Az öngyilkosokhoz

Ti ércerők! Bámulunk csüggedéssel,
előttetek meging a gyenge fő,
s nézünk, mint Dante ércmására néz fel
a nyegle, nyápic tolvajverselő.

Belátva, hogy az élet puszta átok,
nem vonszoltátok terheit tovább,
s a terpedő trón-zsámolyhoz dobátok
a színes isten rongyajándokát.

Mi vérezünk csak haldokolva árván,
érccé meredt sírszobrotoknak árnyán.
Pulyán szövünk öngyilkos álmokat.

Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan,
míg végre elnyűtten, megrothadottan
visz el egy este a jó csont-lovag.

1907