Az álmaimnak színes ablakába

Az álmaimnak színes ablakába
gyakran bekandikálnak furcsa nők.
Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük,
és morfinista-szemmel néznek ők.
Régen-halottak itt ki- és bejárnak,
ismernek engem ismeretlenek.
Reám mutatnak hosszú ujjaikkal,
s közöttük én, remegve, mint gyerek.
Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,
kegyúri gőggel, diadaluton,
aztán megölve, akiket szerettem,
a végtelent véres hajjal futom.
Az éjszakai, vad előadást már
mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász
szinész, aki hazuggal és igazzal
rémülve-rémít és komédiáz?
Éjente nézem ágyam páholyából
csukott szememmel, egy legördülő
könnyet csikorgó pilláimba rejtve,
reggel pedig azt mondom róla: Ő.