Ismerjük egymást

Ezer évig aludtál
szerelmek alvó ligetén
a rozsdás mese-kútnál.

Te az enyém voltál, enyém,
én is veled aludtam,
a néma, sápadt vőlegény.

A kíntól összedúltan
érted szivem tőr járta át
valamikor a múltban.

Egykor megvívtam száz csatát,
s bús éjeken viharzón
hullt rám a vér és a zsarát.

Te voltál a menyasszony,
s csókoltad búgva vérrel
hideg, viaszos arcom.

Most egymás keblin ébredünk,
s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,
álmoktól árnyas a szemünk.

Nézünk... Ismerjük egymást.

1908