Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Kosztolányi Dezso
Kosztolányi Dezso összegyujtött versei

IntraText CT - Text

  • SZÁMADÁS
      • Énekek éneke
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

Énekek éneke

Nem hagysz nekem eleget inni
     mannás szájadból sohasem,
hogy megtaníts örökre lenni,
     lángként lobogni, éhesen.

Nem hagysz nekem sohasem inni
     áldott melledből eleget,
hogy tudjak a szomjamban hinni,
     s úgy nézni téged, mint eget.

Az asztalodhoz hívsz naponta,
     és mintha rútul játszanál,
a dús teríték csupa pompa,
     de üres a pohár, a tál.

Én, férfi, ennék, egyre innék,
     s te a mulót megfékezed,
ígérve mindég, tiltva mindég
     mint papnő emeled kezed.

Mint szajha kínálsz csók izével,
     és körmeidnek éle metsz,
itatsz a könnyeim vizével,
     kongó reményekkel etetsz.

A te kegyed áldása megvert,
     a te oldásod megkötött,
s lihegve tartasz engem embert,
     az isten és állat között.

Így váltod a múltat jelenné,
     hogy itt se légy és megmaradj,
a végeset is végtelenné,
     és bárhová nézek, te vagy.

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
     te vagy, ki küld és hívogat
futnék tetőled s visszamennék,
     dajkáld el az én kínomat.

Lásd, én tudom, mi e bujócska,
     tudom mi itt e lakoma,
ó folyton-új és folyton-ócska
     természet ősi cinkosa.

De mondd, miért e gyatra-elvű
     földön nevelni ily hitet,
miért e fájdalmas remekmű,
     bennem mi végre épited?

Titokzatos, örök művésznő,
     ki ezt a sorsot rótta rám,
boldogtalan játékra késztő,
     csodára nevelő anyám.

 




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License