1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
9537 9| huszár és tengerész, bohóc,~néger, vasút és gépkocsi, hajó,~
9538 9| dobogott a titáni falak közt,~négerek és yankeek ihogó-vihogó
9539 10| nagyszerű gramofon-osztályok~négermuzsikáját,~vettem nikotinmentes pipát,
9540 9| kis tengerészt, bohócot,~négert, vasútat, gépkocsit, hajót,~
9541 10| ködből,~a harmadik vagy negyedik emeletről~egy rózsaszín
9542 1| két sápatag, korán okos~négyéves lányka s - bosztonoz. ~Az
9543 13| Koratavaszi délután~Délután négykor lángol a város~sárga verőben.
9544 10| zakatoltam.~Fönn az irodában négyszáz gépírólány~kopogott halványan.~
9545 13| és ekkor a kert szürke négyszögén~egy furcsa, borzas lény
9546 1| egyszerre orgonáló zajt kavar~negyvenezer kemény, vitéz magyar.~
9547 7| Még a nagyapja vette meg.~Negyvennyolcban ővéle volt,~s azt tiktakolja: "
9548 9| csak,~hogy egy kismacska néhanap~az öletekbe ugrik. ~Becéztek
9549 14| csontos, fürtje borzas -~néhányan álmosan vitáznak,~pár közülünk
9550 1| estbibor~borús közönnyel vet nehányat~hamvas, fakó rózsáiból. ~
9551 9| borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét sohajjal~nézett anyád reád
9552 4| gödrei,~mit a fejem, ez ólmos nehezék,~ha cepelem émelygő testemet,~
9553 9| visszaidézve diákkoromat, szivemet nehezítve.~Most sebesen kúsztam, föl,
9554 12| amelynek párja~nem akad. ~Öreg, nehézkes, régi-ízű~szavakat. ~Ábrándomat,
9555 2| nagy barna, bámuló szemed~nehézkesen és furcsa fénnyel~reánk
9556 12| mily könnyű~mit mondanak nehéznek,~és mily nehéz a könnyű,~
9557 8| percenő fényt várom sápatag,~nehézszagú, sötét tetők alatt. ~A szívemet
9558 10| melegvíz-szolgáltatás minden szállodában,~néhol éjfélkor is lehet borotválkozni,~
9559 12| koldus, a gázas. ~Fejjel nekimennek~a hetyke tavasznak,~harcolnak
9560 8| régi...~Kibújt a hold. Most nékimennek~a vágyaim a végtelennek. ~
9561 1| ég fátylat ölt,~ s ők nekivágnak a kék végtelennek,~vérzik,
9562 4| lelke, kincsem.~Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő,~minden
9563 13| rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~te modern ember? Kell ez
9564 12| megmeredtek és örökre~szépek.~Nem-élők,~mindent felejtő, mindent
9565 9| mély-azonos búddal, már nem-fiatal unokádhoz,~aki a régi hazát
9566 12| sem unom,~megyek sötét,~nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~
9567 9| csillagok közt,~köd és nyirok, nem-látható eső,~híg nyálka minden és
9568 10| mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.~ ~
9569 12| csonka részét,~de az egész nem-osztható egészét:~ki senkié sem,
9570 1| sörényes főjét rázza, s nem-remegve~belesüvít a sápadt fergetegbe...~ ~
9571 14| szűntelen.~Fél tudni, és nem-tudni mégse mer.~Olyan vagyok,
9572 9| alig égsz,~s elhiteted,~mi nem-való,~az életet,~bűvös csaló,~
9573 12| tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt~ajtónyitást, egy gombot,
9574 2| kerüli futva-félve.~Egy néma-csöndes bánat titka ködlik~enyves
9575 2| tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,~szemérmetes, szerelmes,
9576 4| gyermekek,~egy óceánnak némasága zúg.~ ~
9577 14| zajában,~kietlen éjjel meddő némaságán~vitt csendesen ez ismeretlen
9578 9| idegen, sok idegen.~A fák. ~A némaságba, indák, reszelős~páfrányok
9579 7| halvány~leánnyal a haldokló némaságban,~vagy bogarásznék a Gellérthegy
9580 2| és sírni, sírni,~de a te némaságod szónokol. ~Virág vagy és
9581 14| álmodni jó. ~És szép élni és nemcsak zenélni,~- akár az ifjú
9582 9| lassan és szelíden,~hogy nemesítsen a rímes gyakorlat.~Halkabbra
9583 14| élhetetlen jóság. Mária~az emberi nemesség. Mária~szép, hogyha ég és
9584 14| Tömörkény!~Van írásában némi vad,~tömör kény!~S úgy zeng
9585 13| szállj, riaszd a téli álmot,~némítsd el, ami gyenge, álnok,~akassz
9586 14| régi zsemlét: -~inkább a nemlét! ~* ~Csekély~fekély~ennek
9587 12| lenn, s ahogy azt mondta nemrég:~"Édes fiacskám, egy kis
9588 13| perpatvaroknál~elengedhetetlen nemtő a vicéné,~s szükség szerint
9589 14| hogy óvj, vezess, ints -~te nemtőm! ~Az úrhoz száll imám~elmondva
9590 14| nézi, várja~az eljövendő nemzedéket. ~Egy nagy, poros babérfüzér
9591 13| mint zivatart,~te óriás,~ki nemzett engem és akart. ~Tanítottál
9592 8| az Apa, a mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~és most,
9593 12| tiszta szívü, régi koldus,~nemzője e garázda népnek,~és reszketek,
9594 14| Zugligetet. ~Olykor néhány agg nénihez megy,~és hangzik a német
9595 1| elálmodozátok estve. ~Búsan daloltad népdalainkat és~a délibábok lenge enyelgését~
9596 9| Kinyiló szemeimbe lidércek~népe tusáz, amilyent nem lát
9597 13| Imádott Pest, bármerre járok,~néped, piperkőc dandy-id,~sőt
9598 1| hozzám sir át...~Megint a népemésztő, régi harc dúl. ~Fut a levert,
9599 1| s hálósipka, ősi virtus,~népi szólás, germanizmus,~háziasság,
9600 14| Ditrichstein nem ciányzott. ~2 ~Népiesch: vidékre ~Lefesteni nehéz
9601 12| rejtélyes édesanyja. ~22. Új népiesség ~Paraszti múzsa,~ki hajdanán
9602 2| egy kávéház, fázó, néma néppel,~ott meg az irodalmi emberek,~
9603 1| szakállukból figyelnek~az ifju népre mindenütt,~az égre hitlenül
9604 9| a kultúr, fekélyes, úri~népség, mi vagy te, s az a rongy,
9605 13| Népszónok~Pillanatkép 1918 ~À la Manière
9606 13| a mi vérünk,~szerelmetes népünk~lelkétől-lelkezett,~isteni
9607 12| mímeltem a beszédük.~Caffe nero, signorina!~Élet, élet,
9608 2| csengenek és zengenek~az utolsó neszek, az őszi trillák. ~Intermezzo ~
9609 12| kucorgó és sivár,~rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,~
9610 13| és hallgatom az elmúlás neszét. ~Borús e zaj, rejtelmes
9611 2| ajtainkat,~figyelünk a kósza neszre,~egy vonatfütty messze-messze.~
9612 2| füstölög az útra,~ és nesztelenül iszom a teám.~A villanyunk -
9613 14| carina!) ~Jó orvos véleménye ~Neuralgia?~Nem szabad~eluralgnia. ~
9614 9| a léptünk~álmatlan, éber neuraszténia.~Ne engedd, hogy istentelen
9615 4| aranyba fürdő búzatenger,~neuraszténiám bús ringatója,~vad dajka,
9616 7| adósa volt,~ki rózsa volt s neve is Rózsa volt. ~Diákkoromban
9617 12| gyatra-elvű~ földön nevelni ily hitet,~miért e fájdalmas
9618 12| játékra késztő,~ csodára nevelő anyám.~ ~
9619 12| szent, te magasztos,~lelkek nevelője, illatokat és ízt~szürő,
9620 14| foltként lángol a napernyő,~a nevelőnő sápadt és merengő,~
9621 9| eget.~Én a szivemben életet neveltem,~s úgy láttam őt is, mint
9622 1| kimondva ezerszer is a nevemet.~Majd látva redőtelen és
9623 8| elfelednek,~árnyéka eltünő nevemnek,~de becsületbe bukni jó
9624 13| puszta az otthon. ~Nénike nevenapjára ~A szürke köznapok rendje
9625 14| kislány. ~Játék egy magyar író nevére ~Tömörkény!~Van írásában
9626 13| ki~rongyos zsebükből. Ne nevesd őket.~Tán a halottak sokkal
9627 7| szerbek,~tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,~légy játékpuska
9628 12| hetyke festék,~hogy a sebet nevessék,~mikor vérző-heges még~ó
9629 7| hős, ragyogj és a lelked nevessen. ~Emlékszel, édesem a játékháborúnkra,~
9630 2| kártyás és borissza.~Én is nevetem: a bolond rokon. ~De élt
9631 12| nem tudjuk, mi volt. ~A nevetésnek rég nem örülünk már,~és
9632 2| játszott egykoron,~apám nevetgélt egykoron. ~Ha künn az alkony
9633 4| őket,~mind, a sírókat és a nevetőket,~s megdöbbenek - oly furcsa
9634 14| busongasz,~mindég vihogsz s nevetsz. ~Langyos, fehér a húsod,~
9635 4| sóhaj -~ó jaj,~a koldus is nevette őt. ~Aztán dalolt még leesőben,~
9636 5| hátán a legszegényebb,~kire nevetve-sírva néznek,~ha bekerül a faluba. ~
9637 8| szivemben,~s a boldogok~poétának neveztek engem. ~Mostan vagyok koldus,
9638 9| helyettem,~kit embernek neveztelek, kis Ádám.~ ~
9639 9| csak az suhant el, ami névtelen. ~Mert itt tanyázott két
9640 13| rendje után~mily ünnep ez a névtelennek.~Barátnői csodálják, hogy
9641 8| a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~Síró Hungáriánk ma porba
9642 9| mellett, a halál televényén,~névtelenül magam is, mert errefelé
9643 7| is mind szeretnek.~Komor nevük imába foglalom.~Rettegve,
9644 1| férfi,~fehér a leple - még nevünk se kérdi -~ágyunkra ül s
9645 6| a tőke fogy.~S a Daily News azt írja, hogy ~Kanada földjén
9646 12| tapasztalat.~Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,~fejére
9647 8| szeneszsákot cepelt a vad Newyorkba,~selyemre festett Philadelphiába.~
9648 8| dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki kikötőbe~hajók tolongtak
9649 1| ezüstjét~ fojtott kacajjal nézdelé. ~Vérébe szikrás tüz cikázott,~
9650 4| magány,~és rámtekint és nézdeli magát,~és fésüli hosszú,
9651 4| nap tovatűntén,~s némán nézegette az éj árnyas tükrén~bársonyos
9652 1| szomorúbb,~véres szemük fáradt nézése bamba,~bámulnak az unott
9653 1| eszmehonból bágyatag mosollyal~nézhet ma már e változás-világra,~
9654 1| s máris erő;~e partokon nézhette sergét~Mátyás király, a
9655 2| báb.~Apám órákig bámul, nézi-nézi,~és visszabámul, nézi őt
9656 9| volna,~egy kútba, s onnan nézne föl reánk.~Majd sírt, a
9657 4| bámulna rám,~ én nézném a falat. ~Az ablakába mécsvilág.~
9658 13| prológus beszélni kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:~a második
9659 4| És gyertyát gyújtott s nézte-nézte~és nem látta a gyertyafénybe -~
9660 12| messze s odaát,~ők akik nézték Hannibál hadát~s most néznek
9661 14| nagy bús szemekkel téged néztelek. ~A többiek kotortak lenn
9662 12| dalom,~bátor dalom,~sápadva nézze röptöd,~aki nyomodba köpköd:~
9663 8| merre menjek?~Jaj, merre nézzek?~Jaj, mit rebegjek?~Jaj,
9664 2| kereszttüze közé menj,~hadd nézzék benned, mi az irodalmi.~
9665 14| varázskörödből még ne űzz el,~hadd nézzelek rajongva: Brüsszel. ~18 ~
9666 1| reája;~aranyhajad fojtó Niagarája~elönti sápadt főm s fejem
9667 12| Me dice?~És legyintettem: Niente!~És sohajtottam magamban~
9668 9| szegény lelkem, a fáradt nihilista.~ ~
9669 7| morfium az örök éjszaka. ~A nikotin zavart füstfellegében~keleti
9670 14| szeresse stílusod,~guláidat és Nílusod,~regék regéje, Kairó. ~17 ~
9671 1| kádnak~sok moh-lepett, bús nimfa van~s oroszlánfői untalan~
9672 14| infámis,~amilyen múzsám s nimfám is:~él itt mindegyik atom. ~
9673 12| végtelenbe,~csodák között s Nirvána-ködben ír? ~5 ~Borús e táj. Borzaszt
9674 14| Novotny voltam.~rovott, nivótlan. ~* ~Hal-pakkal~megyünk
9675 9| buta húri. ~Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,~mely ad-vesz,
9676 2| ki sem veszi zokon.~Vén nőcsábító, kártyás és borissza.~Én
9677 8| odaadtad,~angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak,~szelíd
9678 14| bajom~s egy párbajom. ~A nőemancipáció lélektana ~Nőket~emancipál~
9679 13| hiába tiprod el, mindég növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják
9680 9| a kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz új koroknak
9681 2| akár egy drága testvér.~És nógatom: szólj a kutyavilágról,~
9682 14| rettegéses érzés vonz a nőhöz,~egy bús vágy, mit mindenki
9683 14| vad-víg~utcáidat és édes nőidet,~Madrid. ~19 ~Budapest!~
9684 13| néki ágyat, sátoros vadont,~nőjön a sebre ír, a búra lomb,~
9685 13| leszállni nagy, királyi nőkre,~mikor szemükbe rontva és
9686 8| Hogy vertek engem, kisfiam, nőm,~kiket szeretek, édesek,~
9687 14| az kőkemény. ~De Gustibus non est disputandum... ~Amit
9688 14| sugárzó ajkam, vágyok egy nőre,~melynek magasztosak fájdalmai! ~
9689 13| ború, fenséges zenelárma.~Norvég mezőn jégtömbök roppanása.~
9690 1| hajlékonyan odvába búj a nőstény,~de büszke fővel megfeszül
9691 14| förtelem, ó förtelem! ~Ligeti nőszés ~Te kedves,~te tetves,~rongyos
9692 14| fű-rész. ~* ~Egy hervadt nőszirom~s mellette őszi rom. ~* ~
9693 14| S az ismeretlen, halvány nőt remegve,~titkos gyönyörrel
9694 12| figyelem,~csak érdekel. ~Nótája csúf,~de nem sekély,~bár
9695 2| Most a cseléd is elborulva nótáz,~az emeleten égő vasalót
9696 5| gyümölcsöt tép a fárul~s nótázik, sír, mint a bolond. ~Máskor
9697 1| be dús dalukkal,~s csak nőttek a szivek fájdalmai... ~És
9698 1| Mindíg szerettem, mindíg véle nőttem,~később vad éjeken égett
9699 13| Notturno~Világoskék az éj...~A röpke,
9700 14| Sírirat ~Míg éltem itt~Novotny voltam.~rovott, nivótlan. ~* ~
9701 12| félelem és éji láz,~s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:~"
9702 12| égbolt,~tekint reám sok nyájas-enyhe kék szem.~Hallgatnak ők
9703 14| másvilági látvány,~röppensz be s nyájasan nézel reám,~a kékderengésű
9704 9| ingecskéjébe nyiszlett a nyaka,~benn a gyerekszobába régi
9705 1| a vágtató fogat. ~Dagadt nyakakkal fújnak a lovak. ~Riad az
9706 10| kocsi ingó~talaján,~bőrtáska nyakamban,~állok. ~Amint pedig megsimítom~
9707 13| szállva~alvó leányok jégszínű nyakára,~szűz csókukon keresve hűs
9708 1| A vészre szánt, csákós, nyakas alak~égő szemével a homályba
9709 6| ég,~most karperec, ezüst nyakék,~most egy csiklandó pici
9710 2| A délután pokoli-sárga.~Nyakig a vérbe és a sárba~dolgoztunk,
9711 2| arcát. Olyan régimódi.~A nyakkendő, mint vékony tintacsorgás.~
9712 7| ki andalogva ballag,~s nyakkendője egy vékony sárga szallag!~
9713 13| biccent elegánsan,~és fekete nyakkendőjébe tűzi~a kilobbanó hajnalcsillagot. ~
9714 4| az üvegpoharat.~És láttam nyakkendőjét, lógva, árván~a szekrény
9715 4| A kabátjuk, a szerelmük,~nyakkendőjükön a melltűt,~szemüket.~Báljukat
9716 9| fönn a téli éjbe. ~Lengett nyakkendőm könnyü-furcsa csokra,~
9717 10| vettem nikotinmentes pipát, nyakkendőt, rádióantennát,~csőpostán
9718 14| hogy bizton álljon, mint a nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend
9719 8| furcsa szörnyek,~dermedt nyakuk sután előre görbed,~kínos
9720 14| levelet. ~Német regényt nyalábbal olvas,~ujsága a Pester Lloyd.~
9721 14| kis gumilabda,~és szörp a nyálatok ezüst patakja,~kéj, hogyha
9722 9| nyirok, nem-látható eső,~híg nyálka minden és hideg lucsok,~
9723 12| ikrás napfény rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet. ~
9724 5| csendesen nekünk,~bojtorján, nyár-, akác és somfa,~csupa szegény
9725 2| cél, a szín, a hervadás,~nyarak alusznak benne, cukrok íze,~
9726 9| déli verő. Körülötte a régi nyaraknak~dús aratása hevert. Rendekbe
9727 2| híves, holdas esték.~Itten nyaral az inség és betegség~alélt
9728 12| kilóit~Marienbadban adja le nyaranként,~oly összegért, melyből
9729 14| mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~Járása roskadt s nem víg,
9730 13| Mily messze rezgenek a néma nyárfák.~A csillagok mi messze lengenek,~
9731 1| Bús ember, jőjj velem.~A nyárfasorban eltününk az éjbe."~ "
9732 1| letört király csüggedten nyargalász. ~Egyszerre, mint ezüst-kigyó,
9733 1| utca, tér,~őrült zsivajjal, nyargalászva, furcsán~rohan tovább az
9734 1| fönn az ég ivén sötéten nyargaló~vészfelleg tornyosul s tompán
9735 9| a képet.~Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,~szerettünk volna
9736 3| mindég tovább, tovább,~csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek. ~
9737 5| mint a bolond. ~Máskor meg nyárias szinekben~feküdt le, hogyha
9738 1| Karosszékben ültem.~Lángolt a forró nyárközép~s szivembe őszi napnak~szelíd
9739 2| siratjuk, aki itt lakik,~a nyárt, a nyári álmait.~Mi is siratjuk
9740 13| Nyárutó~Mint egy szegény, sebesült
9741 8| meghatottan gondolok ma rája,~hogy nyavalyatörősen és bután~fekszünk a sárban,
9742 1| kővé meredten,~míg az erény nyavalyogva koldult. ~Előtted állt a
9743 13| korona. ~Ökrendezés, halk nyávogás közt~mind kába dalba kezdenek,~
9744 7| Künn az ajtó,~bús sóhajtó,~nyekereg. ~Tompa hangon~rí a gangon~
9745 1| szó a kába zajban.~Máshol nyekerg a hegedű,~hajlongva kér
9746 9| pedig a könnyeim~torkomban nyeltem, hogy ne lássa senki,~s
9747 1| áldott balzsamát! ~A zagyva nyelv hangját zavarjad össze,~
9748 12| kicsit~angolul is, de minden nyelveken~csak rothadt frázist. Ez
9749 9| szájamat,~jajomnak ő ad nyelveket~s perelhetek. ~Vásott teremtő,
9750 2| pápaszem. Öreganyáé. ~Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.~Csönd. ~
9751 13| fejem felett,~dadogva már a nyelvemen lebeg,~mind ami volt, van
9752 8| nincs számunkra mély.~Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,~mi
9753 13| fáradatlanul;~pilkát köt a nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű
9754 14| vágyamat te feléd~terelem. - ~Nyelvész, aki a szegedi tájszólást
9755 14| megszakítom e fájó-bolondos~nyelvészetet. ~Badarok ~Emlékezet:~száraz
9756 14| adsz bújának ékes, fönti nyelvet,~az éjszakába te vezéreled. ~
9757 4| förtelem. ~Az ördög rámöltötte nyelvét,~s röhögve mondta: este
9758 13| vette el a pár hatost,~és nyelvkiöltve kotródott tovább~hunyász
9759 10| egyforma.~Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre,~oly szemtelen
9760 1| fülledt este, amikor~a néma nyelvü eszme is beszédes,~és a
9761 12| én koromban:~vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. ~Az én koromban:~
9762 14| Szegény ember kenyere~a nyenyere. ~A fegyelem a fő ~A tiszthelyettes
9763 13| Öblös mellemből boldogan - nyerítve -~zeng diadalmas, részeg
9764 14| bámulám.~Éhes, dulakvó, nyers kedélyek~között nem nyúltam
9765 12| villanyok között, tombolva nyersen,~a lehetetlent érzem én
9766 9| kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~forró
9767 1| lássák~kevély szivem véres nyilását,~s omolj te csendbe zúgva
9768 1| megváltozatlan.~Hiába lőttök rá nyilat,~nem reszketek kudarc miatt. ~
9769 1| a nap dobálja perzselő nyilát,~s távolba leng egy kósza
9770 12| Csókok ligetében~örvény köde nyildos,~és ölnek, ölelnek,~te drága,
9771 1| Üllői-úti fák. ~Másoknak is így nyíljatok,~ Üllői-úti fák.~Szívják
9772 14| óperenciákon,~hadd lássa más is, nyíljék kapuja~s lépjen ki onnan
9773 7| a hús,~de te azt mondod, nyílni bús, ~bús küzdeni, bús kezdeni,~
9774 14| rázó,~villámot szikrázó~nyilokat, ahol csak~jártak, a csatatér~
9775 9| madár se röpülhet. ~Utca nyilott ki. Szegény házacska. Fölötte
9776 13| díszelgve ékesíti~a hőssíron nyílott virág. ~Az éjszakába körmenet
9777 4| táncos korcsolyát. ~Jégkertek nyílottak előttem~fehér, fagyos, friss
9778 2| veri az ördög a feleségét. ~Nyilt arccal isszuk az esőt fel,~
9779 9| jelentetek,~ti fogható, ti nyílt-tömör talányok,~miktől a fájó
9780 2| parázsló brilliántot, édes,~nyíltan, közönnyel, bátran, ahogy
9781 1| tüzes szemet,~mely tágra nyílva a sötét ködön~reám mered.~ ~
9782 12| tollászkodik unottan, egyedül.~Nyilván ez az ő lusta délutánja,~
9783 14| a vitamin. ~* ~Ez Káin~a nyilvánosság~deszkáin. ~* ~Proust~bírja
9784 13| A nyílvessző dala~Én könnyü, metsző~íjj-lőtte
9785 8| ezt a harminc ezüstpénzt. ~Nyirettyüjük mások rikassák,~úri szalonba,
9786 4| csurog a hűs őszi este nyirka,~ az ember most
9787 7| Keserű ének~Rövidre nyírnám a hajad,~ mint egy vezeklő
9788 9| kancsal csillagok közt,~köd és nyirok, nem-látható eső,~híg nyálka
9789 8| hazátlan~kisértetet. ~Itt nyiss be csöndesen. Isméred a
9790 9| ahol oly sokat ültem,~hadd nyissam ki az ajtód, leülni még
9791 14| reszketőn, mint aki félve fél,~nyitám ki a dobozt, van-e levél? ~
9792 2| gyönyörű,~csodaszép és csodajó,~nyitható és csukható,~gomb és gömb
9793 12| átkozott-zárt életüknek~a nyitját,~de tétováznak még, várnak
9794 9| áldott, régi hő,~te szívemet nyitó,~te lelkem épitő. ~Légy
9795 13| Éjjel pedig a kaput nyitogatta,~s álmatlan álmából búsan
9796 9| mezőre.~És dúlt arccal ajtót nyitok.~Nyugodt az éj. Lassan megyek
9797 9| éltél. A magyar igére~alig nyitottad gyönge, drága szádat,~tejről
9798 13| száz réme károg.~S ha ajtót nyitsz, egy meredélyen~állasz a
9799 12| és nincs benne éj.~Ajtót nyitunk, s egyszerre ott az örvény,~
9800 9| fájó-régi házra,~hogy nincs-e nyitva egyik ablaka,~valami baljós
9801 1| kinyílanak a sápadt nympheák. ~4 ~Az est leszáll. Fáradt
9802 13| zaj, rejtelmes és csodás,~nyögés, sikoly, vad ajtócsapkodás. ~
9803 4| és körülvették a halál nyögései.~Beteg feküdt ott. Gyertya
9804 14| arcához szorított,~fúló nyögéssel, félő rettegéssel -~S én
9805 1| Vészfék~Hajrá, ha bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.~Hadd búgjon
9806 1| egészet,~azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn. ~Fejem,
9807 1| megremegve~elfáradottan, sírva nyögte: "Békét!"~ ~
9808 4| rekedt, szálkás torokkal~nyögtem reá egy csöndes áment.~Vöröslő
9809 4| Mért nem sikíttok, nem nyöszörgetek,~ha férges nyár, fagyos
9810 13| Kórházból~ 1 ~Nyolc óra tájt ~Napzápor hull
9811 1| hét nap~munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,~széles gyönyörrel
9812 14| én és anyám,~hallgattuk a nyolcórai harangszót,~és néztük a
9813 6| marabut, hermelint,~most mint nyolcsarku csillag ég,~most karperec,
9814 9| földben,~oly csöndesen, mint nyolcvanéves aggok,~és oly kitartón.
9815 14| folyt,~s nem leltem az utam nyomára még,~jártam kiábrándulva,
9816 14| Nincs válasz erre, ám titkok nyomását~érzem sötét szivem mélyébe
9817 3| Fínom kezünk szelíd arcunkra nyomjuk,~s az álmok álma csöndbe
9818 1| most főmet az ablaküvegre nyomom.~Könnyem megered patakokban
9819 12| vagy gépkocsi? kaland? mily nyomorék, ~pezsgős ricsaj? cicázó,
9820 9| költő kabátja,~éjjel két nyomorék-karját kitárja,~s feléd ölel ő
9821 12| vállamon,~téged dalollak, még nyomorékul is,~száj nélkül is, szájamba
9822 1| világ.~Az alkusz kínosan nyomorgat~szájában egy virzsiniát;~
9823 9| ki még meg sem született. Nyomorogva,~számkivetetten járt, kocogott
9824 13| kedvesünk. ~S virágos templom a nyomortanya...~Vegyétek: ez a vér és
9825 14| haragban.~Megrengeti vadul a nyomoru földet.~A romboló tűzláng
9826 1| kegyúr ott, -~s félrelökéd nyomorult jutalmát. ~A jobb lator
9827 12| koromban:~méreggel aludtak el a nyomorultak. ~Az én koromban:~kínpadra
9828 10| Beteg~Nyomorultul fekszik.~Szegény.~Mit tegyek?~
9829 10| szegénység.~A gond meg a nyomoruság.~A gond meg az árvaság. ~
9830 12| elfeledtem~kitenni a kezemből, nyomta mellem,~fölébredtem reá
9831 2| undok anya-béka.~Botokkal nyomtuk le a földre,~az egyik vágta,
9832 1| a zöld,~s az őszi harmat nyomuk eltakarja. ~Zokog az erdő,
9833 12| Megyünk az úton s elfödi nyomunk a~futó por. ~24. Jégzajlás
9834 13| megcsókolám.~S izzó fejem a földre nyomva~zokogtam az útnak porán~
9835 4| mely mint a visszhang,~alvó nyoszolyájukat. ~A kabátjuk, a szerelmük,~
9836 14| szíjjait kibonták,~mert bénaság nyügözte már a testet. ~De a falon
9837 1| Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,~koromsötét volt néked ez
9838 14| szivem mélyébe lenn.~S lelkem nyugalmát mind pusztítva ássák,~s
9839 12| néma sírját,~tudd meg konok nyugalmuk írját,~de nem felelnek,
9840 4| szemem,~mely felkavarja halk nyugalmukat,~és sejtelem zúg, kihül
9841 9| a mélybe lenn,~a messze nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok
9842 9| sárga-szivós arccal, közönyös nyugalommal, amellyen~Ázsia búja fakult,
9843 1| elfakulva,~ az aggkor nyugalomra hajt,~gondolok-e a titkos
9844 10| az én családom. Kelettől nyugatig,~nyugattól keletig. Nagy
9845 10| családom. Kelettől nyugatig,~nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.~
9846 12| dijnokok söröznek~és nénikék, nyugdíjas özvegyek,~akik egész héten
9847 1| hangulat nyom,~a ház lakója nyughelyére tér.~Mamlasz tevés-vevés
9848 14| szemed. ~Szemem egy síri nyughelyet vár,~s a porba csüggeteg
9849 1| nyomott a hangulat,~komor nyugodtsággal buzdítnak az urak,~a bús,
9850 10| magukban.~Egy anya szoptatta nyűgös csecsemőjét.~Tornyokra is
9851 9| furcsa szinpad, a szereplők nyugszanak.~A pohárszék hosszú árnya
9852 2| harangozás - vagy motozás -~nincs nyugta sehol nyugtalan szivünknek.~
9853 13| lelke,~mert amitől függött a nyugta-kelte,~a gépezet~kétszáz évig
9854 10| legyek, amint meghalok. ~Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel~
9855 14| kalandoz az eszem. ~Nincs nyugtom e kopott világon,~egy más
9856 14| Alkonybibor; sötétlő cipruságon~a nyugvó nap mosolygó fénye reszket...~
9857 6| kard, a szeme tőr. ~A fűtőt nyűgzi a varázs,~úgy érzi, arany
9858 14| általános képet akartam nyújtani azokról a fehér~arcú, tüzes
9859 8| pici aranyszív.~ Úgy nyújtja ki sápadt-arany fejét. ~
9860 1| jut,~s mind kétségb'esve nyujtják égre karjuk,~hol a szobák
9861 12| koldusoknak, kik feléje nyújtják~sovány kezük, sosem ad alamizsnát,~
9862 13| szent karmazsinját.~Kezetek nyujtjátok remegve,~mutatva, hogy nincs
9863 7| nála szentebb. ~Felétek nyújtjuk ifjú karjainkat,~ártatlan
9864 14| édesb tenálad, mint a méz.~Nyújtod karod, a régi szív vár,~
9865 1| habozva ingadoztam,~felém nyujtottad csendbe, halkan,~az ajkad,
9866 1| bérelt szálloda,~s ásítozik, nyújtózkodik rá -~az országútak vándora. ~
9867 9| felé, a tág~egekbe lustán nyújtózkodnak át~a fák. ~Nincs vége-hossza,
9868 1| nézel, hűvös, büszke pompa,~nyujtózkodó, komoly díszbútorok. ~Az
9869 1| szappanok, illatszivattyúk~ nyújtóznak a márványlapon,~zománcos-ibrik,
9870 13| szikralángban éghet ágyunk,~nyujtozó élőhalottak~mért szaladjunk,
9871 1| künn a széna-szagú mezőn~nyujtózva ásít, talpra szökik vigan,~
9872 1| gyönyörnek. ~Most menni kell. Nyujtsd csókra ajkad.~Hadd öljem
9873 2| túlvilági lázba,~csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.~ ~
9874 9| szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,~egekbe vágyó, óriási gúlánk,~
9875 7| előtt. ~Csak még egyszer nyúlhatnék feléje,~ tárt kezekkel,
9876 2| királyi-gazdag.~Te néma vagy s úgy nyúlik el aranyló,~tojásdad tested
9877 4| pipacs-piros haraggal~kacagva nyúljak a napér,~mert szép az élet,
9878 3| bukunk, hacsak hozzánk nyúlnak puhán,~folyton-folyó és
9879 4| kezed kinyújtod,~zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. -~Messze
9880 10| megsértik,~vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is~azért viseli, hogy alkalomadtán~
9881 14| nyers kedélyek~között nem nyúltam kincs után.~Szünetlenül
9882 1| hirért véres csatában~rabolva nyúltok máshová, -~de ő hatalmát
9883 2| vidéki lányok~magyar dalt nyúznak a kis zongorán. ~Majd este,
9884 2| Piskótát adtak enni s fanyar, ó-~bort inni, és mikor kezem~
9885 1| eléd sok ó csuda,~régi várú Ó-Buda. ~Rántsd meg a vén csengetyűt,~
9886 14| Gondolkodott: mi a való vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~
9887 1| Tikkadt gyönyörbe leng a dús oáz,~pihen a rest szökőkút zöldes
9888 14| tükörke, rízspor. ~Mindezt én objektíven nézve,~naplómba róva konstatálom,~
9889 2| Bősz trombiták. Meggárgyult oboák.~Mind oly titokzatos, síró,
9890 9| mint villany és hő meddő óceánba,~én árva ember, fájó gondolat.~ ~
9891 3| szívbajos,~ki kétes életének óceánján~ rozzant ladikkal
9892 14| csap le a habokra. ~S egy óceánnal száll ki zordonul~s büszkén
9893 14| te akkor is leendsz,~vad óceánok megvívója,~Endresz.~Győztes
9894 2| feszülnek ki a sárga parton.~Az óceánon vezetem a tollam~
9895 13| könnyé, vérré a festék,~ocsudj, az űrből kelj ki, ember,~
9896 14| úgy, hogy te néki mindent odaadnál,~a boldogságot is, nem kérve
9897 8| jó az, aki ad, s te élted odaadtad,~angyali gyilkosa nődnek
9898 8| gyolcsa, tisztán. ~Mert odaadtam mind a kincsem,~szivem jobbik
9899 12| kimondhatatlan messze s odaát,~ők akik nézték Hannibál
9900 12| itt a hamisság",~s végül odadobja férgeknek a testét.~Hős
9901 10| furcsa mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~mint egy kertésznő,~
9902 10| messze barátom?" És hogy odaértem,~hónapok múlva, mint egy
9903 14| még! Színt, mely életemre~odafest!~Ha meghalok, mondjátok
9904 10| a messze barátra,~ki azt odaírta. Hallgatom a szívem.~Próbáltam
9905 7| Porlad ő is,~mint a szivük~odalent. ~Hervadt ajkuk~csókos álmot -~
9906 2| én meghalok, ha egyszer odanézek.~ ~
9907 8| régi orvosomnak~csuklóm odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint
9908 14| ragyogott mindenen. ~Hogy odaszállt lelkem,~mennyországba' jártam,~
9909 9| vagy egy ajándékkönyvet odatesz.~De elfelejtik. Ő kiáll
9910 8| s az ébredőknek mind odavetem.~Az első villamos robog,
9911 13| Azután, hogy a nap odavilágolt,~eltünt e helyről, és nyoma
9912 9| látom is, nem látom én,~odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~
9913 1| Agamemnon és Odisszeüsz~Hogy lángesőbe roskadt földre
9914 1| Agamemnon, mikor indult hajója,~Odisszeüsznek adta a kezét. ~Némán, soká
9915 14| jó dolog,~fogpor és semmi Odolok,~piszok, én néked hódolok. ~
9916 13| Tüzes káprázat fekete odunk,~és tűz a párna, melyen
9917 1| erős fény,~hajlékonyan odvába búj a nőstény,~de büszke
9918 13| önmagába zárva~homályos árnyak öbliben,~maga se tudja, hol pihen. ~
9919 4| tisztult árnya mély,~s rengő öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak
9920 9| zavarom az asztalt.~Erős öcséim, szent-szent fiaim.~ ~
9921 7| csöndesen, és védd meg az öcsémet.~ ~
9922 10| vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez,~ki orvos vidéken~s dolgozik
9923 9| diákkoromban, olajlámpa mellett,~öcsémmel a tavaszt remegve lestük,~
9924 7| nyári dombokon, s hogy az öcsémre fordulsz.~ismerd meg édesen,
9925 9| testvér, apánk, fiunk, öcsénk, bátyánk, te bálvány,~oly
9926 2| Az ostorom, csigám örökli öcskös,~a bélyegkönyvet valami
9927 1| itt van, ~véresre martam ökleim mohón.~És mindhiába a szivembe
9928 7| őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.~ ~
9929 13| gyönyör-csatára engemet.~Érc öklű végzet~repülni késztet,~
9930 4| szélben~és int a búcsuzó ökörnyál. ~Vörös gyepen ülünk setéten,~
9931 13| a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés, halk nyávogás közt~mind
9932 1| kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,~dögvészt lehellt a messze
9933 12| egykoron,~hogy szétnyíló öléből földre jött,~úgy fájt, hogy
9934 1| írt hoz. ~Melengető, égő öledben~aléltan, álmosan zokogtam,~
9935 14| kapcsok, az izzó~hevederek.~Öleld meg a régi, a régi~haveredet. ~
9936 14| szeret! ~Lázas szivemre ölelém~a reszkető természetet,~
9937 13| könnytelen. ~Od'adtam néked ölelésem.~ (És most lehervadt
9938 14| szenvedésem ellohad.~S csókol, ölelget enyhe csended~ Ó alkonyat! ~
9939 9| örök tenyészés és a tétova~ölelkezés a forró-nyári lázba,~az
9940 13| egy ledér lány~mártírokkal ölelkezik,~hitvány hülyék gúnyból
9941 2| összeér árnyék-kezük,~s ölelkeznek, szegény, szegény bolondok,~
9942 2| szegény bolondok,~mivel mi is ölelkezünk. ~A férfi szól: ~Ez itt
9943 12| köde nyildos,~és ölnek, ölelnek,~te drága, te gyilkos. ~
9944 7| szemed bús éjjelében~ragyogva ölelnélek át.~ ~
9945 9| hozzá szörnyü vért is,~ ölelni lágyan és birkózni kart,~
9946 9| mikor világra jött~s felém ölelt kis, röpködő kezével,~és
9947 4| csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
9948 4| rossz rózsaszál.~Dallal s ölelve várta végét,~cipelve szent
9949 14| romboló tűzláng égethet és ölhet.~Ne hagyja el Isten jóságos
9950 1| mind reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts meg...~Ez
9951 12| hogy ennen-teste súlya ölje meg,~a test, melyet kínnal
9952 1| Nyujtsd csókra ajkad.~Hadd öljem a kínt mind reája.~Ó fojts
9953 12| örvény köde nyildos,~és ölnek, ölelnek,~te drága, te gyilkos. ~
9954 14| kergezabát ~* ~Bármennyi embert ölök rakásra~Nem teszek szert
9955 7| lomha liszt.~Az időm azzal ölöm,~ezt a semmit őrölöm,~árva
9956 1| csak tüzes lázálmaidban~ölsz, győzöl, ó sápadt beteg. ~
9957 7| mutogattam,~nap. ~Egész nap öltem, győztem és raboltam,~csak
9958 7| sóhajtva rossz ruhákat ölteni?~Akarsz-e játszani mindent,
9959 12| szennyes únt ruhádat,~magadra öltöd csöndesen a bánat~bilincseit,
9960 2| Az álmodó baba~öltözködik narancsszín bársonyokba,~
9961 12| mért e vidám pompa? Mért~öltözködöl halál előtt a fényes~bíbornokoknak,
9962 2| lombok között~vetkőzködött, öltözködött.~Olyan volt, mint egy kis
9963 4| Bús nyári éjjel, benn az öltözőben~ halotti táncra
9964 14| fekszem,~reggel sötéten öltözök,~nappal kietlen hánykolódom~
9965 12| úriasszony.~Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.~Ebéd után éhes. "
9966 12| csillagával, hogy magukra öltsék~a könnyű vágyat, mint nehéz
9967 9| összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve,~gombok-gondok közt, mosolyogni
9968 7| Oly mozdulatlanok. S faló ölükben~egy túlvilági lángvihar
9969 14| itt heverek, én meg vagyok ölve,~és figyelek álmatlan, éberen.~
9970 4| furcsa szókon,~melyek belőle ömlöttek szelíden,~szájam haragra
9971 1| Könnyem megered patakokban ömölve~és érzem a lelkem oly árva,
9972 13| ó, kisasszony~bánatomban Ön megértett,~tudja, elhagyom
9973 12| feleseltek. ~Az én koromban:~öngyilkosok ezrei földre borultak. ~
9974 13| Az öngyilkosokhoz~Ti ércerők! Bámulunk csüggedéssel,~
9975 12| a huszadik században~Az önimádat büszke heverőjén~fekszem
9976 12| és légy nekem a bandzsal~önkívület, mely kengyel~nélkül az
9977 7| forgatnak a szerbek,~tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,~légy
9978 13| makrancos valóm?~Miért vagy önmagadnak ellene? ~Most úgy érzem,
9979 1| És csak futottál bőszen - önmagadtól,~vágyó szemed az Újvilágba
9980 4| Megyek: vonatja lettem önmagamnak,~ s lázult erem
9981 1| vágyva~ és nem találjuk - önmagunk. ~Ezer titok közt fázva,
9982 12| felé ~Ötven felé kivetjük önmagunkból~mindazt, ami cifra s szedett-vedett
9983 14| 1 ~Démoni: Budapestre ~Önnek mindig hiányzott,~Ha Ditrichstein
9984 9| vagy. ~Igaz, egész,~mely önnön-magát bátran koronázza~s az éjbe
9985 8| nem tud s nem előremenni. ~Önroncsain bús diadallal áll,~s nincs
9986 1| gyönyörpohárba~piros bort önt a fekete halál.~És issza
9987 14| Szünetlenül másom kerestem,~ki öntelen szeret s megért,~véresre
9988 13| Legyen tehát. A szín peregjen~öntengelyén, akár a földgömb,~szélvész
9989 13| halhatatlan~arcra, azonkép~öntjük mi céhesek-~mívesek szavunknak~
9990 8| szegényes kincseim lábadhoz öntöm,~s hívom emléked, mely ma
9991 13| chartreuse-t és cointreau-t öntött,~s megjegyezte, hogy e szesz
9992 12| rossz gúnya, melyet a könny öntöz,~beh otthonos lesz majd
9993 1| nagy, durva vértjét könnyel öntözé. ~S hogy részegen gajdoltak
9994 13| be a szemem,~piros bort önts, piros a mámor,~piros ajkaddal
9995 14| költészetem, te hű arám,~ó, öntsd a tiszta régi hitnek~vigaszsugárait
9996 14| szerelmet mindhiába várom,~csak öntüzében hervad el szivem,~s látom,
9997 12| lehet akkor megmérnetek. ~Önváddal és mérgekkel olykoron~vertem
9998 12| Közveszélyes őrült.~Nem önveszélyes. Hisz magának ő~sohasem
9999 12| hogy "meghülök", amikor~önzésem is előzve: "meghűlsz",~már
10000 9| ostora sosem hever.~Mindig ördög-keményre ver,~s mint dactól égő angyalok,~
10001 3| szívem,~ vidd az ördöghöz drága véradód.~Puffadt erszényed,
10002 10| vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~acélzongorát. ~Így múlik
10003 2| gyertya lángja,~színes árnyék, ördöglámpa.~Játszom ennen-életemmel,~
10004 1| foltja~s kacag feléd hószínü ördögöd.~ ~
10005 13| szoktunk mi házról-házra járni,~ördöngős sípoló büvészek,~az ördög
10006 13| Ördöngősök~Virágos tőrrel a szivünkben~
10007 9| papagájt tartott, játszódva, öreg-merev ujján~s ferde japáni szemét
10008 2| hamvasbélüek,~s egy régi pápaszem. Öreganyáé. ~Kutyánk nyelvelve a márványra
10009 8| Ezüstösen hullt a tél zuzmarája,~öregapóként ült nagy trónusán~az agg
10010 8| dió, mogyoró, mák~terhétől öregbül a kamra.~Van egyszerü, jó
10011 2| bor, datolya meg alma. ~Az öregek ültek mélázva szépen,~Kossuth
10012 9| szomorú diadalma szemükben~és öreges papok is, füsttől feketült
10013 8| gondoltam én és fáradt öreget,~aki köhögve a botjára görnyed~
10014 7| urak ti,~olyanok, mint az öregistent festik,~vén képeken, halljátok
10015 2| boros, kopasz fejük. ~Pontos öregurak, kik messze estek~s most
10016 13| lábunk a halálba táncol,~oly örjítő lesz piros öröm. ~1908 ~ ~
10017 1| szeretnélek téged szeretni,~örjöngve hívni lázas éjszakán,~fátylas
10018 14| mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~Orvosi tanács ~Hogy nyugodtan
10019 7| mély, mély, mély a bánat,~örök-igaz,~mint a hegyek és mint az
10020 4| az örök egeknek~ örök-mezítlen testemet.~
10021 9| jaj.~Iker ajándékot veszel örökbe,~ oly ember-ízű és oly
10022 2| orrod erjedt muskotály.~Ó, örökegy, - ó, ősi titkot érző -~
10023 12| kövek ti,~hosszú imák és örökélet,~fehér, piros, lila papocskák,~
10024 7| megtörik,~szeretnék élni, élni örökig. ~Az arcom mostan csupa-csupa
10025 10| kötözött engem a végzet,~örökkévalóan,~köldökzsinórral, azután
10026 10| bolond időn áll, mint az örökkévalóság.~ ~
10027 14| rakásra~Nem teszek szert egy öröklakásra~ ~
10028 9| a példaadót, siratom mi örökletes átkunk,~bús kezedet, mi
10029 2| sohatöbbé.~Az ostorom, csigám örökli öcskös,~a bélyegkönyvet
10030 7| amelyből fájó sorsomat öröklöm. ~Bár láthatnálak színről-színre
10031 12| üres te s könnyű,~könnyű, örökre-játszó,~látó, de messze-látszó,~
10032 12| a bő, közömbös. ~Én is öröktől ebbe voltam,~a semmiségre
10033 1| S e kábulatban, elfuló örömben~rezegni érzem az eget fölöttem,~
10034 12| ujjongva megteremtelek örömből.~ ~
10035 1| arcomat,~az ébredő tavasz örömdalában~ernyedjen el a fáradt gondolat. ~
10036 10| teleszívja magát~a méz örömével, szárnyait veregetve~ragyog
|