Takarodó

Az élet arany trombitáján
          a búcsúzók dalát fuvom.
Völgyekbe bágyad lassan, árván
          bércekre zengő indulóm.

Szemem kiégett a gyönyörtül,
          fáradt a szám, kezem, fülem,
és egyre lázad, égre hördül
          sok vérpiros, sötét ütem.

Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz,
s mégis olyan vad-szenvedélyes
a vágyam, ez a korcs titán.

Könny hull reám az alkonyégbül,
keserű szám is elfehérül,
és vér hörög a trombitán.