Hajnali bálteremben

1

Úgy jött a villámfényes bálterembe
a víg herceg, mint egy fenegyerek.
De most kinyúlik két széken merengve,
és a leégett gyertyán kesereg.

A haja ősz, mi este feketéllett,
szegény szeme akár a vak üveg,
és érzi a hunyó fényt - bús ígéret -
a gyöngyvirágot, a csengettyüket.

Üvegkoporsó áll a szürkületben.
Vár rá szelíden. A fény összerebben.
Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép.

És a vén kéjenc végső ájulatba
hallgatja fáradottan, félig alva
fehér szüzecskék szoprán-énekét.

2

A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.
Fakóvá hamvadott a rózsaszín.
Vad táncolók az éji őrületben
a parketten sötét sebet ütöttek.
Ez a nép, hölgyeim és uraim.

A herceg is halottas ingbe bújt már,
és lelke mindjárt messze andalog.
Előbb azonban biccent elegánsan,
és fekete nyakkendőjébe tűzi
a kilobbanó hajnalcsillagot.

1910