1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
13043 14| akár az ifjú s az öreg -~teknőket, vályogot csinálni,~s foltozni
13044 4| fürdetőjén,~ és mint a teknőn a halott. ~De tart a föld.
13045 1| Lustán pipáznak, vájva ócska teknőt,~mind éles ész, tolvaj,
13046 12| belefúl. ~Ifjú erőt, bűnt tékozolni~pazarul. ~Mégis mindent,
13047 12| cigaretta~füstjére, és futott, telefonált,~és szőtte álmát, mint színes
13048 2| csodás ház,~s a szél bongó telefondróton hárfáz.~Behull a meseházba
13049 10| borotválkozni,~könyvet vásárolni. Telefonhívásra~nyomban házhoz mennek. Ámde,
13050 12| két könyv hever előttem:~a telefonkönyv és a biblia.~Lassan barátja
13051 9| párnás ajtók mögött, a telefonnál. ~Mikor e látnok verset
13052 8| egyszerü, jó takaróm is,~telefonom, úti bőröndöm,~van jó-szivű
13053 14| mondja: "Nem, nem." Mária~telefonoz és toppant. Mária~a jólnevelt
13054 12| emlékszik. Helyükbe más van,~pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.~
13055 12| levéltől,~egy hírtől és egy telefontól.~Mondd ezt velem: tudatlan
13056 12| Kerestelek,~majd jöttek a deres telek~és este lett,~csak bódorogtam,
13057 14| bankra rátenyereltem,~s magam telenyertem. ~* ~Friedrich hivei egy
13058 10| ájult,~őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát~a méz örömével, szárnyait
13059 9| patakok mellett, a halál televényén,~névtelenül magam is, mert
13060 9| déli csönd alászáll,~mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,~a
13061 12| szanatórium~pálmáit és a téli-sötét delet,~s a mélyből a fényes
13062 14| ötven vasas~pachache,~ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~
13063 14| délután,~tél,~él...~Kihámoztak télikabátomból~s meleg volt... és narancsszín
13064 9| búzakeresztek, idők gazdag teliségü kepéje,~ért örömökből, ért
13065 4| gyógyító tejét. ~Nézd: mind, és telj be aztán bús malaszttal,~
13066 7| kelni fel~s fülledt undorral telni el. ~Nem jó feküdni gondtalan,~
13067 14| ottan,~két melle fénylett telten és meredten...~Hogy ennen-örömömtől
13068 12| mire vártok?~A földbe véle. Temessétek el. ~Úriasszony ~Negyven
13069 14| Föl a fejet. Szépen. Temessünk. ~1908. Abbazia ~ ~
13070 1| fáklyánál könnyek között temet~s hogy látta a paraszt,
13071 2| nem tudni, hogy hova. ~A temetésemen sok nefelejcs lesz,~virág,
13072 13| indulót csókos találkozóra~s a temetéshez gyászos éneket. ~Az égen
13073 2| úgy jövök meg, mint egy temetésrül,~talpig fekete gyászoló
13074 4| Vérezve és vakon tusakszom. ~Temetkezik a csillag is fenn.~De te
13075 1| a vak homályba mélyedek~temetkező helyet keresve,~temetni
13076 1| temetkező helyet keresve,~temetni álmot, életet. ~Hajlonganak
13077 2| másik ölte,~kivontuk a temető-partra,~ezer porontya megsiratta,~
13078 13| sírhalomban,~és ránk borul a temető-setét,~majd, hogyha járni vágyunk
13079 2| csöndesen pihen a messze temetőbe.~És néha, hogyha fáj a délután,
13080 13| emlékezet. ~Még bámulom a csókok temetőjén,~ha éles a holdfény, mint
13081 10| jövök én,~gyermekszobákon és temetőkön~bukdácsoltam előre,~míg
13082 4| a vén gesztenyesütők.~Ó temetős, magányos őszi éjek!~A fázó
13083 7| színlelni sírást, cifra temetőt?~Akarsz-e élni, élni mindörökkön,~
13084 2| turkál~egy hosszú csővel, a temetőútnál,~de sose mutat csillagot
13085 2| halotti urna -~mondd, kit temetsz belém? ~A férfi szól: ~Én
13086 9| némán,~ halottjait némán temette,~én nagyon sokakat szerettem,~
13087 13| hát mi sem zavar?~El sem temetted a halottad,~s halotti tort
13088 4| derült felettem,~sírtam, temettem és feledtem,~és szédelegve~
13089 1| tiszta kis szoba~a barátság temploma.~Minden olyan egyszerű,~
13090 12| szűz.~Szived a melled kis templomában~csengetyűz. ~28. Kancsal
13091 12| boltivek közt,~Petronio templomához,~a titkos találkozóra.~Mindenünnen
13092 12| aki meghalt,~a rozoga kis templomajtón.~Hétszáz sovány fej integet
13093 12| Egykor ők is~jártak homályos templomokba,~szentelt vizet hánytak
13094 7| ez a keménység, ez az úri tempó,~nem. ~Ami rajtam van, nem
13095 4| külváros zugába,~hol szerényen ténfereg az élet,~egy homályos tükrü,
13096 8| Nincs, ahova hazatérjek,~ténfergek, mint a kísértet~éjszaka. ~
13097 9| azoké, kik vízbe buknak~és a tengerben egymást fojtogatják,~kéken
13098 9| port, a harmat esőjét.~A tengerből jössz, a habok~hajnali álma
13099 2| és zúgni kezd a térkép tengere.~ ~
13100 9| a messzeségbe leng el,~a tengeré most a szived,~kezed a tengertől
13101 14| Tusakodás~Titkok lebegnek lelkem tengerében,~egy más világnak csillagképei.~
13102 12| ködökbe veszve. ~Tükrén~csak tengerekről, ormokról vetül fény. ~Távol~
13103 1| Vadul süvölt mérföldek tengerén,~felnyög az ismeretlen,
13104 13| A messzeségbe, szellők tengerére~űz olykor egy ravaszdi szélkalóz,~
13105 9| bábú,~bajszos huszár és tengerész, bohóc,~néger, vasút és
13106 9| zagyvaságát,~bajszos huszárt, kis tengerészt, bohócot,~négert, vasútat,
13107 13| A kulcs~Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,~ és nem mehetek
13108 2| alján~körötte most még mint tengermoraj zúg.~Óvjátok édesen az édes
13109 13| lelkedben a pihenő zene-orkán,~tengermorajjal, csókokkal tele~süvölts
13110 2| gömbölyű, forró, eleven~tengermorajt százszorzó, drága kagyló. ~
13111 14| és rámesett. ~* ~Zöldtó ~Tengerszem: -~beugranék,~ha volna merszem. ~* ~
13112 9| tengeré most a szived,~kezed a tengertől hideg,~s a tested olyan,
13113 1| vágy hozzá érne el?... ~Tengerzugásként csapja a falat~a zaj, remeg
13114 1| erük,~nem fáj az élet lassu tengetése,~s köztünk, halottak közt,
13115 2| aggot párnaszékbe tolnak,~s tengő raja a vénkisasszonyoknak~
13116 8| angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak,~szelíd barát, ~ki végtelent
13117 12| engedni szépen, mit se tenni,~csak fájni így és várni,
13118 14| A költő tentásüvege~Elutazás előtt Josénak ~
13119 7| tartom,~a szájam áldás és tenyér a markom,~könny.~Mert nem
13120 12| Szerelmesek~A fejüket a tenyerükbe véve~úgy nézik egymást,~
13121 9| elhalón~veted, hogy ott~alig tenyész,~csak rárogyott,~mint a
13122 9| ünnep itt, ez a parázna~örök tenyészés és a tétova~ölelkezés a
13123 2| és jaj, jaj, jaj nekünk,~tépázza gallérunk, ijedve forgunk,~
13124 13| szárnyaid,~dúld össze párnáját, tépd szét az ágyát,~s hozd el
13125 7| velőkig felható,~állkapcát tépdeső,~babonás puskaszó.~Csodás,
13126 12| Más szenved attól, ami tépi-szúrja~s megfogja, ami ledöfi,
13127 14| észromboló, szívejtő szerelem,~tépj rongyra mindent, mi lélek,
13128 3| köldökzsinórját tépjük esztelen,~mi Mágusok vagyunk,
13129 13| oldott,~vivó tigrisként tépné szerteszét, ~ha nem beszélne
13130 14| magamra, gyávák!~ Hogyha tépnek a bajok,~Ne számíts az emberekre.~
13131 14| dézsás, rocskás, bögrés, tepszis~cselédet.~De ezt kiáltja
13132 4| esztelen.~Csiklandtak és ízekre téptek,~kacagtak és fájt a fejem.~
13133 1| lelkét a poklok lángcsodái tépték. ~Majd rátekintett a komor
13134 8| merre jön? jaj, az utamba tér-e?~ Itt már az éjjel fátyola
13135 12| harsány dithyrambbal én terád víg,~jó reggelt köszöntök. ~
13136 2| sebforradástól lángol homloka~s én térde közt, hadarva szavalok,~
13137 1| te,~még mielőtt letörék a térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák
13138 8| megcsókolom didergő térdeit.~Jaj, merre jön? jaj, az
13139 4| fakó tarisznya.~Súrolok és térdelek a padlón,~hogyha látlak,
13140 1| sápadt szenvedők~hitetlen térdeltek csak a kereszt előtt~és
13141 12| itt a földgolyón sokan. ~Térdelve, föltárt hassal, láncra
13142 14| rózsát susog fülembe. Mária~térdemhez ül le, úgy néz. Mária~a
13143 10| fekete kalapomban,~rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt
13144 2| senki,~s buksi fejét búsan térdemre ejti.~És szólítom: menjünk
13145 1| tövig.~S ő az alvók mellére térdepel,~lehull szeméről a hazug
13146 13| királyok érkezése,~akik előtt térdeplő áhitatban~hódol a nép, a
13147 12| meggyszínű, ibolya talárok,~térdtől kopott, süppedt kövek ti,~
13148 1| Előtted állt a pálya szabad tere:~hitért cserélni drága,
13149 9| tartotta fölém, kínálva szelíd terebélyét,~s én, valamint hajdan,
13150 14| Szerelem,~a vágyamat te feléd~terelem. - ~Nyelvész, aki a szegedi
13151 9| nők felé egy-egy verset tereltünk,~a füstből, a fényből egy
13152 14| szép,~mikor a bársonyos teremben~felsír borús álom-zenéd? ~
13153 1| halkan, könnyü sietséggel~teremsz közöttünk, barna magyar
13154 9| fáradt, hősi faj,~s csodát teremt és megrepedt szivéből~még-még
13155 9| nyelveket~s perelhetek. ~Vásott teremtő, bús erő,~jobb, mint a jó,
13156 14| sajnos - anális,~és ha más teret tanál is,~ezt kívánja kiadóm.~
13157 4| Vállamon szerelmem régi terhe,~és száraz, szikkadt szemembe
13158 13| puszta átok,~nem vonszoltátok terheit tovább,~s a terpedő trón-zsámolyhoz
13159 8| benn a dió, mogyoró, mák~terhétől öregbül a kamra.~Van egyszerü,
13160 7| elfogy az aszfalt,~és a mező~terít a földre gazdag asztalt. ~
13161 14| Ó alkonyat! ~Lassan teríted szerteszét~Az éj szagos,
13162 12| mintha rútul játszanál,~a dús teríték csupa pompa,~ de üres
13163 12| torna eszednek:~asztalt terítenek,~asztalt leszednek. ~Haladnak
13164 1| a nyár idején még~árnyat teritett, amidőn teveled~bolyongtam
13165 1| álmos mákvirág ég,~és rám terítik hűvös leplöket.~ ~
13166 1| oly lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból
13167 1| imbolyogva szálldogál.~A terítős asztalon~régi könyv, egész
13168 4| téli éjnek.~Orvosságszag terjedt köröttem.~A beteg arcán
13169 1| törjenek meg búsan, őszen~térjek meg erre s itt időzzem,~
13170 2| kedves ember,~s járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel~
13171 10| benneteket. ~Zavarosak, mint én,~termékenyek, mint én,~zavaros források,
13172 13| Terméketlen percek~Szent termékenység - csókos hatalom -~most -
13173 14| Maternelle-t,~pompás regény. Ma termelt. ~* ~Naptár,~megtelsz te
13174 12| és száll vigan~az óriási termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig
13175 2| csűrükbe vitték a dús, szőke termést,~s rézkotlákban főzték a
13176 10| seprős-pillájú, bűvös szemeit.~Mostan természetesen kiabálok,~izgága dühvel
13177 14| kiszáradott, sudár~nagy termetére a langy napsugár,~tar homlokára
13178 12| élhet". De mégse boldog.~A termetét kissé rövidre szabták,~orrát
13179 8| pipacs. Mind elhervadt, mi termett.~Vetésem a hold zöld vizében
13180 14| számlálod a tallérokat. ~A rétre termettél, szabadnak,~hogy a mezők
13181 1| sejtelem? ~Ím e világos, termő pillanatban -~a perc e végtelen
13182 1| az élet honából.~E honba térnek, kik elmennek innen~egy
13183 14| József bakóitól,~lelkem terólad szent emléket ápol,~Konstantinápoly. ~
13184 13| vonszoltátok terheit tovább,~s a terpedő trón-zsámolyhoz dobátok~
13185 14| patakja,~kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,~aranyt pisiltek
13186 13| szellős palota~szegénynek terra incognita volt.~De ilyenkor
13187 1| föld-anyámmal~a csillagos térségen által,~míg rámborul szelíden,
13188 14| immár vége, vége,~aludni térsz, s elzár a kripta-gát,~az
13189 4| járkáltam egyre,~de merre tértem, nem tudom.~A fülem csengett,~
13190 1| hová a gyárfüst vastagon terül,~hol kis gyerek sír-rí szünetlenül,~
13191 2| mind a pompa~a te szegény testedbe suhan át. ~De lásd, fejemen
13192 14| szelek szárnyán lobogjon~a testeden a könnyű len-dresz,~s kiálts
13193 14| aranyporát,~mi útjaimba testemhez tapadt.~S az ismeretlen,
13194 1| csak, senki más. ~Bimbózó testéről ilyenkor~ lehullt a
13195 1| mozgunk, eszünk, elnyűve testerőnket,~kapkodva a türemlő semmiért~
13196 14| mert bénaság nyügözte már a testet. ~De a falon az árny táncolni
13197 14| violaszemetek legyen a lámpám,~a testetek legyen meleg kalácsom.~És
13198 3| áldott,~ő gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha eljő
13199 4| szeptemberi tüzét is,~lobogó testtel festeném le őt,~hogy aranyok
13200 4| suttogásuk oly fájó, ködös.~A testtelen, szegény ruhák beszélnek,~
13201 13| fenn, fenn ismeretlen,~szűz testüket nem látta senki még,~kő-arcuk
13202 12| szerelem. ~Ember-jussom testvér-bilincsben~perelem. ~Haraptam ezt és
13203 12| kezet ád,~de ha ezekkel a testvéreiddel~élsz majd, elámulsz. Nagy
13204 13| szivébe,~holnapra már nagy testvérérzelem,~mely a viharba is lobogva,
13205 2| szólj a kutyavilágról,~hol testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak
13206 2| fájnak a kis szőke hercegek,~testvérkéi, kik jönnek reszketeg,~álmodva
13207 2| látlak mégis bennetek,~kis testvérkéim, rongyos gyermekek.~Deres
13208 13| ki, ember,~s kiáltsd túl testvérőrülettel~a végzetet, az összevisszát.~
13209 13| szemekkel, gyermeki csókkal~testvérré avatnak. Életük lóg ki~rongyos
13210 14| hánykolódom~a nép között. ~Teszek-veszek lomhán merengve,~míg mellem
13211 10| vejeim is,~s most egyedül~teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~
13212 6| lámpavas, a gáz,~cukros a házak teteje,~a göröngy cukros gesztenye,~
13213 9| kúsztam, föl, a téglahalom tetejére,~és bekukucskáltam tüstént
13214 9| elhajigált labdák, karikák tetemébe botolva~megkerülém a huzós
13215 1| átcsap felettem, mint egy tetemen. ~Egyszerre az álom arcomba
13216 1| Múl az idő, s csak állok tétlen én,~a fény a tájon nagy
13217 1| szerkezetből,~a poshadó tétlenség börtönéből,~az öröklét nyugodt
13218 13| bölcsen mosolygunk. ~A tüzes tető loboghat,~szikralángban
13219 12| lovagolsz még~a Capitolium ősi tetőjén,~Marcus Aurelius. ~Bronzfejü
13220 4| csöndes éjen eljön értem~tetőtöl-talpig feketében~a fekete kocsis.~
13221 10| költészetemmel,~rettenetesen cikázó tétovaságommal,~ha nem volnátok ti,~megértők,
13222 2| suttogás,~a dal, amely remegve tétováz,~és azután szédült magasba
13223 12| életüknek~a nyitját,~de tétováznak még, várnak sokáig,~eltávolodnak,
13224 14| szemekkel, búsan áll eléd,~és tétovázó kézzel eltakarja~ledőlt
13225 8| ifjú, kiben a magyar ég tetőzött,~és meghaltál és nem láttad
13226 14| rizsporozza,~s ifjú színébe tetszeleg,~megír naponta tíz-tizenkét~
13227 14| útját,~s a rózsaszínű hajnal tetszelegve~járdal szagos, harmatfriss
13228 9| olyant, mely nékem kiskoromba tetszett,~hogy életünk, melyet ma
13229 2| fák szörnyű kardala,~és tetszik a föld és mindenki, minden.~
13230 1| hogy látta a paraszt, mint tett-vett csüggeteg,~az éjjel árnyain
13231 2| Azon a reggel~rozsdás pénzt tettek kék szemére.~Azon a reggel~
13232 9| meg az alázat,~de csak te tettél krisztusi lovaggá,~ki köntösét
13233 12| fesd,~azt, ami vagy te, tettesd,~királyi ösztönöddel~ismersz-e
13234 13| oly dőrén magasztal~ a tettető, mázos-szavú,~érzed, mi
13235 13| Elétek tesszük szó helyett a tettünk,~mert nem henyéltünk sívó
13236 14| Ligeti nőszés ~Te kedves,~te tetves,~rongyos kicsi angyal, a
13237 2| néha, ha az én szobámba téved,~rémült imákat suttogok
13238 8| messze, egyre messzébb,~és tévedeznék, révedeznék. ~Vágnék nyugatnak,
13239 4| Álmon révedeztem, múltba tévedeztem,~s senkisem kérdezte rám
13240 14| téli harmat. ~Jeges vidékre tévedünk,~és álmodunk dicsőbb valórul,~
13241 9| balladát.~Egy árva költő tévelyeg,~s itt méri a mély éjeket.~
13242 1| nyughelyére tér.~Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,~vak buzgalommal
13243 1| A földön~"To love the earth"~
13244 1| könnyharmatos,~s mellükre Themis en-jóvolta örvén~ hízott,
13245 14| Bezzeg, ha vitte volna Thepszis~kordélya, hát megmentik
13246 2| rezeda, szép kankalin,~buja thuja, szegény, beteg ciklámen,~
13247 1| beszéljetek,~ha meghalok! ~Tibennetek él lelkem jobb fele:~ó,
13248 7| drága,~enyém lesz Kína, Tibet és Japán. ~Lihegve néztem
13249 10| örök cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts meg erősen,
13250 2| emberem,~az életem gyógyítja a tiédet.~Gyógyítja egyik száj a
13251 13| a mámorába oldott,~vivó tigrisként tépné szerteszét, ~ha nem
13252 9| véreznek a fák. ~Tündér Tihany, felelsz-e énnekem,~ha azt
13253 4| megsiratjuk, ami messze tűnt.~Tik-tak, szerettünk mi is valaha?~
13254 13| ködösek, búsak, fehérek,~és tikkatag halotti rózsák.~Tiétek a
13255 7| Negyvennyolcban ővéle volt,~s azt tiktakolja: "Isaszeg". ~Az óra nem
13256 13| gyötör,~járlálok a rózsás tilosban,~hol a könny, seb merő gyönyör. ~
13257 14| Lantom remegve szerelem.~De tilt dalolni, énekelni~A szerelem,
13258 12| sorsuk írva van már,~hol tiltakozhatsz és hogy ellene?~de hát hova
13259 4| hercegek ópium-gőzben~lihegtek tiltott kéjekér.~Ott volt a véres
13260 4| elém,~szakálla lógott kúsza tincsben,~s eléje hemperedtem én,~
13261 9| fél. ~Eszem azon járt, ama tincsen,~zörgette a szél a kilincsem,~
13262 2| hódítsátok meg az egész világot.~Tinéktek is legyen, ami enyém,~arany-rétes,
13263 9| alig-alig írtam,~mert nem bíztam tintában és papírban,~s féltem, hogy
13264 2| A nyakkendő, mint vékony tintacsorgás.~Fáradt szemek. Nők bátor
13265 7| tavaszi ég,~viharba járó, tintakék,~és neked viszek koszorút,~
13266 2| akarok még sok másszínű tintát,~bronzot, ezüstöt, zöldet,
13267 2| sárga. Sok-sok levelet~e tintával írnék egy kisleánynak,~egy
13268 4| megyek magamban -~ tip-top - szelíden, csendesen.~S
13269 2| tanulok egy nő oldalán.~Tipegek, és ha félek hazamenni,~
13270 2| egyre jár csak,~mint egy tipegő nénike,~köröttem árnyak,
13271 9| kismagyar. Te bénák közt tipegtél~a jodoform és karbol illatában,~
13272 2| képe,~mint egy szobor. ~Tipegve járkálunk körötted,~tűnik
13273 4| ember vért és erjedt bort tipor. ~Nézd: ott a betegek, hosszú
13274 9| szívni föl~a vad~fagyot, tiporni az ifjú~havat.~Hahó, előre,
13275 9| mézről és anyádról,~s csizmák tiporták ártatlan hazádat.~Jaj, kismagyar.
13276 13| bíborával az égig lobog,~hiába tiprod el, mindég növekvő,~s ha
13277 8| kiket szeretek, édesek,~tirólatok dalol ma lelkem,~mely csupa
13278 12| a barna Dunának,~a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,~hadd
13279 12| árvák,~mondd: lelkük új és tiszta-hős még,~mondd ezt velem: szegény
13280 7| szent erő, ~és hallgatag és tiszta-új,~a kincse roppant mázsasúly, ~
13281 1| itt a létben elmulandó,~tisztább alakba az már mind övé,~
13282 1| kemény, igaz,~erényt pirító, tisztakezű gonosz -~te hallgatál kővé
13283 14| bájoló parasztlány,~te tisztalelkű, vidám, egyszerű,~csókold
13284 1| Sártól szennyes valóm tisztára mosdva~lebegjen a felejtés
13285 13| mondhatta szépnek,~és bár a tisztaság papnője volt,~minden mosdástól
13286 12| hold világol. ~Hegység~hűs tisztasága, csillagos, nagy egység. ~
13287 1| lámpafényes homlokok. ~A tisztek a sinek közt csöndben állnak,~
13288 14| sárgarépa illata. ~Lakóját tiszteletbe tartja,~de rája sose takarít.~
13289 9| meglátja a jegyet,~és szánva tisztelettel, elkerül.~Nincs is sehol
13290 14| nyenyere. ~A fegyelem a fő ~A tiszthelyettes az utált~tábornokának szalutált. ~* ~
13291 4| kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,~s rengő öbölbe
13292 13| és játszadozhat véle a titán-nép.~De, félelmes, ne rémíts,
13293 12| mintha mindig köztük élnék,~titkaik, emlékeik közt.~És mímeltem
13294 9| életé a te ízed. Egy vagy~titkaimmal is, ki tudod a percet,~melyben
13295 14| kín:~s elmélkedett az élet titkain... ~Élvezte csöndben a szelíd
13296 13| bennem a tenger szava él,~a titkom lenn a mélyben,~ s fejem
13297 13| halálnál,~az éjjelnél is titkosabb titok.~Valaki itt van, s
13298 1| szagos, langyos borúból~titkosan dereng a bútor,~s ami kedves,
13299 1| rettenek fel. ~Téged kereslek, titkoslelkü gyermek,~ki szembe ülsz
13300 7| Rettegve, félve rejtem el a titkuk,~mint átkomat és örök bánatom.~ ~
13301 1| száll? ~Hol a hely, mely titkunkat ója,~ az égben, az ó
13302 1| kacag.~A csendes utcán nagy titokban~vörössugáru lámpa lobban.~
13303 4| bölcs és mély és terhes száz titokkal,~és minden kincseket magába
13304 12| értelme ennek~a régi nagy titoknak, hogy a mennynek~tündérei
13305 2| néztem, lombjuk úgy zugott,~Titokzatosan bámultak szemembe,~mint
13306 1| Üllői-úti fák~Az ég legyen tivéletek,~ Üllői-úti fák.~Borítsa
13307 1| jön a halál.~S ott a nehéz tivornyagőzben~borzongva homlokomra száll.~
13308 4| fájdalomtul,~ma sírtam éjjeli tivornyán.~Csókéhes ajkam jajra torzul. ~
13309 12| kitűnőség ~Évente elmegy tíz-húsz temetésre~s harminc bankettre.
13310 14| tetszeleg,~megír naponta tíz-tizenkét~három-hasábos levelet. ~
13311 2| édes.~Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.~Mellén egy nagy elefántcsont
13312 9| hangzó~halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó,~tizenhétből egy
13313 9| roham, tizenhatból a jajszó,~tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból
13314 9| győzd lajstromra venni -~tizennégyből a könny, a vér, tizenötből
13315 9| tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból a semmi.~Ember, testvér,
13316 9| tizennégyből a könny, a vér, tizenötből a hangzó~halálüvöltés és
13317 10| emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa alatt ültek kedveseim,~
13318 14| vidékre ~Lefesteni nehéz volna~Tiziánnak.~Azt a sok jót, mit köszöntök~
13319 12| az örvény,~lábunk alatt tízölnyi meredély. ~Egyik szobából
13320 1| A földön~"To love the earth"~
13321 7| zongorahúr. ~Ottan ültem esti toalettbe,~ búsan ringatott a
13322 12| szegény.~Nagyon beteg. Húsz toalettje van,~harminc szerelme s
13323 2| és megmeri a korsót,~s a tóból télre gyógyulást merít. ~
13324 1| selyembe pompázik az égbolt,~tócsákba fürdenek alant a fák,~a
13325 13| Maszkot! Kulisszát!~Legyünk többek, legyünk mi mások...~Kezdjétek
13326 9| ember adta, nem telt néki többre,~ eget ne vívj, mély
13327 12| óriási családja,~mely a többség törvényét túlkiáltja,~komor
13328 12| nincsen ok,~gyakran mosolygok, többször hallgatok.~De érzem egyre,
13329 12| érzéstelenné és meredtté,~tökéletessé és tudóvá,~kemény, fájdalmas
13330 12| derült,~magába-forduló tökéletesség.~Jobb volna élni. Ámde túl
13331 1| nekünk,~a változatlant, a tökéletest.~Mert minden, ami elmulott,
13332 14| merre az a tisztás? ~* ~Két tölgy mered felénk az őszi tisztás~
13333 14| mint két éve kérded,~Mint töltém az éjet,~ S nem hallod
13334 7| borból-vízből mértékkel tölteni,~gyöngyöt dobálni, semminek
13335 1| sorokban~a puskacső fojtott tölténye robban.~Tűz! Tűz! - Tüzelnek. -
13336 1| engedjetek! ~Sivár napom dologba töltöm,~s a hosszu éjet átirom.~
13337 12| nem várja, hogy a kedvét töltse még,~a csönd, a szél, a
13338 14| mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~Orvosi tanács ~
13339 9| a békitő~arcotok csúnya tömbbé. ~Csak azt tudom, hogy hat
13340 7| köruton, ~és féltve viszlek a tömegbe mostan,~hol száz idegen
13341 12| pogányság~örök igazza,~bamba tömegből visszahúzódó,~trón magasában
13342 12| rúttal,~se a labdákért ordító tömeggel,~se számarányokkal, se Hollywood-dal.~
13343 1| reszketeg,~s így zúgjuk együtt a tömegnek:~Engedjetek, engedjetek!~ ~
13344 2| parfümjét leheli reám.~Nehéz, tömjénes, cukros illat,~a lelkemig
13345 8| láthat,~ sötét dalok tömjénét égetem. ~Holt bánatom hamvát
13346 2| napfény és hull a zápor. ~Tömjénez a tavasz a légben,~virágos
13347 12| mártírok, néma mécsek,~ó tömjénfüst, ó tiszta mámor,~aranykehely
13348 4| Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,~hol örökös a végtelen sötét,~
13349 10| gyors agyadon,~s renddé tömörítve,~ragyogva szikráz ki ujjaid
13350 14| Játék egy magyar író nevére ~Tömörkény!~Van írásában némi vad,~
13351 1| pompáz,~s rátok vigyorg a tömpe orru csontváz.~Halálra-ítéltek,
13352 12| engedik, hogy ő tehesse tönkre.~Ifjúkorában elvett egy
13353 12| e "drága ország", melyet tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse
13354 14| Mint egy bezárt~bazárt,~kit tönkretett~hazárd~gazdája... ~Szerelmi
13355 14| mindent, mi lélek, szemérem,~törd össze álmaim és életem.~
13356 1| füstfogta drága bútor,~a nő, ki tördeli fehér kezét,~a rémülő kiáltás
13357 13| édes bú fuvall,~sóhajba tördelt, fáradt hattyudal. ~Halljátok-e?
13358 14| ZSENGÉK, TÖREDÉKEK, RÍMJÁTÉKOK~ ~
13359 1| bitang ladik,~bordáimat a hab törése rázza,~ a víz felém
13360 13| Igazság!~Ne várakozz, ujjongva törj ki~sötétedő sírbörtönödből,~
13361 1| jöjjenek csak a tusák~és törjenek meg búsan, őszen~térjek
13362 12| minthogyha csillárt, tükröt törne barbár~dühébe sokszáz őrült
13363 1| ad,~csak álmodom, és nem törődöm én,~hogy ott hevertek majd
13364 14| megvetünk, de velünk~te nem törődsz sokat. ~Mást néha felvídít
13365 14| ragyogva, komolyan.~Mi itt törődünk lenn mogorván,~s tűn életünk,
13366 2| kövér hasa.~Mindegyik egy törökbasa.~A titkok közt szédülten
13367 2| szúrdos~és tarka, mint egy rút törökbazár.~Csupa illatszer, csat és
13368 13| elémbotolt,~vígan söpört, súrolt, törölgetett,~s rikácsoló torkából dal
13369 2| sírhalmokat,~mily könnyeket törölsz szegény hajamba,~és éjidőn
13370 7| perc s fejünk a semmiségbe törpül,~és óriási lesz pici kezünk. ~
13371 1| szállnék, mit sem óva,~a törpülő árnyékvilág felett. ~S ha
13372 12| egy szempárt.~Ezer darabra törtelek, te tág,~elbírhatatlanul-zavart
13373 12| akasztat.~Nem gyűlöletből, ám, "történeti~szükségességből." Közveszélyes
13374 10| által a tudat,~hogy most történhet valami,~ami még nem volt,~
13375 13| vagy hogy valami~mégis csak történik vele.~Most könyvel. Hideg
13376 3| ezer évig,~ mostan történjék végre a csoda.~Vesztett
13377 14| szeret, szeret! ~A rengetegbe törteték,~s belé zokogtam a neved,~
13378 2| bort inni, és mikor kezem~törültem,~vörös kesztyű volt rajta
13379 14| mentem nyomába csak előre törvén,~s gyerekkedélyem elfödé
13380 12| családja,~mely a többség törvényét túlkiáltja,~komor kisebbség,
13381 4| mely álmatlan kotor,~e törzs, amely magába rogy le folyvást,~
13382 10| miért nem érti~gyümölcs a törzset?~ ~
13383 14| hallatva egy jajt,~a fal tövébe bölcselkedve meghalt. ~A
13384 7| hegyoldal~alja. ~Zsákutca tövében~elkondul a léptem~búsan. ~
13385 1| a gyertya szára is leég tövig.~S ő az alvók mellére térdepel,~
13386 4| koplalok és verdesem a mellem~a tövises kálvária-úton.~Megfeledkezem
13387 2| s úgy nyúlik el aranyló,~tojásdad tested a kereveten,~mint
13388 1| szagos vizet,~a lány piros tojást tesz el merengve,~a boltokat
13389 6| sárga vér. ~Másutt pangás, a tőke fogy.~S a Daily News azt
13390 13| aratása! -~Dús fürt dagad a tőkén hallgatag. ~Álom-menyasszony,
13391 14| indul a vonat.~Nyüzsgő, tolakvó nép zsibong köröttem,~felszállok,
13392 2| s ime ijedve látja,~hogy tolja fel lélegző, néma arcát~
13393 8| sokával,~ásító unalommal.~Hadd tolják őket édes~ringású párna-széken,~
13394 3| terembe,~ remegve toljuk a tiltó reteszt.~A tiszta
13395 1| angyaloknak fennről büszke tollad~szavára hozzánk kellett
13396 2| szalmaszál.~Vadászkalapján tollak, össze-vissza,~az élceit
13397 14| mint a lelkem.~Alázatos tollal merítsd ki vérét~És áldd
13398 2| viharoktól vemhesek az esték,~és tollammal, ha nem lát senki-senki,~
13399 13| gyertyacsonkokat gyűjtött csomagba,~tollászkodott és rongyokat csavart.~Vagy,
13400 14| percre győzött a sötét vizen.~Tollförgetegbe lankadtan kapálva~kigyúlt
13401 14| szelíd világ:~angyalpárnáknak tollpihéje,~zengő, szelíd melódiák,~
13402 2| Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,~s tengő raja a vénkisasszonyoknak~
13403 12| ordítva szavaznak. ~Bölcsőt tologatnak,~megcsendül egy ének,~már
13404 1| búg, süvöltöz a hajósip,~tolongnak a hidak előtt,~izzadnak
13405 8| newyorki kikötőbe~hajók tolongtak és nem várta senki,~a kéményerdő
13406 13| üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta útrakész bőröndjét. ~Én
13407 9| kétségbesés~zöld könnyüje,~tolvaj-hivó~mécs, régi pénz,~kancsal
13408 13| alvajárók, bús bolondok,~tolvajok barátja.~Vaksi fényed~újra
13409 13| néz fel~a nyegle, nyápic tolvajverselő. ~Belátva, hogy az élet
13410 1| célunk. ~Hajoljatok meg a tomboló sors előtt,~mert az ő hatalma
13411 13| húszéves tagokban állhatatlan~tombolt az élet vad, csikói kedve.~
13412 7| elhagyott és végtelen,~tompa-csöndes életem.~Lisztje: semmi,
13413 2| függönyökön által~beárad a nap tompitott tüze,~s egybeolvad a lágy
13414 13| véres ostorokkal,~vérzett a tomporuk, vérzett a csüdjük,~és vérzett
13415 1| a hattyu ring a tiszta tón. ~Sokszor suhant feléd remegve,~
13416 13| fázó talpakkal, nyugtalan topognak~a gőzfürdőből hazatérő lumpok,~
13417 10| szakértelemmel,~s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is,
13418 4| kobold, manó halkan topogva jár. ~Megzizzen a szél a
13419 2| talán.~De itt maradok s toporgok vivódva,~mint a rabok a
13420 14| hogy enyém leendj-e,~s toppanj be hozzám egyszer majd,
13421 14| nem." Mária~telefonoz és toppant. Mária~a jólnevelt úrinő.
13422 14| ölt az ég, dörg a felhő torka:~hogy szent himnuszával
13423 9| fogán ezüst kanálka koccant,~torkába néztek. Hosszú-hosszú csönd
13424 13| törölgetett,~s rikácsoló torkából dal szakadt ki,~csak így
13425 1| fullaszd el égő, száraz torkomat,~alélt fejem zsongó, nagy
13426 14| a mély homályon át~piros torkotok mézes kacaját~hinárok közt,
13427 9| földre ver le minket,~s torkunkra fojtja a bomolt sikolyt. ~
13428 7| nagyobb, veszélyesebb, iszonyu torlasz,~mely kőkeményen az utunkban
13429 9| keservek egekre csapongó~torlatain keresi, s őrjöng a vizek
13430 12| felnőtteknek~Tudod-e, ez mi?~Jó torna eszednek:~asztalt terítenek,~
13431 2| jön sötétlő délutánon~a tornácunkra, ozsonna-időn.~Ő a szegény
13432 12| test~bukásait a szellem~tornáival feledtesd. ~Hát légy üres
13433 12| Úszik, repül~és ritmikus tornára jár. Römiz~és bridzsezik.
13434 2| petrencét,~s nő a vánkos furcsa tornya,~a kis ajtón - messze emlék~
13435 10| szoptatta nyűgös csecsemőjét.~Tornyokra is másztam, múzeum és képtár
13436 9| minden és hideg lucsok,~éles torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~
13437 9| hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~fojtogatta már csecsemő-fiunkat,~
13438 9| elbeszélem azt a hónapot,~mikor torokgyíkban feküdt fiam,~s hosszú kaszárnyák,
13439 12| vertem magam füstös-boros toron,~mindig a kín volt ólmos
13440 2| nyiszlett emberek.~Egy távol torony ferde lángolásba.~Méreggel
13441 9| szemük,~csönd mindenütt,~A toronyóra zengőn egyet üt. ~De fölviláglik
13442 9| reszketőn,~mint babonás~toronytetőn~a nyavalyás.~Mász botorul~
13443 13| Ördöngősök~Virágos tőrrel a szivünkben~szoktunk mi
13444 6| úgy állt, mint lakodalmi torta.~
13445 1| édes a lemondás: az élet torz-arcát~redőosztó kézzel mosolygósra
13446 9| üvöltenek, és mint megannyi torzkép,~az ember-arcok görcsbe
13447 14| remekje. Mária~Isten csodás torzrajza. Mária~kislányka és hősnő
13448 13| Tóth Árpád halotti maszkja~Ahogyan
13449 14| tatácska. ~Comprendre c'est tout pardonner ~Csodálkozol a
13450 8| részeg,~és átkozódva búsan tovaballag,~ mint a középkori lándzsás
13451 1| kézzel fogható,~mint egy továbbhajítható darab fa,~s mégis nekem
13452 1| legyek.~Nem mozdul... Én továbbmegyek. ~Itt minden ifju s mégis
13453 7| szemekkel~ néztem, amíg továbbvágtatott,~mint aszfalton, délben
13454 9| gőzöl, hogy a szenderemet tovahajtsa,~ámde kezem nem nyúl a kanálhoz.
13455 1| álmot,~bódító illata~régen tovaszállott. ~De halk tavaszéjen~újra
13456 2| szobákkal,~a fénnyel, mely tovaszárnyal,~a tükörrel fényt hajítok,~
13457 4| álmatlan merengve a nap tovatűntén,~s némán nézegette az éj
13458 13| tüzes-fényesre, aranyosra~tózöld lágyan susogva.~Dörögj elő,~
13459 12| elsőosztályos utas. ~Sassnitz és Trälleborg között ~Bámuljuk a kristályos
13460 1| fia:~nézzétek - ez a nagy tragédia,~a legsötétebb, a mindennapos,~
13461 12| abbahagy.~Sétálni viszi a tragédiáját~s szánják nagyon. Ő a bús
13462 13| Utóhang~1 ~Az én tragédiám rövid volt,~szenvedtem,
13463 14| megragadta,~s benne egy tragédiát látott, azoknak a szegény
13464 7| s a véres trombita ma is trará-trará-t mond?~Mert téged hívlak,
13465 14| csüggedőknek:~rend lesz. ~Tréfák ~Azt mondod, hogy elegáns,~
13466 2| halál.~A játszótársunk és tréfál velünk.~Rohanva száll -~
13467 2| páholyában,~amint valami víg tréfán nevet.~De kék szeme egyszerre
13468 2| kellene még aztán millió:~tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,~
13469 1| Útrakészen~Beszélgetünk tréfásan és merengve~mi, útra készülő,
13470 12| zsongít, úgy csitít el,~tréfázva mímel,~s a jajra csap a
13471 14| egy kimentszínű, hatalmas~trikolór ing-leng csendbe rajta.~
13472 13| trágár ária.~A hősnő egy trikós szerepben,~kuszált, kisírt
13473 14| megszokta már,~a fütty, a trilla, nóta szól. ~Aranyos itt
13474 2| az utolsó neszek, az őszi trillák. ~Intermezzo ~Most tetszenek
13475 9| kacagnak még, a gyerekek. ~Trillás örömük az eget veri,~én
13476 12| mint a víz~rí, mint a tűz,~trilláz, sziszeg~és csengetyűz. ~
13477 2| millió volt,~angyal, sugár is trillió volt.~A lombon, a sötét
13478 1| sikon~blazirtan áll egy vén Triton. ~Itt fényes az éj, mint
13479 1| lángesőbe roskadt földre Trója~s véres mocsok fröccsent
13480 7| döng az ágyú,~s a véres trombita ma is trará-trará-t mond?~
13481 4| Takarodó~Az élet arany trombitáján~ a búcsúzók dalát
13482 1| asztalok alatt horkol alul,~és trombitál a hő borgőz az orron,~és
13483 13| torokkal,~dobot verünk és trombitálunk. ~A szürke országút az ágyunk,~
13484 4| elfehérül,~és vér hörög a trombitán.~ ~
13485 13| terheit tovább,~s a terpedő trón-zsámolyhoz dobátok~a színes isten rongyajándokát. ~
13486 13| közt a legbolondabb~ a trónja talpát rázom mérgesen.~S
13487 12| én koromban:~recsegtek a trónok, a bankok, a népek. ~Az
13488 2| legszebb állat.~Magasba trónol fönn a vánkoson,~csodálva
13489 4| ködön keresztül,~oly magasan trónolt a kevély kaszírnő,~mint
13490 12| tűzhányó kráterén is,~még áll a trónom.~És önmagamat önmagammal~
13491 14| vérkálvárián;~uralkodók, meging a trónotok:~a jog bosszút liheg már,
13492 1| szalmás, csorba kőre~királyi trónt gyönyörrel ágyazok. ~Megtört
13493 1| ágyazok. ~Megtört szivek trónussá halmozódnak~s a kárhozott,
13494 14| a ruhája könnyű, vékony tropikál. ~* ~Falába~belekoppant
13495 3| síkos, csuszamlós trottoir-roulant,~hullám a szélben, szél
13496 14| lelkét,~és rázta már galyát a tubafa. ~Érezte, szenvedése elmulik.~
13497 14| gyújt semmi sem... ~Minek tudásom halmozgatni folyton?~Minek
13498 10| várakozására,~s remegjen által a tudat,~hogy most történhet valami,~
13499 12| tudsz a~hálószobámra, azt is tudhatod,~milyen szegényes, elhagyott~
13500 12| elég,~s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,~hogy ez az élet, a
13501 12| áldott melledből eleget,~hogy tudjak a szomjamban hinni,~
13502 2| sas a hegyre,~mert szállni tudna, szállni és röpülni,~de
13503 8| olyant, amit mi álmodni se tudnánk,~mély téli esten, a gyerekszobában,~
13504 7| atlétája, állok itt. ~Szaladni tudnék, nem tudom hová,~szeretnék
13505 9| susogni,~megáldani a biztos tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~
13506 13| elfogódott,~gomboltkabátú ősz tudósod,~ki egy betű, hangjel miatt~
13507 12| otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok.~De én, a tudatlan nem érthetem
13508 12| meredtté,~tökéletessé és tudóvá,~kemény, fájdalmas műremekké.~ ~
13509 9| sötét falombban.~Jaj, mit tudtuk, három diák, az este,~hogy
13510 10| megcsókoltuk egymást.~Nem igen tudtunk beszélni,~mert észrevette
13511 9| ahol most te tébolyogsz.~Tudván-tudod ezt. Látom arcodon.~Vigasztalásom
13512 9| csöndet és~remegni kezd, s a tücskök jelbeszéde~a szakadatlan,
13513 1| A szürke réten ciripel a tücsök,~a bús mezők az égre lehelik~
13514 2| Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés egy régi ajtón,~melyet mindenki
13515 13| lázadásra hív,~mert ő a népnek tüdeje, az ajka,~az agyveleje és
13516 10| rossz táplálkozástól és tüdőbajából származó~soványsága is stílusos.
13517 4| farsangi porban -~hajnalra - tüdőgyulladásba.~Mentem tovább s a szürke
13518 1| paplanunkat,~pillánk nehéz, tüdőnk lihegve fullad,~és halhatatlan
13519 12| Bámuljuk a kristályos éjszakát,~tüdőnkre szívjuk a víz mély szagát.~
13520 14| megjegyeznem, hogy Ella a tüdővészes beteg~kedvese, ki őt végtelenségig
13521 1| a lég és a sarokba~ezüst tükörből bókol a rakott fa,~a jó
13522 14| fegyvered csak,~s nem kell neked tükörke, rízspor. ~Mindezt én objektíven
13523 1| kezekben égnek a kacsók,~és a tükörnél, ciprus árnya mellett~acélerővel
13524 6| csepürágó,~ki szappanhabbal fest tükörre,~úgy jött a hó, ez a kiváló,~
13525 4| folyton s mégis változatlan.~Tükörszobába járok. S száz alakban~másolja
13526 7| hol van, ki az éj~tündéri tükrét összerakná? ~Csak köd kisért
13527 2| a levegő is~feje felett.~Tükrökbe nézte furcsa-gonosz arcát,~
13528 9| megmozduló botommal,~s nézem a tükrökön meggyérült, régi fürtöm. ~
13529 12| lenn,~minthogyha csillárt, tükröt törne barbár~dühébe sokszáz
13530 2| hogy távolságunk tűkkel tükrözi.~Oly messze vagy te s e
13531 13| bús ablakokba,~melyek nem tükrözik, mi van belül,~az ablakok
13532 14| közöm,~fényes világok fényét tükrözöm. ~Fejembe pislog az ész,
13533 12| délibáb vizében úszó~gabonát. ~Tükröztetett kastélyt, ezüstlő~habon
13534 13| bú honolt festékes arcán,~tükröztetve dúlt kedélyem. ~"Ó, kisasszony,
13535 4| ténfereg az élet,~egy homályos tükrü, vak szalonba,~ahol minden
13536 1| néz húnyt szemünk? ~E vad tülekvés-e az élet,~ vagy az csak
13537 7| Nem tudom.~Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek. ~Hol vannak most
13538 1| durva hajsza a csaló? ~Akkor tün el igaz világunk,~ ha
13539 12| Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-~fényét a sötétbe, ha rémeket
13540 14| Róma. ~14 ~Ó, Boszporusz tündére, messze távol,~te védted
13541 13| ablakon~kilencszer szép fehér tündéreid. ~Add nékem őket. Víg bohóc
13542 4| szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek körüldalolnak,~én megsiratlak,
13543 2| Hagyjatok szaladni még,~tündérekbe hinni,~fehér csészéből szelíden~
13544 9| gépkocsit, hajót,~nagy életünk tündéres, csöppnyi mását,~mely -
13545 9| mulatság, Anna-bál,~a kis tó tündérfényben áll,~ladik hasítja rengve. ~
13546 1| költészetével~szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...~ ~
13547 4| ezüstös ég alatt.~Jönnek hideg tündérleányok,~térdig fehér rózsákba járok,~
13548 14| győz a nyegle bárgyuság.~Tündérruhába szállt kavargón~felém sok
13549 1| szép, e csöndes életet.~Tündérruhákba jönnek, aztán~ ellengenek
13550 13| bőjtöltem érted én,~kilenc tündértáj messzesége hítt,~régóta
13551 1| gyönyörben~ szépsége tündértitkait. ~Hamvas, fehér, szűz arca
|