1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
9035 13| a karom.)~Az én tüzemnél melegedsz te,~ s magam rongyokkal
9036 1| haladok fáradt utamon~s vérem melegíti a nap sugara. ~A ritka lugas,
9037 12| volt, ki szegény sziveket melegítsen. ~Az én koromban:~álmatlanul
9038 7| tűzláng,~mely téli fagykor melegítve tűz ránk,~csak azt tudom,
9039 10| ananászt ebédeltem.~Hideg- és melegvíz-szolgáltatás minden szállodában,~néhol
9040 1| költőszivem, s sebére írt hoz. ~Melengető, égő öledben~aléltan, álmosan
9041 12| sohasem inni~ áldott melledből eleget,~hogy tudjak a szomjamban
9042 13| szerettél,~halvány fejünk hülő melledre görnyed,~aranyhajunk letörli
9043 2| Mért nézed úgy két dombos melleim,~mint temetőben a sírhalmokat,~
9044 2| keze~és este félve ül le mellém.~Hallom kacagni csöndesen,~
9045 13| előtted nem kuszom.~Öblös mellemből boldogan - nyerítve -~zeng
9046 8| hajnali ködön.~Csiklandja mellemet, oly édesen tép,~ mint
9047 9| az álom vizébe gázolok.~A mellemig ér. Aztán egyre feljebb.~
9048 9| vörös ajakkal~meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal,~melyekbe
9049 1| leég tövig.~S ő az alvók mellére térdepel,~lehull szeméről
9050 4| vánkosok között két gyönge mellét,~két illatos és langyos
9051 12| agyvérszegénység~borult reájuk.~Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,~s
9052 10| ment egy asztalossegédhez,~mellettünk, e sötét pincelakásban él,~
9053 1| A csecsemő sírt anyja mellin alván,~feldőlt az asztalon
9054 12| fájdalomból,~mely a vadember mellkasába tombol~és a halál vas-ajtain
9055 8| veled e meggyötört~szív és e mellkosár,~mint egy veled a rög s
9056 14| rátekintünk~a néma, nagy bronz mellszoborra. ~1905 ~ ~
9057 14| egyetemi körben~Petőfi bronz mellszobra néz ránk,~- az arca csontos,
9058 4| szerelmük,~nyakkendőjükön a melltűt,~szemüket.~Báljukat és lenge
9059 10| fehér~koszorúval, mézes mellükön egy hosszú harapással,~derengő
9060 1| de nem könnyharmatos,~s mellükre Themis en-jóvolta örvén~
9061 14| tollpihéje,~zengő, szelíd melódiák,~habpárna selymén szunnyadó
9062 10| fellegekig magasul.~Légy méltó e testvér~áhitatos várakozására,~
9063 14| talán nem is lennének méltók hozzá -, ~csupáncsak egy
9064 9| sugallat üzött ide hozzám~mély-azonos búddal, már nem-fiatal unokádhoz,~
9065 9| szemöldje ezüstlött,~kék szeme mély-babonás fénnyel ragyogott az időben,~
9066 9| szivét hallgatta halkan~ mély-kék szemekkel, megbüvölten,~
9067 13| szava él,~a titkom lenn a mélyben,~ s fejem fölött fütyül
9068 14| félelmesebb nálad és mi mélyebb?~Tebenned egy lesz a halál
9069 13| tekintenek feléd,~évezredek mélyéből, és mily ősi~közönnyel emelik
9070 2| estél?~és mélabúsan önmagába mélyed.~Vagy kérdezem: fáj, úgye
9071 1| suttogó lepel,~halványan a mélyedbe bámult...~ Úgy-e tükör,
9072 7| régen,~vén századok bús mélyein, korábban,~mikor a lélek
9073 9| mellényben, szuroksötét hajakkal,~melyekbe szikrázott és recsegett
9074 10| mint én,~zavaros források, melyekből aranyat mostam,~igazi aranyat. ~
9075 10| kevélyen~csengő rímeim, melyekkel magasan~röpültem a többi
9076 12| elnyúlok az üres sötétben,~a mélyen-áramló delejben. ~Annál mi van,
9077 9| édes Cholnoky,~aki regés és mélyen-kék szemeddel~jártál közöttünk,
9078 10| vágyak~eleven kötelével,~hogy mélyetekben keressem az utat az élet
9079 1| csibe~s pokoltüzű szemük vad mélyibe~vér, bűvölet, arany-, ezüst-mese. ~
9080 1| kelet felől egy sírnak mélyiből,~elrúgva a követ, fényes
9081 9| kereskedő~ámulva sürget, melyiket veszem? ~Azóta nem volt
9082 9| heroina -~sírtunk a ködben, mélypiros sebek közt.~Mit tudta a
9083 1| egy leomló, csonka oszlop,~melyről a csillogó zománc lefoszlott,~
9084 1| zokog.~ És jönnek a mélységből zúgva, forrva~halotti arccal
9085 1| hosszu órákon át~bámulva nagy mélységeidben~ fehér nyakát, gyöngyös
9086 1| kriptád hallgatása csöng,~s mélységeidből nem nézek föl én: ~Oh én
9087 1| csillagok, tova. ~Az ismeretlen mélységekbe dőlve,~meredten alszom,
9088 8| megyünk mi, élet koszorúsa,~mélyszavu múzsa?~ ~
9089 2| megrészegülő bíbor levelen.~Őrült menád - kavargó fürteidben~a régi
9090 9| Cél nélkül itt egy ember mendegél.~Olyan az arca, mint az
9091 2| zongorázik andalogva.~Ez Mendelssohn. Álombeli ködök. ~Úgy hallgatom
9092 14| kürtöknek~kiváló fúvását,~a mének futását,~hej szegény hazámban~
9093 1| zajog. ~Jer gőzparipám, menekülj e világtól,~a nap nyila
9094 4| lesz az úr mindenütt,~s ők menekülnek óriás batyukkal - -~Mi lesz
9095 2| leskelődik egy-egy,~nincs menekülni egy picinyke rés.~Ó, jaj
9096 9| hajítva.~Ámerikába futott, menekülve a messze New-Yorkba,~mely
9097 4| Nézd: ott a betegek, hosszú menetben,~ üreges szemmel,
9098 12| Toll ~Végtelen napjaim~menete.~Bámulom, elborult~remete.~
9099 12| Nem látni a végét~a hosszu menetnek.~Kacagnak-e ottan,~vagy
9100 14| borongók,~és ott keresnek menhelyet. ~A szenvedők sötéten érzik,~
9101 7| meleg vér,~s mikor tova mennél,~megköt. ~Vér fűszere buggyan,~
9102 12| azt is tudom, hogy el kell mennem innen,~de pattanó szivem
9103 1| A jobb lator még aznap a mennybe volt,~s bizony mondom, te
9104 12| láthat engem itt, mint úri mennyben,~párnák között fehér útiköpenyben,~
9105 12| rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,~s mi ezt meséljük róla
9106 10| mezőket,~minden villámok, mennydörgések, szivárványok és fellegnépek,~
9107 13| fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést kavar. ~Szemünkben az egész
9108 14| ajka bíborára~csókoltam a mennyég aranyporát,~mi útjaimba
9109 10| Mint egy operaház csilláros mennyezetje.~Mily gazdag. Mily közeli
9110 14| homlokod. ~Álmaidba szállj~A mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz
9111 6| Egy könny... egy élet... mennyit ér?...~Egy pennyt ér...
9112 14| faj bús sarjadéka,~vaj' mennyivel vagy boldogabb,~hogy már
9113 14| kihalt.~Harsogj cikázó kékes mennyköveddel,~s zengd húrodon bősz szenvedésem
9114 12| régi nagy titoknak, hogy a mennynek~tündérei hajnalba hazamennek~
9115 14| Hogy odaszállt lelkem,~mennyországba' jártam,~mert hazámat láttam,~
9116 2| alatta,~hogy össze nem rogy menten, aki hallja.~E dalban az
9117 9| s istennél szabadabban~mentünk ki hajnaltájt az elhagyott
9118 14| Étkezési rendszabály ~Egy menű~egynemű. ~Kiáltás ~Lírám,~
9119 2| ismeretlen.~Tündéri ábrándok menyasszonya.~Csak a szeme nevet rám
9120 12| örvény,~lábunk alatt tízölnyi meredély. ~Egyik szobából a másikba
9121 13| S ha ajtót nyitsz, egy meredélyen~állasz a semmiségbe, mélyen. ~
9122 13| szilaj tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~szent szekerét,
9123 12| mondhatom - ha így reá meredhetsz,~minden lakás olyan, akár
9124 9| fanyar kenyerét, hegyes és meredő mecsetek közt,~visszamerengve
9125 12| felettest?~Az únt anyag meredt-rest~súlyát nevetve lökd el,~
9126 14| aranyba hulla,~s fagyos meredtségben feküdt a hulla.~Árnyak remegtek,
9127 12| világfutóvá,~érzéstelenné és meredtté,~tökéletessé és tudóvá,~
9128 8| tagok, jajongó vonalak. ~Így meredünk meg bánatunkba halkan,~
9129 1| utcasor. ~Sok szánva néz, sok méreget mosolygón,~de mindnek kérdés
9130 7| bakája.~Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,~lámpákat
9131 12| És önmagamat önmagammal~mérem.~Szavam ha hull, tömör aranyból~
9132 9| csak fanyalogva mossák.~Merengek tétován e fáradt-fényü fürdőn,~
9133 14| Mint a tied.~Elmélkedénk, merengénk:~ "A vég siet." ~3.
9134 13| éjszakát.~Ha meg elúnta e suta merengést,~a kis benyílónál olvasgatott~
9135 13| és sápatag szemmel reánk merengnek,~feszes, fehérlő főkötők
9136 1| örökre élnek.~Nagyon soká merengtem így az égen,~hol tarjagos
9137 13| futam.~Hiába késem,~kudarc merésem,~vadul sodor tovább utam.~
9138 9| Barátaimról és egy isteni merésű,~vad költőről, aki itt ült
9139 12| ismeritek ti, hogy szólni merészel~izgága szátok a hű szeretetről?~
9140 12| érzi a földet,~tapintja merészen a görcsös, a szörnyű~Medúza-valóság
9141 4| mint a szobrok és a képek,~merevek.~Forró szíveik, a hívek,~
9142 1| a kárpit:~két nagy, erős merevült a gyász-fán. ~Egyik te voltál
9143 1| vékony fonalon. ~Vadul süvölt mérföldek tengerén,~felnyög az ismeretlen,
9144 9| kemény, kemény,~én száz mérföldre estem. ~Mi segítsen az életen,~
9145 2| állok,~s kérek álomport, mérgeket.~Én mindenkit megmérgezek.~
9146 13| arcomat? ~Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,~és fojtogat
9147 13| Freud ~Zavart költők, ki meri őt dícsérni,~ki élettani
9148 9| árva költő tévelyeg,~s itt méri a mély éjeket.~Egy görbe
9149 9| vigasszal.~Világok lázát mérik most a népek -~s én egy
9150 2| a tóból télre gyógyulást merít. ~A tó, a tó! az eleven
9151 14| lelkem.~Alázatos tollal merítsd ki vérét~És áldd meg őt
9152 1| szajha kardját,~hajrá, a mérleg serpenyője kong... ~Cibáljátok
9153 12| távolba mosva, sápatag és merőn,~már mint az özvegy, kit
9154 12| vérnyomása nagy. Nyugalmat és~mérsékletet rendeltek el a híres,~német
9155 12| közönnyel. Még kacagni is mersz,~min sirni szoktál, majd
9156 14| Tengerszem: -~beugranék,~ha volna merszem. ~* ~Ez adomát~az utókornak~
9157 7| gyalázatos, ki káromolni merte,~az élet szent és nincsen
9158 12| öklét mutogatta, ha bántani mertek,~úgy zördülök én most a
9159 10| Ha varrtok, vagy vajat mértek,~kirakatot szemléltek komolykodó
9160 1| háziasság, régi kedv,~józan mérték, égi nedv,~gyönge doh-bűz,
9161 13| áldott,~tiszta, szemérmes,~mértékes, csöndes,~hallgató és bölcs,~
9162 7| asztalfőre ülni,~borból-vízből mértékkel tölteni,~gyöngyöt dobálni,
9163 12| fegyelmezett kis északi,~mértéktartó, de víg,~s megvárja, míg~
9164 9| vágytam őt meglátni, s mégse mertem. ~Ott künn az élet ment
9165 12| ruhája.~Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.~De néha este
9166 8| Hervadva, búsan, réveteg~lányok merülnek föl az éjben~s nagy, néma
9167 3| halálosan magunkba merülünk.~Ilyenkor az ágy hófehér
9168 2| meggyúl a levegő,~rá se merünk tekinteni...~Csak babrálunk
9169 13| merre,~habozva, sírva, égve, merve,~s fehéren és holtig gyötörve~
9170 13| szerelmek alvó ligetén~a rozsdás mese-kútnál. ~Te az enyém voltál, enyém,~
9171 2| idegen,~valahol messze, mese-szigeten.~ ~
9172 8| százszorta szörnyebb,~ mint a mesébe, néma és meredt,~majdnem
9173 12| kilincsét,~és megmutatta mesebeli kincsét,~az őszi égbolton
9174 2| telefondróton hárfáz.~Behull a meseházba a verőfény,~és fűtjük arcunk
9175 2| messze-messze,~valahol Andersen meséiben?~Komoly és barna kislány
9176 4| főmet csendesen.~Én sem mesélem el neked, hogy éltem~fekélyes
9177 12| szörnyü mennybolt,~s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "~
9178 12| csak őrája gondolt,~mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",~
9179 13| Olyan gyötrelmesédes, oly mesés~ez a fehér, mosolygó temetés. ~
9180 2| kis betegnek.~Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.~Halkan beszél,
9181 6| minden út kinyílt,~festett mesét, havas idillt,~besurrant
9182 12| örökre-játszó,~látó, de messze-látszó,~tarkán lobogva száz szó~
9183 12| Lencsém,~mondd, megleled-e messze-szállt szerencsém? ~Tiszta~gyermekkorom
9184 8| Rohannék messze, egyre messzébb,~és tévedeznék, révedeznék. ~
9185 1| Úti emlék ~A februárnak messzefutó ködén~fáradt erővel törtet
9186 1| borzalom...~Újszülöttje ér~messzehangzón~sír az asszony~s nézi merre
9187 10| mozdonyvezető,~ki szemével a messzeségben a kazán előtt évtizedekig
9188 13| Isten nélkül, magába van. ~A messzeségből rám mered~szigoru-szép~s
9189 13| érted én,~kilenc tündértáj messzesége hítt,~régóta lestem holdas
9190 13| Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,~hűs hold fagyából szőtt
9191 14| édes búcsucsók. ~S a néma messzeséget~vadul átszárnyalom.~Egy
9192 2| ébredni.~ Álmom messzeszédül,~s a tegnapi szobát már
9193 12| és fő,~fájdalom és bölcs messzetekintés,~elhagyatott e sanyarú földön,~
9194 9| közeli most a nyári ég~s ily messzi-kék~alatta az alvó, beteg vidék. ~
9195 13| Mercurius~A Hold az eget fehérre meszelte,~Mercurius,~ő tündököl a
9196 8| késő,~bús éjszakán. ~Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,~
9197 9| repülő~A repülő,~aki ezer méter magasban~kóvályog fönn a
9198 13| nyílvessző dala~Én könnyü, metsző~íjj-lőtte vessző~a barna
9199 1| tavasz-éjszakán,~poros kupákba méz-izü bor kereng,~ fehér bokák
9200 9| ködbe barangol~s koldusi mezbe keres vígaszt, a valótól
9201 4| itt, lassu álom,~a virágok mezei kékbe járnak,~mint az alföldi
9202 12| szájakon lágy, álombeli mézek,~s amint botorkálok itt,
9203 4| s szívd a fájdalmad mézét~ és a levegő gyógyító
9204 14| vágyra koppan,~ha izzadt kéj mézibe forrotok,~gyönyört szaglász
9205 12| amikor a kórházi ágyon~mezítelen, sovány testét övig~a szolga
9206 1| egy bus isten jár a zöld mezőben,~döbbenve nézem, mint halad
9207 3| Ilyenkor az ágy hófehér mezőin~ az életünktől
9208 4| bolyg.~Arany tájak kopár mezőjén~elsápad a fehér verőfény,~
9209 1| sárga lámpa,~ te vagy mezőm, rideg szoba -~S oly jó
9210 9| szádat,~tejről beszéltél, mézről és anyádról,~s csizmák tiporták
9211 6| cukros gesztenye,~a sár is mézzel van sodorva,~s a szemétdomb
9212 1| asszony,~mit szenvedtem titkon miattad,~s bozontos főm és lázas
9213 2| nagyember.~Akkor aztán sírhatnak miattam,~leragadt szemmel, sárgán,
9214 12| csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,~s azt is tudom,
9215 1| lehet! ~Még ott a pohár, miből a bucsun ittam,~még lábnyomom
9216 10| jöjjetek és dolgozzatok miértünk." ~Így értem én erre az
9217 12| földön, mily kopott regéket,~miféle ringyók rabságába estél,~
9218 14| pajtás, az él csak,~aki mihaszna, csélcsap. ~2 ~Kornél, ha
9219 2| Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. ~És csupa gyász a fényes,
9220 13| szabad napon piroslók,~ miken a bús rabember~tűzglóriában
9221 1| Mikes szól~Az éjszakába fellobog
9222 13| madarak a hidegbe kint,~miket az éjjel ablakunkba vág... ~(
9223 9| ti nyílt-tömör talányok,~miktől a fájó mindenség beteg,~
9224 14| már Galícia~táján jár a milícia,~írjon K. D. név alatt. ~
9225 12| hatalmasoknak úri konca,~s a millióktól olcsó-ócska kegy.~Azt hirdetem,
9226 4| éjszakába,~sok lámpa, gyertya, milliom~ezer tüzelő liliom,~s én
9227 12| úgy csitít el,~tréfázva mímel,~s a jajra csap a legszebb~
9228 12| titkaik, emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~Caffe nero,
9229 1| megtörve, búsan, kedvtelen,~mindannyi egy leomló, csonka oszlop,~
9230 1| kong. ~Tolong az utasok mindegyike.~"Jön a vonat" szólnak s
9231 12| hull, tömör aranyból~érem.~Mindegyiken képmásom, mint királyé,~
9232 12| sosem ad alamizsnát,~de mindegyikkel szívesen kezet fog,~mint
9233 13| végzet.~Meg kellene állani mindegyiknél,~mint egy-egy nagy műremek
9234 10| lányokat s a már rég-fölébredt, minden-tudó,~ éber bölcsős
9235 9| gyanú van.~Őrizd a csöndet mindenek felett.~Mard el veszetten,
9236 7| neked viszek koszorút,~te mindeneknél szomorúbb ~bús gerjedés,
9237 14| fényes dicsőség~ragyogott mindenen. ~Hogy odaszállt lelkem,~
9238 12| vigyorog, ha szánják,~mert mindenét, mi volt, a kincs, arany,~
9239 14| másik~kedves hívem, futék mindenhová,~keresve a szülőim kézvonásit,~
9240 1| élesen a fájdalom,~hogy mindenik ideg sajog belé.~Magamra
9241 12| egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~4 ~Ki adna másképp inni
9242 7| mely sötéten felkomorlasz,~mindenkinél nagyobb, ~nagyobb, veszélyesebb,
9243 8| Mondd, mit tudsz erről, mindennek tudója,~nő, kinek egy a
9244 1| szives.~Kupáiból csorog mindennemű~vagyont érő arany- s rubin-nedű.~
9245 9| sírlepel -~reád lehel,~s a mindenséget kézzel éred el. ~Csak ússz
9246 4| bálra,~ a nyári bálra s mindenük ragyog,~körmük szederjes,
9247 4| a kezük is százezerszer,~mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket
9248 13| napos honban tanyázunk,~és mindenünk az izmos gondolat. ~Omoljon
9249 12| templomához,~a titkos találkozóra.~Mindenünnen fény kiáltott,~fény sikoltott
9250 7| szent az élet,~legyen áldása mindétig mivélünk,~ti sárga aggok,
9251 9| mint egy menyasszony, mindig-ifjan,~apám szemében kezdte nézni,~
9252 2| alkonyat,~és akkor írnék, mindig-mindig írnék.~Kékkel húgomnak,
9253 13| élek, ~virág vagyok pedig mindörök óta.~Arisztokrata, gőgös,
9254 13| ki élettani bábként látja mindünk~üvegerünkben kék és piros
9255 12| szeretnek,~mi lenne a világ minélkülünk? ~Mi lenne máskép a világ
9256 13| palota,~mely sorsokat remekbe mintáz,~az álmainknak várfoka:
9257 8| ők,~várnak akácos temetők~mireánk. ~Édesanyám, minek szültél?~
9258 1| egész világ,~a végtelen űr miriád atómja,~s ha meghal, a világ
9259 8| a szörnyűséges valamit,~miről remegve hallanak,~ha ujságot
9260 9| Cigányzene száll a nyomukba,~mirtusz-csokor és pipafüst még~belengi
9261 13| tűnődik, hogy esküvőjén~mirtuszkoszorú volt a fején. ~Charing Cross ~
9262 8| merengő,~a szava halk, ezüstös mise-csengő,~nincs szívtelenebb és nincs
9263 13| bámulok.~Farsangi éjek, fekete misék~lelkembe hintik hulló hamujok. ~
9264 13| Fekete Vénusz. ~Bánatom nehéz miseköntösében~hódolok neked szomorú szavakkal,~
9265 2| naphoz. ~A virágok: ~Mi mitse várunk s mondjuk csendbe:
9266 13| azonkép~öntjük mi céhesek-~mívesek szavunknak~anyagát, és várunk,~
9267 14| ramazúri~alkalmával a mazúri~mocsaraktól elszaladt:~mivelhogy nem
9268 14| ruháitokban~készítsetek mocsaras kéjeket.~Hegyes cipőcskétek
9269 14| mézes kacaját~hinárok közt, mocsárba feketén.~És bámulok föl
9270 4| mindig lepke száll át a mocsáron,~még mindig álom leng itt,
9271 1| tűnjön le róla a vér régi mocska,~míg boldogan nagyobb öröm
9272 12| gőgös erényét,~szenvedve a mocskot, rejtve riadtan~rongyokra
9273 1| roskadt földre Trója~s véres mocsok fröccsent el szerteszét,~
9274 14| Analitikus intelme ~Ha nincs mód, hogy búdon átláss: -~már
9275 1| szíves mosoly maga -~régi módi, síma hajjal,~s kérd, kinál
9276 9| éj fektetett le csöndesen mögém. ~Boldog kövek! Buták! Ti
9277 7| egy elhagyott padon ül, és mögötte~egy élet rémlik a távoli
9278 1| hátra, ámde érzem,~ mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a
9279 1| szárnya reszket,~némák, mogorvák mind az emberek,~a házakon
9280 8| hajolnak utamra,~és benn a dió, mogyoró, mák~terhétől öregbül a
9281 1| Párkány-szögelletén a kádnak~sok moh-lepett, bús nimfa van~s oroszlánfői
9282 1| Mohács~Csata előtt ~Nehéz meleg
9283 6| rokokó.~Kegyes és fínom, néha mókás,~a kocsis is - allonge-parókás.~
9284 13| Petőfi fenkölt verseit. ~Mókázik a menet bolondja,~szemén
9285 14| még?~ S játszik e még mókust búgva a kis Lacika? ~1904 ~ ~
9286 13| ballagott,~majd egy dühös moly hullt beléje~s rágcsálta
9287 1| regét költ.~Régi nóta, régi monda.~Vén basák fürödtek itten.~
9288 12| mi rég, mily könnyű~mit mondanak nehéznek,~és mily nehéz
9289 8| föld anyái szeliden.~S azt mondanák: igen, igen.~Bólongnának:
9290 8| magyarnak. ~Ő az Apa, a mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~
9291 13| s biz'isten, senki sem mondhatta szépnek,~és bár a tisztaság
9292 8| mely ezer éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek: ávé,~
9293 14| láttam ily rémeset. ~* ~Mondok valami rémeset,~ami valóban
9294 1| a titkos másvilágba,~mit mondotok remegve majd nekem,~halvány
9295 1| mind a fák,~te mosolyogva mondtad: újra vért köpsz,~s már
9296 9| álltak,~s ájult szavakat mondtak el a szélnek.~Aggastyán
9297 10| még most is tudják,~mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,~
9298 14| meglehetősen monoton.~Született Monokon. ~1903 ~ ~
9299 12| ostorom,~mindig magány a mély monostorom. ~Vétkeztem itt s vétkeztek
9300 14| Lajos élete meglehetősen monoton.~Született Monokon. ~1903 ~ ~
9301 14| Mindhiába. Vége.~ Hullám moraj már a szerelmünk.~Húzzuk
9302 9| ködein, palaszürke egek moraján át.~Hogy zokogott aztán,
9303 13| s tépelődöm zajtalan,~a morajló forgatagba, a sír mély nyugalma
9304 9| visszasietve~vak folyosók morajos üregébe lihegve haladtam,~
9305 9| hajolt,~s hosszan figyelt, morcolva a szemét.~Én meg remegve
9306 1| utánam jössz, ajkad hiába morcos,~lávát lehell reám picinyke
9307 14| Finomkodás ~Ne mondd te: morfinista.~Mondd inkább franciásan,~
9308 9| szőlőfürt a mellük,~és morfinista-szemmel néznek ők.~Régen-halottak
9309 8| vad szerelmese az őrült morfiumnak,~adj ágyat most nekem és
9310 10| magam is megijedtem.~Guten Morgen! mondták, de másnap már:
9311 14| szemmel.~Alatta mérgesen morgott a tenger. ~Megborzadott;
9312 13| gyászhírt tovább csak,~a mormoló nagy óceánnak,~hogy éget
9313 1| vészfelleg tornyosul s tompán morogva száll,~ormán vigyorgva ül
9314 14| franciásan,~mondd finoman:~morphinomane! ~Szerelmes vers ~Az életem
9315 9| búsan gurul el asztalán a morzsa,~és vérszegény, kis arca
9316 14| asztalon ott vannak még a morzsák,~a jóllakott gyomor butult,
9317 13| Síró bohócok átkozódva~morzsolják a litániát;~bűnök fekete
9318 12| látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.~Szóval bevallom néked,
9319 1| az ég alja távol.~László morzsolta a szent olvasót,~aztán letette,
9320 10| sötét pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz, mint nekünk
9321 13| vaskút rozsdamarta csővén~mosakszanak, ha sápad a verőfény,~s
9322 14| tál rozsdás,~kínos minden mosdás. ~Bölcs észrevétel Hatvany
9323 13| tisztaság papnője volt,~minden mosdástól idegenkedett,~s egész lényével
9324 13| Most könyvel. Hideg vízben mosdik.~Vasárnap sír a moziban. ~
9325 8| éjre,~s petyhüdt arcom a mosdó vize érte,~s szaladtam volna
9326 1| réz-doboz, kés,~ áll a mosdón, egész halom. ~Te nézed
9327 2| ébredés csiklandva, tétován,~a mosdótálban a közeli égbolt,~a zongorázás
9328 1| szennyes valóm tisztára mosdva~lebegjen a felejtés bűvkörén,~
9329 10| egyetlen kecses, furcsa mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~
9330 4| sejti. ~Ám a szoba kigyúlt a mosolyától,~és látta Őt, ki rá se nézett -
9331 4| kócos kis koboldok, sírók és mosolygók -~festett ajku, árva, sirató
9332 14| A bölcs halála~Platon mosolygós, csöndes agg vala. ~S amint
9333 1| torz-arcát~redőosztó kézzel mosolygósra váltja,~vérezve vesződünk
9334 1| vágyó reménységgel rátok mosolygtam,~s ti lánglobogva integettetek. ~
9335 13| ágyon~csendesen, bölcsen mosolygunk. ~A tüzes tető loboghat,~
9336 4| gyógyítva rebben áldott mosolyod,~s könnyel, virággal, régi-régi
9337 9| öltve,~gombok-gondok közt, mosolyogni némán~arra, mi elment. ~
9338 10| Fölkelt meglepődve.~Mindketten mosolyogtunk, megcsókoltuk egymást.~Nem
9339 7| emberek akkor meghaltak őszen,~mosolyogván az aszú, édes őszben,~szívükbe
9340 8| szakállasak és vállasak.~mosolyosak és árnyasak. ~Nincs jaja
9341 2| reggel~sürögtek az öreg mosónék.~Azon a reggel~kendővel
9342 1| tested~márványvonalját zúgva mossa,~s rám hullsz pihegve, mint
9343 9| sugaraid arcom csak fanyalogva mossák.~Merengek tétován e fáradt-fényü
9344 10| források, melyekből aranyat mostam,~igazi aranyat. ~Természet
9345 13| zenéje~Szellők kísérnek mostanában engem,~szellők szavára száll
9346 8| merre vagy? Most tán még mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~
9347 2| harmónia,~én a természet mostohafia.~Nekem beszélni kell és
9348 4| megvertél, hogyha sírtam,~és mostohám, hisztérikus cseléd,~ma
9349 12| kedvesem, árny gyanánt,~távolba mosva, sápatag és merőn,~már mint
9350 8| a csendbe, hol egy légy motoszkál. ~Rohannék messze, egyre
9351 4| álomban, éberen,~hogyan motoz-motoz az éjjelen.~Most újra kezdi.
9352 2| csodás -~harangozás - vagy motozás -~nincs nyugta sehol nyugtalan
9353 2| is olcsók.~Egy bús öreg motozgat este itt~a part körül, és
9354 13| szenvedély,~királyi nyugalom: Mozart beszél. ~S halljátok ott?
9355 1| a kazán!~Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!~A gőzcsapot hagyd
9356 2| tárom karom.~És nézek a mozdonyra, póznadrótra,~ott az öröm,
9357 1| ködén~fáradt erővel törtet a mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~
9358 1| adod,~halkul a bús, süket mozdonyzörej~s ím vaskarokkal, égve átölel~
9359 14| nagy talány.~Pihegve nézi, mozdul-e a zár.~Remegve a levélhordóra
9360 4| ide?~Fáradt kezem lassú mozdulatától~ még meg se billen
9361 1| sás-fürtjük miként lobog,~és mozdulatját is kacagva lesték~a szép
9362 7| és mégis oly nagyok.~Oly mozdulatlanok. S faló ölükben~egy túlvilági
9363 1| kürttorok,~nyüzsgő sietség zúg, mozdulnak a sorok,~elsápad a király
9364 2| romokon.~Pipáznak, néznek és mozdulni restek.~Én már tudom: ez
9365 14| Mózes imája~Hatalmas úr, sziklás
9366 1| erőtlen fiakat~lesujtsa mózesi erővel.~Ércorrán másznak
9367 12| bálterem hatalmas glóriása,~s mozgás, riadt csilingelés, csodás,~
9368 9| nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok itt,~mint szélben a fa lombja. ~
9369 10| habzsoltam, áruházak őrült~mozgólépcsőin zakatoltam.~Fönn az irodában
9370 1| a szobor-alapzatok alatt~mozgunk, eszünk, elnyűve testerőnket,~
9371 9| tükrös kávéházak alja,~s a mozi-reklámokra néz tunyán. ~Sokszor úgy
9372 13| vízben mosdik.~Vasárnap sír a moziban. ~Részegek ~Gázlámpák mellett
9373 12| kenyér zsíros karéja?~egy mozicsillag rossz szalag-paréja?~vagy
9374 14| világon béke nem marad,~a föld mozog, a bércek rengenek,~s ez
9375 14| az éjszakába dúlt árnyak mozognak -~Jó éjszakát! ~Hűs csókok
9376 2| nagy serpenyők, fényes mozsártörők,~a jég között mázas tejesköcsög. ~
9377 12| Idézetek egy régi-régi műből,~kilobbant sejtcsomók.~ ~
9378 12| lelkeket~lengeni,~Ilona. ~Müezzin~zümmög így:~"La illah~il'
9379 14| zeneszörny, s megigazítja~műértő kézzel a zongoraszéket,~
9380 6| éjjel?~Mint egy átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~
9381 13| Tiéd a vérem, nagy komoly müvészet,~gyászos gyönyör, örömtelen
9382 9| arcodba vág~az ág,~s nem múlanak, csak most kezdődnek el,~
9383 14| porszemek,~ti a végtelennek mulandó férgei!~Mi felséges az Úr
9384 1| A komédiás dala~Mulassatok, a hinta indul,~ nézzétek
9385 4| hegedű.~Azon a télen nem mulattak,~a lég fagyos volt, keserű,~
9386 14| kikkel annyi~ Víg éjet mulattam át,~Itt hagytak a fájdalomba',~
9387 12| életem~lejtős felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~
9388 10| szerettem volna, hogy ez ne múljék el,~hanem maradjon meg,~
9389 12| ráncos a homloka, napja mulóban,~s ily korba bizony látása
9390 12| egyre innék,~ s te a mulót megfékezed,~ígérve mindég,
9391 2| De lásd, fejemen most a mult cikáz,~és lelkem száll,
9392 14| fölcsapó aróma,~illat, mit a multak varázsa ó ma:~Róma. ~14 ~
9393 14| titokzatos regéket olvas~múltamból égető szemed. ~Szemem egy
9394 13| fáradt, sötét jegy.~Hosszú út multán ez a zsold. ~Bús hívedet
9395 13| tőr járta át~valamikor a múltban. ~Egykor megvívtam száz
9396 10| el-nem-múló ajándék,~a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan,~
9397 9| Aggastyán sem tud szólni így a múltról,~se pókhálós könyv, mely
9398 1| vándorok.~Tíz évre, tíz év mulva... járja egyre~s szemünkbe
9399 10| mi életünk.~Szakadatlanul munkában, éber figyelemben,~gépek
9400 2| cigány. ~A nyár kisért. Munkálkodik a pók,~a kikötőbe pállnak
9401 1| munkás, aki küzdve hét nap~munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,~
9402 1| engedjetek! ~Sietni kell! Munkára gyorsan!~Nincs késni percem,
9403 10| azelőtt,~kedves és szelíd munkásasszony. ~Ha kérdezem, hogy van,
9404 12| ezüstjét,~s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,~családi szobákba lármás
9405 14| éj felé kiáltva,~kötényes munkások, harcolni bátor, ~hű férfiak,
9406 13| mindegyiknél,~mint egy-egy nagy műremek előtt.~Mért is nem kapható
9407 12| tudóvá,~kemény, fájdalmas műremekké.~ ~
9408 2| csiklandja orrod erjedt muskotály.~Ó, örökegy, - ó, ősi titkot
9409 2| beteg-ápoló.~Csók, zavaros must, mézes, mérges, édes -~csak
9410 7| csorog a csapról, gyöngyös mustja~forr. ~Mondd,~mér kuksol
9411 4| fojtó illatokban~ mustos pincékbe gajdol a szüret. ~
9412 12| Száll-száll a lelkem kergetőzve~a mustszagú, világos őszbe,~mint szélbe
9413 2| utazom.~Járok japán, olasz és muszka földön,~ síró vizen
9414 12| rajtad égi másban. ~Ablak,~mutasd nekem, hol az a boldogabb
9415 3| mint még sohasem,~ mutass nekem most bölcsőt és koporsót,~
9416 9| fordítsa föl a kártyát,~mutassa meg, én kissé nagyba játszom,~
9417 12| szép sátorában.~Ő körmeit mutatja énnekem,~bíborra festett,
9418 1| óra~Megállt az óra, és a mutató~halotti csöndben a hatosra
9419 8| Rejtélyes, aki immár szomorúnak~mutatod arcod, húga te a búnak,~
9420 4| szegezd a végtelenbe~szende mutatódat.~ ~
9421 1| eltört, legörbült ócska mutatója,~és elfogyott az élet színbora...!" ~
9422 9| zarándok~áhitatom, mely célt mutatott valahol a sötétben.~Mentem
9423 12| akartam~megnézni még.~De ő mutatta, hogy amott túl~két gyertya
9424 13| utál a marcona egészség,~s mutogatjuk szegény szivünket,~mint
9425 7| napban,~aranypénzem tenéked mutogattam,~nap. ~Egész nap öltem,
9426 10| csodák csodája,~aki azt műveled, hogy az életem~másoké,
9427 12| és Isten, emberek~előtt a művelt és szabad világhoz,~a csillagokhoz
9428 14| Koca-koca tarka~(Műveltebbeknek) ~"...Ha rózsám eljönne~
9429 10| nagyralátó fajankó, mit műveltem?~Gyűjtöttem volna inkább
9430 9| ezüstöket,~titkos göreb~művészetét,~háromszögek~bűvészetét,~
9431 12| épited? ~Titokzatos, örök művésznő,~ ki ezt a sorsot rótta
9432 1| nincs,~a végtelenség fínom művü szobra,~min egy kicsinyke
9433 10| csecsemőjét.~Tornyokra is másztam, múzeum és képtár anyagát~habzsoltam,
9434 1| söpörve megjelen~a tánc múzsája félig meztelen.~ ~
9435 14| ifjú és infámis,~amilyen múzsám s nimfám is:~él itt mindegyik
9436 14| Orosz idill ~A fal előtt egy muzsik áll~és muzsikál. ~* ~Ledőlök
9437 10| mint a bohóc?~Pénzt adjak?~Muzsikáljak?~Csücsörítsem-e undok részvétre
9438 13| kocsizörgés,~s a bársonyos, muzsikás, altató csend.~Neki az éj
9439 14| Venus Mystica~Legyen tiéd az életem s
9440 1| A "Lenau Gasse"-n~1 ~Itt senki sincs most...
9441 13| halotti rózsák.~Tiétek a nábob valóság,~a poma és az aranyalma,~
9442 2| Az albumban és az állvány~nádas fonatján, a sarok homályán.~
9443 1| mint egy új csudát. ~Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak
9444 13| Naenia~Most semmi sincsen. Elmúlott
9445 2| tömjén -~halálosan fojtott a naftalin-szag. ~Ilyenkor elfutottam a
9446 2| Most a varrónő jön meg,~s a nagyanyáim kötnek, egyre kötnek.~Hogy
9447 12| pályaudvaron? -~a nagyapó, a nagyanyó,~két még nagyobb babát mutatnak,~
9448 9| téli kesztyűk.~Eszembe jut nagyapa arca, holtan,~egy viola,
9449 7| órája oly kopott.~Még a nagyapja vette meg.~Negyvennyolcban
9450 12| áll a pályaudvaron? -~a nagyapó, a nagyanyó,~két még nagyobb
9451 9| kártyát,~mutassa meg, én kissé nagyba játszom,~de mit törődik
9452 12| zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,~csak forgolódtam dühösen
9453 2| ölő, kietlen hangvilág.~Nagybőgő-hangok mafla röheje,~malacbandák
9454 13| szűzi lelkünk;~henyéltünk nagycsütörtökön. ~S nagypénteken bősz dáridónál~
9455 9| megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák már eltünt, mind a három.~
9456 2| revolverrel, mint sok más nagyember.~Akkor aztán sírhatnak miattam,~
9457 8| Gyászkar~Megölték őt. Megölték.~Nagyhangon elkiáltom~világnak, embereknek,~
9458 1| szárnyal át. ~Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe~viszik a zavaros
9459 13| Sebez a rózsakoszorú. ~A nagyhét bortócsába fulladt:~hétfőn
9460 13| Kabaré nagyhete~Kopott ruhába, lomha kedvvel~
9461 12| és ízt~szürő, csodatévő, nagyhomloku, könyves,~vén Európa. ~Ha
9462 1| léptem,~hol a dicsőség zordon nagyjai~kő- s érc-mezükben hallgatag
9463 14| dacos küzdelemmel~ledönt nagykegyetlen a fekete sírba:~a temető
9464 7| gyerekszívvel fontosnak látszani,~nagykomolyan az asztalfőre ülni,~borból-vízből
9465 2| a nyár bús nevetése,~a nagymamák, kik kéklő szemüket~rám
9466 2| Cintányér. Őrült, kába lárma.~Nagynéni-bókok sápadt áriája.~Bősz trombiták.
9467 10| gáz-sütőnél,~karonülő fiammal, nagyon-ifjan,~s dalolt.~ ~
9468 13| rám mered~szigoru-szép~s nagyon-nagyon ismert fejed. ~Hol vagy?
9469 8| kezüket áldom,~áldottak a nagyon-verők. ~Így még csak az Istent
9470 13| henyéltünk nagycsütörtökön. ~S nagypénteken bősz dáridónál~sátáni kedvvel
9471 10| felsült, rossz üzletember,~nagyralátó fajankó, mit műveltem?~Gyűjtöttem
9472 1| éjjel, botra dőlve álltak~a nagyszakállu bugyros férfiak,~csillogtak
9473 9| fővel, hihetetlen úton,~nagyszerü hittel.~ ~
9474 12| ég,~valami tiszta, fényes nagyszerűség,~reszketve és szilárdul,
9475 13| egyszerre ver.~Így áll a nagyvárosba, hol a bérház~üvölt, s a
9476 8| mégse látnak,~a magyar a nagyvilágnak~árvája. ~Megy az élet, jő
9477 9| pénz, óra már a kincsem,~a nagyvilágon más számomra nincsen,~a
9478 8| volt.~S a könny, a könny~a nagyvilágra szerteszétfolyt. ~Zokognak
9479 2| és aranyba fogva -~öreg, naiv, vidéki Isten -~úgy ül,
9480 7| nyúl kövér izét.~Gondoltam naivan életemre,~ messze volt
9481 14| többet ér,~mint a mai vitás~naívitás! ~* ~Szegény ember kenyere~
9482 9| szegény~kisgyermek panaszá"-nak. ~Ti meg, jó lelkek, éljetek,~
9483 9| bánat fölnevet. ~Ha volna nálam most méreg, talán~erőm is
9484 14| Érik a, érik a~Hisztérika~Nálamnál hűbb" stb. ~Vonaton ~- Itt
9485 4| megdöbbenek - oly furcsa minden náluk,~szemük, szemük, akár a
9486 8| hír,~nem tudják, éj van-e, nap-e.~Csak néha emelik kezük,~
9487 13| hogy semmit se akar,~a napba bámul búsan és fehéren,~
9488 1| asszonyod s amint mén~szines napernyő-árny alatt~számítva, büszkén,
9489 2| piacunkon színes árnyak.~Vörös napernyők. Lila foltok.~Kisvárosi
9490 10| vidéken~s dolgozik hajnaltól napestig,~hogy megéljen feleségével
9491 14| büszkén, íme, ez a tábor,~a napfényből az éj felé kiáltva,~kötényes
9492 8| hullámának eredvén,~negyven napig vergődött új hazába -~szegény
9493 14| mosolygó~ Szabadság napjakor. ~1901 ~ ~
9494 7| regéje -~ álmok éji napját, egy pogány.~Csak még egyszer
9495 8| révedeznék. ~Vágnék nyugatnak, napkeletnek,~és várnék, amíg elfelednek.~ ~
9496 4| másvilágból,~a gyertya bordó napként néz reám. ~Indul a könyvtár,
9497 14| bölcselkedve meghalt. ~A napkorong vérző aranyba hulla,~s fagyos
9498 13| Egy szőke ősszel, szőke naplementnél~elaltatunk, bár minket nem
9499 13| jegyzetek egy budapesti költő naplójából ~Egy pesti bérház aszfaltudvarába~
9500 6| Naplójegyzet egy havas reggelen~Láttad,
9501 14| Mindezt én objektíven nézve,~naplómba róva konstatálom,~hogy plátóin
9502 14| olykor-olykor~felkeltem a friss napnál is elébb,~és reszketőn,
9503 12| emlékezetje bágyadt. Izgatott~napokon azt se tudja, hogy ki volt~
9504 1| szeme. ~Rágondolsz a letűnt napokra,~ mikor szemedbe nevetett,~
9505 14| szegett és~nem lékezett. ~Napoleoni buzdítás katonáihoz ~Rátok
9506 14| meglátni ujra, élni s halni: Nápoly. ~7 ~Gyerekkorom, mindig
9507 14| tüzes szemű betegekről, kik naponként zajtalanul sóhajtanak el
9508 13| növények,~lármás-szavuak és naponta-termők~lepik el búsan a kertet,
9509 13| órákban~Alkonytalan, homályos nappalok!~Hajnaltalan, világos éjszakák!~
9510 1| palástját~lassan kibontod. ~Napsárga szoknyád büszke tested~márványvonalját
9511 13| százszor elbolyongtam.~Napsütésbe, déli tűzben~ábránd-lepkét
9512 1| Kisasszony~A napsütött parton állott a pásztor,~
9513 1| aztán,~bölcs mélabú van napsütötte arcán,~de szem nem látta
9514 13| búsan mosolyg. ~A délutáni napsugárba járnak,~világos, áttetsző,
9515 14| csontemésztő éji bú. ~Úgy-e a napszám rút s keserves?~Úgy-e lecsüng
9516 13| vörösebb véres álmokat. ~A napszekér is dörgő ködbe jő,~és harsonáz
9517 12| gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan decemberi délután ~Bosszús~
9518 14| hozzád emel. ~Ha tűnt a naptányér pirosra festve,~szód hallgatám
9519 14| Beíratlan lapok~Fehér naptárt teszünk a falra,~s félünk
9520 1| üszkös szemekkel vágytál napvilágra,~mig a mezőn sikongott a
9521 13| 1 ~Nyolc óra tájt ~Napzápor hull a tiszta folyosóra,~
9522 1| Üres erdőben~Üres narancserdőn merengve~járok, s a léptem
9523 2| köztük.~Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,~kesztyűk, legyezők,
9524 14| gyönyörcsatákra,~te gyásznak násza, holtak élete.~Hűs, rettegéses
9525 7| üvegszekrényünk dísze volt.~Nászára kapta az anyám. ~Ezüst órája
9526 4| Majd vége, vége lett a násznak,~csak vén leányok vihorásztak. ~
9527 1| Pokol felé~Fantazmagória ~Nászút ~Nászútra viszlek, édes,
9528 1| felé~Fantazmagória ~Nászút ~Nászútra viszlek, édes, drága szívem,~
9529 12| hágtak,~vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt~s nem
9530 12| darált jegekre~a kókuszdió nedűje.~Folyt az élet, mint a színház.~
9531 1| zúg a gyengülő ajak,~hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny. ~
9532 4| és a kesernyés-édes, hűs nedűvel~locsolja égett ínyét álmatag:~
9533 1| úgy fáj,~szemei könnytől nedvesek!"~ ~
9534 2| hova. ~A temetésemen sok nefelejcs lesz,~virág, virág,~virágos
9535 9| feledés fogadott, hervadt nefelejcs-koszorúval.~Messze lehettem már. Oly
9536 12| csókba fürödni.~Nézni a kék nefelejcset a szélben,~barna göröngyön.~
|