1890-apaca | apacs-becsu | becuk-budon | bunte-csont | csopo-egyma | egyne-elvet | elvez-farol | farsa-folke | folki-golyo | golyv-halal | halan-hitva | hitve-isasz | iskol-karos | karpa-kikia | kikke-komed | komik-laz-k | laza-magas | magat-melaz | meleg-nefel | neger-orome | oromo-patri | patta-regge | regi--sator | satra-szamu | szana-szivi | szivj-tekin | tekno-tunde | tundo-vakme | vakog-vilag | villa-zuzza
Rész
14559 9| biztosan, a földön,~fehér villába, hófehér ebekkel.~Vagy gépkocsiban,
14560 13| bálteremben~1 ~Úgy jött a villámfényes bálterembe~a víg herceg,
14561 10| amit hallasz, és a szavam~villámként cikázik át gyors agyadon,~
14562 14| égne a menny - lobban a villámlás,~harsog a mindenség: imára
14563 10| szeressétek a mezőket,~minden villámok, mennydörgések, szivárványok
14564 14| szeretlek úgy, mint hajdanán,~villámos, fényes ég, - szülőanyám. ~* ~
14565 7| belőle?~Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.~De én gyakran elmentem
14566 12| őket dolgozószobádba,~adj villamosabb életet nekik,~s ha majd
14567 13| újsághulladékot,~vagy egy elhasznált villamosjegyet.~De amint kellett, mindig
14568 10| mindig világosabban,~hogy villamoskalauz is vagyok? ~Dülöngve a kocsi
14569 4| és a festék,~ a villamosláng félve kialudt. ~Lebbenve
14570 9| most,~nem is találsz több villamost,~így járok én is itt, gyalog,~
14571 14| őseimet,~láttam eget rázó,~villámot szikrázó~nyilokat, ahol
14572 1| síromon! ~Mondjátok, hogy tűz, villámtűz valék,~testvérem volt a
14573 1| küzdve, nyögve és hörögve~villámtűzbe kél az est.~Rongyselyembe
14574 13| pedig beszélnek tán felőle.~Villámvonaton szállanak előre,~s ordítva
14575 9| tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen, érthetetlen
14576 14| bánat,~mint átcikázó, éles villanyáram. ~Amit mi alkotunk, az élet -
14577 2| sárga, őszi villany,~bágyadt villanyfény haldokló szobán.~Lábujjhegyen
14578 14| selyemruhádba ülve,~nézesz a villanyfényes ürbe,~s hóválladat vonod,
14579 2| kis rózsaszínű színház.~Villanylámpácskák gyúltak a fejében,~ha nevetett,~
14580 4| Violafényű téli kertben~villanylámpáknál énekeltek.~Kávészínű, ezüst
14581 12| dohányt és feketét, ~nők, villanyok között, tombolva nyersen,~
14582 8| sokszor előre köszönnek.~Van villanyom, izzik a villany,~tárcám
14583 2| nesztelenül iszom a teám.~A villanyunk - Aequator napja - lángol,~
14584 12| óriási termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig úgy csak, ahogy
14585 8| Ágyamra fény cikáz,~bús villogását ismerem -~ez a tavaszi láz. ~
14586 13| de nincsen út, mely arra vinne már, ~szivében kínok és
14587 14| elmennék,~csatáról csatára vinném zászlótokat,~pirosló véremmel
14588 9| kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~hogy süt a láng~és
14589 4| elmondhatnám azt tinektek.~Violafényű téli kertben~villanylámpáknál
14590 14| be, hogy senki se lásson,~violaszemetek legyen a lámpám,~a testetek
14591 1| Virágének~Még szöszke, bájos volt,
14592 7| Nem jó kacagni tétován~a virágfüstölős szobán. ~Nem jó rohanni
14593 2| szánkáznátok szőnyegünk virágján. ~De azt akarom, tisztán
14594 13| távol~nyitott szemmel jön a Viráglovag,~követve a rét rózsaillatától. ~
14595 4| bénán és haloványon,~véres virágokkal borítlak,~és a te rózsalelked
14596 4| közt, gyászdalt dalolva~virágosan megyek az éjnek,~s sírok:
14597 1| átok. ~Benn várom az örök virágtavaszt,~ és dolgozom rajt,
14598 1| nézett, haloványra vált~s virágtivornyában, gyönyörsikolyba~szelíden
14599 1| árad messze-messze,~körül virágzó tarkaság. ~A szélbe kék
14600 9| írás büszke bajnoki,~ifjan virágzók és ifjan-lehullók,~Ady,
14601 1| s érc-mezükben hallgatag virasztják~a végtelenség hosszu éjjelét.~
14602 4| hallgatod, mint bölcsőnél virasztó,~merengve, mosolyogva, szomorún,~
14603 12| után,~ha összeomlik, gyom virít alóla,~s nem sejti senki
14604 12| körútjain a végtelennek. ~Virradatig~maradtam így és csak bámultam
14605 9| torz éjszakáimon. ~ De virradatkor~ott álltam a kórházban,
14606 9| szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~te sanda fény,~rozsdás
14607 10| valaha mások.~A szegények virrasztanak,~vigyáznak mindenre,~élnek
14608 9| csak egy idő volt:~a nagy virrasztás. Fényes, tiszta délben~megtébolyultan
14609 13| be engem is, aranykapu,~virrasztástól vöröslik a szemem,~s a holnap,
14610 13| homálya mély. ~Tízezer éve itt virrasztok,~ennen-magamba zsibbadok,~
14611 1| pártadísze hullong a fejérül,~virrasztom árva, bús menyasszonyom. ~
14612 7| árva kincset.~Egész éjszaka virrasztottam otthon. ~Aztán vásott és
14613 1| újra úr,~s hálósipka, ősi virtus,~népi szólás, germanizmus,~
14614 12| lengenek a burzsuj~erdők s virulnak a burzsuj virágok~és hektikás,
14615 1| szelíd bánatja költözék.~Élet virult az ágon~s bú ülte meg a
14616 2| és gyűrü, szurtos,~fülén virzsínia és szalmaszál.~Vadászkalapján
14617 1| kínosan nyomorgat~szájában egy virzsiniát;~fenn a plafonon ég a villany,~
14618 13| utállak condra, melyet viselek. ~Téged szolgállak keshedő
14619 13| tüdőm és vérzik a szemem,~de viselem most az egész világot,~az
14620 12| és ködös lesz a szeme.~Viselni kell ezt a tengernyi munkát,~
14621 7| Zsinóros, régi atillát viselt még,~ráncos kezű és prédikáló
14622 2| melyet lassan, vigyázva~viseltem én e túlvilági lázba,~csókokra
14623 13| megköszönöm. ~Fölöttem téli szél visit,~kriptánk felé~előrelépek
14624 13| tovább, valami elriaszt,~visíttok a sivalkodó szelekkel,~fölöttetek
14625 14| elszunnyadott. ~S távol egy ócska viskó állt maga,~forró remények
14626 14| a kedves árnya itt~poros viskóknak oldalában~hajszolni aranyálmaid? ~
14627 13| mit észre se venni, hogyha visongnak~lármás fiókák nyáron a lombban.~
14628 9| De hallod ezt? Milyen visongó, kába,~vad indián-zaj bús
14629 8| szerettél, hogy rajongva vissza-~ hívlak, te bátor, rongyos
14630 4| koszorúm.~Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt,~gyógyítva rebben áldott
14631 1| éjjelen,~nincs, aki lelked visszaadja,~ borús vagy és élettelen. ~
14632 8| tőle kölcsön,~az életet is visszaadtam. ~Csak gyújtsa más reá a
14633 2| szívemig hat,~s a múltat visszaálmodom,~hogy ez aranyló óra mellett~
14634 2| órákig bámul, nézi-nézi,~és visszabámul, nézi őt a sakk.~Szivarfüstben
14635 9| énvelem.~Új másikom, ki régit visszabűvölsz,~kis reggelem.~Jer, hadd
14636 9| egy messzi jaj,~álmomba visszacseng. ~Légy áldott, régi hó,~
14637 12| jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -~halottjaim is itt-ott
14638 9| fejét,~aztán a vánkosára visszadőlt,~tűrő, öreg mosollyal, mint
14639 1| andalogva~sok ezredévbe visszaérezett~s most megjelentek kósza,
14640 12| néznek, hátra néznek,~és visszafordulnak tünődve,~mert még nem értik
14641 8| Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~ egészségére, s könnyez
14642 12| örök igazza,~bamba tömegből visszahúzódó,~trón magasában egyedül
14643 2| szállni és röpülni,~de visszahúzza újra ezer emlék.~Ezt zongorázta
14644 9| szagokat gőzölt ki magából,~visszaidézve diákkoromat, szivemet nehezítve.~
14645 1| fog által jégkezével~egy visszajáró hófehér halott.~ ~
14646 1| egy ügyes vitéz kivál,~de visszajő busan: minden nyugodt, kiholt. ~
14647 2| bezárva a kapu? és várom, visszajő-e~az, aki csöndesen pihen
14648 2| délelőtt,~az életük egyszerre visszalátom,~mikor beszélek egy-egy
14649 12| hívogat~futnék tetőled s visszamennék,~ dajkáld el az én kínomat. ~
14650 9| és meredő mecsetek közt,~visszamerengve az ákácok suhogó levelére,~
14651 12| döngöl engem,~szikrázva visszanézek, és~kormos dalát ővéle zengem,~
14652 2| alkonyon~véres szemével visszanézett.~Kegyetlenül, meredten álltunk,~
14653 12| egyedül. ~A hosszú őszt, mely visszanézve~menekül. ~Jaj, életem engem
14654 14| is visszás voltál,~(tele betüs,.........................
14655 9| sosem-szakadó út mentén visszasietve~vak folyosók morajos üregébe
14656 2| dal.~Sok régi ábránd újra visszaszáll ma.~Anyám nevet és újra
14657 12| hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,~az éjt aranyozva, rám hagyva
14658 1| drágák, édesek. ~Ím újra visszatér a régi ihlet,~eltűn előlem,
14659 9| szivét. ~Bármerre mennék, ide visszatérnék,~bármerre szállnék, átkozott,
14660 10| azt oly gyakran~és egyre visszatérőn,~mindig világosabban,~hogy
14661 12| reátok,~s most végre-végre visszatértem ím.~Cigányzene, holdfény,
14662 14| áldást hoz, s minden jajt visszaűz.~Mert a tiéd lesz, jámbor,
14663 14| Varsót. ~12 ~A vágy örökre visszavon~kék karjaidba, Lisszabon. ~
14664 4| Magam se szeretem. ~Tükör visszfénye voltál, álmok árnya,~
14665 1| elrohannak,~de még soká hangzik visszhangja annak.~Az ember áll ott,
14666 10| csak a szó, mely elzeng~s visszhangot ver az időben, csak a szó,
14667 12| csöndesen a bánat~bilincseit, s viszed a végzetet.~ ~
14668 7| járó, tintakék,~és neked viszek koszorút,~te mindeneknél
14669 7| éjszakától megveretve,~s viszi-viszi a bánatát~föl az ötödik
14670 2| jaj a szivemben,~s mostan viszik-viszik e kis dalok,~és belezüllnek,
14671 13| búsan riadt,~és már előre viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant
14672 13| köröttem,~úgy fintorognak rám a viszolygó~tárgyak, mint hajdan csecsemőkoromban,~
14673 9| és majd unottan, sírva viszolyog,~ellökve a findzsát, a jó
14674 4| orvosságos-palackér,~és viszolyogva, fanyalogva~fanyarul fog
14675 14| vitamindús~ételt. ~* ~Ez itt az a vita, min~eldől majd a vitamin. ~* ~
14676 14| ég el! ~Iszákos és józan vitája ~- Oly jó nekem az abszint,~
14677 14| a vita, min~eldől majd a vitamin. ~* ~Ez Káin~a nyilvánosság~
14678 14| Itt színdús indus~eszik vitamindús~ételt. ~* ~Ez itt az a vita,
14679 14| Ez többet ér,~mint a mai vitás~naívitás! ~* ~Szegény ember
14680 12| szeretnénk szebb sziget felé vitetni. ~3. Mézes kenyér ~Külvárosi
14681 1| A szörnyü harcok marcona vitézi~ őrzik ma is a múltak
14682 1| harcban edzett két kemény vitéznek~lelkébe megjelent az otthona. ~
14683 9| sötétült föl, riadozva, vitorla, sirályok.~Vézna dereglye
14684 9| a tengerek végére értem,~vitorlámat fordítom újra vissza,~s
14685 9| a szavak virága.~Nem is vittelek tornyos frizurával~fényes
14686 9| Végre elröpült a szó,~s vittem magammal. Az úton loholtam,~
14687 4| tánc, ó végtelen. ~Nézd: vityillókban a temető alján~
14688 9| néki többre,~ eget ne vívj, mély kútakat ne áss.~Sötéten
14689 14| ruházatát,~az ember itt magába vívja harcát,~nem jön segítni
14690 13| tömeg, a mámorába oldott,~vivó tigrisként tépné szerteszét, ~
14691 1| járókelők,~az elhagyott nyomor vivódik;~fuldoklik és felsír, az,
14692 2| szeressenek,~és értsék meg vívódó éneked.~Én odamegyek és
14693 4| feszítem~vérezve, átkozódva és vívódón. ~De nézem a sírókat és
14694 2| De itt maradok s toporgok vivódva,~mint a rabok a börtön udvarán.~ ~
14695 2| senki-senki,~ a festett vízből hínárt emelek ki. ~Az ablakon
14696 12| dús, tündöklő ékszerét.~Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,~
14697 2| ha fuldokolva - az álom vizébül -~a paplanomra nyújtom a
14698 1| szűz arca úszott~ ezüst vizedbe hallgatón,~mint alkonyfényes,
14699 12| titokzatos megállók.~A mély sötét vizekbe néma, lassú~hálók.~Képek,~
14700 1| tompa éjén~ bámultam a vizekre le.~Jöttek hajók zord lángtaréjjal,~
14701 2| megfagyott a csöndtől a vizem,~Múlt este kezdődött a rékviem. ~
14702 2| a messzeség.~Hipp, itt a vízen, hopp, most ott a földön,~
14703 12| paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,~
14704 7| észrevétlen,~köröttem - essős vízfestmény - Tabán,~nyugodt lennék,
14705 2| bámultam benne arcomat,~s mint víziárny lengett felém,~akár vak
14706 12| halál. ~Szájam kigyulladt viziókat~kiabál. ~Együtt örökre,
14707 2| hajnal,~a kincs, a gyémánt, a vizit-szoba.~Legyen minden cukrászda
14708 13| verőfény,~s fehér mellük fehér vízködbe vész el. ~Egy este, s nem
14709 12| kösöntyűt,~ezüsttel hímezi a vízmezőt.~Az utasok a korlátokra
14710 8| csuklóm odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,~ütőerem. ~
14711 13| vess a csontvázamra még egy~vizsgáló orvosi mosolyt. ~Mint Röntgen-fényben
14712 12| emberek feldöntve és vakon,~vízszintesen feküsznek,~s megforduló
14713 12| meg egy kisleány.~Sigrid. Vízszőke, lenge hajjal.~Csöpp, kárminarcú,
14714 9| az orrod,~amely az arcok völgyein szökell, magasba törve,~
14715 4| a búcsúzók dalát fuvom.~Völgyekbe bágyad lassan, árván~
14716 13| csendbe gyujtogat,~vérnél vörösebb véres álmokat. ~A napszekér
14717 4| gomolyba rám rohantak~szőkék, vörösek, feketék.~Csipkés zuhatagok,
14718 13| száját mogorván~s kiált vörösen, véresen vadul, ~úgy, hogy
14719 2| a pluviále és a szolgák,~vörösre sírt orrokkal a rokonság,~
14720 9| sebbel öreg koponyáján,~régi vörössipkás, a regényes idők daliája.~
14721 1| csendes utcán nagy titokban~vörössugáru lámpa lobban.~Egy udvaron
14722 9| Eszembe jut, egykor vidéken vőfény~voltam, s cilinderemen a
14723 14| az Ilonka~Hát az Ilonka volanfodrokkal kér-e ruhát még?~ S
14724 1| min halt meg az ő gazdag vőlegénye~s ő is fehér, bús lett,
14725 9| mintha az egész világ ura volnál,~vagy erkélyen, az ordító
14726 10| cikázó tétovaságommal,~ha nem volnátok ti,~megértők, megbocsátók,~
14727 14| lombos otthonát,~hol élhetett vón boldogan tovább,~de húzta
14728 13| ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e a hószín ágyon -~ tudod-e,
14729 1| vért-lökő ered. ~Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,~vágd szét
14730 1| a hab, el a hajó,~sóhaj vonaglott a setétben:~ a perc
14731 1| itélet -~felszökken a piros vonal fölé. ~Benn vacsorálnak...
14732 8| síró tagok, jajongó vonalak. ~Így meredünk meg bánatunkba
14733 4| gránitkövön künn fekete vonalban~elszántan ballagtak hangos
14734 1| most bús, komoly fagy ül vonásain,~s nem rezdül arcán a meredt
14735 1| visznek,~szoborszerű, dermedt vonásival~az életet jelképezi nekünk,~
14736 1| szökik,~sugár cikázik a vonat-ablakon,~rezgő szivárvány leng a
14737 1| gyermek,~ki szembe ülsz le a vonatba s akkor,~midőn remegve sejtem,
14738 2| figyelünk a kósza neszre,~egy vonatfütty messze-messze.~És a csend
14739 9| akkor se, hogyha hajnali vonathoz~keltem, vagy hogyha dolgoztam
14740 1| suhan,~vas-házait halállovak vonatják,~lámpáiban lidérctűz ég
14741 1| Láttátok-e már a holtak vonatját?~Az éji rónán nesztelen
14742 1| közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~s bús és nyomott a hangulat.~
14743 14| A költemény személyeire~vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem,
14744 7| madarat,~hosszú utazást, vonatot, hajót,~karácsonyt, álmot,
14745 13| maradj, bús téli alkony,~ne vond még vissza sugarad!~Ha lábadozva
14746 9| ordítom itt,~a fájdalom~feléd vonít,~a régi bú,~a régi baj,~
14747 14| villanyfényes ürbe,~s hóválladat vonod, csodás lány.~Hogy porba
14748 12| Karjuk követ, ércet~izzadva vonszol,~sürgöny fut az éjben,~vad
14749 7| tőle s attól, ami életem.~Vonszolom unottan lomha testem,~
14750 13| az élet puszta átok,~nem vonszoltátok terheit tovább,~s a terpedő
14751 13| hajtották a szekeret,~hajrázva vontatták, szilaj tüzérlovakkal,~föl
14752 14| élete.~Hűs, rettegéses érzés vonz a nőhöz,~egy bús vágy, mit
14753 14| tündéri csáp oly~hatalmasan vonzasz magad felé,~meglátni ujra,
14754 14| tenger künn hempereg.~S vonzott a bánatod, a vészes örvény,~
14755 14| az éjbe, mint lángfényü vulkán,~vészt, bajt lehellve felfeszülsz
14756 4| délutáni álmát.~Alföldi táj, vulkáni szörnyü róna,~olvadt aranyba
14757 13| Életük libeg~az indulás wagneri pátoszában. ~Freud ~Zavart
14758 1| zongorán~áradozva, sírva Weber. ~Félre zord gond, ásitó
14759 14| Véleményem Werfelről ~Werfel?~Cserfel. ~* ~Halálhozó~
14760 14| szarvasbika üzekszik) ~Véleményem Werfelről ~Werfel?~Cserfel. ~* ~Halálhozó~
14761 6| vonat hallgatag. ~A mozgó Wertheim-kassza fut,~amerre megy, arany
14762 14| Tapasztalom -~papasztalom. ~* ~Westfal -~az asztalon~kereszt áll. ~* ~
14763 12| józanul kong pesti rádiómba~a Westminster Abbey harangja. ~13. Hasonlat ~
14764 14| feléled. ~Harcias rikkanás a XX. században ~Magyar! - ne
14765 8| lármázott a víz és rohant a yankee. ~Aztán tíz évig élt így.
14766 12| Szellemidézés a New York-kávéházban~A kávé gőze illan át forogva~
14767 12| míg ő utazgat és habot zabál.~Az Emberiség szent barátja
14768 12| fényt csudálja,~dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet. ~
14769 9| mert áll a tor,~vértől zabáltan lassan zakatol. ~Az ablakok
14770 12| füstjén szerteszét,~s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra~dicsőséget,
14771 13| Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,~gyeplőnk kaján mosollyal
14772 1| nyargal,~fehér fogával a zablát harapja,~bősz orrlyukát
14773 10| pillanatokban a kormánykerékkel zabolázza a veszélyt,~és látja a tüzet,~
14774 7| kaszáló,~zöld, könnyü háló~zacskójával nem fogtam soha pillét.~
14775 12| Egy pillanatra láttam csak zafir-~szemed s csodásan ellebegtél,~
14776 9| amint figyeltem furcsa zagyvaságát,~bajszos huszárt, kis tengerészt,
14777 9| odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~A városházán ragyogó~piros-fehér-zöld
14778 14| között,~égő tivornya rikkantó zajában,~kietlen éjjel meddő némaságán~
14779 4| és hallgatom a szíved zajait.~Fölrezzenek még minden
14780 13| Mint épületből csákányok zajára~téglák közül ugrálnak ki
14781 9| megriadva kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás,~hogy a szám
14782 1| felkerültem,~egy más világ zajgott körültem~s sajgó reménnyel,
14783 13| Igazság!~Ujjongva, lázadozva, zajgva~verj indulót új diadalra,~
14784 12| Dunán ~Jaj, hogy csörömpöl, zajlik a dagadt ár,~ropog a jég
14785 1| Egy kép alá ~Már háborog zajló, sötét habokkal~a táj felett
14786 1| hol már az örömteli munka zajog. ~Jer gőzparipám, menekülj
14787 1| lázadozva nyargal~a szenvedély s zajong, kacag.~A csendes utcán
14788 13| kincseit, ~és hallgatom, milyen zajos,~gyógyíthatatlan szívemet,~
14789 12| hallasz künn az utcán.~Minden zajról tudod, hogy mit jelent.~
14790 14| betegekről, kik naponként zajtalanul sóhajtanak el a~világból,
14791 10| hegyén,~amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~
14792 10| áruházak őrült~mozgólépcsőin zakatoltam.~Fönn az irodában négyszáz
14793 4| a ködben beteg képeket,~zaklató arabeszkeket lát. ~Fekete
14794 1| jut, hogy teljes élte~egy zaklatott, nagy utazás.~Nő keble nem
14795 8| jobbik felét a nőnek,~felét zálogba a jövőnek,~és a kezembe
14796 8| semminél. ~Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,~ki bátran indultál,
14797 3| varázsszer nyitja meg a zárat,~ valóságnál valódibb
14798 1| Szenzáció, szenzáció!~A zárdaszűz, a víziló..."~A cimpilimpi
14799 7| hajad,~ mint egy vezeklő zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és
14800 4| ijesztő nagy leszek s fehér,~zárj a karodba, ne keresd a szívem,~
14801 10| aztán~elromlik a test, mely zárja hüvelyében~lelkemet, és
14802 9| ismerem. ~A kapudat hiába zárod,~hiába bújsz, fejedre károg,~
14803 13| surranok ki,~ sietve zárom a kaput,~hogy ott maradjon,
14804 9| kotorásztam,~rozsda-evett záron a kezem hadonászva dörömbölt,~
14805 13| szívem panasza. ~E kulccsal zártam be aranyos üdvöm,~ e
14806 1| szára lehajlik, tört szeme zárul~és várja a csendet, az álmotadót~
14807 12| boldogtalan tanyája sátor,~zászlója felleg, ő, csak ő a bátor~
14808 2| lázamtól a karton,~ zászlók feszülnek ki a sárga parton.~
14809 1| mennek reszketeg,~tépett zászlókkal, megbomlott sorokba. ~Zsibong,
14810 1| és sárba hajlik büszke zászlóm,~és porba omlik mindenem,~
14811 14| csatáról csatára vinném zászlótokat,~pirosló véremmel védném
14812 1| fel~a színes és tapintható zavarból,~és látva-látok, a mélységbe
14813 14| tartó-gerendje,~s áldott zavarja, nyugtató kalandja,~kitől
14814 1| A zagyva nyelv hangját zavarjad össze,~fullaszd el égő,
14815 1| félve, csöndesen lép,~retteg zavarni az út szűzi csendjét,~az
14816 9| idegen küszöbön, a szobák zavaró labirintján,~és a sosem-szakadó
14817 9| tapasztalt~öreg apa, nem zavarom az asztalt.~Erős öcséim,
14818 10| szeretlek is benneteket. ~Zavarosak, mint én,~termékenyek, mint
14819 12| csodásan ellebegtél,~mint a zefir.~Azóta lelkem őrzi képed,~
14820 7| Vér fűszere buggyan,~a zegzugos útban:~hulla. ~Az éj csúnya
14821 14| csak, olvastad-e Lagerlöf Zelmát?~- Olvastam a selymát! ~* ~
14822 2| őket~az éjjeli, makrancos zendülőket.~Harcolva árnnyal és meleg
14823 1| díszházaid kő-Bábelében~zendült meg lantomon a húr,~míg
14824 13| mogorván~lelkedben a pihenő zene-orkán,~tengermorajjal, csókokkal
14825 13| picinyke, fáradt, lomha szó. ~Zenédre lejt az ünnepi menet,~meleg
14826 13| ifjuságot,~hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás
14827 1| fészkelődik a helyén.~A "zenekar" munkába fog már~s helyéből
14828 13| Itt köd, ború, fenséges zenelárma.~Norvég mezőn jégtömbök
14829 14| járjatok lábujjhegyen!~Pihék, zenéljetek ti néki,~hogy álma rózsásabb
14830 14| És szép élni és nemcsak zenélni,~- akár az ifjú s az öreg -~
14831 1| hallga, hallga -,~mint zenélő óra hangja.~Az ősz néni -
14832 13| cigányzenére ment előttem,~ s zenélt neki a hajnal. ~Én ágyba
14833 13| sápadoz a hold,~szivembe új zenének~ harangmoraja kong.~
14834 14| érti, mit jelent~a szárnyas zeneszörny, s megigazítja~műértő kézzel
14835 13| Zeneszónál~Te vaslovag!~Jöjj és tusázva,~
14836 1| s őnéki harsonáz gyászos zenétek.~Ott jön virágos diadalszekéren~
14837 2| bocsát a néma tóra.~Tánccal, zenével hív az esti óra,~s hajnalba
14838 2| sírj, őszi koncert, zengő zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok
14839 14| cikázó kékes mennyköveddel,~s zengd húrodon bősz szenvedésem
14840 7| szent a föld is, jertek, zengedezzünk,~költők, az élet papjaivá
14841 2| üveges-szekrénynek rontanátok,~zengetnétek tütülő harsonátok,~és szánkáznátok
14842 1| erébe már a vérfolyam,~amely zengette ajkát s élteté őt...~Boruljatok
14843 13| hogy gyermeklelke félve zengjen által,~és sírva, nyögve
14844 13| vizek...~Vizek, vizek:~zengjétek szörnyű bánatom,~vigyétek
14845 9| csönd mindenütt,~A toronyóra zengőn egyet üt. ~De fölviláglik
14846 1| halk éjszakában~táncolva, zengve és zenélve lágyan,~fehér
14847 12| zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~és csillagok szelíden ülnek,~
14848 14| kecskerím~Volt rajta egy rémes zergekabát~és evett egy krémes kergezabát ~* ~
14849 14| hiszek már, Ella lelkem,~Ugy zihál beroskadt mellem,~ Meghalok,
14850 9| mintegy sietve alszik,~nehéz zihálással. De majd fölébred,~iramlik
14851 12| az, mit szeretek?~Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,~ezt a
14852 14| részeg, New York oly~mélyen, zihálva horkol. ~16 ~Nincs senki,
14853 1| lábunk friss havat tapos,~s zivataros ütembe vágtat~tovább a csörgő
14854 1| szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü hófuvás zúg. ~A lámpa gyéren
14855 1| halvány és finom fejét. ~A zizzenő aranykalászu róna~zúgó morajjal
14856 9| Kísérem a fiam az iskolába.~Zöld-ablakos, fehér házacska szent~békével
14857 14| lágyan kezükbe vették~a zöld-ruhás, éjjel-szemű hurik. ~1905 ~ ~
14858 2| cseresznyét.~Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.~ ~
14859 10| érzek, karikával,~labdával, zöldbojtos szalmakalapban.~Magamra
14860 12| égre,~ahol a hold tányérja zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~
14861 10| meg bennem még egyszer ily zölden,~ily vad zokogással e homályos
14862 2| tintát,~bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,~és kellene még
14863 1| erdő. ~Jön, mint haragvó, zöldhaju szörnyeteg,~lóbázza bőszen
14864 13| Az imás gyönyörbe zengő, zöldhomályú hűvös erdő~oly nyugalmat
14865 2| Festéktócsádon, a lilán, a zöldön.~ csavargó én,
14866 1| forró ujjaiddal. ~3 ~A zöldselyem diványon ültél,~ahogy szobádba
14867 2| padlásunk derengő rejtekén,~zöldszinű homályon, sárga szalmán,~
14868 14| krémeset,~és rámesett. ~* ~Zöldtó ~Tengerszem: -~beugranék,~
14869 1| És zsong az ének áhitatba zöngve...~Csak a havas pusztán,
14870 12| ha bántani mertek,~úgy zördülök én most a vadkani-aljas~
14871 1| sikos terembe,~s egyszerre zörgenek az ablakok,~ruhák szines
14872 13| porát nyelt szőnyege,~és a zörgés, durva csörgés nékem édesded
14873 2| idézek, szinte várom,~mikor zörget rablókéz a kilincsen,~hogy
14874 12| lehet?~Nincsen menekvés, zörgetek esztelen,~kemény kilincsen
14875 9| azon járt, ama tincsen,~zörgette a szél a kilincsem,~az ősz,
14876 4| vagyunk, mind idejöttünk,~kik zörgetünk bezárt kilincsen.~Sütkérező
14877 4| legkisebb cseléded,~és esőbe zörgök ablakodnál,~és futok, ha
14878 1| A vonaton~Zörögnek a lombok a puszta vidéken.~
14879 2| egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. ~A bácsik előtt pettyes,
14880 4| Megsápadtam, míg ideértem. ~Zörömbölök fekete lámpán,~följajgatom
14881 1| mindenség mulat,~s reá recsegve zörren ősi sarka,~én eltünök, mint
14882 14| borshoz. ~* ~Olykor könnyezve zokkant,~de sok kant~megszégyenít
14883 10| egyszer ily zölden,~ily vad zokogással e homályos tavasz?~Mért
14884 14| résztvevően,~s a hűlt hamun együtt zokogj vele! ~De hogyha lelsz olyat,
14885 1| igazság.~Verjétek melletek s zokogjatok~szegény helóták... Jő az
14886 1| Szavad, minthogyha hegedűből~zokogna fájón, sírva bűvöl. ~Nagy
14887 8| maradt.~Áldott mindenki, zokogok, kiáltok~ a tiszta lázak
14888 9| palaszürke egek moraján át.~Hogy zokogott aztán, amikor kikötött a
14889 1| tűzzáporba lángolt,~ alant zokogtak a habok,~s egy téveteg hajó
14890 2| az élceit ki sem veszi zokon.~Vén nőcsábító, kártyás
14891 13| divatja-múlt sujet, rossz Zola-téma -~s mi engem illet, most
14892 1| oszlop,~melyről a csillogó zománc lefoszlott,~egy mindég új
14893 1| Ezüstösen villog fönn a zománc-kereszt~és vérre szomjazik a háborús
14894 1| nyújtóznak a márványlapon,~zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,~ áll
14895 13| Zongora-dal~Óh, zongora, te néma zongora,~
14896 7| mint holdfényben a zongorahúr. ~Ottan ültem esti toalettbe,~
14897 2| Az élet olyan olcsó.~A zongoránk is mint bezárt koporsó. ~
14898 14| megigazítja~műértő kézzel a zongoraszéket,~hogy bizton álljon, mint
14899 2| megyek, mindig felém jön,~a zongoraszobában, az ebédlőn,~és lihegek
14900 1| mig benn valaki csendbe zongoráz. ~S e kábulatban, elfuló
14901 2| mosdótálban a közeli égbolt,~a zongorázás a másik szobán. ~Tündéri
14902 12| jobb körökben.~Leánykorában zongorázgatott is,~de abbahagyta. Mindent
14903 14| ült le, mint ki nem tud zongorázni,~szerényen elfogódva, mint
14904 2| visszahúzza újra ezer emlék.~Ezt zongorázta kisleány-korában,~s mikor
14905 9| Az ablakunkkal szemben zongoráztak,~két gyertya közt egy kisleány
14906 9| Zajba hallgatás.~Időbe jel. Zordércü tömb.~Több és különb.~ ~
14907 12| léggömböket eregetnek kacagva,~ő zordonan szemléli dőzsölésük~és a
14908 14| S egy óceánnal száll ki zordonul~s büszkén vesz el, amíg
14909 1| ágyúja és csele,~királyi zsákmányát ragadja a Csele,~a fergetegben
14910 7| Sötét a hegyoldal~alja. ~Zsákutca tövében~elkondul a léptem~
14911 8| tovább, idegen, bús hazádban,~zsákutcán és közön, idegen és hazátlan~
14912 2| festett leányok lesnek a zsalukból,~s én meghalok, ha egyszer
14913 4| futok, ha a kezed kinyújtod,~zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. -~
14914 13| viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~Te voltál a menyasszony,~
14915 14| s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:~nézz jéghideg tekintettel
14916 12| engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot, mely rádereng szobámra. ~
14917 9| purgatórium. ~Aztán mi végül zsarnokol,~a vénség jő el, a pokol. ~
14918 7| Egy női aranyóralánc~lóg zsebéből. Hajdanán~üvegszekrényünk
14919 8| Aranyak~bújtak rongyos zsebembe hallgatag~és fájt az élet,
14920 12| dobáltam el, mi pénz volt~a zsebemben, az ezüstöt,~így dobáltam
14921 12| hátul a létrán, óriás-fehér~zsebkendőjét kibontva, hogy halálos~verejtékcsöppjeit
14922 14| Fölkelni reggel, rágni régi zsemlét: -~inkább a nemlét! ~* ~
14923 14| ZSENGÉK, TÖREDÉKEK, RÍMJÁTÉKOK~ ~
14924 13| Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó, büszke város,~a jövőre
14925 12| harsány színébe?~Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni~lármás kirándulókat
14926 13| virrasztok,~ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem értem künn
14927 9| hantokon, részeg legyek zsibongtak,~veréb csiripelt, és csak
14928 9| vége-hossza, mindig újra fák.~Zsibongva-élő összevisszaság~lélekzik
14929 12| szemekkel,~amíg e tarka zsibvásárt csodálom,~s a homlokom dörzsölve
14930 1| volt, a véres, összeköpött zsidó,~ki néma fejjel dőlt le,
14931 1| A zsidók kivonulása~Mély volt az
14932 1| döng a vészfék,~vágd szét zsinegjét, nem lesz benne kár,~egy
14933 7| lehajoltam volna, hogy megáldjon.~Zsinóros, régi atillát viselt még,~
14934 12| függönye mögé bújt,~és a zsinórpadlásról nesztelen,~mint láthatatlan
14935 1| a fő -~a fánk puffadoz a zsírban,~kácsa, csirke, pulyka fő,~
14936 9| elhatott a harsány,~pogány zsivaj. Döbbenve fölfigyeltünk.~
14937 11| ZSIVAJGÓ TERMÉSZET~ ~
14938 1| lármás utca, tér,~őrült zsivajjal, nyargalászva, furcsán~rohan
14939 3| kiáltja a szélvész utánunk,~zsivány! - sziszegi és megyünk tovább,~
14940 2| nesztelen,~öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,~könyvet, kötést hamar
14941 13| jegy.~Hosszú út multán ez a zsold. ~Bús hívedet ne udvarold,~
14942 13| tarka kárpit megreped. ~Zsolozsma lesz a bűnös ajkon~a céda,
14943 13| Fekete Vénusz~ 1 ~ Zsoltár ~Zord középkornak vajudásos
14944 1| boros korsóihoz von. ~És zsong az ének áhitatba zöngve...~
14945 12| egy kalandor~csörgő,~mely zsongít, úgy csitít el,~tréfázva
14946 9| nézel, itt és ott, a fák.~Zsongítanak, altatva, mint a mák,~és
14947 1| száraz torkomat,~alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze. ~Aludjon
14948 14| lépésem mégsem hallható,~mert zsongva, súgva, és zenélve~halkan
14949 10| életem hideg~vigyorral, mint zsugorit az arany.~De megvesztem
14950 1| ki összejő s mint holmi zsúrnál~ásit, kacag, fitymál, nevet,~
14951 14| a tél orgiát ület,~vérem zubog, mint óriási katlan~- Tüzet,
14952 4| elszántan ballagtak hangos éji züllők,~s mint a vízi árnyak, himbálóztak
14953 12| lengeni,~Ilona. ~Müezzin~zümmög így:~"La illah~il' Allah",~
14954 2| és elszenderűl. ~Dongók zümmögnek néki altatót. ~Az asztalon
14955 2| őnékik andalogva. ~Hangok zümmögtek, babonás varázzsal~szivünkre
14956 4| térek,~valahol a külváros zugába,~hol szerényen ténfereg
14957 13| hab, mint beszél~az óceán zúgását túldörögve. ~1906 ~ ~
14958 4| csöndetektől fátyolos az út.~Süket zugástok félve hallom ottan,~csakhogy
14959 14| tenger, mint a szerelem. ~Zúgd hát szavad, nem kell vigasztalás
14960 13| harangmoraja kong.~Azt zúgja, virrad egyszer,~ s
14961 1| követlek reszketeg,~s így zúgjuk együtt a tömegnek:~Engedjetek,
14962 14| Hüvösvölgybe örömest jár~s imádja a Zugligetet. ~Olykor néhány agg nénihez
14963 2| fákra néztem, lombjuk úgy zugott,~Titokzatosan bámultak szemembe,~
14964 14| zokogtam a neved,~ujjongva zúgtak fák, galyak:~ne sírj szegény,
14965 12| napra.~Aztán egyszerre vad zuhanással~összeomolni.~ ~
14966 10| lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel,~
14967 2| kikukucskál árván~a rozoga zuhanyból egy szivárvány.~Az esti
14968 13| gömb-szappanokkal,~csorgatva a zuhanyt, locsolva lankadt~testem
14969 4| vörösek, feketék.~Csipkés zuhatagok, brokát,~mezítlen mellek
14970 14| érzi közsorsunk.~Szavunk a zűrbe vész,~ Aztán sürgünk-forgunk. ~
14971 7| Mind szeretem. A titkos zűrzavarban~csendben susognak hozzám,
14972 10| okok és szándékok.~Mily zűrzavaros az élet ilyenkor~s milyen
14973 10| teljes csodás~ zűrzavarral, felülről tekintve, oly
14974 2| tenger.~Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,~piros orcával, könnyező
14975 8| Ezüstösen hullt a tél zuzmarája,~öregapóként ült nagy trónusán~
14976 2| kopog.~Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,~hideg kezén arany gyűrűsorok.~
14977 9| utakra,~egészséges fogunk a zúzmarát harapta,~fürödtünk álmosan
14978 1| és ébredjetek!~Láncot - s zúzzátok főtöket vele,~aranyhaját
|