1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
13552 12| mint peres felek,~de most, tündökletes alak,~magányomban börtönfalak~
13553 14| életünk, mint a folyam. ~Te tündökölsz a másvilágon~magánosan,
13554 14| emberöltő: -~a végtelenbe tündökölt ő. ~* ~Szerelem,~a vágyamat
13555 1| gondolok-e a titkos éjre,~s elém tünik-e majd igézve~ e híd,
13556 1| legjobb, ha az éjbe, magába tünődik.~A reggeli szélbe dalolnak
13557 13| hallgató és bölcs,~méla tünődő,~árva, magányos,~igazi ember,~
13558 1| virradat a mezőn,~némán tünődöm, merre felé sietsz,~te szende
13559 12| néznek,~és visszafordulnak tünődve,~mert még nem értik az egészet.~
13560 14| hogy való az árnyék,~s tünők a portestek s a kósza bolygók,~
13561 13| kisasszony tudta. ~És robogva tünt el aztán,~a perron, gépgyár,
13562 14| Könnyű erős -~ismerős -~hová tüntél~tündér? ~Kancsal rím ~Itt
13563 9| megint, kanyarogva, fogyó türelemmel,~s túl, a kopár folyosó
13564 9| láttuk még akkor ezt a képet.~Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,~
13565 10| remegtek, alig láthatóan,~türemkedve tusáztak egy darabig, majd
13566 1| testerőnket,~kapkodva a türemlő semmiért~s megvetve azt,
13567 2| mérgekkel tele.~A lába türkisz, a hasa zafir,~a bőre selymek
13568 9| tetejére,~és bekukucskáltam tüstént a palánk repedésén.~Pillanatig
13569 1| az útra csörrentek már a tüszők. ~S vastrombitával, bosszuló
13570 2| rontanátok,~zengetnétek tütülő harsonátok,~és szánkáznátok
13571 1| nézdelé. ~Vérébe szikrás tüz cikázott,~ fejébe szállt
13572 14| szertenézett,~s hideg ezüstrózsákat tüzdögélt~a bús szemérmes éj sötét
13573 9| emberi jaj,~s míg a romon~tüzed ragyog~azt álmodom,~hogy
13574 13| hamut kaparva,~kihúnyt tüzednél. ~Kísértet járt ma a szobámban,~
13575 14| ormán.~Az ajka száraz,~heves tüzekben~sötétre égett.~Nincs már
13576 2| éjszakába,~pufók lámpákat, zengő tüzeket,~mint kisfiú, ki néma kedvtelésből~
13577 2| sugárzásán szeptemberi tüzeknek.~Most tetszenek nekem a
13578 1| ágy a lángözöntől.~A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl,~
13579 4| lámpa, gyertya, milliom~ezer tüzelő liliom,~s én szálltam, szállottam
13580 13| bortócsába fulladt:~hétfőn tüzelt tilos öröm;~kedden megöltük,
13581 1| harcdijul. ~Láz borzogatta, fagy tüzelte,~ kacajba halt a halk
13582 13| harsogom: Ne féljetek! ~Tüzem, mi úgy égett oltárokon,~
13583 13| lehervadt a karom.)~Az én tüzemnél melegedsz te,~ s magam
13584 1| erdőket áldozok szilaj tüzének,~bár ajkam is hervadna el
13585 13| balgatag? ~A régi oltárok tüzénél~kacagva gyújtotok pipát,~
13586 13| szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő,~mely bíborával az égig
13587 13| hajrázva vontatták, szilaj tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~
13588 13| aranyosra,~csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra~tózöld lágyan
13589 8| tündöklő arcom csupa seb,~tüzes-piros, vágyó-fehér.~Amerre nézek,
13590 8| Hatalmas,~kiben az élet vére tüzesen vert,~ifjú, kiben a magyar
13591 3| vicsorog a sötét sarokban~egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.~ ~
13592 1| izzadtam jégbe, fáztam tüzkohón.~Megettek ördögök, s a testem
13593 4| köd-isten,~egy csúf kis fát tüzött elém,~szakálla lógott kúsza
13594 1| lámpalángok mind kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz már,~szád is
13595 14| kihalt.~Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,~mint egy kiégett, rossz
13596 13| csillagos mindenség integet,~tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~
13597 1| botorkálok a kín alatt.~A tűhegyű korom, a néma éjjel,~a vasfogós
13598 2| egy kacajér.~És csillogó tűk, csillogó szemek közt~hull-hull
13599 2| bámulom,~hogy távolságunk tűkkel tükrözi.~Oly messze vagy
13600 1| alkonyat,~s a tág, nagy ég kék tűkörében~ sápadva látja arcomat. ~
13601 14| imádság:~ámde halk szózatát túldörgi a vihar,~s villámai zúgva,
13602 13| beszél~az óceán zúgását túldörögve. ~1906 ~ ~
13603 14| roskadt szenvedés,~mely túlfeszülve vak bacchansi kéjjel~kidörgi
13604 2| tán? -~egy idegen és merev tulipán. ~Ez más, mint otthon. Bús
13605 12| mely a többség törvényét túlkiáltja,~komor kisebbség, szívós
13606 13| titok.~Valaki itt van, s a túlpartra átszáll,~itt van, s a fénynek
13607 14| lobogván,~s úgy gondolom tán,~a túlvilág szebb, s másképpen lesz
13608 13| undor ráng az ajkán,~míly túlvilági-furcsa és komoly.~Elérhetetlen
13609 8| ülök s sírva nézem,~hogy tűnedeznek szüntelen~és száll-lebeg
13610 1| Szűnjön pihegni a beteg kebel,~tűnjön le róla a vér régi mocska,~
13611 13| magába ballag az úton,~azon tűnődik, hogy esküvőjén~mirtuszkoszorú
13612 7| sem tudom, hogy hova-merre tűntél,~nem álltam ágyadnál ezüstkanállal,~
13613 1| lámpafénynél,~ mint tűntem el a hóviharban.~ ~
13614 2| Trágár tivornya, részeg és tunya.~Sír a beteg és méla, szláv
13615 12| járok mosolyogva,~tanulva a tűrést,~a hosszu alázat gőgös erényét,~
13616 12| meleg volt~a szállóban. Tűrhetetlen~vágy fogott el, hogy szaladjak,~
13617 14| éjszakába,~és fölfelé az égre túrja útját,~s a rózsaszínű hajnal
13618 2| fölkel és a csillagokba turkál~egy hosszú csővel, a temetőútnál,~
13619 4| tekintetem,~mint a viharban turkáló sirály.~A néni is leteszi
13620 9| fáradt-fényü fürdőn,~szemét közt turkálok, nem csitult bánatommal,~
13621 1| könnyező szemem,~amíg a többi turkált lenn a földben. ~Bukásaimba
13622 9| a vánkosára visszadőlt,~tűrő, öreg mosollyal, mint ki
13623 1| küszködöm magam,~s aranyt túrok körömmel, vas-pöröllyel~
13624 14| hű fiad,~lábam botolt és túrta a sarat,~de hű szemem mindég
13625 14| csatorna a szennytől kicsap.~Tűrtem, reméltem, halk szavadra
13626 1| ajkamat, velőm ég,~szenvedve, tűrve egyedül,~gúnyoljatok csak
13627 14| lázba futva~a föld sötét tusáitól~kitör nyomott szivemből
13628 14| Tusakodás~Titkok lebegnek lelkem tengerében,~
13629 14| karomból az erő,~a nagy tusákra már ásítva nézek,~másé a
13630 14| asszonyhoz~1 ~Amíg dühös, rengő tusáktól~porzik s remeg a deszka-színpad,~
13631 13| kalapáló, őrült szíveink~riadt tusakvással, kétségbeesve~vergődnek
13632 1| Búcsú~Vesztett, sötét tusám bevégzem,~boríts be, elmulás,
13633 1| vérezve vesződünk viharzajos tusán,~míg végre a halál karján
13634 8| agyarnak,~fognak, körömnek és tusának,~s mindent a földgömb koldusának,~
13635 1| virág.~Ti adtatok kedvet, tusát,~ti voltatok az ifjuság,~
13636 9| szemeimbe lidércek~népe tusáz, amilyent nem lát az aludva-szorongó.~
13637 10| alig láthatóan,~türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen~
13638 13| Zeneszónál~Te vaslovag!~Jöjj és tusázva,~kacagva, lökve~taszíts
13639 9| éjjel.~Az asztalon körző, tusscsésze állott,~s latin könyvek,
13640 9| tündökölve ússz,~jó, égi túsz,~ó messzeség őrültje, Sziriusz. ~
13641 1| nesz a lombokon, a fán,~s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül~Én,
13642 2| lég, a jég,~ha ráborul a tűz-gyötörte főre,~gyógyítja a fű a beteg
13643 1| bősz orrlyukát dagasztja tűz-haragja,~s amíg a kürthang a tájat
13644 2| égő vasalót ráz~vöröslő tűz-körökbe,~és aki megtér elhagyott
13645 13| merre-merre lehet Ő,~a tűz-szivű, a fényt-vető? ~Ha fénye
13646 1| igézve~ e híd, e hab, e tűz-virág,~s az éj, amelyre a sugár
13647 13| száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~átadja gyermekének,
13648 1| borongó éjszakám:~szétpattanó tűzbimbóm, fényes ékem! ~Gyöngyös
13649 2| holdfény lett a sugarakból,~a tűzborból ecet.~ ~
13650 4| rám hull a sűrü köd,~és tűzbotommal görbe utcasarkon~én kormos
13651 4| utcalámpák~szomjúhozzák piros tűzcsókomat. ~Ki sejti, hogy a réz-szitán~
13652 9| Fölébredek~Fölébredek,~s a tűzfalon~a fényedet~oly elhalón~veted,
13653 2| arcomra bámulsz,~melyet tűzfénybe von nehéz havannám.~- Nézd,
13654 13| miken a bús rabember~tűzglóriában áll. ~1907 ~ ~
13655 14| kigyúlt szemekkel szállt a tűzhalálba,~érezte, bukni fog, s emelkedett.~
13656 12| kell megónom.~Uralkodom tűzhányó kráterén is,~még áll a trónom.~
13657 9| éjszakát~bedöngi, mint~a tűzharang,~mond tompa kínt,~vigasztalant.~
13658 1| tovább az alvó, éji utcán~a tűzkocsi, a vágtató fogat. ~Dagadt
13659 1| a tusa.~Golyó fütyül, a tűzlöveg foszol már,~hangos sziven
13660 13| földgolyó~nem egy pohár - tűznedvvel lángoló~hogy azt is, azt
13661 1| hogy lángra gyullaszt tűzöled,~s érzem, nem voltam sohse
13662 8| segélysikoltás,~mely ki se hat a tűzön-poklon át,~mint gyönge csecsemőé,
13663 2| vérzik az orrom,~látok ezer tűzpántlikát~és látom Őt - oly szenvedő
13664 1| Egyszerre az álom arcomba fú,~a tűzpiros szobán susog az árnyék,~
13665 13| árnyék-szemfedője,~holt lángok alvó tűzraja,~hajnalra vágyó éjszaka. ~
13666 1| Kályhád kihűlt. Fáztunk. Én tűzre tettem.~Hullott a könnyem,
13667 14| sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn a vasút a pályán
13668 1| vészesen forgott az égi~tűzrózsafény és a pokolszemét. ~Hozzája
13669 13| szemükbe rontva és büvölve,~tűzrózsafényt vet az ősz hallgatag. ~Vágytok
13670 1| ágyába készül,~és álmodik a tűzrül, a lidércrül.~ ~
13671 4| mélyen?~Csak én tudom, ha tűzsugáros~vörös szemekkel int a város,~
13672 14| hogy rám tekintsen egy lány tűzszemével,~oszlassa búmat, mint a
13673 1| látják amint~lihegve jő a tűzszemű vadállat.~ ~
13674 13| fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,~lengő fehér csipkét,
13675 2| ágyamba dugtam~s ingembe tűztem éjszaka...~ ~
13676 4| hogy a réz-szitán~egy vad tűztenger ég benn,~s a gyáva pillelángban~
13677 1| a paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból izzó fénykéve
13678 13| diadalmas, részeg himnuszom. ~Tűzvész lobog merengő szemeimbe,~
13679 8| Csak gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva borulok nyomába,~
13680 2| pörkölt nyári kertben~a nap tűzzáporától összeverten~haldoklanak
13681 1| csodás volt,~a híd, hegy tűzzáporba lángolt,~ alant zokogtak
13682 12| ismerős,~határa kertfal, tyúkól, pincegátor, ~de a boldogtalan
13683 12| konferencián~az Emberiség tyúkszemére hágtak,~vagy egy kicsit
13684 12| Mint őrültek tébolydák udvarába,~látják az illót, ami semmivé
13685 13| érzi, hogy él. ~Rézkarc egy udvarházról ~Gentry, ám még fél se:
13686 13| a zsold. ~Bús hívedet ne udvarold,~öreg barát, de tűzzel éledj,~
13687 13| életemben~szelíd a-mollban udvaroltam;~nem volt sosem merész frivolság,~
13688 1| szűzi lakod elé~s virágos udvartoknak alján~sokszor elálmodozátok
13689 13| megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,~egy nyári ünnepestén, a
13690 2| parittyát.~Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt~a sárga, kék és
13691 8| pipa füstöl.~Fürdő van, üdíteni testem,~langy téa beteg
13692 1| és nincs a rónán sehol üditő zöld. ~Fáradtan álldogálnak
13693 4| Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő,~minden cukrot magába
13694 13| dalok,~átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem, hogy meghalok... ~
13695 13| búgnak a dalok,~átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem, hogy
13696 13| kulccsal zártam be aranyos üdvöm,~ e kulcs, e kulcs a
13697 2| néztem, mint egy csöndes üdvöt. ~Fáradt imám hozzá szállt
13698 12| bankettre. Részvétlevelet,~üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba~kisasszonyának
13699 12| ember néz bámulva rád,~nem üdvözöl téged, nem istenít fel,~
13700 13| mosolygva~a friss hajnalt üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta
13701 13| a végtelenség már felém üget.~Terhes fejem lehajtom csendesen,~
13702 10| titáni erőkkel,~ravaszul ügyelve, hogy rajt ne kapjanak.~
13703 10| másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,~írnokok, katonák, s olykor
13704 13| oltják el korok. ~A fáradott ük, haldokolva még~nagy honszerelme
13705 12| szikár kis öregasszony.~Mind ükanyáim. Egykor ők is~jártak homályos
13706 14| kilószámra. ~* ~Hegyezem a fülem, ül-e~a lomb alatt fülemüle? ~* ~
13707 12| fejemben.~Hajnalig csak üldögéltem,~elfeledtem, hol születtem,~
13708 13| ez - Horatiust idézem -~üldöz a hajón s vasúton". ~E találó
13709 14| földön,~vagy az az árny, mely üldözi örökkön?~Elmélkedett soká,
13710 14| mert rajtam a tél orgiát ület,~vérem zubog, mint óriási
13711 10| Csak áll s lesi, hogy~hová~ülhetne le.~Szemében pedig ez van:
13712 9| föld bőséges útjain. ~Hadd üljek itt, én, koldus és tapasztalt~
13713 12| hogy nem kell élni,~csak az üllőre ráalélni,~engedni szépen,
13714 7| rí a gangon~egy gyerek. ~Ülnek-ülnek~az ágyaknál~csendesen, ~
13715 13| magadba rogyva, álmodozva ülnél,~és hallanád a szellők fuvoláit,~
13716 12| regében,~és nézik a körül ülők,~a mosolygó, szerény szülők,~
13717 1| Élet virult az ágon~s bú ülte meg a lelkemet,~bús őszi
13718 1| 3 ~A zöldselyem diványon ültél,~ahogy szobádba bevetődtem,~
13719 12| tán?~Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel~lámpám sugaránál tanulva
13720 9| pusztulását hidegen,~hogy ültetik hátrább az iskolában~és
13721 9| és recsegett a fésű.~Itt ültünk boldogan, s haragos szavainkban~
13722 14| homályán~vörös selyemruhádba ülve,~nézesz a villanyfényes
13723 2| síró szemök,~és elsíratják, ümmögnek szegények,~ah élet, élet,
13724 12| lázadásnak~harsány színébe?~Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni~lármás
13725 1| dühöngő, fellázadt pokol~még ünnepel. ~Manók kisérnek a sötét
13726 7| s akármi vagy, versekkel ünnepellek.~Látom fejed, figyelmes
13727 10| fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad~hangversenytermek
13728 13| vagy aranyos versekben ünnepelni~a bús leányt, ki messze-messze
13729 13| csókolgatta hamvas arcát,~míg ünnepeltem dalaimban. ~Sóhajtozó nagy
13730 13| az udvarukba,~egy nyári ünnepestén, a szegények,~és egyre többen
13731 13| ruhába, lomha kedvvel~fekete ünnepet ülünk.~A getsemáni kertben
13732 1| csöpp~áztatja a követ.~Az ünneplő tömeg~bámulja a sötét, esős
13733 14| az illatos kávé levét. ~Ünnepnap a templomba jár el,~mivel
13734 1| Ünnepnapon~Az emberár künn küszködik,
13735 14| kihamvadt,~fagyos, hideg az ünnepünk,~lelkünkre hull a téli harmat. ~
13736 9| visszasietve~vak folyosók morajos üregébe lihegve haladtam,~áporodott
13737 4| hosszú menetben,~ üreges szemmel, fázva, félszegen,~
13738 7| kialudt égitest,~úgy bámul üresen az ürbe. ~Meggyszínü selyme
13739 12| tevéled járni a sárgolyó~üröm-vidékét, a keserű mezőt,~ó boldogságom
13740 9| József-hídon.~Eszembe jut sok perc, ürömje, méze,~egy szőnyeg, egy
13741 14| bukott el,~kié sosem volt az ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta
13742 1| tilos, szines gyönyörnek.~Ürül a kancsó, nő a potrohuk,~
13743 12| vigyázzon életére,~hogy meg ne üsse oktalan fejét.~Ekkor kitört,
13744 2| citera. Sápitozva szóló.~Üstdob. Cintányér. Őrült, kába
13745 7| rezzenjen meg a haragos üstök ~szigorú főtökön, mikor
13746 1| lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,~ átfogja gyilkosan
13747 4| Ég a rivalda, mint az üstökös. ~Egyszerre csend lesz.
13748 13| S búsult tüzével a hült üstökösnek~feltépem a szivem - egy
13749 9| fametszet.~A háború kalandor üstökössét~rajzolgatom a vígasztalan
13750 13| Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,~hadd rázza széjjel ami
13751 13| szivében kínok és fájdalmak üszke,~s még hallja, amint fujja-fujja
13752 1| kormos mélyén pihegtél,~s üszkös szemekkel vágytál napvilágra,~
13753 13| Hajnali csók~Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,~s sóhajba halnak
13754 14| tájon,~és égetett tüzes üszök.~Kínáltam az egész világnak~
13755 14| és felvonul a győzelmes üteg.~Képed sötétül és reszketnek
13756 4| sok vérpiros, sötét ütem. ~Tüdőm se bírja. Nyomban
13757 9| szavakra gyulok, robogó ütemekbe dalollak.~Megsiratom magamat,
13758 9| ki lassan~ringok a versem ütemén~míg elkészül e költemény. ~
13759 1| poros lebujnak közepén~áll s ütemet ver a sovány legény.~Aztán
13760 8| éjeken,~ő vert ilyen kemény ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~
13761 1| ordít szörnyüképp,~a férj üti, cibálja a fülét,~a vére
13762 14| villogott szép kardjuk,~hogy az ütközetbe~rohantak, dübörgött~a parlag
13763 1| alkatából,~s kemény falába ütköztél örökkön. ~Az élvezetnek
13764 1| összejönnek~a percet édes szóval ütni el,~amíg a tél a megfagyott
13765 8| sirással~versz engem, és ütöd urad,~én asszonyom, ha tompa
13766 10| hogyha beszéljük,~mint ütőereink gyors kopogása, s ha látjuk,~
13767 14| bokrok rejtekében...~Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...~
13768 2| úgy, mint hajdanán,~mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor meghalt
13769 13| a parketten sötét sebet ütöttek.~Ez a nép, hölgyeim és uraim. ~
13770 13| hívó és otthonos.~A nagy üveg-ajtón ki is hat~a furcsa, gyógyszertári
13771 13| márványterület,~e szobros és színes üveg-fedett,~tükrös, virágos, szellős
13772 4| gyémánt-derütől,~és bámuló, üres üveg-szemével~ nézzen rám a tükör. ~
13773 7| messze, mint egy álom,~üvegablakon, diákszobákon~ és fölöttem
13774 2| vagy,~üvegszekrénybe kincs, üvegcsokor.~Te bútora vagy elhagyott
13775 2| dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~És sírnak rá az üvegek. ~
13776 13| élettani bábként látja mindünk~üvegerünkben kék és piros vérrel?~Én,
13777 13| Konferanszié jön~lefogva üveges szemünk. ~1908 ~ ~
13778 2| ha ajtónkat kitárnám,~az üveges-szekrénynek rontanátok,~zengetnétek
13779 12| falikarra nézett a szeme,~üvegesen, mint Rippl-Rónai~képén,
13780 2| is megfeszült, mint egy üvegfal,~és födve voltunk fénnyel,
13781 4| rekkenő melegben,~szemük üveggömb, derekuk cövek. ~Alusznak
13782 2| petróleumlámpák és nyugalom,~üveggolyók a kertes udvaron.~Olykor
13783 9| hirtelen kalapját,~vagy hogy üveggyűrűje elveszett,~és nem került
13784 14| Tisztelve nyúlj e picike üveghez,~Mert benne álmok vannak,
13785 2| Az üvegajtó állt elém,~üvegje köd és alkonyat,~bámultam
13786 1| szivárvány~égett az ablakok üvegjén,~s köd szállt a szélnek
13787 12| őrült forradalmár~egy óriás üvegkereskedésben. ~25. Délutáni szundítás ~
13788 13| kigyullad,~s versengve a nappal, üvegkocsányán~kibontja szirmát s lobog
13789 13| gyöngyvirágot, a csengettyüket. ~Üvegkoporsó áll a szürkületben.~Vár
13790 2| látta~egy téli éjen, az üvegkoporsón,~nyitott szemekkel, hittel,
13791 1| meg nem indul,~és a finom üveglemez alatt~oly szótlanul-nyugodt,
13792 4| nyoszolyáját~s melyből ivott, az üvegpoharat.~És láttam nyakkendőjét,
13793 2| patak vagy, déli nap vagy,~üvegszekrénybe kincs, üvegcsokor.~Te bútora
13794 7| aranyóralánc~lóg zsebéből. Hajdanán~üvegszekrényünk dísze volt.~Nászára kapta
13795 12| fontoskodó-komoly fagy~dagadt üvegszemébe.~Minden búvárnak oly nagy~
13796 13| halvány gyermeket~a nagy fehér üvegszobába vitték,~s a kápra fénytől
13797 12| az ősz. Hűs gyümölcsöket~üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd~szőlőt,
13798 13| gyógyulók ~Minden fehér. A nagy üvegterembe~ülnek szegény, feltámadt
13799 13| nagyvárosba, hol a bérház~üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák
13800 9| mikor magasba hág a nap,~üvöltenek, és mint megannyi torzkép,~
13801 9| kimondhatatlan, állati örömmel~üvölteni.~ ~
13802 13| hosszú~végtelen-hosszú~rímet üvöltne. ~1928 ~ ~
13803 8| hogy sziszegjek?~Jaj, hogy üvöltsek?~Jaj, hogy kígyózzak?~Jaj,
13804 14| Frigyes.~(rigyet = szarvasbika üzekszik) ~Véleményem Werfelről ~
13805 7| Hogy integetnek, hívnak és üzennek,~ha bánatoktól bong a beteg
13806 13| járt ma a szobámban,~miért üzentél? ~1921 ~ ~
13807 10| eszelős~gyűjtő, felsült, rossz üzletember,~nagyralátó fajankó, mit
13808 1| hol a szegény fáknak köves ugar jut,~s mind kétségb'esve
13809 1| rozsvetés közt s a sötét ugarba~ olykor elballag egy
13810 1| előre,~és este elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt,
13811 9| légy szíves, és reájuk te ugass.~ ~
13812 1| zöld mocsár teng, távol eb ugat,~sátorfa mellett álmodik
13813 9| Az árnyakat, a levegőt ugatják.~Most leharapják, hallod-e,
13814 14| kevély,~ne félj, ne félj! ~Ugorj hozzám közel,~ma rózsalomb
13815 1| Budai idill~Hopp, ugorjunk fürge szánra,~menjünk a
13816 10| tegyek?~Mit beszéljek hozzá?~Ugráljak-e cirkuszi célkarikákon,~mint
13817 13| csákányok zajára~téglák közül ugrálnak ki a békák,~úgy rebbennek
13818 4| lány-pokolba~már fuldokolva~ugrálni kezdtem esztelen.~Csiklandtak
13819 4| játék-batárban~jött százezer ugrifüles manó -~és dínom-dánom -~
13820 13| a holdsugár kisasszony,~ugy-e hivogat panaszlón~ablakának
13821 2| mélyed.~Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?~s reám borul,
13822 2| anyácskád gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?~Nem
13823 10| illik hozzá az ifjúi parádé.~Úgyse soká tart már számomra e
13824 8| biztos erő vagy,~e tétova és új-ideges ének,~s halld meg szavát
13825 14| utókornak~adom át. ~Esti Kornél újabb versei ~1 ~Tudd meg, pajtás,
13826 4| volt és okádék. ~És láttam újat, újra láttam,~jártam sötét
13827 1| porba lökvén,~majd felemelsz újból tehozzád. ~Költészetem izzik
13828 3| örök körforgásban~ újhodni, veszni, hullni lefele,~
13829 2| Az udvar alján~kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány -~
13830 2| megbicsaklik elefántcsont ujja~a fekete-fehér elefántcsonton.~
13831 2| Kopott ezüstbillentyűkön az újja,~s az ősz, az ősz~ővéle
13832 10| tömörítve,~ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,~amint vered ezt
13833 2| mindegyik kötőtű,~cikázó újjaid iramja gyors.~Te vagy, ki
13834 9| ismeretlenek.~Reám mutatnak hosszú ujjaikkal,~s közöttük én, remegve,
13835 2| tarlott táj fölé. ~Kis ujjaimmal csendesen doboltam~a lágyan
13836 14| lázasan követtem... ~Az ujjaink hamar eggyé fonódtak,~s
13837 2| Borzongva érzem biztos újjait,~ha kis, sovány bordáimon
13838 9| kopogó gyűszűvel,~összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve,~gombok-gondok
13839 9| tartott, játszódva, öreg-merev ujján~s ferde japáni szemét rézsút
13840 4| Farsangba még azt mondta: ujjé,~s pezsgőbe tartott feredőt.~
13841 2| jós éjszakábul,~ügyetlen ujjon bukdácsol a skála,~az eső
13842 14| szül a setét kaosz,~a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,~s amíg
13843 6| amerre megy, arany az út. ~Ujjonganak a városok,~hiznak a hájas
13844 1| Nappal van... A vasút a rétet~ujjongó kedvvel futja át,~friss
13845 5| föld. ~Táncolt, kiáltozott, ujjongott~és nóta kelt az ajakán,~
13846 13| friss szag. -~Ott újra más újság akad:~egy drágalátos kirakat.~
13847 14| regényt nyalábbal olvas,~ujsága a Pester Lloyd.~Üres percébe
13848 10| élményeid, mint kiolvasott~újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,~
13849 13| olvasgatott~vén színlapot, bús újsághulladékot,~vagy egy elhasznált villamosjegyet.~
13850 10| ebédtől,~eltűnsz, szaladsz.~Újságot olvasol, amikor beszélek,~
13851 1| A nyomukba borzalom...~Újszülöttje ér~messzehangzón~sír az
13852 1| önmagadtól,~vágyó szemed az Újvilágba révedt,~átvágtad a nagy
13853 13| holdas,~egy széltündérke űl könyvemhez - olvas -~s halkan
13854 1| őszi délután borult föléje,~unalmasabb, miként az éjek éje,~rítt
13855 8| évekkel, pénz sokával,~ásító unalommal.~Hadd tolják őket édes~ringású
13856 1| csüggedés lép,~és ásitó unatkozás mered,~bátran szakítsd szét
13857 9| várom itten a halált,~s unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor
13858 14| Isten-Weekend~Undorom tetején ~Mécs László - Paródia ~
13859 7| ásítva kelni fel~s fülledt undorral telni el. ~Nem jó feküdni
13860 2| mosolyog.~Maró fogunk az undort elharapja,~s gőggel emeljük
13861 9| a jég,~rohanni könyvvel, ungon-berken által,~röpülni régi szárnyas
13862 13| agy a munkától kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~s
13863 1| Férjhez megy-e akkorra "ideál"-unk?...~Meglát-e majd a sok
13864 12| Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.~Múlt éjszaka - háromkor -
13865 2| mint a hajnal.~És el nem unnám, egyre-egyre írnék~egy vén
13866 14| arcod fehér, mint a viasz.~Unod a bókolást, a tömjént,~s
13867 9| mély-azonos búddal, már nem-fiatal unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek
13868 8| még meg sem születtünk,~az unokái távoli fejére. ~Mert azt
13869 5| integettem őneki,~és átölelt mint unokáját,~s mikor a fák, füvek se
13870 1| Otthonos, nemes szivesség~unszol egyre: "Tessék, tessék."~
13871 2| fülét lassan leengedi.~Vagy unszolom: hazádtól messze estél?~
13872 9| esett...",~de a nap is süt, untig. ~Az örömötök annyi csak,~
13873 12| rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~csodát remélnek
13874 12| puffadt, lilás-kék~eretek. ~Úr-kedvetek, amelynek párja~nem akad. ~
13875 14| meg egy nép vérkálvárián;~uralkodók, meging a trónotok:~a jog
13876 12| magasabb kincset kell megónom.~Uralkodom tűzhányó kráterén is,~még
13877 13| szolgállak keshedő ebédem,~téged urallak foszladó ruhám. ~Vagyok
13878 13| civilkalap. ~Azóta várt, várt az urára,~unalmas volt az élete,~
13879 13| tiporva~ uralkodik az éj úrasszonya.~Imádjuk őt mind titkos
13880 1| lázba fejtett. ~Az egyik az urát sóhajtva várta,~másik kacagva
13881 1| szegény helóták... Jő az uratok!~ ~
13882 13| vérré a festék,~ocsudj, az űrből kelj ki, ember,~s kiáltsd
13883 14| komor~nyomor,~s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~siet
13884 14| Herr Doktor-nak hí minden úrfit,~szabólegényt s pénzes csacsit. ~
13885 14| vezess, ints -~te nemtőm! ~Az úrhoz száll imám~elmondva néki,~
13886 1| van~az elhagyott, magányos úriházban.~Kikerüli az utas hallgatag. ~
13887 14| toppant. Mária~a jólnevelt úrinő. Mária~egy lágytojást se
13888 2| sír vagyok én és halotti urna -~mondd, kit temetsz belém? ~
13889 13| mindíg pör, meg osztály,~az úrnő az utcán sort áll,~kastélyán
13890 1| kép tolong föl, én vagyok urok,~egy szent gyönyör szelíd
13891 9| társalkodol a láthatatlan Úrral,~ki mint egyenlő néz szemedbe
13892 13| egytől tartott, a házmester úrtól.~És este csendesen imádkozott~
13893 14| vélünk,~s taníts meghalni, ó urunk! ~1905 ~ ~
13894 1| sóhajtozik a sín,~szikrás uszálya vágyik le a földhöz~s világít
13895 14| félelmesen csattog.~Hosszú uszályukkal röpülnek a felhők,~remegve
13896 12| illik,~evez, libeg, táncol, uszik,~majd álmos és elaluszik,~
13897 1| tajtékot köp reám,~de mégis úszom én, dicső vezérlő,~
13898 2| Azon az éjjel~holdfényben úsztak mind a kertek.~Azon az éjjel~
13899 9| mézet, lángokat.~Szerettem. ~Úsztam.~Az elmúló folyón örök barázdát~
13900 4| ferde csíkja.~S ingadozva, úszva, elterülve szépen -~széttört
13901 2| gyermek, édes kisfiam.~A te utad a végtelenbe visz,~de én
13902 14| nem -~te áldott! ~Hímezzék útadat~a szende rózsák,~amerre
13903 8| Gázlámpasor virraszt kihalt utaknál,~az éj mellett ravatalgyertya
13904 13| jajszavunkon is kacagnak,~utál a marcona egészség,~s mutogatjuk
13905 12| bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja,~magát megbüntetendő felszürcsöli
13906 12| Ritkán beszélünk róla, úgy utáljuk~megvastagult vartól dagadt
13907 4| társtalan: -~mint ahogy én utálom önmagam!~ ~
13908 14| fő ~A tiszthelyettes az utált~tábornokának szalutált. ~* ~
13909 1| is kénes habjaidban,~és útamat még máig is töröm. ~A Tantalusz
13910 1| bolton nincs semmi fény.~Utamban a kétségbeesés vezérel. ~
13911 1| Szótlan haladok fáradt utamon~s vérem melegíti a nap sugara. ~
13912 8| rogyó fák~suttogva hajolnak utamra,~és benn a dió, mogyoró,
13913 1| soha! ~Vágyódom én mindég utánad:~ha lábunk friss havat tapos,~
13914 12| Egyszer~volt boldog. A korzón utánament~szelíden egy angyali detektív,~
13915 13| a fekete árnyak,~színház utáni lomha kocsizörgés,~s a bársonyos,
13916 3| Bitang! - kiáltja a szélvész utánunk,~zsivány! - sziszegi és
13917 4| és minden mindegy a vágy utasának,~és mindegy már, akárhová
13918 13| friss hajnalt üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta útrakész
13919 13| kertekre gondolt s messze utazásra,~és egy kicsit szomorúbb
13920 7| kígyót, madarat,~hosszú utazást, vonatot, hajót,~karácsonyt,
13921 12| padlásszobába kuksol,~míg ő utazgat és habot zabál.~Az Emberiség
13922 4| vándor,~aki csak a szomszédba utazott.~S egy bot maradt utána
13923 2| ment, csatakos ruhában,~egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.~A
13924 13| háztetőkön,~szél dudorász az utcacsatornán,~s úgy összeszűkül a világ
13925 9| szám, ~mert bánatkővel van utcád kirakva,~szemed a bánat
13926 14| hallom zajongni vad-víg~utcáidat és édes nőidet,~Madrid. ~
13927 13| toll, a száj, a húr, az utcakő,~azt mondja ő, mivel nyomába
13928 2| trombitákkal~viszik a megdöbbent utcákon által,~s egész nap ezt a
13929 4| s alélt kanócok, álmos utcalámpák~szomjúhozzák piros tűzcsókomat. ~
13930 14| királynőket szerettem,~ha utcalány is volt vagy szobalány.~ ~
13931 12| valaki, aki megértse~az utcalányt s a tébolyultakat. ~Ülj
13932 2| ravasz.~Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.~Mostan fölajzzuk
13933 9| kellett volna a futókkal,~egy utcapadra csüggeteg leültem. ~Egy
13934 1| még lábnyomom ott van az utcaporon,~még érezem ajkukat ajkamon
13935 6| éles kristály-levegőn.~Az utcasárnak tiszta krém,~a kolduscondrán
13936 7| körúton járkál a november,~az utcaseprő, szegény, beteg ember,~ki
13937 9| sárnak~vezeklőn járok az utcátokon. ~Itt élnek ők, a kedveskék,
13938 12| színész,~az arcomra rászorítva~útiálarcom keményen,~mintha mindig
13939 1| Manók kisérnek a sötét utig,~leányszobád holt álma integet~
13940 12| mennyben,~párnák között fehér útiköpenyben,~Jaj, kisfiam a vonatok
13941 12| Útirajzok~Róma ~És mind elém jön,
13942 8| s én voltam-e a lánynak útitársa,~ cigányhaján ki hordott
13943 1| reménnyel, tétován~bolyongtam útjaid során;~díszházaid kő-Bábelében~
13944 14| a mennyég aranyporát,~mi útjaimba testemhez tapadt.~S az ismeretlen,
13945 7| Gondolj reám és messze útjainkra,~s mondd, ki lehet, aki
13946 14| és fölfelé az égre túrja útját,~s a rózsaszínű hajnal tetszelegve~
13947 13| földre nyomva~zokogtam az útnak porán~a holdsugárban. ~A
13948 1| köddé fakul, és eltünik utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét
13949 1| csillagokra bár,~hozzád jövünk utóbb-előbb~és elborít a sár.) ~Én földanyám,
13950 13| fáklyalángját~átadja, s minden az utódra száll át. ~Meggyújtja ő,
13951 13| Utóhang~1 ~Az én tragédiám rövid
13952 14| merszem. ~* ~Ez adomát~az utókornak~adom át. ~Esti Kornél újabb
13953 12| gyors, lángoló volt,~hogy utolértél. ~Ha fújt a szél, még át
13954 2| várva-várom a bús diadalt,~az utolsó-halálost, szomorút,~mely lelkemet
13955 1| szájon csüng a száj,~az útra-szállók intenek kezökkel,~az induló
13956 13| utasnép a kupékba~tolta útrakész bőröndjét. ~Én még álltam
13957 10| hátra-előre,~mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék,~a
13958 13| kezembe rengő vas-dorong. ~Utunk lármás madárcsapat kiséri,~
13959 2| ismerjük csak, pici gyerekek.~Utunkba áll,~s könnyes, pityergő
13960 7| torlasz,~mely kőkeményen az utunkban áll,~s keményebb árnyakat
13961 14| bölcs bolond,~ki titkok útvesztőjén elbolyong? ~Nincs válasz
13962 1| Corvo"-ban~Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól~rongyokban állt
13963 13| lerogynak, s győztök untalan. ~Űzhet rabostor, sápadtarcu kín,~
13964 4| és a lánc mind elszakad.~Űzött szivünk sokszor szavukba
13965 2| a víziók egymást riogva űzték. ~Fénylő ébenfa-zongoránk
13966 14| tűzzel,~varázskörödből még ne űzz el,~hadd nézzelek rajongva:
13967 9| életem édes regényét hogy űzzem-fűzzem itt tovább.~Nyájas, bízó
13968 12| gyáva vadállat bújik el a vackán~és vaksi vakondok fúr alagútat.~
13969 14| mindenki titkon őröz.~Láztól vacog, fagytól ég homlokunk,~félünk
13970 13| felrettenés, iszony és vacogás,~felkelni nyomba - hol a
13971 13| oly fehér~és egyre hívlak vacogó ajakkal.~Szobám dereng már,
13972 13| Szememben éjfél.~Virrasztva vacogok a kósza szélnél,~s búcsúzó
13973 4| hajnalig imádtam.~A szánkon vacogott a csók.~Köd hullt. A nedves
13974 1| Lakóhelyük szennyes, dohos vacok,~az agg a vályogot könnyezve
13975 9| és megváltozottan -~dús vacsora ízével, Budapesten. ~Még
13976 2| színházba tér, vagy csöndbe vacsorál...~Ilyenkor látom otthon
13977 1| piros vonal fölé. ~Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly,~
13978 9| koraestén, hogy még mind vacsoráznak,~meginnék asztalomnál egy
13979 10| abban, hogy este együtt~vacsorázunk. ~Aztán egyedül bandukoltam
13980 1| kin nem fog átok, néma vád,~te, akit minden férfi csókol~
13981 1| diadalszekéren~az elmulás cézárja vad-kevélyen.~Nehéz fogatján pöffeszkedve
13982 12| hanyatt esem,~forgat tovább~vad-rémesen. ~Meggyűlölöm,~elátkozom,~
13983 4| Nyomban éj lesz,~s mégis olyan vad-szenvedélyes~a vágyam, ez a korcs titán. ~
13984 14| Álmomban is hallom zajongni vad-víg~utcáidat és édes nőidet,~
13985 1| mint elfogott, nemes vadállatok,~s birkóznak a valóval vicsorogva,~
13986 7| lomha testem,~ s mint vadállatot, úgy etetem.~Mostan eljő
13987 9| hívnak, élet?~Még csak nem is vádaskodol velem,~és félrefordulsz,
13988 2| virzsínia és szalmaszál.~Vadászkalapján tollak, össze-vissza,~az
13989 12| lettél a fájdalomból,~mely a vadember mellkasába tombol~és a halál
13990 12| elégedettek hangos lelki vádja,~íratlan, láthatatlan bírói
13991 12| úgy zördülök én most a vadkani-aljas~életre, mi megtép disznó-agyarával~
13992 13| élet.~Lassan, szelíden, vádlón integetnek,~kis, hallgatag,
13993 7| éjszakát, már eltakar egészen.~Vadmacska-szemed zöld deleje ég-e?~S nagy,
13994 8| Bólongnának: igen, igen,~vádolnának: igen, igen. ~Így csak járkálnak
13995 4| szép az élet, a harag, a vadság~és szép a fény, és szép
13996 1| és letiporja vadúl a sárba. ~Farsangi zaj zúg
13997 1| vonaglón döng a vészfék,~vágd szét zsinegjét, nem lesz
13998 7| éget,~őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.~ ~
13999 4| nyögve, sírva,~seprűlovon vágok az éjnek. ~Ma este megbotlok
14000 6| zakatol. ~Egymásba fűzve hét vagon,~arannyal rakva vastagon. ~
14001 14| szívemet,~a többiek utamba vágtak,~s én sírtam ott, mint a
14002 13| kedvtől~a nép is összezendül,~vágtass elő~óh, szikladörgető~Igazság! ~
14003 9| mert vágtat a halál,~s vágtatni kell tenéked is. ~
14004 13| perron, gépgyár, hegyoldal,~s vágtattunk a sűrű ködben~a fehér bús
14005 3| vár.~Nem kérdezem, tündér vagy-e, banya?~A szeretőm leszel
14006 13| hervad a virág.~Az asztalon vágy-éhes tearózsa,~a levegőben égve
14007 1| Az árkádok alatt~A vágy-fuvalmas nyári éjszakában~az árkádoknak
14008 1| mert soha. ~Csókfergetegre, vágy-viharra~ vágyott remegve a kicsiny,~
14009 13| örök alkonytalan nap,~nincs vágya, árnya, nincs reménye,~vakul
14010 14| fuvall.~Száguldozának lelkem vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~
14011 2| sárgaság.~A tűz fölgyújtja vágyaink dalát~és nőnek a bűnök s
14012 12| kéteset. ~17. Vidék ~Mióta vágyakoztam már reátok,~s most végre-végre
14013 1| és révedő,~körültekintesz vágyakozva,~ kutatva, vajjon merre
14014 8| nappal céltalan, halott vágyakra görnyed~s éjszaka sír. ~
14015 14| tündökölt ő. ~* ~Szerelem,~a vágyamat te feléd~terelem. - ~Nyelvész,
14016 14| felsír borús álom-zenéd? ~Nem vágyasz az országutakra,~nem hí
14017 8| titokzatos alvótárs, földi vágyban~s a hideg ágyban. ~Rejtélyes,
14018 12| Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,~hogy csak
14019 13| élőhalottak~mért szaladjunk, mire vágyjunk? ~A halál köd-ülte partján,~
14020 13| kőre dől, s már-már aludni vágyna~álomtalan álmot egy régi
14021 7| a nők ágya,~mint a vér. ~Vágynak ők is,~árva lelkek,~a napér. ~
14022 1| nekem örök, sötét titok.~Vágynám bezúzni, ámde nem merem,~
14023 8| csupa seb,~tüzes-piros, vágyó-fehér.~Amerre nézek, csupa vér. ~
14024 1| Vágyódás~Ha majd a sok hazugság véget
14025 1| emlékezem az éjre,~ üres vágyódással tele,~egy céltalan nap tompa
14026 1| el nem felejtelek soha! ~Vágyódom én mindég utánad:~ha lábunk
14027 14| kéménysorok között~felkelt a hold, vágyódva szertenézett,~s hideg ezüstrózsákat
14028 9| Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?~ ~
14029 13| szegény szívem, aludni vágyol,~te, ki zajongni nem tudsz
14030 1| vándora. ~Néhány igéret a vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~
14031 1| Kupáiból csorog mindennemű~vagyont érő arany- s rubin-nedű.~
14032 14| Hegyes cipőcskétek bús vágyra koppan,~ha izzadt kéj mézibe
14033 8| halottak,~ kik élni vágytak volna, jajveszéklő~szóval
14034 13| temető-setét,~majd, hogyha járni vágyunk s mélybe botlunk,~majd hogyha
14035 1| lámpafény.~Isten-kísértő, vágyvillámos éjjel~járok kihült lámpával,
14036 12| jósok, a boncok,~a ferde vajákos, ki cifra regéknek~gőzébe
14037 9| tompa kínt,~vigasztalant.~Vajákosod,~hörgök feléd,~én átkozott~
14038 3| biccentünk fejünkkel,~ vajákosok mi, kártya papjai.~Hétszer
14039 13| csodálják, hogy még megvan,~mert vajmi nehéz itten maradni.~Ő kávésfindzsák
14040 12| kárminarcú, dundi angyal.~Vajszín köpeny borul reája.~Van
14041 1| királyi gőgöd élvezed. ~A vajszivű könnyekre olvad,~a nagy,
14042 13| Zsoltár ~Zord középkornak vajudásos éje~szállt szívemre éjszínű
14043 1| eszme is beszédes,~és a vajúdó gondolat piheg,~s a titkos
14044 1| hajzatuk.~Lustán pipáznak, vájva ócska teknőt,~mind éles
14045 13| reánk,~mint elhagyott házak vakablaka,~és akkor láttam őt, hogy
14046 7| kenyérfa bólogat,~körömmel vakarod vörös szakállad,~ s
14047 12| erről lebeszélték.~Csak vakbelét vetette ki, előre,~ezenkívül
14048 7| mint aszfalton, délben a vakember~ vak szemével nézi a
14049 2| mosolygó szépanyám. ~Már nem vakít ragyogva többet~a sápadt
14050 1| tűzpokol tátong fejük fölött. ~Vakítva lobban a kékszín, erős fény,~
14051 14| gyermekorcád,~s elcsügged erre vakmerész dalom!~Úgy állsz az éjbe,
|