1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
11538 1| észrevétlen,~s a lombozat zöld sátrakat csinál. ~Tikkadt gyönyörbe
11539 13| a tűnt ifjuságot,~hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin
11540 4| csillag se reszketett,~és sebbel-lobbal~és síppal, dobbal~kísértek
11541 13| csókot, halált és tőrt a sebben,~mert itt keresitek, mi
11542 2| némán takard föl szóló sebeid.~Menj a New-Yorkba s kávéházi
11543 4| rózsáit,~bűnöm bimbóit, sajgó sebeim.~Mit ér karom, ha többet
11544 9| sírtunk a ködben, mélypiros sebek közt.~Mit tudta a kultúr,
11545 9| szivemet nehezítve.~Most sebesen kúsztam, föl, a téglahalom
11546 10| vonatom száztíz kilométer~sebességgel lihegett e dicső városok~
11547 12| eltávolítani egy divatos~sebésszel, ámde erről lebeszélték.~
11548 13| görcsös tárgyakat,~amint sebeznek durva széleikkel,~de érezem
11549 1| világtól,~a nap nyila oly sebező, idegen.~Éjjel menekül tova
11550 14| A költészethez~Vérig sebezve, lázba futva~a föld sötét
11551 2| hallgatja mosolyogva, boldogan,~sebforradástól lángol homloka~s én térde
11552 13| járkál a mély aranyban,~a sebkötőit is letépi halkan,~s csorogni
11553 13| fölött,~alatta rongyos, véres sebkötők. ~S a szűk lépcsőn, hová
11554 7| szobán. ~Nem jó rohanni sebtiben,~nem jó: a nem, nem: az
11555 13| Halkan leoldják rózsálló sebükről~a hófehér, szagos kötő-gomolyt.~
11556 12| megvastagult vartól dagadt sebünk.~Ki tudja, hogy milyen ház
11557 8| A versünk is már csak segélysikoltás,~mely ki se hat a tűzön-poklon
11558 14| testem,~és senki sem adott segélyt. ~Lihegtem a forró gyönyörre,~
11559 14| szaglász kis sáros orrotok.~A seggecskétek két kis gumilabda,~és szörp
11560 1| szögletén,~ha nincs erőtök, majd segítek én,~a boldog őrült, ki mindent
11561 14| magába vívja harcát,~nem jön segítni őt hazug barát. ~Légy csak
11562 14| szállásmester, ki előre ment,~apám, segíts meghalni.~ ~
11563 9| száz mérföldre estem. ~Mi segítsen az életen,~varázsszer ott
11564 4| foglal,~és hallgat és vár, sehova se néz már.~Virágtalan bánat.
11565 9| elhúzódik előled,~a végtelent sejdíti meg és ijedez tetőled,~amint
11566 12| régi-régi műből,~kilobbant sejtcsomók.~ ~
11567 1| gyászra...~Jön a menet, s nem sejted mégse, mégse,~hogy ez királyodnak
11568 12| vidámság,~sok-sok sohajtás.~Sejted-e már mi,~pedzed-e, pajtás? ~
11569 1| átirom.~Tollam rohan bús sejtelemtől,~látom az éjszakán sirom.~
11570 2| már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől is oly halovány.~A fái közt
11571 8| hajnal,~mely most megindul sejtető robajjal,~éj nap között,
11572 9| mindig menni, menni,~mit is sejtettük, hogy ez itt a minden,~és
11573 12| a mélység~és mily mély a sekélység~és mily tömör a hígság~és
11574 1| merengő orgona-bokrokon~Selene fátylasan, mosolygva kél,~
11575 12| fülem~szellőket~hallana,~sellőket,~lelkeket~lengeni,~Ilona. ~
11576 12| ruhában~akárcsak az olcsó selyemcukorkák,~s fülembe súgnak, a szélnél
11577 1| hófehér szobán mécsfény lobog,~selyemdagály duzzad pazar gomolyba,~amerre
11578 2| Merengő.~A lelke párna, puha selyemkendő.~És míg a többiek bután
11579 8| cepelt a vad Newyorkba,~selyemre festett Philadelphiába.~
11580 14| páholyod bíbor homályán~vörös selyemruhádba ülve,~nézesz a villanyfényes
11581 10| az undok~találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon,
11582 10| pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már
11583 14| Lagerlöf Zelmát?~- Olvastam a selymát! ~* ~Nyíló számra~hullott
11584 7| üresen az ürbe. ~Meggyszínü selyme is fakó,~szívembe fáj bitang
11585 14| mindenkoron.~Te född be kék selymeddel a porom. ~Akkor vagy a legszebb,
11586 14| szelíd melódiák,~habpárna selymén szunnyadó arc,~mit angyalok
11587 1| arcom... ~3 ~A zöld mezők selymére félve hágok,~ mint úri
11588 1| pöfékel,~a hósík messze selymesen ragyog. ~Beszélget a kályhánál
11589 12| tarkán lobogva száz szó~selymével, mint a zászló,~vagy szappanbuborék
11590 12| hallgatom, hogy lopja életét~a semmiből a gyönge fújtató,~amellyel
11591 4| halavány.~Hisz úgy sincs semmid. Csak pár halk szavad volt,~
11592 12| csácsogása,~nem alkuszom én semmiféle rúttal,~se a labdákért ordító
11593 8| és százszorosan árvább~a semminél. ~Te a halálé vagy, zarándoka
11594 12| Ének a semmiről~Amit ma tartok, azt elejtem,~
11595 9| balra, minden céltalan. ~A semmiségnek mondom a neved,~s a szájamon
11596 12| is öröktől ebbe voltam,~a semmiségre ráomoltan,~míg nem javultam
11597 9| veszetten, aki megzavarja~s a semmiségről fájón zakatol,~mert énreám
11598 2| Két óra. Már nem mozdul semmisem.~Minden pihen.~ ~
11599 1| reája.~Ó fojts meg, ölj meg, semmisíts meg...~Ez a búcsúzás éjszakája.~ ~
11600 2| íze,~remény, öröm, valóvá semmisítve,~ő már a vég, az állomás,
11601 8| kripta. ~Hitetlen én, ki senkibe se hittem,~beléd fogódzom
11602 12| nem-osztható egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~4 ~Ki
11603 12| közelbe-távol~egyforma és így senkihez se szól.~Ó Éva, Éva, régi,
11604 7| hideg,~nem kellesz már te senkinek. ~Pléhkoszorú,~sírokra sem
11605 12| dühös rajongó, aki e korba senyved,~s homályban, állatok közt
11606 14| emberekre.~Hagyjatok, míg senyvedezve~ Lassan meghalok. ~3 ~
11607 9| apró-cseprő,~söpör-söpör, kezébe seprő,~jól ismerem. ~A kapudat
11608 10| kezét, kisgyermekek csodás,~seprős-pillájú, bűvös szemeit.~Mostan természetesen
11609 1| örül neki -~munkába jő a seprű, a kasza.~A gyenge asszony
11610 4| Boszorkányok közt nyögve, sírva,~seprűlovon vágok az éjnek. ~Ma este
11611 14| az ész, ez a mécses,~mely serceg őrült vészes éjszakán.~Minden
11612 2| olajfoltos tálcára nézve~sercegését némán hallgatom.~A szobánk
11613 14| álom,~a lámpabél lassan, sercegve ég. ~S egyszerre, mint egy
11614 1| a háborús acél,~a sápadó sereg sietve útra kél~és zúg,
11615 13| söpörje ki. ~És jöjjenek seregbe mind a pőrék,~a száműzött,
11616 8| emberek. ~Suhognak óriás seregben,~ködfantomok, bús, vézna
11617 4| megvert remények rongyos serege,~titokzatos, síró halálzene.~
11618 9| és yankeek ihogó-vihogó seregében.~Átfájt álmaimon fájdalma,
11619 7| S mikor beteg lett,~köré sereglett~a bánatom, a gondom.~Fölkeltem,
11620 4| katonák. ~Hiába hívják néma seregünk,~fekete lobogónk a földre
11621 13| pengém érc-zaja.~Szállok serényen,~míg egy rút éjen~síromhoz
11622 1| erő;~e partokon nézhette sergét~Mátyás király, a Bécs-verő,~
11623 1| kardját,~hajrá, a mérleg serpenyője kong... ~Cibáljátok köpenyje
11624 2| papírcsipkék és álmos élet,~nagy serpenyők, fényes mozsártörők,~a jég
11625 12| veszhetünk el, minket kard se sérthet,~nincs semmi sem, amit elveszthetünk. ~
11626 7| Séta a városon kívül, vidéken~
11627 12| fölkelek, nem bánom az egészet,~sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,~
11628 7| otthon az ablakmélyedésben,~sétálnék egy-egy régimódi, halvány~
11629 9| jár egy polgári ingaóra,~sétálója sárgarézből és egész hozzám
11630 4| utána a sarokban,~mellyel sétált tavaszi délután.~Egy szó,
11631 9| A kerten,~ahol leverten~sétáltam tegnap este,~már~a hajnal
11632 14| kapjuk tüzet a parkon,~a sétaúton, a teren. ~Azt, akinek tűz
11633 9| fecsegőket,~akik szivarral sétaútra mennek,~s az ablakokban
11634 9| hogy ődöng~néhány alak a sete-suta utcán.~Milyen reménytelen,
11635 1| hajó,~sóhaj vonaglott a setétben:~ a perc oly illanó. ~
11636 1| mondja mind, a lámpa nem setétebb. ~A szívem egyre halkabban
11637 2| harangszó,~és a tűnő vár settengett megettünk.~Kis nyári ruháim
11638 14| gyár mulattat~a munka és a sex-appeal,~nem is álmodjátok, szegények,~
11639 12| Kleopatra a csókokat feledte,~és Shakespeare elfelejtett angolul.~Nem
11640 13| félt kuckószögletbe rég.~Siessetek nagy melletek kitárva,~élvezzük
11641 9| 1914~ Siessünk,~hogy elmondhassunk mindent,
11642 2| lelkem halálra ernyedt.~Mégis sietnek. Hova szállnak?~Úri, szagos
11643 2| reszkető, remek rakéták,~a siető, sebes staféták,~és százezer
11644 1| rikolt a kürttorok,~nyüzsgő sietség zúg, mozdulnak a sorok,~
11645 1| Egyszerre halkan, könnyü sietséggel~teremsz közöttünk, barna
11646 1| némán tünődöm, merre felé sietsz,~te szende és mégis igéző -~
11647 1| lángolt ajkamon a csók,~de én siettem a magasba zordan, ~és értetek
11648 7| szemüvegetek vigyázva, lassan~sikáljátok a szarvasbőrrel, s enyves~
11649 14| úgy szerettem... ~Szétdúlt sikátor ósdi útjain,~sírhalmok eldőlt
11650 14| Hatvany Lajosra ~Megöli a siker Lacit~(Azontúl is hyperacid.) ~* ~
11651 4| fekete, néma szátok.~Mért nem sikíttok, nem nyöszörgetek,~ha férges
11652 1| földhöz~s világít a rét lankás síkjain. ~Egy pár utas az éjszakába
11653 1| rohanva véletek,~a végtelen síkján, mint ifju, bősz mén. ~Aranyszilánkotokkal
11654 9| A vidék kiholt.~Nem is sikolt.~Ki volt az anyja, istenem,
11655 9| villám?~Bűn-e,~hogy nem sikoltok~s egy percre boldog~vagyok?~
11656 8| számunkra mély.~Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,~mi lesz szivünkkel
11657 1| tájat bejárja,~miként az éj sikongó vészmadárja,~a nagy, habos
11658 1| napvilágra,~mig a mezőn sikongott a hideg tél. ~És csak futottál
11659 1| Tánc~Felzendül a húr a sikos terembe,~s egyszerre zörgenek
11660 3| folyton-újuló lét,~ síkos, csuszamlós trottoir-roulant,~
11661 13| egy betű, hangjel miatt~a síkra száll és felriad,~nagy zajt
11662 14| ősz fővel ezt beszélem:~"Silányka versezet.~Bennök gyönyört
11663 14| mindenütt. ~Fölszínen ágál a silányság,~ágyára dől a bús maga,~
11664 9| és a gáz arany dzsidával silbakolt az útakon.~A másik ház emeletjén
11665 7| hallgatásuk is zokog, zenél. ~Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok
11666 14| s hová mék, ne kutasd,~simíts, ölelj sugárzó hókezeddel,~
11667 12| cimboráltam,~izzadt hajuk simítva hosszan~ágyukhoz álltam. ~
11668 4| fénytelen szemem,~csak símogasd a főmet csendesen.~Én sem
11669 9| hátrább az iskolában~és símogatja a sok idegen. ~Jön egy rokon,
11670 14| kezébe fogná,~és lágyan símogatná... úgy fáj e szív.~ ~
11671 1| szerelmesen. ~Hideg kezükkel simogatnak~e holt-fehér, nagy asszonyok,~
11672 1| lázas arcom~aztán sokáig símogattad. ~4 ~Ez a búcsúzás éjszakája!~
11673 9| mély zenét,~mely csöndbe símul szívünk láza mellé,~mint
11674 1| lágy, kék azúr~szelídeden simúlt elébem.~Zajnak, tudásnak
11675 2| hol kanyarog a vonatok sine,~s piros, zöld lámpa lángol
11676 2| kavicsok közt, a fényes sineknél~zöld csillagunk meddő sugára
11677 1| ezer borús remény csatáz.~A sínre néz csüggedt szemével,~mely
11678 1| föld,~ egy ócska, kis sip álmosan huhog,~és nincs
11679 2| mondják, hogy mulatnak.~Sipít a síp, csörömpöl minden
11680 2| Ó rút macskazene:~Sipítozó, fejetlen áriák.~Egymást
11681 4| amelyre rájő a halotti sipka. ~És mégis itt vagy. Most
11682 1| lámpa lobban.~Egy udvaron sípláda szól~s a fél ház vele búg,
11683 2| folyton~búsan, búsan~az ódon sípokat. ~Ki tudja, mért, s ki tudja,
11684 13| házról-házra járni,~ördöngős sípoló büvészek,~az ördög édes
11685 1| de sóhajuk egész hozzám sir át...~Megint a népemésztő,
11686 1| üres hely,~ egy friss sir-árok,~ma is mulatnak~ s sírhalmot
11687 4| orgiáztak~s hol a halottra a sír-árok~tátongva várt, kártyát vetettek~
11688 1| vastagon terül,~hol kis gyerek sír-rí szünetlenül,~s a háziúr,
11689 2| idézem a világgá szállt siralmat,~mely a szivedből jött -
11690 9| föl, riadozva, vitorla, sirályok.~Vézna dereglye suhant.
11691 13| Az életem felett kegyes sirangyal,~márvány és béke annyi láz
11692 2| levegőbe?~Mit énekelsz? Miért siránkozol?~Hisz senki sincs itt, mért
11693 14| napnak,~De mit is érne a~ Sírás-rívás, bánat,~Hisz haló porunkból~
11694 13| hallom a sirodból~fojtott sirásod. ~Pár kóta volt csak, egynehány
11695 2| vészesen és feketén -~csöndes sirásom benne elmerül,~mint holt
11696 13| én tudom, az átkozott,~s sírásom is elvész az éjben. ~Már-már
11697 12| rég nem örülünk már,~és a síráson sírnunk nem szabad.~Olykor,
11698 8| Ha sírsz, fiam, halvány sirással~versz engem, és ütöd urad,~
11699 7| boldog szeretőt,~színlelni sírást, cifra temetőt?~Akarsz-e
11700 1| hídkarfára nyomtam,~ szájam sirástól reszketett.~Szellő bujálkodott
11701 9| múltán, új gond közepette siratlak.~Jaj, mi az ember. - - - - -~ ~
11702 14| mind így,~ Minket nem siratnak.~Emlékünk kis része~
11703 12| téged s őket megérted,~kiket sirattál, sírni fognak érted,~hisz
11704 13| ujjongva törj ki~sötétedő sírbörtönödből,~és lángoló piros betűid,
11705 1| nézek föl én: ~Oh én fehér sírboltom, tiszta csönd!...~ ~
11706 2| éjszakába suttogón beszél,~és sírdogál fáradtan meg-megállva.~Ma
11707 13| mennek most feléd,~mint sírdogáló, sápadt gyermekek.~Mind
11708 13| kalap szíve összedermedt~s sirdogált is egy keveset.~Aztán egy
11709 9| kalóz varázs,~te holt világ,~sírhalmi érc,~vak holdvilág,~mely
11710 14| Szétdúlt sikátor ósdi útjain,~sírhalmok eldőlt oszlopi között,~égő
11711 2| melleim,~mint temetőben a sírhalmokat,~mily könnyeket törölsz
11712 1| sir-árok,~ma is mulatnak~ s sírhalmot ásnak!~Bohó világa~
11713 13| szótlan,~akár a hullák lenn a sírhalomban,~és ránk borul a temető-setét,~
11714 4| szertartásosan lehajlok~az ismeretlen sírhalomra,~mint hogyha anyám sírja
11715 2| más nagyember.~Akkor aztán sírhatnak miattam,~leragadt szemmel,
11716 14| megszégyenít e rokkant. ~Sírirat ~Míg éltem itt~Novotny voltam.~
11717 1| asszonyáról,~hogy él-e, vagy pihen sírjába távol?~A zord cselédek kérdésedre
11718 2| Levelük a fák az aszfaltra sírják,~és csengenek és zengenek~
11719 12| át,~verd a halottak néma sírját,~tudd meg konok nyugalmuk
11720 1| szőrkámzsa tépje lomhaságtokat,~sirjátok vérré büszke szemgolyótok,~
11721 9| életet dicséri mind,~s a sírjuk tőle áldott,~babért gondol
11722 8| őszben elnyúl. ~De jajgatnak sírjukban a halottak,~ kik élni
11723 1| száguldozva pompáz. ~A vastányérra sírlámpát csapott~és a kazánnál fogja
11724 1| s meggyújtod régi emlék~sírmécsit a szivedben. ~Nézünk egymásra
11725 12| vénlányt, kit félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~
11726 7| csúnya lánya,~ha jönne, utána~sírnék. ~Egy kapuba állnék,~szólnék
11727 12| örülünk már,~és a síráson sírnunk nem szabad.~Olykor, mikor
11728 14| holt rónákra át,~s hideg sírodba én is elkísérlek -~Jó éjszakát! ~
11729 13| S úgy rémlik, hallom a sirodból~fojtott sirásod. ~Pár kóta
11730 1| a hűs enyészet,~bedőlt siroknál~ búsan bolyongok,~holdfényben
11731 13| serényen,~míg egy rút éjen~síromhoz érve csendesen~az éjszakába
11732 1| A gyászdal, az örömzaj síromig hat,~ s ma kétszeresen
11733 14| Ha meghalok, mondjátok siromnál:~Budapest.~ ~
11734 1| verjetek hatalmas riadót~a síromon! ~Mondjátok, hogy tűz, villámtűz
11735 13| pózzal előregörbed,~és a síromra bámul könnyezőn. ~Az életem
11736 13| Sírszobor~Úgy látom őt, mint tiszta,
11737 13| haldokolva árván,~érccé meredt sírszobrotoknak árnyán.~Pulyán szövünk öngyilkos
11738 14| gondoltam téli éjjel~ Ha sirtam, mit csinál a tenger?~Most
11739 1| dugtok egy ködös gödörbe,~sírtok, hogy a barátotok halott?~
11740 14| fagytól ég homlokunk,~félünk a sírtól, s tűzzel csókolunk. ~Elfogyni,
11741 14| elrobog,~hol az életkapu s a sírtorok? ~Kérdem remegve és válaszra
11742 8| annyi se, száz év se kell,~sírunkon a szél énekel. ~Ki könnyet
11743 7| Elveszni lassan, hallgatag~a sírva-síró ég alatt. ~A vállamon egy
11744 14| Sírvirágok~Költeményfüzér ~E költeményfüzér
11745 8| katonák,~fejükön fekete sisak,~a szenvedés, a vassisak.~
11746 3| és érezni, fejünkön a sisakkal~ a harc előtt,
11747 4| földnek szegett fejünk sisaktalan:~így ballagunk a holt rónákon
11748 2| te Térkép,~ hogy sistereg fehéren künn a hó.~Így rohanok
11749 13| földgömb,~szélvész és villany sisteregjen,~s hazudj szelíd holdfényt,
11750 3| lángoló salakja~olvadva, sisteregve, feketén.~Ó élet, élet,
11751 14| hulló dísszel, gyászolunk siváran.~Láncával a hatalmas szeretetnek ~
11752 9| keresi, s őrjöng a vizek sivatagján,~törpe Kolumbusz? Ezt példázza
11753 2| bukdácsol a skála,~az eső is skálázik egymagába,~és a diák fönn
11754 9| házon,~rikítottak a bús, skárlát plakátok. ~Most tudd meg
11755 12| kacagok, hogy oly boldogok. ~Skeppsborn ~Itten lakom én, messze
11756 1| A cimpilimpi zúg, a smokk vár,~pesztonka, asztaloslegény~
11757 13| késem,~kudarc merésem,~vadul sodor tovább utam.~Vágyom sietni,~
11758 6| gesztenye,~a sár is mézzel van sodorva,~s a szemétdomb hódítva,
11759 1| kifejlő gombolyag forog,~sodrott kötél, szivattyu, csáklya,
11760 9| láttam őt, mint apró-cseprő,~söpör-söpör, kezébe seprő,~jól ismerem. ~
11761 13| lépcsőn elémbotolt,~vígan söpört, súrolt, törölgetett,~s
11762 1| kurjantások árja zúg,~a padlatot söpörve megjelen~a tánc múzsája
11763 2| idillek.~Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.~A sánta pincér
11764 1| égő pusztaságból~zöldes sörénnyel tört ki a Duna. ~Száz meztelen
11765 12| jutsz, ha látom őt,~hosszú sörényed, langyos-lusta combod,~mannás
11766 1| harsogás kel véres ajkain,~sörényes főjét rázza, s nem-remegve~
11767 12| és hektikás, kis dijnokok söröznek~és nénikék, nyugdíjas özvegyek,~
11768 9| asztalok,~síró kilincsek és sötét-nagy ajtók~csak hánykolódtak
11769 12| gyümölcsöket~üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd~szőlőt, hatalmas, jáspisfényü
11770 13| a vörös levegő. ~Minden sötétbibor tűzben ragyog,~a vér, a
11771 2| hűs napot, mely a holdnál sötétebb. ~Beteg vagyok, szépségektől
11772 13| kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:~a második strófa végén
11773 13| várakozz, ujjongva törj ki~sötétedő sírbörtönödből,~és lángoló
11774 10| egymás mellé téve világost, sötétet,~de úgy, amint van,~változva
11775 1| Gyertyát gyujtok, s szobám sötétjiben~kacagva, sírva ködgomolyba
11776 1| csillagfény, ó tekints le~az éj sötétjiből ma rám.~Vándor remények
11777 1| barom a szalmán,~s vértől sötétlett a ház kapuja. ~Halk suttogástól
11778 8| És lángolón és álmodón~sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
11779 13| S fekete kesztyűben, sötétlőn~a diszkrét Konferanszié
11780 1| gyémánt-könyütől,~bámul a sok sötétszemű, nagy ablak,~az antik ívek
11781 1| Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,~fönn a tetőn sok vén kémény
11782 2| Az élettől és sötéttől,~mely mindenütt kegyetlenül
11783 9| mesében a tengeri orkán~árnya sötétült föl, riadozva, vitorla,
11784 12| mostan~egyszerre elpirult, sötétvörös lett,~mint hogyha a fülébe
11785 1| 2 ~Beteg vagy. A szemed sötétzöld,~mint az álmatlan, őszi
11786 9| hajh,~elér-e még a bánat és sohaj? ~Mert hozzád többé nem
11787 14| a fák szerelmes, nyári sóhajával. ~S jön a fiú. Ijedt tűz
11788 14| fed,~könnyek császárja, sóhajok királya. ~Nem múló szókkal,
11789 13| gyermekvágyak fénye tűn föl,~és sóhajos ajkuk búsan mosolyg. ~A
11790 12| Egy kis vidámság,~sok-sok sohajtás.~Sejted-e már mi,~pedzed-e,
11791 14| azoknak a szegény betegeknek sóhajtását~még az élet zűrzavarában
11792 7| korom. ~Künn az ajtó,~bús sóhajtó,~nyekereg. ~Tompa hangon~
11793 8| a sírból az élet felé sohajtók. ~A katona tanyák körül
11794 12| legyintettem: Niente!~És sohajtottam magamban~régi szívemhez:
11795 1| mezőn süvöltöz,~alatta nyög, sóhajtozik a sín,~szikrás uszálya vágyik
11796 14| világon,~egy más honért sóhajtozom,~nem jő szememre éjjel álom,~
11797 13| s fáradt remegéssel újra sohajtunk,~leszáll a csók,~a hajnali
11798 1| viharzanak túl,~ de sóhajuk egész hozzám sir át...~Megint
11799 8| Gézának~Te sohase-jövő és sohase-beszélő,~várlak ma is, halott, e
11800 8| Csáth Gézának~Te sohase-jövő és sohase-beszélő,~várlak
11801 2| ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.~Az ostorom, csigám örökli
11802 14| miatt. ~* ~Te sóhereknek sóhere~itt van neked egy lóhere. ~* ~
11803 14| Manci Pál~miatt. ~* ~Te sóhereknek sóhere~itt van neked egy
11804 8| hosszú-hosszú~évekkel, pénz sokával,~ásító unalommal.~Hadd tolják
11805 8| verje meg az Isten~őket sokféle jóval,~élettel, hosszú-hosszú~
11806 3| homlokom.~Lassú nekem az élet - sokszorozd meg~ és adj a láznál
11807 2| malacbandák fortissimója. Solo.~Vérmes bíbor kürthangok
11808 5| bojtorján, nyár-, akác és somfa,~csupa szegény magyar fa
11809 12| őt se hagyja~közönyösen". Sopánkodik miatta.~Közben meghízik
11810 12| mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:~"Vigyázz, vigyázz."~ ~
11811 9| Hogy éltek itten, kedvesek?~Sopánkodtok: "Megint esett...",~de a
11812 13| És rendbe látom életem sorát.~Úgy éldegélek, mint a többiek,~
11813 8| kaszárnyák bújnak össze sorba~ mik éjjel is úgy álltak
11814 1| őrséget erre,~hátráljatok, ti sorfalak!~Parancsot oszt királyotok
11815 1| sietség zúg, mozdulnak a sorok,~elsápad a király és megbotol
11816 13| óra~folytatni a még csonka sorokat. ~Nyugodt mezőkön egymagába
11817 1| tépett zászlókkal, megbomlott sorokba. ~Zsibong, dagad a kába
11818 1| S a bomló, reszkető sorokban~a puskacső fojtott tölténye
11819 8| gondolok én vissza rossz soromból~ az ifjuságra, lankadt
11820 12| tündér,~apró boltocskákba sorra~forrt a kávé, bugyborékolt,~
11821 1| szüli legszebb dalom,~a sorscsapást rajongva áldom,~s a bánatot
11822 14| S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"Ne még, ne még!" -
11823 1| Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól~rongyokban állt meg a hideg
11824 12| zene -, ~aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,~hol tiltakozhatsz
11825 13| esnem,~mért rontja szét a sorsveszély a jót,~mért nem marad fenn
11826 14| búmat, mint a semmit el! ~Sorvadni vágyok, folyjon el a lángár~
11827 13| szörnyen csikorgva,~míg sorvadok magam tovább...~Hegyek,
11828 9| zavaró labirintján,~és a sosem-szakadó út mentén visszasietve~vak
11829 12| kisleányok ünnepi ruhában~sóskifliket rágcsálnak és az úton~léggömböket
11830 9| és a holdfényben állanak soványan,~hiszen azoknak annyi a
11831 10| és tüdőbajából származó~soványsága is stílusos. Akár a könyvben.~
11832 12| meg először,~magasba vont, sovár szemölddel,~föl-föltekintenek
11833 13| szivünk beteg részegségtől sóvárog. ~Élnek bitangul fenn, fenn
11834 4| szekrény ajtaján, egy laza spárgán.~És biztatóan csüngött a
11835 6| fehér rózsája most,~nappal sportpálya, éjjel édes~fehéren égő,
11836 2| rakéták,~a siető, sebes staféták,~és százezer és millió volt,~
11837 14| Steinné~Úgy negyven éves. Misztikus
11838 1| a szivekbe~Biedermeyer stílusa. ~Ám a német szó ma ritka,~
11839 14| költő és iró,~ki ne szeresse stílusod,~guláidat és Nílusod,~regék
11840 10| tüdőbajából származó~soványsága is stílusos. Akár a könyvben.~Hiába
11841 12| játszottam, hogy én is élek. ~Stralsund ~Egy vézna kisfiú arcomba
11842 13| lassan sötétedik:~a második strófa végén már intim félhomály) ~
11843 14| Reásütött kiszáradott, sudár~nagy termetére a langy napsugár,~
11844 8| amely felcsörömpölt,~s most süketen vár és ver tétován,~hogy
11845 12| fülünkbe hangja,~mint vízbe süllyedt templomok harangja~a mélybe
11846 14| Sarkigazság ~Hallgat a sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~
11847 14| mélázva ültök -~elfogy a sülttök. ~ Koca-koca tarka~(
11848 12| talárok,~térdtől kopott, süppedt kövek ti,~hosszú imák és
11849 9| kérdezem, és a kereskedő~ámulva sürget, melyiket veszem? ~Azóta
11850 13| kalapod. ~Orient express ~Sürgönyszalag röpköd a homlokukról~és
11851 14| a zűrbe vész,~ Aztán sürgünk-forgunk. ~Kilobbanunk mind így,~
11852 2| sirató nép.~Azon a reggel~sürögtek az öreg mosónék.~Azon a
11853 1| plafonon ég a villany,~a borfiú sürögve illan;~a füst, a hő, a lárma
11854 1| a kályha zúg, a hóesés sürű;~a lámpafény aranylik a
11855 14| áthal,~ és egybeolvad a sürűbe bent~ a fák szerelmes,
11856 5| a fák, füvek se látták,~sürűn esőztek könnyei. ~Piros
11857 9| esemény?~Az, hogy kisült a sütemény,~s megáll egy úri, ringó ~
11858 4| zörgetünk bezárt kilincsen.~Sütkérező szerelmes árnyak,~kiket
11859 1| zúgva csordul,~ de rája süveget csapok,~s nem érezem a tarka
11860 9| úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat üzött ide hozzám~mély-azonos
11861 1| utamon~s vérem melegíti a nap sugara. ~A ritka lugas, mely a
11862 9| remeg egy régi pászma,~de sugaraid arcom csak fanyalogva mossák.~
11863 1| zúg. ~A lámpa gyéren ontja sugárait~fakó batyunkra; megremeg
11864 1| a nap tüze ég...~Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.~Szótlan
11865 2| savanyú holdfény lett a sugarakból,~a tűzborból ecet.~ ~
11866 2| Reaumur-be. ~A sáfrányszínű sugaraktól~lankadt lelkem halálra ernyedt.~
11867 12| nem ültem-e éjjel~lámpám sugaránál tanulva a leckéd,~vigyázva,
11868 13| tavasz,~az orgonás, a zengő sugaras. ~Itt jár közöttünk, csendbe
11869 1| hajdanába, rég. ~A hír fagyos sugárát összetépem,~derítsd te föl,
11870 14| szemét,~perzselte húsát a sugárnyaláb,~de ő röpült...~ És
11871 14| Nézlek tégedet.~Oly fakó sugárod...~Látom, szinte várod~
11872 1| leány,~kin ős-anyáim bája sugározik,~ma újra érzem a magyar
11873 14| ezüstlő~magasba lengő, kék sugáru füst jő,~az úton egy-egy
11874 14| előtt még lányos arcod~derűs sugárzás, tiszta báj volt,~most képeden
11875 2| tetszenek a sárgahaju nők,~sugárzásán szeptemberi tüzeknek.~Most
11876 1| fényes ékem! ~Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,~ragyogjatok,
11877 14| átlengi már a kertet~a hold sugárzata. ~Szélcsendes a nagy éjjel,~
11878 1| a föld pora,~ti lángokat sugárzotok örökre,~de én megyek, szép
11879 9| Lobogó haja lengett.~Arca sugárzott még, a szakálla, szemöldje
11880 12| szétesett.~Jaj, jöjjetek és súgjatok még~nekem valami kéteset. ~
11881 12| selyemcukorkák,~s fülembe súgnak, a szélnél puhábban. ~6.
11882 14| könnyázott arcomat~S füledbe súgom, hogy mi bú nyom~ Ó
11883 9| kezébe vette, halkan a fülébe~súgott néhány szót, melytől összeborzadt,~
11884 12| ajkadon, és hazug~vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos~józan
11885 12| álltam. ~Marasztaló ígéket~súgtam fülükbe, mint az élet,~de
11886 3| ballábbal indulunk a harcba mi,~súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,~
11887 14| hallható,~mert zsongva, súgva, és zenélve~halkan szitál
11888 13| szirmot, mosolygva ringót,~suhanj elő,~ó, szellőlengető~Igazság! ~
11889 4| ijesztően kitágul,~dalok suhannak át a másvilágból,~a gyertya
11890 13| forr.~Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor,~ és táncolunk,
11891 8| társaim, hisz emberek. ~Suhognak óriás seregben,~ködfantomok,
11892 9| visszamerengve az ákácok suhogó levelére,~s édesapámra,
11893 12| ha rémeket űzve~hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén,~s
11894 13| érdekes ma már -~divatja-múlt sujet, rossz Zola-téma -~s mi
11895 12| életem~isten kezébe, s földre sújtható.~Te, mindenem, rejtélyes
11896 4| minden emlék.~Mi földre sujtott, lengve fölszáll.~Sovány
11897 1| falat~a zaj, remeg a jég a súly alatt,~s úgy érzik, a vén
11898 12| Az únt anyag meredt-rest~súlyát nevetve lökd el,~s a béna,
11899 7| bár gerjedő és bár merő~súlyos-bús, mint te, szent erő, ~és
11900 3| enyhe mellén~ oly súlyosan lóg az aranykereszt.~Ez
11901 14| harcokban jajongva hordom,~rám súlyosulnak bánatomba folyton,~s képük,
11902 13| de érezem a terhet és a súlyt,~fullad tüdőm és vérzik
11903 7| mély utak alján~kúszom, sunyi-halvány~rabló.~ ~
11904 14| hörögve, rongyban,~jönnek sunyin, rebegve, mint az~éhes,
11905 4| e nagy fakó tarisznya.~Súrolok és térdelek a padlón,~hogyha
11906 13| elémbotolt,~vígan söpört, súrolt, törölgetett,~s rikácsoló
11907 12| akik egész héten padlót suroltak,~kávéjukat kevergetik s
11908 9| a dobaja. Semmi más.~Egy surranás.~Most két erős, gyors puskadurranás. ~
11909 4| ajkam bús imára nyílt,~és surranó árnyak között~imádtam az
11910 13| szent szemük. ~Aztán remegve surranok ki,~ sietve zárom a
11911 12| Sápadt és komoly diákok,~sűrü-nagy latin hajakkal,~és az éj
11912 9| a hajatok nő burjánozva sűrűn.~Én a küszöbön lehúzom a
11913 14| rejtekében...~Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...~S átöleli
11914 14| gyakran,~ S sírom felett~Susogd ezt az egyet:~ "Szerettelek!" ~
11915 1| és üres ágyam,~könnyezve susogja: mi messze lehet! ~Még ott
11916 9| álszent könnyekkel, és imát susogni,~megáldani a biztos tudományt~
11917 1| Az ember ébred - a láng sustorog -~fájdalmasan liheg, kikél
11918 2| könyvet, kötést hamar a sutba dob,~pillája csuklik és
11919 1| sötétlett a ház kapuja. ~Halk suttogástól borzadott az éjjel,~sáppadt
11920 4| átölelve egymást,~ a suttogásuk oly fájó, ködös.~A testtelen,
11921 2| szobámba téved,~rémült imákat suttogok az éjnek~s nem alszom el
11922 2| illatos szonáta. ~Az éjszakába suttogón beszél,~és sírdogál fáradtan
11923 2| fejünk... ~ Úgy suttogunk.~ ~
11924 1| jövendő századokba zúgva~a sváb ripőkre szóltál szörnyü
11925 12| köröttem~a bóbitás, kedves svéd nénikék.~Az ingaóra lassan
11926 12| magyarul hallgatok,~s ők svédül. ~Öreg fa a Hyde parkban ~
11927 12| a vércse,~nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,~sosem kimélni
11928 14| rózsafán. ~A gyertyalángnál a szabadban ettünk,~kísértve árnyként
11929 9| a régi volnék. ~Mert vén Szabadka, áldalak,~mint hosszú, bús
11930 8| hosszan bolygasz a cirilbetüs Szabadkán,~s nem értenek. ~És űznek
11931 14| ha járom a poros-boros Szabadkát.~Mióta labdám elgurult itt,~
11932 14| koszorúját. ~~* Alkalmi vers - a szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor.~ ~
11933 14| tallérokat. ~A rétre termettél, szabadnak,~hogy a mezők földjét taposd,~
11934 14| kanál is -~hevert szerte szabadon. ~Képzelmem - sajnos - anális,~
11935 4| cepelem émelygő testemet,~mint szabadult rab régi szégyenét?~Mit
11936 14| Doktor-nak hí minden úrfit,~szabólegényt s pénzes csacsit. ~Vasárnap
11937 12| A termetét kissé rövidre szabták,~orrát piszére, szűkre homlokát.~
11938 1| énekekkel~a sírnak éjjeli szádjába visznek,~szoborszerű, dermedt
11939 1| Érzem, a fejem zúg,~szaggatja élesen a fájdalom,~hogy
11940 7| fabatkát.~Vedd. ~Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,~a mellem
11941 14| mézibe forrotok,~gyönyört szaglász kis sáros orrotok.~A seggecskétek
11942 9| deszkakerítés~fülletegen-terhes szagokat gőzölt ki magából,~visszaidézve
11943 12| amelybe mindenkit beír,~hullát szagol és csöndesen akasztat.~Nem
11944 13| őket.~Tán a halottak sokkal szagosabbak?~Előttük is emeld le kalapod. ~
11945 2| Az Istenük már várja őket~szagosan és aranyba fogva -~öreg,
11946 1| rátok lelkemet kötözném,~s száguldanék rohanva véletek,~a végtelen
11947 1| hagyd könnyedén s lazán! ~Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,~
11948 1| haljak be a nagy föld ölébe,~száguldjak büszke föld-anyámmal~a csillagos
11949 1| társatok halott...~Testvéreim, száguldó csillagok!~
11950 14| lángra szított~S az égbe száguldott velem.~Most vas-nehéz bilincs
11951 13| jövőre szomjú lelkem együtt száguldoz vele,~s mint imádom a magas
11952 14| reánk mindég kedvet fuvall.~Száguldozának lelkem vágyai,~s nem tudtam
11953 14| piros lesz s újra vérhabos,~száguldozó mén holtakon tapos.~Halljátok
11954 1| tengerek elé,~a horpadt mozdony száguldozva pompáz. ~A vastányérra sírlámpát
11955 13| hahó, a fergeteg vagyok!~Száguldva rontok ki szoros körömből,~
11956 4| gálya,~a padló életemnek szaharája,~és egy pohár víz a nagy
11957 13| dohányrúd, ez az áldozatfüst,~szájadba ez a vad parázs. ~Fészek ~
11958 12| eleget inni~ mannás szájadból sohasem,~hogy megtaníts
11959 9| gyanánt,~tébolyt keresve, s szájadon kigyúltan~égett a szesz,
11960 12| köröttem a családi fészek,~a szájakon lágy, álombeli mézek,~s
11961 13| hetvenévest,~káromkodó, agg szájának dicsőség.~Föld, tartsd erősen
11962 8| Megátkozom a születésem,~ szájaskodó, zavart szavakban,~s szivemben
11963 9| a kézbe,~mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,~most nevető,
11964 12| patkójuk fölsziporkáz. ~Szájtátva álltam,~s a boldogságtól
11965 12| csodásan-égő drágagyöngyét,~majd szájukat a csókhoz igazítják,~keresve
11966 9| fekszenek, lágyan merengve~szájukban hőmérővel, téli csendbe.~ ~
11967 13| rettegő komor bohócai.~Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,~
11968 10| Így múlik el a mi életünk.~Szakadatlanul munkában, éber figyelemben,~
11969 9| ma ujólag az álom~mély szakadékaiban jártam, barlangos ölében,~
11970 10| gondol erre akkor sem, mikor szakadékok mellett röpül el, cepelve
11971 12| sokszáz rokonom van,~bármerre szakadjak, testvérem ezer van.~Nem
11972 10| és őszen bandukol most, szakadozott~kabátja gombja fityeg, s
11973 7| körömmel vakarod vörös szakállad,~ s úgy képzelem, hogy
11974 13| szemüveg nélkül,~kétnapos szakállal,~fekete-ősz hajjal,~bálvánnyá
11975 8| suta,~a lábukon egy cédula,~szakállasak és vállasak.~mosolyosak
11976 9| és az esti békét,~komor szakállát és okos fejét,~ámulva, hogy
11977 1| világtörténelem. ~És ősz szakállukból figyelnek~az ifju népre
11978 1| lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon~ajkáról, egy deli, erős
11979 12| kérdezte a pribéktől,~olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás
11980 12| rejtve riadtan~rongyokra szakított, császári palástom. ~Hadd
11981 14| egyet:~ "Szerettelek!" ~Szakíts őszi rózsát,~ Mint egykoron,~
11982 12| kimondtad. ~Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias,~pontos szavakkal,
11983 14| börönd, s köt ide száz hivó szál.~Égő halántékom ver esztelen.~
11984 9| A haj dús, még minden szála ép.~A szája szép~s harminckét
11985 12| Tűrhetetlen~vágy fogott el, hogy szaladjak,~kóboroljak, megfürödjek,~
11986 13| hogy gyorsan és olcsón szaladjon el~a rendőrért, bábáért,
11987 13| nyujtozó élőhalottak~mért szaladjunk, mire vágyjunk? ~A halál
11988 1| az antik ívek biztosan szaladnak,~mint befagyott tó, fénylik
11989 4| Kiáltó szájamba pecek feszül,~szaladó lábamat köti hurok,~tele
11990 10| föl az ebédtől,~eltűnsz, szaladsz.~Újságot olvasol, amikor
11991 13| nyújtsd vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~te vaslovag,~
11992 12| karéja?~egy mozicsillag rossz szalag-paréja?~vagy gépkocsi? kaland?
11993 9| levegőn, fakuló lim-lom szalagában,~s csalva a titkoktól, gyerekes
11994 13| beléje~s rágcsálta a rongy szalagot.~Egy szúnyog jött s azt
11995 2| Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.~A sánta pincér piszkos
11996 4| továbbment.~Füsttől rekedt, szálkás torokkal~nyögtem reá egy
11997 8| tűnedeznek szüntelen~és száll-lebeg velük fehéren ~az életem,
11998 12| a paprikák piros füzére.~Száll-száll a lelkem kergetőzve~a mustszagú,
11999 7| nyakkendője egy vékony sárga szallag!~Üllői-út! Bolondság! Régi
12000 13| tán felőle.~Villámvonaton szállanak előre,~s ordítva zeng a
12001 14| föld)~Szép hősi fejed.~Mint szállásmester, ki előre ment,~apám, segíts
12002 7| pogány.~Csak még egyszer szállhatnék feléje,~ nyűtt szerszámmal,
12003 1| szavára hozzánk kellett szállniok. ~Szeretlek! Ámde akkor
12004 12| Rekkenő-nehéz meleg volt~a szállóban. Tűrhetetlen~vágy fogott
12005 1| feléje,~otthonja bérelt szálloda,~s ásítozik, nyújtózkodik
12006 10| melegvíz-szolgáltatás minden szállodában,~néhol éjfélkor is lehet
12007 13| budapesti kabaréban~szivarfüst szállong körülünk. ~A szenvedések
12008 4| tüzelő liliom,~s én szálltam, szállottam tovább -~hahó, hahó! -~s
12009 2| savanyú citrom-cukor. ~És szállva-szálldostak az éjben~a reszkető, remek
12010 10| karikával,~labdával, zöldbojtos szalmakalapban.~Magamra is gondoltam és
12011 1| előre!~Nedves, sötétlő, szalmás, csorba kőre~királyi trónt
12012 14| unottan, kissé epedőn,~és szalmasárga ujját a szegélyes,~nagy
12013 2| szurtos,~fülén virzsínia és szalmaszál.~Vadászkalapján tollak,
12014 2| regéje.~Arcképe a hideg szalonban állt.~Hányszor futottam
12015 13| álltam mélabúsan~hosszú nagy szalonkabátba,~a fejem fölött füstölve~
12016 2| szivárvány,~egy hős, modern szalonkabátban,~ki elbukott a szerelem
12017 4| A cigarettához~és a szalonkabáthoz te vagy a hit.~Az én szemem
12018 14| tiszthelyettes az utált~tábornokának szalutált. ~* ~A parazolt,~mely annyi
12019 7| hold~Mért nézel rám oly számadásra-hívón,~ha éjfél után ballagok
12020 12| labdákért ordító tömeggel,~se számarányokkal, se Hollywood-dal.~Tőlem
12021 9| két kedvesem elül egy kis szamáron,~s én kampós bottal, lenn
12022 2| hazavezet és megcsókolja számat,~gyógyítva csókol a mély
12023 14| Hogyha tépnek a bajok,~Ne számíts az emberekre.~Hagyjatok,
12024 1| szines napernyő-árny alatt~számítva, büszkén, hallgatag~hódít,
12025 9| sem született. Nyomorogva,~számkivetetten járt, kocogott alacsony
12026 8| Ő is bolyongott, hosszan számkivetve~az óceán hullámának eredvén,~
12027 9| szörnyű neszt~alig merem~számlálni már -~százhúszra hág -~és
12028 14| becsülik szűzi nótád,~s számlálod a tallérokat. ~A rétre termettél,
12029 13| E találó fordulattal~számlám gyors úton rendezvén,~megható
12030 13| játszva élek.~Habot eszem, szamócát, kaviárt,~üveg mögül labdázok,
12031 12| tán, ám ne menj azért se,~számodra itt még munka is akad,~mindig
12032 9| és mohó panaszt,~ijedt számokkal istenről vitáznak,~az új
12033 2| órahosszat~és fürge szívverését számolom.~Ha álmodik csontokról és
12034 10| végeztén magamba tekintvén számot vetnék magammal,~itt az
12035 14| Olvastam a selymát! ~* ~Nyíló számra~hullott a csók~kilószámra. ~* ~
12036 8| nincs is magas és nincs számunkra mély.~Anyánk nyelvén sikoltunk
12037 1| újra érzem a magyar bút~s száműzetésem örök keservét. ~Most zúg
12038 14| nagyon jól!~Hogy egykoron száműzetett levék,~így vártam én is
12039 4| idegenek ők, kik messze tőlem~száműzve élnek, mint vad csillagok,~
|