Csonka szonett szívemről

Az éjjel fényes. Süt a hold.
Agyam hideg, akár a jéghegy,
a szájamon fáradt, sötét jegy.
Hosszú út multán ez a zsold.

Bús hívedet ne udvarold,
öreg barát, de tűzzel éledj,
és vess a csontvázamra még egy
vizsgáló orvosi mosolyt.

Mint Röntgen-fényben szívbajos
mezítlen állok, s nézem itt
az életem roncs kincseit,

és hallgatom, milyen zajos,
gyógyíthatatlan szívemet,
mely még a régi, szent beteg.

1924