1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
12040 12| nagy. ~El is felejtem a szanatórium~pálmáit és a téli-sötét
12041 13| lomb. ~Kegyes Természet, szánd meg a magyart,~adj néki
12042 14| kifordíták chitonját,~s szandálja lenge szíjjait kibonták,~
12043 14| Vers Szandának~Kezedre csókolom~ma a szivem
12044 10| képek,~a célok, okok és szándékok.~Mily zűrzavaros az élet
12045 12| nézzétek karomat-térdemet,~csak szándokom és ne az érdemet,~mi vérzik
12046 7| hahóz neki~és szalutál egy szanitéc. ~Sovány kis arca halovány,~
12047 10| többiek rám figyeljenek,~szánjanak meg és szeressenek.~Megszántak
12048 2| kárörömmel~csúnya gödröt ások.~Szánjatok meg, szíveim,~rongyos a
12049 13| kabaré oly szomorú.~Fáradt szánk fanyar élcre torzul,~olykor
12050 2| zengetnétek tütülő harsonátok,~és szánkáznátok szőnyegünk virágján. ~De
12051 9| s karácsonyi,~a dombokon szánkázni kezdtek el.~Sivalkodó örömmel
12052 4| Éjféltől hajnalig imádtam.~A szánkon vacogott a csók.~Köd hullt.
12053 2| a szegény rokon és sírva szánom,~mert idegen portánkra enni
12054 1| idill~Hopp, ugorjunk fürge szánra,~menjünk a hegyekre fel.~
12055 1| álmos,~lovát magára hagyja, szántani,~olykor kitárja karját,
12056 12| ég, lenn a föld~fekete.~Szánts tollam, villogó~eke te. ~
12057 9| is hullasz, heves fényt szaporázva,~ingmellemen inog, remeg
12058 1| semmi a világ tünő zaja,~a szappan-bugyborék szétpattanása~hatalmasabb
12059 1| csiriz-szag,~otkolon- és szappan-illat,~csöndbe foly egymásba által,~
12060 12| selymével, mint a zászló,~vagy szappanbuborék fenn,~szelek között, az
12061 2| kisfiú, ki néma kedvtelésből~szappangolyókat ereget.~ ~
12062 6| mint orfeumi csepürágó,~ki szappanhabbal fest tükörre,~úgy jött a
12063 1| rizsporok, körömkefék. ~Kék szappanok, illatszivattyúk~ nyújtóznak
12064 13| csélcsap napraforgó."~Szólok: "Szapuljatok ti, hajrá."~Úgyis csupán
12065 13| századoknak satnya bölcsei,~s a száradott lelkű, puhult bigót had -~
12066 7| köröttünk, és ruhája folyton~száradt a székén meg az asztalán.~
12067 2| síró vizen és sívó szárazon.~Távolságok és sínek gombolyagja,~
12068 4| hullámos hajad,~szemed alá rak szarkalábakat.~S egy délután, ha ülsz
12069 10| táplálkozástól és tüdőbajából származó~soványsága is stílusos.
12070 12| akkor,~de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,~s felém
12071 10| teleszívja magát~a méz örömével, szárnyait veregetve~ragyog a napban,
12072 1| folt,~a légen édes szellő szárnyal át. ~Pöttön fiúcskák nagyhasú
12073 13| szálltok,~mikor pihen meg kósza szárnyalástok? ~Vágytok leszállni nagy,
12074 14| Icarus a tüzes naphoz futott.~Szárnyáról olvadt már a lágy burok,~
12075 14| s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék".~Későn feküdtem s vártam,
12076 9| lehajlott,~itt a sivár zajban szárnyat kapott a lelkünk,~és drága
12077 14| teher le.~Érezte, elvesz... Szárnyát zúgva verte,~mint az, ki
12078 14| Éjjel~Ha barna szárnyával beföd az alkony,~mint óriás,
12079 1| csak kába dőrék,~szivem szárnybontva fölrepül. ~Nem háboritjátok
12080 1| csapatja lebegett,~bús lassu szárnycsapással...~Gizella akkor lett beteg. ~
12081 14| rigyess,~Frigyes.~(rigyet = szarvasbika üzekszik) ~Véleményem Werfelről ~
12082 7| vigyázva, lassan~sikáljátok a szarvasbőrrel, s enyves~szemetek elkalandoz
12083 12| Három szatíra~Közéleti kitűnőség ~Évente
12084 14| földi munka hősét~dörgő szavaddal elhivod. ~Te fenn a csillagoknak
12085 2| hogy fáj s valami jajgat.~Szavaid sokszor félve hallgatom,~
12086 9| ültünk boldogan, s haragos szavainkban~bombák aludtak és egy új
12087 8| az ébredés lázadt szavaival.~Künn köd. Regényes, reggeli
12088 8| szájaskodó, zavart szavakban,~s szivemben egy égigsötétlő,~
12089 12| kemény szeretetből~és légi szavakból.~Kezdjetek előlről építeni,
12090 9| szivem tefeléd zeng,~s hősi szavakra gyulok, robogó ütemekbe
12091 1| bútorok ropogva,~titkos szavaktól reszket a homály,~a lámpa
12092 2| az egyik régi verseket szaval,~hogy mikor Pesten iskolába
12093 13| hitvány hülyék gúnyból szavalják~Petőfi fenkölt verseit. ~
12094 2| s én térde közt, hadarva szavalok,~hogy győznek mindenütt
12095 9| tanyája te szivemnek és szavamnak,~mely álmokat adtál s nem
12096 12| harcolnak azértis,~ordítva szavaznak. ~Bölcsőt tologatnak,~megcsendül
12097 4| elszakad.~Űzött szivünk sokszor szavukba csap,~de ők kopognak egyre
12098 4| és nyugodtak. ~Éjfél-időn szavukra ébredünk.~Hogy zeng ilyenkor
12099 14| Nem érzi közsorsunk.~Szavunk a zűrbe vész,~ Aztán
12100 7| vén képeken, halljátok a szavunkat,~még reggel van, hadd éljünk
12101 8| lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze
12102 13| öntjük mi céhesek-~mívesek szavunknak~anyagát, és várunk,~várunk,
12103 1| zavart, ~s te a jövendő századokba zúgva~a sváb ripőkre szóltál
12104 13| egybe, amit összeróttak~múlt századoknak satnya bölcsei,~s a száradott
12105 1| sok bús számüzöttje,~kik százakig pihentek itt velem. ~Vágtatnak
12106 12| holtan és bután,~mint majd százév után,~ha összeomlik, gyom
12107 13| égve~uralkodik büszkén százezreken. ~Ma szikra, holnap láng,
12108 13| lomb és van itt fa, kőfa százfelé hasítva,~megnyesett nagy
12109 2| int,~s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.~Hatvan picike,
12110 9| alig merem~számlálni már -~százhúszra hág -~és a sivár,~holt éjszakát~
12111 12| leckéd,~vigyázva, csodálva száznyelvü beszéded,~hogy minden igéje
12112 10| fizettem a fényes alagsor~száznyolcvanhetedik pénztáránál,~s utána a tetőn
12113 1| bálványa, Pest;~ha rámfuvall százszínü lelked,~a vér eremben újra
12114 8| rád,~a múltnak koldusa és százszorosan árvább~a semminél. ~Te a
12115 8| most, hogy itt van, még százszorta szörnyebb,~ mint a mesébe,
12116 2| forró, eleven~tengermorajt százszorzó, drága kagyló. ~A nő szól: ~
12117 10| gondolatokból faragott,~száztitkú, halovány emlék,~mely néha
12118 10| leverő.~Mert mikor vonatom száztíz kilométer~sebességgel lihegett
12119 7| előre reszketek,~mint vad szcéna előtt~színházban a gyerek.~
12120 12| önmagunkból~mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom,~s olyan komor, fönséges
12121 4| délelőtt~éppígy kerülget és szédít a bánat.~Éppígy fogom meg
12122 3| Mi kéj.~Mi őrjítő, mi szédítő - -~ Mi mély.~ ~
12123 8| soha. ~A versiró,~cenzor, szedő és versiró~aludni fog, s
12124 4| közt andalogtam~és hajtűket szedtem föl ottan.~Az ég lassan
12125 1| ragad vadul zilálva~ a szédülő körforgatag,~aranyszörnyek
12126 14| verő szived,~sötét ruhádba szédülök,~és arcomat láz festi meg. ~
12127 2| remegve tétováz,~és azután szédült magasba száll.~Nézd, hogy
12128 2| törökbasa.~A titkok közt szédülten állok,~s kérek álomport,
12129 7| néki órahosszat,~versekbe szedve A' hazá-t, az Aether-t~és
12130 14| Addig szivem be nem heged.~Szeged. ~4 ~Napoleon vad lába porzik
12131 14| terelem. - ~Nyelvész, aki a szegedi tájszólást tanulmányozza ~
12132 14| és szalmasárga ujját a szegélyes,~nagy szemfedőbe fúrja,
12133 4| örvényeknél andalog~ szegény-szegény fiad.~ ~
12134 2| komoly hajfürtje a fején~szegényesen busong - fakulva s árván -~
12135 14| ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~elengedem hálából a felét
12136 9| hoztad szépmívü tálcán,~a szegénységet, kinccsel és vigasszal.~
12137 4| meg. Csendbe, lengve~és szegezd a végtelenbe~szende mutatódat.~ ~
12138 2| tikkadt ajakam,~és sírok, szégyelem magam,~és lángvörös lesz
12139 12| volna fönn a hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt, ami történt.~ ~
12140 12| szépítgesd, te gyáva,~nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -~
12141 12| lakomán. ~Éreztem a semmit, a szégyen-~maratást. ~De láttam egykor
12142 1| szótalan óriás,~ki meghalál szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva
12143 13| Véres vonaglás és harag dúl~széjjelfeszült arcizmain,~és villogó tekintetére~
12144 12| fokáig~boldogtalan szemük széjjelmeresztett,~nagy csillagával, hogy
12145 1| a cél elébe,~bár a kerék széjjelmorzsolna is. ~Menj! Ám ha rád letipró
12146 13| tartja-tartja,~ és nincs erőnk széjjelszakítani. ~Tekintetét, mit olykor
12147 9| csorba gömb,~ott csöndesen~széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~
12148 2| a szilvalekvárt.~A kerti székeket is mind behozták,~és gyertya
12149 2| Szelídek és nyugodtak.~Ez székely, az meg lágy és bús magyar.~
12150 7| ruhája folyton~száradt a székén meg az asztalán.~Az élete:
12151 13| meredélyre az emberiségnek~szent szekerét, s mindenki kiáltott,~félre,
12152 9| fülelt a Rém,~ki fölborított széket, ágyat, asztalt,~éreztük
12153 8| Óda~Székfoglaló a Petőfi Társaságban ~E
12154 9| szívünkbe zárva,~mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.~Terítsd
12155 7| az agg papok szobája,~a szekrényben égettbor s gyümölcs volt.~
12156 2| senkit,~és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,~siratja bús, koszorútlan
12157 2| ónémet, cifra óra~áll a szekrényünk tetején,~szálló korok bölcs
12158 13| Most itt a dél.~Ó tűz! ó szélcsend! ó fegyverszünet! ~Nincs
12159 14| kertet~a hold sugárzata. ~Szélcsendes a nagy éjjel,~nem mozdul
12160 1| s te márciusnak fűszeres szele. ~Legyezzétek ti könnyüszárnyu
12161 1| már nem piros az égnek széle sem.~Sóhajtozó rezgés kel
12162 13| tornyok!~Bár az éj egyre széled,~ és sápadoz a hold,~
12163 13| tárgyakat,~amint sebeznek durva széleikkel,~de érezem a terhet és a
12164 2| este, este a felhő-mezőnek~szélén gyakorta látom,~hogy gázol
12165 14| medence.~Gyémántokkal rakott szelence.~Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,~
12166 10| kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,~
12167 13| bélése csöndesen kifeslett,~szélét fehér por lepte be.~Bizony
12168 14| bölcs nagy, ősz haját,~más szélfiak kifordíták chitonját,~s
12169 1| én eltünök, mint gyenge szélfuvat. ~A ti haláltok oly szép,
12170 13| házmester-istent,~aki bizonnyal jobb és szelidebb,~mint földi kollégája, s
12171 9| mint a futó fiatalság.~Erre szelídebben lejtettek elém a vidékek,~
12172 14| angyalok fényszárnya ó,~minek szelíded altatóul,~halkan zenél a
12173 2| Alszik a cicánk s a vén szelindek,~föl ne keltsük - csitt -
12174 9| sírból kikél,~bolyongani~hant szélinél,~bús jaj-sziget,~el-nem-fogyó,~
12175 13| tengerére~űz olykor egy ravaszdi szélkalóz,~és hogyha jázminos az este
12176 12| együtt,~fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,~hogy lélek a várunk, légvár
12177 1| e szürkeségből - mondd, szellem-rokon? ~S elém lebegsz... De majd
12178 2| valami szunnyadó kisértet,~s szellem-szaván dalol, dalol,~mint hogyha
12179 12| forradalmár,~kinek a falba koppan szelleme,~s fia holttestén az anya,
12180 12| Kiáltsatok együtt,~Európa bátor szellemei, költők,~hogy gyáva vadállat
12181 12| bár senki úgy, mint lázadt szellemem,~az sarkantyúzott szünös-szüntelen,~
12182 2| spiritiszta~halottjai kisértő szellemét.~Én eltemettem, édesem,
12183 12| elzilált~lim-loma,~távoli,~szellemi~lant-zene,~Ilona. ~Ó az
12184 12| Szellemidézés a New York-kávéházban~A
12185 4| szines ruhák közt,~ szellemkezével hárfázik a múlt.~Hol vannak
12186 14| lecsügged a kezem.~Ha jő a szellemnépes éjjel~Lantom remegve szerelem.~
12187 13| elszürkíti a fényes parkokat. ~A szellemóra ez. A néma csendben~a fátylas
12188 12| Ilona. ~Minthogyha~a fülem~szellőket~hallana,~sellőket,~lelkeket~
12189 13| halvány~szerelmes arcú szellőlányka karján~száll, száll, tovább
12190 13| ábránd a vágyam,~üres levegő szellőpalotám.~Én hallgatom e dalt. Szememben
12191 13| üveg-fedett,~tükrös, virágos, szellős palota~szegénynek terra
12192 14| engemet,~szivembe kap a szélsodorta lomb...~ Csak zúgjatok,
12193 1| készülődtem,~a lámpaláng táncolt a széltől,~s felsercegett az esti
12194 13| jázminos az este s holdas,~egy széltündérke űl könyvemhez - olvas -~
12195 14| föld süket.~S a birkozó szélvészek ölre kelnek,~és felvonul
12196 14| szunyókál,~s virraszt a szélvészes, bús éjfelen.~Ma itt vagyok
12197 13| terhet.~S a vak~végzettel szembeszállva összerak~játékból játékházat,~
12198 4| Boszorkányos este~Ma a halállal szembeültem.~Ma nem merek elmenni hozzád,~
12199 10| vagy mindig előre~szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,~
12200 8| képet,~egy idegen arcot a szemeimben.~És néha látom: hogy megy
12201 10| igazság,~fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,~mert könny nélkül
12202 1| karján elalélunk~s fáradt szemeinknek a zűrzavar után,~a ciprusok
12203 10| csodás,~seprős-pillájú, bűvös szemeit.~Mostan természetesen kiabálok,~
12204 4| De ott volt sok tisztes személy,~víg hercegek ópium-gőzben~
12205 14| reményeit. A költemény személyeire~vonatkozólag csak azt kell
12206 12| alá-~firkantja a nevét - személyesen - s ilyenkor~nagyon soká
12207 12| halálosan fáradt. A hangja~személytelen és gépi, mint a hangos~filmek
12208 2| gyászszegélyes kendők a szemen,~s később a hanton, ha az
12209 12| friss táj. ~Békét,~anyám szemének túlvilági kékét. ~Rendet,~
12210 14| rongyra mindent, mi lélek, szemérem,~törd össze álmaim és életem.~
12211 14| rajta.~Künn a ködös eső szemerkél,~az ég sötét, kedvünk mogorva.~
12212 2| bor-színű, néma-szürke,~szemérmetes, szerelmes, rikitó,~és kellene
12213 1| az édes élet,~nevettek a szemérmetlen cselédek,~fojtott a füst,
12214 1| mellére térdepel,~lehull szeméről a hazug lepel.~Kivillan
12215 8| tán fekéllyel fekszel a szemétben,~vagy mit se várva, ifjan
12216 6| mézzel van sodorva,~s a szemétdomb hódítva, halkan,~rokokó
12217 4| mint az eltévedett,~sorsom szemétdombján kiáltozom.~Nézd ajkamat,
12218 7| szarvasbőrrel, s enyves~szemetek elkalandoz a magasban, ~
12219 4| magányos gyermekek?~Tág szemetekbe néma borzalom van,~és arcotok
12220 13| szimbolikus ködökben,~elhagyni a szemétgödör-poézist,~és nagy, vörös hattyúkról
12221 1| hajlongva kér a félkezű,~és a szemétládára pattan~két sápatag, korán
12222 1| arcán~ lebeg a hosszú szemfedél. ~Magas, sötétlő sírban
12223 13| fehér rózsákkal, hószín szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna
12224 14| ujját a szegélyes,~nagy szemfedőbe fúrja, és igéző~arccal fogadja
12225 13| tőlük,~ezer fehér csókunk a szemfedőjük. ~És bámulunk könnyezve,
12226 4| magam húzom rátok a szemfedőm.~Dacos nyakam, - kemény,
12227 1| lomhaságtokat,~sirjátok vérré büszke szemgolyótok,~fulladva törjön ki az elfogódott,~
12228 1| de mindnek kérdés ég a szemibe:~"Vaj, mit keres ez átkozott
12229 14| és Nyugat, milyen kitűnő~szemlék ezek. ~Emlékezet:~titkos,
12230 1| Egy gondolat fut át.~Szemlélem a kezem, szájam tapintom,~
12231 9| szemölddel, régimódi arccal,~s szemlélik őt, amint vizes ruhákban~
12232 10| vajat mértek,~kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,~
12233 9| sugárzott még, a szakálla, szemöldje ezüstlött,~kék szeme mély-babonás
12234 12| kiló s nagyon boldogtalan.~Szemöldökét finom acél-csipesszel~a
12235 12| ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.~Ezer darabra törtelek,
12236 1| dobva,~s egy könny remegve szempillámra foly. ~Oly bús az est...
12237 12| tanítvány, ahogy ő szerette:~szemrebbenés nélkül és komolyan,~hogy
12238 4| kedvesemre~és vakulj meg szemsugárán. ~Napsugár ő. És te alkony.~
12239 4| kéjekér.~Ott volt a véres szemü Bacchus,~és több méltóságos
12240 10| cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér~koszorúval, mézes
12241 1| kéjes borzalomban,~s rémlik szemüknek a sötét borúbol:~a láng,
12242 10| kopogása, s ha látjuk,~olvasva szemünkkel, akkép tűnik tova, mint
12243 12| kisértet,~vezérkedő, roppant szemüveged.~ ~
12244 12| Játék első szemüvegemmel~Messze~lát már szemem, áldott
12245 8| úgy mint a kertje földjén~szemüvegét kereste. ~Mert jajjaj, mások
12246 7| az ablakokban ültök,~s a szemüvegetek vigyázva, lassan~sikáljátok
12247 10| tiszta, bátor.~Adj példát.~Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az
12248 1| liliom-arcaidra loptad~s szén-fürtödön borongva száll át~éjféle
12249 1| énekelnek. ~S távolba, künn a széna-szagú mezőn~nyujtózva ásít, talpra
12250 1| Látod ott az éjszakán?~Négy szénás-szekér~a holdfénybe~ingva, félve~
12251 9| Most a teám gőzöl, hogy a szenderemet tovahajtsa,~ámde kezem nem
12252 13| réved,~s a szende szél már szendergő vihar.~Üres levegő, kék
12253 8| Ágoston itta könnyeit hiába,~szeneszsákot cepelt a vad Newyorkba,~
12254 12| sarat zabálok és kortyolom a szennyet. ~14. Harmadosztály ~Egy
12255 14| van,~s lenn a csatorna a szennytől kicsap.~Tűrtem, reméltem,
12256 8| Szénrajz~Most gondolok az őszi vándorokra,~
12257 1| künn a mezőkön árny van,~és szénsötét már-már a tiszta ég,~és
12258 9| az asztalt.~Erős öcséim, szent-szent fiaim.~ ~
12259 7| Szentbeszéd~Én, ki tavaly még könnyű
12260 4| mint bandzsal középkori szenté,~ki őrült és az Istenbe
12261 7| élet szent és nincsen nála szentebb. ~Felétek nyújtjuk ifjú
12262 14| apró~dalokat az ő emlékének szentelni - talán nem is lennének
12263 13| Bezúzlak titeket,~szentélyetekbe berontok,~ fekete tornyok!~
12264 13| otthonomba érted,~s a kedvesem, a szentet megölöm. ~Lelkembe tűnő,
12265 7| nem tapostam~a réteken a szentjános-bogárkát. ~Mostan~elmondom nektek,
12266 12| keresztet csókoltak zokogva.~A szentmiséken sírdogáltak,~az oltárok
12267 1| fekete asszony~ s ha szenvedek bús éjjelen~néz, nem könnyez
12268 13| összedobban,~holt óriások örök szenvedélye~harsogva, sírva költözik
12269 14| mivélünk,~a sírokon fetreng a szenvedélyünk,~csókért kapjuk az életet
12270 1| egyre halkabb? ~Fellázadok-e szenvedéseimben,~vagy bámulok, amíg legyűr
12271 14| meg~azoknak a lemondását, szenvedéseit, reményeit. A költemény
12272 13| szivarfüst szállong körülünk. ~A szenvedések kelyhe megtelt,~a kabaré
12273 1| sápatag, gonosz cherubja~a szenvedésnek és gyönyörnek. ~Most menni
12274 12| Száz sor a testi szenvedésről~Együgyű dal~az én dalom,~
12275 13| szerelmünk,~csupa öröm a szenvedésünk. ~A jajszavunkon is kacagnak,~
12276 14| meddig kell nyögve lenn~szenvednem a göröngyös földhatáron -~
12277 9| áldott,~babért gondol a szépapám,~a szépanyám virágot. ~Itt
12278 2| sajnálom magam,~s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...~ ~
12279 12| édesanyám, akit angyali szó hív~Szépen-csevegőnek, Euláliának. ~Nem hagylak
12280 12| Számadás~1 ~Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,~nem szégyen ez,
12281 12| mint dobozba,~melyet ébren szépítnek álmodozva,~de - mondhatom -
12282 6| Rózsálló arcfesték a nőnek,~szépitőszer, gyöngy, puha szőnyeg,~a
12283 12| vigasz. ~A kancsal emlék szépitsen tovább,~mint hold, mely
12284 14| képeden csomóba rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~Ma könyvet
12285 9| álcám.~A fájdalmat hoztad szépmívü tálcán,~a szegénységet,
12286 13| isten, senki sem mondhatta szépnek,~és bár a tisztaság papnője
12287 13| vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,~csókold a sok
12288 1| csodálkozó gyönyörben~ szépsége tündértitkait. ~Hamvas,
12289 12| olyan vagy, mint az angyal.~Szépséged égi rendjel.~E csókkal,
12290 1| fűz, csak gyűlölet. ~Sötét szépségeddel kegyetlen~ szétűzted
12291 2| sötétebb. ~Beteg vagyok, szépségektől beteg,~nem is vagyok más,
12292 1| élek-halok...~ó, csillagok, szépséges csillagok. ~3 ~Aranysugáros
12293 13| senki még,~kő-arcuk átok, szépségük betegség. ~Egy régi vaskút
12294 14| halála ~Megölte lassanként a szepszis~e dézsás, rocskás, bögrés,
12295 1| Szeptemberben~1 ~Midőn utolszor voltam
12296 7| mostan katona a határon,~a szerb hegyek mentén Ferenc József
12297 7| kezén, s ha forgatnak a szerbek,~tagadd meg önmagad, nevess
12298 14| lé-kezet. ~Emlékezet:~Ó, Szerda és Nyugat, milyen kitűnő~
12299 13| megöltük, kit szerettünk;~szerdán eladtuk szűzi lelkünk;~henyéltünk
12300 2| szerecsengyerek,~ki várja csak szerecsenanyját~és addig játszik téveteg.~
12301 2| szeretem. ~Az este egy kis szerecsengyerek,~ki várja csak szerecsenanyját~
12302 14| egymásra dőlve~szerelmet ad szerelemér'. ~2 ~Mint szélben a futó
12303 10| ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel,~ halhatatlan csókkal,
12304 13| lobogva lendül,~szívem dobog~a szerelemtül,~te vaslovag!~Te tánclovag,~
12305 14| újra búsulok.~Eszembe jár szerelmed,~az édes búcsucsók. ~S a
12306 13| oltárok süllyedő kövén át~új szerelmeknek diadalma zendül,~s véres
12307 1| s te megszeretsz szilaj szerelmemér',~ha nem lesz szíved már,
12308 13| lássák,~vesd rám gyötrő szerelmemnek~fekete palástját.~Lengj
12309 14| gyenge, hű. ~Egy percre hű szerelmesed feledd el,~honnan jövök,
12310 1| egy halottat,~meredten és szerelmesen. ~Hideg kezükkel simogatnak~
12311 13| költő. ~Vér, a mi vérünk,~szerelmetes népünk~lelkétől-lelkezett,~
12312 4| fiatal, szelíd leányok~titkos szerelmü, enyhe könnye. ~ ~
12313 4| nyoszolyájukat. ~A kabátjuk, a szerelmük,~nyakkendőjükön a melltűt,~
12314 12| Az én koromban:~prózára szerelte a verset a költő. ~Az én
12315 14| Szerenád~A kormos égből lágy fehérség~
12316 12| szerencsém",~mikor nem is volt szerencséje. Halvány~emlékezetje bágyadt.
12317 1| ifjuság!~Így látja Pestet a szerencsés,~de jöjjenek csak a tusák~
12318 10| hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.~Kopaszodó, büszke apostol-homlokára
12319 9| színpadon suhanó szinésznő,~mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk~
12320 14| tanul bele e roppant új szerepbe,~s játszik, előbb zavartan
12321 13| ária.~A hősnő egy trikós szerepben,~kuszált, kisírt arccal
12322 9| üres és furcsa szinpad, a szereplők nyugszanak.~A pohárszék
12323 13| elhagyott. ~Letört apád szeresd. És ülj szegényes,~magányos
12324 12| szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. ~Ki téphet el innen,~
12325 14| senki, költő és iró,~ki ne szeresse stílusod,~guláidat és Nílusod,~
12326 13| jajgatva tusakszom, gyűlöljek, szeressek?~Ha pedig valaki kérdi,
12327 1| pénzemet:~elég ok, hogy szeresselek.~ ~
12328 10| Felhők,~minden felhők, szeressétek a mezőket,~minden villámok,
12329 14| nem tudsz felőle, csak szereted.~ ~
12330 13| Ezért veszek el egykor szeretetlen~az út porán - vésővel a
12331 14| siváran.~Láncával a hatalmas szeretetnek ~körülveszünk a messze éjszakában,~
12332 12| merészel~izgága szátok a hű szeretetről?~Láttátok-e arcát és kék
12333 10| megrendülő arcomat, oly jó szeretettel~gyönyörködve bennem, mint
12334 1| kincsük őnekik.~És a dalt is szeretik.~Kedvük vídor, lelkük éber~
12335 14| s én is árny vagyok,~s szeretjük egymást, száműzött szegények. ~
12336 12| volt soha semmi,~mostan szeretne a helyembe lenni,~s úgy
12337 4| a lehetetlent és halált szeretné,~s szemem, mint bandzsal
12338 1| felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek téged szeretni,~örjöngve
12339 9| hogy nem kell eztán úgy szeretnem őt,~fájásig és az ér-megpattanásig,~
12340 12| költői, kik ma élünk,~s szeretnénk szebb sziget felé vitetni. ~
12341 1| meg. ~Tudom, faludba hű szeretőd sirat,~ki vágyva szállott
12342 9| a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel,~mint rózsaszínü rózsák,
12343 12| fényes~bíbornokoknak, részeg szeretőknek,~ifjú dühnek, kigyulladt
12344 7| Akarsz játszani boldog szeretőt,~színlelni sírást, cifra
12345 12| megtudod, nem él sok-sok szeretted,~ki éjjel élt, s szivedbe
12346 2| mikor apuskával egymást szerették.~Ezt próbálgatta, amikor
12347 10| évig szolgált nálunk és mi szerettük. ~Azóta férjhez ment egy
12348 13| nemtő a vicéné,~s szükség szerint pöröl, sír vagy nevet. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
12349 12| Te, mindenem, rejtélyes szerkezet,~esetleges váz, élő gőztülök,~
12350 1| Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,~a poshadó tétlenség börtönéből,~
12351 7| szállhatnék feléje,~ nyűtt szerszámmal, züllött csillagász,~látnám,
12352 14| ölök rakásra~Nem teszek szert egy öröklakásra~ ~
12353 1| Lerázod a havat magadról~s szerte-tekintesz a bús homályban. ~Álmos
12354 13| Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~átadja gyermekének, ez
12355 13| hadd rázza széjjel ami szertedül,~elmúlt a tegnap, holnap
12356 14| milyen viharzó és mily szertelen,~miként a bú az óriási szívben,~
12357 14| felkelt a hold, vágyódva szertenézett,~s hideg ezüstrózsákat tüzdögélt~
12358 2| és a fény folyó arany,~szerteömlő, szótalan.~És a fülke csodapalota.~
12359 2| mélyiben,~és az ezüstmámortól szertepattant~a tükör és szivem.~Megfeketült
12360 2| És fáj a füstölő, mely szerteszéled~az ó szobán s fülledten
12361 8| könny, a könny~a nagyvilágra szerteszétfolyt. ~Zokognak a föld kerekén,~
12362 9| vidám-viharzó~menyegző. ~ Most szerteszórva bujdokolnak~úri szolgák,
12363 12| néhány haszontalan~fölösleges szervét, hogy ezzel is~könnyebb
12364 14| végtelenségig híven ápolja. ~Szerző ~1 ~Beh fáj a mellem,~
12365 12| a lélek,~szépség, vagy a szeszélyek,~mert - isten engem - én
12366 10| aranyat. ~Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,~de
12367 14| hebehurgya láng ég~és a szeszély szeszétől~kopog a vad halánték,~szólj
12368 13| pózzal~felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett a
12369 4| hűvös, vékony, őszi holdfény~szétázott kalapomra csurran.~ ~
12370 9| délután meg leesett a hó,~szétbontogatta vattaszőnyegét,~olyan idilli
12371 12| kedvem?~Minden, mi szép volt, szétesett.~Jaj, jöjjetek és súgjatok
12372 14| küzd a haláláig,~azután szétfesel, elillan az élte. ~Hajoljatok
12373 1| egymásba villan réveteg ~négy, szétfeszült, álmatlan és sötét szem. ~
12374 1| csalódva feltekintesz~és szétfigyel csontos füled,~agyad a zord
12375 13| ón-golyó~futok, s a pályám szétfolyó. ~Ragad az élet~és élek,
12376 9| szenvedés~még felsohajt,~hogy szétfolyón~ring a kaosz,~és e golyón~
12377 12| mely a felhőkön oson át,~s széthordva megbocsátó mosolyát,~ezüstté
12378 10| imádtam én a legtöbbet, mi széthull~s romlandóbb, mint a málna,
12379 12| mint avitt~ruhájuk, és széthulltak ama szók~és szájukon is
12380 1| lóg a pince, kamra kulcsa.~Szétnéz s a konyhába illan -~mert
12381 12| anyjának fájt egykoron,~hogy szétnyíló öléből földre jött,~úgy
12382 13| a sárga hóvizen lebegve~szétpattan egy-egy búborék. ~A szél
12383 1| zaja,~a szappan-bugyborék szétpattanása~hatalmasabb és színesebb,
12384 1| te föl, borongó éjszakám:~szétpattanó tűzbimbóm, fényes ékem! ~
12385 9| s kihull a fog. ~A ruha szétszakad~s gyöngül a szem. ~Elvész
12386 13| rontok ki szoros körömből,~s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot. ~
12387 10| karácsony éjszakáján a völgyben szétszórt falvak ünnepi gyertyavilágát
12388 1| bronzcsésze a szobánkba~szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. ~
12389 2| Fáradt. Enyhe. Csöndes.~Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.~ ~
12390 8| tetők alatt. ~A szívemet széttépem száz darabra,~ s az
12391 2| vonat,~mely összerág és széttöri gerincem,~s vígan megőrli
12392 7| Reggelre minden ferde lesz~és széttörik ezer darabbá.~Ó költők,
12393 4| dörgött a padlón~ó jaj -~és széttörött és leesett. ~És leesett
12394 4| úszva, elterülve szépen -~széttört életemnek romjai köröttem -~
12395 2| játszott e tiszta szívvel,~széttörte, s most olyan a sóhaja,~
12396 1| szépségeddel kegyetlen~ szétűzted édes álmomat,~s nem bánod
12397 12| vak,~nem is találtalak. -~Szétváltunk, mint peres felek,~de most,
12398 14| enyészni érzem.~S legázol a szfinksz, a sötét s csudás:~szörnyű
12399 14| folyton,~s képük, miként a szfinkszé, bősz, csudás, -~ó, átkozott
12400 10| erdőkön mosolyogva édes és szfinkszes bánattal, s az undok~találkahelyeken
12401 10| megállót,~és rossz fogaim közt~szidom, ezt a komisz életet~s a
12402 7| hogy mit mond papos és szigoru szája,~lobogó nyakkendővel
12403 13| A messzeségből rám mered~szigoru-szép~s nagyon-nagyon ismert fejed. ~
12404 9| szörnyeteg?~Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet. ~Elhangzik
12405 14| chitonját,~s szandálja lenge szíjjait kibonták,~mert bénaság nyügözte
12406 13| hasítva,~megnyesett nagy ősi szikla és cirádás kőlevél,~melyben
12407 1| meging a föld, ledől a szikla-fok,~és ünnepi gyásztűz lobog
12408 14| lesnek,~nyugodt, fehér s hűs szikla-tested. ~7 ~Halódó lámpám sárga
12409 14| Napoleon vad lába porzik a~szikláidon, sasfészek: Korzika. ~5 ~
12410 14| Hallom, hogy zúgnak a fekete sziklák~s a jégmezők...~A megfagyott....~ ...
12411 2| éjszakát a nap,~gyógyítja a sziklákat a patak.~Gyógyít a fény,
12412 3| bomlott tengerészek. ~Sötét sziklákon át,~millió poklon át~szállunk
12413 13| Hegyek, hegyek:~ti büszke sziklapaloták,~kecsegjen az erdőtök orma~
12414 13| őket együtt, együtt:~egy sziklaperemre hajtották a szekeret,~hajrázva
12415 14| Kéjvágy~Sovány vak ember~sziklára kötve~magába gunnyaszt,~
12416 1| én honom áll s megmarad. ~Sziklátok ing a harci zajban,~de az
12417 14| halántékom ver esztelen.~Egy sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn
12418 13| A tüzes tető loboghat,~szikralángban éghet ágyunk,~nyujtozó élőhalottak~
12419 13| békés vetést gyújt lángra a szikrám? ~1928 ~ ~
12420 1| mint fehér halott,~míg szikratengert ontotok a földre. ~Ha majd
12421 13| Hazafiság~Ma szikratűz csak egy különc szivébe,~
12422 10| renddé tömörítve,~ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,~amint
12423 14| láttam eget rázó,~villámot szikrázó~nyilokat, ahol csak~jártak,
12424 9| szuroksötét hajakkal,~melyekbe szikrázott és recsegett a fésű.~Itt
12425 14| regék regéje, Kairó. ~17 ~Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,~
12426 13| kerengő gömbök, lángfolyók,~szikrázzatok, s a kormos űrbe~írjátok
12427 13| kellesz, élet. Szenny! Butult szilajság!~Cenk dáridón nem szürcsölöm
12428 14| Szilánkok~Koromsötét kéménysorok között~
12429 12| biróm. ~Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,~holtomban új halálba taszitasz,~
12430 2| vizes illata,~az udvaron a szilfa vén árnyéka,~s a kapunál -
12431 2| hangjuk,~a magyar szó a hét szilvafa alján~körötte most még mint
12432 2| s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.~A kerti székeket is mind
12433 13| szeretnék~lebegni halk, szimbolikus ködökben,~elhagyni a szemétgödör-poézist,~
12434 2| reszket.~Hideg testük, akár a szín-ezüst.~Előttük lángol egy förtelmes
12435 1| mutatója,~és elfogyott az élet színbora...!" ~És rávigyorg kaszásan,
12436 14| majd a föld alá bú. ~* ~Itt színdús indus~eszik vitamindús~ételt. ~* ~
12437 3| kártyás fölfohászkodik~Ó színek színe, ördög bibliája,~
12438 5| bolond. ~Máskor meg nyárias szinekben~feküdt le, hogyha este lett,~
12439 14| Nézlek reggelenként.~ Színem oly beteg.~Tört szemem sugára~
12440 1| szétpattanása~hatalmasabb és színesebb, miként~egy röpke emberélet
12441 9| láttad-e s tudod, ki e gigász~szinész, aki hazuggal és igazzal~
12442 12| közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~az arcomra rászorítva~útiálarcom
12443 12| sötét szobákba félnek~és egy színészen mekkorát nevettek~tíz éve,
12444 7| vannak most az angyalok,~a színésznők s más annyi csillag?~A téli
12445 2| Sokat járt szoknyalesre,~egy színésznőt várt télen minden este,~
12446 1| öble,~virág himezte a mezők szinét. ~Árpád körülnézett a nagy
12447 1| igéret a vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~Hamvadt szemekkel
12448 8| hordott lila fátyolt? ~Csak színezem tovább a régi hársfát,~és
12449 8| villany,~tárcám van igaz színezüstből,~tollam, ceruzám vigan illan,~
12450 1| kúsza, zöld, fehér és barna színfolt,~hosszan leomló haj zsíros
12451 13| engem,~élet bolondos kis színházai,~csicsergő boltok. Ha járok
12452 2| innen és itthágy magamra,~színházba tér, vagy csöndbe vacsorál...~
12453 7| reszketek,~mint vad szcéna előtt~színházban a gyerek.~Oly távol még
12454 3| és búsabb vég,~ színkeverés, tánc és örök csere.~Lélekzeni
12455 13| benyílónál olvasgatott~vén színlapot, bús újsághulladékot,~vagy
12456 7| játszani boldog szeretőt,~színlelni sírást, cifra temetőt?~Akarsz-e
12457 1| eltűn előlem, ami gyenge, színlett,~s zokogva zengem, hogy
12458 4| cseléd,~ma is hazudsz még színnel és virággal,~hogy szép az
12459 9| éjszakában,~mint üres és furcsa szinpad, a szereplők nyugszanak.~
12460 9| mosolyogva játszó,~szörnyű színpadon suhanó szinésznő,~mily szerep
12461 14| kiáltása ~Nem látjátok a színpadot,~ti színvakok.~Nem kell
12462 2| a dalosnak,~ki mostan a színpadra kényszerít,~menj budapesti,
12463 7| öröklöm. ~Bár láthatnálak színről-színre téged,~hogy most, mikor
12464 9| tunyán. ~Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,~hogy csöndben élek,
12465 9| mélázva a renyhe melegben,~színtelenül, kicsikét megkopva a hosszu
12466 12| fájdalom. ~Az életen, a szinten,~a fénybe kell kerengni,~
12467 14| eszem,~vánnyadt, siralmas színü arcom,~s vadul kalandoz
12468 14| látjátok a színpadot,~ti színvakok.~Nem kell tinektek költemény,~
12469 12| cigaretteket szív~hosszú szipkából, hetvenet naponta.~Olvasgat
12470 14| kiábrándult szivedre szépen~ragyog sziporkázó fantáziád.~A földdel összedől
12471 1| szemekkel és maró fogakkal~szirinxesen kel, s tántorogva halkal~
12472 9| túsz,~ó messzeség őrültje, Sziriusz. ~Mit hallasz itt? Az álmot
12473 10| nézi az eget,~fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. ~Micsoda
12474 13| üvegkocsányán~kibontja szirmát s lobog csodásan. ~1928 ~ ~
12475 13| lángolva nyíló ifju bimbót,~szirmot, mosolygva ringót,~suhanj
12476 12| fél a lelkem, mint hulló szirom,~legyen az irgalom az én
12477 4| A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?~Arcom
12478 13| pilkát köt a nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű tudó -
12479 4| lenne fáradt ajaka,~mint szirupédes, barna malaga,~és karja,
12480 3| szélvész utánunk,~zsivány! - sziszegi és megyünk tovább,~s mint
12481 8| bús vidékem? ~Jaj, hogy sziszegjek?~Jaj, hogy üvöltsek?~Jaj,
12482 13| gőzfürdőből hazatérő lumpok,~s sziszegve, káromkodva kotorásszák~
12483 1| valakit,~ki újra lángra szit -~s nem látok át a vaksötét
12484 14| kormos égből lágy fehérség~szitálja le üres porát.~Didergve
12485 1| tépte, rázta,~ pelyhek szitáltak a homályban,~halk és fehér
12486 14| Egykor remegve lángra szított~S az égbe száguldott velem.~
12487 14| áldozok. ~Gyalogolok, kis szív-turista,~kinek az élet fáj vakon,~
12488 13| lankadt~testem egy óriás lila szivaccsal. ~1928 ~ ~
12489 2| táblácska és a kréta,~a szivacs hideg, vizes illata,~az
12490 8| és egy nyugalmas, fekete szivar.~Hogy oly lázzal, mely ezer
12491 13| S a budapesti kabaréban~szivarfüst szállong körülünk. ~A szenvedések
12492 2| visszabámul, nézi őt a sakk.~Szivarfüstben beszélget véle hosszan,~
12493 2| akár egy kínai leány.~Apám szivarja füstölög az útra,~
12494 2| az irodalmi emberek,~kik szivarozva, szigorú szemölddel~szegény
12495 9| kacagókat, és a fecsegőket,~akik szivarral sétaútra mennek,~s az ablakokban
12496 2| kókadó virág,~az üvegen szivárvány-karikák. ~Ebédutáni részeg nyugalom:~
12497 10| villámok, mennydörgések, szivárványok és fellegnépek,~jöjjetek
12498 1| kétszeresen nyom a szűk verem,~a szivárványos éj száz árnyat ingat. ~És
12499 1| gombolyag forog,~sodrott kötél, szivattyu, csáklya, balta~dereng a
12500 9| huzós kútat, mely az ócska szivattyún~messze suhant, kacajos tavaszát
12501 1| nagy,~ki a tiport magyarság szívbetöltő~tartalma, lángja, édes fénye
12502 9| istentelen lerontsák,~mit szívből, agyból raggatott a kéz.~
12503 4| szerteszét,~ s szívd a fájdalmad mézét~
12504 1| az óra áll.~Az illanó idő szívdobbanása~remegve lüktet által a szobán,~
12505 4| sokszor átölellek csöndesen,~szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek
12506 7| mentén Ferenc József bakája.~Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,~lámpákat
12507 2| hol az inség fütyörész. ~Szívedbe méreg és virág,~bot a kezedben,~
12508 1| meggyújtod régi emlék~sírmécsit a szivedben. ~Nézünk egymásra még mi,~
12509 2| szállt siralmat,~mely a szivedből jött - érintve szádat -~
12510 9| látlak a konyhán, szomorú sziveddel~ülni szerényen. ~Tűvel,
12511 14| könny peregjen~ Holt szívedér'...~Ki mint az őszi rózsa,~
12512 9| arcodat is siratom, fejedet, szivedet s a ruhádat,~foszladozó
12513 12| mégegyszer a szívem~testvéri szivedhez,~Marcus Aurelius. ~Róma ~ ~
12514 1| bánat és csalódás nem fér a szivéhez.~Nézd a természetet, mint
12515 14| csüggedés és kétség nem fér a szívéhez.~Nézd a természetet, mint
12516 4| a képek,~merevek.~Forró szíveik, a hívek,~mint rohanó óramívek,~
12517 2| gödröt ások.~Szánjatok meg, szíveim,~rongyos a kabátom,~szédül
12518 13| kínkeresztre,~és kalapáló, őrült szíveink~riadt tusakvással, kétségbeesve~
12519 1| is csuda.~A szobákba, a szivekbe~Biedermeyer stílusa. ~Ám
12520 12| koromban:~nem volt, ki szegény sziveket melegítsen. ~Az én koromban:~
12521 10| vágtat a vér rohamán.~És szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,~
12522 9| hajolj hozzánk, a ma-verő szivekhez. ~Aranyt neked, aranyt,
12523 13| lányok kelnek útra,~s tüzes szivekkel búcsuzunk mi tőlük,~ezer
12524 8| Verjétek a jobb és bal arcom,~szívekkel verjetek agyon.~ ~
12525 2| ébred a gyermekkor,~mely a szívemben porladoz, alant. ~Imádkoztam
12526 14| fénylik, mint üveg,~s kitör szívemből a rekedt kiáltás~- Tüzet,
12527 9| visszaidézve diákkoromat, szivemet nehezítve.~Most sebesen
12528 13| szűz~érzelmesen szólott szivemhez,~bíztatva egyre, hogy maradjak~
12529 13| Csonka szonett szívemről~Az éjjel fényes. Süt a hold.~
12530 12| Ó szent bohóc-üresség,~szíven a hetyke festék,~hogy a
12531 12| vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt~s nem bír aludni,
12532 1| sunyi, gyanakvó, ám azért szives.~Kupáiból csorog mindennemű~
12533 1| nevet.~Otthonos, nemes szivesség~unszol egyre: "Tessék, tessék."~
12534 12| gubancba lóg. Véres, meleg szívét~künn a kabátján hordja,
12535 12| Fogadjatok engem~ti is szivetekbe,~s ti távoli népek~kürtösei,
12536 7| bűnünket,~hogy szálljon szívetekbe ez az ének.~ ~
12537 13| annyi láz felett,~kezében a szivével és egy karddal,~fehér lobogó
12538 12| keleten. ~Izzóbb a bú itt és szívig döf~az öröm. ~De szép, vidám,
12539 8| innen~emelkedtek az Isten szívihez,~mi földön ülünk már s szavak
|