1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
14052 1| az asztalon a tölt kupa,~vakogva hátrált a barom a szalmán,~
14053 2| untság.~Poros akác-sor, vakolatos utcák,~petróleumlámpák és
14054 12| bújik el a vackán~és vaksi vakondok fúr alagútat.~Daloljatok
14055 14| vagytok nekem a láz és a vakság,~ti cukraim és gyilkos mérgeim,~
14056 13| vágya, árnya, nincs reménye,~vakul rohan, s tart mégis egyre~
14057 4| bámulj barna kedvesemre~és vakulj meg szemsugárán. ~Napsugár
14058 14| Platon mosolygós, csöndes agg vala. ~S amint egy őszi nap nehéz
14059 13| kapcsol a központ,~vagy meghal valakid, rágyujtsz.~Mi is lennél
14060 1| meg sem halál, már ott valál te,~még mielőtt letörék
14061 13| érted szivem tőr járta át~valamikor a múltban. ~Egykor megvívtam
14062 14| Lajos, Széchenyi~kisgyerekek valának,~s lettek vezércsillagai~
14063 14| Temetőben) ~1. Egy éve itt valánk,~ E sír felett~Beszélgeténk
14064 1| szóra...~Csak váljatok, ez a válási óra! ~A könny ezüstlik,
14065 14| könyűt folyat.~Nem írta a váláskínt senki még le,~mert hogyha
14066 1| hogyha szól,~lopva, félve válaszol,~a beszéde - hallga, hallga -,~
14067 13| költőt. ~S én könnyezve válaszoltam:~"Ó, kisasszony, szörnyű
14068 14| sírtorok? ~Kérdem remegve és válaszra várok,~s forró szavamra
14069 1| Mátyás választása~Mar a hideg szél és a fagy
14070 2| Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer,~és fáj és mély, mint egy
14071 1| zaj kél e szóra...~Csak váljatok, ez a válási óra! ~A könny
14072 13| Lázaktól égjenek az esték,~váljon könnyé, vérré a festék,~
14073 8| orcát,~és énekes ifjú fiának~vall engem a vén Magyarország.~
14074 1| lámpánál, éjfél felé,~telt válla gömbölyü ezüstjét~ fojtott
14075 4| nyakam, - kemény, fiatal vállam -~ isten veled -
14076 4| a nevét. ~Csak csendesen vállamra hajlott.~Sohase láttam ily
14077 8| egy cédula,~szakállasak és vállasak.~mosolyosak és árnyasak. ~
14078 8| nem nevettem itt,~de ezt a vallást tettem itt.~Ma láttam én
14079 12| te gyáva,~nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -~boldog
14080 9| nekem igazságot hazudjon,~s valljon hazugságot, mely mégis áll.~
14081 12| miniszterek~és bárgyú hadvezérek vallomását,~sosem regényt, vagy verseket,
14082 12| A sárga csöndben lázas vallomások.~Szavak. Kiáltó, lángoló
14083 2| hipp-hopp valóra válnak a mesék.~Megszínesül a lázamtól
14084 13| napsugárban~könnyű lesz válni már nekem.~Meghajlok kesztyűsen
14085 1| csodálva,~hogy elszivárog váló életem? ~Rothadni dugtok
14086 1| kincsem,~s sok azt hiszi, valóba nincsen,~és gyűjti a kincset
14087 14| Mondok valami rémeset,~ami valóban rémeset,~rendeltem málnás
14088 3| zárat,~ valóságnál valódibb babona.~Örök pecsét, mély
14089 14| Akkorra már nem értem,~mire valók ezek;~a rím, a hírnek álma,~
14090 12| majd, mélyre ássatok~gyarló valómban meg ne lássatok,~ködként
14091 1| egy álcás halál,~gyötrött valónk csak akkor éled,~ ha
14092 1| reggelenként ébredünk,~s akkor igaz valónkba látunk,~ ha álmokat
14093 14| tévedünk,~és álmodunk dicsőbb valórul,~s a fergeteg táncol velünk. ~
14094 3| nyitja meg a zárat,~ valóságnál valódibb babona.~Örök pecsét,
14095 9| kívántam,~hogy lássam a valót, majd, hogy ne lássam.~Jaj,
14096 9| koldusi mezbe keres vígaszt, a valótól elűzve. ~Újra mesélt nekem
14097 4| sötét ruhátok cafrangokra válott,~jégarcotokba szörnyü dermedet~
14098 2| cukrok íze,~remény, öröm, valóvá semmisítve,~ő már a vég,
14099 1| vadállatok,~s birkóznak a valóval vicsorogva,~ és szájukon
14100 12| diktafonba.~A gazdasági válság "őt se hagyja~közönyösen".
14101 1| hogy tőle szívszorongva váltam. ~Mozgó, sötét mélységek
14102 1| az égen,~ az alkotást váltják romok. ~Hajunk ma éjszin,
14103 12| isten és állat között. ~Így váltod a múltat jelenné,~ hogy
14104 1| mosollyal~nézhet ma már e változás-világra,~hol fogcsikorgva, lázadozva,
14105 1| ásnak!~Bohó világa~ a változásnak! ~Amerre nézek,~ amerre
14106 14| Sors~Változat ~Tanuld meg, por fia: a
14107 1| életet jelképezi nekünk,~a változatlant, a tökéletest.~Mert minden,
14108 1| VÁLTOZATOK~ ~ ~
14109 13| szememre hányja nékem,~hogy változik a véleményem,~s gunyolva
14110 2| ó, ősi titkot érző -~ó, változó kép - táncos tünemény -~
14111 14| mint a Halál s az Élet,~min változtatni nem lehet soha: -~akkor
14112 1| már mások vagyunk.~Mind változunk zokogva, vágyva~ és
14113 14| Egy hófehér hálószobává~változz át csendes utca, ó!~Fehér
14114 9| gyerekkel,~mennék az országúton, vándorember.~El innen, el-el, messze,
14115 10| tart már számomra e földi~vándorlás, tíz évig vagy húsz évig,
14116 1| merengve~mi, útra készülő, bús vándorok.~Tíz évre, tíz év mulva...
14117 8| Szénrajz~Most gondolok az őszi vándorokra,~ kik az országúton
14118 1| a fekete asszony~ és vándorútamon követ,~hol elhagy a sivár
14119 13| Vándorúton~A percek, a napok rohannak,~
14120 9| vézna sápatag fejét,~aztán a vánkosára visszadőlt,~tűrő, öreg mosollyal,
14121 1| egy lángfolyó. ~Fejem a vánkosokba temetem.~Kigyúl a kép, fal
14122 8| ódon~hálószobában, puffadt vánkosoknál,~ s libeg-lobog gyertyája
14123 4| két illatos és langyos vánkosom.~És olyan lenne fáradt ajaka,~
14124 2| állat.~Magasba trónol fönn a vánkoson,~csodálva nézem sokszor
14125 14| csak három órakor eszem,~vánnyadt, siralmas színü arcom,~s
14126 1| hópalástban áll vén Buda vára,~ezüstösen remeg a könnyű
14127 13| ifjú, barna lobogója,~mint várak ostrománál hetyke zászló,~
14128 10| méltó e testvér~áhitatos várakozására,~s remegjen által a tudat,~
14129 9| ott álltam a kórházban, várakozva,~hogy mit hoz a jövő. Fehér
14130 13| vérben ébredő~Igazság!~Ne várakozz, ujjongva törj ki~sötétedő
14131 14| szép a förtelem, s a föld varanyga,~való, mely a vágyat fölülmulandja,~
14132 14| levélhordóra vár. ~Ó, ismerem e várást én nagyon jól!~Hogy egykoron
14133 9| egy-két kacaj,~viaskodó kedv, várat ostromolni,~ és végezetre
14134 12| halált kísérő hegedűszó. ~9. Váratlan vendég ~Beszélgetünk szobánkban
14135 7| hogy világol,~innék szörnyü varázsitalából~ s fásult csontom fűtené
14136 2| fütyöl és zeng a rossz zene,~varázsitalt iszunk és dob pörög,~megváltozik
14137 14| a fénybe tiszta tűzzel,~varázskörödből még ne űzz el,~hadd nézzelek
14138 6| a hó, ez a kiváló,~öreg varázsló tündökölve.~Előtte minden
14139 14| kedves~őr. ~6 ~Mint egy varázsos és tündéri csáp oly~hatalmasan
14140 3| De rajta is próbálva a varázsunk,~előbb, előbb még hétig
14141 2| Hangok zümmögtek, babonás varázzsal~szivünkre szálltak, fullánkos
14142 13| remekbe mintáz,~az álmainknak várfoka: a színház. ~Tömeg, te óriás,~
14143 4| még a csigás homok is várja-várja,~fényt izzad a föld, táncol
14144 13| könnyes arcukba fújja. ~Hogy várjam azt, ki eljövend,~egy lány,
14145 2| És rebben a sóhaj,~jaj, várjatok, ne még.~És lombtakaróval~
14146 1| pusztaság,~fölöttem egy nagy varju károg,~s gúnyolva szól: "
14147 1| sose máskor,~avarzugáskor, varjukárogáskor~halált sivítva, rémülten
14148 13| tündökölve tűnt el,~érdes hajuk varkocsba volt befonva,~s vidám csikókként
14149 8| sohase-jövő és sohase-beszélő,~várlak ma is, halott, e hosszu
14150 8| nyugatnak, napkeletnek,~és várnék, amíg elfelednek.~ ~
14151 1| elébem.~Zajnak, tudásnak városa~el nem felejtelek soha! ~
14152 12| futottam is a lépcsőn~a városba, boltivek közt,~Petronio
14153 2| szemmel,~úgy felkötöm magam a városerdőn,~vagy revolverrel, mint
14154 9| és fáj a zaja-csendje. ~A városházán ragyogó~piros-fehér-zöld
14155 1| átölelne~magyar, szerelmes városom,~szivemnek húrján átoson~
14156 1| átfogja gyilkosan a várost,~ és letiporja
14157 2| jönnek a vásárosok~hírt hozva városunkba messziről,~és a markukba
14158 14| Üres percébe köt, hímez, varr,~vagy gombolyagot gombolyít. ~
14159 2| elsötétített szobába bent~jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.~
14160 10| valóság hű sáfárjai. ~Ha varrtok, vagy vajat mértek,~kirakatot
14161 14| ha látom az emlékeimbe Varsót. ~12 ~A vágy örökre visszavon~
14162 1| merre ő? ~Nem jő. Hiába vársz reája~ nappal, homályos
14163 4| ezüsttárcában ott felejtett.~És várták őt aggódó, gyönge lelkek,~
14164 13| szemeimbe,~sokáig, oly sokáig vártalak,~hogy idejöjj az álmok kertjein
14165 12| úgy utáljuk~megvastagult vartól dagadt sebünk.~Ki tudja,
14166 1| lép eléd sok ó csuda,~régi várú Ó-Buda. ~Rántsd meg a vén
14167 1| a múltak csarnokit,~vén váruk árnypallosuk éle védi. ~
14168 2| szeretem az égő-fiatalt,~de várva-várom a bús diadalt,~az utolsó-halálost,
14169 12| mellkasába tombol~és a halál vas-ajtain dörömböl, ~most megszületsz
14170 1| fuvalma áttör~ vas-cimeres kapuk ősi gátján. ~Sápadva
14171 13| férfi -~izmos kezembe rengő vas-dorong. ~Utunk lármás madárcsapat
14172 1| lapályon~száll egy dühös vas-förgeteg:~acél-sárkányok, zord vitézek~
14173 1| éji rónán nesztelen suhan,~vas-házait halállovak vonatják,~lámpáiban
14174 14| égbe száguldott velem.~Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng~Szárnyas
14175 1| s aranyt túrok körömmel, vas-pöröllyel~vagy húnyjon el a sápadt,
14176 1| ráborul. ~Megtörve fekszel a vaságyon,~parancsot osztogat kezed.~
14177 12| esztelen,~kemény kilincsen és vasajtón~koppan a szándék. ~Csupán
14178 10| pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz, mint nekünk azelőtt,~
14179 9| végtelen. ~Az elhagyott vasárnap-éjszakán~izzó kohóként ég a klinika.~
14180 10| lehet borotválkozni,~könyvet vásárolni. Telefonhívásra~nyomban
14181 1| tolong,~s a ronda pénzért vásárolt mulatság~híg kéje eltorzítja
14182 2| kivűl? ~Csak néha jönnek a vásárosok~hírt hozva városunkba messziről,~
14183 1| felvette mégis a nehéz vasat,~de Gyöngyvér árnya a nyomába
14184 3| jajong,~hogy sír, jajong~és vasbordáival feszül meg a fedélzet,~oda
14185 2| rám a gonoszemberek,~kik vascipőbe jönnek egyszer értem,~bőszült
14186 1| bal lator~Téged dalollak: vasderekú lator,~jéggé fagyott dac,
14187 10| szívtelen,~durva követ, goromba vasércet,~halomba rakva, mind-mind
14188 1| tűhegyű korom, a néma éjjel,~a vasfogós manók mind kínzanak. ~Felhagytam
14189 13| székek rengenek,~s pillér és vasgerenda reszket.~Te rengeteg.~Fő
14190 3| recseg-ropog hajónk,~kegyetlen vashajónk,~hullámokon, ködön megyünk,
14191 1| könnyekre olvad,~a nagy, vasizmu szolga szán.~Szegény bolond
14192 14| bús éjfelen.~Ma itt vagyok vaskapcsos fordulónál,~holnapra már
14193 1| Pán~Főúri kertek vaskapuinál~gyakran megállok izzó, kába
14194 4| cikáz,~rőt esti láz.~Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül,~
14195 1| esti ködben. ~Általkaroltál vaskaroddal~s rimánkodó gyermekszeszéllyel~
14196 1| süket mozdonyzörej~s ím vaskarokkal, égve átölel~fantasztikus,
14197 1| ajtajába,~s a habozókat vaskarral berántja.~Vékony, szelíd
14198 13| vaslovag!~Te tánclovag,~nyújtsd vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~
14199 9| megáll, most visszanéz.~Egy vaskorlátra ráborulva sír.~ ~
14200 13| szépségük betegség. ~Egy régi vaskút rozsdamarta csővén~mosakszanak,
14201 14| könnyel enyhitem,~s egy vasmarok ragadja meg a torkom,~mert
14202 1| földre dühös küzdelemmel,~vasmarokkal legyűr a fekete sírba.~A
14203 3| piros, kis ördögök,~izzó vaspántba lüktet homlokunk,~sárkányok
14204 8| fekete sisak,~a szenvedés, a vassisak.~Mind egyformák ők: az anyák.~
14205 1| favázát megszögezem vadul,~s vasszívvel és csontos marokkal~zord
14206 1| mozdony száguldozva pompáz. ~A vastányérra sírlámpát csapott~és a kazánnál
14207 1| ezerszám,~bőg, csattog a vastorku reklám:~"Szenzáció, szenzáció!~
14208 1| csörrentek már a tüszők. ~S vastrombitával, bosszuló haraggal,~dühös
14209 7| s átzúgok rajta, mint~a vasuti hidon,~mint mély vizek felett,~
14210 13| gőzös;~s sírva mentem a vasútra,~én tudtam csak, kit hagyék
14211 9| leesett a hó,~szétbontogatta vattaszőnyegét,~olyan idilli volt s karácsonyi,~
14212 12| rejtélyes szerkezet,~esetleges váz, élő gőztülök,~ki hogyha
14213 9| bűvészetét,~krétás-fehér~váz-arcokat,~s ágyban ledér,~jó harcokat.~
14214 12| omoltak,~s mostan fehér váz-ujjaikkal~meg-megfenyítenek a holtak.~
14215 1| lobogója,~egy síri csontfő váza int le róla,~s őnéki harsonáz
14216 1| korommal bukjatok alám. ~Míg vázatok tünékeny lángolást ad,~csak
14217 13| Vázlat~Utállak étel, melyet megzabálok,~
14218 14| kék szőnyegét~S könnyezve véded a kiégett~Fáradt, beteg
14219 10| alkalomadtán~legyen mivel védekezni, formálni~fejét, s maga
14220 1| vén váruk árnypallosuk éle védi. ~S a föld is Ázsiáról álmodik.~ ~
14221 14| zászlótokat,~pirosló véremmel védném Hazátokat. ~1901 ~ ~
14222 14| tündére, messze távol,~te védted az öregapám, mikor~mint
14223 10| teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~Mondjátok, emberek,~ha
14224 9| nyújtózkodnak át~a fák. ~Nincs vége-hossza, mindig újra fák.~Zsibongva-élő
14225 14| szinte várod~ Boldog végedet. ~Én is éppen akként~Nézlek
14226 12| mélybe vet,~készítgeti~a végemet. ~Ép testemet~vetkőzteti,~
14227 14| a sírt, várja...~ A végért eped. ~5 ~Mily furcsa! Kit
14228 12| se légy és megmaradj,~a végeset is végtelenné,~ és bárhová
14229 1| A föld szorít, s fölém végetlenül~tágul ki, mint egy kék üvegharang,~
14230 14| éget~ S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"Ne még,
14231 9| várat ostromolni,~ és végezetre egy nagy, tompa jaj.~Iker
14232 8| nekem úgy,~akárhogy. ~Így végezték bús hatalmak,~olcsó víz
14233 10| meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén magamba tekintvén számot
14234 9| tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az
14235 4| szél.~Te sírva szólitod a Véghetetlent,~s felelni fog a föld és
14236 2| néz,~s a sárga gesztenyén végigcsorog~a rózsaméz.~ ~
14237 10| nekik öt évvel ezelőtt,~hogy végigmentél a budai utcán,~s megsimogattad
14238 13| kosztját~képezte néha hónap végivel,~hogy az öreg nem küldte
14239 12| hiába,~hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan, ~inkább egészen
14240 1| pedig csak a lelkem vet véglobot. ~Nem látok. Éjpalástba
14241 12| vágyakoztam már reátok,~s most végre-végre visszatértem ím.~Cigányzene,
14242 13| Végrendelet~Odaadom a gyomromat,~emésszetek,~
14243 14| sír felett~Beszélgeténk a végről,~ Leány, veled. ~2.
14244 1| égőn nyomja vissza mellem,~végsóhajom szelídeden fogadd. ~Emlékezet,
14245 13| magasra,~mintha egy hosszú~végtelen-hosszú~rímet üvöltne. ~1928 ~ ~
14246 7| talpalatnyi földet adjatok. ~A végtelenben egy kicsi helyet,~hol meghúzódhatom
14247 2| lettek a zongorás estek,~a végtelenből hova-hova estek? ~Most oly
14248 12| megmaradj,~a végeset is végtelenné,~ és bárhová nézek,
14249 14| tüdővészes beteg~kedvese, ki őt végtelenségig híven ápolja. ~Szerző ~1 ~
14250 12| régi üvegajtón~már láttam végtelenül-ismert~halott fejét. ~33. Kiáltás ~
14251 7| Jaj, mindenem elhagy.~Oly végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~
14252 14| arcodon szebb szint?~Inkább vegyél be pepszint. ~Poloskairtóknak! ~
14253 12| föl se könny, se szó, se vegyszer.~Hol volt, hol nem volt
14254 1| véres küzdelembe~és nem vegyült a vígadók közé,~ha tábori
14255 14| acélbillenéssel~beleüt a billentyűk végzetébe~s minden fogása-markolása:
14256 4| ragadozó, gazdátlan pirosság.~A végzetek piros pecsétje ez~és értelmetlen
14257 8| a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,~ki célhoz értél
14258 13| szörnyű terhet.~S a vak~végzettel szembeszállva összerak~játékból
14259 12| sírni fognak érted,~hisz végzetük egy nékik és nekünk, ~kik
14260 10| láthattál,~még észre se vehetted,~hogy észrevettelek,~Marcelle,~
14261 10| fiaim,~leányaim, kedves vejeim is,~s most egyedül~teszem
14262 8| amelybe rémek alszanak.~Oly vékonyak, akár a rongy,~tejadó mellük
14263 7| lehet-e némán teát inni véled,~rubin-teát és sárga páragőzt?~
14264 14| felelem, oh carina!) ~Jó orvos véleménye ~Neuralgia?~Nem szabad~eluralgnia. ~
14265 12| Együtt örökre, együtt, együtt~veletek. ~Kuckóba, sáncba, rongyba,
14266 13| rézdobok, e rőt szinek?~Azt vélitek, a nagy halottat~ezzel talán
14267 1| párafény közt~gyakran látni véllek:~hársvirágos sírból~hazajáró
14268 12| énbelőlem,~pocsolnak a vérben, velőben,~övék vagyok, enyémek ők,~
14269 13| romokon~mi építettünk. ~Kőből, velőből~és gondolatból, mely mindig
14270 12| az agy-tőkésektől egy kis velőcske.~A célja nem kisebb és nem
14271 1| lelkeket öl és agyat butít.~Velök elissza a szegény diák~jó
14272 13| Csak néha érzem~az életet velőmbe fent,~egy óriási lendületben. ~
14273 12| lármás olaszokkal?~Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt~szlávok
14274 1| E gondolat futott által velőmön~ott az öröklét hűvös csarnokában,~
14275 12| ők,~a vérem isszák, vért, velőt~gyilkos szeszéllyel. ~Éjjel~
14276 9| füstfogott szögén,~s én vélük együtt, akiket a kormos~
14277 14| Légy szörnyű harcainkba vélünk,~s taníts meghalni, ó urunk! ~
14278 2| vagyok az ősz,~és régi bútól vemhes újra versem.~Beteg az arcom,
14279 2| itt viharoktól vemhesek az esték,~és tollammal,
14280 12| szajha, összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~
14281 2| és ráncos lett, mint egy vénasszony arca,~halott, halott.~És
14282 13| Avató~Vendégeink, e furcsa házba,~mily szókat
14283 14| árva félre. ~Ismerjük a vendégeinket!~Kopott, komor~nyomor,~s
14284 2| búcsuzik talán.~Az őszi vendéglőn szegény idillek.~Egy álmos
14285 13| játék-álommenedékünk,~s szegényes vendégségbe gyűlve~leültök árva, bús
14286 12| rebbent,~oszolni kezdett a vendégsereg fent,~a hajnali homály mély~
14287 2| zongorán. ~Majd este, a vendégszobába, hátul~borozgató barátok
14288 2| párnaszékbe tolnak,~s tengő raja a vénkisasszonyoknak~az árva nyártól búcsuzik
14289 12| részegülve csüng, ~látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,~ki sírna,
14290 1| lángszerelme sápadt őszbe vénül,~s zöld pártadísze hullong
14291 14| Venus Mystica~Legyen tiéd az életem
14292 13| percre ~a halvány Luna s Vénus közt a lenge,~híg éteren~
14293 14| bölcsők, koporsók titkos Vénusa,~én is tehozzád futok, mint
14294 12| táj ~Piros levéltől vérző venyigék.~A sárga csöndben lázas
14295 1| még háborgott Hadúr. ~S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent~
14296 1| arcodon a fagy~s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;~aranyhajad fojtó
14297 3| vidd az ördöghöz drága véradód.~Puffadt erszényed, mely
14298 2| vagy álmodunk az elhagyott verandán.~Te hímezel, sötét arcomra
14299 12| te még, vijjogni, mint a vércse,~nem kérdezni, szabad-e,
14300 4| szemem lehúnyom,~koplalok és verdesem a mellem~a tövises kálvária-úton.~
14301 1| és az olajfát porzivatar veré,~s indult a föld s hasadt
14302 1| fojtott kacajjal nézdelé. ~Vérébe szikrás tüz cikázott,~
14303 1| Mint egy viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~
14304 2| egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.~Hatvan picike, fürge szív
14305 10| ki ujjaid hegyén,~amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~
14306 13| szivem, te gyáva lázadó~saját véredbe fuldokolva, égve,~a természet
14307 2| zongorázik. ~Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,~és megbicsaklik
14308 10| méz örömével, szárnyait veregetve~ragyog a napban, s úgy táncol
14309 1| szemük mogorva,~ a véreink ők s mennek reszketeg,~tépett
14310 1| Szól ujólag és csorg a verejték,~s látcsövével némán figyelmez
14311 12| zsebkendőjét kibontva, hogy halálos~verejtékcsöppjeit vele itassa.~Nyakát betette
14312 4| és több méltóságos alak~verejtékezve és zokogva~a roskadt asztalok
14313 8| ki honvédszázados volt~és verekedett a császári haddal,~még látta
14314 4| lázadni küldesz most, hogy verekedjem~világ csárdájában, részeg
14315 7| ágyadnál ezüstkanállal,~míg verekedtél a sovány halállal.~Valahol
14316 13| mi lett veled, miért úgy verekedtem? ~A fecske elszállt, késő
14317 2| szövetkezem,~és ablakon és véren-sorson által~őnékik nyújtom úri,
14318 2| ablak,~boros az asztal, véresek a kések,~az ördög is fölpántlikázva
14319 1| hallgatom fáradt szivem verését~merengve mélán, gondtalan. ~
14320 8| én tettem ezt. ~Szörnyű veréssel vert az isten,~ de ellene
14321 14| beföd az alkony,~mint óriás, vérestollú madár,~s zúgó fejem kemény
14322 14| Alázatos tollal merítsd ki vérét~És áldd meg őt és áldj meg
14323 12| akarok. ~Itt éltem én, vér véretekből,~magyarok. ~Mint akit égő
14324 12| életem engem bilincsbe~veretett. ~Élő bilincs, forró bilincs,
14325 1| egy átok. ~Romlott szivem vérével én most~sötétre festem a
14326 4| nevetnek hangos hahotával,~ha vérezek. ~És ők alusznak, ha az
14327 9| Balaton,~s a nyár után hogy véreznek a fák. ~Tündér Tihany, felelsz-e
14328 9| gyújtott,~és láttam a föld vérező szivét. ~Bármerre mennék,
14329 14| alkonyat! ~Lábujjhegyen jössz s vérezőn~Járkálsz a harmatos mezőn~
14330 13| isten rongyajándokát. ~Mi vérezünk csak haldokolva árván,~érccé
14331 1| a tarjagos ég arca csupa vérfolt.~ ~
14332 1| olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~amely zengette ajkát s
14333 1| Rongyselyembe kárhozottan~hadd vergődjön, sírjon ottan~háborogva,
14334 13| tusakvással, kétségbeesve~vergődnek csillagoltó téli este,~mint
14335 8| hullámának eredvén,~negyven napig vergődött új hazába -~szegény emigráns -
14336 2| Azon az éjjel~könnyben vergődtek a fülledt szavak.~Azon az
14337 14| A rét piros lesz s újra vérhabos,~száguldozó mén holtakon
14338 14| A költészethez~Vérig sebezve, lázba futva~a föld
14339 14| Feddés ~Erika!~nem úgy~verik a~cigányt! ~Finomkodás ~
14340 1| a fekete asszony,~ a vérivó, halvány, szelíd,~ki szép
14341 8| a homlokuk pirossal,~és verje meg az Isten~őket sokféle
14342 1| Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,~rohanj s recsegjen a homok,
14343 14| kiván,~nem hal meg egy nép vérkálvárián;~uralkodók, meging a trónotok:~
14344 2| bátran,~egy seb a száján, vérköd és szivárvány,~egy hős,
14345 13| úr felette mindörökkön.~A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre,
14346 1| siratja,~ ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat. ~Nagy bánatát elfödte
14347 12| vagy, viaskodom érted~és verlek a számmal és csókkal igézlek~
14348 2| malacbandák fortissimója. Solo.~Vérmes bíbor kürthangok kacaja.~
14349 4| most maró szám,~fekete seb verné ki ajkad. ~Ma nagy vagyok
14350 8| szerettem,~s kiket szeretek, vernek ők.~Mostan sötét kezüket
14351 3| könnynek és oda se semmi vérnek,~hajrá, tovább, tovább,~
14352 13| közöttünk, csendbe gyujtogat,~vérnél vörösebb véres álmokat. ~
14353 12| s jelszava: a "munka".~A vérnyomása nagy. Nyugalmat és~mérsékletet
14354 1| veszély, mely összerontson,~a vérnyomon, a hullaroncson,~hol a remény,
14355 7| kútja, bölcsek itala.~A veronál vén gyermekek dadája,~a
14356 7| ránk,~kik mélybe hörgünk, vérpárázta füstök~sötét gomolyán, lángoló
14357 1| fönn a zománc-kereszt~és vérre szomjazik a háborús acél,~
14358 2| világok,~s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,~jaj, meg ne tudja
14359 14| adom át. ~Esti Kornél újabb versei ~1 ~Tudd meg, pajtás, az
14360 14| A verseim elé~Majd hogyha aggkoromban~
14361 4| által,~s ott találkozol a verseimmel,~ez örökké gyászoló családdal.~
14362 7| olvastam volna néki órahosszat,~versekbe szedve A' hazá-t, az Aether-t~
14363 13| álmatag tavon,~vagy aranyos versekben ünnepelni~a bús leányt,
14364 7| gondolok,~s akármi vagy, versekkel ünnepellek.~Látom fejed,
14365 7| hatalmát,~átnyujtott volna versemért egy almát.~ ~
14366 14| Érdemem bár abban áll is,~hogy versemre a banális~rím csengőit aggatom,~
14367 1| illatot ont lépte szerteszét,~versen merengve tán e vén akáchoz~
14368 13| szokással még kigyullad,~s versengve a nappal, üvegkocsányán~
14369 14| körültem,~e markolászó szörnyek versenye,~mi ez a pompa, melynek
14370 13| Vár... s lassan véle is versenyre kél,~s már félve hallja
14371 14| ezt beszélem:~"Silányka versezet.~Bennök gyönyört nem érzek,~
14372 14| Mária~lásd, vége sincs e versnek, Mária~mert mindig újra
14373 13| Verssorok~Gyermekszoba ~Sápadtan állunk
14374 8| kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~A versünk is már csak segélysikoltás,~
14375 8| fiam, halvány sirással~versz engem, és ütöd urad,~én
14376 1| tekintnek a sinek felé ők,~s a vérszemű szörny már liheg feléjök. ~
14377 2| akarok még égő-pirosat,~vérszínűt, mint a mérges alkonyat,~
14378 1| mered,~bátran szakítsd szét vért-lökő ered. ~Bordád alatt vonaglón
14379 12| álmatlanul ülünk,~támadna hívő, vértanú, eretnek,~ki egy rögeszmén
14380 1| s hő aratáskor a markot verted. ~Bájos parasztvér, büszke
14381 12| eldobáltunk minden harci vértet,~nem veszhetünk el, minket
14382 1| roncsolt agyából alkotá. ~Ti vértivó szörnyek, falánkul~oroztatok
14383 1| gyulladott ki estve,~nagy, durva vértjét könnyel öntözé. ~S hogy
14384 1| s látják az árnyban, a vértócsa mellett,~amint a cingár
14385 13| rikoltozunk rekedt torokkal,~dobot verünk és trombitálunk. ~A szürke
14386 1| Hiába küzd nyugat.~ E vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök
14387 14| Az vagyok" felelt,~és vérvirágot csókolt ajkaimra,~befogva
14388 2| sötét az út. ~Olajlámpája vérvörösen ég már,~lobog, lobog~és
14389 4| késeket döfnek szivembe,~nem vérzenek. ~És ők nevetnek hangos
14390 12| a sebet nevessék,~mikor vérző-heges még~ó hős, kit a halál-arc~
14391 3| a vésznek,~káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,~zápor
14392 12| teszel,~vág, kalapál,~fúr, vés, reszel. ~Bömböl, huhog,~
14393 9| látom soha többé, ~hogy vési a szobrász idő~a búsító,
14394 13| szeretetlen~az út porán - vésővel a kezemben -~mint egy komor
14395 13| barát, de tűzzel éledj,~és vess a csontvázamra még egy~vizsgáló
14396 1| szellem,~halk ájulatba nyögve vesszen el,~és szó ne keljen boldogságom
14397 13| könnyü, metsző~íjj-lőtte vessző~a barna éjt áthasítom,~füttyel,
14398 9| háborún át,~titkos karcokkal véstek rá s megdermedt rajta mostan.~
14399 1| Honfoglalás előtt~Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög~dézsmálta a poros
14400 13| a tiszta glóriás. ~Ezért veszek el egykor szeretetlen~az
14401 2| szemölddel~szegény hullám fölött veszekszenek. ~A nő szól: ~Én odamegyek
14402 12| hogy vége már, eltűntek a veszélyek. ~Beszélni égnek, fáknak
14403 7| mindenkinél nagyobb, ~nagyobb, veszélyesebb, iszonyu torlasz,~mely kőkeményen
14404 4| Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő. ~Csak mentem újra, szálltam
14405 1| ég ivén sötéten nyargaló~vészfelleg tornyosul s tompán morogva
14406 1| sírva ködgomolyba tűnő~vészfellegen ül egy bús, kékszemű nő.~ ~
14407 12| minden harci vértet,~nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,~
14408 1| éppen... Borzalom.~Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.~Egy
14409 12| mindent, ami szép,~el kell veszítenem. A bölcseség~nehéz aranymezébe
14410 1| sötét uton~halvány ajakkal vészkürtjét fuvom.~Könny önti el vonagló
14411 1| bejárja,~miként az éj sikongó vészmadárja,~a nagy, habos ló hörgő
14412 3| csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,~káromkodunk, vérzünk, orkánok
14413 3| körforgásban~ újhodni, veszni, hullni lefele,~
14414 10| írók, kedves tanárok,~kik vesződnek a kisfiammal.~Találkozunk
14415 1| mosolygósra váltja,~vérezve vesződünk viharzajos tusán,~míg végre
14416 1| fáklyafényes zűrzavarba.~A vészre szánt, csákós, nyakas alak~
14417 14| mint lángfényü vulkán,~vészt, bajt lehellve felfeszülsz
14418 1| oldalam,~vergődöm a bánatba veszteg,~sötét szobába egymagam. ~
14419 1| és a homály,~mint hogyha vesztemet akarnák,~fönn hűs, ezüst
14420 7| kezdeni,~időt és lelket veszteni. ~A lelkem még oly fiatal,~
14421 14| el. ~* ~Esztéta?~Érzi már vesztét a'. ~* ~Az ember~egy-két~
14422 3| Valami van:~mi oly csodás.~Én veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel
14423 3| eljő a nagy Gyertyaoltó,~vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.~
14424 1| kékes, ferde, kancsal~tüzét veté el a felhőn vadul,~úgy,
14425 9| tűzfalon~a fényedet~oly elhalón~veted, hogy ott~alig tenyész,~
14426 9| úgy érzem, szinte-szinte vétek,~hogy csöndben élek, nem
14427 8| Mind elhervadt, mi termett.~Vetésem a hold zöld vizében ázott,~
14428 13| vak éjszakában?~Mily békés vetést gyújt lángra a szikrám? ~
14429 3| biztos rejtve-élés,~ vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a
14430 14| látjuk meg,~ Hogy ágyunk vetetlen...~Eh! ki tölti éltét~
14431 12| összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet
14432 12| lebeszélték.~Csak vakbelét vetette ki, előre,~ezenkívül néhány
14433 4| sír-árok~tátongva várt, kártyát vetettek~dülledt szemű, részeg betyárok.~
14434 9| két szemed mélyén horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe
14435 8| isten,~ de ellene nem vétkezem,~szörnyebben az istenverésnél~
14436 14| halk szavadra vártam,~mint vétkező, de mindég hű fiad,~lábam
14437 13| mindnek megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~e nő: anyám. ~
14438 12| monostorom. ~Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,~bár senki úgy,
14439 12| magány a mély monostorom. ~Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,~
14440 2| haragoszöld lombok között~vetkőzködött, öltözködött.~Olyan volt,
14441 8| polgár~ dunyhák között vetkőzödik az ódon~hálószobában, puffadt
14442 12| a végemet. ~Ép testemet~vetkőzteti,~hiába van,~nem kell neki. ~
14443 9| hogy a tigrisek ketrecébe vetlek.~ ~
14444 10| magamba tekintvén számot vetnék magammal,~itt az emberek
14445 12| én gügyögésem,~bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,~bármerre
14446 14| hiú, bohó,~mondd, hogy vetődtél e világba,~te barnaarcú
14447 13| Régi pincér~Egy kávéházba vetődtem éjjel,~egy régi pincér szolgált
14448 9| függne élete,~hogy el ne vétsem. Akkor azt kívántam,~hogy
14449 14| Nehéz fejét lágyan kezükbe vették~a zöld-ruhás, éjjel-szemű
14450 12| csak tengerekről, ormokról vetül fény. ~Távol~nap tündököl
14451 13| sikoltva egy leány előtt vezeklek,~hamu gyanánt hullnak reám
14452 4| aki örül,~de szöges-örvül, vezeklő-övül~magam köré kötöm keserü
14453 9| görbe közein a téli sárnak~vezeklőn járok az utcátokon. ~Itt
14454 1| gyászsátorba tart a nagy vezér,~halotti ének búg a pusztaságba. ~
14455 12| telefonszám, akta, rossz vezércikk.~Lelketlen arca földszínű.
14456 14| kisgyerekek valának,~s lettek vezércsillagai~édes magyar hazámnak.~ ~
14457 1| Utamban a kétségbeesés vezérel. ~Ó, mert nekem nincsen
14458 14| nyelvet,~az éjszakába te vezéreled. ~Nincsen vigasztalás a
14459 1| borzasztóbb pokolban,~de nem vezérelt engemet barát. ~Kuszált
14460 12| eltűnt, fényes kisértet,~vezérkedő, roppant szemüveged.~ ~
14461 2| sárga parton.~Az óceánon vezetem a tollam~ azt mondom
14462 10| melyen járok azóta.~A félelem vezetett,~mert féltem nagyon, hogy
14463 13| vezess, vezess. És én is majd vezetlek,~mint tiszta lányát egy
14464 9| az ős jeleket, s különös vezetőim~elkalaúzoltak, hova már
14465 2| állát.~Azon a reggel~lassan vezettek a földúlt szobán át.~Azon
14466 12| hogy belégörnyedt, s máris vezették.~Viharosan emelték a bitóra,~
14467 10| megyek, fogva öreg karját,~vezetve az úton, a szívem kitágul,~
14468 14| feslett~s útszélre vágta már a viadal.~Kis bordélyházam, túl az
14469 13| ki már tanulni fáradt~s viaskodik a számmal és betűvel~és
14470 9| verőfény és egy-két kacaj,~viaskodó kedv, várat ostromolni,~
14471 12| Európa. ~Ha mostoha is vagy, viaskodom érted~és verlek a számmal
14472 14| el a lángár~addig, amíg viasszá nem aszom,~de törjön a láng
14473 14| vagy,~arcod fehér, mint a viasz.~Unod a bókolást, a tömjént,~
14474 2| egy vértelen, halálsápadt viaszbáb~a sárga délutánba.~ ~
14475 4| mécs lobog,~ s a viaszfiguránál~ zokognak a jajgató
14476 13| hajjal,~bálvánnyá meredve,~viaszk-haloványság~örök pecsétjével~lezárva
14477 13| csókoltad búgva vérrel~hideg, viaszos arcom. ~Most egymás keblin
14478 12| hogyha a fülébe holmi trágár~viccet susogott volna fönn a hóhér,~
14479 12| mint barna medve,~fogat vicsorgat fenekedve,~mint krokodil
14480 3| vagyunk éhesek,~és ránk vicsorog a sötét sarokban~egy tüzesszemű,
14481 9| pénze-vesztő,~s az élete vidám-viharzó~menyegző. ~ Most szerteszórva
14482 4| társaságból,~mint egy bohém és vidámszivű vándor,~aki csak a szomszédba
14483 9| szelídebben lejtettek elém a vidékek,~hajladozott a füszál, a
14484 8| drága fajtám?~Jaj, bús vidékem? ~Jaj, hogy sziszegjek?~
14485 1| engedjetek! ~Vígságotok úgysem vidít fel,~mert érezem, jön a
14486 13| az agy láza költ? ~A nép vigad kopár röhejjel,~s énrajtam
14487 1| küzdelembe~és nem vegyült a vígadók közé,~ha tábori tűz gyulladott
14488 1| csapszék szurtos rejtekén~így vígadoz a zord, sovány legény~és
14489 9| az alattság.~Kurjantgatva vigadt a habok keserű karavánja,~
14490 2| tisztán és fehéren,~legyetek vígak és bársonyba-járók,~a kezetekben
14491 4| csendben~kigyúlt a részeg vigalom,~s amerre jártam,~játék-batárban~
14492 12| halovány~anilin~ibolya,~Ilona. ~Vigasság,~fájdalom,~nem múlik~el
14493 9| szegénységet, kinccsel és vigasszal.~Világok lázát mérik most
14494 12| számomra csak a kétes a vigasz. ~A kancsal emlék szépitsen
14495 14| mint a költőkirályok nagy vígasza:~a szándék. ~Visszhang ~
14496 13| hát meg búm továbbra~édes vigasznak,~és hadd legyek ily koldus-árva~
14497 14| öntsd a tiszta régi hitnek~vigaszsugárait ma rám.~Nem a gyerek zokog
14498 9| barangol~s koldusi mezbe keres vígaszt, a valótól elűzve. ~Újra
14499 9| üstökössét~rajzolgatom a vígasztalan égen,~te egykor rátekintesz
14500 9| tűzharang,~mond tompa kínt,~vigasztalant.~Vajákosod,~hörgök feléd,~
14501 9| Tudván-tudod ezt. Látom arcodon.~Vigasztalásom eltolod fanyalgón,~s társalkodol
14502 1| hozzám,~ti drága szóval vígasztaltatok,~s gyémántsugárba fürdött
14503 12| a hígság~és mily komor a vígság.~Tudjuk mi rég, mily könnyű~
14504 9| vigyázott,~himnuszt jajgatni, vígságot riadni,~s végül lerogyva,
14505 1| Engedjetek, engedjetek! ~Vígságotok úgysem vidít fel,~mert érezem,
14506 9| hol mardosás van, rettegő vigyázás,~s hogy visszatérek, messziről
14507 10| szegények virrasztanak,~vigyáznak mindenre,~élnek tehelyetted
14508 10| saruja csupa por.~Azután vigyázni, hogy nézi a gazda~lassan-evő
14509 12| a tünékeny élet.~Csak én vigyázok réveteg szemekkel,~amíg
14510 12| szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok előtted. ~Császári
14511 9| tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~himnuszt jajgatni, vígságot
14512 4| föld alatt~feszes, kemény vigyázz-ban és meredten. ~De most virágzik
14513 7| gáznál~tébolyogj még és vigyázzál,~meg ne hűlj. ~És ha könnyű
14514 4| és nevetett és hahotázott~vigyázzatok jól, kisleányok -~ó jaj,~
14515 12| mániás után,~hogy egy kicsit vigyázzon életére,~hogy meg ne üsse
14516 13| zengjétek szörnyű bánatom,~vigyétek a gyászhírt tovább csak,~
14517 1| pöffeszkedve pompáz,~s rátok vigyorg a tömpe orru csontváz.~Halálra-ítéltek,
14518 4| fekete. ~Piros papír-ördög vigyorgott,~didergett a gallyon a dér,~
14519 1| tompán morogva száll,~ormán vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A
14520 12| uzsorás,~ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják,~mert mindenét,
14521 2| fekete.~Gyertyák gyúlnak vihar-váró szobákban,~sajogva lüktet
14522 1| égett előttem. ~Mint egy viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~
14523 13| Ne még, ne még; ordító viharokba~és néma csendbe fátylasan
14524 2| a festék:~ itt viharoktól vemhesek az esték,~és tollammal,
14525 13| vér és tűz dala~A fiatal, viharos hajnalon~egyszerre meghal
14526 12| belégörnyedt, s máris vezették.~Viharosan emelték a bitóra,~föl-föl
14527 1| te szültél egykoron!~S viharszavad bús intelem:~te rengeted
14528 14| Byronhoz~Viharszekéren száll lelkem tehozzád,~és
14529 14| tárt mellel állom a csapó vihart.~Múltam leroskadt, sírom
14530 1| váltja,~vérezve vesződünk viharzajos tusán,~míg végre a halál
14531 1| kisértetek. ~Vert páriák némán viharzanak túl,~ de sóhajuk egész
14532 4| újra,~egy gőgös ár reám viharzik,~s szegény, szegény szemem
14533 13| száz csatát,~s bús éjeken viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~
14534 14| örülsz s busongasz,~mindég vihogsz s nevetsz. ~Langyos, fehér
14535 4| kialudt. ~A szél ijesztve vihorászott,~fütyültek a víg jégmanók,~
14536 4| násznak,~csak vén leányok vihorásztak. ~Tovább, tovább! - És mentem
14537 13| Repülőgépek járnak az égen,~riadó vijjog Amerikából.~Anyám magába
14538 12| ellenvélemény. ~3 ~Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,~nem kérdezni,
14539 14| zajtalanul sóhajtanak el a~világból, mint ősszel a falevelek.
14540 13| dicsőség: árnyak árnya.~Ki a világfény: béna, vak.~Ki az ige: most
14541 12| lenni.~Verj, vad kovács, világfutóvá,~érzéstelenné és meredtté,~
14542 2| elröpült dalon,~s idézem a világgá szállt siralmat,~mely a
14543 13| Vallomás~Teljes világi életemben~szelíd a-mollban
14544 14| Sötét az éj, csupán a hold világit,~csalogány szól a bokrok
14545 2| Áldott aranyember.~Világító, nyugodt szemei kékek.~Komoly
14546 13| síri lámpák,~mik rátok úgy világlanak?~S ti táncra perdültök e
14547 10| Éjjel pedig a csillagok,~a világmindenség jelzőlámpái. ~Aki itt szenved,
14548 14| zúgjatok, csak zúgjatok! ~Világokat szül a setét kaosz,~a bátor
14549 12| minden este bál van,~és most világolt föl értelme ennek~a régi
14550 10| egyre visszatérőn,~mindig világosabban,~hogy villamoskalauz is
14551 1| kietlen így a lét,~és más világosság nem kell ma nékem -~Cikázzatok,
14552 1| mint két gyenge lámpa,~világosságot ád és fényt kiván. ~Mi ez
14553 10| alkot,~egymás mellé téve világost, sötétet,~de úgy, amint
14554 12| reggelt köszöntök. ~Ó ősi világrész,~te régi, te rücskös, te
14555 2| Minden csupa árnyék~és ő, a világszép~már festi magát. ~Az utcák: ~
14556 12| rokkant barát, nyújtsd a világtalannak~szent félkezed. ~32. Rajz
14557 1| s szent régiség,~egy sor világtörténelem. ~És ősz szakállukból figyelnek~
14558 14| örültem,~e harsogó, komoly világzene?~Honnan kerültem e talányvilágra,~
|