1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
12540 1| nyíljatok,~ Üllői-úti fák.~Szívják az édes illatot,~a balzsamost,
12541 12| kristályos éjszakát,~tüdőnkre szívjuk a víz mély szagát.~A hold
12542 13| ifjúságtól,~te szent lovag!~Te szívlovag!~megejt az álom,~készítsd
12543 4| Tán nem is jönne ki.~Szívná a reggeli pipát.~
12544 9| korcsolyákkal,~csiklandó mellel szívni föl~a vad~fagyot, tiporni
12545 1| lökdel. ~Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,~némán tekintnek
12546 13| Hányadik cigaretta az, amit szivok?~Merre füstölög el életem
12547 1| épitem fel,~ti hordjatok szivós sarat -~Az én honom áll
12548 12| túlkiáltja,~komor kisebbség, szívós és kemény, ~elégedettek
12549 7| elvetette aranyát-ezüstjét,~csak szívta a rossz cigaretta füstjét,~
12550 8| ezüstös mise-csengő,~nincs szívtelenebb és nincs szomorúbb. ~Ha
12551 12| én, komoly-bús~és tiszta szívü, régi koldus,~nemzője e
12552 7| mosolyogván az aszú, édes őszben,~szívükbe hordták az örök szerelmet,~
12553 13| Szemünkben az egész tavasz lobog,~szívünkben új pünkösdi mámorok. ~Az
12554 1| ráfagy a kacaj,~s kitör szivünkből hörgve, zúgva~egy tompa
12555 7| ezt kiáltjuk megalázott ~szívünkből, ezt ordítjuk, szent az
12556 2| szeressenek elátkozott szivünkér.~Általkarolom csöndesen
12557 13| egészség,~s mutogatjuk szegény szivünket,~mint koldus a fehér egérkét. ~
12558 12| kiváló,~csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.~De nincs már.~
12559 8| sikoltunk a világhoz,~mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,~ha
12560 2| sokszor órahosszat~és fürge szívverését számolom.~Ha álmodik csontokról
12561 14| cselédet.~De ezt kiáltja most a szkepszis~felétek:~Bezzeg, ha vitte
12562 2| tunya.~Sír a beteg és méla, szláv duda.~Most reszketek. Azt
12563 12| Ilona~Lenge lány,~aki sző,~holdvilág~mosolya:~ezt
12564 10| Barátaiddal vagy. Üres a szobád.~Üres a lelkem.~Nem látod
12565 12| nem bírsz aludni. Nézed a szobádat~ott a sötétben. Lassan eltünődöl~
12566 9| Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?~Ki leste meg, van-e
12567 13| hintik hulló hamujok. ~Üres szobákat látok szerteszét,~és hallgatom
12568 2| árnnyal,~a padlással, a szobákkal,~a fénnyel, mely tovaszárnyal,~
12569 14| ha utcalány is volt vagy szobalány.~ ~
12570 12| elmenőben is mindenkoron~a szobalánynak csókolok kezet. ~Forradalmár ~
12571 14| álmodtam,~1933. IV./10. ~A szobámat méla hittel~berakattam malachittal. ~
12572 13| tüzednél. ~Kísértet járt ma a szobámban,~miért üzentél? ~1921 ~ ~
12573 2| Te bútora vagy elhagyott szobámnak,~én gondolat-kaosz.~Te élsz,
12574 12| zsarátnokot, mely rádereng szobámra. ~Lássam~a régi képet rajtad
12575 1| szemedbe nincs mosoly.~És a szobának szögletében~ titokba
12576 12| Váratlan vendég ~Beszélgetünk szobánkban még a csacska~nyár hancúzásáról,
12577 9| úgy tekint a megszokott szobára,~melyet nem ismer, mert
12578 2| Harcolva árnnyal és meleg szobával,~nyitott szemmel velük szövetkezem,~
12579 1| látszat-életnek halottjai,~kik a szobor-alapzatok alatt~mozgunk, eszünk, elnyűve
12580 4| Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?~Arcom kacag belőle: hű -
12581 9| világban az igaz,~tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,~fajtám
12582 8| Szonett egy szoborra~mely az álló Dantét ábrázolja ~
12583 12| aranyszakállú,~vak ragyogásu szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok
12584 1| éjjeli szádjába visznek,~szoborszerű, dermedt vonásival~az életet
12585 13| dalba kezdenek,~a hősök szobrát földre döntik,~és sírnak
12586 13| máskor ez a márványterület,~e szobros és színes üveg-fedett,~tükrös,
12587 14| naptányér pirosra festve,~szód hallgatám már mint kicsiny
12588 2| mondják régi emberek,~tej, szódavíz volt~italod hangos asztalok
12589 1| drága, derűs jövőt,~egy szódra várt csak a kegyúr ott, -~
12590 9| e kávémérés füstfogott szögén,~s én vélük együtt, akiket
12591 4| igazat tesz, aki örül,~de szöges-örvül, vezeklő-övül~magam köré
12592 8| felé táguló nagy pupillád~szögezd felém. ~Most a palicsi tó
12593 1| nincs mosoly.~És a szobának szögletében~ titokba róla álmodol.~ ~
12594 1| Cibáljátok köpenyje szögletén,~ha nincs erőtök, majd segítek
12595 12| tündér~francia leányok könnyű szökelését,~Londonban a lordok hajának
12596 9| amely az arcok völgyein szökell, magasba törve,~két mély
12597 9| Csókolja a földet. Egy szökevény. ~Körötte senki. A vidék
12598 1| hideg kövön,~ahol magasba szökkent a kolostor,~s hideg falak
12599 13| bohóc leszek,~majd táncolok szökőkutak felett.~És bűvölő dalokat
12600 1| ismerőst kutat...~Nézd itten a szökőkutat!~Párkány-szögelletén a kádnak~
12601 1| sinek felé ők,~s a vérszemű szörny már liheg feléjök. ~Remegve
12602 8| itt van, még százszorta szörnyebb,~ mint a mesébe, néma
12603 8| de ellene nem vétkezem,~szörnyebben az istenverésnél~ vert
12604 13| erdőtök orma~nagy búm alatt, szörnyen csikorgva,~míg sorvadok
12605 1| A gyenge asszony ordít szörnyüképp,~a férj üti, cibálja a fülét,~
12606 3| álom s a kínok~De éjidőn szörnyűket álmodunk.~Jönnek felénk
12607 8| megállítsák, ami megy,~a szörnyűséges valamit,~miről remegve hallanak,~
12608 14| seggecskétek két kis gumilabda,~és szörp a nyálatok ezüst patakja,~
12609 1| bolyongtam a rét iratos szövetén,~most fázva susog s piruló
12610 2| szobával,~nyitott szemmel velük szövetkezem,~és ablakon és véren-sorson
12611 13| eltűnt isteneknek~ kormos szövétneke.~Kihűlt halotti fáklyák,~
12612 1| nyom.~Hímezd be hűs ezüst szövettel~fehér halotti paplanom! ~
12613 4| izzó, mész-fehér.~A pók szövi hálóját egy sarokban,~eltűn
12614 13| az ifjuság,~és én fonom, szövöm, merengve~a szűzi vágy hó-mirtusát. ~
12615 13| sírszobrotoknak árnyán.~Pulyán szövünk öngyilkos álmokat. ~Agyunk
12616 13| az utcai villany,~mi téli szokással még kigyullad,~s versengve
12617 12| vérrel ázott és merő seb. ~Szokatlan-új itt ez a köntös,~pár évre
12618 4| tüzes gomolyba rám rohantak~szőkék, vörösek, feketék.~Csipkés
12619 13| Álom a szőkékről~Reám hajolt a szőke Szomorúság,~
12620 8| aranykoszorút,~némán viseli gőgös szőkeségét.~ ~
12621 13| elhagyom a kedvest,~őt, a szőkét, őt, a szépet." ~És a pénztáros
12622 2| parázslanak a kislány szemei,~szoknyáitól meggyúl a levegő,~rá se
12623 2| a rege szól: Sokat járt szoknyalesre,~egy színésznőt várt télen
12624 4| csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,~melyek belőle ömlöttek
12625 9| házunkra szállt a Rém. Egész szokottan,~majdnem barátin kuksolt
12626 12| magyarok. ~Mint akit égő szókra gyújt föl~a halál. ~Szájam
12627 8| hogy vizsgáld meg, mint szoktad,~ütőerem. ~Oly jó az, aki
12628 12| kacagni is mersz,~min sirni szoktál, majd mindent megismersz,~
12629 13| Virágos tőrrel a szivünkben~szoktunk mi házról-házra járni,~ördöngős
12630 1| hálósipka, ősi virtus,~népi szólás, germanizmus,~háziasság,
12631 7| s a nevem: ember. A gond szolgaágyán~ feléd lóbázom csüggeteg
12632 1| Te vagy királyom, én a szolgád,~ints, és ha kell, én meghalok!~
12633 13| melyet viselek. ~Téged szolgállak keshedő ebédem,~téged urallak
12634 9| látják e kor Fáraói. ~Én is szolgálok, mint a többi árva,~a láznak
12635 13| Tudunk nevetni és zokogni,~szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,~sírunk
12636 1| vezérlő,~ s hátán visz a szolgám: - az óceán.~ ~
12637 1| tömeg sietve lökdel. ~Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,~
12638 12| Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~nem is merem. ~Nem fekhetem,~
12639 4| fújni fog a szél.~Te sírva szólitod a Véghetetlent,~s felelni
12640 2| búsan térdemre ejti.~És szólítom: menjünk a kertbe ki,~s
12641 2| arccal és túlvilági hangon~szólítottunk meg lányokat a gangon. ~
12642 12| énnékem itt a szín,~hogy szóljak erről-arról, nincsen ok,~
12643 2| kezöknek.~Merre menjek, szóljatok,~hátra vagy előre?~Az erdőbe
12644 8| emléked, mely ma újra néma.~Szóljon neked, ki biztos erő vagy,~
12645 7| sírnék. ~Egy kapuba állnék,~szólnék neki - árnyék -:~anyám. ~
12646 8| oly halavány. ~Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír
12647 9| soká tevéled,~és a halállal szólnom nem szabad,~csupán tusázni,
12648 12| arról,~hogy egykor a saját szőlődben ülsz,~vagy olvasol egy csöndes
12649 9| furcsa nők.~Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük,~és morfinista-szemmel
12650 14| lett,~leült a földre dús szőlője mellett,~hol elhuzódott
12651 4| szüreteltem~kalászos rónán és szőlős hegyekben,~ezt szüreteltem,
12652 12| üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd~szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,~
12653 1| századokba zúgva~a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba~kardodra csapva:
12654 9| mi gyönge és szegényke. ~Szóltok: "Képzeld csak, édesem,~
12655 12| melledből eleget,~hogy tudjak a szomjamban hinni,~ s úgy nézni
12656 10| rakott asztalukhoz, étlen és szomjan,~csak mint kósza vándor,
12657 9| és már víz is jutott a szomjas Tantalusnak.~Árvábban ballagok
12658 1| zománc-kereszt~és vérre szomjazik a háborús acél,~a sápadó
12659 7| éhség s áldott a cipó. ~Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,~
12660 1| hadarsz: király vagy,~vért szomjazó, vad, gyilkos úr,~s az őrület
12661 14| zúgjatok, csak zúgjatok! ~A szomju föld ma újra vért kiván,~
12662 4| kanócok, álmos utcalámpák~szomjúhozzák piros tűzcsókomat. ~Ki sejti,
12663 3| éjjelekbe,~tengert iszunk s szomjunknak nem elég,~éhségünket eteti
12664 13| Gyülöllek titeket,~ti néma, éji szomorgók,~ fekete tornyok!~Pihegve
12665 9| Arany-idő,~vigasztaló, mosollyal szomorító,~kibékítő. ~Hatalmas ősz.~
12666 8| feleségem.~Szívem minek is szomorítsam?~Van mindig elég eleségem.~
12667 2| kertünk, mint a temető.~Szomorkodik a vén jegenye-szál,~s a
12668 9| barlangos ölében,~melybe magány szomorog s eltéved a benne bolyongó. ~
12669 4| szőnyegére,~és csak heversz, szomorú-halovány,~az éjszaka fekete vánkosán?~
12670 2| szerelmes, rikitó,~és kellene szomorú-viola~és téglabarna és kék is,
12671 2| fölött~két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,~tágas szobánk
12672 8| ágyban. ~Rejtélyes, aki immár szomorúnak~mutatod arcod, húga te a
12673 9| kepéje,~ért örömökből, ért szomorúságból: a kalangya.~Észre se vett,
12674 8| borúja.~Miért ezek a halk szomoruságok?~ Ki tudja, mért a fátylas
12675 2| diadalt,~az utolsó-halálost, szomorút,~mely lelkemet tehozzád
12676 12| ez a sok élő, fényes égi szomszéd,~ki látja, hogy könnyem
12677 4| vidámszivű vándor,~aki csak a szomszédba utazott.~S egy bot maradt
12678 8| ének,~s halld meg szavát a szomszédból jövőnek,~az alföld árva,
12679 7| vissza, vissza, vissza. ~Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt~a "
12680 1| MAGYAR SZONETTEK~ ~
12681 14| kéjjel~kidörgi azt, amelyre szónk kevés.~Az, akit az élet
12682 13| aszfalt kék porát nyelt szőnyege,~és a zörgés, durva csörgés
12683 1| félve hágok,~ mint úri szőnyegekre a paraszt,~künn a mezőkön
12684 14| járdal szagos, harmatfriss szőnyegén. ~1905 ~ ~
12685 4| végre~lerogysz a ravatal vak szőnyegére,~és csak heversz, szomorú-halovány,~
12686 12| bújt~egyszerre itt van, szőnyeges és meleg~szobámba sétál,
12687 14| szerteszét~Az éj szagos, kék szőnyegét~S könnyezve véded a kiégett~
12688 1| oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje lábától virágos,~még illatot
12689 2| harsonátok,~és szánkáznátok szőnyegünk virágján. ~De azt akarom,
12690 14| Forró nyáron kisbabuka szopikál,~a ruhája könnyű, vékony
12691 13| félig alva~fehér szüzecskék szoprán-énekét. ~2 ~A rózsaszínű gyertyák
12692 2| bonbon és a karamell,~és szoptasson ez a kegyetlen élet,~mint
12693 10| egészen magukban.~Egy anya szoptatta nyűgös csecsemőjét.~Tornyokra
12694 2| ferdül-fordul az alakjuk,~melyet szorgos fény kimintáz.~Panoráma,
12695 14| angyal, a gyöpre~heveredek.~Szorítanak a kapcsok, az izzó~hevederek.~
12696 7| nincs kéz a világon~mit így szorítanék, egy kézre vágyom,~az éjen
12697 1| csendesen zokogni kezdek,~szorítgatom a fegyverem,~és áldom a
12698 13| vak, szent szemük.~Álarc szorítja könnyes arcom,~ de könnyeim
12699 4| Sokszor meg mintha koporsó szoritna,~hűvös szemfedő takar el~
12700 4| voltál,~álarcodat magadra szoritod,~s nem tudja senki, hogy
12701 9| a hajója.~Angol szótárát szoritotta a partra kiszállva,~s szíve
12702 1| voltak és meredtek,~vadul szorítottak kezet,~egymásba villant
12703 1| győzzön a vezeklő gondolat,~szőrkámzsa tépje lomhaságtokat,~sirjátok
12704 10| éltél.~A reggelek hamut szórnak fejemre,~szürkék a delek.~
12705 1| liliom-mező... ~Belátsz szorongatott szivembe,~ kacagva nézed
12706 13| vagyok!~Száguldva rontok ki szoros körömből,~s szétszórom a
12707 13| sebre fű. ~Tavaszi erdő, jó szorosra fond~sűrű, sötét lombod
12708 4| füst és köd csapott,~s alig szórták a csillagok~vörös tüzök. ~
12709 1| vaksötét ködön. ~Vergődöm a szorult sikátoron,~ki nyújt barát-kezet,~
12710 13| mi lett veled? Ezüsttel szórva lengesz~nagy homlokomra
12711 9| kikötött a hajója.~Angol szótárát szoritotta a partra kiszállva,~
12712 1| finom üveglemez alatt~oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó
12713 1| élet,~ és célt nekem szótok jelöl. ~A vad röhejben elfelejtem,~
12714 12| és futott, telefonált,~és szőtte álmát, mint színes fonált:~
12715 13| mert ellenem cselt cselre szőttek,~de él egy nő, kitől baj,
12716 14| homlokára fényt merengve szőve.~Mosolygva nézett az agg
12717 12| hozzád,~feléd, tefeléd száll szózatom a század~vak zűrzavarában,~
12718 9| légy se döng,~nem rág a szú.~Kisértetes~körül az éj:~
12719 1| háborgott Hadúr. ~S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent~a karcsu
12720 13| hevederrel,~sáros lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~és sáros lett
12721 12| gyűlöletből, ám, "történeti~szükségességből." Közveszélyes őrült.~Nem
12722 14| csak zúgjatok! ~Világokat szül a setét kaosz,~a bátor ujjong,
12723 10| rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt méhvel,~nem
12724 8| dühöngök. ~Megátkozom a születésem,~ szájaskodó, zavart
12725 13| bábáért, orvosért,~mert születésnél és perpatvaroknál~elengedhetetlen
12726 2| föld kerekén -~mezítlenül születtél, meztelen mégysz...~Menj,
12727 8| gondolt reánk, kik még meg sem születtünk,~az unokái távoli fejére. ~
12728 12| légy velem most, alkoss, szülj meg újra,~boldogságom rejtélyes
12729 1| a puszta rőt homokján,~a szülni vágyó bolt vadul hörög,~
12730 14| villámos, fényes ég, - szülőanyám. ~* ~A kályha gyomrán kék
12731 1| aki búsan révedezve~jártad szülőhonod szennyes sarát,~s reád mutatva
12732 14| futék mindenhová,~keresve a szülőim kézvonásit,~s egy perc a
12733 12| ülők,~a mosolygó, szerény szülők,~de a szemük titkon ragyog,~
12734 9| a láz piros párnáin, én szülőm,~ezt a fanyar és fekete
12735 12| meg,~a test, melyet kínnal szült édesanyja.~Dolgoztak a serény,
12736 2| írnék~egy vén toronyba, szünes-szüntelen.~Oly boldog lennék, Istenem,
12737 2| csak sose lenne a csóknak szünetje -~hajh, nyári láz, hajh,
12738 12| szellemem,~az sarkantyúzott szünös-szüntelen,~s ezért vagyok én bűnös-büntelen. ~
12739 13| szilajság!~Cenk dáridón nem szürcsölöm borom,~piros garázda lányaidnak
12740 4| és meghalnak szüretkor,~ mert végtelen
12741 13| Most lenne ideje a víg szüretnek,~és téged a múlás fájdalma
12742 10| reggelek hamut szórnak fejemre,~szürkék a delek.~Este a kertben
12743 1| törtet a mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü
12744 1| barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből - mondd, szellem-rokon? ~
12745 4| Gyertya égett,~a téli reggel szürkesége~búcsút mondott a téli éjnek.~
12746 1| sovány legény. ~S hogy végre szürkül a ködös, borult ég,~és tompa
12747 1| szálltam,~lenn volt az éji szürkület,~és a sötét mezőkre nézve,~
12748 13| csengettyüket. ~Üvegkoporsó áll a szürkületben.~Vár rá szelíden. A fény
12749 8| lankatag,~míg fáradok és szürkülök. ~Híredre lelkem nem riad,~
12750 12| nevelője, illatokat és ízt~szürő, csodatévő, nagyhomloku,
12751 13| fáradottan, félig alva~fehér szüzecskék szoprán-énekét. ~2 ~A rózsaszínű
12752 1| szegény diák~jó özvegy anyja szűkös gázsiját,~körötte táncol
12753 12| szabták,~orrát piszére, szűkre homlokát.~Egyenlőséget kíván
12754 9| álmos agáknak,~és a kegyes Szultán hallgatta az árva Emigránst.~
12755 4| sóhajtva vár,~lila ruhában szundikál a püspök. ~Künn a kalászos
12756 8| is úgy álltak az uton,~és szundikálnak, lomha, furcsa szörnyek,~
12757 2| A díván elbújik félve.~Szundít a karosszék.~Álmos a poros
12758 12| üvegkereskedésben. ~25. Délutáni szundítás ~Egy könyvvel elaludtam,
12759 1| kéményekből füst nem göngyölög,~szundítnak a kutyák a fák mögött,~sejtelmesen
12760 1| nappal éjszaka,~hol sose szűnik az élet zaja,~hol pört,
12761 1| keljen boldogságom ellen. ~Szűnjön pihegni a beteg kebel,~tűnjön
12762 13| el, mindég növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják el korok. ~
12763 4| álomtalan partokra hívogat.~Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,~hosszú
12764 9| pityeregve siratta.~Tarka ebünk szunnyadt, hunyorogva, a lanyha garádics~
12765 14| s velőm mereng álmodva szűntelen.~Fél tudni, és nem-tudni
12766 14| kályha gyomrán kék parázs szunyókál,~s virraszt a szélvészes,
12767 1| tompa fénytől feltetszik a szurdék,~vígan kíséri hiveit haza,~
12768 2| tréfás úr és macskabajsza szúrdos~és tarka, mint egy rút törökbazár.~
12769 13| kacagunk, ha szívünkbe szúrnak. ~Könnyes arcunkon ezer
12770 9| ajakkal~meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal,~melyekbe szikrázott
12771 7| így gondolok reája. ~Ezer szurony között, szekerek éjjelében~
12772 2| fullánkos darázs-raj. ~Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a
12773 13| közben? Isten tudja csak.~Szuszogva a szemét között kapirgált,~
12774 14| deszkáin. ~* ~Proust~bírja a~szuszt. ~* ~Rosszalólag~mondta:~
12775 13| szenvedéllyel. ~Kinoztak égő, szűz-gonosz kezükkel,~halálra csiklandtak,
12776 8| kit megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~a katonák. ~(
12777 13| leoldták várva, félve~a szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.~Reátapintottak
12778 2| nincs egy árva folt,~oly szűzi-rendes,~de körmöd a sok jódtól
12779 14| valék,~s csipkém redőin a szűztiszta kék folt~azt hirdeté, hogy
12780 14| Tüdőm úgy éget~ S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"
12781 7| köröttem - essős vízfestmény - Tabán,~nyugodt lennék, vagy boldog
12782 10| fejét,~ki azóta~ott porlad a tabáni temetőben. ~Óvják ők azt,
12783 12| íratlan, láthatatlan bírói tábla,~örök, hatalmas ellenvélemény. ~
12784 2| Festékszag, padok,~a fekete táblácska és a kréta,~a szivacs hideg,
12785 13| Budapest~Itt egy arany tábláju gyógytár:~a polcokon sok
12786 14| hódol büszkén, íme, ez a tábor,~a napfényből az éj felé
12787 1| vegyült a vígadók közé,~ha tábori tűz gyulladott ki estve,~
12788 14| tiszthelyettes az utált~tábornokának szalutált. ~* ~A parazolt,~
12789 7| egyre hó,~erdők, hegyek, tábortüzek.~Rövidlátó szegény szemén~
12790 7| ha forgatnak a szerbek,~tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,~
12791 13| egész lényével mintegy ezt tagadta.~De mégse ölte a szerelmi
12792 2| gyertyatartó szomorúan ezüstlött,~tágas szobánk homályba öltözött. ~
12793 1| a lámpa,~erőlködő szemem tággá mered. ~Haldoklik-e az öblös
12794 1| már a hűlt föld-lakós.~A tagja, arca, mint mienk: olyan,~
12795 8| merev ivek csodái,~ síró tagok, jajongó vonalak. ~Így meredünk
12796 13| még a gázsit,~s a húszéves tagokban állhatatlan~tombolt az élet
12797 2| összesímul két alak~sötét tagokkal, hallgatag.~Nézd, most húzódva
12798 1| és elcsodálkozom,~minden tagom oly kézzel fogható,~mint
12799 8| ringású párna-széken,~és tágranyilt szemükben~halkan égjen a
12800 2| szárnya csapna rám.~Bámullak tágranyílt szemekkel,~öreganyám.~ ~
12801 1| szorít, s fölém végetlenül~tágul ki, mint egy kék üvegharang,~
12802 8| pillád,~s a végtelen felé táguló nagy pupillád~szögezd felém. ~
12803 14| hogy mostan már Galícia~táján jár a milícia,~írjon K.
12804 1| tűz-haragja,~s amíg a kürthang a tájat bejárja,~miként az éj sikongó
12805 13| kísértetek,~és reggel három óra tájba~elpattan a bús éji lámpa,~
12806 14| Nyelvész, aki a szegedi tájszólást tanulmányozza ~Őzike.~Őzik-e?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
12807 1| lángözöntől.~A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl,~s átcsap felettem,
12808 1| szemét a nap. ~A csata után ~Tajtékos embervért iszik a rét, az
12809 1| szél jő,~ a hab fehér tajtékot köp reám,~de mégis úszom
12810 13| bohócai.~Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,~gyeplőnk kaján
12811 2| bús redakciókba,~némán takard föl szóló sebeid.~Menj a
12812 14| tiszteletbe tartja,~de rája sose takarít.~Herr Doktor-nak hí minden
12813 2| ne még.~És lombtakaróval~takarja tar fejét.~Haha, haha,~hull
12814 14| csiklandozzatok, ne hagyjatok árván,~takarjatok be, hogy senki se lásson,~
12815 4| Takarodó~Az élet arany trombitáján~
12816 8| kamra.~Van egyszerü, jó takaróm is,~telefonom, úti bőröndöm,~
12817 5| szegény magyar fa lombja~takarta el az életünk. ~Enyves szeme
12818 10| Dülöngve a kocsi ingó~talaján,~bőrtáska nyakamban,~állok. ~
12819 1| csillogtak az öszvér hátán a tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~
12820 1| zokogva, vágyva~ és nem találjuk - önmagunk. ~Ezer titok
12821 10| eget,~gyalog és kocsikon, a találka helyére,~sokkal előbb, mint
12822 10| szfinkszes bánattal, s az undok~találkahelyeken selyemsuhogással beszökni
12823 12| is bocsát, jelenj meg e találkán,~ragyogj föl a barok oszlop
12824 8| az anyák.~S ha lenne egy találkozás,~leülnének a földre ők,~
12825 4| Árnyak találkozója~Bús nyári éjjel, benn az
12826 4| bús avaron által,~s ott találkozol a verseimmel,~ez örökké
12827 1| búmra írt ad,~hogy újra majd találkozom veled,~s te lángot adsz
12828 1| és az én első kedvesem~találkozott a másodikkal. ~Némák, fehérek
12829 10| vesződnek a kisfiammal.~Találkozunk mi olykor-olykor,~meg-megállunk,
12830 13| üldöz a hajón s vasúton". ~E találó fordulattal~számlám gyors
12831 14| eléri néha egy bibircsók. ~Találós kérdés ~Mi van a deszkába?~
12832 9| minden pilla most,~nem is találsz több villamost,~így járok
12833 4| hogy dárda és csók a sziven talált.~Akarlak, mint egy hősi-hősi
12834 12| bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~Szétváltunk, mint peres
12835 1| álmodó szemekkel,~s ritkán találunk hűvös árnyra már. ~Az ég
12836 12| sem a tudós ezer bogos talányát.~Ábrándok ők, kiket valóra
12837 9| fogható, ti nyílt-tömör talányok,~miktől a fájó mindenség
12838 14| világzene?~Honnan kerültem e talányvilágra,~mit mond fölöttem e sok
12839 1| fuló kebellel~egy kőszobor talapzatára rogytam,~s figyelve fényes,
12840 9| kuksolt a szobában,~sötét talárjában, piros szemével~a kisfiam
12841 12| öble,~meggyszínű, ibolya talárok,~térdtől kopott, süppedt
12842 2| asztalon.~S az olajfoltos tálcára nézve~sercegését némán hallgatom.~
12843 9| az óra gyilkolói,~kiknek talentumot egy isteni kegy osztott,~
12844 7| nevet le,~a fénye kezembe~tallér. ~Dinnyék szaga szálldos~
12845 13| isteni magzat,~gőgös basák és~talmi urak közt~igazi úr ő,~keleti
12846 13| és már előre viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant még
12847 7| ezt kéri társatok,~csak talpalatnyi földet adjatok. ~A végtelenben
12848 13| legbolondabb~ a trónja talpát rázom mérgesen.~S búsult
12849 9| ezüst fekély, hold, óriási tályog?~ ~
12850 14| Ma azt akarnám,~hogy rés támadjon a...~és helyettük feltámadjanak...~ ~
12851 12| mi, kik álmatlanul ülünk,~támadna hívő, vértanú, eretnek,~
12852 14| nagyon bevacsorált. ~Endresz ~Támadnak népek és elülnek,~de, Hős,
12853 13| s egy reklámágyon sírva támadok föl.~Hő nyári délben gyakran
12854 9| foggal és körömmel,~és támogatni mindig a karod,~megkeserülten,
12855 1| dagad a kába körmenet,~ támolygva futnak el a szörnyü harctul~
12856 1| hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz, mint a fény éji foltja~
12857 14| melyet töm Örkény! ~Orvosi tanács ~Hogy nyugodtan alhass,~
12858 14| anális,~és ha más teret tanál is,~ezt kívánja kiadóm.~
12859 12| család egy évig. Reggel angol~tanárjával boxol, hogy friss maradjon.~
12860 10| csöndes,~munkás írók, kedves tanárok,~kik vesződnek a kisfiammal.~
12861 2| gyümölcsnek.~Szeretem a virágok táncait,~de az érett gyümölcs mély
12862 13| kacagva, lökve~taszíts a táncba,~te vaslovag!~Csodás lovag!~
12863 13| megejt az álom,~készítsd a táncban~tüzes halálom,~ó, vaslovag,~
12864 2| ladikot bocsát a néma tóra.~Tánccal, zenével hív az esti óra,~
12865 13| szerelemtül,~te vaslovag!~Te tánclovag,~nyújtsd vaskezed te,~s
12866 13| Fekete Vénusz. ~ 2~Táncok éjszakája ~Rogyó inakkal
12867 1| kereng,~ fehér bokák táncokba fognak,~ s barna,
12868 4| táncolni kezdtem táncos éjjel,~táncoltam zengő korcsolyákkal,~torkig
12869 1| égből, a halk éjszakában~táncolva, zengve és zenélve lágyan,~
12870 4| szálltam egyre,~hajnalodó, kék táncterembe,~tiport rózsák közt andalogtam~
12871 4| szemüket.~Báljukat és lenge táncuk,~homlokukon lomha ráncuk,~
12872 13| tudom, való-e, álom?~de táncukat még most is egyre látom,~
12873 13| nemzett engem és akart. ~Tanítottál itt az uton,~lásd, a halált,~
12874 14| szörnyű harcainkba vélünk,~s taníts meghalni, ó urunk! ~1905 ~ ~
12875 9| akarsz nagyapám, ki könyekre tanítsz, mikor alszom,~úgy hogy
12876 12| nyakam előrenyújtva,~mint a tanítvány, ahogy ő szerette:~szemrebbenés
12877 10| kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,~elmúlt életükre emlékezve,
12878 9| víz is jutott a szomjas Tantalusnak.~Árvábban ballagok ki, mint
12879 1| útamat még máig is töröm. ~A Tantalusz kínkelyhét én is ittam,~
12880 3| szélben,~ mint tántorgó és ájult szívbajos,~ki kétes
12881 13| hideg. ~A részeg éj sápadva tántorog künn,~ kéjes gyönyörtől
12882 2| kávéházi márvány~ravatalán tanulj újra meghalni,~irígy szemek
12883 14| aki a szegedi tájszólást tanulmányozza ~Őzike.~Őzik-e?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
12884 2| közt járok lábadozva,~járni tanulok egy nő oldalán.~Tipegek,
12885 13| a halált,~azt is tetőled tanulom. ~Arcomra húzva közönyöm,~
12886 9| ami névtelen. ~Mert itt tanyázott két hű, ifju orvos,~e kávémérés
12887 13| Mi e jeges, napos honban tanyázunk,~és mindenünk az izmos gondolat. ~
12888 13| Párolg a puncsgőz, cseng a tányér,~a gondtalan tömeg zsibong,~
12889 12| föl-föltekintenek az égre,~ahol a hold tányérja zöldel~és a nap vöröslik
12890 13| Félénk kezekkel hozzád tapadok,~fogadj be engem is, aranykapu,~
12891 12| piros.~Még csöppeket sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra
12892 12| alatt~lassan kihullt a dús tapasztalat.~Nem tudja itt Newton az
12893 14| megélni! ~Álmomban hallottam ~Tapasztalom -~papasztalom. ~* ~Westfal -~
12894 9| üljek itt, én, koldus és tapasztalt~öreg apa, nem zavarom az
12895 2| fejükre süt,~légypöttyös a tapéta és a falkép,~az abroszon
12896 1| ébredek fel~a színes és tapintható zavarból,~és látva-látok,
12897 10| jobban hisz.~Még a rossz táplálkozástól és tüdőbajából származó~
12898 7| éjnél feketébb. ~Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,~mert vézna
12899 4| zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. -~Messze nézlek, messze
12900 9| hogy veled megyünk,~de egy tapodtat sem tehet a lábunk,~az úton,
12901 14| szabadnak,~hogy a mezők földjét taposd,~s most selymes túlvilági
12902 4| fekete s bibor~ és a taposókádban~ az ember vért
12903 13| égtél,~ s körülvett taps, parfüm, kacaj,~halvány,
12904 13| örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan orkán,~mely a fülünkbe
12905 10| a vad~hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.~
12906 4| hárfázik a múlt.~Hol vannak a tapslázas, téli esték?~Könnyé olvadt
12907 1| lassan görög~feléjük a vasas, tar-homlokú török;~buggyos ruhájukban
12908 8| villanyom, izzik a villany,~tárcám van igaz színezüstből,~tollam,
12909 1| árnyék-világból,~a lét komor tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek
12910 9| fáradt vállamon,~a lábaimnál targally és göröngy. ~A gyógyszalonba
12911 13| világ. ~De érezem a görcsös tárgyakat,~amint sebeznek durva széleikkel,~
12912 12| mi villan és van,~érj el.~Tárgyalj bolond szeszéllyel,~komázz
12913 12| elmenjen innen~a vendég.~Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt~
12914 12| így dicsérlek szakszerü, tárgyias,~pontos szavakkal, úgy,
12915 4| ringatózik~bánatom, e nagy fakó tarisznya.~Súrolok és térdelek a padlón,~
12916 8| borongóst,~ szíve üres, tarisznyájába bánat.~Hideglelős szemét
12917 10| feléd, bemutatkozik,~már tárja kezét, most lát legelőször,~
12918 2| sok-sok pénz forog.~Különösek, tarkák és rikitók,~kucsmásak, fázók,
12919 12| látó, de messze-látszó,~tarkán lobogva száz szó~selymével,
12920 13| Aludjon el a pompa~a tarkuló tavaszi páholyokba!~Te tarka
12921 1| Alszik a törpe tengeri, a tarló,~ a zöld mocsár teng,
12922 2| gyásszal~az est a csapzott, tarlott táj fölé. ~Kis ujjaimmal
12923 1| feleljetek!~Élesszetek tüzet a tárna öblén,~hol nappal-éjjel
12924 2| biztatón,~oda, a sín felé tárom karom.~És nézek a mozdonyra,
12925 12| lenne~az állatok irgalmas társa benne,~ki lenne hűség és
12926 1| a zord, sovány legény~és társakat mindenkoron talál,~köréje
12927 9| Vigasztalásom eltolod fanyalgón,~s társalkodol a láthatatlan Úrral,~ki
12928 12| ó boldogságom édesanyja,~társam a rosszban. ~Én nem szerettem
12929 2| porában. ~Élők, halottak. Ez a társaságom.~Olykor magamra hagynak
12930 12| parasztkaszákkal, rémekkel, halálos~társasjátékot és feketelistát~vezet, amelybe
12931 8| és életemnek régi-régi társát,~mint a beteg, ki forró
12932 1| a homályba hat,~és szíve társiéval összedobban~egy reszkető
12933 1| arccal sírva bujdosók. ~Nyűtt tarsolyuk üres, szemük mogorva,~
12934 1| tiport magyarság szívbetöltő~tartalma, lángja, édes fénye vagy! ~
12935 12| oldásod megkötött,~s lihegve tartasz engem embert,~ az isten
12936 10| formálni~fejét, s maga elé tarthassa, vagy belé-~harapjon. Sokat
12937 14| megtudva fásit,~de a kezedbe tarthatod soká,~ha jó, örülj előre
12938 14| oly művész~Rózsám, mint Tartini,~Szeretném ő vele~Az ekét
12939 13| gyeplőnk kaján mosollyal tartja-tartja,~ és nincs erőnk széjjelszakítani. ~
12940 14| rendje,~pillére lelkemnek, tartó-gerendje,~s áldott zavarja, nyugtató
12941 1| álmodó ezüstlemez,~s ébenfa tartód oldalára~ egy néma könnyűm
12942 12| Ének a semmiről~Amit ma tartok, azt elejtem,~amit ma tudtam,
12943 12| lehet, mivel erősebb~és tartósabb is, mint az élet,~mely vérrel
12944 9| mulás avarában egy ősfa,~úgy tartotta fölém, kínálva szelíd terebélyét,~
12945 10| bádogdobozt, amelyben~cigarettát tartottak valaha mások.~A szegények
12946 13| kérdi, hogy míly párthoz tartozom,~úgy nézek rá, mint ki idegen
12947 10| az enyém a tiéddel,~s te tarts meg erősen, mindig, eleven
12948 13| szájának dicsőség.~Föld, tartsd erősen legnagyobb fiad. ~
12949 7| tölt,~más vágyam nincs, tartson soká a föld. ~Jó emberek,
12950 9| vélem egy ebédlő,~az ablakja tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen,
12951 13| más nem akadt, a súlyos táska-rajjal~a lépcsőkön szorgalmasan
12952 12| szilárd-igaz,~holtomban új halálba taszitasz,~aki halandó, folyvást botlik
12953 13| tusázva,~kacagva, lökve~taszíts a táncba,~te vaslovag!~Csodás
12954 14| Úgy megy, mint egy vak tatácska. ~Comprendre c'est tout
12955 4| hol a halottra a sír-árok~tátongva várt, kártyát vetettek~dülledt
12956 9| oda, hol hóban ível föl a Tátra~s betegek fekszenek, lágyan
12957 7| Szentbeszéd~Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,~
12958 4| a mély tükör titokzatos taván,~most eltemetlek, mostan
12959 1| sárba. ~Farsangi zaj zúg a tavasz-éjszakán,~poros kupákba méz-izü bor
12960 1| megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt - ~kelet
12961 13| fájdalom. ~Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek~riognak az alvó világ felett. ~
12962 9| szivattyún~messze suhant, kacajos tavaszát pityeregve siratta.~Tarka
12963 1| régen tovaszállott. ~De halk tavaszéjen~újra általélem,~ha az ezüst
12964 13| Tavaszelő~Maradj, maradj, bús téli
12965 2| eltemették~egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,~s nyomukba - hűvös,
12966 1| Vajon, vajon megérted-e? ~Tavaszkor egy ifjú leányka~ csokrot
12967 4| És jöttek őszök, jöttek tavaszok,~és elmaradt a kedves társaságból,~
12968 13| harsogó husvéti kedvtől,~a tavaszos, zenés itélkező husvéti
12969 13| a nap vígan bukik elő,~tavaszruhában andalog már~az álmodó járó-kelő. ~
12970 13| elszállt, késő őszre jár,~csak távíródrót feketél felettem,~s estére
12971 1| vasútat várja mind...~Benn távirógép álmosan kopog,~előtte lámpafényes
12972 1| A hold merengve kél fel,~távolból édesen szól a zene,~s néhány
12973 10| volt már. Ott volt már az ő távolléte.~ ~
12974 2| Nézd, most húzódva messze távolodnak,~most összeér árnyék-kezük,~
12975 10| Az apa~Mily gyorsan távolodsz a nagy időben~tőlem, fiam.~
12976 13| Bús távolok~Mily messze rezgenek a néma
12977 13| kővé meredt köd-élet,~bús távoloknak hűvös pátosza. ~1907 ~ ~
12978 2| vizen és sívó szárazon.~Távolságok és sínek gombolyagja,~
12979 2| csak félve bámulom,~hogy távolságunk tűkkel tükrözi.~Oly messze
12980 12| nékik a halálban~batyut. ~A távozók~elvitték a lelkem darabjait,~
12981 1| Kérdések~Ha távozom a titkos másvilágba,~mit
12982 4| Ó, láttam egykor lassan távozót én,~és láttam aztán, ami
12983 1| társaim, tekintsetek ide!~Így távozunk majd mind a semmibe.~Ez
12984 10| fejfájósan kavarva rumos teáját,~sűrű cigarettafüstben~olvasva
12985 14| búgás támad:~ Forralod teámat,~ Ám nem lesz kinek,~
12986 12| szobalánya inkább. Hogyha olykor~teára hív, künn az előszobában~
12987 14| altatószert használ. Mária~teázik és kártyát rak. Mária~sóhajt
12988 12| nénikék.~Az ingaóra lassan üt. Teázunk,~s amíg ropogtatom velük
12989 9| lázba,~az élet, élet roppant tébolya? ~Megyek az erdőn, egyedül,
12990 12| régi méhes.~Mint őrültek tébolydák udvarába,~látják az illót,
12991 2| röpül a pusztán egymaga,~a tébolyító napsugárban~kibomlik csenevész
12992 10| Mily gazdag. Mily közeli s tébolyítóan-szép.~Mily párizsi.~ ~
12993 7| szegény öreg, s a gáznál~tébolyogj még és vigyázzál,~meg ne
12994 9| lábunk,~az úton, ahol most te tébolyogsz.~Tudván-tudod ezt. Látom
12995 8| lázadt,~majd összetörted a tébolyok és a lázak~szent poharát. ~
12996 12| megértse~az utcalányt s a tébolyultakat. ~Ülj egy sarokba, vagy
12997 7| s nem ma,~a buta "modern technika" korában.~Otthontalan bolyongok,
12998 2| kellene szomorú-viola~és téglabarna és kék is, de halvány,~akár
12999 9| sebesen kúsztam, föl, a téglahalom tetejére,~és bekukucskáltam
13000 2| Álmom messzeszédül,~s a tegnapi szobát már láthatom,~ha
13001 14| azt szerte sose fújják,~tegyük a sírra, testvérek, csodának, ~
13002 10| vigyáznak mindenre,~élnek tehelyetted is,~és nem felejtenek.~ ~
13003 10| közönyös emberek.~Csirkék, tehenek, bivalyok.~Disznók. ~Csak
13004 14| de húzta testét a nehéz teher le.~Érezte, elvesz... Szárnyát
13005 14| reszketeg. ~Szivem minden tehert lehány,~s vérezve szólok:
13006 7| emeletre. ~Görnyed, mint egy tehervivő,~baljós szeme meredve pillant,~
13007 12| tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.~Ifjúkorában elvett
13008 9| megyünk,~de egy tapodtat sem tehet a lábunk,~az úton, ahol
13009 12| eldobni nem lehet, ~és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat,~
13010 1| Éjfél-szemedbe elmerülök busan,~nézem tej-arcod rózsa-virágait,~hattyúnyakadra
13011 8| vékonyak, akár a rongy,~tejadó mellük elapadt,~könnyes
13012 13| kiszáll karomba. ~S ekkor tejarca fénybe reszket,~szemébe
13013 14| kékderengésű fülkének árnyán -~tejarcú, éjszemű magyar leány! ~
13014 14| cukraim és gyilkos mérgeim,~tejen hízott kis rózsaszín malackák,~
13015 2| mozsártörők,~a jég között mázas tejesköcsög. ~Két óra. Már nem mozdul
13016 4| és a levegő gyógyító tejét. ~Nézd: mind, és telj be
13017 12| combod,~mannás meleg melled, tejízű csókod,~amint heversz, mindnyájunk
13018 9| nyitottad gyönge, drága szádat,~tejről beszéltél, mézről és anyádról,~
13019 1| kalácson,~a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. ~Kik messze voltak, most
13020 12| cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín. ~8. Magyarosan ~Ó dáridós
13021 2| árnyas sarokba~kalácsos, tejszínes, hosszú ozsonna.~Vasárnap
13022 12| bugyborékolt,~s a pohárba tejszinűen~csorrant a darált jegekre~
13023 13| mögött, csend, háború-e,~csak tejszínűen derengnek reánk,~mint elhagyott
13024 1| mérgező lehelletével~leng tejszinűn az alvó táj felett. ~Merengve
13025 12| futnak~a farsangosan lángoló Tejutnak,~arany konfetti-záporába
13026 13| szenvedtem, álmodtam sokat;~hová tekinték, tárt karokkal,~márványhideg
13027 2| meggyúl a levegő,~rá se merünk tekinteni...~Csak babrálunk sárgult
13028 9| hajnali álma ringatott,~tekinteted a messzeségbe leng el,~a
13029 2| sok lenge látomány,~és egy tekintetedre~halványan és remegve~bús
13030 4| kiszáll,~és ott lebeg riadt tekintetem,~mint a viharban turkáló
13031 13| széjjelfeszült arcizmain,~és villogó tekintetére~fehér lesz arcunkon a szín. ~
13032 13| beteg~remegve vet sötét tekintetet,~a hajnali árnyban valaki
13033 13| erőnk széjjelszakítani. ~Tekintetét, mit olykor porba hullat,~
13034 14| zsarátnokát:~nézz jéghideg tekintettel szemébe,~emeld fel a főd -
13035 4| szava.~Rájuk mered félénk tekintetünk. ~És megsiratjuk, ami messze
13036 1| pislant, aztán ledől.~Meg sem tekintik az út állomásit~és hírt
13037 1| szívök tája fáj,~némán tekintnek a sinek felé ők,~s a vérszemű
13038 12| oly szöszke, oly kéken tekintő,~mint ő.~Sigrid, aki~fegyelmezett
13039 12| szenvedők felé, ~s ne a törtet tekintsd és csonka részét,~de az
13040 7| gondom.~Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~úgy néztem, mint egy árva
13041 14| kóbor rémivel,~hogy rám tekintsen egy lány tűzszemével,~oszlassa
13042 1| halott,~kit a koporsó ablakán tekintsz meg. ~Az óra áll. És száll
|