Vándorúton

A percek, a napok rohannak,
ez az örök alkonytalan nap,
nincs vágya, árnya, nincs reménye,
vakul rohan, s tart mégis egyre
sötét a fénye.

Megyünk, megyünk, nem tudva merre,
habozva, sírva, égve, merve,
s fehéren és holtig gyötörve
belébukunk egy hűs gödörbe.

1907