Kis Mariska

Vidám és rettenetes középkori ballada.
Énekli egy kikiáltó.

A kis Mariska víg leány volt,
a kis Maris táncolt sokat
és nevetett és hahotázott
vigyázzatok jól, kisleányok -
ó jaj,
a kis Mariska megrohadt.

Farsangba még azt mondta: ujjé,
s pezsgőbe tartott feredőt.
Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,
és vékonyan járt, mint a sóhaj -
ó jaj,
a koldus is nevette őt.

Aztán dalolt még leesőben,
vásott kerub, rossz rózsaszál.
Dallal s ölelve várta végét,
cipelve szent tizenöt évét -
ó jaj,
mint a becukrozott halál.

És egy éjjel kérdezte aztán:
két híres szemem hova múlt?
És gyertyát gyújtott s nézte-nézte
és nem látta a gyertyafénybe -
ó jaj -
a tükre, tükre megvakult.

És egy éjjel kérdezte ismét:
hova lett híres két karom,
A két karom, mely csupa rózsa,
most rózsa, rózsa, csunya rózsa -
ó jaj -
és fájdalom és borzalom.

És egy éjjel kereste búsan
fejét, a szépet, édeset
s a pici, drága fej haragvón
gurult-gurult, dörgött a padlón
ó jaj -
és széttörött és leesett.

És leesett a keze, lába,
és leesett a karja is,
és máglyán, lángoló sebekkel,
mint pestises szent, úgy esett el -
ó jaj -
a bús, a szent, a kis Maris.