1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
10037 9| gazdag teliségü kepéje,~ért örömökből, ért szomorúságból: a kalangya.~
10038 9| a nap is süt, untig. ~Az örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska
10039 14| majd megrepedve,~bár az örömre nincs nagy ok.~De mégis,
10040 13| müvészet,~gyászos gyönyör, örömtelen öröm!~Csóvát vetek az otthonomba
10041 12| előre, várom,~mi hátra van. ~Örömtelenség, hó és csönd köröttem,~határtalan.~
10042 1| éji mezőkre,~hol már az örömteli munka zajog. ~Jer gőzparipám,
10043 9| még, a gyerekek. ~Trillás örömük az eget veri,~én hallgatom,
10044 1| könnye vér. ~A gyászdal, az örömzaj síromig hat,~ s ma kétszeresen
10045 14| majd értök könnyezek...~Őértök könnyezek! ~1905 ~ ~
10046 13| Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~lelkembe búgnak a dalok,~
10047 12| volt. ~A nevetésnek rég nem örülünk már,~és a síráson sírnunk
10048 1| mellükre Themis en-jóvolta örvén~ hízott, fehér lábával
10049 1| arcod krétaszinü, sápadt,~örvénybe ránt le a sok bús titok,~
10050 1| fejem lehull, a szív~ örvénye von vadul ragadva.~Megfojtanak
10051 4| hulló karjaimat.~Nézd, örvényeknél andalog~ szegény-szegény
10052 14| lelkemen ki! ~Boldog múlás, örvényes gondolat,~a szenvedély sápadt
10053 13| glóriás,~melynek kiáltás örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan
10054 8| fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~Síró Hungáriánk
10055 1| csillagok. ~3 ~Aranysugáros örvénytekbe dőltem,~s az égre nézett
10056 9| is, mert errefelé ki sem ösmert,~csak feledés fogadott,
10057 9| nagyanyám állt.~Épp ahogy ösmertem. Figurás, lila-színű ruhában,~
10058 9| megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~kaján vigyorral fintorog
10059 9| súgott néhány szót, melytől összeborzadt,~térdére tette és ringatta
10060 2| hallgatott.~Hullámaim remegve összebújtak,~akár a félő gyermekek,~
10061 13| viharban elesett.~A kalap szíve összedermedt~s sirdogált is egy keveset.~
10062 12| nincs már.~Akár a föld.~Jaj, összedőlt~a kincstár. ~Okuljatok mindannyian
10063 1| sírok, mint hogyha minden összedűlne,~pedig csak a lelkem vet
10064 13| sápadt vőlegény. ~A kíntól összedúltan~érted szivem tőr járta át~
10065 2| messze távolodnak,~most összeér árnyék-kezük,~s ölelkeznek,
10066 13| aggok,~mint angyali, halk összeesküvők.~Egy kisfiú, ki már tanulni
10067 10| hirtelen~egybefutottak, és te összefogtad~művészi kézzel,~egyetlen
10068 2| poézis,~fölötte az ég - s összefoly a két víz -~egymásbaolvad -
10069 9| ingott ideges kezünkben,~s összeforradtunk, keserű kötéssel,~egyet
10070 8| neveddel~e pillanat tüzében összeforrok,~ereklyéim adom, mik megmaradtak~
10071 14| Testvérek -: itt egy lánccá összeforrva,~amelynek minden egyes szeme
10072 14| éj sötét hajába. ~* ~Az összefutó háztetők között~kék utca
10073 12| adja le nyaranként,~oly összegért, melyből megélne könnyen~
10074 2| végtelenség bús hárfája lettem,~és összegyűlt minden jaj a szivemben,~
10075 2| csendesen doboltam~a lágyan összeizzadt üvegajtón,~a konyhában daloltak
10076 13| Igazság!~Eljössz ma is és összejárod~az enyhe, álmodó világot.~
10077 1| férfi sok, de több a nő,~ki összejő s mint holmi zsúrnál~ásit,
10078 1| messze voltak, most mind összejönnek~a percet édes szóval ütni
10079 1| dicsőbb~ő volt, a véres, összeköpött zsidó,~ki néma fejjel dőlt
10080 8| ágyon,~ mint egy rossz, összekötött ördög.~Kényszerzubbony nekem
10081 13| piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel összenőve,~míg elfelejti csendben
10082 12| mint majd százév után,~ha összeomlik, gyom virít alóla,~s nem
10083 12| hasonló. ~Nézzétek e főt, ez összeomló,~kedves szemet. Nézzétek,
10084 4| a dér,~s hörögve sírtam összeomlott,~halványuló fény-álmamér,~
10085 12| egyszerre vad zuhanással~összeomolni.~ ~
10086 2| éjszakában annyi a vonat,~mely összerág és széttöri gerincem,~s
10087 13| végzettel szembeszállva összerak~játékból játékházat,~csodálva,
10088 7| ki az éj~tündéri tükrét összerakná? ~Csak köd kisért most és
10089 13| Vár rá szelíden. A fény összerebben.~Seprőkkel, ronggyal jő
10090 2| köd,~és a világ fázlódva összerezdül. ~Most a ligetbe bolygok
10091 14| s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~siet felénk kéjtől hörögve,
10092 1| Nincsen veszély, mely összerontson,~a vérnyomon, a hullaroncson,~
10093 13| Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan,~míg végre elnyűtten, megrothadottan~
10094 9| lekésett,~ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,~ s a porban azt mondotta:
10095 3| vagyunk,~és ordítunk és összeroskadunk:~Diadal!~ ~
10096 13| gondolat. ~Omoljon egybe, amit összeróttak~múlt századoknak satnya
10097 2| régi kiholt fény,~s lenn összesímul két alak~sötét tagokkal,
10098 2| elbújunk a homályos égbe,~és összeszorulunk, mint a csigák,~és alkonyórán,
10099 13| az utcacsatornán,~s úgy összeszűkül a világ köröttem,~úgy fintorognak
10100 9| ollóval, kopogó gyűszűvel,~összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve,~
10101 1| rég. ~A hír fagyos sugárát összetépem,~derítsd te föl, borongó
10102 12| népnek,~és reszketek, hogy összetépnek.~ ~
10103 13| fuvalma az...~És nézzük összetett kezekkel,~hogy érkezik meg
10104 10| öngyilkos haraggal,~és összetöri az emlékedet,~téged. ~Ne
10105 2| rablókéz a kilincsen,~hogy összetörje és vadul lelője... ~Úgy
10106 1| bezúzni, ámde nem merem,~mert összetörni fájdalmas halál,~s titkos
10107 4| billentyűt s a hangja elzeng,~és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.~ ~
10108 8| lelked égre lázadt,~majd összetörted a tébolyok és a lázak~szent
10109 13| gyászfüstölőt lógázva, összetörve,~halott szerelmem sírva
10110 2| kertben~a nap tűzzáporától összeverten~haldoklanak a sápadt rózsafák. ~
10111 10| meg-megállunk, szemünk összevillan,~s én még maradnék tétovázva,~
10112 2| éjjel~Azon az éjjel~az órák összevissza vertek.~Azon az éjjel~holdfényben
10113 12| ágyam. ~Vágyam,~a szajha, összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~
10114 9| újra fák.~Zsibongva-élő összevisszaság~lélekzik és arcodba vág~
10115 13| testvérőrülettel~a végzetet, az összevisszát.~Dobot! Zenét! Maszkot!
10116 2| mentem. ~A fák között egy éji ösvény,~amelyre rávetette fösvény~
10117 12| vagy te, tettesd,~királyi ösztönöddel~ismersz-e még felettest?~
10118 1| dacolva,~ eget-kivánó ösztönöm. ~Fejemből a vér zúgva csordul,~
10119 14| önző~vággyal, minthogy oly ösztönző. ~Háborús tréfa ~Felszólítom
10120 1| bugyros férfiak,~csillogtak az öszvér hátán a tálak,~a fákban
10121 7| viszi-viszi a bánatát~föl az ötödik emeletre. ~Görnyed, mint
10122 13| egy furcsa, borzas lény ötölt szemembe -~oly ismerős és
10123 14| ifjúságom láza. Mária~az ötvenévem díja. Mária~dicsőségem babérja.
10124 1| éjszakán,~ szines szalag övedzi főmet,~ rózsafüzér
10125 5| és az arany hozzája dőlt,~övéi lettek mind a könnyek,~s
10126 4| hallgatag,~és halk zenéje az övékbe olvad. ~Regélői homályos
10127 9| nem csüggedt le az idők özönje,~és egyre nőtt az ár és
10128 1| hűvös csarnokában,~mig az özönlő holdsugárba fázva~bámultam
10129 12| söröznek~és nénikék, nyugdíjas özvegyek,~akik egész héten padlót
10130 10| Özvegy a villamosban~Ennek az özvegynek itt a villamosban~nem akar
10131 7| sánta is,~az élet jó még őiránta is. ~Mert minden jó. Éhezni
10132 1| Hol a hely, mely titkunkat ója,~ az égben, az ó sírokon,~
10133 4| abrosz,~csupa hamu volt és okádék. ~És láttam újat, újra láttam,~
10134 12| az anya, ki barbár~jaját okádja - iszonyú zene -, ~aztán
10135 1| untalan~gyöngyös, fehér vizet okádnak,~mig az emelt, magas sikon~
10136 14| Miért a kokain?~Megvannak okaim. ~Szerelem ~Érted nyakam,
10137 14| nem érted?~Gondolkozzál az okain is tán -~s megérted! ~Feddés ~
10138 14| leánynak ~Mért nem szól az okarina?~Hogyha volna oka: rina.~(
10139 14| édesem. ~* ~Brokát.~Mondd az okát. ~* ~Míg itt mélázva ültök -~
10140 10| össze-vissza a képek,~a célok, okok és szándékok.~Mily zűrzavaros
10141 2| néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan~a barna bőrdívánt
10142 1| múltba~s reményre nem talál okot,~nem hisz miben se, gyáva,
10143 12| más vele~csak élete. ~15. Októberi táj ~Piros levéltől vérző
10144 2| mely érzi már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől is oly halovány.~
10145 1| ősz néni - hangja vékony -~ókuláréval köt és fon,~s hogyha bekerül
10146 12| összedőlt~a kincstár. ~Okuljatok mindannyian e példán.~Ilyen
10147 12| otthonunk volt-e vagy állat óla. ~De fönn, barátom, ott
10148 2| csöpp napja. Álom.~Az arany olaj az árnyon,~és a fény folyó
10149 12| örökre~elégedetlenség szent olaján. ~2 ~Nem vagy magad - jobb
10150 1| agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar veré,~s indult
10151 2| virraszt az asztalon.~S az olajfoltos tálcára nézve~sercegését
10152 9| néha verset,~diákkoromban, olajlámpa mellett,~öcsémmel a tavaszt
10153 2| lenéz,~de oly sötét az út. ~Olajlámpája vérvörösen ég már,~lobog,
10154 2| lányokat a gangon. ~Benn az olajos függőlámpa égett,~lábujjhegyen
10155 12| családi szobákba lármás olaszokkal?~Nem fájt-e velőmig a szlávok,
10156 9| Az egyszeregyet mondtam olaszul~és angolul néhány virág
10157 12| úri konca,~s a millióktól olcsó-ócska kegy.~Azt hirdetem, barátim,
10158 2| Késői évad. A szobák is olcsók.~Egy bús öreg motozgat este
10159 14| árnya itt~poros viskóknak oldalában~hajszolni aranyálmaid? ~
10160 13| nagy mélabúmért~a lánynép oldalamra pártolt;~dícsért is sok,
10161 1| ezüstlemez,~s ébenfa tartód oldalára~ egy néma könnyűm rezgedez. ~
10162 12| áldása megvert,~ a te oldásod megkötött,~s lihegve tartasz
10163 2| ki oldva-kötsz és kötve oldasz,~te vagy a sors, a sors. ~
10164 13| kezét~és a tömeg, a mámorába oldott,~vivó tigrisként tépné szerteszét, ~
10165 1| göröngyre hajlok,~s tisztelve oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje
10166 2| iramja gyors.~Te vagy, ki oldva-kötsz és kötve oldasz,~te vagy
10167 9| ülni szerényen. ~Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel,~összeszúrt
10168 1| néznek bágyatag. ~Csókolják ólomszínü arcom~ringatva elfáradt
10169 1| úgy feküdt,~mint Vénusz oltárán a gyenge bárány. ~Hogy átkaroltam
10170 1| bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz, mint a
10171 13| növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják el korok. ~A fáradott ük,
10172 14| fény, a lávacsók kihalt.~Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,~
10173 3| képzeletünk lángoló salakja~olvadva, sisteregve, feketén.~Ó
10174 1| Plato olvasása közben~1 ~Való-e a világ
10175 13| kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~s a fáradott szem is bámulni
10176 12| szipkából, hetvenet naponta.~Olvasgat is. Főképp miniszterek~és
10177 13| merengést,~a kis benyílónál olvasgatott~vén színlapot, bús újsághulladékot,~
10178 1| a falon. ~Nem látok. Ők olvasnak, rám se néznek,~hajszolja
10179 7| élet elröppen -~Horatius-t olvasni, esti ködben,~álmodni mélyen
10180 7| Egy kézre vágyom~Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,~
10181 13| a litániát;~bűnök fekete olvasóján~imádkozik pár kacagó lány,~
10182 9| e kóbor villamosban,~és olvasom a szenvedést, melyet e háborún
10183 1| László morzsolta a szent olvasót,~aztán letette, s a vén
10184 6| ez nem mese,~ilyent nem olvassz könyvbe se. ~Aranyt visznek
10185 14| párbeszéd ~- Mondd csak, olvastad-e Lagerlöf Zelmát?~- Olvastam
10186 3| előbb, előbb még hétig olvasunk.~ ~
10187 1| mosolygva kél,~ a jégre olvasztó meleg fú,~ s forrva
10188 1| éj sötét, meleg, sohajtó.~Olyakor kinyílik csendesen az ajtó,~
10189 4| velem együtt,~ olyan-olyan szegény vagyok,~mint kisded
10190 7| bírák, szakállas urak ti,~olyanok, mint az öregistent festik,~
10191 14| Tüdőm úgy éget~ S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"
10192 9| házacska. Fölötte falombok.~Omladozó téglák közepébe a deszkakerítés~
10193 1| tünékeny,~ száll mint az omlatag homok,~felleg, derű jár
10194 1| rózsa-virágait,~hattyúnyakadra lágyan omló~gyűrü-fonásu hajadnak éjét. ~
10195 2| a kevély vár:~száz alak omol le s újra felkel.~És mi
10196 1| szivem véres nyilását,~s omolj te csendbe zúgva rája,~ó
10197 13| mindenünk az izmos gondolat. ~Omoljon egybe, amit összeróttak~
10198 12| sírdogáltak,~az oltárok elé omoltak,~s mostan fehér váz-ujjaikkal~
10199 1| egy viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~mert tudtam,
10200 1| fegyverét,~lombot söpör az ón... Mindenki néz...~s némán
10201 13| magasba,~akár a tűz, az ón-golyó~futok, s a pályám szétfolyó. ~
10202 5| tenger,~s én integettem őneki,~és átölelt mint unokáját,~
10203 1| csontfő váza int le róla,~s őnéki harsonáz gyászos zenétek.~
10204 1| friss egészség:~ez a kincsük őnekik.~És a dalt is szeretik.~
10205 1| Aludjon el a kínzó gondolat,~ónsúlyod égőn nyomja vissza mellem,~
10206 1| nesz álmos, elhaló. ~S az ónszin égből, a halk éjszakában~
10207 1| éjszakán kénlánggal enyhitünk,~ónszín az arcunk és fakó a szájunk,~
10208 2| Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,~a lelkem ott járt a
10209 14| s andalogva nézte,~mint ontanak szikrát a csillagok.~Rájuk
10210 14| és reszketnek ezrek,~míg ontasz égető vörös tüzet,~és e
10211 1| hófuvás zúg. ~A lámpa gyéren ontja sugárait~fakó batyunkra;
10212 14| karod, a régi szív vár,~rám ontod éjsötét hajad,~s én mint
10213 1| halott,~míg szikratengert ontotok a földre. ~Ha majd siromba
10214 1| ékem! ~Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,~ragyogjatok, mint
10215 1| horzsolt szívemet kötözd be,~ontsd rám a holtak áldott balzsamát! ~
10216 10| micsoda színház.~Mint egy operaház csilláros mennyezetje.~Mily
10217 13| homlokukról~és messzeség. Akár az operahősök.~Fütyöl a mozdony. Életük
10218 14| Kis bordélyházam, túl az óperenciákon,~hadd lássa más is, nyíljék
10219 4| felkél a hold. ~És messze Óperencián túl~egyszerre rózsaszín
10220 7| gyémánt, a rubin s zafir. ~Az ópium volt első ideálom,~az álom,
10221 4| tisztes személy,~víg hercegek ópium-gőzben~lihegtek tiltott kéjekér.~
10222 14| ravatalod fölött.~Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel~ledönt
10223 1| az altatót~ az est óráin át.~Ne lássák a bú ciprusát,~
10224 12| mesében.~Az élet egyszer csak őrája gondolt,~mi meg mesélni
10225 7| Nászára kapta az anyám. ~Ezüst órája oly kopott.~Még a nagyapja
10226 13| Üres órákban~Alkonytalan, homályos nappalok!~
10227 1| remegve,~ itt ült hosszu órákon át~bámulva nagy mélységeidben~
10228 8| szobám. ~Ver a szivem... Órám is egyre ver még.~ És
10229 4| szíveik, a hívek,~mint rohanó óramívek,~pergenek.~S megsiratom
10230 2| Ó, néma csengetyűk.~Az óránk is félve üt.~Alszik a cicánk
10231 14| asszony,~a szád harap, az orcád éget,~én is szerettem, s
10232 2| Méreggel mart, fehér, virágos orcák.~Lánggal rikító selymek,
10233 1| gyémántsugárba fürdött könnyes orcám. ~S rátok bíztam hatalmas
10234 1| csüggedve lezárom.~Halovány orcámra a láz tüze száll,~miként
10235 8| könnyekbe borít nem egy orcát,~és énekes ifjú fiának~vall
10236 2| kucsmáinkon zúzmara zizeg,~piros orcával, könnyező szemekkel~hazajövünk.
10237 7| megalázott ~szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,~legyen áldása
10238 9| bonc és cseléd,~őrült dalom~ordítom itt,~a fájdalom~feléd vonít,~
10239 4| levegőben,~és ordas farkas ordított.~És ködbe veszve~lenn messze-messze~
10240 1| rikkancs-száj szalad~s harsányan orditoz: "A Nap!" ~A kávéház mélyébe
10241 3| is és sziszeg a kötélzet,~ordítoznak: csodát,~csodát, barbár
10242 2| hajatok lóg, zöld a körmötök,~ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,~
10243 9| csak félszememmel néztem őreá,~mert vágytam őt meglátni,
10244 6| fehér festőmüvész,~mint orfeumi csepürágó,~ki szappanhabbal
10245 14| agyamban,~mert rajtam a tél orgiát ület,~vérem zubog, mint
10246 4| szállt a tömjén.~A temetőkben orgiáztak~s hol a halottra a sír-árok~
10247 1| kezemben. ~Fehér, merengő orgona-bokrokon~Selene fátylasan, mosolygva
10248 13| csókolózik most velünk,~orgona-királynő a kedvesünk. ~S virágos
10249 1| nyomott kebelbül~s egyszerre orgonáló zajt kavar~negyvenezer kemény,
10250 13| kacag a vérvörös tavasz,~az orgonás, a zengő sugaras. ~Itt jár
10251 2| bűvös öblén,~és muzsikál és orgonázik~a zene, ima és tömjén.~ ~
10252 12| a hóhér,~hátul a létrán, óriás-fehér~zsebkendőjét kibontva, hogy
10253 7| életünket,~ezt a fekélyes, óriás-sebet. ~Hogy integetnek, hívnak
10254 12| bucsúzott,~előkelő úr, az ég óriása,~a bálterem hatalmas glóriása,~
10255 8| ki szenvedett, s tenéked, óriásnak. ~Méltatlan költő, én, ki
10256 13| Előttük is emeld le kalapod. ~Orient express ~Sürgönyszalag röpköd
10257 9| jóság és örök gyanú van.~Őrizd a csöndet mindenek felett.~
10258 1| ősz honvédek~A régiségtárt őrizik még~megtörve, búsan, kedvtelen,~
10259 9| csapongó~torlatain keresi, s őrjöng a vizek sivatagján,~törpe
10260 9| Kénsárga légbe forróság inog,~őrjöngenek a buja jázminok. ~Fülledt
10261 3| vésznek,~káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,~zápor zuhog,
10262 1| mozdul a talaj,~s a nyári orkántól meging a csarnok,~vagy hogyha
10263 9| szóval, valamint a régi,~őrködő anyát, szigorú szemölddel,~
10264 12| ragyogásu szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok előtted. ~
10265 9| Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet. ~Elhangzik a dobaja. Semmi
10266 13| házunk,~és döntse szét a régi ormokat.~Mi e jeges, napos honban
10267 14| s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,~lázas szemekkel várok s
10268 12| Tükrén~csak tengerekről, ormokról vetül fény. ~Távol~nap tündököl
10269 14| vágy, mit mindenki titkon őröz.~Láztól vacog, fagytól ég
10270 8| földet.~Most íme, éneklek őróla, híven,~ki homlokod láthatta
10271 1| apritottad,~s magad csatáztál, oroszlán-fiók.~Az angyaloknak fennről
10272 1| moh-lepett, bús nimfa van~s oroszlánfői untalan~gyöngyös, fehér
10273 6| és poros~elpetyhüdt város oroszos.~Amerre nézel, tiszta hó,~
10274 1| vértivó szörnyek, falánkul~oroztatok száz életet, -~te csak tüzes
10275 2| ez a sok fej, kéz, fül, orr,~sokszor csodálva kérdezem:
10276 1| szivet lelsz mindenütt,~orrán régi pápaszemmel~nyit kaput
10277 12| termetét kissé rövidre szabták,~orrát piszére, szűkre homlokát.~
10278 1| lámpa füstje besuhan az orrba,~s az ágy fölött fullasztva
10279 12| vérben~forgó szemekkel és tág orrlikakkal~ekkép kiáltott: "Ez reakció!"~ ~
10280 1| fogával a zablát harapja,~bősz orrlyukát dagasztja tűz-haragja,~s
10281 10| indult meg, habozva,~az orrodról, a homlokodról, a füledről,~
10282 2| a szolgák,~vörösre sírt orrokkal a rokonság,~a gyászszegélyes
10283 2| forrón,~és délután vérzik az orrom,~látok ezer tűzpántlikát~
10284 9| parázs~pörkölte szájamat és orromat.~Mert most nyilalt belém
10285 1| trombitál a hő borgőz az orron,~és izzanak az arcok tűzbe,
10286 14| gyönyört szaglász kis sáros orrotok.~A seggecskétek két kis
10287 1| s rátok vigyorg a tömpe orru csontváz.~Halálra-ítéltek,
10288 2| terembe csöndesen bezárva,~az orruk, a fülük, mint az enyém,~
10289 2| és kacagás közt betöri az orrunk.~Kutakba látjuk, mély vizek
10290 1| képzelet-király. ~Hajrá, zenét, őrséget erre,~hátráljatok, ti sorfalak!~
10291 2| Most párka, végzet, kezében orsó. ~A nő szól: ~Beszélj, beszélj. ~
10292 3| Pörögjenek most gyorsan minden orsók,~ lássak ragyogva,
10293 12| szörnyű Ázsia",~e "drága ország", melyet tönkretesznek~s
10294 10| élet meglehetősen egyforma.~Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam
10295 10| írnokok, katonák, s olykor egy országos~képviselő is. Mert nagy
10296 13| trombitálunk. ~A szürke országút az ágyunk,~és derékaljunk
10297 14| álom-zenéd? ~Nem vágyasz az országutakra,~nem hí a kedves árnya itt~
10298 2| Feketesárga tarkaság.~Figyelve áll őrt a sok tarka báb.~Apám órákig
10299 1| azonnal,~s az ég tüzet vad őrületbe hány. ~Hűs lesz a lég a
10300 13| rózsaszín.~Vad táncolók az éji őrületben~a parketten sötét sebet
10301 9| bárha szent,~hiszem most őrületnek. ~Hogy éltek itten, kedvesek?~
10302 12| volt egy régi méhes.~Mint őrültek tébolydák udvarába,~látják
10303 1| Egy őrülthöz~Előttem állsz s hadarsz:
10304 9| jó, égi túsz,~ó messzeség őrültje, Sziriusz. ~Mit hallasz
10305 12| megváltó igéket~s unalmas őrültségeket az ép ész,~nem az enyém
10306 1| azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek lángcsarnokán át~célodhoz
10307 8| Igen, eléd megyek és régi orvosomnak~csuklóm odanyujtom, hogy
10308 4| hűti fájó ujját,~sír az orvosságos-palackér,~és viszolyogva, fanyalogva~
10309 2| elfutottam a szobámba~az orvosságos-üvegek közé,~és néztem, hogy repül
10310 9| nyugodtan ágya mellett,~orvosságot tart reszkető keze. ~Ha
10311 8| vidéken és a betegágyról,~az orvosságról és lázról daloltam. ~Ám
10312 4| búcsút mondott a téli éjnek.~Orvosságszag terjedt köröttem.~A beteg
10313 1| terhes gyászos árny van,~s az orvosságszagú sötét szobában~egy lázas
10314 1| harcok marcona vitézi~ őrzik ma is a múltak csarnokit,~
10315 9| nyúlj el a küszöbre,~fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz. ~
10316 1| büszke magyar leány,~kin ős-anyáim bája sugározik,~ma újra
10317 1| s rémülve érzem, hogy az ős-titok,~az ősi rejtély, ősi sejtelem,~
10318 7| gondolok arcodra, Ádám,~ én ősapám, mert fáj, hogy létezem~
10319 14| szerettem... ~Szétdúlt sikátor ósdi útjain,~sírhalmok eldőlt
10320 12| Annál mi van, a semmi ősebb,~még énnekem is ismerősebb,~
10321 13| kőlevél,~melyben a zúgó őserdő megszelídült lelke él,~megbűvölt
10322 13| föl kinn az utcán,~mint őserdőben a tigrisek. ~Anyám ~Repülőgépek
10323 9| agg, a mulás avarában egy ősfa,~úgy tartotta fölém, kínálva
10324 1| álmodó parány. ~Egyszerre az ősfélelem legyűr,~a lég üres, kihalt
10325 10| az eső-bűvölő pap,~aki az őskorban karjait kitárta: "Felhők,~
10326 1| vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök itt kinyújtják karjukat. ~
10327 13| igazságos, igazságot ne ossz,~mert ki játékban igaz,
10328 1| önti el vonagló képemet,~az őstalányok titka rámmered.~Kérek vigaszt,
10329 12| könnyel. ~Tudok köszönni ostobáknak,~bókolni is, őrjöngve dúltan,~
10330 9| Gonosz~s megostoroz. ~Az ostora sosem hever.~Mindig ördög-keményre
10331 13| Verték a lovakat, véres ostorokkal,~vérzett a tomporuk, vérzett
10332 13| barna lobogója,~mint várak ostrománál hetyke zászló,~jaj, hogy
10333 9| kacaj,~viaskodó kedv, várat ostromolni,~ és végezetre egy nagy,
10334 1| beteg,~és egy szeles, sötét őszestelen~a bús, sovány legényke megjelen,~
10335 10| csöndesen beszélnem,~oly őszintén, mint enmagamhoz a sötét
10336 14| tekintsen egy lány tűzszemével,~oszlassa búmat, mint a semmit el! ~
10337 14| útjain,~sírhalmok eldőlt oszlopi között,~égő tivornya rikkantó
10338 14| Tömjén is gomolygott magas oszlopokban~ a borongós égre,~
10339 4| csodákba hisz.~És jöttek őszök, jöttek tavaszok,~és elmaradt
10340 12| láng gyúlt,~valami rebbent,~oszolni kezdett a vendégsereg fent,~
10341 14| az erdőknek öblén,~a víz oszolva hányja gyűrüit.~Egy másvilági
10342 13| A fecske elszállt, késő őszre jár,~csak távíródrót feketél
10343 13| köztük mindíg pör, meg osztály,~az úrnő az utcán sort áll,~
10344 1| fekszel a vaságyon,~parancsot osztogat kezed.~Sovány fejed magasba
10345 9| talentumot egy isteni kegy osztott,~s tétlenül nézik a zöld
10346 9| feleségem azt mondta halkan,~őszülsz, fiam. ~Tompán a lámpafénybe
10347 4| kancsal lángja bolyg,~mint őszutói, sápadt, lomha hold.~Minden
10348 1| doh-bűz, kis csiriz-szag,~otkolon- és szappan-illat,~csöndbe
10349 1| vitéznek~lelkébe megjelent az otthona. ~A hitvesükre gondoltak,
10350 9| vigan.~Bámul a földre ingó otthonában,~az életére gondol tán,
10351 14| Sajnálta csendes, lombos otthonát,~hol élhetett vón boldogan
10352 1| keble nem piheg feléje,~otthonja bérelt szálloda,~s ásítozik,
10353 12| Logodi-utca,~ahol lakom.~Tárt otthonokba látsz az ablakon.~Az emberek
10354 13| örömtelen öröm!~Csóvát vetek az otthonomba érted,~s a kedvesem, a szentet
10355 1| víg pazarlás józan ésszel.~Otthonosság - kedves és szép -~fürge
10356 7| modern technika" korában.~Otthontalan bolyongok, hazavágyván,~
10357 12| nem sejti senki róla,~hogy otthonunk volt-e vagy állat óla. ~
10358 1| rohammal szállnék, mit sem óva,~a törpülő árnyékvilág felett. ~
10359 14| csókolom~ma a szivem hőn,~hogy óvj, vezess, ints -~te nemtőm! ~
10360 10| porlad a tabáni temetőben. ~Óvják ők azt, ami élet,~félreteszik,
10361 2| még mint tengermoraj zúg.~Óvjátok édesen az édes álmát,~mint
10362 3| csere.~Lélekzeni parázsló oxigénben,~ és nézni, hogy
10363 14| tájszólást tanulmányozza ~Őzike.~Őzik-e?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
10364 14| tájszólást tanulmányozza ~Őzike.~Őzik-e?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
10365 2| kalácsos, tejszínes, hosszú ozsonna.~Vasárnap délután meg tétován,~
10366 2| délutánon~a tornácunkra, ozsonna-időn.~Ő a szegény rokon és sírva
10367 14| mégis jószívű az~ötven vasas~pachache,~ha nem telik ki a pénzed,
10368 9| a koldusnak, aki pihen a padkán,~s megnézni, mi maradt belőlem
10369 13| aztán este - s délben is -~a padláson, vagy hűvös félszer alján~
10370 2| búvócskázom minden árnnyal,~a padlással, a szobákkal,~a fénnyel,
10371 12| mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába kuksol,~míg ő utazgat és
10372 2| szenvedő és halvány -~a padlásunk derengő rejtekén,~zöldszinű
10373 13| részeg kurjantozással~a padlaton hanyatt esünk. -~S fekete
10374 1| kurjantások árja zúg,~a padlatot söpörve megjelen~a tánc
10375 4| mint egy büszke gálya,~a padló életemnek szaharája,~és
10376 2| mint otthon. Festékszag, padok,~a fekete táblácska és a
10377 9| némaságba, indák, reszelős~páfrányok közt cikáznak eszelős~rendben
10378 2| Ilyenkor látom otthon s páholyában,~amint valami víg tréfán
10379 9| komédiáz?~Éjente nézem ágyam páholyából~csukott szememmel, egy legördülő~
10380 14| hogy győz a gonoszság:~te páholyod bíbor homályán~vörös selyemruhádba
10381 13| pompa~a tarkuló tavaszi páholyokba!~Te tarka kép, te kikeleti
10382 2| odamegyek és megkérem őket,~pajkos kacajjal, mint egy könnyü
10383 13| száll, tovább repül. ~Mind pajkosak, betyárok és enyelgők,~kitépik
10384 10| kalyibák.~Pálinkamérés.~Pajták, istállók.~És újra legelők. ~
10385 13| sosem merész frivolság,~pajzán enyelgés a dalomban. ~A
10386 4| hercegkisasszony,~a színes palackok csillagkoszorúján,~úgy bámulta
10387 4| vörös tüzök. ~Nagy, fekete palástba jártam~a rémriasztó éjszakán.~
10388 1| rozsda. ~Szent csönd, terítsd palástodat fölém,~fülembe kriptád hallgatása
10389 12| rongyokra szakított, császári palástom. ~Hadd emelem föl,~hadd
10390 9| a kisgyermek panassza,~a palatábla és az első skála,~szegény
10391 9| sínek mellett. Hullámos Palics. ~Hold, nyári bál, rakéta,
10392 8| pupillád~szögezd felém. ~Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az
10393 10| Legelők.~Ispánházak, kalyibák.~Pálinkamérés.~Pajták, istállók.~És újra
10394 2| Munkálkodik a pók,~a kikötőbe pállnak a hajók,~s a fürdőházba
10395 2| és kézilámpással, rozoga pallón~ballagtak el a szótlan emberek.~
10396 12| is felejtem a szanatórium~pálmáit és a téli-sötét delet,~s
10397 2| a vak őrült kalandoz. ~A pálmák: ~Mi még hiszünk, imádkozunk
10398 4| voltam. Messze életemtül,~pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.~S messze
10399 1| párnája néki,~a célja egy-egy pályaház.~Ha célhoz ér, szivében
10400 13| az ón-golyó~futok, s a pályám szétfolyó. ~Ragad az élet~
10401 12| fölébred és - hahó -~ki áll a pályaudvaron? -~a nagyapó, a nagyanyó,~
10402 9| csöndes újra már a párna és a pamlag.~A harcos áll csak itt,
10403 1| érezem a testemet, amint~a pamlagon kényelmesen kinyúlok.~Csak
10404 2| játék,~fehér fonál puha pamutba tör.~Ki hal meg itten és
10405 9| Eszembe jut a kisgyermek panassza,~a palatábla és az első
10406 13| szellők fuvoláit,~míg a panasz dalos ütemre válik,~s ajkadra
10407 9| hársfája "A szegény~kisgyermek panaszá"-nak. ~Ti meg, jó lelkek,
10408 13| minő bús hangot ad,~ketyegő panaszát az éjbe küldvén. ~Egy régi
10409 2| mi az irodalmi.~Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,~ki
10410 14| keservvel és kétségb'esetten~panaszkodom, a kínok kínja vár. ~S az
10411 1| rimánkodó gyermekszeszéllyel~panaszkodtál, hogy a fejed fáj,~és félsz,
10412 8| fuldokló szájamat. ~Én nem panaszlom, hogy szerettem,~és hogy
10413 13| kisasszony,~ugy-e hivogat panaszlón~ablakának árnyán?~Félig
10414 14| hallgass. ~Nincsen haszna a panasznak,~a főrendek leszavaznak.~
10415 9| csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,~ijedt számokkal istenről
10416 1| lány volt. Kevélyen, árván~panasztalanul járkált mindenütt,~s a hófehér
10417 6| vére, sárga vér. ~Másutt pangás, a tőke fogy.~S a Daily
10418 12| tefeléd most,~ki jöttem a pannón~halmok alól, s élek a barna
10419 4| Panoptikum~Nézd: csurog a hűs őszi
10420 4| asszonyok. ~Nézd: a világ teljes panoptikumját.~ A bábukat, kik
10421 2| fonatján, a sarok homályán.~Sok pap-rokon, délceg katona köztük.~Kis,
10422 7| lóbázom csüggeteg kezem. ~Papagáj, tigris közt csúf emberállat,~
10423 9| patinája aranylott.~Zöld papagájt tartott, játszódva, öreg-merev
10424 1| rátekintett a komor ivekre,~a víg paparcra s tompán megremegve~elfáradottan,
10425 2| szemüket~rám csillogtatták pápaszemen által.~És fájt az est, mikor
10426 1| lelsz mindenütt,~orrán régi pápaszemmel~nyit kaput egy tisztes ember,~
10427 14| hallottam ~Tapasztalom -~papasztalom. ~* ~Westfal -~az asztalon~
10428 4| balog.~És fekete. ~Piros papír-ördög vigyorgott,~didergett a
10429 9| mert nem bíztam tintában és papírban,~s féltem, hogy elhull a
10430 2| sugárzó rézedények,~szines papírcsipkék és álmos élet,~nagy serpenyők,
10431 12| őszbe,~mint szélbe csörgő papiros,~fölötte a halál és élet~
10432 9| égő-pirost,~mi égszinű,~hó papirost,~mi kékszinű,~a színt alant,~
10433 14| ha volt, kezembe vettem a papírost,~mint az aranypénzét éhes
10434 10| cifrázza föl~az ócska, színes papírronggyal~elrontott életét? ~Én nem
10435 14| lelkem vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~Máskor beteg
10436 8| A magány papja~Itt a magányban újra megtaláltam~
10437 7| zengedezzünk,~költők, az élet papjaivá kentek,~gyalázatos, ki káromolni
10438 1| hófehér vánkos oly lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~az
10439 9| kandi emlékek. Kiönti őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~Hosszú
10440 12| rég volt,~mint az anyám paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték,
10441 1| szövettel~fehér halotti paplanom! ~Hajolj le lágyan ablakomba,~
10442 12| tiltva mindég~ mint papnő emeled kezed. ~Mint szajha
10443 13| szépnek,~és bár a tisztaság papnője volt,~minden mosdástól idegenkedett,~
10444 12| örökélet,~fehér, piros, lila papocskák,~halvány mártírok, néma
10445 7| volna rája,~hogy mit mond papos és szigoru szája,~lobogó
10446 14| homokban,~majd játsza hódítót, papot, királyt. ~Később kifáradt,
10447 12| de sárga árnyát elveri~a paprikák piros füzére.~Száll-száll
10448 13| gyertya, lámpa? -~és kaffogó papucsba menni, menni,~félig aludva
10449 12| kétkedve cikázó, emberi pára-~lelkem tefeléd most,~ki
10450 10| ismeretlen szerelem~elveszett paradicsoma. ~Mily borzas hisztérika~
10451 12| mindnyájunk édesanyja,~a paradicsomban, virágok és~kígyók között,
10452 1| bújdosik az égen. ~Rezgő párafény közt~gyakran látni véllek:~
10453 7| véled,~rubin-teát és sárga páragőzt?~Akarsz-e teljes, tiszta
10454 14| Nem szabad~eluralgnia. ~Parancs ~Kobold!~dobold! ~Ezt a
10455 12| bölcsek a végzet~otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok.~De
10456 2| s a levegőben érzem őt.~Parancsoló árnyék, félig valóság,~félig
10457 1| kazánnál fogja a csapot~s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz. ~
10458 9| emberek, szegények.~De azt parancsolom neked utólszor,~halál helyett
10459 1| káromkodom. ~Pusztán csak a parancsra várok,~ ti vagytok,
10460 14| emberek!~Halljátok e hangot parányi porszemek,~ti a végtelennek
10461 1| arcát égő vér lepé el,~s paraszt-szivének nagy költészetével~szólott
10462 2| a kicsi hugom,~vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.~Úgy elmegyek,
10463 12| édesanyja. ~22. Új népiesség ~Paraszti múzsa,~ki hajdanán oly üde
10464 12| magában vérrel, lámpavassal,~parasztkaszákkal, rémekkel, halálos~társasjátékot
10465 14| Puszták leánya, bájoló parasztlány,~te tisztalelkű, vidám,
10466 12| mely egy családot~ölel át. ~Parasztleányok hercegnői~derekát. ~Bő dáridót,
10467 2| parasztokra gondolok,~mert a parasztok gonoszok...~ ~
10468 2| Megölöm az egész világot,~s a parasztokra gondolok,~mert a parasztok
10469 1| a markot verted. ~Bájos parasztvér, büszke magyar leány,~kin
10470 13| Gőgös, meddő virágok~Parasztvirágok és giz-gaz növények,~lármás-szavuak
10471 9| mentem és a mocskos ősz sötét~párázatán idéztem a tavaszt,~az áprilist,
10472 14| tábornokának szalutált. ~* ~A parazolt,~mely annyi fényt elpazarolt. ~* ~
10473 2| fejfájás kóvályog felettünk,~parázslanak a kislány szemei,~szoknyáitól
10474 1| pompámban, setéten,~rubinpiros, parázsos ajkad,~mivel iszod éjjente
10475 14| miatt egy pár bajom~s egy párbajom. ~A nőemancipáció lélektana ~
10476 14| szemében,~megszólítjuk: "Pardon - tüzet!"~Akárcsak a dohányos
10477 14| Comprendre c'est tout pardonner ~Csodálkozol a kokainistán,~
10478 12| krokodil lapul a díván,~párduc a karszék, enni kíván,~kihív
10479 2| részeg istent~őrjöngve párduc-szekerén.~Én más vagyok, lásd. Isten,
10480 2| parókás, farsangos időknek~parfümjét leheli reám.~Nehéz, tömjénes,
10481 14| lakik maga,~s itt érzik régi parfümöknek~s a sárgarépa illata. ~Lakóját
10482 2| szeme alvó francia babáké,~a parfümöktől forró feje fáj.~Ah, mért
10483 14| halálos éjeket,~és piszkos, parfümös ruháitokban~készítsetek
10484 1| csarnokot,~és én, az élet árva páriája,~remegve fordultam felétek
10485 1| örökkön. ~Az élvezetnek páriájaképpen~zörgő kocsik kormos mélyén
10486 1| sovány kisértetek. ~Vert páriák némán viharzanak túl,~
10487 12| mosollyal ebben,~aztán amíg vad paripái futnak~a farsangosan lángoló
10488 2| Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.~Tavasz. Libeg az udvarunk
10489 13| Párizs~Most itt vagyok az aranykapunál.~
10490 12| anyókát~esőbe csoszogni, Párizsba a tündér~francia leányok
10491 10| s tébolyítóan-szép.~Mily párizsi.~ ~
10492 12| Úr-kedvetek, amelynek párja~nem akad. ~Öreg, nehézkes,
10493 1| Nézd itten a szökőkutat!~Párkány-szögelletén a kádnak~sok moh-lepett,
10494 12| svédül. ~Öreg fa a Hyde parkban ~Aggastyán bölcs, csak áll
10495 4| beteg szemük. ~Jégből volt a parkett alattam~s én nyomba korcsolyára
10496 13| táncolók az éji őrületben~a parketten sötét sebet ütöttek.~Ez
10497 9| tornyos frizurával~fényes parkettre, kart-a-karba-öltve,~ki
10498 13| alkonyat~s elszürkíti a fényes parkokat. ~A szellemóra ez. A néma
10499 14| ütközetbe~rohantak, dübörgött~a parlag alattok. ~Láttam őseimet,~
10500 8| tolják őket édes~ringású párna-széken,~és tágranyilt szemükben~
10501 2| gondolok, ha szörnyű éjszakákon~párnáimon oly egyedül sirok.~Ő az
10502 9| balog rebengést~a láz piros párnáin, én szülőm,~ezt a fanyar
10503 1| álma mély,~a dolgos ember párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én
10504 13| szörnyü szárnyaid,~dúld össze párnáját, tépd szét az ágyát,~s hozd
10505 1| járkált mindenütt,~s a hófehér párnákon úgy feküdt,~mint Vénusz
10506 9| erkélyen, az ordító tömegben,~párnás ajtók mögött, a telefonnál. ~
10507 2| vénasszonyok nyarán.~Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,~s tengő raja a vénkisasszonyoknak~
10508 7| pihen~a hálófülke lágy,~párnázott mélyiben.~Lehet, hogy egyszerű,~
10509 13| csörgősipkás Karnevál. ~Párolg a puncsgőz, cseng a tányér,~
10510 1| sápadt őszbe vénül,~s zöld pártadísze hullong a fejérül,~virrasztom
10511 13| valaki kérdi, hogy míly párthoz tartozom,~úgy nézek rá,
10512 12| Dunának,~a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,~hadd emelem föl
10513 8| az ős Szükség a végzet partjain -~hátrálni nem tud s nem
10514 13| végtelen. ~Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak
10515 12| semmibe alélni,~már látom a partját csillámlani. ~Elülnek a
10516 1| minden új s máris erő;~e partokon nézhette sergét~Mátyás király,
10517 1| imádom a porod, köved,~a partot a nagy, zöld Dunával,~a
10518 1| nyugalma, lángol,~fejét paskolják a lángostorok. ~És nő a
10519 9| ingmellemen inog, remeg egy régi pászma,~de sugaraid arcom csak
10520 1| PASZTELLEK~ ~
10521 3| az messziről egy pásztorfurulyát hall. ~
10522 13| előkerült a jutányos vicéné,~s a pásztoróra után ő köszönt még. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
10523 13| halódik,~s könnye a nagy patakba foly'. ~Egy álarcos rohan
10524 9| homokos sivatagban~és idegen patakok mellett, a halál televényén,~
10525 1| nyomom.~Könnyem megered patakokban ömölve~és érzem a lelkem
10526 14| értem,~Hangja gyenge, mint patakzaj,~Ámde én megértem. ~Azt
10527 7| Japán. ~Lihegve néztem ódon patikában~az atropin megcsillanó levét.~
10528 2| ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss szag.~Fönn
10529 13| címszalagokról,~megmérgezem magam a patikáknál,~s egy reklámágyon sírva
10530 2| sok jódtól sárga volt. ~Patikus-család hű fia,~könyved se volt
10531 9| Ázsia búja fakult, a csodák patinája aranylott.~Zöld papagájt
10532 14| kis rózsaszín malackák,~patkánykák, gyíkok, édes férgeim,~csiklandozzatok,
10533 12| konfetti-záporába sok száz~batár között, patkójuk fölsziporkáz. ~Szájtátva
10534 13| köd-élet,~bús távoloknak hűvös pátosza. ~1907 ~ ~
10535 13| libeg~az indulás wagneri pátoszában. ~Freud ~Zavart költők,
10536 14| Jessus! Ach Gott!~Különben patrióta ő. ~Kiadja az egyik szobáját,~
|