lüktetett a láz,~hogy megtapintottam, vadul dübörgött,~akár a
8961 12| az egész. ~Láng és korom, megtébolyul, ki~belenéz. ~Sírtam miatta
8962 9| virrasztás. Fényes, tiszta délben~megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra
8963 1| kit fáradott közönnyel megtekintünk.~Hogy később mindörökre
8964 3| és a szemünk könnyekkel megtelik. ~És reszketünk, ha elfújjuk
8965 14| Ma termelt. ~* ~Naptár,~megtelsz te is, bútól roskadozva,~
8966 13| körülünk. ~A szenvedések kelyhe megtelt,~a kabaré oly szomorú.~Fáradt
8967 12| vadkani-aljas~életre, mi megtép disznó-agyarával~a porba
8968 7| ahogy minden elment,~ és megtépem sírva köntösöm.~ ~
8969 2| vöröslő tűz-körökbe,~és aki megtér elhagyott szobánkba,~itt
8970 10| mint most~az ő kezében,~ki megteremt igazán,~fényből, szeretetből,~
8971 12| bezárt körömből,~ujjongva megteremtelek örömből.~ ~
8972 12| szerencse,~hogy e csodát újólag megteremtse. ~Édes barátaim, olyan ez
8973 12| Várom, hogy asztalunkat megterítsék~s leszedjék.~Várom, hogy
8974 1| Pest, szép ideálom,~bár megtör is majd aggkorom,~te majd
8975 9| melynek nincs soha vége,~csak megtöri a csöndes csöndet és~remegni
8976 7| Száz évig, míg a testem megtörik,~szeretnék élni, élni örökig. ~
8977 12| Szóval bevallom néked, megtörötten~földig hajoltam, s mindezt
8978 14| ne bontsd föl a levélt, megtudva fásit,~de a kezedbe tarthatod
8979 13| tömeg zsibong,~de engemet megüt ködével~és fojtogat az éji
8980 9| Egy hangot üt meg. Újra megüti.~Elsápadok. Azt mondja,
8981 2| titok vár.~Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,~zenél
8982 4| fog a föld és a göröngy.~Megütsz egy billentyűt s a hangja
8983 1| kés,~ha meghalok, százszor megújhodom. ~Magam vagyok a poklom,
8984 9| mert folytatódik és minden megújul~tevéled.~ ~
8985 12| semmiség is.~Babrálsz vele. Megúnod és elejted.~Olykor egy-egy
8986 1| éjszakája. ~A sok csatát immár meguntam,~véres kudarc pirítja múltam,~
8987 9| Próbál fütyülni, szája megvacog.~Előre néz, megáll, most
8988 9| borom is savanyú ecetté,~s megvádolom a közönyös eget.~Én a szivemben
8989 7| láss csak és magad. ~És megvakítnám a szemed,~ ezt a két
8990 9| megfakul,~a vont aranyt,~mi megvakul,~lidérceket~és üstöket~és
8991 12| nagyobb, mint:~az Emberiséget megváltani.~Csak ezt imádja. Mit neki
8992 1| harci zajban,~de az enyém megváltozatlan.~Hiába lőttök rá nyilat,~
8993 2| varázsitalt iszunk és dob pörög,~megváltozik mindnyájunk élete,~itt vannak
8994 9| prémes bundába és megváltozottan -~dús vacsora ízével, Budapesten. ~
8995 13| Barátnői csodálják, hogy még megvan,~mert vajmi nehéz itten
8996 14| bestem. ~Cc ~Miért a kokain?~Megvannak okaim. ~Szerelem ~Érted
8997 12| mértéktartó, de víg,~s megvárja, míg~az ételét eléteszik,~
8998 13| tündököl a messze végtelenbe. ~Megvárta, hogy a nagy idő letelt-e,~
8999 12| Éjszaka~fejhallgatóval megvasalja szörnyű,~dagadt fejét, s
9000 12| beszélünk róla, úgy utáljuk~megvastagult vartól dagadt sebünk.~Ki
9001 14| mellem odvas,~kedvem korán megvénhedett,~s titokzatos regéket olvas~
9002 13| fehér por lepte be.~Bizony megvénült és megőszült,~olyan volt,
9003 7| csöndesen,~az éjszakától megveretve,~s viszi-viszi a bánatát~
9004 4| ringatója,~vad dajka, ki megvertél, hogyha sírtam,~és mostohám,
9005 7| Pléhkoszorú,~azt gondoltam, hogy megveszem,~szívemre halkan ráteszem. ~
9006 10| mint zsugorit az arany.~De megvesztem azért, mi elveszendő,~imádtam
9007 13| gyászfüggönyök megett~egy megvetetlen ágy reám mered. ~Érzem,
9008 12| nevetve lökd el,~s a béna, megvetett test~bukásait a szellem~
9009 14| érzés, gondolat.~Imádunk s megvetünk, de velünk~te nem törődsz
9010 4| szívem,~a szívem is, és megvigasztalódom. ~S csodálkozom a fáradt,
9011 7| elfeledtem. ~Kit megbántottam, megvígasztalom majd,~ ki megbántott,
9012 14| terméketlen asszony -~mert megviselt a kéj, a festék,~a bor,
9013 14| is leendsz,~vad óceánok megvívója,~Endresz.~Győztes szelek
9014 13| valamikor a múltban. ~Egykor megvívtam száz csatát,~s bús éjeken
9015 1| szűz, fehér falak?~Férjhez megy-e akkorra "ideál"-unk?...~
9016 2| hogy mulatott cigánnyal a megye. ~Azt mondják régi emberek,~
9017 14| víg Jézus-kalappal~szemben megyek-megyek a Nappal,~és fütty imákkal
9018 13| Vázlat~Utállak étel, melyet megzabálok,~utállak condra, melyet
9019 9| Mard el veszetten, aki megzavarja~s a semmiségről fájón zakatol,~
9020 4| manó halkan topogva jár. ~Megzizzen a szél a szines ruhák közt,~
9021 13| régi ház rossz hasadékát~megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,~
9022 13| ki engem,~s az Ismeretlen méhe vár.~Röptöm kavarja~a perc
9023 13| tengermélybe dobták,~ és nem mehetek most haza.~Egy tenger lett
9024 8| végtelennek. ~Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,~ábránd a vágyam
9025 12| hogy ellene?~de hát hova mehetnél? mit akarnál?~mi érdekelne
9026 1| Válás~A messzeség sötétlő méhibe~halkan kigyúl két véres,
9027 10| gyakor szüléstől~megroncsolt méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
9028 14| el,~honnan jövök, s hová mék, ne kutasd,~simíts, ölelj
9029 12| félnek~és egy színészen mekkorát nevettek~tíz éve, s anyjuk,
9030 1| lassan ballag aztán,~bölcs mélabú van napsütötte arcán,~de
9031 13| dalaimban. ~Sóhajtozó nagy mélabúmért~a lánynép oldalamra pártolt;~
9032 2| nevet rám ismerősen,~két mélabús, merengő viola.~Csak kék
9033 13| mind a gondok;~mert minden mélabút leront~egy - jól pirított
9034 1| a fűbe rejtem arcomat,~s mélázok gondtalan. ~S hallván a
|