1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
11038 9| szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja. ~Mit járok erre
11039 9| régi még, a régi még,~a régi-égi hold még. ~Apám, anyám,
11040 12| nem akad. ~Öreg, nehézkes, régi-ízű~szavakat. ~Ábrándomat, mely
11041 10| vissza se nézve.~Ó e magány a régihez hasonló,~mikor még nem éltél.~
11042 1| lefoszlott,~egy mindég új s szent régiség,~egy sor világtörténelem. ~
11043 1| Az ősz honvédek~A régiségtárt őrizik még~megtörve, búsan,
11044 13| tündértáj messzesége hítt,~régóta lestem holdas ablakon~kilencszer
11045 12| pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?~az ócska élet mily rongy
11046 14| csalogány szól a bokrok rejtekében...~Éjfélt ütött. - Susogás, -
11047 8| hallgatag~és fájt az élet, a rejtélyes-édes. ~Diadalmas tüzével vert
11048 10| kezdetére,~melynek kanyargóján rejtélyesen idejutottam,~s kutatom fürkészve
11049 9| Szinte mind elérem~a régi rejtélyt az ég peremén.~De rám merednek
11050 3| a halál.~Ó fátylasarcú, rejtett, furcsa párka,~
11051 14| szerelmem. ~Hát aludj s ne rejtsd e szív,~Hogy majd fellobog~
11052 14| rongyát,~koldus-nyomorát rejtse el. ~A szenvedők szerelme
11053 3| alszanak.~Övék a föld, a biztos rejtve-élés,~ vetésükben lassan
11054 12| Bolognába és kiszálltam.~Rekkenő-nehéz meleg volt~a szállóban.
11055 1| bőg, csattog a vastorku reklám:~"Szenzáció, szenzáció!~
11056 13| magam a patikáknál,~s egy reklámágyon sírva támadok föl.~Hő nyári
11057 13| kitárod,~az éjszaka száz réme károg.~S ha ajtót nyitsz,
11058 13| egybe az ajkunk,~s fáradt remegéssel újra sohajtunk,~leszáll
11059 10| áhitatos várakozására,~s remegjen által a tudat,~hogy most
11060 13| ajtón zúg az élet,~álmok remegnek kertjeimben,~oly ködösek,
11061 13| tündéri palota,~mely sorsokat remekbe mintáz,~az álmainknak várfoka:
11062 14| csunyácska. Mária~a földgolyó remekje. Mária~Isten csodás torzrajza.
11063 12| hitet,~miért e fájdalmas remekmű,~ bennem mi végre épited? ~
11064 12| megvert Dárius,~és nem reméli már, hogy újra győz. ~Köröskörül
11065 12| már unva fontol,~csodát remélnek egy levéltől,~egy hírtől
11066 14| szennytől kicsap.~Tűrtem, reméltem, halk szavadra vártam,~mint
11067 12| nagy fölosztást, abban a reményben,~hogy néki is jut ekkor
11068 14| lemondását, szenvedéseit, reményeit. A költemény személyeire~
11069 12| könnyeim vizével,~ kongó reményekkel etetsz. ~A te kegyed áldása
11070 1| szemekkel néz a múltba~s reményre nem talál okot,~nem hisz
11071 9| Istenem. ~ Reménység.~Szüntelenül dajkáltam ezt
11072 1| már mint gyerek,~vágyó reménységgel rátok mosolygtam,~s ti lánglobogva
11073 1| rámmered.~Kérek vigaszt, reményt állhatlanul,~s siró szavam
11074 1| amerre nézek,~egy új reménytől~ mindenki részeg,~s
11075 7| hogy furcsa lesz,~reámtör rémesen,~hogy belekancsulok~s kocsonyává
11076 2| ami örök,~lepkéket, álmot, rémest, édeset: ~Mint aki a sínek
11077 12| ki~déli verőben nézi a rémet,~hull könnye a fényben~és
11078 12| vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet kölykezett. ~Ezek~a fattyaim
11079 9| csemeték,~mint agg, szakállas remeték~mindig kimérten, ridegen,~
11080 8| ének~és árnya egy szent remetének. ~Megállanék bús ablakoknál,~
11081 12| még~ó hős, kit a halál-arc~rémétől elföd egy víg~álarc,~ó jó
11082 5| az erdő,~sötét rémekkel rémitő. ~Egy vén bolond, bolygó
11083 1| koporsó,~vérem kavarg habozva, rémítőn. ~Égő szememmel a magasba
11084 13| titán-nép.~De, félelmes, ne rémíts, mert mi félünk,~igazságos,
11085 14| éjjel~az éjszakáknak kóbor rémivel,~hogy rám tekintsen egy
11086 12| a gyötrelmek és a láznak~rémképei, s fejembe fölcikáznak~a
11087 9| mártír-szemek,~testvér szemei rémlenek.~Festett az arcom nékem
11088 13| többiek,~szivarra gyújtok, rémregényt falok,~s nem bánt a szent,
11089 4| fekete palástba jártam~a rémriasztó éjszakán.~Nyomomban a köd-tarka
11090 9| mint a mák,~és jönnek újra, rémszerűn, e fák. ~A fák.~Száz és
11091 14| remeg a deszka-színpad,~s a rémület lelkünkbe átfoly,~s jéggé
11092 13| éjszakába körmenet jár,~vad, rémületes, furcsa boly;~a harlekin
11093 1| ki tördeli fehér kezét,~a rémülő kiáltás szerteszét,~s létráramászás
11094 2| ha az én szobámba téved,~rémült imákat suttogok az éjnek~
11095 1| látva-látok, a mélységbe látok,~s rémülve érzem, hogy az ős-titok,~
11096 9| aki hazuggal és igazzal~rémülve-rémít és komédiáz?~Éjente nézem
11097 13| sincsen. Elmúlott a líra.~És rendbe látom életem sorát.~Úgy
11098 10| cikázik át gyors agyadon,~s renddé tömörítve,~ragyogva szikráz
11099 9| nyaraknak~dús aratása hevert. Rendekbe kötötten a kévék,~búzakeresztek,
11100 10| Szaladtam a lépcsőn.~Ő a rendelőben ült,~háttal az ajtónak,~
11101 12| Nyugalmat és~mérsékletet rendeltek el a híres,~német professzorok,
11102 14| rémeset,~ami valóban rémeset,~rendeltem málnás krémeset,~és rámesett. ~* ~
11103 12| szemének túlvilági kékét. ~Rendet,~apám kezét, ki engem el
11104 10| gyermeket,~kinek fejében még rendezetlenül hevernek össze-vissza a
11105 13| éjben,~fületlen gombokat rendezgetett,~rossz gyertyacsonkokat
11106 12| dőlve~dicsérgetik az elmés rendezőt. ~Malmő ~Malmő.~Fölszáll
11107 13| fordulattal~számlám gyors úton rendezvén,~megható és könnyű pózzal~
11108 12| az angyal.~Szépséged égi rendjel.~E csókkal, puha-langgyal,~
11109 9| a~bilincseket,~a gabona~rendjét, amint~inog tovább,~halottjaink~
11110 10| láttok itt, amíg dülöngök,~rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban,~
11111 4| válva~ott állt a kálvintéri rendőr~a csendben, a farsangi csendben -~
11112 13| és olcsón szaladjon el~a rendőrért, bábáért, orvosért,~mert
11113 9| gyermek-temetőket,~hol törpe sírok rendre púpozódnak -~kis csúnya
11114 14| Indulj,~ingujj! ~Étkezési rendszabály ~Egy menű~egynemű. ~Kiáltás ~
11115 13| kezemben -~mint egy komor reneszánsz-óriás. ~1907 ~ ~
11116 9| vad indián-zaj bús hahója reng?~Mint egy kaszárnya, vagy
11117 1| viharszavad bús intelem:~te rengeted porom. ~A föld keblére fekszem
11118 14| mert szeret, szeret! ~A rengetegbe törteték,~s belé zokogtam
11119 9| tündérfényben áll,~ladik hasítja rengve. ~Ha látom is, nem látom
11120 9| bekukucskáltam tüstént a palánk repedésén.~Pillanatig tartott. De
11121 13| verj indulót új diadalra,~repeszd a jégpáncélt, s a harsogó
11122 1| Ábrándjaim, ti lángoló rakéták,~repüljetek az éjszakába szét~és húzzatok
11123 13| fricskázzák az arcomat.~Honnan repülnek? A hajam kibontják,~hozzám
11124 4| beléje mélyedek.~Szótlan repülök messze síkon,~s az ablakon
11125 13| őserdőben a tigrisek. ~Anyám ~Repülőgépek járnak az égen,~riadó vijjog
11126 13| egykori fészket,~hogy messze repültek, s puszta az otthon. ~Nénike
11127 13| ti véres madarak!~Meddig repültök, merre-merre szálltok,~mikor
11128 2| délibábok,~úgy lengenek sután repülve~a nyári aszfalt szürke csíkján~
11129 4| fájdalom vizével,~mely szemem résén lassan kicsurog. ~Mit ér
11130 2| Pipáznak, néznek és mozdulni restek.~Én már tudom: ez a szelíd
11131 7| álmodni mélyen és álmodni resten,~s télen táncolni, túl,
11132 12| nyájas és rokon velem a rész.~ ~
11133 12| beléfogózni egy-egy csonka részbe,~és állni ottan,~jéggé fagyottan.~
11134 14| nem siratnak.~Emlékünk kis része~ Lett egy rövid napnak,~
11135 1| lázas tömeg kavargott,~mit részeggé tett a tavasz.~Bezzeg megváltozott
11136 1| zord valóra eszmél~s nem részegít az őrület. ~Kacagva hódolatra
11137 1| boruljatok vérző szivemre le.~És részegits meg párás, gőzölő föld~s
11138 8| többet az egykori köd-kép,~részegje a ködnek, a könnynek,~ha
11139 13| hegy-leányok~s szivünk beteg részegségtől sóvárog. ~Élnek bitangul
11140 12| eretnek,~ki egy rögeszmén részegülve csüng, ~látnák-e a vénlányt,
11141 12| vág, kalapál,~fúr, vés, reszel. ~Bömböl, huhog,~dörög,
11142 9| fák. ~A némaságba, indák, reszelős~páfrányok közt cikáznak
11143 1| perc e végtelen kicsinyke részén;~ameddig tart egy röpke
11144 12| törtet tekintsd és csonka részét,~de az egész nem-osztható
11145 1| történt valami... ~Halk reszketés fuvalma szállt oda,~s belésírt
11146 14| győzelmes üteg.~Képed sötétül és reszketnek ezrek,~míg ontasz égető
11147 9| peremén.~De rám merednek reszkető-fehéren,~azt kérdezik, miért zúg
11148 3| könnyekkel megtelik. ~És reszketünk, ha elfújjuk a gyertyát,~
11149 14| nézz a szemébe mélyen, résztvevően,~s a hűlt hamun együtt zokogj
11150 12| temetésre~s harminc bankettre. Részvétlevelet,~üdvözlősürgönyt diktál
11151 10| Muzsikáljak?~Csücsörítsem-e undok részvétre a szájam,~mikor övé a fájdalom,~
11152 12| a brilliáns.~A pompa ez, részvéttelen, derült,~magába-forduló
11153 7| árkát.~El nem tapostam~a réteken a szentjános-bogárkát. ~
11154 3| remegve toljuk a tiltó reteszt.~A tiszta nők nyugodt és
11155 1| Nappal van... A vasút a rétet~ujjongó kedvvel futja át,~
11156 1| hazatérő félve, csöndesen lép,~retteg zavarni az út szűzi csendjét,~
11157 9| eget,~a gyermekkort, most rettegek. ~Sár és tűz az én férfibúm,~
11158 13| közönnyel emelik a homlokuk,~a rettegésed régi ismerősi.~Nem tudsz
11159 14| násza, holtak élete.~Hűs, rettegéses érzés vonz a nőhöz,~egy
11160 14| szorított,~fúló nyögéssel, félő rettegéssel -~S én szótalan és lázasan
11161 1| költő,~zord hadvezér, te rettegett, te nagy,~ki a tiport magyarság
11162 1| álmaimban,~zokogva és riadva rettenek fel. ~Téged kereslek, titkoslelkü
11163 10| rettenetes életet,~egészségesen.~Rettenetesebbnek lenni, mint az élet.~Kikacagni
11164 10| fejemmel,~költészetemmel,~rettenetesen cikázó tétovaságommal,~ha
11165 2| beteg? ~A béke ő, a part, a rév, az élet.~Jaj, hányszor
11166 8| messzébb,~és tévedeznék, révedeznék. ~Vágnék nyugatnak, napkeletnek,~
11167 4| a hűs pokol-fagy.~Álmon révedeztem, múltba tévedeztem,~s senkisem
11168 1| Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~jártad szülőhonod szennyes
11169 1| kavargást,~ szemed sötét és révedő,~körültekintesz vágyakozva,~
11170 1| vágyó szemed az Újvilágba révedt,~átvágtad a nagy óceán azúrját -~
11171 4| kialudt. ~Lebbenve kelnek a reves fogasról~ a gazda-vesztett,
11172 1| ott se lelted azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek lángcsarnokán
11173 14| impulzust az oly korán elhunyt~Reviczky tragikus sorsa adta. Korántsem
11174 4| csöndesen,~s én, bús fiad, sötét revolveremmel~átlőném fiatal fejem?~ ~
11175 2| magam a városerdőn,~vagy revolverrel, mint sok más nagyember.~
11176 1| márványlapon,~zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,~ áll a mosdón,
11177 2| sok-sok alvót.~Alszanak a régi réz-kilincsek~s alszanak a fáradt, barna
11178 4| tűzcsókomat. ~Ki sejti, hogy a réz-szitán~egy vad tűztenger ég benn,~
11179 13| furcsa, bősz vidámság,~e rézdobok, e rőt szinek?~Azt vélitek,
11180 1| fagy ül vonásain,~s nem rezdül arcán a meredt ideg,~ha
11181 4| és hangja álmos, bágyadt rezdülettel,~mint enyhe fürdő és mint
11182 7| léptem,~ húrozottan rezdült az azúr,~hipnotizált pilláim
11183 2| testvérek, őszi rózsa,~hű rezeda, szép kankalin,~buja thuja,
11184 2| vagy te,~a te dalod rezgő rezedaillat,~pünkösd a kedved, templom
11185 2| ecetben. ~A konyhában sugárzó rézedények,~szines papírcsipkék és
11186 1| kábulatban, elfuló örömben~rezegni érzem az eget fölöttem,~
11187 2| titkos jövendők szenvedése rezg.~Keze ölében álmodozva nyugszik~
11188 1| oldalára~ egy néma könnyűm rezgedez. ~Az illatos leányszobában~
11189 1| égnek széle sem.~Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:~jön csillagos,
11190 13| egy évben érzi, hogy él. ~Rézkarc egy udvarházról ~Gentry,
11191 2| a dús, szőke termést,~s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.~
11192 4| Fölgyújtom a vak éjet.~A rézkupaknak öblén~halkan szitál a tört
11193 9| ujján~s ferde japáni szemét rézsút a madárra emelte.~Verte
11194 12| s a homlokom dörzsölve rezzenek fel.~mi ez az álom?~ ~
11195 13| csend. Ne hangozzék még rezzenés se.~Legyen ez a királyok
11196 7| gomolyán, lángoló özönben,~s ne rezzenjen meg a haragos üstök ~szigorú
11197 1| királyodnak megérkezése!! ~Riadjatok fel hát, ti hűs kövek,~ébredj
11198 9| himnuszt jajgatni, vígságot riadni,~s végül lerogyva, láztól
11199 13| Repülőgépek járnak az égen,~riadó vijjog Amerikából.~Anyám
11200 3| fújd meg lelkembe roppant riadód.~Ó szívek szíve, züllött,
11201 1| egykoron,~és verjetek hatalmas riadót~a síromon! ~Mondjátok, hogy
11202 12| az alvóra szól a~harsány riasztó: "ébredj a valóra".~A ház
11203 7| a vaj, a füge, a piros ribiszke. ~Mert szent a föld is,
11204 12| mily nyomorék, ~pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?~az ócska
11205 1| lámpa,~ te vagy mezőm, rideg szoba -~S oly jó e lámpafényes
11206 9| remeték~mindig kimérten, ridegen,~sok idegen, sok idegen.~
11207 7| itéljétek meg, mily szép a rigó-fütty~a lármás nyári erdőn, tiszta
11208 12| elfeledni~lármás kirándulókat és rigókat,~vizek zaját,~az élet édes-olcsó
11209 14| Ne búsulj most, inkább rigyess,~Frigyes.~(rigyet = szarvasbika
11210 14| inkább rigyess,~Frigyes.~(rigyet = szarvasbika üzekszik) ~
11211 13| súrolt, törölgetett,~s rikácsoló torkából dal szakadt ki,~
11212 8| ezüstpénzt. ~Nyirettyüjük mások rikassák,~úri szalonba, úri bálon,~
11213 14| Úgy-e fáj a dal, hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~
11214 2| fogad. ~Fiatal szája így ríkatja folyton~búsan, búsan~az
11215 7| szívem semmire se vágyik,~és ríkatom~az őszi bánat furulyáit.~ ~
11216 2| szemérmetes, szerelmes, rikitó,~és kellene szomorú-viola~
11217 2| forog.~Különösek, tarkák és rikitók,~kucsmásak, fázók, mint
11218 9| járvány-cédulák halotti házon,~rikítottak a bús, skárlát plakátok. ~
11219 14| is,~s feléled. ~Harcias rikkanás a XX. században ~Magyar! -
11220 12| ősz bajszok és könnyes-vad rikkanások,~lassú halált kísérő hegedűszó. ~
11221 1| béna honvéd,~míg künn a rikkancs-száj szalad~s harsányan orditoz: "
11222 13| viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant még a csengetyű.~Lidércnyomás
11223 14| oszlopi között,~égő tivornya rikkantó zajában,~kietlen éjjel meddő
11224 7| benézek.~ Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.~Sötétbe
11225 1| kiholt. ~Egyszerre indulást rikolt a kürttorok,~nyüzsgő sietség
11226 12| könnyet se, vért se,~a semmibe rikoltani szavad, ~nem hallanak tán,
11227 5| lett,~s a hegedű ha már rikoltott,~urak dobáltak neki csontot,~
11228 13| táncra fogjuk béna lábunk,~rikoltozunk rekedt torokkal,~dobot verünk
11229 1| Általkaroltál vaskaroddal~s rimánkodó gyermekszeszéllyel~panaszkodtál,
11230 14| Esti Kornél rímei~1 ~Káprázva nézzük roppant
11231 10| aranyt, kevélyen~csengő rímeim, melyekkel magasan~röpültem
11232 9| hallelujja. ~Én, éhenkórász, rímelő apostol,~a mélyből a magasba
11233 9| szelíden,~hogy nemesítsen a rímes gyakorlat.~Halkabbra vált
11234 14| tompa, pudvás,~buta, rest!~Rimet reád még! Színt, mely életemre~
11235 14| ZSENGÉK, TÖREDÉKEK, RÍMJÁTÉKOK~ ~
11236 12| a jajra csap a legszebb~rímmel. ~A céda életet fesd,~azt,
11237 14| okarina?~Hogyha volna oka: rina.~(Ezt felelem, oh carina!) ~
11238 7| hogy lobog a ház. ~Halálba ringani vakon~a duzzadt, őszi árakon. ~
11239 8| unalommal.~Hadd tolják őket édes~ringású párna-széken,~és tágranyilt
11240 2| pirinyó vasúton,~ s ringat tovább egy pirinyó hajó.~
11241 4| búzatenger,~neuraszténiám bús ringatója,~vad dajka, ki megvertél,
11242 2| bárkán,~ködös habok közt ringatóztam.~ ~
11243 2| messze emlék~hullámozva, ringatózva.~Égig ér már~a kevély vár:~
11244 9| összeborzadt,~térdére tette és ringatta lágyan,~mint a tulajdon,
11245 1| Csókolják ólomszínü arcom~ringatva elfáradt fejem,~lefektetnek
11246 9| barackbefőtt,~és hogy megért a ringló. ~Olykor mulatság, Anna-bál,~
11247 9| boldog,~mint én,~ki lassan~ringok a versem ütemén~míg elkészül
11248 13| bimbót,~szirmot, mosolygva ringót,~suhanj elő,~ó, szellőlengető~
11249 4| Karján örökre útrakészen~ringott szegényes batyuja.~Vizes
11250 9| rózsaszínü rózsák, lassan ringtak a nők el:~éreztük életünk
11251 2| hajamba,~és éjidőn micsoda riogat? ~Mondd, mért beszélsz mindíg
11252 13| Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek~riognak az alvó világ felett. ~Reánk
11253 2| között,~s a víziók egymást riogva űzték. ~Fénylő ébenfa-zongoránk
11254 14| haza."~- Ez csak néhány ripők zaja! ~"Gyulai úr, költő
11255 1| századokba zúgva~a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba~kardodra
11256 12| a szeme,~üvegesen, mint Rippl-Rónai~képén, a furcsa fölfelé-tekintés~
11257 1| pár madár száll,~ rám ritkuló fák hajlanak. ~Nem nézek
11258 12| Dekobra-könyv. Úszik, repül~és ritmikus tornára jár. Römiz~és bridzsezik.
11259 1| unalmasabb, miként az éjek éje,~rítt a gyerek, az ég is könnyezett~
11260 4| rejtelmes élet...~ Ég a rivalda, mint az üstökös. ~Egyszerre
11261 3| Illatzavar, őrjöngő világ,~rivalganak rettentő trombiták:~Diadal!~
11262 13| Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,~fújjad
11263 12| üt. ~Hajnal felé a múltba rívó~hegedűt. ~A délibáb vizében
11264 14| nem kell neked tükörke, rízspor. ~Mindezt én objektíven
11265 1| mint hagyta őket -~ a rizsporok, körömkefék. ~Kék szappanok,
11266 4| holdas éjben~ a rízsporos, mosolygó asszonyok.~Csábítva
11267 14| istenhivő. ~Arcát szünetlen rizsporozza,~s ifjú színébe tetszeleg,~
11268 1| puskacső fojtott tölténye robban.~Tűz! Tűz! - Tüzelnek. -
11269 10| mint lőporos tornyok vidám robbanását?~Mért látom a nőket, az
11270 14| magad.~S izzó kövek bősz robbanásra gyúlván,~feltör viharzó,
11271 13| felhő oly szomorú,~mintha robbanna a tüzes patak már -~s csak
11272 7| inge~sár. ~Jő~és puskaport robbant szüretre~ő. ~Bor~csorog
11273 13| gyújtsd föl tüzét a múltnak!~Robogj elő,~óh, vérben ébredő~Igazság! ~
11274 9| s hősi szavakra gyulok, robogó ütemekbe dalollak.~Megsiratom
11275 13| el életem vonatja?~Hová robogok én a vak éjszakában?~Mily
11276 9| képek,~és kérdezem a tűzbe robogók közt~emlékeimtől: jaj, csak
11277 10| gyorsvonatok hálófülkéiben,~s robogsz tovább,~köszönve ennek,
11278 2| kertek.~Azon az éjjel~kocsik robogtak a kapunk alatt.~Azon az
11279 10| Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre,~oly szemtelen gyorsasággal,~
11280 1| hajszolja őket a tüzes robot,~s azt mondja mind, a lámpa
11281 10| kerepelve folytonosan,~csúnya robotban, bár a fejünkben~fény van
11282 14| lassanként a szepszis~e dézsás, rocskás, bögrés, tepszis~cselédet.~
11283 1| homályos éjjelen~ rohan Rodostó sok bús számüzöttje,~kik
11284 2| egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.~Trágár tivornya, részeg
11285 12| vértanú, eretnek,~ki egy rögeszmén részegülve csüng, ~látnák-e
11286 14| szerettünk,~Ha kihűl, a rögös~ Föld ölébe tesszük.~
11287 1| nekem szótok jelöl. ~A vad röhejben elfelejtem,~ hogy e
11288 2| hangvilág.~Nagybőgő-hangok mafla röheje,~malacbandák fortissimója.
11289 13| költ? ~A nép vigad kopár röhejjel,~s énrajtam a felhő borong -~
11290 4| ördög rámöltötte nyelvét,~s röhögve mondta: este lett,~örökre
11291 12| és ritmikus tornára jár. Römiz~és bridzsezik. Csupán a
11292 13| vizsgáló orvosi mosolyt. ~Mint Röntgen-fényben szívbajos~mezítlen állok,
11293 14| Röpima~Ő a sebes, fényes láng.
11294 1| kiszáll s az égre lánguszályt röpít. ~A róna várja a hűsfényü
11295 13| nyújtsd vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~
11296 10| és aki meghal.~Ne félj.~Röpítsd feléje a te életed~s egyedülvalóságod,
11297 13| Orient express ~Sürgönyszalag röpköd a homlokukról~és messzeség.
11298 14| honi szó csak tétovázva röppen,~s égő szemem tüzes könyűt
11299 1| szomjú ajakra,~s az égbe röppenek vele.~Már int a lángoló
11300 14| mint egy másvilági látvány,~röppensz be s nyájasan nézel reám,~
11301 12| bátor dalom,~sápadva nézze röptöd,~aki nyomodba köpköd:~a
11302 13| az Ismeretlen méhe vár.~Röptöm kavarja~a perc viharja,~
11303 9| elkalaúzoltak, hova már a madár se röpülhet. ~Utca nyilott ki. Szegény
11304 12| titkát ki-nem-beszélő,~röpülő, meg-nem-álló. ~Légy az,
11305 2| és remegve~bús angyalok röpültek a szobán. ~Intermezzo ~Gyümölcsös
11306 13| ezt,~de látom én most egy rövidke percre ~a halvány Luna s
11307 10| alatt~egészen megőszült rövidrenyírt haja,~alázatosan s egyszerűen. ~
11308 10| kis fekete kalapomban,~rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~
11309 3| hahotázik,~ő a miénk és öleljük rogyásig:~Diadal!~Nem egy a csók,
11310 4| Ó tánc! Farsangi pálma!~Rogyásig-tánc, te álmok álma!~Csak álmainkban
11311 9| Akik ma éltek, azok porba rogytak,~a krisztusi-szelídek nem
11312 9| szerep volt az, hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~fojtogatta
11313 5| bolond, bolygó pojáca,~vállán rohadt rongy a ruha,~a föld hátán
11314 9| a hangzó~halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó,~tizenhétből
11315 10| lüktet,~azt, ami vágtat a vér rohamán.~És szíveket gyűjtöttem.
11316 1| Aranyszilánkotokkal reszketeg,~vészes rohammal szállnék, mit sem óva,~a
11317 9| vén düledék kövein. Az idő rohanása is állott.~Bűvös erővel
11318 14| halmozgatni folyton?~Minek rohanjak éppen én elő,~ki napjaim
11319 9| az időre dörgök,~hogy ne rohanjon, ~s úgy láttatlak itt, a
11320 8| hol egy légy motoszkál. ~Rohannék messze, egyre messzébb,~
11321 8| sötéten,~lármázott a víz és rohant a yankee. ~Aztán tíz évig
11322 10| lángoló karral, lángoló lábbal~rohantál az éjszakába, kigyújtva
11323 12| szelíd. Krisztus-szakálla rojtos~gubancba lóg. Véres, meleg
11324 1| S távolba két nő ült a rokka mellett,~egyik hálót szőtt -
11325 9| budai kertben,~s szegény rokkantak néztek haloványan. ~Akik
11326 10| női karoktól~vallok,~nők, rokonaim.~Most már elmondhatom, hogy
11327 12| barátja az erős,~hitvány rokonja az ki ismerős,~határa kertfal,
11328 10| fényből, szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad, Istened. ~
11329 2| vörösre sírt orrokkal a rokonság,~a gyászszegélyes kendők
11330 10| és férfi,~akit szeretek.~Rokonszenves boltileányok,~kereskedősegédek,
11331 9| partra kiszállva,~s szíve rokontalanul dobogott a titáni falak
11332 7| Chloé-ról~s "Magyar Jövőnk"-ről vagy száz hexamétert.~Ő
11333 13| a téli esten,~nem tudva rólam, öntudatlanul. ~Nyom nélkül
11334 12| Róma, Róma, Róma. ~Bologna ~Rómából jöttem meg éjjel~Bolognába
11335 4| rónákon át,~halálra szánt római katonák. ~Hiába hívják néma
11336 14| A visszhang románca~"Szeret-e?" Kérdezi a lány~
11337 2| kanálisoknál.~Kiérdemült, olcsó romantika. ~De ősz felé, jaj ősz felé,
11338 14| vadul a nyomoru földet.~A romboló tűzláng égethet és ölhet.~
11339 4| szépen -~széttört életemnek romjai köröttem -~a bús éjszakának
11340 10| legtöbbet, mi széthull~s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.~ ~
11341 1| gyanánt hull~egy átok. ~Romlott szivem vérével én most~sötétre
11342 12| ráomoltan,~míg nem javultam és romoltam,~tanulni sem kell, tudjuk
11343 9| hiú,~emberi jaj,~s míg a romon~tüzed ragyog~azt álmodom,~
11344 4| sisaktalan:~így ballagunk a holt rónákon át,~halálra szánt római
11345 14| halála~követ a néma holt rónákra át,~s hideg sírodba én is
11346 13| állok, s nézem itt~az életem roncs kincseit, ~és hallgatom,
11347 9| sohasem.~Egy hároméves élet roncsai.~Csöpp, kandi emlékek. Kiönti
11348 1| ő hatalmát képzelemből~s roncsolt agyából alkotá. ~Ti vértivó
11349 7| kevély ruhámat,~a mellem is ronggyá tépi a bánat,~jaj. ~Kiszórom
11350 13| összerebben.~Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén
11351 13| trón-zsámolyhoz dobátok~a színes isten rongyajándokát. ~Mi vérezünk csak haldokolva
11352 14| siet felénk kéjtől hörögve, rongyban,~jönnek sunyin, rebegve,
11353 8| tengeren túl,~hogy ne legyen rongyember soha többet,~és unokája,
11354 13| csomagba,~tollászkodott és rongyokat csavart.~Vagy, hogyha az
11355 1| szemekkel, űzetvén a sorstól~rongyokban állt meg a hideg kövön,~
11356 7| ér egy fabatkát.~Vedd. ~Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,~
11357 13| melegedsz te,~ s magam rongyokkal takarom. ~Od'adtam néked
11358 12| mocskot, rejtve riadtan~rongyokra szakított, császári palástom. ~
11359 1| az elfogódott,~karmolja rongyossá virágos arcát~a gyáva gazság,
11360 14| szakítsd le ezt az úri rongyot,~álmodj, dalolj, mikor akarsz. ~
11361 14| szívejtő szerelem,~tépj rongyra mindent, mi lélek, szemérem,~
11362 1| villámtűzbe kél az est.~Rongyselyembe kárhozottan~hadd vergődjön,
11363 9| nem lehet azt soha kőre róni,~mit szenvedünk, kik építjük
11364 2| kitárnám,~az üveges-szekrénynek rontanátok,~zengetnétek tütülő harsonátok,~
11365 13| kell mélységbe esnem,~mért rontja szét a sorsveszély a jót,~
11366 1| öblös, csontos durva álla,~s rontó hatalma diadalmaképp~a porba
11367 13| királyi nőkre,~mikor szemükbe rontva és büvölve,~tűzrózsafényt
11368 10| suttogva beszélni, nyújtózva ropogni~ minden éjszaka
11369 6| mécses,~nyugodt derengés. Ropogó~fehérség. Édes rokokó.~Kegyes
11370 12| lassan üt. Teázunk,~s amíg ropogtatom velük a kékszem,~az őszi
11371 1| után~Sóhajtanak a bútorok ropogva,~titkos szavaktól reszket
11372 4| a hold, a tikkadt deszka roppan,~ s riadt futással
11373 13| Norvég mezőn jégtömbök roppanása.~És a sötétlő, tompa csenden
11374 1| rabláncokon szilaj táncot ropunk,~vagyunk kizárva az élet
11375 8| Künn köd. Regényes, reggeli roráté.~ Itt benn a gyertya
11376 1| s milyen dacos haraggal roskadék~a földbe én. ~Dalok, csatárok,
11377 14| Naptár,~megtelsz te is, bútól roskadozva,~mint régi kaptár...~ ~
11378 7| kincse roppant mázsasúly, ~roskadtan a jövőbe néz,~s mint a tavasz,
11379 1| hitlenül könnyezve néznek,~s roskadva dőlnek le az agg vitézek,~
11380 13| mellett hánynak haloványan~rossz-szagú szörnyek, s fancsali arccal,~
11381 14| Proust~bírja a~szuszt. ~* ~Rosszalólag~mondta:~rossz a lólag. ~* ~
11382 9| feslett,~és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel,~mint rózsaszínü
11383 4| verése kín?~S csak öntözöm a rosszaság rózsáit,~bűnöm bimbóit,
11384 12| boldogságom édesanyja,~társam a rosszban. ~Én nem szerettem önmagamat
11385 2| tűnt az éjbe, láttam.~A rosszleány mind arra künn tanyáz,~hol
11386 13| legnagyobb fiad. ~Cigaretta ~Ha rosszul kapcsol a központ,~vagy
11387 6| most egy csiklandó pici rost,~a tél fehér rózsája most,~
11388 14| csillagábra,~mely lánguszállyal rőten elrobog,~hol az életkapu
11389 1| elszivárog váló életem? ~Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,~
11390 12| de minden nyelveken~csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.~
11391 1| a győző, a bús Perényiné~rőtszínű fáklyánál könnyek között
11392 5| bozótokon bolyong,~egérfogót, rótt botot árul,~fanyar gyümölcsöt
11393 12| művésznő,~ ki ezt a sorsot rótta rám,~boldogtalan játékra
11394 1| erőlködik, fáradva izzad,~a kürt rotyog, döng és porzik a színpad,~
11395 14| objektíven nézve,~naplómba róva konstatálom,~hogy plátóin
11396 13| elfeledten,~s boldogan rovom az utcát álmodozva egymagam,~
11397 14| éltem itt~Novotny voltam.~rovott, nivótlan. ~* ~Hal-pakkal~
11398 1| elmerülök busan,~nézem tej-arcod rózsa-virágait,~hattyúnyakadra lágyan omló~
11399 13| legnagyobb. ~Sápadt kezébe bíbor rózsaág.~Koldulni nem mer tőled,
11400 1| éjente lázban írnak,~s ha rózsaarccal ébred a szelíd nap,~benn
11401 9| lüktető-vadat,~neked. ~Térdig rózsában és övig a fűben~kacagni,~
11402 4| rózsát,~haldoklik a bús rózsaerdő,~elvérzik a gallyon a jóság,~
11403 2| összeverten~haldoklanak a sápadt rózsafák. ~Sóhajtva várjuk mind az
11404 14| harangszót,~és néztük a bimbót a rózsafán. ~A gyertyalángnál a szabadban
11405 1| messze pusztaság. ~Egyszerre rózsafénybe tündökölve,~derült elébük
11406 1| övedzi főmet,~ rózsafüzér s koboz a kezemben. ~Fehér,
11407 1| vet nehányat~hamvas, fakó rózsáiból. ~S én csak megyek a kínkeresztre,~
11408 13| Viráglovag,~követve a rét rózsaillatától. ~1911 ~ ~
11409 1| haragra torzult,~és az öröm rózsáitól kigyulladt:~s most bús,
11410 2| iskolába járt,~mint tépte a rózsákat és a lányt.~A többi sóhajt,
11411 4| tündérleányok,~térdig fehér rózsákba járok,~s Hetedhét-ország
11412 1| álmodom. ~3 ~Téged kereslek, rózsakeblü lányka,~halvány nyakaddal,
11413 14| szép vagy, ha arcod édes rózsakellem~füröszti, s elpirulsz egy
11414 13| az Úrnak,~sírunk a renyhe rózsakertben,~kacagunk, ha szívünkbe
11415 4| lebegő ruhámat,~karmolnak égő rózsakörmök,~a földre vág egy gúnyos
11416 13| kortyintunk még a borbul.~Sebez a rózsakoszorú. ~A nagyhét bortócsába fulladt:~
11417 4| virágokkal borítlak,~és a te rózsalelked áldom~vakon, bénán és haloványon...~ ~
11418 14| Ugorj hozzám közel,~ma rózsalomb föd el.~Sáppaszt, fulaszt,
11419 2| gesztenyén végigcsorog~a rózsaméz.~ ~
11420 14| zenéljetek ti néki,~hogy álma rózsásabb legyen.~Egy hófehér hálószobává~
11421 14| Aranyos itt az árnysötét,~rózsásak a rab álmai,~imádja arany
11422 4| leesőben,~vásott kerub, rossz rózsaszál.~Dallal s ölelve várta végét,~
11423 14| asszony -~te, a sötét éj rózsaszála,~akit sosem köszönt a hála. ~
11424 4| Rózsaszüret~Királylánynak kötök ma csokrot,~
11425 1| integettetek. ~Később, a rózsatermő ifjukorban~perzselve lángolt
11426 1| bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~Szent csönd, terítsd palástodat
11427 9| szigorú kapukon kotorásztam,~rozsda-evett záron a kezem hadonászva
11428 13| betegség. ~Egy régi vaskút rozsdamarta csővén~mosakszanak, ha sápad
11429 5| amint leszállt az alkonyat.~Rozsdásan égett a hegyoldal~s búsan
11430 8| görnyed~ s hátán a régi rőzse integet. ~De most, hogy
11431 1| fakul, és eltünik utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét ugarba~
11432 1| mindennemű~vagyont érő arany- s rubin-nedű.~Csak egy pohárra hív, s
11433 7| lehet-e némán teát inni véled,~rubin-teát és sárga páragőzt?~Akarsz-e
11434 1| arccal,~hogy a sinek közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~
11435 4| telt gyümölcsök korhadt rúdakon,~s ó könny, te élet mély
11436 4| lesz arcán, éji, gyászos,~a rúdnál két fekete táltos,~s fekete
11437 2| a gyümölcs mosolygott a rudon,~gyertyával jártak a pincék
11438 12| ősi világrész,~te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,~
11439 14| hallgatom verő szived,~sötét ruhádba szédülök,~és arcomat láz
11440 2| hangos asztalok megett. ~Ruhádon nincs egy árva folt,~oly
11441 7| az esti hó.~Nehéz, meleg ruháiban~oly vastag, mint egy eszkimó. ~
11442 14| éjeket,~és piszkos, parfümös ruháitokban~készítsetek mocsaras kéjeket.~
11443 4| árnyas tükrén~bársonyos ruháját a nehéz gyászpompa. ~S néha
11444 1| tar-homlokú török;~buggyos ruhájukban nagy testük még nagyobb. ~
11445 4| arcukon a gond~s oly idegen ruhájukon a gomb. ~És néha teljes
11446 7| semminek örülni,~sóhajtva rossz ruhákat ölteni?~Akarsz-e játszani
11447 9| Külső-Józsefvárosba tépett~ruhákba jár vasárnap délután, ~és
11448 9| szemlélik őt, amint vizes ruhákban~forrón piheg, mintegy sietve
11449 13| izzék a testünk vérvörös ruháktól,~ma én leszek a bánatok
11450 4| ejtett,~és lehelete a bitang ruhán.~ ~
11451 4| halotti táncra kél a ruhatár.~Valami zúg, valami félrerebben,~
11452 10| hang kiabál újra belőlem.~Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,~
11453 4| mint alvó gyermekek,~sötét ruhátok cafrangokra válott,~jégarcotokba
11454 14| igazság,~szakítsd el az álság ruházatát,~az ember itt magába vívja
11455 8| a findzsán reszketett a rumláng. ~Így látlak én még mostan
11456 10| alatta,~fejfájósan kavarva rumos teáját,~sűrű cigarettafüstben~
11457 12| nem alkuszom én semmiféle rúttal,~se a labdákért ordító tömeggel,~
11458 12| naponta,~ és mintha rútul játszanál,~a dús teríték
11459 12| kopik az arcod~gyógytári rúzs-a. ~23. Utókor ~Utókor?~Megyünk
11460 12| hajdanán oly üde voltál,~akár a rúzsa,~fested magad, s kopik az
11461 12| hátravetve~sovány fejét, s a rúzsával piros~pilléket ír az ajkai
11462 10| bizonytalan jók,~valóság hű sáfárjai. ~Ha varrtok, vagy vajat
11463 9| olcsó angyalok.~Kármin, sáfrány, körúti nők,~selyem harisnyák,
11464 2| csíkján~a 36° Reaumur-be. ~A sáfrányszínű sugaraktól~lankadt lelkem
11465 1| félő anyák,~és szívük öble sajdul tompa kíntul,~amint a rabló
11466 13| gyöngy-naszád, bús karcsu sajka,~céltalan, vak álom. ~Most
11467 13| búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja, hogy a földgolyó~nem egy
11468 2| égbe",~s egyszerre roppant sajnálom magam,~s én is szepegve
11469 14| mi szebb: a víz, a tűz?~Sajnálta csendes, lombos otthonát,~
11470 10| érzi azt, mit én érzek.~Sajnáltam magamat, az embereket és
11471 14| szerte szabadon. ~Képzelmem - sajnos - anális,~és ha más teret
11472 9| beszél a szív.~Volt nekünk is sajtharangunk és volt kedves ingaóránk~
11473 9| Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját.~ ~
11474 9| te sanda fény,~rozsdás salak,~mint az, aki~sírból kikél,~
11475 3| alakja,~a képzeletünk lángoló salakja~olvadva, sisteregve, feketén.~
11476 12| együtt~veletek. ~Kuckóba, sáncba, rongyba, harcos~feletek. ~
11477 9| csak én,~virrasztalak,~te sanda fény,~rozsdás salak,~mint
11478 2| szívdobogva nézzük,~félve sandítunk feléjük,~az éjben rubinpiros
11479 12| keltőóra átketyeg a csöndből,~sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,~
11480 12| messzetekintés,~elhagyatott e sanyarú földön,~az, aki él és az,
11481 13| rozsdamarta csővén~mosakszanak, ha sápad a verőfény,~s fehér mellük
11482 1| szomjazik a háborús acél,~a sápadó sereg sietve útra kél~és
11483 13| éj egyre széled,~ és sápadoz a hold,~szivembe új zenének~
11484 8| aranyszív.~ Úgy nyújtja ki sápadt-arany fejét. ~Alvó szemében megholt,
11485 13| untalan. ~Űzhet rabostor, sápadtarcu kín,~urak lesztek ti poklok
11486 14| lángba bámul,~és álmosan sápasztja meg. ~Fázva a kékülő homályban,~
11487 9| s én csak rohantam, sápatag-fehéren,~vásott köpenyben, éhesen
11488 2| hangmaskara.~Részeg citera. Sápitozva szóló.~Üstdob. Cintányér.
11489 1| rohamban nyargal,~repül a nő a sáppadó lovaggal,~szemükbe lóg kuszált,
11490 1| kihalt a szó, a hang,~s én sáppadottan fekszem itt alant. ~A föld
11491 14| a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,~s amíg a jeltűz gyúl az
11492 1| suttogástól borzadott az éjjel,~sáppadt fejek néztek ki szerteszéjjel,~
11493 14| közel,~ma rózsalomb föd el.~Sáppaszt, fulaszt, gyötör~a vérpiros
11494 10| kezében se reszketett úgy~sáranyagod, mint most~az ő kezében,~
11495 1| jártad szülőhonod szennyes sarát,~s reád mutatva szólt hűtlen
11496 9| Figurás, lila-színű ruhában,~sárga-szivós arccal, közönyös nyugalommal,
11497 2| tüzelnek.~Most tetszenek a sárgahaju nők,~sugárzásán szeptemberi
11498 13| A sárgahajú nő~A szeme zöld,~s sárgára
11499 12| nyári délben,~mikor kövéren sárgállik nyugalma,~és sárga minden,
11500 14| alkonyatja~Mikor a nyári dél sárgálva tűz le,~befüggönyözöm az
11501 9| polgári ingaóra,~sétálója sárgarézből és egész hozzám ketyeg.~
11502 4| lányok kacagtak mindenütt,~sárgás hajuk arcukba csapzott~és
11503 2| Máskor rikító fény és sárgaság.~A tűz fölgyújtja vágyaink
11504 12| föltakarta lassan. Arca~nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,~gazdag
11505 2| medicínát,~keserűt, édest, sárgát vagy lilát.~Az ő kezéből
11506 2| föld,~a dermedő ég alja sárgazöld. ~Itt-ott egy oszlop, éjsötét
11507 12| Jó volt tevéled járni a sárgolyó~üröm-vidékét, a keserű mezőt,~
11508 14| álmodó? ~Te kósza faj bús sarjadéka,~vaj' mennyivel vagy boldogabb,~
11509 1| hősi birokra kel~a satnya sarjú s a remegő szobor,~
11510 12| mint lázadt szellemem,~az sarkantyúzott szünös-szüntelen,~s ezért
11511 3| vaspántba lüktet homlokunk,~sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.~
11512 12| mily éhes~és hogy röpült a sárkányuk az égen~és a kertjükbe volt
11513 14| is a levélt honomból,~s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék".~
11514 14| ha lóg az ember féltöke. ~Sarkigazság ~Hallgat a sült kecsege.~
11515 7| szivébe~döfném. ~Baljóslatu sarló~reámveti gyarló~fényét. ~
11516 9| kis görbe közein a téli sárnak~vezeklőn járok az utcátokon. ~
11517 2| állvány~nádas fonatján, a sarok homályán.~Sok pap-rokon,
11518 4| árnyak nyüzsögnek a sötét sarokbul,~ s a zongorán
11519 1| fetreng benne főve. ~Véres sarokkal, bőszen ront előre,~és este
11520 8| jőjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,~férgek gyűrűivel.
11521 6| éj cukrozza kényeként~a sárt, mint cukrászsüteményt,~
11522 1| boldogan nagyobb öröm emel. ~Sártól szennyes valóm tisztára
11523 1| lángjainál,~s megcsókolom rongyos sarudat,~ártatlan képzelet-király. ~
11524 13| emberek.~Leverem a port saruimról~ ha néha oda elmegyek. ~
11525 10| ismeretlen senki,~valaki, kinek a saruja csupa por.~Azután vigyázni,
11526 1| tisztelve oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje lábától
11527 2| szállni vágy, mint vérző sas a hegyre,~mert szállni tudna,
11528 1| kinálta testét,~s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,~és mozdulatját
11529 14| lába porzik a~szikláidon, sasfészek: Korzika. ~5 ~Győr,~Kelet
11530 12| délceg gerinc, egy főúri sasorr,~s az agy-tőkésektől egy
11531 12| fáradt, elsőosztályos utas. ~Sassnitz és Trälleborg között ~Bámuljuk
11532 13| nagypénteken bősz dáridónál~sátáni kedvvel itt vagyunk.~Véres
11533 12| de a boldogtalan tanyája sátor,~zászlója felleg, ő, csak
11534 14| nyugodt a boldog otthon,~a sátor-árny, a dáridó,~döglött malacról,
11535 12| kígyók között, hajad szép sátorában.~Ő körmeit mutatja énnekem,~
11536 1| mocsár teng, távol eb ugat,~sátorfa mellett álmodik az alvó. ~
11537 13| magyart,~adj néki ágyat, sátoros vadont,~nőjön a sebre ír,
|