A kártya papjai miséznek

Most így teszünk, most úgy, most újra másként,
          ballábbal indulunk a harcba mi,
súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,
          vajákosok mi, kártya papjai.
Hétszer szent a mi ceremóniánk,
          mert erre lejt a táncolók sora.
Ez a varázsszer nyitja meg a zárat,
          valóságnál valódibb babona.
Örök pecsét, mély titkokat lezáró
lámpás, koszorú, mély habokba zászló,
ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,
ő gömbölyíti ki testté az álmot.
És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,
vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.
De rajta is próbálva a varázsunk,
előbb, előbb még hétig olvasunk.