1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
10537 12| el kell mennem innen,~de pattanó szivem feszítve húrnak~dalolni
10538 1| Mindenütt jómód, középszer,~víg pazarlás józan ésszel.~Otthonosság -
10539 12| Ifjú erőt, bűnt tékozolni~pazarul. ~Mégis mindent, ami tiétek,~
10540 4| csókolnia.~Kiáltó szájamba pecek feszül,~szaladó lábamat
10541 3| valóságnál valódibb babona.~Örök pecsét, mély titkokat lezáró~lámpás,
10542 4| pirosság.~A végzetek piros pecsétje ez~és értelmetlen disszonancia,~
10543 13| viaszk-haloványság~örök pecsétjével~lezárva keményen,~művészi
10544 12| sohajtás.~Sejted-e már mi,~pedzed-e, pajtás? ~Nincs nála nagyobb
10545 9| siratom ivadékom,~s téged, a példaadót, siratom mi örökletes átkunk,~
10546 12| Okuljatok mindannyian e példán.~Ilyen az ember. Egyedüli
10547 12| Ilyen az ember. Egyedüli példány.~Nem élt belőle több és
10548 10| őszinte, tiszta, bátor.~Adj példát.~Szemvillanás csak, s kész
10549 13| kemence-odvunk,~s víg pocakkal pelyhes ágyon~csendesen, bölcsen
10550 9| csak rárogyott,~mint a penész,~vagy mint hinár~beteg tavon,~
10551 1| Halált köp az ágyú, a penge felragyog,~vér fröccsen
10552 7| ismerős, ragyogjon régi pengéd~a nyári dombokon, s hogy
10553 14| levágja a kaszás villogó pengéje:~éppen úgy az ember küzd
10554 14| csattogása harsog,~baráti pengék és kupák zenéje,~ha látom
10555 13| a bús szelekkel~süvölt a pengém érc-zaja.~Szállok serényen,~
10556 4| szellemek. ~Kis nádi hegedűjük pengve~belezenélt az éji csendbe,~
10557 13| őszi holddal. ~De néha-néha péntek éjjel~halotti fellegeknek
10558 3| száz éjszaka.~Az életem péntekjén fölkereslek,~ hozzád
10559 9| férfi harcos~hívő, hatalmas, pénze-vesztő,~s az élete vidám-viharzó~
10560 14| pachache,~ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~elengedem hálából
10561 7| már. ~Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,~a szájam
10562 1| álom.~Itthagytam lelkem, pénzemet:~elég ok, hogy szeresselek.~ ~
10563 1| küszködik, tolong,~s a ronda pénzért vásárolt mulatság~híg kéje
10564 14| minden úrfit,~szabólegényt s pénzes csacsit. ~Vasárnap mindíg
10565 14| szegény~legény~itthagyja pénzét, alkudozva, félve,~mit fillérenként
10566 14| Aladár hiúz-~szemekkel néz a pénzre.~Á la Darius. ~* ~Multkor
10567 10| alagsor~száznyolcvanhetedik pénztáránál,~s utána a tetőn ananászt
10568 13| haldoklott az éji lámpa. ~A pénztárnál a kisasszony~elmerengett,
10569 13| szőkét, őt, a szépet." ~És a pénztáros kisasszony~chartreuse-t
10570 14| szint?~Inkább vegyél be pepszint. ~Poloskairtóknak! ~1 ~Démoni:
10571 4| Az ihlet perce~Fejembe szállott a fekete
10572 14| ujsága a Pester Lloyd.~Üres percébe köt, hímez, varr,~vagy gombolyagot
10573 13| ünnepi menet,~meleg szavadra perceg minden óra,~verj indulót
10574 12| frissen-új ködös a számadás,~hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,~
10575 4| integetsz nekik?~Nem félsz a percektől, mik zúgva jőnek~és elrabolják
10576 1| Munkára gyorsan!~Nincs késni percem, érezem,~oly messze még
10577 8| korhelyek, kik hazatérnek,~a percenő fényt várom sápatag,~nehézszagú,
10578 1| tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek bohócai,~a változás serény
10579 13| világlanak?~S ti táncra perdültök e fényben,~dalolva dühhel
10580 2| forr a tej,~a pesztonka perecért szalad el,~és pihegünk,
10581 4| hogy fújnak a szelek,~órák peregnek, erdők zengenek. ~Csak azt
10582 12| Ember-jussom testvér-bilincsben~perelem. ~Haraptam ezt és kincsre
10583 9| jajomnak ő ad nyelveket~s perelhetek. ~Vásott teremtő, bús erő,~
10584 12| népek~kürtösei, költők,~pereljetek értünk otthon a mivélünk~
10585 12| mi tiértetek majd~itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.~
10586 1| Vizen van a győző, a bús Perényiné~rőtszínű fáklyánál könnyek
10587 12| találtalak. -~Szétváltunk, mint peres felek,~de most, tündökletes
10588 4| hívek,~mint rohanó óramívek,~pergenek.~S megsiratom életük,~poharukat,
10589 2| vár a párna rám,~és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. ~Kis
10590 12| értünk otthon a mivélünk~perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek
10591 8| mint bús mezőkre a halk permeteg. ~A földre fekszem s bámulom
10592 4| mostan a szemére könnyek permeteznek,~és csak nézni tud már s
10593 13| orvosért,~mert születésnél és perpatvaroknál~elengedhetetlen nemtő a
10594 1| munkást ágyba fekteti.~Vagy perpatvart kavar - s örül neki -~munkába
10595 14| elkápráztatta könnyező szemét,~perzselte húsát a sugárnyaláb,~de
10596 14| nyalábbal olvas,~ujsága a Pester Lloyd.~Üres percébe köt,
10597 1| édes ifjuság!~Így látja Pestet a szerencsés,~de jöjjenek
10598 4| lángoló sebekkel,~mint pestises szent, úgy esett el -~ó
10599 12| cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,~s így véle ő békésen
10600 2| színház.~Hordjuk a fehér petrencét,~s nő a vánkos furcsa tornya,~
10601 2| akác-sor, vakolatos utcák,~petróleumlámpák és nyugalom,~üveggolyók
10602 12| városba, boltivek közt,~Petronio templomához,~a titkos találkozóra.~
10603 2| zörögve. ~A bácsik előtt pettyes, puha, sárga~dohány aranylott
10604 13| gerinccel~a megszelidített Petúr,~érdemkereszt fityeg nyakában,~
10605 8| gondoltam még az éjre,~s petyhüdt arcom a mosdó vize érte,~
10606 1| lelked,~a vér eremben újra pezsg.~Hogy ifju kedvvel felkerültem,~
10607 4| még azt mondta: ujjé,~s pezsgőbe tartott feredőt.~Pünkösdkor
10608 13| vágyak áldott lakodalma,~pezsgők édesse, keserűje,~tél gyémánt
10609 2| volt több~csak egy latin, ó Pharmacopoea. ~Bolyongtál a magyar mezőn,~
10610 8| Newyorkba,~selyemre festett Philadelphiába.~Göndör fejét ereszté este
10611 2| panaszkodj, hogy az vitt piacra,~ki tégedet legjobban szeretett,~
10612 2| Messze-messze~a piacunkon színes árnyak.~Vörös napernyők.
10613 13| felriad,~nagy zajt kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott
10614 2| vagyunk. ~Szilaj legénykék. Picik és nagyok,~s e hatvan ember
10615 9| az életet.~Minden nap egy piciny követ. De most~megváltozott -
10616 7| szántam a madárfiókot, a picinykét.~Vígan kaszáló,~zöld, könnyü
10617 1| szemekbe lávatűz ragyog. ~Pihegnek a láztól a női mellek,~erős
10618 1| boldogságom ellen. ~Szűnjön pihegni a beteg kebel,~tűnjön le
10619 1| forrás. ~A csíra mozdul, s a pihegő talaj~aszfalt-füzőjén nyögve
10620 1| zörgő kocsik kormos mélyén pihegtél,~s üszkös szemekkel vágytál
10621 2| pesztonka perecért szalad el,~és pihegünk, szemünk bámulva néz,~s
10622 14| mind járjatok lábujjhegyen!~Pihék, zenéljetek ti néki,~hogy
10623 8| mért akarjak?~Jaj, mért pihenjek? ~Jaj, régi kertünk?~Jaj,
10624 1| az ég, az éjjel haldokol,~pihennek a házak még csendben alva,~
10625 9| elgyötört szemem. ~De nem pihentem. Egy maró szivart~kerestem,
10626 9| hívó délután. Alélt~keblén pihenteti a néma délt. ~Kénsárga légbe
10627 2| pince lenn.~A ház emészt pihenve, nesztelen,~öreganyó a zöld
10628 9| figyelnek rám. Mit akartok a bús pihetőtől?~És mit akarsz nagyapám,
10629 9| piacon kanalazta, szegény, a piláfot,~ette fanyar kenyerét, hegyes
10630 13| halad, de fáradatlanul;~pilkát köt a nyelvére, szirtre
10631 8| emeld lassan nehéz és hosszu pillád,~s a végtelen felé táguló
10632 7| Ó tükör! Ábránd! Méreg! Pillafesték!~Ó kisdiák, ki andalogva
10633 7| rezdült az azúr,~hipnotizált pilláim lehunytam,~s borzongott
10634 9| legördülő~könnyet csikorgó pilláimba rejtve,~reggel pedig azt
10635 2| kötést hamar a sutba dob,~pillája csuklik és elszenderűl. ~
10636 13| foszol a könnyü köd~nehéz pillákkal, lázgyötört szemekkel. ~
10637 1| harapta vérző köldököm,~s pillámra dermedt forró könnyem ottan. ~
10638 1| sejtelem? ~Ím e világos, termő pillanatban -~a perc e végtelen kicsinyke
10639 9| tüstént a palánk repedésén.~Pillanatig tartott. De a szívem, az
10640 10| mélységek alatta, s izgalmas pillanatokban a kormánykerékkel zabolázza
10641 1| húzzuk hűvös paplanunkat,~pillánk nehéz, tüdőnk lihegve fullad,~
10642 7| tehervivő,~baljós szeme meredve pillant,~bámulja a hideg falat,~
10643 9| kiáltanál,~de oly szelíden pillantasz reám,~mintegy kérdezve:
10644 10| falvak ünnepi gyertyavilágát pillantja meg:~úgy engem is~ennek
10645 14| szürke még.~Lezárja a nehéz pillát az álom,~a lámpabél lassan,
10646 14| Nehéz melegség leng a tóra,~pilledtek a fáradt növények,~egy percre
10647 12| fejét, s a rúzsával piros~pilléket ír az ajkai fölé,~míg kézitükrében
10648 4| tűztenger ég benn,~s a gyáva pillelángban~egy lázadó világ van~bebörtönözve
10649 13| kiktől a székek rengenek,~s pillér és vasgerenda reszket.~Te
10650 14| életem tündéri, régi rendje,~pillére lelkemnek, tartó-gerendje,~
10651 13| vagyok az aranykapunál.~Pilléreit búsan átkarolom,~és sírok
10652 8| áldás~Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé~ és egy
10653 12| határa kertfal, tyúkól, pincegátor, ~de a boldogtalan tanyája
10654 4| illatokban~ mustos pincékbe gajdol a szüret. ~Nézd:
10655 10| asztalossegédhez,~mellettünk, e sötét pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz,
10656 8| Fáradt leányok, éjjeli pincérek,~ődöngő korhelyek, kik hazatérnek,~
10657 10| észrevettelek,~Marcelle,~pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban~
10658 1| pokolhoz;~hűvösszagú és vaksi pinceszád,~utánam jössz, ajkad hiába
10659 13| ilyenkor dalolt, mint árva pinty,~oly bánatosan, öntudatlanul,~
10660 8| vigan illan,~szájamban öreg pipa füstöl.~Fürdő van, üdíteni
10661 4| részeg magyar,~hogy vérrel és pipacs-piros haraggal~kacagva nyúljak
10662 4| Pipacsos, alföldi út, forró délután~
10663 9| nyomukba,~mirtusz-csokor és pipafüst még~belengi kárhozott fejüknek~
10664 2| Isten -~úgy ül, mint egy pipere-boltba. ~Ők nevetnek, integetnek~
10665 13| bármerre járok,~néped, piperkőc dandy-id,~sőt gyilkosod,
10666 1| mindenkit kitúr~pár raccsoló, pipes ficsúr... ~Ó, én szeretlek
10667 1| immár meguntam,~véres kudarc pirítja múltam,~más feljutott görnyedve
10668 1| hősi, kemény, igaz,~erényt pirító, tisztakezű gonosz -~te
10669 13| mélabút leront~egy - jól pirított csirkecomb. ~Imádott Pest,
10670 12| gazdag csodáit,~hogy már pirkadt is keleten, s a szélben~
10671 9| zaja-csendje. ~A városházán ragyogó~piros-fehér-zöld lobogó,~és ha feketét láttok: ~"
10672 2| ragyog ránk ez a cifra bál,~e piros-sárga, őszi karnevál. ~A férfi
10673 3| a feketék, a dörgő pirosak.~Ez itt az élet karneváli
10674 2| óra kattog a falon,~s a piroscsíkos függönyökön által~beárad
10675 13| ifju tornyok,~szabad napon piroslók,~ miken a bús rabember~
10676 9| a hó fehérje, cseresznye pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~
10677 4| arcomon~e ragadozó, gazdátlan pirosság.~A végzetek piros pecsétje
10678 8| Bujakór koszorúzza~a homlokuk pirossal,~és verje meg az Isten~őket
10679 14| és ő meghal talán.~Fülig pirul, ha berreg künn a csengő,~
10680 2| lesz a világ,~az arcom ég, pirulva, forrón,~és délután vérzik
10681 14| terpedt lábbal álltok,~aranyt pisiltek és habot kakáltok.~Ti vagytok
10682 2| volt rajta és~örültem.~A piskótának és a régi bornak~s a kesztyűnek,
10683 14| angyalkák, ti hüvelyknyi lányok,~piskótatestek, kapualjban állók,~idézzetek
10684 14| csikordít... ~Polgári idill ~Pislán~máléz a kislány. ~Játék
10685 14| fényét tükrözöm. ~Fejembe pislog az ész, ez a mécses,~mely
10686 12| kissé rövidre szabták,~orrát piszére, szűkre homlokát.~Egyenlőséget
10687 13| szent szekeret~le a porba, piszokba, a semmi szemétbe,~míg lerogyott
10688 13| a porral, a szeméttel, a piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel összenőve,~
10689 13| vicéné. A szemét kerubja.~Piszoktündérke, Porseprőkirályné,~kétségtelen,
10690 7| erdőn, tiszta vízbe~a fürge pisztráng, halvány lány az ágyon,~
10691 12| ősz a ludasi pusztán ~A pitvaron a tengeri~nevet a nap piros
10692 13| 2 ~A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.~Fakóvá hamvadott a rózsaszín.~
10693 9| suhant, kacajos tavaszát pityeregve siratta.~Tarka ebünk szunnyadt,
10694 9| tikkadó meleg~s langyos pityergés. Ő lázas kis arcát~felénk
10695 4| Gyertyát ide! A vajudó pityergést~ hadd lássam elsápadni
10696 2| Utunkba áll,~s könnyes, pityergő szájunk megremeg.~Ó, a halál.~
10697 9| jött, a semmi, semmi.~Ha pitypang kelyhét fújtuk, semmiség
10698 1| szájában egy virzsiniát;~fenn a plafonon ég a villany,~a borfiú sürögve
10699 9| rikítottak a bús, skárlát plakátok. ~Most tudd meg ezt és tudd
10700 1| érdekel;~halkan susog a sok platánfa,~bódít a hó-akác virága,~
10701 1| Plato olvasása közben~1 ~Való-e
10702 14| naplómba róva konstatálom,~hogy plátóin ma is szeretlek,~s nem bánt
10703 14| A bölcs halála~Platon mosolygós, csöndes agg vala. ~
10704 2| aki gyászruhába, sírva~kis pléhkoszorút igazít a sírra... ~De mégis
10705 7| pléhkoszorú. ~Pléhkoszorú,~csak pléhlevél, pléhnefelejcs,~ha kell
10706 7| Pléhkoszorú,~csak pléhlevél, pléhnefelejcs,~ha kell rá gyöngy, egy
10707 2| olyan igénytelen~a pap, a pluviále és a szolgák,~vörösre sírt
10708 13| Öleljük kemence-odvunk,~s víg pocakkal pelyhes ágyon~csendesen,
10709 12| fattyaim mind énbelőlem,~pocsolnak a vérben, velőben,~övék
10710 12| mosolyát,~ezüstté büvöl minden pocsolyát.~ ~
10711 1| fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,~a hósík messze selymesen
10712 1| vad-kevélyen.~Nehéz fogatján pöffeszkedve pompáz,~s rátok vigyorg
10713 13| hiába dorgál,~köztük mindíg pör, meg osztály,~az úrnő az
10714 1| aranylik a kalácson,~a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. ~Kik messze
10715 9| mohón szívtam, hogy a parázs~pörkölte szájamat és orromat.~Mert
10716 3| le róla a kemény lakat.~Pörögjenek most gyorsan minden orsók,~
10717 13| vicéné,~s szükség szerint pöröl, sír vagy nevet. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
10718 12| kovács, a szenvedés,~sötét pöröllyel döngöl engem,~szikrázva
10719 2| mint Jézus, oly csodás,~pörölyt emel a kicsike kovács,~sír
10720 1| szűnik az élet zaja,~hol pört, zavart gyakorta hallani:~
10721 1| toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl,~s átcsap felettem, mint
10722 1| fodrába már... ~2 ~Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,~
10723 8| szivemben,~s a boldogok~poétának neveztek engem. ~Mostan
10724 10| elvtelen szentek,~jámbor pogányok,~bizonytalan jók,~valóság
10725 12| emberi nagyság,~roppant pogányság~örök igazza,~bamba tömegből
10726 9| fakadoztak.~Régi hadastyánok poharazva pihentek az elmúlt~harcok
10727 1| arany- s rubin-nedű.~Csak egy pohárra hív, s nem dől ki százig... ~
10728 9| szereplők nyugszanak.~A pohárszék hosszú árnya mozdulatlan
10729 4| pergenek.~S megsiratom életük,~poharukat, melyből isznak,~hangjukat,
10730 4| kedves halottat,~kövér papok, pohos apátok~Circumdederunt-ot
10731 5| Egy vén bolond, bolygó pojáca,~vállán rohadt rongy a ruha,~
10732 9| szólni így a múltról,~se pókhálós könyv, mely bölcs és hideg
10733 2| idézem.~Idézem őt.~Ezen a poklokszülte éjen.~És kék szemed fekete
10734 1| megújhodom. ~Magam vagyok a poklom, az erem kész~csatorna,
10735 3| Sötét sziklákon át,~millió poklon át~szállunk tovább, tovább,
10736 4| bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy.~Álmon révedeztem, múltba
10737 1| kínzó menyország nézni rád. ~Pokol-szemed halálitélet,~ holló
10738 1| előtt ~Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok.~E szürke tájon minden oly
10739 1| Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;~hűvösszagú és vaksi pinceszád,~
10740 2| Vad háború volt.~A délután pokoli-sárga.~Nyakig a vérbe és a sárba~
10741 1| Inferno~Szörnyű volt a pokolnak feliratja,~ csak a nagy
10742 1| az égi~tűzrózsafény és a pokolszemét. ~Hozzája lépett s kérdé: "
10743 1| nézzétek e szines pokolt.~Keblem sajog a tompa kíntul,~
10744 2| táncot is én,~csakhogy ez pokoltánc.~Engedjetek innen el,~hagyjatok
10745 1| hizott malac, kövér csibe~s pokoltüzű szemük vad mélyibe~vér,
10746 4| és kegyetlen,~mint a bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy.~
10747 12| olyan goromba véle, mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába
10748 13| arany tábláju gyógytár:~a polcokon sok vén doboz;~karszéke
10749 13| Politika~Beh jó volt hajdan lehúnyni
10750 14| Inkább vegyél be pepszint. ~Poloskairtóknak! ~1 ~Démoni: Budapestre ~
10751 8| kinek egy a szemfedő s a pólya,~titokzatos alvótárs, földi
10752 13| Tiétek a nábob valóság,~a poma és az aranyalma,~a vágyak
10753 13| Csillagok~Ma téli pompafényben felkelétek,~aranysugárotok
10754 1| Költészetem izzik terajtad~pokoli pompámban, setéten,~rubinpiros, parázsos
10755 1| gyúl fölém,~foszoljatok pompásan semmivé hát~a végtelen sötétség
10756 1| Húsvét ~Már kék selyembe pompázik az égbolt,~tócsákba fürdenek
10757 2| finálé?~Nem kell az élet, pompázó parádé,~aranyfindzsákba
10758 13| virág fogadna,~de féreg, pondró rágna millió,~s nem ismerném
10759 10| cigarettafüstben~olvasva egy~ponyvaregényt? ~Mily elvált asszony cifrázza
10760 9| golyón~hús lázadoz,~mely porból jön~és porba tér,~és hull
10761 13| kéz mutat most. Fölfelé a porbúl,~magyarok. ~A gyermek játszik,
10762 1| s titkos szövetjén, élő porcikáján,~remegve lüktet az egész
10763 14| elhagyottan,~s majd álmodozva porcsibét csinált~a nagy arab pusztán
10764 12| gőzfűtés, lángok lobognak,~a porcukorban kis aranykanál van,~s valami
10765 13| jöjjenek seregbe mind a pőrék,~a száműzött, kiátkozott
10766 1| Ha majd siromba csöndbe porladok...~Ó csillagok, sugárzó
10767 2| gyermekkor,~mely a szívemben porladoz, alant. ~Imádkoztam mint
10768 1| büszke város,~imádom a porod, köved,~a partot a nagy,
10769 9| foszladozó gombod, mi a síri porokba gurult már.~Annyi idő múltán,
10770 1| hol a nótás cseléd ruhát porol;~hol annyi közt vagy s mégis
10771 14| 10 ~Én jártam e zajgó porondon,~s kormos neved ámulva mondom:~
10772 8| köpenyben, a kavicsos és porondos~kertudvaron. ~De jőjj akárhogy
10773 2| kivontuk a temető-partra,~ezer porontya megsiratta,~s az alkonyon,
10774 14| téged kereslek,~ha járom a poros-boros Szabadkát.~Mióta labdám
10775 13| közönnyel hogy lép lomha útján~a porral, a szeméttel, a piszokkal,~
10776 13| kerubja.~Piszoktündérke, Porseprőkirályné,~kétségtelen, nem érdekes
10777 1| is szent ereklye,~itt a porszem is csuda.~A szobákba, a
10778 14| Halljátok e hangot parányi porszemek,~ti a végtelennek mulandó
10779 13| áll,~kastélyán bedőlt a portál. ~1928 ~
10780 12| lángra gyújtson.~Nézd, itt a portám, itt a kulcsom,~itt asztalom
10781 8| a kilincsem.~Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen~semmi
10782 9| kalyibákon,~majd a Magas Portán dalt mondott álmos agáknak,~
10783 2| sírva szánom,~mert idegen portánkra enni jön.~Ez tréfás úr és
10784 14| való az árnyék,~s tünők a portestek s a kósza bolygók,~és fínom
10785 8| A szőke nő portréja~Csitt - fel ne keltsétek.
10786 12| maradtam itt,~és most a hit~porukkal egy lett, mint avitt~ruhájuk,
10787 14| Sírás-rívás, bánat,~Hisz haló porunkból~ Fel senki sem támad! ~
10788 1| agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar veré,~s indult a föld s
10789 9| hold,~s a Kossuth-utcán porzó, ~zöld ködbe jár az úri
10790 9| minden módon számon tartanak.~Porzó-szagú, sötét hivatalokban~énrólam
10791 1| rozzant szerkezetből,~a poshadó tétlenség börtönéből,~az
10792 12| orvos, a lázas~szerelmes, a postás,~a koldus, a gázas. ~Fejjel
10793 9| tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót,~melyen fehéren futnak a
10794 1| gyönyörnek.~Ürül a kancsó, nő a potrohuk,~isznak, de kedvük egyre
10795 14| hogy féltek-e? ~Egy agg póttartalékos sóhaja ~Mit ér, mit ér két
10796 12| furcsa fölfelé-tekintés~igaz pózában. Ezt figyeltem én,~kiváncsian,
10797 2| karom.~És nézek a mozdonyra, póznadrótra,~ott az öröm, ott a világ
10798 2| ŐSZI KONCERT - 1912~Praeludium ~Sírj, őszi vers... Sírj,
10799 7| viselt még,~ráncos kezű és prédikáló bölcs volt,~szobája, mint
10800 6| krém,~a kolduscondrán drága prém,~az égből bőkezűn lehint~
10801 2| Nehéz bundája ott lóg,~prémét szelíden prémezi homály.~
10802 2| ott lóg,~prémét szelíden prémezi homály.~De elmegy innen
10803 14| a furcsa, fényes-fényes premièren,~de ferdült szeme nem néz
10804 13| virágival,~a koncertekkel, forró premiérrel~hiába, jaj hiába, ami szép,~
10805 9| férfi-kisfiút~irtózatos pribékek fölakasztják.~ ~
10806 12| fájni?" - ezt kérdezte a pribéktől,~olyan szakértőn, mint mi
10807 4| Csábítva ring a halvány primadonna,~mellette tarka fezben a
10808 9| egyszer éjjel néztem én. ~Próbál fütyülni, szája megvacog.~
10809 2| elefántcsonton.~És elfelejti, próbálgatja egyre,~és szállni vágy,
10810 2| apuskával egymást szerették.~Ezt próbálgatta, amikor születtem,~és megtanulta,
10811 10| odaírta. Hallgatom a szívem.~Próbáltam lejegyezni minden kardiogrammot.~
10812 3| dobjuk bánatunk.~De rajta is próbálva a varázsunk,~előbb, előbb
10813 12| rendeltek el a híres,~német professzorok, s ezért azóta~nikotinmentes
10814 12| glóriája,~a munka.~Mit a csaló próféták csácsogása,~nem alkuszom
10815 13| fáklyalángos ormán~kitárja prófétás száját mogorván~s kiált
10816 13| Prológ~A szabadkai filharmónikusok
10817 13| első hangversenyére ~(A prológus beszélni kezd, s a nézőtér
10818 14| nyilvánosság~deszkáin. ~* ~Proust~bírja a~szuszt. ~* ~Rosszalólag~
10819 12| üvöltő. ~Az én koromban:~prózára szerelte a verset a költő. ~
10820 1| dalnok...~Állj meg hamar, te prüszkölő vasút.~Bús áhitatban a göröngyre
10821 14| az gyülölhet, aki tompa, pudvás,~buta, rest!~Rimet reád
10822 13| tavasz lobog,~szívünkben új pünkösdi mámorok. ~Az élet csókolózik
10823 4| pezsgőbe tartott feredőt.~Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,~és
10824 4| lila ruhában szundikál a püspök. ~Künn a kalászos rónán
10825 1| a jó ebéd a fő -~a fánk puffadoz a zsírban,~kácsa, csirke,
10826 4| elébem hirtelen.~Torták puffadtak mézes habban,~ezüst tálcán
10827 12| égi rendjel.~E csókkal, puha-langgyal,~kérlek, hogy ne feledj
10828 12| fülembe súgnak, a szélnél puhábban. ~6. Ember 1930-ban ~Fejében
10829 13| bölcsei,~s a száradott lelkű, puhult bigót had -~lelkünket is
10830 10| csak a részeg~aggastyánok s pulyák fecsegnek.~Ilyesmiről szólni
10831 13| sírszobrotoknak árnyán.~Pulyán szövünk öngyilkos álmokat. ~
10832 1| zsírban,~kácsa, csirke, pulyka fő,~bugyborékol a fazék.~
10833 14| haszonnal. ~* ~Láttam ott egy pulykát,~ide-oda bujkált. ~Rím ~
10834 13| csörgősipkás Karnevál. ~Párolg a puncsgőz, cseng a tányér,~a gondtalan
10835 8| végtelen felé táguló nagy pupillád~szögezd felém. ~Most a palicsi
10836 13| mitől megbandzsult~részeg pupillám. De légy ma minden,~élet
10837 7| gyalulva gyúlt szemekkel,~tág pupillával nézte az eget.~Sokszor megállok
10838 13| barna arca, búbos kontya, púpja~a megszokottság bánatát
10839 9| hol van,~s a harmadiknak púpos már a sírja,~fejfája elvész
10840 9| hol törpe sírok rendre púpozódnak -~kis csúnya játékok - s
10841 9| az én férfibúm,~haragvó purgatórium. ~Aztán mi végül zsarnokol,~
10842 7| légy hozzája gyengéd. ~Jó Puska, ne feledd, hogy gyermekpuska
10843 1| figyelmez ő,~sokan nehéz puskájukat elejték,~és vért iszik a
10844 1| már,~hangos sziven ráng a puskák tusa. ~Tűz! Szól ujólag
10845 9| utcasor.~Füstöl a föld, akár a puskapor. ~Megállni, menni, mondd,
10846 7| Az arca, inge~sár. ~Jő~és puskaport robbant szüretre~ő. ~Bor~
10847 7| a ravaszdi~csősz. ~Vén~puskás öreg, jól ismerem már~én. ~
10848 7| állkapcát tépdeső,~babonás puskaszó.~Csodás, iszonytató,~iszonytató
10849 1| komoly,~akár a tenger szürke pusztasága,~akár az éj sötétlő gyász-szine -~
10850 14| S ködlő november tenger pusztaságán~zokogva gondolok magamba
10851 1| vezér,~halotti ének búg a pusztaságba. ~A kósza szél sejtelmesen
10852 1| s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból~zöldes sörénnyel tört ki
10853 12| Nyár ~Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,~mikor kövéren
10854 14| S lelkem nyugalmát mind pusztítva ássák,~s velőm mereng álmodva
10855 1| nyugodni gyenge, ostoba.~Úgy pusztul is el egymagában -~az országútak
10856 9| hajdanta, kiskorában,~és nézi pusztulását hidegen,~hogy ültetik hátrább
10857 7| Mondd,~mér kuksol mégis puttonyodba~gond. ~Mér~áztatja zöldes,
10858 13| éjtől én,~mért nem vagyok puzdrám ölén? ~De most köd-ülten~
10859 14| paródia~À la manière de R. M. Rilke ~Lhewine ~Úgy
10860 12| kell élni,~csak az üllőre ráalélni,~engedni szépen, mit se
10861 9| Szegény,~hogy ráaléltál végül a kilincsre,~ahol
10862 2| oly sötét a házunk, mint a rab-lak,~és fekete és fekete az
10863 13| piroslók,~ miken a bús rabember~tűzglóriában áll. ~1907 ~ ~
10864 1| Míg sírba térek a föld rabjaként,~égessetek el s keltsetek
10865 1| félelem honában élünk~s rabláncokon szilaj táncot ropunk,~vagyunk
10866 2| szinte várom,~mikor zörget rablókéz a kilincsen,~hogy összetörje
10867 12| szűk, kucorgó és sivár,~rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,~
10868 14| lelkem~A lelkem egy bús rabmadár,~aranykalitkában dalol.~
10869 2| toporgok vivódva,~mint a rabok a börtön udvarán.~ ~
10870 7| Egész nap öltem, győztem és raboltam,~csak éjfél után járhatok
10871 1| a hirért véres csatában~rabolva nyúltok máshová, -~de ő
10872 9| földjeink,~a kincseket,~a rabon a~bilincseket,~a gabona~
10873 13| szerettem volna sírva,~némán ráborulni ottan. ~"Ó, kisasszony,
10874 4| maradok mindörökre nálad.~Ha ráborulok régi küszöbünkre,~s megcsókolom
10875 13| győztök untalan. ~Űzhet rabostor, sápadtarcu kín,~urak lesztek
10876 12| regéket,~miféle ringyók rabságába estél,~mily kézirat volt
10877 13| másoké lett az én ételem. ~Rabságomnak ki látja végre végét?~S
10878 14| nem hitvány, görnyedő~rút rabszolgaságban. ~Láttam őseimet,~kacagány
10879 14| sírva élünk,~s aztán a sírra rábukunk.~Légy szörnyű harcainkba
10880 2| Lánggal rikító selymek, rác mennyország.~Nehéz aranypénz
10881 1| helyéből mindenkit kitúr~pár raccsoló, pipes ficsúr... ~Ó, én
10882 9| azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát megolvastam figyelmesen,~
10883 12| Ámbra~zsarátnokot, mely rádereng szobámra. ~Lássam~a régi
10884 13| szörnyű, kiöntöm eléd. ~Nézd, rádhajolok mostan szótalan,~csak koldus
10885 12| nélkül az égbe nyargal. ~12. Rádió ~Beh titkos is volt a másik
10886 10| nikotinmentes pipát, nyakkendőt, rádióantennát,~csőpostán fizettem a fényes
10887 12| Mily józanul kong pesti rádiómba~a Westminster Abbey harangja. ~
10888 12| se, kik titkon az éggel~rádión beszélnek, a jósok, a boncok,~
10889 14| rá diót,~és hallgatjuk a rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~Az ember
10890 14| eloltja csendesen a lámpát,~s rádől sötétlő bánata... ~1905 ~ ~
10891 14| kézimunkáz. Mária~siet, de mindig ráér. Mária~semmit se tud, csak
10892 1| szemünkre újra,~ajkunkra ráfagy a kacaj,~s kitör szivünkből
10893 9| iszonyú.~Még légy se döng,~nem rág a szú.~Kisértetes~körül
10894 1| szív~ örvénye von vadul ragadva.~Megfojtanak parázsló csókjaid~
10895 1| padlón,~vak buzgalommal rágcsál az egér. ~Fülünkre húzzuk
10896 12| ünnepi ruhában~sóskifliket rágcsálnak és az úton~léggömböket eregetnek
10897 13| dühös moly hullt beléje~s rágcsálta a rongy szalagot.~Egy szúnyog
10898 9| lerontsák,~mit szívből, agyból raggatott a kéz.~Hadd álmodozzon pár
10899 13| fogadna,~de féreg, pondró rágna millió,~s nem ismerném a
10900 14| Kétségbeesés ~Fölkelni reggel, rágni régi zsemlét: -~inkább a
10901 14| Ledőlök a kanapéra.~Rágondolok Kunapéra. ~* ~Vágyaim elálmosodnak,~
10902 1| a halott megtört szeme. ~Rágondolsz a letűnt napokra,~ mikor
10903 8| diákszobában,~olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz? ~
10904 9| S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,~Azt sem kérdezem, hogy
10905 12| a bánat aranyszín~fáradt ragyogása?~Mind édes-enyémek a népek
10906 12| cézár,~aranyszakállú,~vak ragyogásu szoborszemeiddel~őrködve
10907 1| szenvedély arany varázsa~ragyogja be tar homlokod,~ó képzelet
10908 1| sugárzást ontsatok ma rám,~ragyogjatok, mint száz izzó csodás nap,~
10909 1| csatárok, lángoló dalok:~ragyogjátok be meghült homlokom,~ha
10910 4| szeretőm,~ a gyászban ragyogót. ~Ha most lemennék. Most.
10911 7| ballagok a hídon,~hold? ~Reggel ragyogtam fényesen a napban,~aranypénzem
10912 13| ott leszek alul,~s ti így ragyogtok épp a téli esten,~nem tudva
10913 13| központ,~vagy meghal valakid, rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~
10914 1| megértem, mit tesz e beszéd,~ráhajtva keblemet. ~(Törjön föl a
10915 1| át~célodhoz értél, s ott ráhullt a béke,~a ciprusok mélységes
10916 13| Pillanatkép 1918 ~À la Manière de Rainer Maria Rilke ~Nézzétek őt,
10917 2| párnaszékbe tolnak,~s tengő raja a vénkisasszonyoknak~az
10918 4| tudom, ez az a fej,~amelyre rájő a halotti sipka. ~És mégis
10919 2| nézünk félve, szívdobogva rájok.~A nap beteg szivünkre süt,~
10920 12| Nézd, hogy figyelnek, hogy rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~
10921 14| Láttam őseimet,~kacagány volt rajtuk,~villogott szép kardjuk,~
10922 2| festi magát. ~Az utcák: ~Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. ~
10923 12| világtalannak~szent félkezed. ~32. Rajz halott apám fejéről ~Megjöttem
10924 14| volt,~most képeden csomóba rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~
10925 9| háború kalandor üstökössét~rajzolgatom a vígasztalan égen,~te egykor
10926 14| Bármennyi embert ölök rakásra~Nem teszek szert egy öröklakásra~ ~
10927 1| Nézd, elfogyott mind a rakétám,~egykor enyém volt a nagy
10928 10| meg minden, ami elmúlt,~ő rakja egészbe azt, ami csonka,~
10929 9| szemekkel,~én asszonyom,~elém rakod a kávét és a mézet,~és nézed,~
10930 9| itt-ott megmaradt még,~eléd rakom. ~Arany-idő,~vigasztaló,
10931 10| súrolja a padlót,~sóhajtva rakosgat és maga elé néz.~De egyszer
10932 14| győzelem,~amíg bilincset raksz reám. ~Győztél te rajtam,
10933 8| s lázam hüsíteni~fejemre raktam a havad. ~Most már sírokra
10934 9| bolyongva~feltünedeztek a múlt raktárán, s onnan a mélyből~lesve
10935 14| butult, nehéz.~A homlokokra ráleng a komorság,~a rózsakedv
10936 14| Felszólítom amaz úri~embert, ki a ramazúri~alkalmával a mazúri~mocsaraktól
10937 1| csillagos térségen által,~míg rámborul szelíden, áldva~a ciprusok
10938 8| várta senki,~a kéményerdő rámeredt sötéten,~lármázott a víz
10939 13| csigázva,~és e függönyre rámeredtek?~Itt nincsen ágy és nincsen
10940 14| rendeltem málnás krémeset,~és rámesett. ~* ~Zöldtó ~Tengerszem: -~
10941 1| szivem bálványa, Pest;~ha rámfuvall százszínü lelked,~a vér
10942 7| láttam meg őt.~De szelíden rámhajolt és átfont,~altatódalt hintett,
10943 1| képemet,~az őstalányok titka rámmered.~Kérek vigaszt, reményt
10944 7| márványerkélyre léptem,~ rámnyujtotta bús, hideg kezét.~Görbe,
10945 4| jaj~és förtelem. ~Az ördög rámöltötte nyelvét,~s röhögve mondta:
10946 7| és új boron, mikor habos rámpás -~kapukulcs a kezemben,
10947 4| ül fásultan a magány,~és rámtekint és nézdeli magát,~és fésüli
10948 13| hajolt a szőke Szomorúság,~és rámvetette rózsakoszorúját,~bús szőke
10949 3| mag.~Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,~ köldökzsinórját
10950 4| táncuk,~homlokukon lomha ráncuk,~fejüket.~Siratom kínnal-keservvel~
10951 14| Vasárnap mindíg zöldbe rándul,~és jól mulat, hattyút etet.~
10952 9| az ember-arcok görcsbe ránganak.~Középkorban, fényén egy
10953 12| lejárt már~a régi ábránd úri rangja.~Mily józanul kong pesti
10954 1| bágyadtságába nézni,~míg ránkborul a csókos, halk magány. ~
10955 1| krétaszinü, sápadt,~örvénybe ránt le a sok bús titok,~
10956 14| ejte meg a csábos óra?~Mért rántasz ez örvény ködébe,~mért dőlsz
10957 13| fejem alól.~Nyakamba fújva rántják ingemet le,~szikrát, tüzes
10958 1| csuda,~régi várú Ó-Buda. ~Rántsd meg a vén csengetyűt,~jó
10959 13| koldus a fehér egérkét. ~Ráolvasunk, jövőbe látunk,~és táncra
10960 12| ebbe voltam,~a semmiségre ráomoltan,~míg nem javultam és romoltam,~
10961 12| az édes, ikrás napfény rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az
10962 8| Rapszódia~Nincs, ahova hazatérjek,~
10963 9| hogy ott~alig tenyész,~csak rárogyott,~mint a penész,~vagy mint
10964 14| kékes, kialvó lángot ad. ~S rásüt vonagló arcainkra. ~1905 ~ ~
10965 12| mint a színész,~az arcomra rászorítva~útiálarcom keményen,~mintha
10966 14| gyötrelemben égve~egy másik ajkra rátapasztani~lávát sugárzó ajkam, vágyok
10967 1| hízott, fehér lábával rátapos. ~Dicső erő, űznek, bömbölve
10968 9| vígasztalan égen,~te egykor rátekintesz majd e képre,~s ámulva szólsz,
10969 1| lángcsodái tépték. ~Majd rátekintett a komor ivekre,~a víg paparcra
10970 14| mogorva.~Felrezzenünk, ha rátekintünk~a néma, nagy bronz mellszoborra. ~
10971 14| elmosódnak. ~* ~A bankra rátenyereltem,~s magam telenyertem. ~* ~
10972 7| megveszem,~szívemre halkan ráteszem. ~Pléhkoszorú,~rozzant,
10973 1| ifjú barátodat,~ hogy ráütött a szörnyü démon,~eltört
10974 10| bújósdit titáni erőkkel,~ravaszul ügyelve, hogy rajt ne kapjanak.~
10975 8| kihalt utaknál,~az éj mellett ravatalgyertya barnál,~így megyek az ájult
10976 14| fogása-markolása: Tett. ~Színésznő a ravatalon ~"Édes" - még most is illik
10977 2| egy éji ösvény,~amelyre rávetette fösvény~világát néhány éji
10978 1| az élet színbora...!" ~És rávigyorg kaszásan, feketén,~s karon
10979 2| az emeleten égő vasalót ráz~vöröslő tűz-körökbe,~és
10980 14| Láttam őseimet,~láttam eget rázó,~villámot szikrázó~nyilokat,
10981 13| legbolondabb~ a trónja talpát rázom mérgesen.~S búsult tüzével
10982 1| szelíd vidék,~ezüst habot rázott a szirtek öble,~virág himezte
10983 12| róla: "Hol volt...",~majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,~
10984 1| vitézek,~zokogva, átkozódva és~rázván öreg, fáradt fejük...~ ~
10985 8| arccal közöttünk és rázzák az ajtót,~bitangoló sok
10986 13| mer tőled, ám te érted,~reáhajolsz, s megcsókolod haját. ~1909 ~ ~
10987 12| orrlikakkal~ekkép kiáltott: "Ez reakció!"~ ~
10988 8| fantasztikus alakja,~amint reámered e bús világra,~ s lelkét,
10989 7| Lehet, hogy furcsa lesz,~reámtör rémesen,~hogy belekancsulok~
10990 7| döfném. ~Baljóslatu sarló~reámveti gyarló~fényét. ~Félarca
10991 14| elhuzódott háza kertfala.~Reásütött kiszáradott, sudár~nagy
10992 4| neki: "Kis vízi ördög!" -~Reátapadt a hűs ruha.~Karján örökre
10993 13| szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.~Reátapintottak rózsás sebére,~s látták,
10994 2| aszfalt szürke csíkján~a 36° Reaumur-be. ~A sáfrányszínű sugaraktól~
10995 13| ugrálnak ki a békák,~úgy rebbennek ki, gyorsan és ijedten,~
10996 8| merre nézzek?~Jaj, mit rebegjek?~Jaj, mit hazudjak? ~Jaj,
10997 1| fordultam felétek ekkor,~fájó rebengéssel rátok tekintvén:~ti óriások,
10998 9| forró zavart, ezt a balog rebengést~a láz piros párnáin, én
10999 12| Bömböl, huhog,~dörög, recseg,~folyton beszél,~locsog,
11000 3| mint őrült tengerészek,~recseg-ropog hajónk,~kegyetlen vashajónk,~
11001 9| melyekbe szikrázott és recsegett a fésű.~Itt ültünk boldogan,
11002 9| Vézna dereglye suhant. Recsegett-ropogott az alattság.~Kurjantgatva
11003 12| az épek. ~Az én koromban:~recsegtek a trónok, a bankok, a népek. ~
11004 1| a mindenség mulat,~s reá recsegve zörren ősi sarka,~én eltünök,
11005 9| hívón,~ballagtam haza a redakcióból,~úgy sírtam ott a Ferenc
11006 2| kényszerít,~menj budapesti, bús redakciókba,~némán takard föl szóló
11007 2| furcsa fénnyel~reánk mered. ~Redő-gyűrűs, fekete arcod~mindíg nyugodt,
11008 14| gyermeked valék,~s csipkém redőin a szűztiszta kék folt~azt
11009 1| és szívdobogva néz ki a redőkön.~"Tűz van!" kiáltja mindegyik
11010 1| lemondás: az élet torz-arcát~redőosztó kézzel mosolygósra váltja,~
11011 1| is a nevemet.~Majd látva redőtelen és üres ágyam,~könnyezve
11012 14| nótád~elég a búból, itt a reg',~borzongva a bús lángba
11013 13| és torták közül~kidugja rég-elkallódott fejét,~s egyszer egy évben
11014 10| az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, minden-tudó,~
11015 4| én megsiratlak, mint egy rég-halottat. ~Kezembe veszem kis gyerekcipődet,~
11016 9| elhalaványult,~mert a virágai közt rég-porladozó nagyanyám állt.~Épp ahogy
11017 9| Álmos szemem keresi fönn a rég-volt~ csodákat, és oly búsan
11018 12| az álmai egében,~mint egy regében,~és nézik a körül ülők,~
11019 1| könnyezve gyártja~s arany-hegyek regéin andalog. ~Álmuk hizott malac,
11020 12| ferde vajákos, ki cifra regéknek~gőzébe botorkál, csürhe-silányok,~
11021 14| Visszhang ~Költő: Álmodni, regélni!~Huszadik század: Megélni,
11022 4| zenéje az övékbe olvad. ~Regélői homályos bánatoknak,~hogy
11023 13| vérszegény és halvány,~légy regemondó szebb idők felül. ~A bánat:
11024 1| alatt...~És vége lesz a bús regének,~ egy sír, mi abból
11025 7| kitárta,~úgy vágyott innen egy regény-világba,~a messzeségbe, messze-messze
11026 14| Egy verses regényből~Szerettelek mindég, fönséges
11027 9| elégedett. ~Jaj, életem édes regényét hogy űzzem-fűzzem itt tovább.~
11028 14| tág szobát bérel magának,~regényfaló s istenhivő. ~Arcát szünetlen
11029 1| Álmodtam egy álmot,~rég volt, réges-régen;~ébredő tavasszal~künn a
11030 1| büszke vén föld~ezredéves bús regét költ.~Régi nóta, régi monda.~
11031 10| meghalok. ~Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel~hatalmas hang
11032 10| mikor még nem éltél.~A reggelek hamut szórnak fejemre,~szürkék
11033 9| régit visszabűvölsz,~kis reggelem.~Jer, hadd köszönjem néked,
11034 8| a tiszta lázak zengő reggelén,~áldott a szívdobogtató
11035 3| látunk karácsonyt, kávés reggelit,~és az anyánkat is, kisírt
11036 12| szerencsém? ~Tiszta~gyermekkorom reggeljét hozd te vissza. ~Kristály~
11037 8| éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek: ávé,~ az ébredés lázadt
|